János Eifert - Photographer

Archive for March, 2013

Kellemes húsvéti ünnepeket!

Húsvéti üdvözlet Eifert Jánostól

2013.03.19.-Önarckép-ecsettel-festékekkel

Fessünk tojásokat! Milyen színekkel? Amikor a színek pszichológiai hatásáról, szimbolikus, asszociatív “képességéről” beszélünk, ne feledjük például, hogy a tojás is termékenység-szimbólum. Sárgája többnyire a Napot szimbolizálja, fehér héja a Fehér Istennőt, az egész pedig az újjászületést. Nem csoda, hogy a világ minden népének mitológiájában kiemelkedően fontos helyet kapott.
Az írott tojásokon ősi szimbólumok figyelhetők meg, melyek a világgal, a Földdel hozhatók összefüggésbe. (Pl. a négyes, nyolcas felosztás, szvasztika, meander-elemek, totemisztikus állatszimbólumok, növényi ornamentika.)
A tojásfestés mai is élő hagyomány, kultikus cselekedet, melynek gyökerei a pogány korokig nyúlnak vissza. A pirosra festett tojás minden idők minden kultúrájában a Nagy Istennőt, termékenység-elősegítő, új életet teremtő tulajdonságát jelképezi. A tojásfestés, a tojásírás, a tojáskarcolás tudományát a hozzáértők évről évre igyekeznek átadni a fiataloknak. Somogyban a mintát a tojásra hagyományos módon, forró olvasztott méhviasszal, fanyelű írókával – az úgynevezett gicával – rajzolják rá. A Tolna megyei Váralján a főtt tojásra “írják” az ősi motívumokat. A színezőanyag a hagymahéj. Itt még az a régi szokás is él, hogy a keresztanyák egy-egy tojással ajándékozzák meg a keresztgyerekeiket.
Őseink amulettként tisztelték a tavasszal gyűjtött és festett tojásokat. Különösen a piros színűnek tulajdonítottak különleges mágikus erőt. Az ősi idők tojásgyűjtése, különböző madárfészkekben keresése is fellelhető a mai szokások közt: amikor gyermekeink számára Húsvéthétfőn festett tojásokat, csokinyuszikat rejtünk el a kert fái, bokrai alatt, vagy akinek erre nincs lehetősége, a lakásban rejt el húsvéti tojásfészkeket, amit ők kitörő örömmel kutatnak fel. A virágos, tojásos kosárka is a madárfészket szimbolizálja.
http://web.tvnetwork.hu/vidaa/wic/ostara/egg/motiv.html

HÓkép (Photo: Eifert János)

 

Kolmonth Attila: HÓsvéti vers

Nyuszi ül a hóban, füle lekandikálva.
Talán nyuszi felfáztál, ahogy idáig szánkáztál?
S hogyan szökellsz így a hóba?
…Nagyot ugrok a kocka-tóba… :
Nyuszi! El ne dobd az életed,
hisz létedet macskaként, nem élheted!
Dobd inkább az órád a lékbe,
hogy ne csalhassanak újra lépre!

Hat hét, hat tánc (Six Dance Lessons in Six Weeks) – a készülő amerikai film táncpróbája Kay Cole koreográfussal, az Astoria Filmstúdióban, Mogyoród, 2013. március 27.

Mobil-üzenet-SMS a Playgound-tól SMS-ek: “Kedveseim! Az április 5-e nem jó, mert külföldön vagyok 1-7. között. Üdvözlettel: Eifert János, a 70 éves öreg pasi…” Elküldve: márc. 23. “Tancos film penz:40000 Ft/forg.nap,10000 Ft/probanap.A foprobara(Mogyorod)ruhat NEM kell hozni.Tovabbi info holnap.Ha kerdesed van,holnap 10 utan hivj.Playground” Elküldve:márc. 25. “Tancos film foproba holnap(03.27),talalkozo mexikoi ut,kisfoldalatti vegall.8:30kor.Nem kell hozni semmit,csak szendvics.A proba 16.00ig tart.Playground Elküldve: márc. 26.”

2013.03.27.-Táncpróba-a-Filmstúdióban 2013.03.27.-Ildi-táncpróbán

A Hat hét, hat tánc (Six Dance Lessons in Six Weeks) című színdarab Richard Alfieri amerikai író vígjátéka, melyet hatalmas sikerrel játszanak a világ legnagyobb városaiban. A darabban két eltérő korú, társadalmi helyzetű és életvitelű idegen a tánc közben megismeri, majd megszereti egymást, leküzdik a közöttük feszülő ellentéteket. Los Angeles-i premierje és Broadway-beli szereplése után a darabot tizenkét nyelvre fordították le és több mint húsz országban játsszák vagy játszották. Csak Németországban több mint ötven előadással és két nemzeti turnéval a darab nemzetközi sikert mondhat magáénak és az egyik legtöbb helyen színpadra állított darab lett. „Rendkívül szórakoztató színdarab barátságról, szerelemről, betegségről, arról, hogy milyen nehéz helyesen élni az életünket, és hogy csak egy igaz barát segíthet az elkövetett hibáink, illetve a régi fájdalmak és a magány elfeledésében.” Most amerikai film készül Richard Alfieri amerikai író vígjátékából, amelyet Magyarországon forgatnak. Nagyon sok – különböző korú – táncos szerepel majd a filmben, köztük Móger Ildikó és jómagam is. A mai táncpróbán – Kay Cole koreográfus mozgásait tanulván –  Bombicz Barbarával, Csabai Gabriellával, Varga Erikával, Balogh Jankával, Gidai Adriennel, Borkai Anitával, Castillo Doloressel, Pataki Ágival és másokkal táncolok többek között a 103. jelenetben, amely a  “minimal dance” elnevezéssel bír. A készülő amerikai film operatőre az Oscar-díjas Zsigmond Vilmos lesz…

Ildit-fényképezem (Photo: Eifert János)

Ildi-táncol (Eifert János felvétele,  mobil telefonnal) Eifert a tánosok között (Móger Ildikó mobil telefonos felvétele) Eifert János és Móger Ildikó felvételei

Margit, Margó és Kati (Photo: Eifert János) A táncpróba szünetében (Photo: Eifert János) Gidai Adrienn (Photo: Eifert János) 2013.03.27.-Táncpróba-a-Filmgyárban-03

Ja, és a stáblista, még hiányos ugyan, de tudjuk már, hogy ki a rendező, operatőr, főszereplők, stb… Rendező: Arthur Allan Seidelman; Fotgatókönyv: Richard Alfieri; Főszereplők: Gena Rowlands, mint Lily Harrison; Kathleen Rose Perkins, mint Susie; Cheyenne Jackson, mint Michael Minetti; Operatőr: Zsigmond Vilmos; Zeneszerző: Pacsay Attila; Jelmeztervező: Szakács Györgyi; Smink: Márta Magdolna…    a koreográfus Kay Cole…

Csabai Gabriella, Varga Erika, Eifert János és Balogh Janka Vége a próbának. Eifert János (Sas)  táncpartnerével Varga Erikával (Kígyó), Balogh Janka (Macska) és Csabai Gabriella (Zsiráf) társaságában. Az állatnevek ( Sas, Kígyó, Macska, Zsiráf)  itt a 103-as jelenet szerep szerinti karaktereinek elnevezését jelentik. (Gidai Adrienne felvétele)

Zsigmond Vilmos (Szeged, 1930. június 16. –) magyar származású Oscar-díjas operatőr.

Szegeden született, apja Zsigmond Vilmos, futballedző és kapus, anyja Illichman Bozena hivatalnok volt. A középiskolát a szegedi piarista gimnáziumban végezte, ahol az irodalom volt a kedvenc tantárgya. A képek iránti rajongása gyerekkorában kezdődött. A legenda szerint egyszer egy betegség miatt ágyba kényszerült, és kezébe került egy fotózásról szóló könyv. Később édesapja fényképezőgépével fedezte fel a fotózás nyelvét, ahonnan már egyenes út vezetett az operatőri hivatás felé. 1955-ben a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Illés György tanítványaként végzett operatőrként. Több főiskolai társával megörökítette az 1956-os forradalom eseményeit, majd 1956 novemberében Kovács László operatőrrel – táskájukban csaknem tízezer méternyi filmfelvétellel – elhagyta Magyarországot. Ezek a felvételek bejárták a világsajtót, a két fiatalnak óriási szerepe volt abban, hogy a „Nyugat” tudomást szerzett a budapesti eseményekről. (A filmeket aztán a rendszerváltást követően az operatőr visszajuttatta Magyarországra.)

Zsigmond Vilmos önkéntes száműzetésében hosszú esztendőkön át ’56 emlékével élt együtt. Ma is biztos abban, hogy a forradalom volt az egyik legfontosabb esemény, amely a nagy szovjet birodalom összeomlását előidézte.
Több mint egy évtizednek kellett eltelnie, mire sikerült beilleszkednie új hazájának társadalmába, illetve operatőrként képes volt kitűnni az amerikai mezőnyből. Óriási hátránnyal indult, de mindeközben meg is előzte korát: tulajdonképpen egy mozgóképes szemlélet- és generációváltás kellett ahhoz, hogy tehetségével kiemelkedhessen a többiek közül. Zsigmond Vilmos ugyanis olyan tudás birtokában volt, amelyet más ottani operatőr nem birtokolt: ismerte az európai filmszemléletet, a szovjet mozgóképművészettől a francia és olasz új hullámon át a magyarokig, és ezek összessége határozta meg a vizuális látásmódját. Amikor az amerikai film új rendezőgenerációja megjelent, hirtelen fontos lett Zsigmond Vilmos „másféle” műveltsége.

Az Egyesült Államokban telepedett le; kezdetben laborokban dolgozott, fotózott, oktatófilmeket készített, dokumentumfilmekben és reklámfilmekben kapott feladatot. Operatőri látásmódja – a hangulati világítás, az emberi arc középpontba állítása, az emberi történetek bemutatása és a realista ábrázolás – egybeesett az 1960-as években kibontakozó amerikai független filmes kívánalmakkal. 1962-ben kapott amerikai állampolgárságot.

Első jelentősebb munkája a Peter Fonda rendezte Bérelt kezek volt, majd Robert Altman rendező következett, aki teljes mértékben rábízta a McCabe & Mrs. Miller című, 1971-es westernjének képi megvalósítását. Zsigmond Vilmos pedig fotós múltját felhasználva, laboratóriumi eljárással fakított ki felvételeket, hogy a régi filmek hangulatát idézze. A szemcsésség, a sötét tónusok erőteljes használata mindig is operatőri kézjegye maradt, ő maga is úgy jellemzi stílusát, hogy még a vígjátékokat is film noirként rögzíti a celluloidszalagra, és az árnyék használata az egyik legfontosabb eszköze. Nem véletlen, hogy a mai napig azon operatőrök egyike, aki nem hajlandó digitális technikával, videonyersanyaggal dolgozni.

Az 1970-es évek amerikai új hullámos realista filmjei mellett a sci-fi mániának is részese lett. Már a nagy sikerek hajnalán együtt dolgozott Steven Spielberggel is, aki szintén rábízta magát Zsigmond Vilmos kézi kamerás elképzeléseire a Sugarlandi hajtóvadászat forgatása során. Együttműködésük később az 1977-ben készült Harmadik típusú találkozások című produkcióban folytatódott: a legendás sci-fiben az egyik főszerepet maga François Truffaut alakította. A film nagy siker lett, és az 1978-ban Zsigmond Vilmost elnyerte a legjobb operatőri munkáért járó Oscar-díjat. Érdekes, de ezt követően sosem dolgozott együtt Spielberggel. Állítólag azért szakították meg a közös munkát, mert Zsigmond Vilmos elfelejtette megköszönni a rendezőnek a díjat – akárcsak a stáb többi tagjának, hiszen inkább tanárainak, legfőképpen Illés Györgynek, azaz a magyar iskolának tulajdonította a sikert. (Másnap érkezett a lakására egy fax Julia Philips producertől, amelyen az állt: „You are welcome!”, azaz: Szívesen!)

Életszerűbb az a magyarázat, hogy Spielberg egyre inkább tudta, mit akar, és nem volt szüksége egy megingathatatlan elképzelésekkel teli alkotótársra. Sokkal inkább az olyan direktorok felelnek meg Zsigmond Vilmosnak, mint mondjuk Michael Cimino, aki A szarvasvadász (1978) című nagyszabású filmjénél teljesen szabad kezet adott az operatőrnek a képi világ és a világítás terén – ez pedig újabb Oscar-jelölést ért.

Maximalista művészi és munkaszemlélete azonban nem mindig hozott szerencsét neki: a Funny Lady (1975) című musical forgatásáról például Barbra Streisand miatt kellett távoznia. A színésznőnek egy operatőr barátja, Harry Stadling bebeszélte ugyanis, hogy csak bizonyos szögben szabad megvilágítani az arcát, mert csak úgy mutat szépen a vásznon. Zsigmond Vilmos megpróbálkozott egy-két másik beállítással, amit a művésznő nem viselt el.

Több műfajban kipróbálta magát: fényképezett zenés filmet, (a The Band búcsúkoncertjét – Az utolsó valcert), vígjátékot (Az eastwicki boszorkányokat, a Mavericket), az HBO számára egy Sztálinról szóló életrajzi televíziósfilmet (amelyért 1992-ben Emmy-díjat kapott), erotikus thrillert (a Slivert, a Vágyak vonzásábant), és többször dolgozott Woody Allen rendezővel (a Melinda és Melinda, vagy a Kasszandra álma című filmeken). Allen például azt gondolta róla, még mielőtt először találkoztak volna, hogy Zsigmond Vilmos egy zord magyar óriás, egy igazi hadvezér alkat, aki mellett majd meg sem mer szólalni. Így aztán őszintén meglepődött, amikor egy halk szavú, talpig gentleman rázott vele kezet.

Zsigmond Vilmos hasonlóan jelentős munkának érzi a 2001-ben Káel Csabával forgatott Bánk bán-operafilmet is, amelyből szerinte feleslegesen lett politikai ügy, ahelyett, hogy kvalitásainak megfelelően, műalkotásként kezelték volna Magyarországon: így lehetett volna esélye külföldi fesztiválokon is.

2006-ban pedig egyik közreműködője volt A lyukas zászló című 1956-os dokumentumfilmnek. A rendezéssel is megpróbálkozott, ebben azonban kevésbé volt sikeres.

2007-ben negyedik alkalommal jelölték Oscar-díjra a Brian De Palma rendezte A fekete Dália című thriller fényképezéséért. De Palma később úgy nyilatkozott róla, hogy az egyik utolsó képíró nagymester, akivel számos szakmai vitája volt ugyan a forgatás során, ám különleges értékei megkérdőjelezhetetlenek. (Wikipedia)

Eifert János: KÉPÍRÁS – FOTÓAKADÉMIA, könyvismertető. LUPE Magazin, 52. szám, 2013. február – március

2013.03.-LUPE-Magazin-Könyvismertető-14-15

LUPE Magazin, 52. szám, 2013. március – 14-15. oldal

K Ö N Y V I S M E R T E T É S

Eifert János: Képírás – fotóakadémia

Kiadja: Kossuth Kiadó, 2012

Szerző: Eifert János

Terjedelem: 160 oldal

Mérete: 240 × 275 mm

Ára: 5990 Ft

www.kossuth.hu

Eifert János (1943–), a hazai fotóművészet kiemelkedő egyénisége kivételesen szép és tartalmas kötetet nyújt át az érdeklődőknek. A Képírás – fotóakadémia méltán nevezhető hiánypótlónak. Egyrészt kitűnő szakkönyv, másrészt jóval több annál: amellett, hogy az autodidakta fotósokat és a profi szakembereket beavatja a fényképezés magas szintű elméletébe és gyakorlatába, a fotóművészet kedvelőinek is különleges élvezetet nyújt. A kötet megismerteti az olvasót a fotográfia műfajaival, részletes szakmai útmutatót ad a fényképezhető témákról és a hozzájuk kapcsolódó technikai tudnivalókról, elemzi a fotózás leglényegesebb tevékenységeit és ismereteit.

A szerző mindezeket a szokványos szakkönyvektől eltérően az elmélet és a gyakorlat szerves egységében jeleníti meg annak érdekében, hogy az olvasók a „képírás-képolvasás” gondolkodást és kreativitást igénylő nyelvezetét a legmagasabb szinten sajátíthassák el.

Eifert Jánosnak, a határtalan energiájú és kreativitású fotográfusnak nem ez az első könyve, amit a tanítás szándékával állított össze. A 2008-ban megjelent Aktfényképezés után itt a fotográfia egészének meghódítása a cél, a példaként segítségül hívott képanyagban pedig Eifert számos képe mellett magyar és külföldi szerzők, nagyobbrészt kortársak kiváló alkotásai szerepelnek. Eifert János tánc- és aktfotói, természetképei és alkalmazott fotográfiái sokoldalúságáról tanúskodnak.

Hazai és nemzetközi viszonylatban százkilencven önálló kiállítása volt, hétszáz csoportos tárlaton szerepelt, képeivel százhatvannyolc díjat, nagydíjat, különdíjat és diplomát nyert. A világ negyven országában fényképezett. Fotói, képriportjai, írásai rendszeresen megjelennek a szaksajtóban, a hazai és külföldi lapokban, könyvekben, kiadványokban, illetve az elektronikus sajtóban.

Pályája: 1997 és 2002 között a Fotográfia, majd a FotoVideo, Foto Mozaik, Digitális Fotó Magazin szakfolyóiratok munkatársa, rovatszerkesztője, 2004-től a ZOOM Magazin művészeti vezetője. A BodyArt Portfolio – 111 Meisterwerke von Zseni Jung und János Eifert (Verlag Photographie, 1994) német, angol és francia nyelven, míg az Aktfotográfia (Dialóg Campus Kiadó, 2008) című könyve német nyelven is megjelent.

Tanárként, előadóként is jelentős tevékenységet folytat: 1984 és 2004 között a Sebesvíz Workshop nemzetközi fotóművészeti alkotótábor művészeti vezetője; 1985 és 1993 között a Höhere Graphisches Bundes-,Lehr- und Versuchsanstalt, Wien meghívott előadója; az 1. Werkschule für Fotografie, Soltau fotószemináriumainak docense; a Magyar Fotóművészek Szövetsége Szakkollégiumának és Mesterkurzusainak vezető tanára. Majd 2002 és 2008 között a Győri Tánc- és Képző művészeti Iskolában, a budapesti Szókratész Két Tannyelvű Szakközépiskolában, valamint a Magyar Tánc művészeti Főiskolán fotográfiát tanít.

Fotóit gyakran használták fel filmekben, televíziós műsorokban látványelemként, díszletként; 2005-ben és 2006-ban a Magyar Televízió Válaszd a tudást műsorában a Nézni-Látni című sorozatát harminc részben sugározták.

Papa, biztos tudod a hírt, hogy Kata 2. helyezett lett a tegnapi divatbemutatón! Húúú de büszke vagyok rá! Budapest, 2013. március 22.

2013.03.22.-Lőrinc-Kati-e-mail

Papa, biztos tudod a hírt, hogy Kata 2. helyezett lett a tegnapi divatbemutatón! Húúú de büszke vagyok rá! (De, tipikus: kérdeze, kik voltak a zsűriben: iskolai tanárok, vagy külsősök, aszongya: “nem tudom”. Szóval ott sétál el előttük, stb stb. édes és tipikus Kata)

De amiért írok, az a szülinapja. Ugyebár a 18. és ez nagy. És ehhez mérten nagyon nagy ajándékot kér: a Balatonsound fesztiválra 34 ezer forintos hetijegyet. Kérdezlek, megoldható-e, hogy beszállj te is, nekem az még úgy is elég sok, hogy a család is beleszáll. Ha 10 ezerrel beszállnál, és akkor ez most egy ilyen nagy közös ajándék, az nagyon jó lenne, mindenesetre neki a legnagyobb örömöt most ez jelentené.

Várom a válaszod, meg esetleg pár szó, hogy s mint vagy.

(Emitt alapjában rendben minden és mindenki.)

puszi mama

Eifert Kata Nóra divatterve 02 (Eifert János reprodukciója) Eifert Kata Nóra divatterve 03 (Eifert János reprodukciója) Eifert Kata Nóra divatterve 05 (Eifert János reprodukciója) Eifert Kata Nóra divatterve 06 (Eifert János reprodukciója)

2013.03.10.-Eifert-Kata-Nóra-divatterveivel Eifert Kata Nóra divatterve 01 (Eifert János reprodukciója) Eifert Kata Nóra, Eifert András Szilveszter (Eifert János felvétele) Eifert János felvételei

2013.03.10.-Eifert Kata Nóra divattervei (Eifert János reprodukciója)

Eifert János a Klubrádióban Kun Zsuzsával beszélget – Vimeo.com, 2013. március

2013.03.20.-vimeo.com-Eifert-a-Klubrádióban

Eifert János a Klubrádióban Kun Zsuzsával beszélget… http://vimeo.com/62261557

Aktworkshop az Ágens fotóstúdióban, Budapest, 2013. március 21.

Eifert János: Tánc kendővel 1-2

Eifert János: Tetrevetítés Eifert János felvételei

Helyzetjelentés Erdélyből. A XXI. Század Társaság vendége Markó Béla, Pallas Páholy, Budapest, 2013. március 19.

XXI. Század Társaság ülése a Pallas Páholyban (Photo: Eifert János) Markó Béla, a XXI. Század Társaság vendége a Pallas Páholyban (Photo: Eifert János)

Markó Béla (Photo: Eifert János)

Markó Béla gesztikulál (Photo: Eifert János) Markó Béla gesztikulál (Photo: Eifert János) Markó Béla gesztikulál (Photo: Eifert János) Markó Béla gesztikulál (Photo: Eifert János)

Helyzetjelentés Erdélyből. A XXI. Század Társaság vendége Markó Béla, Pallas Páholy, Budapest, 2013. március 19. (Eifert János felvételei)

XXI. Század Társaság ülése a Pallas Páholyban (Photo: Eifert János) XXI. Század Társaság ülése a Pallas Páholyban (Photo: Eifert János) XXI. Század Társaság ülése a Pallas Páholyban (Photo: Eifert János) XXI. Század Társaság ülése a Pallas Páholyban (Photo: Eifert János)

XXI. Század Társaság ülése a Pallas Páholyban (Photo: Eifert János) Kőrössy P. József (Photo: Eifert János) XXI. Század Társaság ülése a Pallas Páholyban (Photo: Eifert János) XXI. Század Társaság ülése a Pallas Páholyban (Photo: Eifert János)

Eifert fényképezi Markó Bélát (Photo Trixi) Kocsis András, Eifert János és Markó Béla (Photo Trixi) Photo Trixi

2013.03.19.-Markó-Béla-05-PhotoEifert Markó Béla (Kézdivásárhely, 1951. szeptember 8. –) erdélyi magyar költő és író, tanár, szerkesztő, politikus.

1958-1970 között a Kézdivásárhelyi Líceum diákja, itt érettségizett, majd ezután a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán, magyar–francia szakon tanult. 1974-ben szererezte meg tanári diplomáját. 1974–1976 között Marosszentannán általános iskolában francia nyelvet tanított. 1976–1989 között Marosvásárhelyen az Igaz Szó irodalmi folyóirat szerkesztője volt.

Kedvelt versformája a szonett, szívesen ír gyermekverseket is. Az Igaz Szó kiadásában szerkesztett ifjúsági antológiákat.[1] Magyar irodalmi tankönyvet írt Izsák Józseffel, amelyet 1981-től évenként kiadtak. 1984-ben lefordította Lucian Blaga Manole mester című drámáját, Markó verseiből pedig egy kötetre valót Paul Drumaru fordított román nyelvre.

1989-től 2005-ig főszerkesztője volt a Marosvásárhelyen kiadott Látó című irodalmi folyóiratnak. Az 1989-es változások után kezdett el politikával aktívan foglalkozni. A Maros Megyei Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) alapító tagja és alelnöke. 1990–ben Maros megyei szenátor, 1990–1991-ben az RMDSZ Országos Elnökségének tagja volt. 1990–1992 között a Szenátus Művelődési Bizottságának és Oktatási Bizottságának tagja, a Román Parlament I.P.U. küldöttségének tagja.

1991–1992-ben az RMDSZ szenátusi frakciójának elnöke, majd 1996-ig a Szenátus Külügyi Bizottságának és Oktatási Bizottságának tagja volt. 1993 januárjától 2011 februárjáig a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke és 1996 óta a Szenátus Külügyi Bizottságának tagja. 2004-2007 között a román kormány művelődési, oktatási és az európai integrációs tevékenységeket felügyelő miniszterelnök-helyettese. (Wikipedia)

Székely Ágnes: Eifert János, a „három t” fotósa, Magyar Termék rajongói oldal (MTRO), Budapest, 2013. március 19.

2013.03.19.-mtro.hu-Eifert-a-három-t-fotósa

Székely Ágnes: Eifert János, a „három t” fotósa, Magyar Termék rajongói oldal (MTRO), 2013. március 19. – http://mtro.hu/ember/eifert-janos-a-harom-t-fotosa/

Eifert János, a „három t” fotósa

Lehetséges a világot belesűríteni egy másodperc töredékébe? Igen! Eifert Jánosnak legalábbis sikerült. A kortárs magyar fotográfia egyik legismertebb képviselője és meghatározó egyénisége immár több mint 40 éve kápráztat el minket képeivel.

Eifert János 17 éven át táncolt a Honvéd Művészegyüttesben, a külföldi turnék során kezdett el fotózni. Mégpedig nem is akárhogy. Olyan pillanatokat örökített meg a táncosokról, amelyet csak az érezhet meg, aki maga is belülről átéli a mozdulatok ritmusát. Egy idő után azt vette észre, hogy többet mozog a mutatóujja az exponáló gombon, mint a lába a színpadon. A táncművészből így lett végül fotóművész, aki a világot bele tudja sűríteni a másodperc töredékébe, megmutatva ebben az előzményeket és a következményeket is. Alkotásait itthon és külföldön egyaránt csodálják, számos különálló és csoportos kiállításon, díjon, nagydíjon és különdíjon van túl.

Tánc, test, természet

Habár a tánc élete meghatározó témájává vált, munkássága ennél jóval sokoldalúbb. A három T fotósaként is emlegetik a hódmezővásárhelyi születésű alkotót. Nála a három T nem a tiltott, tűrt és a támogatott kategóriát jelenti, hanem a táncot, a testet és a természetet. A tánc mellett ugyanis aktfotói és természetfelvételei tették ismertté. Aktképeiben nemcsak a női test szépségét és az alak finom rajzolatát érzékelteti, hanem a nőben feszülő energiát is, amely szinte mindig mozgásban tartja.

Egy új világ teremtése

Igazi művésszé akkor válik az ember, ha alkotásából olyan új világot, dimenziót, fogalmat vagy értékrendet tud teremteni, amely egyedi, korábban nem ismert. Eifert János ezt a feltételt maradéktalanul teljesíti. „Két határozott irány van az életemben: egyrészt a megörökítés, a fényképezés tárgyilagossága, egyfajta dokumentarista őszinteség, ugyanakkor egy új világ teremtése.”- vallja. Diaporámaival és digirámáival is erre törekszik. Ezek a képsorok és a hang egybefűzésével akár filmnek is tekinthetők, így a magyar fotóművész táncos múltja mellett klarinétos és fuvolás zenészmúltja is felvillan. Példaképei – Dozvald János, Sdrjan Plavsa, Jacques Muller diaporámaalkotók, dr. Végvári Lajos művészettörténész – jelentősen hatottak stílusára. Ezekkel a művekkel a világ rangos nemzetközi diaporáma-fesztiváljain számos díjat, FIAP-aranyérmet, különdíjat, Grand prix-t nyert. „Világszínvonalon alkotó művészek élnek mellettünk, és mi észre sem vesszük őket” – véli a magyar alkotó, aki több mint 40 országban fotózott, mégis Magyarországot tartja a legizgalmasabbnak.

Székely Ágnes

Azért a víz az úr – Tüntetett az ellenzék a Kálvin téren. Budapest, 2013. március 17.

Millás tüntetés a Kálvin-téren (Photo: Eifert János)

Azért a víz az úr mottóval meghirdetett rendezvény elején mintegy négyezren gyűltek össze a téren felállított színpad körül. A demonstráción mások mellett beszédet mondott Majtényi László alkotmányjogász, volt adatvédelmi ombudsman, Erdős Virág író, Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke, Setét Jenő polgárjogi aktivista, Tamás Gáspár Miklós filozófus, Schilling Árpád rendező, Csákányi Eszter színművész.

Millás tüntetés a Kálvin-téren (Photo: Eifert János) 2013.03.17.-Millás-tüntetés-a-Kálvin-téren-18 Tamás Gáspár Miklós, filozófus (Photo: Eifert János)   Tamás Gáspár Miklós filozófus szerint a magyar demokratáknak meg kellene fontolnia a 2014-es országgyűlési választás bojkottját, mert szerinte annak “előre megírt eredményével” csak Orbán Viktor további hatalmát legitimálnák. A filozófus erről a Milla vasárnap délutáni, a budapesti Kálvin téren tartott demonstrációján beszélt. Tamás Gáspár Miklós a határon túli, kettős állampolgárságú magyarokat arra hívta fel, ne szavazzanak a jövőre esedékes választáson. Úgy fogalmazott, “kedves kisebbségi magyarok, ne szavazzatok, kedves magyarországi magyar demokraták, gondoljátok meg, nem kellene-e inkább bojkottálni ezt a választást, amelynek az eredményét előre megírták”.

Elmondta, úgy látja, ha mégis részt vesznek a választáson, azzal a mostani kormány “további 4, 8, 12, 16 esztendejét” legitimálják. Véleménye szerint inkább “alternatív” megoldásokon kellene gondolkodni, ezek között sztrájkokat, népszavazásokat, tömegtüntetéseket, békés, erőszakmentes eszközöket említett. Tamás Gáspár Miklós szerint a határon túli magyarok kettős állampolgársága arra szolgál, hogy “előállítsák a kék cédulák százezreit”. A filozófus szerint a tüntetéseken már nem csak kérdésekre, hanem válaszokra is szükség van. Példaként említette az ELTE Bölcsészettudományi Karán a napokban kihelyezett felirat: “Zsidók, az egyetem a miénk! üdvözlettel a magyar hallgatók”. Közölte, ő erre azt a választ adja: “Kedves nyilasok, az egyetem mindenkié! üdvözlettel a magyar baloldal”.

2013.03.17. Millás tüntetés a Kálvin téren (Photo: Eifert János) 2013.03.17. Millás tüntetés a Kálvin téren (Photo: Eifert János) Majtényi László alkotmányjogász (Photo: Eifert János) Majtényi László alkotmányjogász arról beszélt, úgy látja, Magyarországon a demokrácia és az alkotmányosság fundamentumai összetörtek, és óráról órára mállik szét a szabad élet minden kelléke. Szerinte “Magyarország 2013. március 15-én még nem diktatúra, de az állásra már van jelentkező”. Azt hangoztatta, olyan országban akarnak élni az emberek, “amelynek az alkotmánya az alkotmányos jobboldal és az alkotmányos baloldal közös műve”. Elmondta, tudomása szerint Áder János államfő már aláírta az “alkotmányosság megszüntetését jelentő negyedik módosítást”.
Az 1848 márciusi forradalom követeléseire utalva arra hívta fel a figyelmet, hogy az akkor megfogalmazott 12 pont mindegyike alkotmányos követelést fogalmazott meg. Ma mi is alkotmányt követelünk – fűzte hozzá.

 Schilling Árpád (Photo: Eifert János) Millás tüntetés a Kálvin-téren (Photo: Eifert János) Mendrey László a PDSZ elnöke (Photo: Eifert János) Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke azt mondta, nincs még egy olyan ország a világon, ahol eredményes lehet az oktatási rendszer, ahol “főokosok a főokos-központból” határozzák meg, hogy kinek mikor milyen képzésre van szüksége. “Nem kell retro oktatásirányítás, nem kell kinyilatkoztatás” arról, milyen szakmákat kell támogatni – mondta, hozzátéve: azt a képzést kell támogatni, amiből az ember el tudja tartani a családját, ahhoz pedig hogy erre képes legyen, piacképes munkahely kell, nem pedig közmunkahely.

2013.03.17. Millás tüntetés a Kálvin téren (Photo: Eifert János) 2013.03.17. Millás tüntetés a Kálvin téren (Photo: Eifert János) 2013.03.17. Millás tüntetés a Kálvin téren (Photo: Eifert János) 2013.03.17. Millás tüntetés a Kálvin téren (Photo: Eifert János)

 Csákány Eszter (Photo: Eifert János) Millás tüntetés a Kálvin-téren (Photo: Eifert János) Setét Jenő, az Ide tartozunk roma közösségi hálózat aktivistája egyebek mellett arról beszélt, hogy a cigányok valamennyi magyar szabadságharcban részt vettek, ám róluk nem emlékeznek meg a magyar közoktatásban. Az 1848-as követeléseket idézve a törvény előtti egyenlőséget hiányolta, példaként említve, hogy “Kelet-Magyarországon letöltendő büntetés jár azért, amiért Nyugat-Magyarországon megrovás vagy figyelmeztetés”. Felvetette azt is: “testvéri dolog-e uszítókat kitüntetni, államilag elismerni?” (Szöveg forrás: MTI, Hirek.hu)

2013.03.17. Millás tüntetés a Kálvin téren (Photo: Eifert János) 2013.03.17. Millás tüntetés a Kálvin téren (Photo: Eifert János) 2013.03.17. Millás tüntetés a Kálvin téren (Photo: Eifert János) 2013.03.17. Millás tüntetés a Kálvin téren (Photo: Eifert János)

Millás-tüntetés-a-Kálvin-téren (Photo: Eifert János) 2013.03.17. Millás tüntetés a Kálvin téren (Photo: Eifert János) 2013.03.17.-Millás-tüntetés-a-Kálvin-téren-09 Millás tüntetés a Kálvin-téren (Photo: Eifert János) 

Tüntetők-a-Kistehén-zenekart-hallgatják (Photo: Eifert János)

Kistehén zenekar (Photo: Eifert János) 2013.03.17. Millás tüntetés a Kálvin téren (Photo: Eifert János) Bródy János (Photo: Eifert János) Eifert János felvételei

Millás tüntetés a Kálvin-téren (Photo: Eifert János)

Az egyik transzparens szövege: “Álcivil szövetség: EGYÜTT RÁGALMAZUNK KÖZPÉNZBŐL – ÉRVÜNK NINCS, DE MÁSHOZ NEM ÉRTÜNK”

Kistehén zenekar a Millás tüntetésen (Photo: Eifert János)

Klubdélelőtt a Klubrádióban: Kun Zsuzsa vendége Eifert János – Budapest, 2013. március 16. 10:00

Klubdélelőtt, Kun Zsuzsa vendége Eifert János Eifert János a Klubrádióban, 2013.03.16.

Klubdélelőtt Műsorvezető: Kun Zsuzsa » Időpont: szombat 09:00; szombat 20:00 Klubrádió 95,3 http://www.klubradio.hu/cikk.php?id=59&cid=154358

A Klubrádió egyik legkedveltebb szombat délelőtti magazinműsora, érdekes emberekkel, színészekkel, művészekkel. Kun Zsuzsa és Németh Kristóf mindent megkérdez az ország legnépszerűbb embereitől.

Klubdélelőtt Kun Zsuzsával (Photo: Eifert János)

9.00 47 éves korában, hétfőn hajnalban elhunyt Bódi László a Republic együttes énekese, Magyarország egyik legsikeresebb zenésze, dalszerzője. Több alkalommal volt a Klubdélelőtt vendége, most felidézzük az egyik ilyen beszélgetést, ezzel emlékezünk Cipőre és búcsúzunk tőle.

9.30. Szvoren Edina “Nincs és ne is legyen” című novelláskötetében csüggesztően ismerős családi tébolyokról, hétköznapi kapcsolatokról, a magány gépies pillanatairól, kis rémtörténetekről, illetve a családi létezés lehetetlenségéről és illúziójáról ír.

2013.03.16.-eifert_janos_klubr_130316_03 (Lazsi felvétele, webkameráról) 2013.03.16.-eifert_janos_klubr_130316_01 (Lazsi felvétele, webkameráról) 2013.03.16.-eifert_janos_klubr_130316_05 (Lazsi felvétele, webkameráról) Klubdélelőtt, Kun Zsuzsa beszélget Eifert Jánossal Lazsu felvételei (webkamera)

10.00 Eifert János fotóművésznek eddig 190 önálló kiállítása, 650 csoportos kiállítása volt, 168 díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel. A világ 40 országában fényképezett, ebből páratlan értékű archívumot állított össze. Eifert Jánosnak az elmúlt tíz év munkáiból nyílt kiállítása Zágrábban.

10.30 Április 3-án lesz egy éve, hogy Kopp Mária professzorasszony eltávozott közülünk. Halála napján barátai, tisztelői elhatároztuk, hogy ő és pár évvel korábban elhunyt férje és munkatársa, Skrabski Árpád emlékére díjat alapítanak, amelyet miden évben az ifjúság egészségnevelésében kimagasló szerepet betöltő jelöltnek adnak át. Vendégünk az egyik barát, az alapító: Dr. Falus András a Semmelweis Egyetem Genetikai Sejt- és Immunbiológiai Intézet igazgatója.

11.00 Az „Átutazók” című színdarab műfaja “komédia nyolc temetésben”, de minden mondata hihetetlen életszeretetről árulkodik. Csokonai Lili – Tizenhét hattyúk színműve szerelemről és fojtogató szexuális vágyról szól… Többek között. Mind két darab főszereplője: Majsai-Nyilas Tünde.

11.30 Március 15-e alkalmából több művész, színész, zenekar kap Kossuth díjat, közülük az egyiket, az Omega Együttes tagját, Kóbor Jánost szólaltatjuk meg.

Fehér László Pasztellek című kiállítása és új könyvének bemutatója a Cultiris Galériában, Budapest, 2013. március 12. 16:00

  

Örkény könyvesbolt, Fehér László könyvbemutató (Photo: Eifert János)

A Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg Fehér László új albuma Alekszandr Borovszkij, a szentpétervári State Russian Museum Kortárs Művészeti Gyűjteményének vezetője tanulmányával, mely a művész Victor L. Menshikoff gyűjteményében található műveiből válogat. A Cultiris Galériában pedig ezzel egy időben megnyílik Fehér László “Pasztellek” című kiállítása. A kiállítást megnyitja és a könyvet bemutatja: Ungvári Tamás irodalomtörténész. A megjelenteket köszönti Kocsis András Sándor, a Kossuth Könyvkiadó elnök-vezérigazgatója.

Ungvári Tamás (Photo: Eifert János) 2013.03.12.-Örkény-könyvesbolt-Könyvbemutató 2013.03.12.-Fehér-László-festőművész (photo. Eifert János) Fehér László és Arató András (Photo: Eifert János)

Kocsis András (Photo: Eifert János) Fehér-László-felesége (Photo: Eifert János) Fehér László dedikál (Photo: Eifert János) 2013.03.12.-Fehér-László-kiállításán (Photo: Eifert János)

Fehér László festőművész és Heller Ágnes filozófus (Photo: Eifert János) Fehér-László-könyvbemutatón-fotósok (Photo: Eifert János) Eifert János felvételei

Fehér László "Pasztelek" könyvbemutatóján (Photo: Eifert János)

A Cultiris Galériában, az Örkény István könyvesboltban a művész tizenkét pasztell képét állítják ki április 30-ig, köztük van a Nagy kavicsok, a Judit a táci kanálisnál, az Ellenfényben a Balaton-parton, valamint két zsidó tárgyú munka: a Joel tenderlivel (pörgettyű) és a Fiú kecskével című. Látható még három festőművész barátjáról készült portré: Jorgosról, a Balkan Fanatik frontemberéről, Gerber Pálról és Halász Andrásról.

Móger Ildikó, Arató András, Eifert János (Photo: Kincses Gyula) Szuba Jolanta és Eifert János (Photo: Gergely Beatrix) Móger Ildikó és Eifert János (Photo: Gergely Beatrix) Kincses Gyula és Gergely Beatrix felvételei

Fehér-László-kiállításán (Photo: Eifert János) Yorgos és Móger Ildikó (Photo: Eifert János) Örkény könyvesbolt, Gyémánt Lászlótól Kovács Andrásig (Photo: Eifert János)

A képeken: Fehér László és felesége, Kocsis András, Ungvári Tamás, Gyémánt László, Heller Ágnes, Szuba Jolanta, Alekszandr Borovszkij, művészettörténész, az Orosz Művészeti Akadémia elnökségi tagja, a kötet szerzője, Bitó László, Móger Ildikó, Gergely Beatrix, Gyémánt László festőművész, Kovács András filmrendező, Bitó László, Yorgos, a Balkan Fanatik frontembere, Szuba Jolanta, Arató András, a Klubrádió elnök-vezérigazgatója, Eifert János, Kincses Gyula és még nagyon sokan mások…

Fehér László könyvének borítója A fekete-fehér Fehér

A festőművész jellemzéseként, a róla szóló írásom címeként mondhatnám, hogy „Fehérrel feketén”, „Feketén fehér”, „Fekete part, fehér folyó”, „Fotóeffektusok a festészetben”, „Pillanatképek, jelképek”, „A pillanatfelvétel monumentalitása”, „Fehér László fotónaturalista festményeiről”, ám ezeket Kárpáti Tamás, Vadas József, Néray Katalin, Michel Gaudot, Réz András, Karin Leydecker, Chantal Guionnet, P. Szabó Ernő, Hegyi Lóránt, Forgács Éva, P. Szűcs Julianna és mások már „lelőtték” – nem hamis állításról van szó, a színek pszichológiai hatásának áltudományos, bombasztikus újraértelmezéséről, hanem Fehér László festőművészről, aki olajjal, nagyméretű vászonra dolgozik, és bizonyos korszakában csak feketét fogyasztott. Kávét is, természetesen, feketét, ahogy mondani szoktuk, de elsősorban festéket. Kifogyott volna a színesből?

Művei festék, ecset helyett talán készülhettek volna fényképezőgéppel is, fekete-fehér negatívra, ezüstalapú nagyítópapírra. Teleobjektívvel, szuper nagy látószögűvel, rafinált expozíció-sorozattal. Filmhíváskor a hívóba kevesebb hidrokinont kevert volna, hogy a gradáció meredekebb legyen? Vagy éppen fordítva, hogy a metol gyorsan, de lágyan (kevés kontraszttal) a legfinomabb árnyalatokat, finomszürke tónusokat is kihozza? És vajon a nagyításkor használta volna a csoda-hatású háromtálas hívó-receptet, hogy a finom szürkékkel kezdje, aztán amikor már a középtónusok is előjöttek, rákapcsoljon a keményre, a szurkos feketék előcsalogatására? Aztán fixálás a nátriumtioszulfátos fürdőben, öblítés, helyi gyengítés a vörösvérlúgsós oldatban, majd alapos mosás, szárítás, retus. Talán így tett volna, ha fotográfus lenne. De nem az, hanem festő, aki pontosan tudja, hogy egyszerre telével és széles-látószögűvel nem felvételezhet, a film hívásánál sem változtathatja menet közben a hívó összetételét. Inkább fest. A sötétkamra, a fotólabor pedig ott van a fejében, virtuálisan persze. Agya, mint a nagy tárolókapacitású winchester, rengeteg képpontot raktároz, és megfelelő szoftverrel – ő maga a digitális technika, a Photoshop, a képfeldolgozó programok tucatja egyszerre, a legemberibb programozással persze – élményszerű képekké transzformálja az exponált pillanatokat.  Munkája során használ ugyan fényképezőgépet – vázlatként, előtanulmányként, a szándékolt esetlegességek, mint a fénykép életszerű, hiteles pillanatképek előképének felrajzolásához – de eszközként csupán. Fényképez, fest, rajzol, vasat formál. Műveiből kitetszik a festőművész vonzódása a fényképezés iránt, és számtalanszor leírták már, – legutóbb Tolnay Lajos, a Műcsarnokban rendezett kiállítása katalógusának bevezetőjében – hogy „művészi tevékenységének kezdetétől fogva a fotográfiába helyezte a bizalmát, benne találta meg világlátása hitelességének forrását. A fotográfia festészeti segédeszközként való alkalmazásának több jelentésszintje van nála. Egyfelől a gondolatban elképzelt kusza képek az átéltek felidézéséhez, a történések rekonstrukciójához. Másfelől a fénykép tényszerűsége nem más, mint egy immateriális koncepció nyoma, olyan nyom, amely a természetes világtól és annak vélt biztonságától mégis inkább eltávolít bennünket, semmint közelebb vinne hozzá. Ennek megfelelően Fehér megfestett és fényképre visszavezethető képe a reális képzeletből levezetett fikció lenyomata és ugyanakkor egy múltbéli valóság emlékezetben való megőrzésének az eszköze is.  A fotográfiai megbizonyosodás a művésznek nemcsak jogalapot ad a valósággaranciára, hanem erkölcsi támaszt is nyújt neki azáltal, hogy megmenti a művé átalakított emlékezetet és ezzel fontos, integratív feladatot lát el.”

Ennyi. Fehér László, feketén-fehéren.  (Eifert János)

Fehér László festőművész (Photo: Eifert János)  Photo: Eifert János

Fehér László fényképezőgépével, mögötte egyik emblematikus műve látható: A fal előtt (2000, olaj, vászon, 180×250 cm)

A festők karneválja – a GödArt Művészeti Műhely és barátainak kiállítása a József Attila Művelődési Házban, Göd, 2013. március 8-23.

Eifert János: Kezek, vágyak (Sebesvíz, 2004) 2013.03.08. A festők karneválja, meghívó

A GödArt Művészeti Műhely és barátainak A festők karneválja című kiállítása 2013. március 8-ától 23-áig látható a  József Attila Művelődési Ház galériájában (Göd, Pesti út 72. –  Tel: +36 27) 532-160 www.godimuvhaz.hu |info@godimuvhaz.hu – Támogatók: Göd Város Önkormányzata, Feredi Grafikai Stúdió. Megnyitó 2013. március 8-án (pénteken), 18 órakor. Köszöntőt mondott Markó József, Göd város polgármestere és a József Attila Művelődési Ház igazgató-helyettese. A kiállítást dr. Feledy Balázs művészeti író nyitotta meg.

Kiállító művészek: BAKOS MIKLÓS • BENKŐ VIKTOR • EIFERT JÁNOS • MÁG TAMÁS • BORBÉLY F. GUSZTÁV • GÁL LEHEL • M. GYŐRFFY ANIKÓ • HEGEDŰS ERZSÉBET • NEOGRÁDY – KISS BARNABÁS • MARTINE LOPEZ (F) • FARKAS CSABA • RABIE M. HADIE • VERTEL ANDREA • SZALMA EDIT • TÖRÖK LÁSZLÓ • SZEGEDI KATALIN • YVES DESPRES (F)

A festők karneválja, kiállítás-megnyitó, Göd (Photo: Eifert János) Feledy Balázs művészettörténész megnyitja a kiállítást (Photo: Eifert János)

“Ha végigtekintünk hazánkon, hogy mely régiókban vált, válik jelentőssé a képzőművészet, akkor érthetően vannak beidegződéseink, melyek végső soron jogosak. A képzőművészet kiemelten fontossá vált – persze a fővároson kívül – például Kecskeméten, Szolnokon, Hódmezővásárhelyen, majd természetesen a többi megye központban, aztán kisebb régiókban, de a Dunakanyar is fokozatosan egyre nagyobb jelentőséget kapott. Izgalmas jelenségként áll előttünk a jobb- és bal-part fejlődésének íve, útja, melyből természetesen kiemelkedik a jobb-parti Szentendre, s persze a közelében lévő kisebb települések Dunabogdánytól Tahitótfaluig, Visegrádtól Leányfaluig, de a folyamatos jelenlét, mintegy láncba fűzve, sorolva, az bizony a baloldalon érzékelhető Szobtól Zebegényen át, Nagymaroson keresztül Verőcéig, s onnan tovább Vácon és Sződligeten át Gödig és Dunakesziig. Itt minden kisebb és nagyobb település az elmúlt száz, százötven évben jelentőséget kapott a képzőművészet szempontjából is. Jeles alkotók, alkotócsoportok éltek élnek, dolgoznak itt, nem is beszélve múzeumaikról, melyek közül csak azért emelem ki a zebegényi Szőnyi és a verőcei Gorka múzeumot, mert azok végül is megmaradtak a radikálisan átalakult megyei múzeumi utódszervezetben.” (Feledy Balázs megnyitó szövegéből)

Göd, A festők karneválja, kiállításrészlet Eifert "Kezek, vágyak" c. képével (Photo: Eifert János)  A festők karneválja, kiállításrészlet (Photo: Eifert János)

Farkas Csaba festőművész (Photo: Eifert János) Borbély-F-Gusztáv (Photo: Eifert János) Szalma Edit festőművész (Photo: Eifert János) 2013.03.08.-Eifert-képe-előtt

“A sokszínűség, a változatosság jó minőséget, jó színvonalat eredményezett. Ez egy jó kiállítás lett. Mitől? Például attól tehát, hogy vannak itt festők, grafikusok, fotográfusok, keramikusok, van üvegtervező. Más szempontok szerint: vannak ismertebb, közismertebb alkotók, s olyanok, akik kevesebbet szerepelnek a nyilvánosság előtt. Ahogy említettem lényeges a generációs szempont, hogy kiállítanak idősebbek és fiatalabbak, különös izgalmas jelenség, hogy vannak erdélyi származásúak, de már gödiek, régen itt élő gödiek, máshonnan ide telepedők, külföldiek és van meghívott művészbarát. Ami nem mellőzhető szempont végül, hogy kiállítanak nők és férfiak, s amit szintén jó tapasztalni, hogy jellemzően új műveket látunk, sőt több esetben ezen alkalomra, a farsanghoz kötődő munkákat.”

 Benkő Viktor festőművész (Photo: Eifert János) Mág Tamás festőművész és Markó József polgármester (Photo: Eifert János) Bakos Miklós (Photo: Eifert János) Hegedűs Erzsébet üvegműves, iparművész (Photo: Eifert János)

“S mivel úgy hozta a sors, hogy ma nőnap van, hadd kezdjem rövid ismertetőmet a női kiállítókkal. M. Győrffy Anikó munkái erős ihletettségről, elmélyültségről tanúskodnak egy sok évszázados festői műfaj: az ikonfestészet területén. Azért kell vele és az ő munkáival kezdeni, mert ő kapcsol minket leginkább a múlthoz, a tradícióhoz gondolatilag és technikailag is egyaránt. Manapság sokan visszaélnek az ikonfestészet marketing lehetőségeivel, ő viszont nagy szakmai tudással, elmélyültséggel készíti munkáit, melyben azonban – mint látjuk – adott esetben a legkorszerűbb technikai eszköztár is „bevethető”. Rendkívül figyelemre méltóak Hegedűs Erzsébet üvegtervező iparművész munkái, aki a legkorszerűbb technológiát is alkalmazza akkor, amikor kísérletezései közben a rogyasztott üvegre lézerprinter eljárással fotókat képes felvinni. Ugyanakkor üvegtárgyai egyfajta organikus, természetben fogant látásmódot visznek át a művészet világába, igen érzékletesen. Vertel Andrea figurális kerámia munkái azt bizonyítják, hogy az amúgy jellemzően komoly, sőt sokszor komor (bár ez itt a mai kiállításon ez egyáltalán nem jellemző!) kortárs képzőművészet világában igen is helye van a humornak. Emberi tulajdonságokkal, gyengeségekkel felruházott állatfigurái, ezek plasztikai formáltságának értékei feltűnővé teszik munkáit. Szalma Edit köztudottan sokirányú munkásságából most a farsangi karneválhoz kapcsolódó, szinte mozarti képekkel van jelen. Ezek barokkossága, iróniája, karaktereinek sarkítottsága oda vonzza a tekintetet, azonosulunk atmoszférájukkal. De így vagyunk ezzel Szegedi Katalin, az egyik legsikeresebb magyar illusztrátor munkáival is, aki szintén két festményértékű művet állít ki. Egyiken cipőábrázolásaival egy sajátos időutazásra repít minket, a másikon is, amely a karnevál végére utal, az ott látható televízión megjelenő, évtizedekkel ezelőtti monoszkóp mutatja, hogy az alkotónak fontos az emlék, de azt képes befoglalni igényes technikai eszköztárral megfogalmazott, ironikus képeibe.

 Benkő Viktor és Feledy Balázs (Photo: Eifert János) 2013.03.08.-Göd-kiállításmegnyitó-zenével  (Photo: Eifert János) 2013.03.08.-Göd-A-festők-farsangja-megnyitó (Photo: Eifert János)  Eifert János felvételei

S akkor itt vannak a férfiak. Elsősorban is Benkő Viktor, akinek sajátos, groteszkre hajló, de annak nem az elborzasztó morbiditásra, hanem az iróniára hajló – ahogy ő is fogalmaz – szelíd felfogása hosszú évek óta hozzám is közel áll. Ezúttal állatot és embert összekapcsoló, közös térben létező, együttes jelenléte jól jelzi festői, emberi érdeklődésének tágasságát, ugyanakkor festői felfogásának személyességét. S akkor itt van egy sajátos „erdélyi fal”, ahol három Partiumból, Erdélyből ide származó művész munkái láthatók. Mág Tamás igazi természetelvű kolorista, akinek dekoratív festői felfogását jól ismerheti a magyar közönség. Mostani képén azt is láthatjuk, hogy kissé megkopott kerékpárját műtermében őrzi, igazán nem luxus körülmények között, de a szinte kopott környezetet is a művész felemeli látványos festői képességei artisztikumával. Gál Lehel és Farkas Csaba a fiatalabb generációt képviseli, akik mindketten a Magyar Képzőművészeti Egyetemen végezték tanulmányaikat, s akiknek egyik mestere az általam is nagyra becsült Nagy Gábor festőművész volt. Gál Lehel egy kitűnő kollázst készített ezen alkalomra, ahol a ragasztással együtt jelentőséget kap a tépés, a festés, a rajzolás, Farkas Csaba pedig mintegy összekapcsolja a képgrafikát és a festészetet, látomásos, szinte bartóki ihletettségű, szuggesztív-organikus munkáival.

Rabie M. Hadie keramikus (Photo: Eifert János) 2013.03.08. Göd, A-festők-karneválja-kiállításmegnyitó  (Photo: Eifert János) M. Győrffy Anikó, ikonfestő (Photo: Eifert János) Göd, A festők karneválja, kiállításrészlet Eifert Velencei karnevál c. képével (Photo: Eifert János)

Összetettebbé teszi a kiállítást két francia művész digitális printjének bemutatása, akik a testvérvárosi együttműködés keretében vannak jelen. Martine Lopez a velencei karnevált eleveníti meg, Yves Despres igai mediterrán ízű lapjai otthonát „írják át” képzőművészetté. Viszonylag régen követem figyelemmel Rabie M. Hadie – a kifejezés nem véletlen – kerámiaszobrászatát. Erős természetben fogant művészete valahol mélyen mindig magában hordozza azt a különös orientális világot, ami származására is utal. Művészete különlegessége ez az egyedisége. Tárgyainak súlyossága, látomásossága azokat kiemeli az alkalmazott művészet világából, a valóságos szobrászat területére. Erős a két fotográfus anyaga. Bakos Miklós közvetlenül kapcsolódik a farsanghoz humorra hangolt kompozíciójával, Eifert János, mint meghívott művészbarát látványos, összetett értékű anyagot mutat be. Ő a kortárs magyar fotóművészet egyik legsokoldalúbb alkotója. Ugyanúgy riporter is, mint ahogy szakíró, ugyanúgy tanár is, mint például a beállított képek, művészileg komponált alkotója is. Most ebből is felvillant számunkra egy izgalmas szeletet. Ez az év ráadásul külön fontosságot kap számára azzal is, hogy betölti 70. életévét, amelyet majd nagy kiállítással ünnepel szülővárosában: Hódmezővásárhelyen. S végül, de nem utolsó sorban essék szó Borbély Ferenc Gusztáv mindig kísérletező, s szinte mindig az erotikát centrumba helyező képgrafikusi munkásságáról (amely természetesen jelentős tervezőgrafikai tevékenyéggel együttes). Nála az ötlet, a gag mindig jelentős, s eredeti és friss szemléletmódját mindig innovatív technikai eszköztárral állítja elénk. Ez most is így van. Neki külön köszönet a szervezésért, a „csapat összeállításáért”.

TV-interjú a fa zenésszel (Photo: Eifert János) Móger Ildikó és Borbély F. Gusztáv (Photo: Eifert János) Feledy Balázs és M. Győrffy Anikó (Photo: Eifert János) Szalma Edit festőművész (Photo: Eifert János) 

Eleven kiállítás tehát a Festők karneválja, amely tulajdonképpen a művészek karneválja, szinte valóban jelmezes, táncos népünnepélye, vidám felvonulása. Igen  ám, de a farsang bizony már hetekkel ezelőtt elmúlt és most már nagyböjt van, a keresztény világ húsvét előtti negyven napos böjtje, amely hat hét hamvazószerdától. A karnevál tehát kicsit elkésett, így inkább kössük a mai nőnaphoz a felszabadult, örömteli hangulatot.  S ha nőnap, akkor legyen szó – ismét – a nőművészetről. Nem megyünk bele e vitába (?), illetve ennek részletkérdéseibe, hogy van-e ilyen külön vagy nincs, de mégis izgalmasak a nézőpontok. S mindehhez hadd idézzek egy jeles XX. századi művésztől egy mondatot, aki képzőművésznek és írónak is jelentős, s aki egy lehetséges álláspontot képvisel, Lesznai Annát, aki egy helyütt így írt: „Egész életemben nem akartam mást, mint nem férfiművészetet adni. Az asszony ne akarjon jobbat csinálni, hanem mást.” Nos, ez megfontolandó vélemény. Egyáltalán nem emancipáció ellenes, csak azt mondja: lehet valaki nő létére esetleg jobb, de a lényeg, hogy más legyen. Nos, ez valóban itt is igazolódik, e gödi kiállításon. Amit a nőművészek csinálnak, az nagyon igényes, nagyon elmélyült, s valóban: más… Jó tehát, hogy van GödArt, hogy van gödi valamiféle összefogás, hogy van gödi kortárs művészet, s hogy létrejött ez a kiállítás, amely tagjai által minőségi. Maradva a kezdetben alkalmazott példázatnál: jó csapat ez. Maradjanak is edzésben! Maradjanak együtt.”

Eifert János fotóművész a "Kezek, vágyak" c. képe előtt (Szalma Edit felvétele)  Szalma Edit felvétele

“… Eifert János, mint meghívott művészbarát látványos, összetett értékű anyagot mutat be. Ő a kortárs magyar fotóművészet egyik legsokoldalúbb alkotója. Ugyanúgy riporter is, mint ahogy szakíró, ugyanúgy tanár is, mint például a beállított képek, művészileg komponált alkotója is. Most ebből is felvillant számunkra egy izgalmas szeletet. Ez az év ráadásul külön fontosságot kap számára azzal is, hogy betölti 70. életévét, amelyet majd nagy kiállítással ünnepel szülővárosában: Hódmezővásárhelyen…” (Feledy Balázs megnyitó szövegéből)

“Leütött a kalapács…” A 7. Ágens Online fotóárverésen gazdára leltek a képeim, Budapest, 2013. március 8.

Eifert János: Mozgásban (Sebesvíz 2002-2008) Eifert János: Mozgásban (Sebesvíz 2002-2008)

 

 

Eifert János: Meg / Kitalált udvar (Zágráb)

 

 Eifert János: Meg / Kitalált udvar (Zágráb)

 

 

 

Eifert János: Tánc-Test-Tanulmány 2. / Body-Dance-Study 2. (Budapest, 2013)    Eifert János: Tánc-Test-Tanulmány 2. / Body-Dance-Study 2. (Budapest, Hungary 2013)

 

Értesítés a 7. Ágens Online fotóárverés eredményéről

Csernus Tibor festményeiből rendezett kiállítás a LA Galériában, ahol a művész eddig lappangó főművei is megtekinthetők /elérhetők, Budapest, 2013. március 7 – 31.

LA Galéria, esti fényben (Photo: Eifert János)

Csernus Tibor festményeiből rendezett kiállítás a LA Galériában, ahol a művész eddig lappangó főművei is megtekinthetők /elérhetők (1037 Budapest, Szépvölgyi út 63/A) – A kiállítás megtekinthető 2013. március 7 – 31. között. Elérhetőségek: Tel.: +36 1 784 1412  – www.la-galeria.hu

LA Galéria, Csernus-kiállítás megnyitóján (Photo: Eifert János) LA Galéria, Hernádi Miklós és Ludman Lajos (Photo: Eifert János)

A CSERNUS TIBOR festményeiből rendezett kiállítást Hernádi Miklós író, szociológus nyitja meg. 

LA Galéria, Hernádi Miklós megnyitja a Csernus-kiállítást (Photo: Eifert János)

Hernádi Miklós megnyitja Csernus kiállítását 1-3. (Photo: Eifert János)

Csernus Tibor érett művészetéről egyaránt elmondható, hogy mozaikplakát-festészet, szürnaturalizmus, hiperrealizmus, hogy neobarokk, sőt még a szocreál hagyománya is fellelhető benne. Fiatal korában tett párizsi tanulmányútja után stílusát „mágikus realizmusnak” nevezik. Később a tasizmus formaelemeit felhasználó szürrealisztikus stílusával Magyarországon iskolát teremtett.

 LA Galéria, Szilvássy Csilla és Molnár Vera (Photo: Eifert János)  LA Galéria, Csernus Tibor kiállításának megnyitóján (Photo: Eifert János) LA Galéria, Csernus Tibor kiállításának megnyitóján (Photo: Eifert János) Eifert János felvételei

LA Galéria, Csernus Tibor kiállításának megnyitóján (Photo: Eifert János) LA Galéria, Csernus-kiállítás megnyitóján (Photo: Eifert János) LA Galéria, Csernus-kiállítás megnyitóján Ludman Lajos barátjával (Photo: Eifert János) LA Galéria, Szilvássy Csilla és Hernádi Miklós (Photo: Eifert János)  

Csernus Tibor (1927-2007) Apja lakatos mester volt. Csernus Tibor kezdetben kereskedelmi iskolába járt, de nagy kedvet érzett a rajzoláshoz, s 1943-ban elkezdte az Iparrajziskola grafika szakát. Tanulmányaival párhuzamosan a Posner-nyomdában dolgozott litográfus tanoncként, ott Benkő András tanítgatta a rajzolás elemeire. 1944-ben beiratkozott az Iparművészeti Iskolába. 1945-ben hadifogságba esett.

A II. világháború után az Iparművészeti Iskolában Sárkány Lórántnál folytatta a grafika szakot, majd átment a Képzőművészeti Főiskola festő szakjára, ahol mestere Bernáth Aurél volt. 1952-ben festészeti munkásságáért, különös tekintettel Orlay Petrich Soma festi Petőfit c. alkotására Munkácsy-díjat kapott a II. Magyar Képzőművészeti Kiállításon. 1953-ban diplomamunkájának címe: A Landerer nyomdában kinyomtatják a 12 pontot. Első portréját 1954-ben Juhász Ferenc költőről készítette, akivel jó barátságban volt. Tájképei szocreál stílusban készülnek egészen 1956-ig.

Az 1950-es évek közepétől egyéni útkeresés jellemzi, a kubizmus és a francia festészet más XX. századi stílusirányzatait tanulmányozta. 1957-ben kijutott Párizsba, ott megismerkedett a két világháború közti francia festészettel, az automatista kalligráfiával (Georges Mathieu, Hantai Simon), a szürrealizmussal (Max Ernst, Tanguy). Nyaranként a szigligeti művésztelepen dolgozott, André Derain volt hatással tájképfestészetére. Természetmisztikus és szürrealisztikus alkotói folyamat jellemzi 1958-1964-ben keletkezett képeit. Ebben az időben több monotípiát is készít.

Könyvillusztrátorként is jelentős volt tevékenysége (Fejes Endre: Rozsdatemető; Remenyik Zsigmond: Por és hamu; Gongora: Válogatott versek stb.)

1964-től Párizsban élt és alkotott. Az 1970-es években a hiperrealista ábrázolás felé fordult, fotografikus vágású műteremrészleteinek, lakótelepeinek, csendéleteinek nem adott címet. Az 1980-as években Caravaggio stílusában fest többalakos, ál-akademikus akt-kompozíciókat és bibliai jeleneteket és csendéleteket (csirkével, hallal), állatképeket (ló, papagájok, hattyúk). Az 1990-es évekből legkiemelkedőbb monumentális expresszív-realista sorozata, a Szajha útja, amelyet William Hogarth metszetsorozata és az olasz látványfestő, Gaspare Traversi hatása ihletett.

Szűcs László szobrászművész műtermében, Pomáz, 2013. március 7.

Szűcs László szobrászművész (Photo: Eifert János)

Szűcs László szobrászművész: “1973-ban érettségiztem a szegedi Tömörkény István Művészeti Szakközépiskola díszítőszobrász szakán. Még ugyanebben az évben felvételt nyertem a Magyar Képzőművészeti Főiskola kőszobrász restaurátor szakára. Egy év kötelező katonai szolgálat után, 1974-ben kezdtem meg tanulmányaimat. Ez idő alatt több éven keresztül kisebb-nagyobb munkákat végeztem az akkor még működő Képzőművészeti Kivitelező Vállalatnál mint szerződéses díszítőszobrász illetve segédrestaurátor. Diplomamunkám: a régi lebontott Atheneum Nyomda klasszicista épülethomlokzaton található két nagyméretű női kőszobor restaurálása volt. 1980-ban kőszobrászrestaurátor művész diplomát szereztem. Részt vettem ezen kívül önálló szobrászművészi feladatok kivitelezésén is. Volt mesterem Antal Károly szobrászművész irányítása mellett (pl. Amerigo Tot Gödöllőre készített 150 m2-es domborművének nagyított gipszminta kivitelezésében, 2 nagyméretű szoborrekonstrukció: „Lovag és heroldja” anjou kori figuráinak rekonstrukciója). Friss diplomásként az akkori Német Szövetségi Köztársaságban római kori épületmaradványok restaurálásában vettem részt 1981, 1983-ban Weißenburgban, 1985-ben Kemptenben. Restaurátori munkáim mellett folyamatosan önálló szobrászművészi tevékenységet folytatok. Munkáimmal rendszeresen részt veszek önálló és csoportos képzőművészeti kiállításokon, Magyarországon és külföldön. Tagság: 1980 óta tagja vagyok a Művészeti Alapnak, illetve a jogutódjaként működő Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. 1983-1988-ig működött a KÖR Művészeti Alkotóközösség, melyet kollégáimmal (Asztalos György, Szabó Péter, Szomolányi Péter, Tóth Kálmán) hoztunk létre. Restaurátor közösségünk ez idő alatt Podmaniczky-díjat kapott. Alapító tagja vagyok az 1992 óta működő Magyar Restaurátor Kamarának. Kamarai tagszámom: K3-298. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma restaurátor szakértője vagyok 2001 óta.”

Szűcs László egyik szobra (részlet) Photo: Eifert János Szűcs László egyik kisplasztikája (Photo: Eifert János) Szűcs László szobrászművész műtermében (Photo: Eifert János)

Eifert János felvételei

Jazzfotók a Kerengő Galériában, Budapest, 2013. március 5 – 31.

Video a megnyitóról: http://vimeo.com/61174627

2013.03. Benkó Sándor, Kotsis Ágota és Eifert János a jazzfotók kiállításmegnyitón (Erhardt László felvétele)

„Március 5-én, a Nemzeti Táncszínházban megnyíló Jazzfotók kiállítást Benkó Sándor, a Benkó Dixieland Band vezetője, illetve Eifert János, a pályázat szakmai zsűrijének elnöke, a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériájának művészeti vezetője nyitották meg. A Nemzeti Táncszínház nevében Kotsis Ágota művészeti munkatárs köszöntötte a közönséget.  A kedd délutáni megnyitóra igen sokan kíváncsiak voltak, a jazz és műkedvelő közönség mellett a kiállító fotósok is szép számban megjelentek, valamint Eifert János mellett a zsűri másik két tagja, Markovics Ferenc és Siklós Péter fotóművészek is megjelentek.

Benkó Sándor a jazz zene és a fotóművészet közötti párhuzamokról beszélt, a fotózás kiemelten fontos szerepéről, hiszen a múlót, a pillanatot örökíti meg az utókornak, de a valóság közvetítésén túl hangulatot, érzést, érzelmeket ad vissza. Elmondta, hogy laikusként milyen komoly kihívásnak tartja a jazz megfoghatatlan életteli atmoszféráját, érzéseit visszaadni egy-egy képen.  Eifert János a 40 műből álló képanyagot a fotóművész szemszögéből, szakmai szempontok alapján értékelte, és egy rögtönzött „tárlatvezetés” keretében szinte az összes képet értékelte, kiemelte a kuriózumokat.” (www.jazzfesztival.hu)

2013.03.05. Molnár Ferenc díjazott fotójával (Erhardt László felvétele) 2013.03.05. Domonkos Zsuzsanna fotójával (Erhardt László felvétele) 2013.03.05. Peti Péter videózik (Erhardt László felvétele) 2013.03.05. Szalóky Béla díjazott képével

2013.03.05. Eifert a kiállítás képeiről (Erhardt László felvétele) 2013.03.05. Jazzfotók kiállítás-megnyitó fotósai (Erhardt László felvétele) 2013.03.05. Jazzfotók, kiállítás-megnyitó (Eifert János felvétele) Erhardt László felvételei

2013.03.05.-Jazzfotók, kiállításmegnyitó közönsége (Erhardt László felvétele)

Nemzeti Táncszínház programfüzet 2013. március, a JAZZ-kiállítás ismertetőjével 2013.03.05. jazzfoto_kiallitas_meghivo_2013

Mi a jazz? „Ha fel kell tenned a kérdést, hogy mi az a jazz, sosem fogod megtudni.” – Louis Armstrong
„Eljátszom, aztán később majd megmondom, hogy mi az.” – Miles Davis
„Azt mondhatjuk, hogy a jazz a szabadság mércéje… És e zene annyira szabad, hogy sokak szerint ez az egyetlen tökéletes módja a szabadság kifejezésének.” – Duke Ellington
„A jazz az élet, az emberi élet dicsőítése. Az élet teljességét ünnepeli. Annak képtelenségét, esetlegességét, nagyszerűségét. Az értelmét. A benne rejlő szexualitást. A mélységet. És azzal foglalkozik, ami a lényege… a leglényege.” – Wynton Marsalis
„A jazz egy zenei stílus, amelyre jellemző a blue note-ok, szinkópák, szvingelés és párhuzamos ritmusok alkalmazása. A stílus legfontosabb jellegzetessége az improvizáció, az előadók sokszor rögtönzött szólót játszanak vagy válaszolgatnak egymás játékára.
Gyökerei a nyugat-afrikaiak kifejezésmódjában, az afro-amerikai zenei hagyományokban (például blues, ragtime) valamint az európai katonai zenekarok zenéjében találhatóak meg.” – Wikipedia

Juhász G. Tamás: Sears-Bliss Jazzfotó - Juhász G. Tamás: Energia Juhász G. Tamás fotói

Mi a jazz? A válasz fényképekben is megadható. A Swing Jazz Kultúráért Alapítvány által szervezett, a Louis Armstrong Jazzfesztiválon meghirdetett Fotópályázat a Jazz Jegyében kiírására több száz „válasz” érkezett, amelyből a szakmai zsűri – Markovics Ferenc, Siklós Péter és Eifert János – választotta ki a kiállításra kerülő fotókat és a díjazottakat. A kérdésre most Domokos Zsuzsanna, Jókúti György, Juhász László, Kincses Gyula, Kisfaludy István, Kóbor István, Mike Tamás, Peti Péter, Roboz István, Végh Sándor, valamint a díjazottak – Juhász G. Tamás, Molnár Ferenc, Fagyas Róbert, Sánta István Csaba és Szalóky Béla – képei válaszolnak. (Eifert János)

www.sjka.hu
www.jazzfesztival.hu

Jazzfotó - Fagyas Robert: Impression Fagyas Róbert: Impression

What is jazz?  “If you have to ask what jazz is, you’ll never know.” – Louis Armstrong

“I’ll play it first and tell you what it islater”. – Miles Davis

“Put it this way: Jazz is a good barometer of freedom… and the music is so free that many people say it is the only

unhampered, unhindered expression of complete freedom” – Duke Ellington

“Jazz is life, the glorification of human life. It celebrates the completeness of life. Its impossibility, its accidental nature, its greatness. Its meaning. Its inherent sexuality. Depth. And it deals with its essence… its very essence.” – Wynton Marsalis

“Jazz is a musical style, which is characterised by blue notes, syncopation, swing and the application of parallel rhythms. The most important characteristic of the style is improvisation; the performers often play improvised solos or respond to each other’s playing. Its roots can be found in the style of expression of west Africans, in the Afro-American musical traditions (e.g. blues, ragtime) and in the music of European marching bands.” – Wikipedia

Jazzfotó - Molnár Ferenc: Extázis Molnár Ferenc: Extázis

What is jazz? The answer can also be given in photographs. Hundreds of applications arrived for the Photo Contest in the Spirit of Jazz announced at the Louis Armstrong jazz festival organised by the Foundation for Swing Jazz Culture, and the professional board of judges – Ferenc Markovics, Péter Siklós, János Eifert – selected the photographs to be exhibited and the award winners. Now the question will be answered by the photos of Zsuzsanna Domokos, György Jókúti, László Juhász, Gyula Kincses, István Kisfaludy, István Kóbor, Tamás Mike, Péter Peti, István Roboz, Sándor Végh, and those of the award winners – Tamás Juhász G., Ferenc Molnár, Róbert Fagyas, István Csaba Sánta and Béla Szalóky. (János Eifert)

Egy vers, egy kép… a Facebook-on találtam rá Kelemen Zoltán szép versére. A költőt feltehetően a tarnamérai öreg kertész keze ihlette meg, amelyet egy régi fotómon, a “Kertész keze” című képemen jelenítettem meg: … szélnek eresztett / vágyak nyögéseiben / elveszett világ / teremt újabb végzetet / sóhaj száll az ég felé

Eifert János: A kertész keze (Tarnaméra, 1978)

     Kelemen Zoltán  

Porban

 

     szélnek eresztett

     vágyak nyögéseiben

     elveszett világ

     teremt újabb végzetet

     sóhaj száll az ég felé

 

Mohol, 2012 Október 3.