János Eifert - Photographer

Archive for October, 2012

Moszkva tér – a Szellemkép Alapítvány kiállítása / Moscowsquare – Szellemkép Photo School. Nemzeti Táncszínház, Kerengő Galéria / National Dance Theatre, Passage Gallery, Budapest, 2012. november 6 – 30.

Fotóhónap 2012 / Hungarian Month of Photography – European Month of Photgraphy

2012.11.06-Moszkva-tér-Szellemkép-Szabadiskola-kiállítása

Moszkva tér – a Szellemkép Alapítvány kiállítása / Moscowsquare – Szellemkép Photo School. Nemzeti Táncszínház, Kerengő Galéria / National Dance Theatre, Passage Gallery, Budapest, 2012. november 6 – 30.

 Fotóhónap 2012

Kurátor: Fuchs Lehel, Szarka Klára, Megnyitja: Török András, Megtekinthető: naponta 13-18 óráig és az előadások idején

 „A Szellemkép Szabadiskola 18 éve képez fotográfusokat, szervez alkotótáborokat és 22 éve jelentet meg kortárs művészeti folyóiratot. Működésünk célja a fiatal alkotók képzése, pályakezdésük és publikációhoz jutásuk segítése. Fotóhónap néven futó tematikus kiállítás-sorozatunk anyaga válogatás az iskolánk mesterkurzusain készült képekből, illetve végzett stúdiósaink, diplomásaink különböző munkáiból.

A Moszkva tér több mint egy forgalmas közterület a fővárosban. Budapest egyik emblematikus, már-már kultikus élet-tere, Budapest archetipikus közlekedőinek gyűjtőpontja: az ’óra’, a ’gomba’ a leghosszabb út a város alá. 

A Szellemkép Szabadiskola 18 éve tart autonóm riport mesterkurzust, melynek egyik ilyen kulisszája, ha tetszik gyakorló iskolája, gyakorlótere, éppen ez a helyszín. Mert színház az egész világ, a téma az utcán hever, s hogy azért nem kerüljük a közhelyeket, mert ott is mi vagyunk…”

 Moscowsquare – Szellemkép Photo School

Curators: Lehel Fuchs, Klára Szarka, Opening speech by: Török András, Opening hours: daily 13.00 – 18.00

 „Moscow Square is more than a busy public space in the capital. It is an emblematic, cultic space where life happens, a hub for those who move about in the city. As a reflection of recent political changes, Moscow Square is again called Széll Kálmán Square, though it is something else, the atmosphere, that the photographers of Szellemkép Szabadiskola try to capture and reflect on. The exciting, layered atmosphere of a public/shared space.”

GDF SUEZ ENERGIA Holding Zrt. házi pályázat zsűrizése, Budaörs, 2012. október 30.

GDF-SUEZ irodaház, részlet (Photo: Eifert János)

GDF SUEZ Energia Holding Hungary Zrt. (H 2040 Budaörs, Puskás Tivadar u. 14.), házi pályázat zsűrizése, 2012. október 30. 11:00 – 13.00 – Zsűri: Eifert János fotóművész, Radisics Milán fotóművész, a naturArt elnöke, Csiba Péter általános vezérigazgató-helyettes, Pánczél Andrea kommunikációs igazgató. Pályázati felelős: Benkő Henrietta Helga, kommunikációs főmunkatárs. Tel.: +36 23 502 443 – Mobil: +36 30 478 0533 – Fax: +36 23 502 445 – E-mail: henrietta.benko@gdfsuez.comwww.gdfsuez-energia.hu

GDF-SUEZ-házipályázat-zsűrizése (Photo: Eifert János) 2012.10.30-GDF-SUEZ-házipályázat-zsűrizése-02

 A képeken: Radisics Milán fotóművész, a naturArt elnöke; Csiba Péter általános vezérigazgató-helyettes; Pánczél Andrea kommunikációs igazgató; Benkő Henrietta Helga, kommunikációs főmunkatárs (Eifert János felvételei)

“Nosztalgia-kirándulás” az Ipoly-partjára, gyerekeimmel. Hont, 2012. október 29.

Hont, Andris és Lili a "főutcán" (Photo: Eifert János) Kata, Andris és Lili a régi házunk előtt (Photo: Eifert János) Hont, Andris-és-Kata (Photo: Eifert János) 

Hont, 1914-18 Világháborús emlékmű (Photo: Eifert János) Hont, 1.-világháborús-emlékmű Hont, Ipoly-utca-15 (Photo: Eifert János)

Hont kis település Nógrád-megyében, és a 2-es főút mentén található, Parassapuszta határátkelőhely közelében, az Ipoly folyónál. Korábban Honton, az Ipoly utca 15. számú ház volt a miénk, most új tulajdonosa van, aki átépítette a régi parasztházat. Szerettünk itt nyaralni, és most gyerekeimmel – Katával, Andrissal, Lilivel – „nosztalgia-kirándulást” szerveztünk, hogy a régi emlékeinket felevenítsük.

 Hont, Ipoly-parti táj (Photo: Eifert János)

Kata, Lili és Andris a "nyuszikapitánynál" (Photo: Eifert János) Hont, Walters Lili fényképez a "nyuszikapitánynál" (Photo: Eifert János) Hont, régi tüzoltó-szekér részlete (Photo: Eifert János)

A középkorban Hont vármegye székhelye volt. A település az egyik legelső magyar vármegye, (Nagy-)Hont központja volt, a földvár a 10–11. század fordulóján épülhetett. Feltehetően az egykori megye és a település névadója a Géza fejedelem idején Gizella királyné kíséretében Magyarországra érkező Hont lovag volt, aki a Szent István uralkodása alatt kiépülő vármegyerendszerben eredetileg egy nagyobb, északi terület ura lehetett. E területbe tartozhatott Gömör és Nógrád vármegye területe is, melyek azután az új megyék megszervezésével önállósultak, kettészelve (Nagy-)Hont vármegyét Hontra és Kis-Hontra. 

A 13. században többször említik hadnagyát, udvarbíráját, de a tatárjáráskor sikeresen ellenálló várak között nem szerepel. A régészeti ásatások tanúsága szerint a várat tűz pusztította el, és a legkésőbbi előkerült leletek 13. századiak. Tehát lehet, hogy a földvár a tatárok támadásakor pusztult el, lehet hogy néhány évtizeddel később, de többé nem épült fel. Területét azonban a falu elfoglalta, és napjainkban is sűrűn be van építve lakóházakkal.

A községet 1483-ban Albert király az esztergomi érseknek ajándékozta. A török uralom idején a lakossága nagyon sokat szenvedett, mert a korábban gazdag falut a nógrádi bég állandóan sanyargatta, adóztatta. Állítólag adómegtagadás miatt a falu összes családfőjét (mintegy 60 férfit) lemészároltatta. Nem tudtak egyszerre a töröknek adózni, a korponai várkapitánynak és a Balassáknak is fizetni. A falu megmaradt lakossága a Sárkánytörés nevű sziklába vájt üregben vészelte át a viharos időket. A török idők után újból az esztergomi érsekség lett a község ura, egészen 1945-ig.

A barokk stílusú római katolikus templom 1776-ban épült. Az első világháború előtt a településen haladt keresztül a Párkány-Ipolyság-Balassagyarmat-Losonc vasútvonal, de a trianoni szerződés ezt kettészelte, és az 1960-as években a Drégelypalánk-Hont-Ipolyság szakaszon a síneket is felszedték. 1945-ig az esztergomi érsekség volt a legnagyobb birtokos a településen.

Hont, Tűzoltó-kocsi kereke (Photo: Eifert János) Eifert Kata Nóra (Photo: Eifert János) Hont-Nemzeti-Park-táblája (Photo: Eifert János) Hont, Eifert Kata Nóra és Walters Lil, no meg a Citroen Xsara Picasso (Photo: Eifert János)

Eifert András Szilveszter az Ipoly-parton fényképez (Photo: Eifert János) Csipkebogyó (Photo: Eifert János) Eifert Kata Nóra az Ipoly-parton (Photo: Eifert János) Walters-Lili (Photo: Eifert János)

A Duna–Ipoly Nemzeti Park (rövidítése: DINP) Magyarország leggazdagabb élővilágú nemzeti parkjainak egyike. 1997-ben alakították a korábbi pilisi és börzsönyi tájvédelmi körzetekhez kapcsolva az Ipoly érintett szakaszát és ártereit. Működési területe kiterjed Budapestre, Pest, Komárom-Esztergom és Fejér megyére. Számos állat- és növényfaj csak itt él Magyarországon. A ritka, kipusztulófélben lévő fajok mentésére több programot kezdtek el. (Eifert János felvételei)

2012.10.29-Hont-Lili-az-Ipoly-parton-táncol

Hont, Andris és Papa az Ipoly-parton (Eifert Kata Nóra felvétele)

Andris és Papa (Eifert Kata Nóra felvétele)

NAGY SUGÁR, MÉHELY CSABA, NOVÁK JÓZSEF, SZILVÁS ZOLTÁN – a 2011. évi Vizuális Művészeti Hónap fotópályázata díjazottjai – közös kiállítása a BMK Galériában, Budapest, 2012. október 26 – november 12.

2012.10.26-BMK-Galéria-meghívó

NAGY SUGÁR, MÉHELY CSABA, NOVÁK JÓZSEF, SZILVÁS ZOLTÁN – a 2011. évi Vizuális Művészeti Hónap fotópályázata díjazottjai – közös kiállítása a BMK Galériában, Budapest, 2012. október 26 – november 12.

2012.10.25-BMK-Galéria-Eifert-képelemzése 2012.10.25-BMK-Eifert-megnyit

BMK Galériába (Budapest XI., Etele út 55.) NAGY SUGÁR, MÉHELY CSABA, NOVÁK JÓZSEF, SZILVÁS ZOLTÁN – a 2011. évi Vizuális Művészeti Hónap fotópályázata díjazottjai – közös kiállítását nyitja meg EIFERT JÁNOS fotóművész.

A kiállítás november 12-ig tekinthető meg az intézmény nyitvatartási idejében.

A Demokratikus Koalíció az Egyetem-téren emlékezik, a MILLA az Erzsébet-hídnál tiltakozik, az Anarchisták Közössége a Károlyi-kertnél vonul, Budapest, 2012. október 23.

Békésen, rendben lezajlottak az október 23-i megemlékezések – közölte a Belügyminisztérium (BM) kedd este az MTI-vel. A tárca közleménye szerint országosan 701 rendezvényt jelentettek be, többszázezer ember részvételével. Ezek során négy személlyel szemben intézkedett a rendőrség – írták.

A nyugati világ nem áll a saját lábán, az európai élet „tengelytörést” szenvedett, az EU politikusai tévelyegnek, de Magyarország tudja, hol a helye – mondta Orbán Viktor ünnepi beszédében. Miközben a kormányfő arról beszélt, megvédi az országot az idegen érdekekkel szemben, elődje, Bajnai Gordon a leváltására szövetkezett a civilekkel. Az ellenzéki pártok külön ünnepeltek, de közösen sem tudtak volna akkora tömeget összegyűjteni, mint az Orbánt ünneplő Békemenet.

A Demokratikus Koalíció tüntetésének szónokai, köztük Gyurcsány Ferenc (Photo: Eifert János)

A Demokratikus Koalíció az Egyetem téren ünnepelte az évfordulót, az eseményen Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, a DK elnöke szólalt fel. Gyurcsány szerint az ellenzéknek össze kell fognia, mert „nem sértődős tinédzserekre, hanem bátor államférfiakra van szükség”. „Hagyjuk már a veszekedést, a sértődést, meg kell állapodni az 1989-es alkotmányosság alapvetéseiben és ‘francba a részletekkel’” – mondta, majd Bajnai Gordont jelölte meg közös miniszterelnök-jelöltként.

A Demokratikus Koalíció tüntetése az Egyetem-téren (Photo: Eifert János)

A Demokratikus Koalíció tüntetése az Egyetem-téren (Photo: Eifert János) Anarchisták Közössége felvonulása  (Photo: Eifert János) Anarchisták-Közössége-tüntetése (Photo: Eifert János) A Demokratikus Koalíció tüntetését fényképező  (Photo: Eifert János)

2012.10.23-Változást-2014

Az Anarchisták Közössége felvonulása, akik ezt mondják magukról: ” Mi egy anarchista csoport tagjai vagyunk, akiknek közös céljuk egy autonóm közösség létrehozása. Csoportunk elveihez tartozik a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméjének megvalósítása, a pénzorientált társadalmi szemlélet megváltoztatása, valamint a hatalom, az állam és mindennemű hierarchia elvetése, ugyanis ezek együttes jelenléte teremtené meg a társadalmi békét, az emberközpontú gondolkodást.”

MILLÁS-tüntetés-az-Erzsébet-hídnál-rendőrökkel (Photo: Eifert János) Transzparensek a MILLÁS-tüntetésen, az Erzsébet-hídon (Photo: Eifert János)

Együtt 2014 elnevezéssel közös választói mozgalom megalakulását jelentették be az egyesületté alakult Egymillióan a magyar sajtószabadságért (Milla), a Magyar Szolidaritás Mozgalom, valamint a Haza és Haladás Egyesület együttműködésével a Milla október 23-i budapesti rendezvényén, amelynek szónokai szinte egyöntetűen az Orbán-kormány távozását sürgették.

Juhász Péter, a Milla elnöke azt mondta, hogy nem csak tagokat, hanem szövetségeseket is keres az együttműködéshez. Már nem elég segíteni a rendszer áldozatait, a rendszert kell megváltoztatni fogalmazott.

Az Együtt 2014 választói mozgalom egy nyitott és befogadó együttműködés kíván lenni, amelyben nem a pártokat, hanem a választókat kívánják megszólítani mondta Juhász Péter, hozzátéve, hogy a Milla nem a pártok ellen, de nem is értük jött létre. A sima kormányváltás már nem elég, új Magyarországot, új egyetértést, új politikai kultúrát akarnak, amely az együttműködésre és a szolidaritásra épül – hangsúlyozta.

MILLÁS-tüntetés (Photo: Eifert János)

Kormányváltásnál több, rezsimváltás, korszakváltás szükséges Bajnai Gordon volt miniszterelnök szerint. A szocialista kormányt 2009 áprilisától a 2010-es kormányváltásig irányító Bajnai arról is beszélt, hogy 2014 sorsfordító lesz, mert a választás eredménye huszonöt évre meghatározza az ország sorsát. Ez a negyedszázad nemzedéke számára az aktív élet még hátralévő részét, gyermekeinek az élet legfontosabb szakaszát jelenti majd. “És mi nem olyan országot akarunk, amelybe egyszer talán majd jó lesz visszatérni, hanem olyat, ahonnan nincs miért elmenni” – jelentette ki.

TV-sek a MILLÁS-tüntetésen (Photo: Eifert János) Szónok-a-MILLÁS-tüntetésen (Photo: Eifert János) 2012.10.23-MILLÁS-tüntetés-az-Erzsébet-hídon-01

A Milla demonstrációja alatt jobbikos tüntetők jelentek meg a tömeg oldalában és szidalmazni kezdték a kormányellenes demonstrálókat. A rendőrség erősítést kellett hívjon és sorfalat vont a két tömeg között – egy embert elő is állítottak. A Jobbik-tüntetés után a Deák térről fáklyás felvonuláson átvonultak a Magyar Rádió közelben lévő épületéhez, a helyszíni tudósítónk szerint a tömegben számos futballhuligán tűnt fel.

Eifert János felvételei

Eifert János előadása a portfóliókészítésről, valamint a pályázatokra, kiállításokra való fölkészülésről, kiállításrendezésről. Fotósworkshop.hu, Budapest, 2012. október 12-19. 18:00-21:30

Eifert előadása a kiállítások rendezéséről (Kelko Niki felvétele)

Kiállítás, vásár, rendezvény

Nap, mint nap nyílnak kiállítások nemcsak a művészetek, hanem a tudomány, természet, közlekedés, történelem, technika, sport, stb. területén. Bármelyikről van szó, a rendezők tudják, hogy ez a forma lényeges helye a bemutatkozásnak, reprezentációnak, és természetesen az üzletkötésnek. A művész számára azonban nem az utóbbi a hangsúlyozott, hanem a műveinek bemutatása, amely révén – feltehetően – fontos mondanivalója, képeinek üzenete jut el a befogadóhoz. A szakma és közönség előtti megmérettetés azonban nem feltétlenül jelent sikert. Akár erkölcsi, akár anyagi visszajelzéseket remél a kiállító, jó művek, értő látogató, nézőközönség, befogadó nélkül kiállítást szervezni felesleges erőlködés, munka, pénzkidobás. Az ünnepélyes megnyitóig eljutni hónapok, esetleg évek munkája szükséges. A megfelelő előkészítés nemcsak a képek lenagyítását, válogatását, keretezését, majd helyszínre szállítását jelenti, hanem a közönség-szervezést, a hírverést, és a tájékoztatást is. A rendezés nemcsak a képek felrakását, a fények beállítását, a képcímek, plakát és tájékoztató szövegek elhelyezését jelenti, hanem magát a látványtervezést is, amely szükséges a művek tartalmas, esztétikai élményt nyújtó megjelenítéséhez. A rendezés maga is művészet, önálló és öntörvényű szellemi tevékenység, amely néha felülírhatja a kiállító művész/ek elképzeléseit. Ez egyáltalán nem baj, hiszen ha körbenézünk a világban, azt látjuk, hogy az egyetlen médiumra specializálódó, és az életén át azzal dolgozó művész fogalma lassan elavult paradigmává válik. Túllépve a kétdimenziós képkészítésen, érdeklődésük – amelyet a közönség igénye erősít – a vegyes technikák, a videó és installációk irányába mozdul. A kiállítás, installáció, performansz – mint önálló művészeti produktum – korunk követelménye tehát.

Képek-publikálása-FOTÓ-1988.11. Képek-arciválása-kontakt Képadatok-naptárba-1985.07.21-22 Kiállításra-jelentkezés-MOMA

Képadatok-naptárba-1969.06.29-07.03. FIAP-aranyérem Kiállítás-Pannonhalma Kiállításom-vendégkönyve-kövekből

Kiállításrendezés-Svájc-genf Kiállításrendezés-Svájc-Genf-02 Kiállítás-részlet-pannonhalma Kiállítás-meghívó-Képnovellák-Pannonhalma

Képek-rendszerezése-archiválása--ZoomBrowser-programmal Kiállításom-1998.05.17-Tornyai-János-Múzeum Kiállításrendezés-Szófia Képek-publikálása-2003.09.-FotoVideo

Kiállításrendezés-győr-MEDIAWAVE Kiállításépítés 2012.10.12-Mutasd-meg-magad-Workshop-03-PhotoKelkoNiki 2012.10.12-Mutasd-meg-magad-Workshop-08-PhotoKelkoNiki

2012.10.12-Mutasd-meg-magad-Workshop-07-PhotoKelkoNiki

Egy példa: KÉPNOVELLÁK – Kiállításrendezés: az ötlettől a megvalósításig

A KÉPNOVELLA „kísérleti adás”

Milyen unalmas lenne az irodalom – és milyen keveset tudnánk a világról -, ha pusztán lexikonokat, enciklopédiákat, tudományos értekezéseket, szakcikkeket olvasgatnánk. Ha nem lenne regény, novella, vers, mese, vagy színmű – vagyis ha nem léteznének az írók, művészek, mesemondók képzeletében megszületett történetek, az Óperenciás tengeren túli tájak, seholsincs figurák, soha el nem hangzott párbeszédek – a valóságról jóval kevesebbet tudnánk. Hasonlóan van ez a fotográfiában is: noha fontos és becsülendő a történések, történelmi pillanatok pontos és hiteles rögzítése, az ember és ember, az ember és természet kapcsolatát, az életünket meghatározó és befolyásoló jelenségeket, a test és lélek viszonyát sokkal érzékletesebben mutathatjuk meg a szubjektív fotográfiával, amelyet képzeletünk irányít. Ennek a „képnyelvnek” a kiállítási formája, megjelenítési módja az installáció, amely a maga illúziókeltésével egyfajta egyensúlyozás a valóság és a képzelet életveszélyes peremén. A KÉPNOVELLA „kísérleti adás”, amely a digitális „képnyelv” segítségével hétköznapi történetekben keresi a rendkívülit, a szenvedéllyel szeretni valót.

Képnovellák-meghívó

A látványtervezés illúzió, vagy tévedés?

Az illúzió a legrégebbi korok óta a művészet legfőbb éltető ereje. Tudományos szempontból azonban az illúzió esetleg csak tévedés, amelyet könnyű elkerülni, vagy műszerrel helyesbíteni. A tudósok hadakoznak a tévedés ellen, azonban sok „illuzórikus” jelenség – például a délibáb – magyarázata megtalálható a fizikakönyvekben: a délibábot a nagy hőmérséklet-különbségű légrétegekben a fénytörés hozza létre.

Amikor kiállítást rendezünk, látványt teremtünk, egy illúziót tárunk a látogató elé. Ezt az illúziót persze gondosan meg kell tervezni, az installációt az adott térhez, de legfőképpen a mondanivalónkhoz kell igazítani.

A Képnovellák – statisztika szerint a százötvenedik önálló kiállításom – a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum földszinti termeiben kapott helyet, ott, ahol korábban Lucien és Rodolf Hervé képei voltak láthatók. Az első teremben képei „előretekintő”, a másik két terem képei „visszatekintő” jellegűek voltak, mintegy összekötőkapocsként, kvázi magyarázatként az „új korszak” digitális képeihez. A különböző korszakok „együttfutásával” jelezni kívántam, hogy minden gondolkodásmódomban, művészi felfogásomban minden egymásra épül, mindennek vannak előzményei és következményei, a művész egy új eszköz használatával nem kezdi el „más szemüveggel” nézni a világot.

Kiállításrendezés-Képnyomtatás-a-helyszínen KiállításrendezésKépnovellák-Tornyai-Múzeum

A kiállítás építése

A digitális printek készítéséhez olyan színes tintasugaras nyomtatót használtam, amely alkalmas a 10 méter hosszúságú tekercspapír (brenner) nyomtatására is. A képnovellák anyaga már előzetesen elkészült ugyan, de a látvány felépítéséhez az adott tér kiegészítéseket igényelt. Vittem hát a nyomtatót, és a három napos kiállítás-rendezés során a szükséges „nagyításokat” a helyszínen készítettem el. Mivel a 6-8-10 méter hosszúságú képeket paszpartuzni, keretezni szinte lehetetlen, a kép felfüggesztéséhez, „kisimításához” olcsó és egyedi anyagokat – spárga, facsipesz, kavics – használtam. A 30-40 cm távközökben, madzagon lógó csipeszek tartották a képet, amelyen az alulra csippentett, spárgán lógó kavicsok nehezéke feszített egyenesre. A különböző „hang-magasságban” lelógatott kavicsok – mint kottafejek a partitúrában – nemcsak praktikus céllal jelentek meg, hanem térbe szerveződve, „még egy mozdulattal” tették teljesebbé az illúziót. Az installáció építésénél, tekintettel a szokatlan hosszúságú és elrendezésű képekre, a múzeum teljes személyzete – teremőrtől a művészettörténészig, kiállítás-rendezőtől a múzeumigazgatóig – közreműködött.

Még egy mozdulat

A Még egy mozdulat (Angyalok tánca) sorozata portréfilmem forgatásakor, 2003. szeptemberében készült. A Magyar Televízió stábja, Kálmán János rendező és Bayer Ilona szerkesztő-riporter forgatókönyve szerint a Nemzeti Táncszínház színpadán kellett táncfotókat készítenem, amelyek Sibalin György operatőr által rögzített „mozgó” képsorok közé vágva a filmben is megjelennek. Szerencsém volt. Az öt perc alatt – míg a Még 1 Mozdulatszínház művészei (Pálos István, Fenyves Márk, Szelőczey Dóra) Bach zenéjére táncoltak – nemcsak a TV-filmhez szükséges felvételeket, hanem egy kiállításra elegendő mennyiséget készíthettem. A technika: NIKON D100-as digitális kamera, 24 mm-es objektívvel. Érzékenység 800 ASA, fehéregyensúly műfényre állítva. Képbevitel számítógépbe, képfeldolgozás: Nikon Wiev 5.1.1, Photoshop 7.0. A panorámakép szerkesztésénél a rétegek (Layers), és az áttűnések (Opacity) használata segített, megfelelő beállításokkal (Dark, Light, Multiply, stb.).

Eifert János: Angyalok tánca (2003)

A Győrben, a 35. Nemzetközi művésztelep résztvevőiről (El Kazovszkij, Váli Dezső, Helga Cmelka, Ivan Csudai, Gabrella Fekete, Susan Leask, Pavel Makov, Jérôme Peyrat) készült képek eredetileg „rendes” riportképek voltak, ám sorozattá szerkesztésükkor, az indítószöveg és a képaláírások, mint kompozíciós elemek bevitelekor a számítógép adta lehetőségeket használtam.

Eifert János: A NŐ, 35.-Művésztelep, Képnovellák (Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum)

A Nő c. képnovella alapanyagát a korábban készült, női témájú képeim szubjektív és improvizatív kiválasztásával gyűjtöttem össze. A képek egymásutániságát, egymásba- illetve egymáshoz kapcsolódását szinte a véletlenre bíztam, néha vettem csak figyelembe a színdinamikai, pszichológiai, technikai szempontokat (művészettörténeti előzmények: Breton „automatikus írás”, Chirico, Magritte „álmodás művészete”, Max Ernst „éljen a divat, vesszen a művészet”, Duchamp „bajuszos Mona Lisa”, stb.). A szerkezet zenei formára (szonáta) emlékeztet, hiszen expozícióból, kidolgozásból (bonyodalom) és reprízből (visszatérés) áll. A főtéma, melléktéma, zárótéma különböző „hangmagasságban” jelenik meg. Ha a képet le lehetne kottázni, helyenként az allegro un pocco capre, vivace, crescendo és decrescendo kifejezések kerülhetnének a kottafejek fölé. A 6 méteres képen a „középső szólam” mondja el a történetet, itt történik a főtéma, és a melléktémák variálása, a „torlasztás”, majd a befejező résznél a főtéma ismétlődése, a zárótéma lezárásával. A főtéma és a melléktémák „tükörfordításával” jön létre a „felső szólam”, amely az alaphangnemhez képest szinte egy oktávval feljebb szólal meg, és a kódával zárul. Az „alsó szólam” a szövegnek van fenntartva, amely – de Capo al Fine – félúton visszafordul, és innentől csak „díszítő szólamként” értelmezhető. A kiállítás színhelyén – elképzelésem szerint, legalább is a megnyitón – a képnovellákat „igazi” zene és élő tánc kíséri: Honegger Pacifik-jére, Sztravinszkij Tavaszünnep-ére, Bartók Concerto-jára és Liszt Les Préludes-jére mozdulnak a táncosok. Még egy mozdulat…

Képnovellák-megnyitó-közönsége Képnovellák-kiáll.megnyitó_06

A KÉPNOVELLÁK bemutatója úgymond társadalmi eseménynek számított Hódmezővásárhelyen. Nagy Vera múzeumigazgató üdvözlése után Lázár János polgármester köszöntője következett, majd a kiállítást Fenyvesi Félix Lajos költő nyitotta meg. A nagyszámú közönséget a televízió, rádió, sajtó „kísérte”, csodák-csodája a katalógus is időben elkészült és az Interneten is megjelent. A „szakmából” is többen leutaztak. Szinte meglepő, hogy egy kis vidéki városban egy új formanyelv, digitális kísérletezés bemutatása ilyen visszhangot váltson ki. Bizonyára ezt segítette a gondos előkészítés, átfogó szervezés, és a rendezés is. Ezért is bátorkodtam példaként előhozakodni vele.

Eifert János

Győr, 2004. január 21.

Téma: Aktfotográfia. Baricz Kati, Szebeni András, Eifert János, Lábady István és Thommy S. Mardo képeivel. Black&White, XIV. évf. 2012/2. szám

Black&White, XIV. évf. 2012/02.szám, 20-21. oldal

Eifert János: Hátakt, 2010 – Knock Out, 2010 – Aktsorozat, 2011 – Anya gyermekével, 2011 – Ölelés, 1996

Az aktfotográfia nemcsak “megfogható” testábrázolás, hanem költészet és álom: az ösztönök, a vágyak, a látomások világa. A fényképezésnek ez a területe, amelyben a művészet, az erotika és a pornográfia szálai finoman egybefonódnak, tág lehetőséget ad tehetségünk, ízlésünk, mesterségbeli tudásunk bizonyítására. Gyakorlása során olyan készségek, képességek fejleszthetők, amelyek a fotóművészet más műfajaiban is kamatoztathatók. /…idézet a Képírás c. könyvből./ www.eifert.hu

Black&White, XIV. évf. 2012/02.szám, 22. oldal, Eifert János aktfotóival

Téma: Aktfotográfia. Baricz Kati, Szebeni András, Eifert János, Lábady István és Thommy S. Mardo képeivel, Black&White, XIV. évf. 2012/2. szám

Kiadja a Soltész Reklám, Lapalapító – szerkesztő: Soltész Rezső, Művészeti vezető: Kondákor László, Szerkesztőség: 1034 Budapest, Bécsi út 141-143. – Tel/fax: 453-1040 – fotovideo@solteszreklam.hu – Nyomda: Pharma Press Kft. 1037 Bp. Vörösvári út 119-121. ISSN: 1419-5291

A XXVIII. Vizuális Művészeti Hónap fotópályázatára érkezett képek zsűrizése, majd értékelése a Budapesti Művelődési Központban, 2012. október 15.

    

2012.10.15--Hajdu-József-Zsitva-Tibor-Eifert-János BMK, Zsitva Tibor képértékelés (Photo: Eifert János)

A zsűri munkában: Hajdú József, Zsitva Tibor és Eifert János. A XXVIII. Vizuális Művészeti Hónap fotópályázatára érkezett képek zsűrizése, majd értékelése a Budapesti Művelődési Központban, 2012. október 15.  14:00 – 20:00 (Vadócz Zsuzsa felvételei)

Eifert János a résztvevők képeiről beszél, bírál (Vadócz Zsuzsa felvétele) Zsitva Tibor a képekről beszél (Vadócz Zsuzsa felvétele) Eifert János a résztvevők képeiről beszél, bírál (Vadócz Zsuzsa felvétele) Zsitva Tibor az 1. díjas pályázó képeiről beszél (Vadócz Zsuzsa felvétele)

A kiállításra elfogadott képek szerzői: Andráska Gábor, Bajai Andor, Bárdos Tamás, Borsi József, Burkus Alexandra, D. Nagy Gabriella, Dienes István, Csorba Károly, Faragó Csaba, Gyimesi János, Hídvégi Péter, Hodossy Ilona, Kékesdi L. Gyula, Kiss Imre, Koppány György, Kozma Cecilia, Kurkó Csaba, Mészáros Csaba, Novák József, Pucz Károly, Rádi Bálint, Szedő Iván, Tarnóczi Andrea, Tóth Miklós, Vincze Zsófia.

Díjazottak:  I. DÍJ: JUHÁSZ NORBERT, II. DÍJ: NÉMETH ISTVÁN, III. DÍJ: NAGY SUGÁR

Henrik Ibsen: Peer Gynt, a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a budapesti Forte Társulattal közös előadásban, Horváth Csaba rendezésében. Thália Színház, Budapest, 2012. október 14.

Henrik Ibsen: Peer Gynt, a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a budapesti Forte Társulattal közös előadásban, Horváth Csaba rendezésében. Thália Színház, Budapest, 2012. október 14.

Ibsen: Peer Gynt, Horváth Csaba rendezésében (Photo: Eifert János)

Henrik Ibsen, norvég drámaíró 1867-ben írta meg mára klasszikussá vált verses drámáját, Peer Gynt címmel. Főhőse Peer, eredetileg norvég mesehős volt. Alakjában a nyughatatlan, saját lehetőségeit kutató, felfedezni vágyó, esendő embert fogalmazza színpadra Ibsen. Peer Gynt az álmok és a valóság, a mesék és a realitás mezsgyéjén járja útját, hogy minél messzebbre jusson az élet teljességének megélésében, és ily módon közelebb kerülhessen önmagához. Útja során váratlan és hihetetlen kalandokba, magasságokba és mélységekbe kerül. Az emberi sors alapvető kérdéseire választ kereső színművet a budapesti Forte Társulattal közös előadásban mutatta be a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház. Peer Gynt szerepében az első bemutatón Balázs Attilát, a másodikon pedig a Forte Társulat színészét, Krisztik Csabát tekinthette meg a közönség. Az előadás látványvilágáért Milorad Krstić festő- és multimédiaművész, valamint Benedek Mari jelmeztervező felel.

Ibsen: Peer Gynt, Horváth Csaba rendezésében (Photo: Eifert János) Ibsen: Peer Gynt, Horváth Csaba rendezésében (Photo: Eifert János) Eifert János felvételei

Horváth Csaba rendező-koreográfus 2005-ben Budapesten hozta létre saját társulatát Forte néven. A színészekből és táncosokból álló független csapat számos hazai és külföldi elismerésben részesült. A klasszikus és modern szövegekkel egyaránt foglalkozó társulat, a kortárs tánc és a prózai színház elemeit ötvöző formanyelvvel kísérletezik.

Ibsen filozofikusan költői világa ezúttal tehát a szöveg, a tánc és a zene egységéből születik újjá. Az álom és a valóság határán egyensúlyozó mese, expresszív képekben a testek, a hangok, a mozgás és a színészi játék összhangja által ígér szokatlanul izgalmas színházi élményt. Peer Gynt szerepében az első előadáson Balázs Attilát, a másodikon pedig a Forte Társulat színészét, Krisztik Csabát tekinthette meg a közönség.

A temesvári állandó magyar hivatásos színtársulat minisztériumi rendelettel 1953-ban alakult meg a helyi Állami Román Színház tagozataként, önálló színházi intézménnyé 1957-ben vált, Csiky Gergely drámaíró nevét pedig 1990-ben vette fel. Bár sokan 1953-ból datálják a magyar színjátszás állandósítását Temesvárott, az több évszázados hagyománnyal büszkélkedhet, díszes kőszínháza is volt a bánsági magyarságnak, a színjátszás folyamatosságáról pedig a mostoha körülmények közt is Tháliát elkötelezetten szolgáló hivatásos, szükség esetén félig-meddig amatőr társulatok gondoskodtak.

2012.10.14-Thália-Színház-Peer-Gynt-04

Peer Gynt: Balázs Attila / Krisztik Csaba; Åse: Zarnóczai Gizella; Solvejg: Simkó Katalin; Zöldruhás nő: Borbély B. Emília; Helga, Pásztorlány / Husszein: Magyari Etelka; Anitra, a vőlegény anyja / Pásztorlány / Kari: Éder Enikő; Ingrid: Tasnádi-Sáhy Noémi; Pásztorlány / Huhu: Tar Mónika; A vőlegény / Von Eberkopf / Szfinx / Begriffenfeldt / Utas / Sovány ember: Andrássy Máté; Aslak kovács / Trumpeterstále / Fellah: Aszalos Géza; Dovre papa / Csúnya fiú: Fehér László e. h.; Gomböntő / A vőlegény apja / Monsieur Ballon: Nagy Norbert e. h.; Solvejg apja / Master Cotton / Hajószakács: Kiss Attila; Pap / Görbe: Vati Tamás; Rabszolganő / Táncoló lány / Őrült: Baczó Tünde;

Rendező, koreográfus: Horváth Csaba; Díszlet: Milorad Krstić; Jelmez: Benedek Mari; Fény: Payer Ferenc; Zenei munkatárs: Cári Tibor

PHOTOEXPO a Lurdy-házban, Szilágyi Lenke vetít és mesél a Pepita Ofélia Bárban, Budapest, 2012. október 13-14.

PHOTOEXPO-a-Lurdy-házban (Photo: Eifert János)

PHOTOEXPO Közép-Európai Fotós Szakmai Kiállítás a Lurdy-ház bevásárlóközpontban, Budapest, 2012. október 13-14.

Mintegy 1000 m2-en a fotós szakma minden fontos piaci szereplője bemutatta termékeit, szolgáltatásait, újdonságait. Európa legnagyobb szakvására, a német Photokina után itt találkozhatott a közönség először az újdonságokkal. Fényképezőgépeket, objektíveket és kiegészítőket próbálhattak ki, valamint közvetlenül kérhettek tanácsot a gyártók és forgalmazók szakembereitől. Mindezek mellett pedig kedvező áron vásárolhattak a kiállítási akciók keretében. Workshopok, előadások színesítették az amúgy is gazdag választékot.

Tóth Béla (TRIPONT), lányával és annak barátjával (Photo: Eifert János) PHOTOEXPO a Lurdy-házban, az ARTWORK standja (Photo: Eifert János) PHOTOEXPO-a-Lurdy-házban (Photo: Eifert János)

Pepita Ofélia Bár a Klauzál-téren (Photo: Eifert János) Szilágyi Lenke vetítése Pakisztánról, a Pepita Ofélia bárban (Photo: Eifert János)

Hegyek-Helyek-Emberek, Szilágyi Lenke csavargásai a nagyvilágban. A fotográfusnő vetít és mesél a Pepita Ofélia Bárban (1072 Budapest, Klauzál tér 5.)

Megszületett Kiss Léna! Magassága 50 cm, súlya 3100 gramm. Margit Kórház, Budapest, 2012. október 13. 02:30

2012.10.13-Kis-Léna-első-képe-PhotoEifert  

2012.10.13-Kis-Léna-újszülött-első-bemutatkozása 2012.10.13-Kis-Léna-az-újszülött-PhotoEifert

2012.10.13-Nagymami,-Varga-Kati,-Móger-Ildikó,-Kiss-Kovács-Sári 2012.10.13-Kiss-Kovács-Sári-és-Léna-01

Kiss-Léna-50-cm-3100-gramm Móger Ildikó és lánya, Kiss-Kovács Sári a szülészeten (Photo: Eifert János)

Eifert János felvételei

Eifert János előadása a Győri Fotóklubban, 2012. október 8. 17:00

 2012.10.08-Győri-Fotóklub-07

Eifert János előadása a Győri Fotóklubban (Photo: Vincze László) Eifert János előadása a Győri Fotóklubban (Photo: Vincze László) Eifert János: Béjart-balett (1973) Eifert János előadása a Győri Fotóklubban (Photo: Vincze László)

Eifert János előadása a Győri Fotóklubban (Photo: Vincze László) .-Eifert János előadása a Győri Fotóklubban (Photo: Vincze László) Eifert János: Hommage á Pilinszky János Eifert János előadása a Győri Fotóklubban (Photo: Vincze László)

Eifert János előadása a Győri Fotóklubban (Photo: Vincze László) Eifert János: Győr, old city Eifert János és Vincze László Eifert János: Fodor József festőművész (Hódmezővásárhely, 2004)

 Eifert János: Hommage á Dienes Gedeon (2005) Eifert János előadása a Győri Fotóklubban (Photo: Vincze László)

Eifert János előadása a Győri Fotóklubban, 2012. október 8. Lakatos Krisztián, Vincze László, Alexay Zoltán dr., Babics László, Márkus Jenő, Márkus László, Nemes Zoltán és mások nagy figyelemmel hallgatták az előadást, nézték a diaporáma-vetítést. (Vincze László felvételei)

XXXIX. Képíró-képolvasó hétvége a Mai Manó Házban, Eifert Jánossal. TÉMA: Portré- és ember-, valamint Tánc és mozgásfényképezés, Budapest, 2012. október 6 – 7.

XXXIX. Képíró-képolvasó hétvége Eifert Jánossal a Mai Manó Házban, Budapest, 2012. október 6 – 7. TÉMA: Portré- és ember-, valamint Tánc és mozgásfényképezés, Elméleti és gyakorlati bemutatóval. Közreműködő modellek: Kiss-Kovács Sári, Móger Ildikó, Eifert Kata Nóra.

Mai-Manó-Ház-Képíró-képolvasó-hétvége Eifert Jánossal

Október 6. szombat
Arckép vagy portré: az ember képmása
Az emberábrázolás technikája, esztétikája, pszichológiája és filozófiája

A fotóművészeti műfajok között a portré előkelő helyet foglal el, hiszen az ember képmásának, személyiségének a bemutatására hivatott. A jó portré nemcsak felszínes, külső jegyeket ábrázol, hanem az egész ember belső tartalmát, személyiségét tükrözi. A portré lényegét illetően emberábrázolás (jellemrajz, jellemkép), formai megoldása pedig sokféle lehet. Lehet egész alakos felvétel, több személyt is ábrázolhat, vagy szűkebb kivágásokat mutathat. Nem szűkíthető – még műtermi fényképezés esetében sem – az arcképre, mellképre, egészalakos, páros-, vagy csoportképre. Az igazolványképet nem tekintjük portrénak, csupán a személy azonosítására szolgáló dokumentumnak. Hogy a mai kor igényeit magába foglaló, megújult személyfényképezés lényegét megértsük, gyakoroljuk együtt a Mai Manó Ház Napfényműtermében. Úgy terveztük, hogy modelljeinket saját körünkből választjuk, vagyis egymást fényképezzük, miközben az arckép, önarckép, páros- és csoportkép készítése során nemcsak a technikai és esztétikai eszközökre, hanem a pszichikai tényezőkre is koncentrálunk. Kis-Kovács Sári azonban segítségünkre sietett, a kilencedik hónapban terhes kismamát aktban is fényképezhettük.

2012.10.06-Kis-Kovács-Sári-Eifert-PhotoClausNeumann Kis-Kovács Sári (Photo: Eifert János)

Kis-Kovács Sári (Photo: Claus Neumann)

Portréfényképezés a Mai Manó Ház napfényműtermében (Photo: Eifert János)

Október 7. vasárnap
Testből font jelbeszéd
A mozgás-, mozdulat és táncfényképezés

Ha van illanó anyaga a művészeteknek, akkor a tánc valóban az. A táncelőadás varázsa, amelyben a koreográfia szépsége, a táncos szuggesztív egyénisége, a mozgás virtuozitása a zenével, díszlettel és jelmezzel együtt jelenik meg, a függöny legördülése után már csak elhalványuló emlékeinkben él tovább, majd kifakulva kihullik onnan is. A jó fényképpel azonban megőrizhető az élményt. Táncot fényképezhetünk próbateremben, színpadon, szabadtéri előadás közben, mulatságok, esküvők, folklórbemutatók helyszínein, műteremben, szabadban, sorolhatnám még a legkülönbözőbb helyszíneket, amelyeknek fényviszonyai egymástól homlok egyenesen különbözhetnek. Most a Mai Manó Ház Napfényműtermében tanulmányozzuk lehetőségeinket, képzett táncművészek közreműködésével. És közben rájövünk, hogy a tánc, a mozgás fényképezése nemcsak a technikai és esztétikai eszközök „ügyes” használatát, hanem a lélek megközelítését, az ember fizikai-pszichikai állapotának ábrázolását is jelenti.

Eifert János és Móger Ildikó kettőse (Photo: Papp Zoltán)

2012.10.07-Móger-Ildikó-Eifert-János-PhotoPappZoltán-04 Móger Ildikó táncol (Photo: Eifert János)

Pas de deux. Móger Ildikó és Eifert János “kettőse” (Papp Zoltán felvételei)

2012.10.07-Claus-Neumann-társával 2012.10.06-Munkában-a-Mesterrel-PhotoGertsmayerBeáta

Képíró-képolvasó hétvége a Mai Manó Házban, Eifert Jánossal, 2012. október 6-7. (Photo: Claus Neumann) Papp Zoltán (Photo: Claus Neumann)

Móger Ildikó (Photo: Eifert János) Móger Ildikó pózol a székben (Photo: Eifert János)

2012.10.07-Régi-objektív-a-Napfényműteremben 2012.10.07-Kata-táncol-fehér-ruhában

2012.10.07-Eifert-János-Eifert-kata-Nóra-PhotoPappZoltán-06 Eifert János és lánya, Eifert Kata Nóra táncolnak (Photo: Papp Zoltán)

Eifert Kata Nóra pózol a Napfényműterem ablakában (Photo: Eifert János)

Eifert Kata Nóra Graham-stílusban táncol (Eifert János felvétele)

A modell: Móger Ildikó, táncművész (Photo: Eifert János)

XXXIX. Képíró-képolvasó hétvége a Mai manó Házban, csoportkép a résztvevőkkel és előadókkal

A képeken a hétvége résztvevői, “modelljei” és a “tanár úr”: Vándor Rita, Claus Neumann, Gerstmayer Beáta, Papp Zoltán, S. Varga Ilona (Alion), Eifert Kata Nóra, Eifert János, Móger Ildikó és mások (Eifert János, Papp Zoltán, Claus Neumann és Gerstmayer Beáta felvételei)

1. Fotóakadémiai Hétvége az ELTE Gólyavárban, Budapest, 2012. október 6.

Fotoakademia.eu

Az AKADÉMIA szó egy ókori olajfa-liget neve, melyben Platón iskolája működött. Az Akadémia néhány évvel Arisztotelész halála utánig állt fenn. Egyik jelentése ma is iskola. Másik jelentése a 17. század óta terjedt el: meghatározott alapelveket elfogadó értelmiségi társaság. Ennek megfelelően alakultak festészeti, irodalmi akadémiák. (wikipédia)
 
A fényképezés a XIX. század egyik legnagyobb találmánya, művelői számára szerteágazó, különféle témákat és műfajokat, a legváltozatosabb eszközhasználatot és technikát igénylő alkotó tevékenység. Fizika, kémia, geológia, csillagászat, anatómia, pszichológia, technika és esztétika, ember és környezete, teste és lelke, és még sok minden – bármennyire is meglepő megállapításnak tűnik – a fotográfiában fókuszál. Akár mesterségként, művészetként, tudományként, hitként, vagy a kommunikáció eszközeként „használjuk” – a világ, benne önmagunk megismerésének és megörökítésének eszközét jelenti.

A fotográfia  jelen pillanatban is gyorsuló ütemben fejlődik;  a felvételt készítő és azt megjelenítő eszközök ma már minden embert körülvesznek, mindenki számára természetes képeket készíteni, képeket küldeni másoknak. Szinte már nem is gyártanak olyan elektromossággal működő berendezést, amely ne tartalmazna képek megjelenítésére szolgáló eszközt legyen az lift vagy hűtőgép. A kép készítésének lehetősége elhagyta a fényképezőgépet: ma nem fejlesztenek olyan mobilt vagy számítástechnikai eszközt, amely segítségével ne lehetne képeket készíteni. A grafika, a mozgókép és a fotó műfaji határai összemosódnak, elérkeztünk a 3D realitásához.
 
A Fotóakadémia a tagjait beavatja a fényképezés magas szintű elméletébe és gyakorlatába, hogy a „képírás-képolvasás” gondolkodást és kreativitást igénylő „nyelvezetét” magas szinten elsajátíthassák. Hagyományokra építkezve haladjanak a fejlődéssel, alaposan felkészüljenek a kihívásokra, legyenek akár hivatásos, vagy szenvedelmes fotósok.
 
A Fotóakadémia egy közösség, a tagok akadémiában végzett aktív közreműködésből következő belső hierarchiával. Célja egy közös tudásbázis létrehozása és megosztása a tagok közreműködésével. A közösen kialakított tudásbázis fejlesztésén, használatán kívül az Akadémia keretet biztosít a tagok munkájának bemutatására, értékelésre. A Fotóakadémia elősegíti a legjobb munkák kiállítását, publikálását, ezzel is erősítve a tagok, a tagság, a Fotóakadémia szakmai presztízsét.

Eifert János és Peti Péter, a FOTÓAKADÉMIA alapító (Photo: Peti Fruzsi) 1. Fotóakadémiai Hétvége, ELTE Gólyavár (Photo: Eifert János)

A Fotóakadémia alapítói:  Eifert János és Peti Péter (Peti Fruzsi felvétele)   –  ELTE Gólyavár, a regisztrációs pultnál fogadják a vendégeket

Darányi Zsolt "közvetít" (Photo: Eifert János) 1. Fotóakadémiai Hétvége, előadóterem-a-Gólyavárban (Photo: Eifert János)

Mai Manó és fia, Artúr ( celloidin, kabinetkép, 1899) 1. Fotóakadémiai Hétvége, Kincses Károly (Photo: Eifert János)  

10 óra, 1. ELŐADÁS Kincses Károly: A magyar fotográfia tegnap és ma. A magyar fotográfia története olyan volt, és olyan lett, mint körülöttünk az összes más nemzeté. Lokális, helyi értékben fontos, néha túl is értékelt, nemzetközi viszonylatban meg alig érdekes. Igen ám, de ahogy van minden nemzetnek egy-két fényes korszaka, úgy volt a magyar fotográfiának is egy jeles időszaka, mely nagyjából az 1920-as évek közepétől tartott egy negyed századig. Ekkor hirtelen, azt hinni minden előzmény nélkül, a világ fotográfiáját meghatározó nagy egyéniségek kerültek ki közülünk. André Kertészt, Brassait, Moholy-Nagy Lászlót, Robert Capát és öccsét Cornellt, Martin Munkácsit, Besnyő Évát, Ata Kandót, Paul Almásyt, Kepes Györgyöt, Ergy Landaut, Stefan Lorántot és még vagy két tucatnyi ismert fotóst sajátunkként is becsülhetünk.
Ezért rendhagyó, cseppet sem konvencionális a magyar fotótörténet.

2012.10.06-Radisics-Milán-előadása-FotoKlikk  2012.10.06 Radisics-Milan-Napfogyatkozas-Apaj-pusztan

12 óra, 2. ELŐADÁS Radisics Milán: Kortárs természetfotózás – egy képtől…  A FotóAkadémia 2. előadásán Radisics Milán mutatott átfogó képet a mai természetfotózásról, sok apró trükkel, kulisszatitkokkal. Megtudtuk, hogyan lesz egy képből sztori. Hogyan dolgozik a National Geographic a kulisszák mögött, hányféle tördelési verziót készítenek elő a végleges nyomdába kerülésig. Hallottuk Milán elképzeléseit a legfontosabb teendőkről, komponálásról, témakeresésről és láthattunk példákat hazai fotópályázatokból.

1. Fotóakadémiai Hétvége, Peti Péter tájékoztat (Photo: Eifert János) Peti Péter, Eifert János, Kincses Kincses Károly (Photo: Bernath Bizsu Zsuzsanna) Fotóakadémiai Hétvége, Kincses Károly és Peti Péter (Photo: Eifert János)

2012.10.06-Dékán-István-fotográfus-szakíró Adobe-lightroom4

14 óra, 3. ELŐADÁS Dékán István: A Lightroom4 lehetőségei

Japán lány Grecsó Zoltán társulatából (Photo: Eifert János) 1. Akadémiai Hétvége, Grecsó Zoltán és társulata performansza (Photo: Eifert János) Fotósok az 1. Fotóakadémiai Hétvégén (Photo: Eifert János)Ö

1. Akadémiai Hétvége, Grecsó Zoltán és társulata performansza (Photo: Eifert János) 1. Fotóakadémiai-Hétvége, Grecsó Zoltán társulata performansza (Photo. Eifert János)

16 óra, Kortárs tánc performance
Grecsó Zoltán táncművész és társulatának bemutatója

1. Akadémiai Hétvége, Grecsó Zoltán performansza (Photo: Eifert János)

Eifert János, Bernáth Bizsu Zsuzsanna és Peti Fruzsi felvételei

Táncfényképezés, elméleti előadás. Fotóoktatás.hu, haladó művészsuli, Budapest, 2012. október 4.

Fotóoktatás.hu, haladó művészsuli (Photo: Eifert János)

2012.10.04-Tánc-Oktatólap-01 2012.10.04-Tánc-Oktatólap-02

 2012.10.04-Tánc-Oktatólap-03 2012.10.04-Tánc-Oktatólap-04

Szedő Iván és Tomasz Balázs – a 2011. évi XXVII. Vizuális Művészeti Hónap fotópályázat helyezettjei – közös fotókiállitása a Budapesti Művelődési Központ galériájában, 2012. október 5 – 22.

2012.10.05-BMK-Szedő-Iván-és-Tomasz-Balázs-kiállítása-02

Szedő Iván és Tomasz Balázs – a 2011. évi XXVII. Vizuális Művészeti Hónap fotópályázat helyezettjei – közös fotókiállitása a Budapesti Művelődési Központ galériájában, 2012. október 5 – 22. A kiállítást megnyitotta Eifert János fotóművész.

BMK-Szedő-Iván-és-Tomasz-Balázs-kiállítása (Photo: Eifert János)

SZEDŐ IVÁN
 
“1950-ben születettem Budapesten. 10 éves koromtól kezdtem fényképezni, és azóta egyfolytában próbálgatom a fényképezés különböző ágazatait. Régebben sokat a foglalkoztam a fényképezés technikai oldalával. Az analóg korszakban otthon saját fotólaborom volt, előbb fekete fehér laborálással, később színes labortechnikával házilagosan nagyítottam és hívtam elő a negatívokat, diákat, nagyításokat saját vegyi receptgyűjteményem és technológiám szerint.
 
Ez a technika részemről már a múlté, most már csak digitális fényképezéssel foglalkozom.”

TomaszB-Tuzlepcsok  TOMASZ BALÁZS
 
“Lelkes természetjáró vagyok, az erdő, a táj folyamatosan változó szépsége, hangulata mindig is mély benyomást tett rám. Ennek kapcsán kezdtem el érdeklődni a fotózás iránt: elhatároztam, hogy megörökítem a természet szépségeit olyan formán, ahogy én látom, ahogy nekem megmutatkozik. Ezért 2007-ben megvásároltam életem első fényképezőgépét. Érdeklődésem azonban hamar a városi fotózás felé irányult. Érdekes pillanatok megragadását, városi témák bemutatását kedvelem talán a legjobban.
 
Barátaim bíztatására 2010-ben neveztem be először fotópályázatra. Az ott elért siker nagy lendületet adott számomra a fényképezés terén. Azóta több fotópályázaton eredményesen szerepeltek képeim. A fényképezés sok élményt ad, nagy örömöt jelent számomra, ha képeimet másokkal megoszthatom.”

Premier / First Performance!!!! Petra Tejnorová a kol. EDGE prezentace projektu formou work in progress, Národni divadlo, Praha, Chech Republic, 2012. október 2. 20:00

Móger Ildikó (Photo: Eifert János)

Végre „élesben” fényképezhetem a darabot, az EDGE 2012 projektet, amely nemzetközi együttműködéssel jött létre, és az ötven év feletti „öregek” életéről, problémáiról szól. Az ötlet Lucia Kašiarová koreográfustól származik, és Petra Tejnorová rendező, valamint Lukáš Jiřička dramaturg formálta darabbá a sok-sok beszélgetésből, szociológiai kutatásból, mélylélektani faggatásból összegyúrt anyagot, amelyhez a szereplők maguk szolgáltatták az alapanyagot:  Ján Sedal, Krzysztof Raczkowski, Móger Ildikó, Petr Veleta, Mária Zagátová és Martin Bálik saját magukat alakítják, és nemcsak táncolnak, mozognak, báboznak, szteppelnek, hanem szöveget mondanak, énekelnek, játszanak, úgy ahogyan egy igazi prózai-zenés színházban szoktak.

A szereplőválogatásra annak idején én is jelentkeztem, de a nyelvekkel, a kommunikációval nemigen boldogultam. A tánc még csak ment valahogy, de az éneklésben, szövegmondásban, játékban nagyon gyenge voltam. A próbákon és az előadásokon az angol, német, cseh, szlovák, orosz, bolgár és magyar nyelvek használatosak, gyakran még tolmács közreműködésére is szükség. Ildikó nemcsak kitűnően táncol, mozog, énekel, szöveget mond, hanem nagyszerűen kommunikál a társulat többi tagjával, a rendezővel és a koreográfussal, hiszen a bolgárt anyanyelvi szinten beszéli, de az orosz, szlovák és az angol is „jól megy” nála. Én csak magyarul, és időnként németül tudok megszólalni, ezért fájó szívvel ugyan, de a produkcióban való részvételről le kellett mondanom. Nem válogattak be a darabba. Ugyanakkor – talán kárpótlásul – nagyon szép megbízást kaptam az ALT@ART-tól, Lucia Kašiarová-tól: én vagyok a produkció hivatalos fotósa, aki végigkíséri és fényképezi az egész darabot, a próbáktól a bemutatóig, amelyet további előadások követnek majd: Žilina, Banská Bystrica Bonn, Budapest, Praha…

Petra Walter (DE) Photo: Eifert János Martin Bálik (Photo: Eifert János) Krzysztof Raczkowski, Móger Ildikó, Mária Zagátová (Photo: Eifert János) Ján Sedal és Martin Bálik (Photo: Eifert János)

Ján Sedal és Krzysztof Raczkowski (Photo: Eifert János)

EDGE 2012. This international collaboratively devised performance is an inquiry into the lives of people more than 50 years old who have worked in varied theater and dance settings. In the main roles are people who find themselves to be “everyday experts” – oldagers who have their own opinions and experiences.
Edge symbolizes the transition time between active life and seemingly passive old age. Edge opens a range of tabooized themes connected with aging, transformation of sexuality, body image, and loneliness. An unsentimental theatrical shape on the border of documentary and fiction, which moves between various means of expression and languages. Participants: Ján Sedal, Petr Veleta, Mária Zagátová, Martin Bálik, Krzysztof Raczkowski, Ildikó Móger from Germany, Poland, Hungary, Slovakia and Czech Republic.
This first presentation at the New Stage of the National Theater is as a work-in-progress. The first presentation is part of the festival of Slovak contemporary dance, HYBAJ HO! on the New Stage of the National Theater. Direction: Petra Tejnorová, dramaturgy: Lukáš Jiřička, concept and choreography: Lucia Kašiarová, co-production: Stanica Žilina-Záriečie, L1 association, Brott Fabrik Bonn, Sztruks.

2012.10.02-EDGE-Taps-a-művészeknek 2012.10.02-EDGE-Premierbuli-01 Petra Tejnorová (Photo: Eifert János)

Ján Sedal és Móger Ildikó a premerbulin (Photo: Eifert János) Móger Ildikó és Mészáros Mariann, a tolmács (Photo: Eifert János) Tomás Vtípil és Móger Ildikó a premierbulin (Photo: Eifert János) Mária Zagátová a pálinkájával (Photo: Eifert János)

Csoportkép a premier-bulin (Photo: Eifert János)

A nagysikerű bemutató után, amelyet még beszélgetés követett szociológus, színházi szakember és más „értelmiségi” vezetésével, és a közönség aktív részvételével – a szokásos premier-buli következett.
A csoportképen a teljes stáb látható. A felső sorban, balról jobbra: a műszaki főnök, továbbá Tomáš Vtípil (zene), Mária Zagátová /SK/, Petr Veleta /CZ/, Ildikó Móger /HU/, Mészáros Mariann (tolmács), Petra Walter (DE), Martin Bálik /SK/, Jaroslav Hrdlička (videotechnika), Zuzana Hájková (Žilina), Ján Sedal /CZ/. Alsó sorban, balról jobbra: Lukáš Jiřička (dramaturg), Lucia Kašiarová (ötlet és koreográfia), Krzysztof Raczkowski /DE-PL/, Petra Tejnorová (rendező), Adriana Černá (látvány és jelmez). (Eifert János felvételei)

Főpróba / Dress rehearsal: EDGE (Work in Progress) on the New Stage of the National Theater, Praha, Chech Republic, 2012. október 1.

Móger-Ildikó-próbál (Photo: Eifert János)

Zene: Tomás-Vtípil-03 (Photo: Eifert János) Zene: Tomás-Vtípil (Photo: Eifert János) Mészáros-Mariann-Lucia-Kasiarová-Móger-Ildikó     (Eifert János felvételei)

Képek a délutáni próbáról: Tomás Vtípil,  zenész, zeneszerző – Mészáros Mariann, tolmács – Lucia Kašiarová, koreográfus és Móger Ildikó, táncművész, a darab egyik fontos szereplője.

EDGE (Work in progress), Móger Ildikó és Krzysztof Raczkowski kettőse (Photo: Eifert János EDGE (Work in process), Móger Ildikó videón (Photo: Eifert János) Móger Ildikó, Martin Bálik, Ján Sedal, Krzysztof Raczkowski, Mária Zagátová (Photo: Eifert János)

A főpróba képein a darab szereplői: Móger Ildikó, Martin Bálik, Ján Sedal, Krzysztof Raczkowski, Mária Zagátová és Petr Veleta

2012.10.01-EDGE-Jano-Sedal-és-Móger-Ildikó

2012.10.01-EDGE-Ján-Sedal-Móger-Ildikó-Krzysztof-Raczkowski Mária Zagátova, Petr Veleta (Photo: Eifert János) Martin Bálik (Photo: Eifert János)

This international collaboratively devised performance is an inquiry into the lives of people more than 50 years old who have worked in varied theater and dance settings. In the main roles are people who find themselves to be “everyday experts” – oldagers who have their own opinions and experiences.
Edge symbolizes the transition time between active life and seemingly passive old age. Edge opens a range of tabooized themes connected with aging, transformation of sexuality, body image, and loneliness. An unsentimental theatrical shape on the border of documentary and fiction, which moves between various means of expression and languages.Participants: Ján Sedal, Petr Veleta, Mária Zagátová, Martin Bálik, Krzysztof Raczkowski, Ildikó Móger and others from Germany, Poland, Hungary, Slovakia and Czech Republic.
This first presentation at the New Stage of the National Theater is as a work-in-progress. The first presentation is part of the festival of Slovak contemporary dance, HYBAJ HO! on the New Stage of the National Theater. Direction: Petra Tejnorová, dramaturgy: Lukáš Jiřička, concept and choreography: Lucia Kašiarová, co-production: Stanica Žilina-Záriečie, L1 association, Brott Fabrik Bonn, Sztruks.

Ján Sedal, Krzysztof Raczkowski, Móger Ildikó (Photo: Eifert János) 2012.10.01-EDGE-Ildikó-életéről-beszél Ján Sedal (Photo: Eifert János)

Sonda do života oldagerů – lidí starších 50 let. V hlavních rolích se ocitají „odborníci všedního dne“ – oldageři s jejich minulostí a vizemi budoucnosti, které jsou divadelně zhmotněny s pomocí autentických materiálů, pohybem, filmových dokumentů a dotáček. Projekt náleží k proudu tzv. devised theatre ve smyslu kolektivního díla vzniklého bez předem daného textu či scénáře.
Edge symbolizuje období přerodu mezi aktivním životem a zdánlivě pasivním stářím, otevírá okruh tabuizovaných témat spojených se stárnutím, proměnou sexuality a vnímání vlastního těla či samoty. Inscenace směřuje k nesentimentálnímu divadelnímu tvaru na pomezí fikce a dokumentu, který se pohybuje mezi různými výrazovými prostředky a jazyky.

Projekt náleží k proudu tzv. devised theatre ve smyslu kolektivního díla vzniklého bez předem daného textu či scénáře. Inscenační tým plánuje jak workshopy s oldagery, tak i rozhovory a diskuze s odborníky (sociology, psychology, sexuology atd.), kteří se v rámci své profese zaměřují na téma člověk a stáří.

První setkání formou workshopu proběhlo ve dnech 31. srpna až 3. září 2012 v kulturním prostoru Stanica-Záriečie v Žilině na Slovensku. Workshop vedli tvůrci projektu Lucia Kašiarová, Petra Tejnorová a Lukáš Jiřička společně s přizvanou odbornicí na storytelling Barborou Voráčovou. Druhá fáze projektu bude realizovaná na přelomu září a října 2012 s plánovanou prezentací 2. října 2012 ve formě work in progress na Nové scéně Národního divadla. Premiéra se uskuteční na Nové scéně 19. 2. 2013.

V inscenaci účinkují Ján Sedal /CZ/, Krzysztof Raczkowski /DE-PL/, Ildikó Móger /HU/ a další aktéři z Německa, Polska, Maďarska, Slovenska a České republiky. Na prezentaci se ve formě work in progress dále podílejí: Petr Veleta /CZ/, Mária Zagátová /SK/, Martin Bálik /SK/. Režie: Petra Tejnorová, dramaturgie: Lukáš Jiřička, choreografie: Lucia Kašiarová, scénografie a kostýmy: Adriana Černá, videotechnická spolupráce: Jaroslav Hrdlička, hudba: Tomáš Vtípil.