Archive for November, 2013
Fotóoktatás.hu, „Haladó szintű kortárs művészfotó” tanfolyam, képértékelés (akt). Budapest, 2013. november 28. 18:00 – 21:00
Fotóoktatás.hu, „Haladó szintű kortárs művészfotó” tanfolyam, képértékelés (akt). Budapest, 2013. november 28. 18:00 – 21:00
Bauer Éva, Bornemissza Gergely, Csatlós Norbert, Fábián Nóra, György Edina, Kovács Ágnes, Legéndi Melinda, Pivonka Krisztina, Varga Dzsenifer, Bacsáné Döbrögi Andrea, Fekete Judit, Gyürki Beatrix, Kőrösi Gyula, Négyesi János Ottó, Smantik Brigitta és Vass László Ádám aktfotóit értékelem, és a képkivágásra, kompozícióra, stb. vonatkozó javaslataimat rögtön be is bemutatom.
MŰVÉSZI AKTFOTÓ WORKSHOPON JÁRTUNK! POSTED BY GABI ON NOV 27, 2013 IN FOTÓ
Farkas Gabi bejegyzése a Facebook-on: http://www.fotoeloadasok.hu/muveszi-aktfoto-workshopon-jartunk/
MŰVÉSZI AKTFOTÓ WORKSHOPON JÁRTUNK!
POSTED BY GABI ON NOV 27, 2013 IN FOTÓ | 241 COMMENTS
A hétvégén aktfotó workshopon jártunk Eifert János vezetésével,a helyszín a különleges MOHA volt.Igazán remek csapat gyűlt össze akiknek külön köszönet jár remek hangulatért és az összehangolt munkáért! Modelleink az elképesztő és türelmes, Müller Fanny és Nelli volt, akik még az ablakba is bemásztak a kedvünkért.
De lássuk is a képeket:
Aktfényképezés műteremben. A Fotóoktatás.hu “Haladó kortárs művészfotó” tanfolyam hallgatóinak gyakorlata, Eifert János vezetésével. Budapest, 2013. november 23. 10:00 – 18:00
Aktfényképezés műteremben. A Fotóoktatás.hu “Haladó kortárs művészfotó” tanfolyam hallgatóinak gyakorlata, Eifert János vezetésével. Budapest, 2013. november 23. 10:00 – 18:00
Lehet-e fényképezni gyertyák fényénél? Számomra a tűz többet jelent, mint az égési folyamatnak fény és hő-jelenséggel való megnyilvánulása. Mágia, varázslat, gondolataim és érzéseim jelképes hordozója, éltető eleme. A világot alkotó négy ősanyag (tűz, víz, föld, levegő) egyik legfontosabbika: nélküle nincs élet, nincs történelem, nincs ünnep és nincs gyász. A bolygónk belseje igazából egyetlen óriási tűzfészek, forró magma, amely ha kitör kőzetburkából, tűzhányó születik. A tűz barátunk, ellenségünk. Képes fényt, meleget adni, ételeinket megfőzni, ünnepeinket hangulatossá tenni. Évmilliókkal korábban a sztyeppéken és őserdőkben a bunkóval, kőszerszámmal vadászó és magvakat, gyökereket gyűjtögető ősember rettegve félte a villám okozta tüzet. Később felismerte hasznosságát, és rájött, hogyan lehet a lángot megőrizni, hasznosítani. Kultikus szertartásain, ünnepein a tűznek mindig fontos szerepe volt. Fáklyával, mécsessel világított évezredeken keresztül. Ma már csak egy kattintás, ég a villany, egy mozdulat, lobog a tűzhely lángja. A fűtésről a hőközpont, a cirkogejzír gondoskodik. A tűz romantikáját felváltotta a kényelmes praktikum. De ha életünkbe szépséget, romantikát, ünnepi hangulatot akarunk varázsolni, akkor mi is gyertyát gyújtunk, vagy tüzet rakunk, s gyönyörködünk a lángok játékában. Ilyenkor gondolataink szárnyra kapnak, képzeletünk messze kalandozik.
Eifert János felvételei
…
A werkfotók Imre Tamás felvételei
Bármilyen fényforrásnál, így a tűz fényénél, gyertyafénynél is készíthetünk felvételeket. Erre bármelyik, az általunk megszokott fényképezőgép alkalmas. A nagy fényerejű objektívek használatától, és a magas érzékenység beállításától is eltekinthetünk, ha az expresszív megjelenítés, a dinamikus ábrázolás a cél. A Zoom-objektív gyújtótávolságának a “lassú” zársebesség közbeni változtatásával, a mozgásokkal, mozgatásokkal variált kamerakezelésnek érdekes képalakító hatásai lehetnek. Korábban, a Tűztánc c. diaporámám képanyagának készítésekor tudatosan követtem el “hibákat”: a 1/4 sec – 8 másodperc közötti hosszú expozíció közben megrúgtam az állványt, a műfénynél (gyertya- és fáklyafénynél) napfénydiát használtam. Felvétel közben nemcsak a modellt vagy modelleket és a különböző drapériákat, tüll- és salátafólia anyagokat mozgattam/mozgattattam, hanem a kamerát és a változtatható gyújtótávolságú objektívet is, egy kis zsebtükröt eltartva, íves pályán mozgatva. Olykor ráleheltem az objektívre, vagy az elé tartott üveglapra, UV-szűrőre vazelint, zselés anyagot maszatoltam. Egy olcsó, kidobásra ítélt műanyag lencsetagot a felvétel közben olvasztottam meg. Még sok más fényképészeti “bűnt” is elkövettem, amelyet még bevallani sem merek. Aki e ténykedéseim közben kívülről szemlélt, bizonyára megállapíthatta, “na ez sem normális!”. Hát éppen ez volt a cél: a megszokottól eltérő felvételek készítése…
Kísérletező kedvünkben nemcsak a gyertyafénnyel világítva a bemozdulásos életlenséggel, hanem a különböző drapériák mozgatásával, sőt árnyékvetéssel is foglalkoztunk. Ebben aktmodelljeim, köztük Müller Fanny segédkeztek.
Hallgatóim: Bauer Éva, Csatlós Norbert, Erdélyi László, Fábián Nóra, Faludi Tamás Gergely, György Edina, Kovács Ágnes, Legéndi Melinda, Pivonka Krisztina, Szabó Zsuzsanna, Szilveszter Rita, Varga Dzsenifer, Bacsáné Döbrögi Andrea, Fekete Judit, Gyürki Beatrix, Kőrösi Gyula, Négyesi János Ottó, Smantik Brigitta, Tóth Katalin, Vass László Ádám. Iskolavezetők: Imre Tamás és Anikó. (Eifert János felvételei)
Eifert János mesterkurzusa a TRIPONT Fotóakadémián. Előadásának témája a TERMÉSZETFÉNYKÉPEZÉS. Budapest, 2013. november 22. 18:00 – 21:00
Ezen az előadásomon az állatok és növények, tájak, természeti jelenségek – tudományos, és/vagy művészi szempontok szerinti – fényképezésével, az ember és a természet közötti kapcsolat ábrázolásával foglalkozunk. A természetfotósok hazai és nemzetközi legjobbjaitól kapott képanyag bemutatja a természetes élőhelyektől az állatkerti körülményekig fényképezhető témák gazdag választékát.
A művészi képformálású természetfotó ma világszerte reneszánszát éli. A természetfotós számára nagy kihívás, hogy az ember és természet sérülékeny egyensúlyát művészi erejű képekben tudja megfogalmazni. Szakmai-művészi felkészültség, természettudományos ismeretek és intuíció nélkül azonban csak “kirándulni” lehet ebben a műfajban. A természetfotó nyelvezete, esztétikája és technikája sajátos, művelőitől különleges ismereteket, készséget igényel. Nemzedékek egymásra épülő tapasztalata, tehetsége és elkötelezettsége halmozódik fel a kiválasztottakban, akik a világunkból hiányzó szépséget és harmóniát képesek rövidebb-hosszabb időre visszacsempészni, a létért való drámai küzdelmet, az ember és természet kapcsolatát művészi érzékkel megörökíteni. És már tudjuk: a megfelelő 1/125 megörökítéséhez a tehetségen, a szakmai-művészi felkészültségen, megszállottságon kívül megfelelő eszközökre is szükség van. Ezeket kiválasztani, a megfelelő helyen és időben működésbe hozni – maga is művészet. Ezekről beszélgettünk…
Máté Bence, Radisics Milán, Dombovári Tibor, Haarberg Orsolya, dr. Kalotás Zsolt, Gilicze Bálint, Imre Tamás, Rakó Alex, Szekeres János, Kármán Balázs, Novák László, Suhayda László, Selmeczi Dániel és sokan mások, a hazai természetfényképezés legjobbjainak képeiből “hoztam’ a példákat.
Ma este: Propaganda (14. rész) a TV2 műsorában, Budapest, 2013. november 21. 23:55
23:55, Csütörtök (november 21.), TV2
Propaganda, 14. rész
Kulturális magazin, 50 perc (12)
Rendező: Kistamás László
Szerkesztő-riporter: Csernátonyi Dóra, Arányi Vanda, Dégi János, Fekete Xénia
Vágó: Hargittai László, Kovács Ferenc
Műsorvezető: Till Attila
Előzetes http://tv2.hu/musoraink/mokka/138801_presser_gaborekrol_vonatot_neveztek_el.html
Anastasia Kuznetsova, az Omsk Television Company riportere interjút készít, Budapest, 2013. november 20.
Az Orosz Kulturális Központ (Российский Культурный Центр) titkára hívott fel, hogy az Omszki TV-től jönnek forgatni, fogadnám-e őket interjú-készítés miatt. Persze, hogy fogadnám, megbeszéltük az időpontot, a kétszemélyes stáb és Bárány József tolmács meg is érkeztek. Az interjú el is készült, Anastasia Kuzetsova riporter és operatőr-társa segítségével. Az előzményekhez tartozik, hogy 1981. szeptemberében jártam Omszkban, a néhai Szovjetunióban, ahol az Omszki Történelmi- és Irodalmi Múzeumban “Ember és világ” címmel nagy kiállításomat mutatták be. Nézegettük a régi fényképeket: élmények, barátságok, emlékek… Egykori tolmácsomat is felhívtuk, sajnos rossz hírrel szolgált: cukorbetegsége miatt egyik lábát amputálták.
Régi fényképek 1981. szeptemberéből, amelyek Omszkban készültek (Boris Metzger felvételei)
Szovjet fotóriporterek társaságában, Omszk, 1981. szeptember (Boris Metzger felvétel)
A pillanat varázsa. Eifert János felvételei Garancsy Mihály szövegével a TermészetBÚVÁR • 2013/5 számában, Budapest, 2013. november
TermészetBÚVÁR • 2013/5
A pillanat varázsa
EIFERT JÁNOS FELVÉTELEI
Az itt bemutatott alkotások készítőjéhez régi ismeretség és barátság fűz bennünket. Több mint egy évtizedig volt lapunk belső munka-társa, akinek példamutató igényessége a látszólag legegyszerűbb feladatok megoldásában is megmutatkozott. Minden alkotását az önmaga állította, igen szigorú mérce teljesítése után engedte a nyilvánosság elé, ezért képei az olvasók széles körének rokonszenvét és elismerését is kivívhatták.
Munkásságának felidézését az is indokolja, hogy éppen ötven éve fotografál, és betöltötte 70. esztendejét. Életművének gazdagságáról önmagában az is sokat mond, hogy százkilencven önálló és hétszáz csoportos kiállítással, százhetven díjjal, diplomával és negyven országban készített, sok tízezer fotójával bizonyította tehetségét, rátermettségét és a képírásba vetett hitét.
A Tisza parti szülői háztól, Hódmezővásárhelytől a nemzetközi hírnévig gyorsan felfelé ívelő pálya vezetett. Noha a természet páratlan változatosságáról már egészen fiatalon életre szóló élményeket szerezhetett, előbb mégis a Honvéd Táncegyüttes tagja lett. Sikeres táncművészeti karrierje tizennyolc esztendeig tartott, majd a fotózást választotta hivatásának. Ebben a véletlen is segítette. Fényképeket készített a próbákon, előadásokon és egyik sorozata annyira megtetszett a társainak, hogy rábeszélték: küldje be egy akkori pályázatra. A felvételek ott is sikert arattak és díjat hoztak a számára. A bírálókat is lenyűgözte azokkal a bravúros megoldásokkal, amelyekkel elkapott egy-egy ritka (szép) pillanatot, megörökítette a pörgés szédületét, azt a sokarcú, gyakran alig követhető dinamikájú mozgást, amelyet a gyakorlatból olyan jól ismert. Képalkotásában napjainkig meghatározó a néptáncban gyökerező játékosság, erős improvizációs képesség és a kompozíciókat szabályozó fegyelem. Szakmai életútját a Tánc, a Test és a Természet hármasa fogja össze. Megannyi ötletét és művét úgy rendezi egységes keretbe, hogy fotói egyedivé és eltéveszthetetlenül rá jellemzővé válnak.
Eifert János a természetfotósok között is a legki-válóbbak közé emelkedett. Képei úgy mutatják be a bennünket körülvevő élővilág páratlan sokféleségét és gazdagságát, hogy mély gondolatiságot, üzenetet is hordoznak. „A természethez való kapcsolatom meghatározó az életemben, és nem csupán a téma-választás miatt” – vallja magáról. Képeinek megformálásáról pedig így ír: „Két, határozott irány van a munkásságomban: egyrészt a megörökítés, a fény-képezés tárgyilagossága, egyfajta dokumentarista őszinteség, másrészt egy új világ megteremtése.”
Fotói a hagyományos természetfotózás erényeit felhasználva és a művészi képszerkesztés többletével a nézők számára is új távlatokat nyitnak. Műveinek sajátos hangulatát a másként látás igénye, a kreativitás és a tudatos kísérletezés hozza létre. A digitális képalkotás új lehetőségeinek tudatos alkalmazásával kompozíciói új gondolatokat sugallnak és jobb megismerésre, megértésre ösztönöznek.
Szinte mindent tud a képírásról. Ezért kérik sokan itthon és határainkon túlról, hogy ossza meg tudását a különféle szakmai fórumok részvevőivel, vállaljon részt az utánpótlás neveléséből és véleményével mutasson utat a műveiknek nyilvánosságot kereső tehetségek számára. Ennek jegyében látja el esztendők óta a legrangosabb, magyar természetfotós seregszemle, az Év természetfotósa pályázat zsűrijének elnöki feladatait – közmegelégedésre.
Garancsy Mihály
TermészetBÚVÁR • 2013/5 – Címlapon Eifert János “A Világ végén” c. képe, amit 1982-ben készített
Portré, gyermek- és családi fotó. Mesterkurzus Eifert Jánossal a Budapesti Művelődési Központban, 2013. november 17. 9:00 – 16:00
Portré, gyermek- és családi fotó. Mesterkurzus Eifert Jánossal a Budapesti Művelődési Központban, 2013. november 17. 9:00 – 16:00
Előadás: A portréfotó története. Arckép, önarckép, csoportkép 9-11 óra között
Gyakorlat: gyermek- és családi fotó, párosképek 11-15 óra között
Az elkészült felvételek értékelése 15-16 óra között
Részvételi díj: 7000 Ft + modelldíj, Helyszín: Budapesti Művelődési Központ (1119 Budapest, Etele út 55.)
Arckép, vagy portré: az ember képmása. A fotóművészeti műfajok között a portré előkelő helyet foglal el, hiszen az ember képmásának, személyiségének a bemutatására hivatott. A jó portré nemcsak felszínes, külső jegyeket ábrázol, hanem az egész ember belső tartalmát, személyiségét tükrözi. A portré lényegét illetően emberábrázolás (jellemrajz, jellemkép), formai megoldása pedig sokféle lehet. Lehet egész alakos felvétel, több személyt is ábrázolhat, vagy szűkebb kivágásokat mutathat. Nem szűkíthető – még műtermi fényképezés esetében sem – az arcképre, mellképre, egészalakos, páros-, vagy csoportképre. Az igazolványképet nem tekintjük portrénak, csupán a személy azonosítására szolgáló dokumentumnak. Mint forma, a kreatív fotográfia eszköze, illetve témája is lehet. Hogy a mai kor igényeit magába foglaló, megújult személyfényképezés lényegét megértsük, vissza kell tekintenünk a „portréművészet” történetére.
A színek, színárnyalatok felismerése, kezelése nemcsak a „gépi” technikákban szükséges. Ha műteremben, vagy a szabadban fényképezünk, nézzük meg, milyen színű az arc? Figyeljük meg, hogy a bőr színe, amely olyannyira jellemzi az arcot és a testet, a korrekt, színhelyes fényképen rendszerint nem tűnik „bőrszínűnek”. A bőr színét ugyanis melegebbnek, lágyabbnak képzeljük el a valóságosnál, ezért a portréfényképészek a valós színeket „átfestik”. A színes felvételeket fekete-fehérben, vagy szépia-tónusban is megjeleníthetjük.
Akár riportfotózásnak, dokumentarista fényképezésnek is nevezhetnénk tevékenységünket, amikor az emberi közösségről, több egyén egymáshoz tartozásáról, jellemző arcvonásainak csoportban – tehát egy jellegzetes társadalmi és környezeti viszonyban – történő megjelenéséről készítünk felvételeket. Amikor megörökítjük szeretteinket, barátainkat, ismerőseinket, lefényképezzük a tűzoltózenekart, az érettségiző gimnáziumi osztályt, a futballcsapatot, az orvoskongresszus résztvevőit, a sportverseny győzteseit, a cserkészek csapatát, stb. – embereket, közösségeket, helyzeteket, csoportviszonyokat dokumentálunk az emlékezet számára (emlékképek). Ezek a fényképek tulajdonosaik számára emlékeztető funkciójúak, további – dokumentáló, deklaráló, azonosító – tulajdonságaik pedig kultúrtörténeti szempontból lehetnek fontosak.
A képeken – a modelljeink – Vadócz Dániel és felesége, valamint gyermekei, továbbá a mesterkurzus résztvevői és szervezői, Csendes Krisztina, Vadócz Zsuzsa, Aczél Péter, Eifert János és mások
A csoportkép. A többalakos felvételen (csoportképen) megjelenített személyek néha egy képen belül is tovább „tagozódnak”, kifejezve ezzel a kisebb-nagyobb alá-, fölé- és mellérendeltségeket, összetartozásokat, barátságokat, vagy éppen távolságtartást, elzárkózást. Az elrendezés során a csoport tagjai részben takarhatják egymást, az arcnak azonban mindig látszódnia kell. A karok, lábak elrendezésével egyfajta vonalvezetést javíthatunk, túlzott beállításuk azonban természetellenesen hathat. Az egyének eltérő testtartásával és ruházatával is gond szokott lenni. A szélesebb alkatúakat – amennyiben nem szándékunk a csoport szélére állítva még testesebbnek mutatni – „komponáljuk” középre, a különböző testmagasságúakat pedig „takarásmentesre” állítsuk. A magam részéről mindenféleképpen az oldottabb beállításokat kedvelem, és érdekesebbnek tartom az „önszerveződő” beállásokat.
A Think Tank Photo Magyarország által meghirdetett “Be Ready Before The Moment” fotópályázat ünnepélyes díjátadója a Benczúr Hotelben, Budapest, 2013. november 16. 13:00
Ritzel Zoltán sorozatából Hubai Orsi: Május Lolával (részlet a díjnyertes sorozatból)
Kiss Zoltán: Levitáció – közönségdíj
Alchem photoghraphy 04 Tulok András: Bartók Béla út
Szűcs Tímea sorozatából
Sarvady Mátyás díjnyertes sorozatából
Székely Judit: Árusok c. sorozatából Krizák István: Díszlépés
Kerekes M. István: Együttlét c. sorozatából
November 16-án 13 órakor került sor a “Be Ready Before The Moment” fotópályázat ünnepélyes díjátadójára. A Think Tank Photo nagy érdeklődéssel kísért első fotópályázatán 279 pályázó 1756 pályamunkával indult. Az öttagú zsűri – Göbölyös Luca, Dozvald János, Daróczi Csaba, Sopronyi Gyula és Eifert János – 2545 képet értékelt az online előzsűrizés során, és október 26-án döntött a legkreatívabb valóság- és fantázia-képek készítőiről. Ezt a döntést ismerhették meg a díjazottak a Benczúr Hotelban rendezett díjátadó ünnepségen, az érdeklődők pedig az online közvetítést követve. A nyertes képeket Eifert János, a zsűri elnöke méltatta, a fotográfiai kreativitásról Dozvald János fotóművész osztotta meg gondolatait a nézőkkel.
A FotoKlikk jóvoltából megtekinthető: http://new.livestream.com/fotoklikk/thinktank-dij
A Think Tank Photo Hungary 2013 – „Be Ready Before The Moment! fotópályázat eredménye:
I. kategória: Valóság – képek
Megosztott 1. helyezett: Kerekes M. István: Együttlét és Hubay Orsi: Május Lolával
3. helyezett: Fábián László:: P + R
II. kategória: Fantázia – képek
1. helyezett: Sarvady Mátyás sorozata
2. helyezett: Alchem Photo sorozata
3. helyezett: Gosztom Gergő: Balsors sorozata
Különdíjak:
Természetfotó egyedi különdíj a Pigmenta felajánlásával
Bedő Kornél: Az út vége
Természetfotó sorozat különdíj Pigmenta felajánlásával
Ritzel Zoltán: Kezünkben a Föld
Különdíjak a Bestfotókönyv felajánlásával
Horváth Ákos: Életstílus
Szalay Krisztina: Amőba
Tulok András: Budapest fotó-IM-pressiok
Székely Judit: Árusok sorozat
Bagics Gábor: Baross tér
Dozvald János fotóművész gondolatai a kreativitásról a Think Tank fotópályázat apropóján:
“Nézzünk utána a Magyar Értelmező Kéziszótárban! Kreatív, kreativitás szócikk nem is található. Van azonban kreáció. Kreáció = leleménnyel létrehozott dolog.
Lelemény = alkotóművészi képzelet, kitalálás. (Alkotóművészeti, és akkor mi a helyzet az adomában felbukkanó Edisonnal, kire látogatói nehezteltek, mert nagyon nehezen nyílt a kerti kapu. Kiderült aztán, miért: minden látogatója több dézsa vizet pumpál fel a kútból a kapu nyitásával.)
Leleményes = élénk képzelőerejű, találékony. Találékony = a megoldást gyorsan megtaláló, ötletes. Ötlet = hirtelen támadt, meglepő gondolat. (A hirtelenségre képes elme lenne hát kreatív? 🙂
Én azt vallom, hogy a kreativitás fogalmának kell hogy legyenek konszenzus képes ismérvei. Az általános gyakorlat szerint nincsenek persze. És valóban, mondhatjuk akár: aki pusztán fényképezőgépet ragad, az már igenis kreatív – amahhoz képest, aki életében hozzá se nyúl.
A kreativitás fogalmát én szűkíteném, hogy egyértelműen kommunikálhassunk róla. Hogy ugyanarról a dologról beszéljünk, ha szóba kerül a kreativitás.
A fogalmak a kinti világ modelljét adják elménkben. Minél kisebbek a fogalompontok, annál finomabb a felbontása ennek a virtuális valóságnak. Az elme az értelmi konszenzus céljából is próbálja szűkíteni a fogalmak hatókörét, a pontok átmérőjét, hogy finomuljon a valóság képe. (Valamikor, még az előző rendszerben megláttam az utca túloldalán egy Lenin plakátot. Egész impozáns benyomást keltett. Amikor átmentem, hogy közelről szemügyre vegyem, durva pontokra esett szét. Ilyen az elnagyolt értelmű fogalmakkal is a világképünk. Hogyan lehetne árnyaltan, a szokottnál nagyobb közelítéssel gondolatot cserélni róla?)
Én tehát a kreativitás szűkre zárt értelmén lovagolva vágtam bele a zsűrizésbe.
Ha mélyebbre kívánok jutni, mint az értelmező kéziszótár, azt kell mondanom, hogy a kreativitás szorosan összefügg sapiens voltunkkal. Bár a kis majom olyan csodálatra méltón ugrabugrál, miközben az anyja egykedvűen bámul maga elé, nem mondható, hogy ez az ugrabugrálás vagy ez a kismajom maga kreatív volna. Ez inkább a vitalitás körébe tartozó jelenség.
Célszerű, hogy a kreativitást olyasminek tekintsük, ami az elmében fogan. Kíváncsiságunknak, jó megfigyelőképességünknek, logikánknak és nem utolsó sorban képzelőerőnknek köszönhetően vagyunk kreatívok – már ha azok vagyunk.
A kreativitás alapja egy kalandos vagy akár egy kritikus attitűd az elmének a mindenkor fellelt gyakorlathoz, szemlélethez való viszonyában, amiből aztán – értelemszerűen – beavatkozó, változtató tettek következnek. A kreativitás egyrészt a valósághoz való viszonyunk, rutinjaink újraformálására irányul, másrészt akadályokon túlsegítő lelemény.
Legszelídebb formájában játszadozás, ám más végletekben olyasmi is lehet akár, ami – például – biofegyverek kiagyalásához vezet.
A humán kultúra és a kommunikáció terén, ami más-más kultúrkörökben más-más konkrét arcot ölt, s ami számos, számtalan rutinból, megfontolásból, eljárásmódból és hagyományt szülő természetes kényszerekből áll elő, más, sajátos leleményekre ösztönöz a kreatív készség.
A lelki, érzelmi húrokat pengető alkotó kreativitás pedig – például a művészeté – valamiféle ösztönös, ráérző vagy akár megfontolt, gondolat- és érzelemtársító lelemény formájában mutatkozik, amivel egyszeri módon túllépünk a szokványoson. Egyszeri, ez hangsúlyos. A humán kultúra terén, mert hogy annak konkrét szövete tele van véletlenszerűséggel, a kreatív tett egyszeri, és így individuális tett. A humán kultúra terén nemcsak nem érdemes, de nem is lehet kétszer ugyanarra a leleményes megoldásra jutni.
Mintákat utánozni, lopni kreatív ötleteket, azt persze lehet, tehát annak, aki értékítéletet mond a kreativitás megnyilvánulásai fölött, például a zsűror, nagyon szerteágazó tájékozottsággal kell bírnia. Ilyesmije kevesünknek van. Az átkosban, amikor nálunk az információk igen korlátozottan áramlottak, néha rácsodálkozott az ember a plakáton valami nagy formai ötletre, aztán később meglátta az előképét egy nyugati magazinban. Lopkodtunk. A teremtő kreativitásnak ugyanis kedvező melegágy kell. A kreativitás ösztönző körülmények között fejlődésképes, másmilyenek között meg elapad.
A kreativitásnak elkülöníthető területei vannak. Mérnöki kreativitás, pedagógiai kreativitás, vizuális kreativitás stb. Még az olyan külön terület is, mint a vizuális kreativitás, vagy jelen esetben azon belül is a fotó kreativitás, két jellegzetesen más alterületre oszlik: egy mesterségen kívülire és egy mesterségen belülire, formait is mondhatunk.
Mesterségen kívüli alterület, ez hogyan értendő?
A fényképezés technikája. A csoportképet “gyakoroljuk” Helicon Remote szoftverrel, a Nikon D7100 live view lehetőségét kihasználva, Samsung nagy-képernyős „tükörben”. Eifert János mesterkurzusa 5. – TRIPONT Fotóakadémia, Budapest, 2013. november 16. 10:00 – 12:00
A csoportképet “gyakoroljuk” Helicon Remote szoftverrel, a Nikon D7100 live view lehetőségét kihasználva, Samsung nagy-képernyős „tükörben”.
Hosszú expozíciós idővel – 22 sec – kísérletezünk… (Peti Péter felvételei)
A fényképezés technikája. Eifert János mesterkurzusa 3. – TRIPONT Fotóakadémia, Budapest, 2013. november 15. 18:00 – 21:00
Ahogy Paul Strand (1890–1975) 1917-ben Fényképészet című munkájában írta: „A fényképezés lényege az objektivitás. Ez szabja meg kifejezőeszközünk lehetőségeit és korlátait egyaránt. […] Megvalósítása aligha képzelhető el más módon, mint éles, tiszta fényképészeti eljárással.” Ahogy ez az idézet is jelzi, az „igazi” fénykép legfőbb kritériumának az objektivitást tartják, annak alapjául pedig, a magas szintű technikai tudást, amióta a fotó a művészeti műfajok között megjelent. A fotóhoz elsősorban a realitás és az objektivitás fogalma kapcsolódik, azonban a valóság „darabjainak” átrendezésével, a kép szerkesztése, elemeinek társítása révén absztrakt művek is létrehozhatók. Mindez ahhoz a jelenséghez kapcsolódik, amely során a fotóművészetben, a festészettől kölcsönzött műfajai (portré-, csendélet-, aktábrázolás stb.) mellett megjelentek annak stilisztikai elemei, kompozíciós módszerei is a „fényművészet” alkotásai között. Míg a fotó valóságot leképező megjelenítés-módja a realista festészeti irányzatra hatott, addig a képzőművészeti elvonatkoztatás, a szabad képzettársítások gazdag lehetőségei, a konstruktív képszerkesztés visszahatottak a fotóművészetre. S bár ez a kölcsönhatás magában rejti azt is, hogy a két művészeti ág (festészet és fotó) egymáshoz közelítve, egymásra „megtévesztésig hasonlító” műveket eredményez, de valójában a műfajok technikai feltételei, a Paul Strand által is említett mesterségbeli fogások minél magasabb szintű ismerete és alkalmazása biztosítja identitásukat, s egyszersmind alapvetően elkülöníti egymástól őket. A fényképezés technikáját tehát magas szinten kell használni ahhoz, hogy gondolatainkat és érzéseinket – bármely stílusban – képesek legyünk mások számára is érthetően és élvezhetően megjeleníteni. Gondolat és szépség – technika és esztétika, egy irányba fut tehát…
Fényképezőgépek és tartozékok. Milyen fényképezőgép a legalkalmasabb a legtöbb téma fényképezésére? Általánosságban elmondható, hogy szinte bármelyik, amelyik megbízhatóan működik és amelyet jól tudunk kezelni. Hogy mégsem dolgozunk állandóan eldobható kamerával, vagy mondjuk camera obscurával – mert hogy ezek igencsak olcsón megvásárolhatók vagy akár előállíthatók – ennek az az oka, hogy a megjelenítendő kép mérete és minősége, felhasználási területe meghatározott követelményeket támaszt a kamera típusát, formátumát illetően. Analóg és digitális – Fényképezőgépek, objektívek, tartozékok – Alap-, tele-, nagylátószögű-, halszem (fish eye)-, tükör-, makro-, perspektíva-korrigált (PC, shift, tilt-shift)-, lágy rajzú-, Lensbaby-nevű objektívek, telekonverterek – Fénymérés(megvilágításmérés), az expozíció – Beállítás, világítás, felvételezés – Fényképezőgépek, objektívek, tartozékok – Beállítás, világítás, felvételezés – Képfeldolgozás, archiválás – A képek tárolása, jegyzetekkel, adatokkal való ellátása
Európa kulturális fővárosa 2013… Kassa / Košice, Szlovákia, 2013. november 12-13.
Kassa (szlovákul Košice, németül Kaschau) Szlovákia második legnagyobb városa, az egykori Abaúj-Torna vármegye székhelye, ma a róla elnevezett kerület és járás központja, katolikus érseki és evangélikus püspöki székhely. Népessége 240 688 fő, ebből 6 382 magyar (2,65%) (2011). Abaszéplak, Bárca, Hernádtihany, Kassaújfalu, Kavocsán, Miszlóka, Pólyi, Saca, Szentlőrincke, Szilvásapáti és Zsebes községeket csatolták hozzá.
A Szent-Erzsébet Dóm 60 méter magas északi tornyából készült tornyából készült panorámakép – amelyet 3 kis képből raktam össze – sem képes Kassát érzékletesen bemutatni (Eifert János felvétele)
A Szent Erzsébet dómot 1380 táján kezdték építeni egy korábbi templom helyén. Ez Európa egyik legkeletebbre fekvő nyugati stílusú gótikus székesegyháza és egyben a legnagyobb templom Szlovákiában. Belső terében látható a lenyűgöző szépségű Szent Erzsébet oltár, a gótika korából származó egyedülálló kettős csigalépcső – egyike az Európában található öt (látogatható) ilyen építménynek, az utolsó magyarországi Habsburg-ellenes felkelés vezetőjének, II. Rákóczi Ferenc síremléke (látogatható) és kívül az 1477-ből származó napóra. A székesegyház belső és külső terét a 15. századi Kassai István kőfaragómester munkái díszítik. A legújabb kutatások a templom építésének pompáját és logikáját a 14. századi Krisztus Vére csodával hozzák összefüggésbe. A templomot évszázadokon keresztül látogatták a zarándokok és IX. Bonifác pápa 1402-ben kiadott bullájában megerősítette, hogy itt őrizték Krisztus Vérét. A vasárnap reggel 9 órakor kezdődő latin nyelvű szentmisék lenyűgöző ötvözetét nyújtják a középkori építészetnek, a középkori Európa nyelvének és a barokk zenének.
A zenélő szökőkút és a harangjáték parkja. Minden órában felcsendül a 22 harangból álló, fát formázó harangjáték hangja. Májustól októberig a harangjátékot a zenélő szökőkút is kiegészíti, amely a harangjáték elhalását követően egy megnyugtató zene dallamára lép működésbe (sötétedés után világít is) minden nap 22 óráig. Most éppen egy festő örökíti meg az Állami Színház épületét, amelyet Lang Adolf építész tervezett. A színházban az első bemutató 1899-ben volt, most Verdi 200 éves évfordulójára a Rigolettót mutatják be. A látogatót az épület szecessziós elemekkel díszített újbarokk külseje mellett a hárfát formázó íves beltér, a színház meghittsége és fensége, valamint a bécsi Gastgeb Peregrín, Shakespeare 4 drámájának jeleneteit ábrázoló mennyezeti festményei nyűgözik le. A pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház mellett ez Szlovákia egyetlen három társulattal működő színháza (opera, balett, dráma). A Történelmi Városháza 1779 és 1780 között épült régi épület, amelynek erkélye fölött Kassa címere látható. Az épület udvarán keresztülhaladva juthatunk el a látogató az egykori Fórum / Slovan mozi felújított termébe, amely ma koncerteknek és színházi előadásoknak ad otthont. A földszinten találjuk Kassa Látogatóközpontját.
Rengeteg látni- és fényképeznivaló akad már a szállodánk, a Hotel Horse Inn közelében is. A sarkon látható a Szent János harang. Öntötte Franciscus Illenfeld 1558-ban. Állíttatta az Óváros önkormányzata 2000-ben. II. Rákóczi Ferenc síremléke a Dóm oldalán. Folytatom a sort, mintegy hivatásos idegenvezető: Az Alsókapu (Dolná brána) a földalatti múzeum együttesének megnevezése, melyhez hozzátartozik a város egykori kapuja és a 13. század második feléből származó eredeti városfal részei is. Feltárásukra 1996-ban, a Hlavná utca rekonstrukciója során került sor. Ma ez az együttes egyedülálló hangulatának köszönhetően kiállítások, fogadások és a hagyományos szeptemberi Kassai Borünnep helyszínéül szolgál, és itt zajlik a maratoni futók regisztrációja is. A Gerster-ház, a kassai születésű Gerster Béla zseniális mérnök emlékét is őrzi. Róla tudni kell, hogy világhírű csatornák és vasutak, például a Korinthoszi – és a Panamacsatorna tervezője volt. A Vármegyeháza 1779-től a vármegyei közigazgatás céljaira szolgált, fő homlokzatán az egykori közigazgatási egység, Abaúj-Torna vármegye 1558-ból származó címere látható. Az épület, amely ma a Kelet-szlovákiai Galéria székhelye, a kiállítási terek mellett egy gyönyörű üléstermet és Kassa legkisebb nyilvános mozi termét is rejti. A galériából kilépve egy kis parkba jutunk. Itt látható a Kassa jelenlegi címerét ábrázoló bronzplasztika. Bal oldalt alul látható a város 1369-ből származó eredeti címere is. Nagy Lajos király adománylevele a maga nemében, a legrégebbi Európában. A Szent Mihály-kápolna a 14. századból származik. A gótika csúcspontját képviseli, és a szemlélőt meglepi tiszta stílusával, meghittségével és harmóniájával. A középkorban a városi temető vette körbe és csontkamra is volt benne. Mihály arkangyalnak szentelték, aki átkíséri a lelkeket a túlvilágra. A holtak lelkeinek mérlegelését ábrázoló középkorból származó szobra a bejárat felett látható. Az Orbán-torony előtt látható az 1557-ből származó eredeti harang. Árkádsora alatt antik, gótikus és barokk sírkövek találhatók. A 45 méter magas toronyban működik Szlovákia egyetlen viaszfigura múzeuma, amely a városhoz kötődő jeles személyiségeken keresztül mutatja be Kassa történetét. Egy emléktábla: “Kassa város közönsége hálás szívében örökké él Mátyás, az igazságos király emléke (1443-1943″
Az Alsókapu (Dolná brána) a földalatti múzeum együttesének megnevezése, melyhez hozzátartozik a város egykori kapuja és a 13. század második feléből származó eredeti városfal részei is. Feltárásukra 1996-ban, a Hlavná utca rekonstrukciója során került sor. Ma ez az együttes egyedülálló hangulatának köszönhetően kiállítások, fogadások és a hagyományos szeptemberi Kassai Borünnep helyszínéül szolgál, és itt zajlik a maratoni futók regisztrációja is.
A bevásárlóközpont, az Aupark esti fényben (Eifert János felvételei)
Presser Gáborral és Till Attilával egy általam készített, 1978-ban betiltott Lokomotív GT hanglemezborító nyomában… Budapest, 2013. november 11.
Eifert János 1978-ban fényképezett, akkor betiltott LGT hanglemez-borítója több fotó összeillesztésével készült. Akkor még nem volt Photoshop, így a montázs – a képek összeillesztése – a sötétkamrában, a több negatívról egy papírra való rávilágítással, kézzel mozgatott kitakarással történt. Hand made…
Till Attila, Presser Gábor és Eifert János az Akácfa utca 47. számú háznál, az egykori fényképezés színhelyén (Csernátony Dóra felvétele)
Presser Gáborral forgat a stáb, Till Attila vezetésével. A felvett anyag a Propagandában, a SuperTV2 és a TV2 műsorában látható majd. Most az egyik helyszín a Klauzál-téri Vásárcsarnok, ahol retró darabok is akadnak szép számmal. Presser Gábor elárulta, nem szereti a giccset, a “60-as évek NDK-csehszlovák ízű retró” peidig nem hogy vonzaná, egyenesen taszítja. Tilla a lemezek között megnézte, hogy “van-e valami Presser” – a zenész nem akarta elhinni, hogy nem a műsorvezető rejtette oda a megviselt állapotban lévő LGT lemezt. Gábor 300 forintért rögtön meg is vásárolta saját lemezét, amiről az is kiderült milyen borítót terveztek eredetileg, amit sajnos betiltottak. A betiltott lemez-borítóhoz 1978-ban én készítettem a fotókat és éppen a piac melletti utcában, az Akácfa u. 47. számú ház előtt fényképeztem a LGT zenekar tagjait – Karácsony János – ének, gitár; Presser Gábor – ének, billentyűs hangszerek; Solti János – dob, ütőhangszerek; Somló Tamás – ének, basszusgitár, szaxofon – különböző “szerepekben”, hangszereik és jelmezeik nélkül, mint szállítómunkás, újságolvasó nyugdíjas, fuvarozó, kutyasétáltató, stb. A ház ma is ugyanolyan lerobbant, omladozó vakolatú épület, mint évtizedekkel ezelőtt. Megkockáztatom a feltevést, ez a ház a “sebeit” a második világháborúban, az ostrom idején szerezte. Annyit mondhatok, hogy a képeim betiltása nem a technikai, vagy esztétikai – esetleg művészi – hiányosságok miatt történt. Egyszerűen az ötlet, a koncepció nem illett a képbe – a szocialista kultúra mázos képébe. Egy lerobbant – az akkori valóságot híven tükröző épület, és az előtte megjelenő életszerű alakok csak “rontják az összképet”, a népi demokrácia, a szocializmust építő társadalom képét. Persze lehet, hogy a betiltásnak más okai lehettek, most utólag csak belemagyarázunk dolgokat. Sose fogom megtudni, mert annak idején nem beszéltem erről Erdős Péterrel, a HUNGAROTON akkori igazgatójával.
A Locomotiv GT, röviden LGT (becézve Loksi) a magyar rockzene egyik legnagyobb hatású együttese. A zenekar nevében a GT a Gran Turismo rövidítése, utalva a tagok előtt álló hosszú útra. Az LGT névadó szimbólumának eredete nem tisztázott: a legelső lemezükön felbukkanó, akkor még akváriumban álló stilizált gőzmozdony végigkísérte a banda történetét. Lemezborítók sokaságán szerepelt (az egyik album egyenesen a 424 – Mozdonyopera címet viseli) a búcsúkoncerten pedig showelemként egy valódi gőzösön érkezett a Nyugati pályaudvarra a négy zenész. Sajnos, a betiltás miatt az én képeim egyik borítójukon sem szerepelnek. Sokáig úgy tudtam, hogy a borítóterv makettje örökre elveszett, de Presser Gábornak köszönhetően az egyik változat megmaradt.
Jocuri serioase / Komoly játékok – Caiete Silvane Nr.11 (106), Zalău, Sălaj, România, noiembri 2013. / 2013. november
Eifert János
Pentru mine, fotografia reprezintă un joc, însă unul extrem de serios. Înseamnă a avea posibilitatea de a dobândi o perspectivă mai largă asupra lumii, înseamnă provocare la nivel emoţional şi libertatea de a mă transpune pe mine insumi prin intermediul propriei limbi vizuale. În imensa mea arhivă personală am adunat, de-a lungul a 45 de ani, subiecte din 45 de ţări, portrete ale artiştilor, politicienilor, celebrităţilor. Această arhivă personală cuprinde fotografii de presă, ilustraţii de carte, documentaţii şi acele fotografii care conţin mesaje speciale, pe care este dificil să le includ intr-o anume categorie. Uneori, fotografiile sunt făcute întâmplător, dar în marea lor majoritate sunt rezultatul unei munci de cercetare, documentare, experimentare în diferite moduri. Toate aceste idei au ca suport po¬sibilităţile creative ale tehnicii digitale. Eu încerc să exploatez acest lucru la maxim.
Eifert János (Ungaria, 1943) unul dintre cei mai cunoscuţi reprezentanţi, o personalitate determinantă a profesiei sale şi a artei in ţară şi peste hotare. Munca sa nu poate fi catalogată ca făcând parte dintr-o catego¬rie a stilului compact, el abordănd un stil diferit. Este versatil, işi innoieşte arta permanent, găsind mereu noi forme de experimentat. Renumele său are la bază fotografiile reprezentând diferite teme precum dansul, nudurile, natura şi fotografia aplicată. Lucrează ca şi profesor, interpret, scriitor specializat şi expert.
A avut 190 de expozirii proprii şi 700 de expozitii în grup, a câştigat 170 de premii şi diplome. Fotografiile, fo¬toreportajele şi articolele sale au fost publicate in presa de specialitate şi in reviste atât in ţara sa de origine, cât şi in străinătate, in cărti şi publicatii diferite, precum şi in presa electronică. Fotografiile sale au fost folosite ca şi decoruri de platou in teatre, in filme şi, de asemenea, in diferite progra¬me de televiziune. A scris introduceri, prefeţe pentru câteva albume foto şi cataloage de expoziţii, a deschis expoziţii şi a jucat in spectacole, publicând de asemenea versiunea lor scrisă. (Karoly Kincses, istoric fotografie, muzeolog)
Artistul a fost prezent la Festivalul Artelor Muza Fest. Expoziţia sa „Ars Poetica” a putut fi vizitată la Centrul de Cultură şi Artă al Judeţului Sălaj in peri¬oada 15 – 31 octombrie 2013.
Caiete Silvane Nr.11 (106), noiembri 2013.
ISSN 1454-3028 on-line: ISSN 2247-7365
Adresa redacţiei: Zalău, Piaţa 1 Decembrie 1918, nr. 11, Sălaj, România;
Tel./fax 0260/612870; e-mail: caietesilvane@yahoo.com; www.caietesilvane.ro; www.culturasalaj.ro
Revistă de cultură editată de Centrul de Cultură şi Artă al Judeţului Sălaj, sub egida Uniunii Scriitorilor din România, a Consiliului Judeţean Sălaj, a Consiliului Local şi Primăriei Municipiului Zalâu
Serie nouă, Anul IX, Nr. 11 (106), noiembrie 2013.
Apare până în data de 20 a fiecărei luni. Preţ: 4 lei
Colectivul de redactie:
Daniel Sâuca – redactor şef
Viorel Mureşan – redactor şef adjunct
Daniel Hoblea – secretar de redactie
Ileana Petrean-Pâuşan, Marîn Pop – redactori; Viorel Tâutan, Marcel Lucaciu, Imelda Chînţa, Carmen Ardelean – redactori asociaţi; Györfi-Deák György, Alice Valeria Micu, Carmen Ciumârnean – colaboratori. Marius Soare – tehnoredactor
Responsabil de număr: Daniel Sâuca
Portréfényképezés a gyakorlatban… Eifert János mesterkurzusa 2. – TRIPONT Fotóakadémia, Budapest, 2013. november 9. 10:00-13:00
Rembrandt van Rijn: Tulp doktor anatómiai órája (1632) Orvostanhallgatók (Ismeretlen fotográfus felvétele 1900-ból)
Portréfényképezés műteremben. Ne fogadjuk el szabályként ismertetett világítási sablonokat. Kísérletezzünk. Ha megismertük a már korábban ismertetett műtermi alapvilágítást (háromszög-világítás), kísérletképpen változtassunk lépésről-lépésre a sablonos fényirányokon. Beszélgessünk alanyunkkal, s közben figyeljük az arckifejezését, érzelmi rezdüléseit. Cseréljük meg a főfény – derítőfény – díszítőfény hármasát, vagyis a főfény ne jobbról, hanem balról, a derítőfény ne balról, hanem jobbról, a díszítőfény (német szakszóval: Gegenlicht) ne a főfény ellenpontozott irányából, hanem kissé odábbmozdított helyzetből érje az arcot. Miután az emberi test, így a fej sem tökéletesen szimmetrikus, pusztán a fényirányok felcserélése – esetünkben a jobb és baloldal megfordítása – érezhető változásokat mutat az arckifejezésben. Lépjünk tovább világítási kísérleteinkben, a lámpák számának csökkentésével is játszhatunk. Egyetlen lámpa csodákra képes! Fényének irányát, tulajdonságait szinte végtelen variációkban változtathatjuk, kreativitásunkkal szinte minden feladat megoldható. Kemény fény, irányok változtatása, sávos-, foltos-, csíkos-, szaggatott világítás (fekete kartonból kivágott sablonok, terelőlapok, árnyékolók, fényformáló kitakaró-lapok lámpa elé helyezésével), és még sok minden kipróbálásra érdemes.
Hogy a sok-sok kísérlet eredményeit a későbbiekben reprodukálni, újra alkalmazni tudjuk, készítsünk vázlatokat, rajzos jegyzeteket ezekről. Jelöljük meg beállításainkat számokkal, vagy elnevezésekkel, adhatunk nekik beceneveket is: így aztán könnyebb felidézni, melyik is volt a „férfias” oldal-, a „horrorisztikus” alsó-, az „érzéki” szoftos-, a „nagy orrú, röhejes” felső-világítás, a „sziluettes” lámpa-modell-mögé-helyezés, stb. Nem csak műtermi lámpákkal, diavetítőkkel is világíthatunk. Vetítsünk színeket és képeket az arcra, testre, és rájövünk, mennyire értelmezhetők újra az eddig tanultak. Megjelenik a jel, a szimbólum, a metafora, érvényesülhet az új fotó-látás, amely felválthatja a „klisé-látást” a személyfényképezés területén is. A jól megfogalmazott szabályok, „tuti receptek” helyett „higgyünk a saját szemünknek”, és ahogyan látjuk, érezzük, saját stílusunk szerint fényképezzünk. Lehet, hogy eközben szabályokat szegünk, de legalább eredeti és őszinte munka kerül ki kezünkből. Hogy kreatív elképzeléseinket megvalósíthassuk, a technikát, eszközeinket tökéletesen birtokolni kell.
…. ….
Amikor műtermi portrét készítünk, nemcsak a világítással kapcsolatos feladatokat kell megoldanunk, hanem az általános technikai és esztétikai, pszichológiai kérdésre is válaszokat kell adnunk. Hogyan teremtsük meg azt a légkört, amelyben a fényképező és fényképezett ember egyaránt felszabadultan, fesztelenül mozoghat? Miként állítsuk be modelljeinket? A természetes pózok mikor hatnak őszintének, és a beállítottak mikor tűnnek ötletesnek és mikor erőltetettnek? Hogyan szervezzük a környezet és a modell, a fények és a formák viszonyát? Hogyan világítsunk? Hogyan mérjük a fényt, milyen időket exponáljunk? Milyen, gépet, objektíveket használjunk? Hogyan komponáljunk? A nyugodt, kiegyenlített kompozíció, vagy a feszes, dinamikus erőviszonyok hatásosabbak? Mindezek közben miként ragadhatjuk meg a fényképezendő ember személyiségjegyeit, karakterét? Ha sztárfotó készül, mennyire fontosak az emberi és a mítosz-teremtő elemek?
……. ……. …….
Miközben Kováts Vera énekest fényképezzük, ezekre a kérdésekre próbálunk válaszokat adni: gyakorolhatjuk a modellbeállítást, a fények, hátterek “összeszervezését”, hogy a technika és esztétika összhangban legyen. (Almási Dániel, Koskovics Zoltán és Eifert János felvételei)
Kováts Vera karrierje akkor kezdődött, amikor benevezett a Dunakanyar hangja elnevezésű versenyre, ahol a jelentkezőknek az énektudásukat kellett megcsillogtatniuk. Az akkor még tini lány már itt is nagy sikert aratott, ugyanis a versenyen sikerült neki beénekelnie magát a legjobb háromba: Második helyezést ért el. Már ezután is bőven kapott meghívást rendezvényekre, búcsúkra, sőt még jótékonysági esteken való fellépésekre is. Azonban a nagy áttörést az X-Faktor hozta meg számára. Kováts Verát a műsorban a tehetségkutató válogatásán láthattuk először. Az akkor még 16 éves lányból senki sem nézte volna ki, hogy milyen tehetséges, pedig énekhangjával elsőre elvarázsolta a zsűrit. A nézők közül is nagyon sokaknak tetszett a lány produkciója, aki Miley Cryus The Climb című dalát énekelte el. A lány nagyon könnyen bejutott a táborba is, ahol kétszer bizonyította be a tehetségét, nyűgözte le a zsűrit és a nézőket egyaránt. A következő állomás a mentorok háza volt a számára, ahova egy Lady Gaga produkcióval készült. Itt mentorát, Nagy Ferót és társát, Wolf Katit is meghatotta az előadása. Igaz, hogy nagyon sokat gondolkodtak rajta, hogy mi legyen a lány sorsa, de végül Vera is örülhetett, ugyanis mentora magával vitte, bekerült a döntőbe, az élő show-ba. Mint mindig, az első élő adásban is nagyszerűen teljesített. A második élő adásban ismét lenyűgözött mindenkit simogatan lágy hangjával és tehetségével, ezért természetesen folytathatta a versenyt. A döntő harmadik adásában Kováts Vera rock számmal és öltözékkel tarolt. A negyedik élő show akadályait is könnyedén vette és jól viselte. Az ötödik adásra a lány az egyik fergeteges és energia dús produkcióját mutatta be. A hatodik adásból könnyen a hetedikig, majd az itt Baricz Gergővel elénekelt duettje után a nyolcadik élő show-ba röppent, ahol sajnos búcsút kellett intenie a versenynek, ugyanis sajnos kiesett.
Kováts Vera megnyerő egyéniség, könnyű fényképezni…
….
…
Még a függöny is jól áll neki… Kováts Vera az ablakban
A TRIPONT udvarán, külső helyszínen, természetes fények használatával is gyakorolhattuk a modellfényképezést. Gyöngy Lilla és Vörös Tamás a sárga autónál (Eifert János, Peti Péter, Koskovics Zoltán, Almási Dániel és Gime-Photo felvételei)
Arckép, önarckép, pároskép, csoportkép… A portréfényképezés elmélete. Eifert János mesterkurzusa 1. – TRIPONT Fotóakadémia, Budapest, 2013. november 8. 18:00 – 21:00
Arckép, önarckép, pároskép, csoportkép… A portréfényképezés elmélete. Eifert János mesterkurzusa, TRIPONT Fotóakadémia, Budapest, 2013. november 8. 18:00 . 21:00
Jóleső érzés, hogy komoly érdeklődés kíséri a mesterkurzusomat, hiszen most is 28 ülőhelyet kellett biztosítani a hallgatók számára. Peti Péter a Facebook-on hirdette meg a 12 előadásból és workshopból álló programomat „Bevezetés a professzionális fotográfiába – Eifert János mesterkurzusa” címmel: http://www.tripont.hu/esemenyek Az előadásaim színhelye a TRIPONT Fotótechnikai Szaküzlet fotóstúdiója (1131 Budapest, Reitter Ferenc u. 132/J). Az előtérben és az előadóteremben nagyméretű fotóim láthatók, ezek most is az aktuális témához kapcsolódnak. Nagyméretű monitoron látható a vetített képanyag, képek, könyvek, folyóiratok segítik a “szemléltetést”.
Az ember képe, a személyfényképezés
Az ember a művészetek örök témája, több mint másfél évszázada a fotóművészeté is. Az emberábrázolás – régi szakkönyvekben: személyfényképezés – a leggazdagabb, a legösszetettebb, a legnagyobb felkészültséget igénylő területe (és nem műfaja!) a fotográfiának. Ha a portrétól az eseményfotóig, az épp megszülető csecsemőtől az élet utolsó pillanatait szenvedő haldoklóig, a víz alá merülő könnyűbúvártól a Holdra lépő asztronautáig, a fényképezhető témákat vesszük sorra, alighanem a személyfényképezés a legmegrendítőbb kísérlet a megőrizhetetlen megőrzésére, ugyanis az ember mulandóságával dacol.
A „képíró” felelőssége
A fotográfus nemcsak az ember arcát, fizikai értelemben is letapogatható képmását akarja megörökíteni a mesterség-művészet eszközeivel, hanem a lelkét is. Nemcsak mozdulatait, formáját (hogy néz ki?), hanem a lényét, jellemét (milyen?) is. Hiába akarja azonban, ehhez nem elég pusztán az ügyes „gép”, a drága pénzen megvásárolható eszköz, a technikai és esztétikai ismeretek ügyes kezelése: a lélektan, a művészeti anatómiai ismeretek, a látszati-esztétikai, formai kérdések kezelése mellett szükség van arra az érzékenységre, amely a fotográfus személyiségéből fakad. Csak az empatikus egyéniség tud kapcsolatot teremteni másokkal, amely nélkül igazi személyiségábrázolás, portré nem készülhet. A képet készítő, és a képpel dolgozó szakemberek – fotográfusok, szerkesztők, művészettörténészek, stb. – mondják, hogy a különösen kényes “szépítési” határokon belül a felvétel akkor jó, ha a külsőségekkel a belső tartalmat, a személyiség megörökítését szolgáljuk. A „képolvasó” – a képet befogadó kiállításlátogató, újságolvasó, családi albumot lapozó, stb. – általában nem minősít, nem kategorizál, és nem mérlegeli „hivatalból” a kép technikai és esztétikai paramétereit, hanem egyszerűen „képet olvas”, vagyis szubjektív/objektív módon kiszippantja a képi információkat, agyában feldolgozza és eltárolja azokat. A „képíró” felelőssége, hogy az általa készített kép technikailag tökéletes, tartalmi szempontból pedig hiteles legyen.
Morzsányi művészettörténet
Arisztotelész (hát kit is idézhetnék?) háromféle arcképet különböztetett meg: az idealizált, a naturalista és a szatirikus portrét. A görög művészek azonban a puszta hasonlóságon túl már pszichológiai jellemzésre is törekedtek.
A keresztény vallás a lelket tartotta fontosabbnak a testnél, ezért évszázadokon át szinte mellőzte a portréműfajt. Csak a reneszánszban a humanista és klasszikus eszmények újjászületése nyomán támadt fel a portréfestészet, magabiztos öntudattal kiteljesedve. Változatos stílusú portrék születtek, a szinte fényképszerűen hű németalföldi realizmustól az itáliai mesterek megszépítő idealizmusáig, amelyben viszont a méltóság és az illem volt a művészi hűség alaptétele. Leonardo Mona Lisa-képén (1503 körül), Rubens Susanna Lunden portréján (1622 körül) az emberi arckifejezés tónusaival és változatainak megragadásával kísérletezett, és meghitt, közvetlen formában, érzelemteli kifejezéssel örökítették meg a hozzájuk közelállókat. A kötetlen ábrázolás mellett megjelent a hivatalos, az állami portré, amikor is az ábrázolt személyt didaktikus jelleggel, nyilvánvaló célzatossággal, hivatali jelvényeivel együtt örökítették meg úgy, hogy testtartása, és a háttér is rangját fejezze ki. Jacques-Louis David (1748–1825) klasszicista Napóleon-portréja például tökéletesen kielégítette a modell elvárásait, ugyanis a császár azt igényelte, hogy a nagy emberek portréi magát a nagyságot örökítsék meg – eme „artistica licencia” ellenkező végletét éppenséggel a karikaturisták képviselik (Pl. Gillray Dühöngő őrült, 1805). Ezek a kiragadott, ám jellegzetes példák bizonyos mértékben a „fotografikus látásmódot” sejtetik, noha ekkor még a fényképezésnek még a gondolata sem született meg.
A 20. század – többek között a fényképezés elterjedésének, erőteljes hatásának köszönhetően – újfajta változásokat hozott, többek között olyan formai kísérleteket, amelyek funkciója szinte alig különbözik a csendélettől. Picasso Akt karosszékben (1923) és Braque Férfi gitárral (1911) kubista képein a modell és a művész örök harcában a művész győz. Hogyan? Az alakokat ízekre szedik, aztán a részekből újraalkotják, eközben könyörtelenül nyelik el a modell egyéniségét. Az expresszionista portré a fényképpel szemben egy másik lehetőséget kínál: a torzítások segítségével az ember szélsőséges tulajdonságait ragadja meg – példa rá Otto Dix 1926-ban készült képe Sylvia von Harden német újságírónőről, akinek vonásait cinizmus és magány torzítja el.
Újra színpadon táncol Móger Iildikó! A prágai Nemzeti Színházban 2012-ben bemutatott táncelőadás, az EDGE a Bakelit MAC-ban, Budapest, 2013. november 7. 20:00
Eifert János felvételei
Az EDGE a Bakelit MAC-ban, Budapest, 2013. november 7. 20:00
Bakelit Multi Art Center (1095 Budapest, Soroksári út 164)
Az L1 Egyesület együttműködésével a Bakelit MAC befogadásában vendégünk az International Visegrad Fund támogatott projektjének magyarországi bemutatója nem jött volna létre a Cseh Centrum támogatása nélkül.
Egyszeri alkalommal bemutatjuk a prágai Nemzeti Színházban 2012-ben bemutatott táncelőadást, ami nemzetközi együttműködéssel jött létre, és az ötven év feletti „öregek” életéről, problémáiról szól.
Újra színpadon táncol MÓGER ILDIKÓ, aki az előválogatás eredményeképpen magyar résztvevőként vesz részt az előadásban!
Az ötlet Lucia Kašiarová koreográfustól származik, és Petra Tejnorová rendező, valamint Lukáš Jiřička dramaturg formálta darabbá a sok-sok beszélgetésből, szociológiai kutatásból, mélylélektani faggatásból összegyúrt anyagot, amelyhez a szereplők maguk szolgáltatták az alapanyagot: Ján Sedal, Krzysztof Raczkowski, Móger Ildikó, Petr Veleta, Mária Zagátová és Martin Bálik saját magukat alakítják, és nemcsak táncolnak, mozognak, báboznak, szteppelnek, hanem szöveget mondanak, énekelnek, játszanak, úgy ahogyan egy igazi prózai-zenés színházban szoktak.
_____________________________________________________
The Bakelit Multi Art Center is going to present a dance performance which is called Edge. It will be performed by the International Visegrad Fund’s and the Czech Centrum’s supports further with L1 association’s co-operation.
This performance was presented in the National Theatre of Prague in 2012. It came into being with national co-operation and it is about over fifty’s „veterans” life and problems.
The famous dancer, Ildikó Móger, who also danced in the most beautiful hungarian film, Szinbád, is going to dance again on the stage in the Edge.
The idea of the performance came from Lucia Kašiarová choreographer. The director is Petra Tejnorová and the dramaturg is Lukáš Jiřička. They worked together to construct this breathtaking performance which was born from bags of discussions, sociology research and depth psychological quiz. The persons of the play draw on their own private life. The characters: Ján Sedal, Krzysztof Raczkowski, Móger Ildikó, Petr Veleta, Mária Zagátová and Martin Bálik not only enact themself but they dance, move, sing, tell scripts, play with marionettes and enact like in the real prosaic-musical theatre.
Előadás után közönségtalálkozó, Ladjánszki Márta közreműködésével
ÖNARCKÉP …VAL-VEL – a MAOE Fotóművészeti Tagozata kiállítása a Kerengő Galériában, Budapest, 2013. november 8 – december 1.
ÖNARCKÉP …VAL-VEL – a MAOE Fotóművészeti Tagozata kiállításának megnyitója a Kerengő Galériában. Módos Gábor a MAOE “Aranykazetta” díját vette át, Markovics Ferenc laudált. Budapest, 2013. november 8. (Eifert János, Csorba Károly és Darányi Zsolt felvételei)
ÖNARCKÉP …VAL-VEL – a MAOE Fotóművészeti Tagozata kiállítása a Kerengő Galériában, Budapest, 2013. november 8 – december 1. Megnyitó 2013. november 7-én csütörtökön 18.00 órakor, megnyitja Szarka Klára. Kiállító művészek: Aknay Tibor, Bara István, Baricz Katalin, Benyó Pál, Chochol Károly, Csordás Gábor, Csortos Szabó Sándor, Dékány Tibor, Dobóczky Zsolt, Dozvald János, Dr. Agócs József, Eifert János, Fekete István, Gál András, Gáti György, H. Csongrády Márta, Hupján Attila, Inkey Alice, Izápi Laura, Kerekes Zsuzsa, Kozák Albert, Markovics Ferenc, Máthé András, Mike Tamás, Módos Gábor, Németh Andrea, Oláh Tibor, Rákoskerti László, S. Faragó Gyöngyi, Sehr Miklós, Siklós Péter, Simon Csilla, Tillai Ernő, Tobischka Gabriella, Tóth József, Tulok András, Vencsellei István. Munkácsi Mihály festő mestersége legfőbb attribútumával, a hatalmas festőpalettával ábrázolta önmagát. A mesterségre utalás nyomvonalán haladni igen felkapott lett a fotográfusok között is. Se szeri se száma az önarckép fényképezőgéppel ábrázolásoknak. Ám kicsit más a fényképezőgép, mint a festőpaletta. Enyhe teret kínál a szakmai kérkedésnek. Az önarckép persze váltig az egyik fontos téma az ábrázoló művészetekben s a fotóban is. A MAOE fotótagozata ezúttal olyan önarckép kiállítás megvalósítására írt ki pályázatot, ahol a fotográfusok valamilyen tárgyi, környezeti dolog társaságával komponálják össze arcukat, ám – elkerülendő a közhelyes megoldásokat – a tárgy bármi lehet, csak fényképezőgép nem „A képzőművészetből sokunknak beugrik a címbe foglalt három pont helyére kívánkozó tárgyak valamelyike. Dürer iringóval kezében készített magáról önarcképet, a Szépművészetiben nem rég bemutatott Egon Schiele meg lampionvirággal. Rippl Rónai József vörössapkás önarcképet festett. Arcimboldo gyümölcsökkel, sőt, egyenesen gyümölcsökből építette fel arcképét. Ugyancsak ismert kép Van Gogh önarcképe levágott füllel, vagy Salvador Dali önarcképe, ahol kis mankókon tántorog a testétől különvált arc. Munkácsi Mihály festő mestersége legfőbb attribútumával, a hatalmas festőpalettával ábrázolta önmagát. A mesterségre utalás nyomvonalán haladni igen felkapott lett a fotográfusok között is. Se szeri se száma az önarckép fényképezőgéppel ábrázolásoknak. Ám kicsit más a fényképezőgép, mint a festőpaletta. Enyhe teret kínál a szakmai kérkedésnek. Az önarckép persze váltig az egyik fontos téma az ábrázoló művészetekben s a fotóban is. A MAOE fotótagozata ezúttal olyan önarckép kiállítás megvalósítására írt ki pályázatot, ahol a fotográfusok valamilyen tárgyi, környezeti dolog társaságával komponálják össze arcukat, ám – elkerülendő a közhelyes megoldásokat – a tárgy bármi lehet, csak fényképezőgép nem.”
Tóth József Füles önarcképe
GDF SUEZ – Az Év Természetfotósa 2013 fotópályázat képeiből rendezett kiállítás megnyitója, és a pályázat ünnepélyes díjátadója a Magyar Természettudományi Múzeumban, Budapest, 2013. november 5. 17:00
ifj. Kovács Tamás: Erdei mese
Kis Csaba: Nagy kócsagok Varga Zsolt: Szemtanú
Pohl András: Vad banda Máté Bence: Tányérajkúak
Kudich Zsolt: Keringő Kerekes M. István: Együtt-lét
Szenthe Zoltán: Istenek hajléka
Gergely József: Tűzmadarak Kovács Norbert: Új ruhában
Az Év Természetfotósa díjat a Magyar Természettudományi Múzeumban megtartott hagyományos díjátadó és kiállítás-megnyitó ünnepségen Máté Bence vehette át – immár negyedszer. Máté Bence, az Év Természetfotósa 2013 – díjazott képe előtt (Eifert János felvétele)
A naturArt – Magyar Természetfotósok Szövetsége által kiírt és lebonyolított GDF SUEZ Az Év Természetfotósa 2013 pályázatra 307 pályázó 3822 fotóval nevezett, összesen 14 kategóriában. A beérkezett pályaműveket elismert fotóművészekből álló zsűri (Kármán Balázs, Bánkuti András, Dombovári Tibor, Forrásy Csaba, Kalotás Zsolt, Novák László és Vizúr János) három lépésben bírálta el – az első kettő az interneten követhető volt –, ennek során szűkítették a legjobbnak ítélt fotók körét 123-ra.
Az összesített eredmény alapján Az Év Természetfotósa címet 2013-ban Máté Bence nyerte el, akinek Tányérajkúak című képéért egyúttal Az Év Természetfotója díjat is odaítélték. Az Év Ifjú Természetfotósa az idén Balla Tihamér, 1997-ben született szegedi diák lett. A legjobb búvárfotós elismerést Tökölyi Csaba érdemelte ki a víz alatti fotókollekciók versenyében.
Az Év Természetfotósa 2013 fődíj átadásán Peti Balázs, a Tamron képviseletében; Pánczél Andrea, kommunikációs igazgató a GDF SUEZ Energiaholding képviseletében; Máté Bence, az Év Természetfotósa 2013; Kármán Balázs, a zsűri elnöke; Radisics Milán, a naturArt elnöke
Eifert János és Zsila Sándor felvételei
A GDF SUEZ – Az Év Természetfotósa 2013 fotópályázat végeredménye
I. Kezünkben a Föld
1. Máté Bence: Vállfa
2. Rákossy Ágnes: Szereted a békacombot?
3. Násfayné Kőházi Mária: Kóstoló
II. A madarak viselkedése
1. Szabó Gábor László: Tejszín-lét
2. Kerekes M. István: Festmény kontyos récékkel
3. Kerekes M. István: A futár
III. Az emlősök viselkedése
1. Erdei Norbert: A kastély urai
2. Tuba Z. István: Denevérek
3. Varga István: Őszi hangolás
IV. Az állatok viselkedése
1. Daróczi Csaba: Szúnyogsztráda
2. Dr. Lehoczky István: Hullámtükör
3. Máté Bence: Taxi Driver
V. Az állatok és környezetük
1. Kerekes M. István: Legyek birodalma
2. Horváth Tibor: A puszta kincse
3. Kerekes M. István: Szitakötő-pihenő
VI. Az állatok szemtől szemben
1. Máté Bence: Csoportkép
2. Hajdu Lajos: Hajnali ékszer
3. Tökölyi Csaba: Csikó
VII. Növények és gombák
1. Laki Zoltán: Sárga lepel
2. Géczy Dorottya: Az öreg fűz
3. Konkoly Attila: Harkály tintagomba
VIII. Kompozíció, forma és kísérletezés
1. Kis Csaba: Keringő
2. Kerekes M. István: Flamenco táncos
3. Vadász Anna: A patak arca
IX. Tájak
1. Szenthe Zoltán: Istenek hajléka
2. Násfay Béla: „Ott tenyészik a bús árvalányhaj…”
3. Daróczi Csaba: (szél)Csendes éj
X. Élet a vízfelszín alatt
1. Máté Bence: Halperspektíva
2. Tökölyi Csaba: Az Ulysses pásztora
3. Násfay Béla: Otthon
XI. Napnyugtától napkeltéig
1. Nagy Csaba: Dámok teliholdnál
2. Simon Zoltán: Gemenci hiénák
3. Daróczi Csaba: Az éjszakán át
XII. Fekete-fehér természetfotók
1. Ifj. Kovács Tamás: Erdei mese
2. Nagy Zoltán Gergely: Sugárzó hajnal
3. Apró Norbert: Fényterápia
XIII. A természet féktelen energiái, zabolátlan erők
1. Gergely József: Tűzmadarak
2. Daróczi Csaba: Elemek
3. Máté Bence: Bozóttűz
XIV. Ifjúsági kategória
1. Jakab Flóra: Csőr(te)
2. Balla Tihamér: Tavaszi szél…
3. Balla Tihamér: Vágta
Különdíjak:
Humoros felvétel különdíj
Mráz Edina: Kérőktől kísérve
A Nimród vadászújság különdíja
Varga István: Őszi hangolás
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület különdíja
Sándor-Tóth Zsuzsanna: Csíkos boglárka
A Természet Búvár magazin különdíja
Daróczi Csaba: Jégmadár szeretnék lenni
A Természet Világa tudományos ismeretterjesztő folyóirat különdíja
Szabó Irma: Balatoni naplemente
Piros-Fehér-Zöld különdíj
Jakab Tibor: Virágminta
Hazai tájkép különdíj
Szenthe Zoltán, Istenek Hajléka
A Sakertour Team különdíja
Balla Tihamér: Tavaszi szél…
A Magyar Fotóművészek Szövetsége különdíja
Kerekes M. István: Flamenco táncos
Legszebb őszi tájkép – a Photoworkshop.hu különdíja
Géczy Dorottya: Az öreg fűz
Az Uniqball Kft. különdíja
Balla Tihamér: Tavaszi szél…
A PapuaParadise EcoResort különdíja a legjobb búvárfotósnak
Tökölyi Csaba
A naturArt Dr. Tildy Zoltán-különdíja
Nem adták ki
Az Év Természetfotósa 2013-ban
Máté Bence
Az Év Ifjú Természetfotósa 2013-ban a benyújtott portfólió alapján
Balla Tihamér
Az Év Természetfotója 2013-ban
Máté Bence: Tányérajkúak
A Hide Photography különdíja Az Év Ifjú Természetfotósa 2013-ban a benyújtott portfólió alapján
Balla Tihamér
„tánc | fény | geometria | kollázs” – Magdalena Zeisel kiállítása az Aba-Novák Galériában. Leányfalu, 2013. november 2-30.
Az Aba-Novák Galéria a 2009-ben újjáépült Faluházban található (2016 Leányfalu, Móricz Zs. út 124.)
„tánc | fény | geometria | kollázs” – Magdalena Zeisel kiállítása az Aba-Novák Galériában. Leányfalu, 2013. november 2-30.
Eifert Kata Nóra és Eifert János felvételei
ZEISEL (MAGDOLNA) MAGDALENA
1949 Budapesten született
1970–74 Londonban él és dolgozik
1974 óta Bécsben él és dolgozik
Tanulmányok, kiállítások: Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, Budapest
1968- kiállítások progresszív törekvésű fiatal festőkkel és szobrászokkal Budapesten („Szürenon” és „No. 1″ csoport)
1970–74 Londoni évek / ciklikus témák
1976- Bécsben, többnyire amorph szén- és kréta rajzok
1988- ”Sound of Movement” (a mozdulat hangja), olaj- kréta papíron
2007 „Tragbare Kunst” (hordható művészet)
2009- Kísérletezés különösen a koncept- és beállított fotográfia területén, különböző vizuális kifejező formák szimbiózisára törekedve.
NÉGY ELEM a Régi Művésztelep Galériájában, Szentendre, 2013. október 5 – november 30.
Kata lányommal és Peti Péterrel együtt nézem meg a NÉGY ELEM című kiállítást a Régi Művésztelep Galériájában, ahol a Tűztánc c. fotóm 70×100 cm nagyságban szerepel. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE) több mint 470 művészének alkotásaiból rendezett tárlatsorozatot Az egyszerre négy helyszínen zajló seregszemle ünnepélyes megnyitója a szentendrei MűvészetMalomban volt. Budapesten az Olof Palme Házban, valamint Szentendrén a Régi Művésztelep Galériájában, a Barcsay Múzeumban (a díjazott művészek alkotásaiból) és a Vizes Nyolcas Uszoda és Szabadidőközpontban, ahol 72 mű nagyított printjeiből látható víz alatti tárlat az uszoda medencéjében.