János Eifert - Photographer

Archive for december, 2011

Kellemes ünnepeket, és boldog Új Évet! C Рождеством и с Новым годом! اجمل التهاني بمناسبة الميلاد وحلول السنة الجديدة Gëzuar Krishtlindjet dhe Vitin e Ri! 圣诞快乐,并贺新禧 Srečen Božič in veselo novo leto! Cрећан Божић и срећна Нова година!

Kellemes-Ünnepeket

Kellemes ünnepeket és boldog Új évet! Merry Christmas and a Happy New Year! Buon Natale e felice anno nuovo! Feliz Navidad y próspero año nuevo! Joyeux Noël et bonne année! Frohe Weihnachten und ein gutes neues Jahr! C Рождеством и с Новым годом!  اجمل التهاني بمناسبة الميلاد وحلول السنة الجديدة  Gëzuar Krishtlindjet dhe Vitin e Ri! 圣诞快乐,并贺新禧 Goyosa Nadal y millor año nuebo! Весела Коледа и щастлива Нова година! Čestit Božić i sretna nova godina! Feliĉan Kristnaskon kaj prosperan Novjaron! Hyvää joulua ja onnellista uutta vuotta! クリスマスと新年のご挨拶を申し上げます Priecīgus Ziemassvētkus un laimīgu Jauno Gadu! کريسمس مبارک و سال نوی خوبی داشته باشيد God Jul og godt nyttår! Wesołych Świąt i szczęśliwego Nowego Roku! Crăciun fericit şi un an nou fericit! Srečen Božič in veselo novo leto! Cрећан Божић и срећна Нова година! ਕਰਿਸਸ ਤੇ ਨਵਾੰ ਸਾਲ ਖੁਸ਼ਿਯਾੰਵਾਲਾ ਹੋਵੇ Среќен Божиќ и Среќна Нова Година! Καλά Χριστούγεννα και Ευτυχισμένο το Νέο Ετος!

Karácsonyi ünnepek

Ildikó, János, Kata Nóra, Andris, Lili

Eifert Kata Nóra (Photo: Eifert János) Karácsonyi ajándék (Photo: Eifert János) Karácsony, Lili, Andris (Photo: Eifert János) Lili ajándékot bont (Photo: Eifert János)

 Sári, Viktor, Ildi (Photo: Eifert János) Ildikó unokájával, Borival (Photo: Eifert János) Sári és Viktor (Photo: Eifert János)

Karácsonyi-pisztráng (Photo: Eifert János) Papa, Anna és két kutyájával, Deux-val és Neviannal Nevian (Photo: Eifert János) 

Anna és kutyái: Nevian és Deux (Photo: Eifert János)

Pataki András, a Szegedi Kortárs Balett igazgatója vásárolta meg a Black Dance c. képemet, 2011. december 13.

2011.12.13-Pataki-András-képvásárlómBudapest-Esztergom, szuper vonat közlekedik

2011.12.14-Ildikó-vonaton

Esztergom-Black-Dance-képemmel

Pataki András, a Szegedi Kortárs Balett igazgatója vásárolta meg a Black Dance c. képemet, amivel a Kerengő Galéria “10 év – 10 fotós” kiállításán találkozott. Hogy a kiállítás ne legyen hiányos, Esztergomból, az El Greco Galériából elhoztuk a korábbi kiállításomról ott “parkoló” 135×250 cm méretű példányt. Antal Béla, a kávéház és galéria tulajdonosa autóján vitt el bennünket az állomásig, majd vonattal vittük a nagyméretű képet a Nyugati pályaudvarig, aztán villamossal, busszal a Várba. A nagy rohanásban azért egy-két esti városképet is készítettem a gyönyörű Esztergomról.

Esztergom esti fényben (Photo: Eifert János)

Esztergom esti fényben (Eifert János felvétele)

MÉG! Eifert János fotóművész és Viola Szandra költő közös kiállítása. Tollal.hu, 2011. december 9.

2011.12.09-Tollal.hu

MÉG! Eifert János fotóművész és Viola Szandra költő közös kiállítása. Tollal.hu, 2011. december 9.

 http://www.tollal.hu/mu/meg!-eifert-janos-fotomuvesz-es-viola-szandra-kolto-kozos-kiallitasa

Elsőként a Szikra egy verskiállításnak ad otthont: Eifert János és Viola Szandra Még! című kiállításának. A fotóművész képei ihlették a költőnőt versírásra, mintegy továbbgondolva, továbbálmodva a képeken megjelent villanásokat. A fotó és a versek témái erős transzcendenciával bírnak, önelemzők, istenkeresők. A versek metaforáikban fotószerűek, fénykép-hasonlatokkal, elmosódó színekkel, a képek expresszív szimbolikájukkal pedig tulajdonképpen sűrített költemények. Teremtő kölcsönhatás és feszültség lép fel e két különböző művészi nyelv, megszólalási forma között.

A kiállítás december 9-ig látogatható.

Bővebb információ: szikra.eu

Eifert János szakmájának, művészetének itthon és külföldön egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. Munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni, sokféle irányban próbálkozik. Sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. Tánc-, aktfotói, természetképei és az alkalmazott fotói alapozták meg ismertségét. Tanárként, előadóként, szakíróként és szakértőként is tevékenykedik. 150 önálló kiállítása volt, 650 csoportos kiállításon szerepelt, 168 díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel. A világ 33 országában fényképezett, ebből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze. Fényképei, képriportjai, írásai rendszeresen jelentek meg a szaksajtóban, hazai és külföldi lapokban, könyvekben, kiadványokban, az elektronikus sajtóban, Interneten. Filmekben, televíziós műsorokban, színpadi látványként, színházi díszletként gyakran használták fel fotóit, ő maga is gyakran jelent meg különböző film- és TV-műsorokban, sorozataiban. Számos fotóalbumhoz, kiállítási katalógushoz írt bevezetőt, előszót, nyitott meg kiállításokat, tartott előadásokat, amelyeknek megírt szövegét dokumentálta.  

Viola Szandra 1987-ben született. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar-kommunikáció-filozófia szakos hallgatója. Verseit kezdetben az Új Átlók Művészeti Társaság Antológiáiban publikálták. (Vesztőhely és menedék 2002, Új Átlók Évkönyve, 2004, Toronyzene 2009) Önálló verseskötete 2008-ban jelent meg Léleksztriptíz címmel, melyben a verseken kívül művészi fotók is találhatók. Amelett, hogy költő, színházi, ill. tánckritikákat is ír. A líra a táncművészet és fotó kapcsolatát vizsgálja mind esszéiben, mind performanszaiban. Versei, kritikái a Partuimban, a Dunatükörben, a Napútban, a Szőrös Kőben, a Zene-zene táncban, a Táncéleten valamint a Pannonhalmi Szemlében jelennek meg. Prózáit az Ambroozia áprilisban megjelent, nyitó lapszámában is olvashatjuk.   

    „ Viola Szandra könyve, versbe mentett tavasz, a hétköznapi élmények rögzítése és a spirituális világba tett bátor kirándulások együtt formálják ígéretessé ezt a vékony kötetet. Minden síkon munkál benne az, hogy „látva lássanak”, ez indokolja a fénykép illusztrációkat is. „                      / Gyimesi László/ 

 „ Viola Szandra gyerek még. Sir Joshua Reynolds, az ártatlanság kora, Viola Szandra esetében valami ilyesmit érzünk a torkunkban. A még lenyelhető, ám minduntalan szorító gombócot. Az ártatlanság védelmét. Pedig ő már nem gyerek, felnőtté magamagát teszi, de fiatalság élménye még az övé. Lüktető szépsége, mely telítetten derengő, megszólítja az Istent is.”                   / Koppány Zsolt/

 Szőcs Géza író és politikus 1953-ban született Marosvásárhelyen. Magyar-orosz tanári diplomát szerzett a kolozsvári egyetemen. Dolgozott, mint kétkezi munkás, irodalmi referens, újságíró, irodalomtanár. Az Ellenpontok szamizdat kiadvány egyik szerkesztője volt, ezért a román hatalom elfogta, bántalmazta, majd kiutasította Romániából. A romániai rendszerváltás után visszatelepült. Erdélybe, ahol újságírói-szerkesztői munkája mellett politikai szerepet is vállalt: 1990-1991 között az RMDSZ főtitkára, 1991-1993 között politikai alelnöke volt. 1990-1992 között szenátorrá választották. 1992 óta az Erdélyi Híradó Könyv- és Lapkiadó Kft. elnöke. 1992 óta a Magyar Szemle szerkesztő-bizottsági tagja. 1996-1998 között a Magyar Polgári Együttműködés Egyesületének elnökségi tagja lett. 1996-2000 között a Hungária Tv Közalapítvány ellenőrző testületének tagja volt. 2007 óta az Irodalmi Jelenfőmunkatársa. 2008 óta a Hungária Tv kuratóriumának elnökségi tagja. 2010-től az Orbán-kormány Nemzeti Erőforrás Minisztérium kultúráért felelős államtitkára.

Irodalmi munkásságáért többek között József Attila-, Déry Tibor-Füst Milán és a Bécsi Európai Akadémia nagydíját adományozták. A kortárs lírának és prózának összetéveszthetetlen, egyedi alakja. Allegorikus poétikájában az akasztófahumor a gyermeki játékossággal és a fikcionalitással keveredik. Műveinek egyik legfontosabb témája a nemzeti sors és a szabadság. A kulturális államtitkárral és költővel Viola Szandra, költőnő beszélget. A beszélgetés célja, hogy a közönség Szőcs Gézát, mint embert, és mint irodalmárt is jobban megismerhesse, hiszen a politikai szerepvállalás az utóbbi években talán túlságosan is elhomályosítja irodalmi, kulturális jelentőségét.

 

Termés

Gyümölcsérlelő

türelemmel áll a fal.

Nálunk az összes

fal repedezett.

Különben időnk

lassan édessé aszal.

De mi lesz, ha én

csak megkeseredek?

 

                                 Viola Szandra

 

Csanda Mária: Triptichon fotóművésszel és két költővel. Irodalmi Jelen, 2011. december 7.

2011.12.07-Irodalmi-Jelen

Csanda Mária: Triptichon fotóművésszel és két költővel. Irodalmi Jelen, 2011. december 7.

http://www.irodalmijelen.hu/node/12019

Szerk, sze, 12/07/2011 – 07:59

A Viola Szandra verseiből és Eifert János fotóiból megrendezett kiállítás megnyitójának vendége Szőcs Géza volt.

Triptichon fotóművésszel és két költővel

Egy vörös tapétás, fényben villódzó bár, a Szikra Cool Tour emeletén van a meglehetősen tágas, még belakatlannak tűnő színtér, amelynek egyik falát foglalták el a versek és a képek – Eifert János fotói és Viola Szandra versei. A költemények a hármas tagozódású fényképekhez, montázsokhoz társultak.

Petőcz András megnyitójában elmondta, hogy a társművészetek kapcsolatot keresnek egymással, ami üdvözlendő, viszont a szakma ezt gyanakvással fogadja. Személyes tapasztalata, hogy amikor Sáry László zenéje ihlette verseket írt, és ebből lemez készült, nem akarták megérteni, hogy nem illusztrációról van szó, hanem egyenrangú művek együtteséről. Pedig igenis lehetséges, hogy két önálló művész, akik a saját területükön már jelentősnek mondhatót alkottak – hozzátéve, hogy a bizonyítás életük végéig tart – egy adott pillanatban egymásra találnak. A művek együtt és külön is élnek, s jó lenne eljutni egy olyan világba, ahol ezek a találkozások nem furcsák, hanem természetesek, akár film is készülhet versből.

Ezt követően a költőnő verseiből hallottunk felolvasást, majd szerzőjük beszélgetett kiállítótársával, Eifert Jánossal, akit megkérdezett: ha nem fotózna, milyen művészeti ágban fejezné ki magát? Táncban, hangzott a válasz, hiszen Eifert János eredetileg táncművész. Megemlékezett Pilinszkyről is, akit fotózott, és ezt a Kezed, kezem című verséhez tudta kapcsolni. Az akkor nem divatos, katolikus költő versformái mintául szolgáltak fotómontázs-technikájához. Szó esett még a képolvasásról, arról, hogy ha egy kép színre, tónusra éles, jól komponált – még csak egy jó sajtófotó. Amit várunk, hogy gondolatokat, érzéseket váltson ki, akár egy irodalmi alkotás. A kiállítás képeit egyébként a költőnő választotta szövegeihez, de terveik szerint a versek ihletésére is készülnek majd fotók.

Költészettel folytatódott az est, az ifjú pályatárs Szőcs Gézát kérdezte, aki költőként volt jelen; mint megjegyezte, a politikust ezen az estén az ajtón kívül szeretné hagyni. Itt is szóba került egy másik művészeti ág. Szőcs Géza filmrendezőnek készült, ám akkor még nem volt csere- és ösztöndíj program, amellyel az anyaországba jöhetett volna, hogy a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakán tanulhasson. Drámakötetében mindenesetre filmforgatókönyv is található.

Hogyan került kapcsolatba Faludy Györggyel? – kérdezte Viola Szandra. Szőcs Géza elmondta, hogy a 80-as években, amikor Svájcban élt, meghívták tengerentúli magyar diaszpórák, így a kanadai Vörösvári Kiadó, amelyik Márai műveit is kiadta. Ott találkozott Faludyval, aki első perctől fogva kitüntette atyai, baráti pártfogásával. Később ő hívta Kolozsvárra az akkor már egyre inkább egy pátriárkára emlékeztető, világító elméjét mindvégig megőrző költőt. Több százan mentek el arra a találkozóra. Tudni kell, hogy Faludynak a harmincas években Kolozsvárott jelentek meg első írásai. – Ugyanazokat a műveket választaná-e ki, amelyeket Faludy válogatott tőle egy kötetbe? – érdeklődött Eifert. – Nem, hangzott a válasz, mert mindenkinek megvan a saját költője-olvasója, két olvasónak kétféle Pilinszkyje, például. De időben is változnak az értékek, így Sütő Andrásnak inkább a drámái látszanak kanonizálódni, pedig a hetvenes években erőteljes nyelvezetéért szerették. Az idő megmagyarázhatatlan módon nyúl hozzá értékekhez: Dsida Jenő, aki elkerülte a Nyugat figyelmét – egyedül Szerb Antal nevezte őt nekrológjában a legnagyobb erdélyi költőnek –, ma töretlenül ragyog. – Vállalkozna-e arra, hogy kortársak közül megnevezzen olyanokat, akiket jelentősnek tart? – hangzott a következő kérdés. Ennek megvan a kockázata, de szerkesztőként sok ifjú pályatársat közölt, többek között ma is nagyra tartja Szabó Marcell költőt. Igazolni látszik ítéletét az Erdélyi Híradó generációja a kilencvenes évekből: Orbán János Dénes, László Noémi, Lövétei Lázár László. Eifert János végül arra volt kíváncsi, mennyire különbözik az erdélyi irodalom a Magyarországitól. Szőcs szerint, míg korábban akkor tartotta magát elismertnek egy sepsiszentgyörgyi vagy kassai alkotó, ha műve megjelent a magyar főváros valamelyik lapjában, kiadójánál, mára megfordult a helyzet. Így Szálinger Balázs Keszthelyről nekik küldte el költeményeit, vagyis egy magyarországi költő nem Magyarországon akart megjelenni elsőként.

Szőcs Géza verseiből is elhangzott néhány az esten, újabb költeményeiből pedig az Irodalmi Jelen decemberi számában kapunk ízelítőt.

A beszélgetések közti szünetekben a Dévai duó játszott kellemesen lazító muzsikát fuvola-gitár és szaxofon-gitár párosításban.

Eifert János fotóművész és Viola Szandra költő közös kiállítása, amelyet Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár nyitott meg. Szikra Cool Tour house, Budapest, 2011. november 29.

Csanda Mária

10 ÉV – 10 FOTÓS. Táncfotókiállítás a Nemzeti Táncszínház fennállásának 10. évfordulója alkalmából a Kerengő Galériában, Budapest, 2011. december 6 – 31.

    

Kerengő-Galéria-10-év-10-fotós  (Molnár Ferenc felvétele) A megnyitó vendégei, résztvevői (Várnai György felvétele) 

A FotoKlikk, Darányi Zsolt ”video-tudósítása” a megnyitóról: http://vimeo.com/33464771 

Eifert János megnyitja a kiállítást

Nagy Orsolya, Török Jolán (Várnai György felvétele) Mándy Ildikó Nagy Orsolya, Gordon Eszter (Várnai György felvétele) Várnai György fényképez

10ev10fotos fodor Antal köszönti Eifert Jánost (Várnai György felvétele) Kotsis Ágota, Siklós Péter - 10ev10fotos Mándy Ildikó, Dusa Gábor (Várnai György felvétele)

A megnyitó közönsége, ismert és szeretett fotográfusok (Várnai György felvétele)

 2011. december 1-jén ünnepli megnyitásának tizedik évfordulóját a Nemzeti Táncszínház.  Az elmúlt tíz évben a Táncszínház közreműködésével számos új táncprodukció született – több stílusban, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. A hazai együttesek mellett pedig neves külföldi táncegyüttesek is felléptek a Nemzeti Táncszínház színpadán, illetve a Művészetek Palotája Fesztivál Színházában.  
A Kerengő Galériában a kerek évforduló alkalmából, a tízes szám jegyében egy olyan fotókiállítás látható, amelyen tíz fotós szemszögéből kaphatunk ízelítőt az elmúlt évtized sokszínűségéből. A tíz kiállító fotóművész – Csák Miklós, Dusa Gábor, Eifert János, Gordon Eszter, Kanyó Béla, Koncz Zsuzsa, Korniss Péter, Patrus Sándor, Siklós Péter, Várhegyi István – szinte a megnyitástól kezdve figyelemmel kísérte és fotózta a Nemzeti Táncszínház produkcióit.

A kiállítást 2011. december 6-án 18.00 órakor Eifert János, fotóművész nyitja meg.

 A FotoKlikk munkatársai (Várnai György felvétele) 10ev10fotos Nagy Orsolya, Kotsis Ágota - 10ev10fotos Eifert János: Tánc-Test-Tanulmány (2009) 

Gordon Eszter Horváth Gaudi (Várnai György felvétele) 10ev10fotos Fejér Zoltán felesége (Várnai György felvétele)

Nagy Orsolya, Török Jolán, Kotsis Ágota  (Molnár Ferenc felvétele) Koncz Zsuzsát, a kiállítót köszönti Nagy Orsi Eifert János Fodor Antival beszélget (Molnár Ferenc felvétele) Siklós Péter egyik képe előtt (Molnár Ferenc felvétele)

(Kovács Tamás, Várnai György, Molnár Ferenc és Eifert János felvételei)

A falon Eifert János: Black Dance  (Molnár Ferenc felvétele)

Eifert János: Black Dance (2009) Digitális print, fotóvászon 3×100x100 cm

Édeskettes, a MAOE Fotóművészeti Tagozatának kiállítása. Magyar Alkotóművészek Háza, Budapest, 2011. december 2 – 15.

Édeskettes, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Fotóművészeti Tagozata kiállítása, Olof Palme Ház, Budapest, 2011. december 2-15.    Megnyitó: 2011. december 2.,  17:00 órakor, amikor Tóth József Füles kurátor köszönti a vendégeket, és Dozvald János (D-Vektor, Pesövé Ofszi) az ide nem vágó gondolatait elmondja  (Magyar Alkotóművészek Háza, 1146 Bp., Olof Palme sétány 1.)

Édeskettes-kiállításmegnyitó Édeskettes- DFüles a pici babánál (Photo: Eifert János) Édeskettes- (Photo: Eifert János) Édeskettes- Baricz Kati, Dobóczky Zsolt (Photo: Eifert János)

Édeskettes-Baricz Kati modelljeivel, képe előtt Édeskettes- S. Faragó Gyöngyi (Photo: Eifert János) Édeskettes- Katona Miklós, Baricz Kati Édeskettes-fényképező

Édeskettes-kiállításmegnyitó Édeskettes-Inkey Aice, Markovics Ferenc Édeskettes-kiállításmegnyitó Édeskettes-Pukedli (Photo: Eifert János)

Kiállító művészek: Apáti-Tóth Sándor, Bara István, Baricz Kati, Berényi Gyula, Chochol Károly, Csány Imre, Csonka Béla, Dékány Tibor, Dömötör Mihály, Dozvald János, Eifert János, Fekete István, Frank Aliona, Gergely Sándor, Gránitz Miklós, Hajdrák Tímea, Hemző Károly, Herbst Rudolf, Hupján Attila, Ilku János, Juhász László, Kanyó Ferenc, Dr. Kocsis István Tamás, Kozák Albert, Kresz Albert, Lehotka László, Máthé András, Melega István, Mike Tamás, Módos Gábor, Molnár Ferenc, Nagy Lajos, Németh Andrea, Neumann Ildikó, Oláh Tibor, Pelbárt János, Rákoskerti László, Rózsa Zsuzsa, S. Faragó Gyöngyi, Schäffer László, Sehr Miklós, Siklós Péter, Simonyi Zsolt, Süli István, Szél Ágnes, Szikszay Ágnes, Tillai Ernő, Tóth József, Tobischka Gabriella, Tóth Károly, Tulok András, Vajda János

Édeskettes-megh Édeskettes-Eiferrt-fotó-a-falon

Eifert János: Imre Bálint (Hódmezővásárhely, 2006)

Eifert János: Régi emlékek (Imre Bálint tanyája udvarán, esküvői képpel, Hódmezővásárhely, Kökény u. 16., 2006. május 24.)

Fotók, műtárgyak… 3. Aukció, BIKSADY GALÉRIA, Budapest, 2011. december 1. 18:00

Fotók, műtárgyak… 3. Aukció, BIKSADY GALÉRIA, Budapest, 2011. december 1.  18:00

2011.12.01-Biksay-képaukció-Eifert-fotóval

 BIKSADY GALÉRIA 1055 Budapest, Falk Miksa utca 24-26.

Nyitva:
H-P: 10:00 – 18:00, Szo: 10:00 – 14:00

Telefon: 00 36 1 784 11 11, Fax: 00 36 1 780 93 07, Email: info@biksady.com

 

3/237.

Eifert János (1943-): Kutyasétáltatás

27×40 cm

Kikiáltási ár: 160 000 HUF

10 éves a Nemzeti Táncszínház. Sajtótájékoztató, könyvbemutató, zártkörű gálaműsor, Budapest, 2011. december 1-2.

Tízéves-a-Táncszínház-műsor Tízéves-a-Táncszínház-kjegy

Tízéves-a-Táncszínház-fogadás

Tízéves-a-Táncszínház-sajtótájékoztató Tízéves-a-Táncszínház-B1 Tíz-éves-a-Táncszínház-082011.12.-Tíz-éves-a-Táncszínház-98-99

Eifert János, a Kerengő Galéria művészeti vezetője: Tíz év – száztíz fotókiállítás – háromszáztíz fotográfus

A fényképezés a XX. század legnagyobb találmánya, művelői számára szerteágazó, különféle témákat és műfajokat, a legváltozatosabb eszközhasználatot és technikát igénylő alkotó tevékenység. Fizika, kémia, geológia, csillagászat, anatómia, pszichológia, technika és esztétika, ember és környezete, teste és lelke, és még sok minden – bármennyire is meglepő megállapításnak tűnik – a fotográfiában fókuszál. Akár mesterségként, művészetként, tudományként, hitként, vagy a kommunikáció eszközeként „használjuk” – a világ, benne önmagunk megismerésének és megörökítésének eszközét jelenti. A fényképezés, ha művészet, nemcsak közelít más művészetek – különösen a tánc – irányába, hanem szinte együtt „lélegezve“ azokkal, szoros kölcsönhatásban szinte napi életének részesévé válik.

 Legyen az alkalmazott fotó, autonóm fotográfia, riportfényképezés, csendélet vagy műtermi fényképezés, a számtalan lehetőség mellett a színház és a tánc mindig is örök témája a fotográfusoknak. Jól tudják, ha van illanó anyaga a művészeteknek, amelyet féltőn megörökíteni kell, akkor a tánc valóban az. A táncelőadás varázsa, amelyben a koreográfia szépsége, a táncos szuggesztív egyénisége, a mozgás virtuozitása a zenével, díszlettel és jelmezzel együtt jelenik meg, a függöny legördülése után már csak elhalványuló emlékeinkben él tovább, majd kifakulva kihullik onnan is. A jó fényképpel azonban megőrizhető az élmény. Testből font jelbeszéd…

A Táncszínház születése percétől, mintegy a vizuális művészetek „szövetségeseként” száztíz egyéni és csoportos fotókiállítás bemutatására adott szellemi és fizikai teret. E térben, válogatásom alapján  – határok és korlátok nélkül – a fotóművészet szinte minden műfaja, alkotói törekvése és gazdag témaválasztéka megmutatkozhatott. A hazai és nemzetközi élvonal képviseletében Arató Andrástól Wágner Ferencig, Branislav Brkić-től Walter Kühneltig több mint háromszáz kiállító nevét kellene felsorolnom. Néhányat közülük mégiscsak említenem kell – elnézését kérve e sorok türelmes olvasójától – hiszen nélkülük a képek élettelen és jellegtelen, számozott tárgyak lennének. Érdekesek és izgalmasak voltak a tematikus kiállítások. A Tánc a fotóművészetben igazi minőséget mutatott be (Korniss Péter, Keleti Éva, Szalay Zoltán, Bánkuti András, Varga Gábor György, Andrea Paolini Merlo), a Seniorok az ezredfordulón pedig a klasszikus fotográfia legnagyobb hazai képviselőit (Ács Irén, Gink Károly, B. Müller Magda, Nádor Ilona, Németh József, Tabák Lajos, Tillai Ernő, Tóth István) vonultatta fel. A fotóriporterek, a nagy öregek és a fiatalok (Escher Károly, Bánhalmi János, Horváth Dávid, Farkas Tamás, Mátrai Miklós) szintén „szakosodtak”, és remek sportfotókkal, portrékkal, esemény- és színházi felvételekkel örvendeztették meg a galéria látogatóit. A zene, különösen a jazz kedvelt téma (Siklós Péter, Vass Dániel), ábrázolásuk műfajt teremtett. A természetfotó népszerűsége (Kalotás Zsolt, Vajda János, Dombovári Tibor, Rakó Alex, Zsila Sándor) a Táncszínházban is töretlen. Még a városképek, épületfényképezés terén is specialisták (Szentiváni János, Vasja Doberlet, Vladimir Jirnov, Marius Jovaisa, Erhardt László) hozták a minőséget. Az utazás sem a társasutazások knipszelői által ismert formában, hanem a földrajzi-, néprajzi-, társadalmi keresztmetszetet megjelenítő szerzők (Lóránt Attila, Erik Skjøldt, Kocsis András, Robert Jankuloski, Becker Irén) ábrázolásában jelent meg. Az akt műfaját különlegesen érzékeny fotográfusok (Szergej Buszlenko, Jung Zseni, Wágner Ferenc) képviselték. A kísérletező fotográfiát, a különleges technikákat nemcsak a fiatalok „hozzák”, hanem a korosztálytól függetlenül a sajátos gondolkodású és filozófiájú alkotók (Kovács Melinda, Ilku János, Lehotka László, Boldvai Balázs, Fejér Zoltán, Juhász László, Nagy Zopán). A határon túlról, más „kultúrkörből” nem kirándulni, hanem tapasztalatot cserélni és megmérettetni jöttek a nemzetközi ismertségű fotográfusok (Branislav Brkić, Nagyezsda Pavlova, Rudi Haidenthaler, Lennert Géza, Tóth Stefan, Stanislovas Žvirgždas, Nagy Tivadar, Vinko Šebrek). Így teljes az a világ – a fotográfia világa -, amelyet a Kerengő Galéria befogadott és közvetített a táncszerető közönség számára.