Archive for March, 2014
Koszta József (1861-1949) gyűjteményes kiállítása a Tornyai János Múzeumban, Hódmezővásárhely, 2014. március 30 – június 29.
Koszta József gyűjteményes kiállítása. Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum, 2014. március 30.- június 29.
Koszta József (Brassó, 1861. március 27. – Budapest, 1949. július 29.) Kossuth-díjas magyar festő, az ún. Alföldi iskola egyik kiemelkedő képviselője. Munkácsy Mihály „mágikus” realizmusának követője a maga sajátos posztimpresszionista és expresszionista stílusában. Festészeti tanulmányait 1885-1888 közt a Mintarajziskolában kezdte. Majd a Müncheni Akadémia hallgatója lett. Hazatérte után a Benczúr Gyula Mesteriskola növendéke volt. Neves festők irányítása alatt képezte magát, Lotz Károly és Székely Bertalan voltak a tanárai. Több díj és kiállítás után 1902-től 1903-ig Nagybányán alkotott. Szorosan nem tartozott a nagybányai iskola tagjai közé. Tanulmányutakat tett Párizsban, Rómában, Hollandiában. Miután visszatért a Szolnoki Művésztelep tagja lett. Visszahúzódó természetének legjobban a tanyasi élet magánya felelt meg. Közel 30 évig egy Szentes melletti tanyán élt és dolgozott, az 1920-as évek elején tanyáját megosztotta Nagy Istvánnal, aki ebben az időben éppen a szentesi tájat festette. 1937-ben a Szinyei Merse Pál Társaság tiszteletbeli tagjává választotta.
XX. századi festészetünk egyik legmarkánsabb képviselőjére, Koszta Józsefre (1861-1949) sajnálatosan kevés fény irányult az utóbbi évtizedekben. Kisebb kiállításoktól eltekintve utolsó gyűjteményes tárlatára a Nemzeti Szalonban került sor a halála előtti évben, 1948-ban, miután nagyszerű életművét az elsők között tüntették ki Kossuth-díjjal. Belső indulattól fűtött festményeit már kezdettől fogva jellegzetesen magyarnak tartották szerte a világban: olyan színgazdag koncentrátumoknak, amelyek mélyértelműen és tömörségükben is frappánsan adják vissza e nép és az általa lakott táj összetett és kontrasztokban is megfogalmazható karakterét. Ez az Erdélyből, szegénysorból induló, majd alapos szakmai felkészülése során minden fontosabb iskolát és országot bejárt, öntudatos mokány ember kitartóan kereste a számára leginkább megfelelő életteret, amelyet végül az alföldi tanyavilágban, Szentesen talált meg. A nagybányai és a szolnoki művésztelep csak rövid ideig tudta magához kötni, szabadságvágya és nyakas elkülönülése legendás volt. Szuggesztív drámai erejű, sajátosan darabos földközeli stílusával Munkácsy eszmeiségének öntörvényű folytatójává vált, ugyanakkor a kortárs európai törekvésekkel is párhuzamosan futottak eredményei. Felfokozott színhasználata a Vadakkal rokonítja, késői korszakának már-már autonóm képi világa megdöbbentően modern hatást kelt.
Koszta József példamutató munkásságából minden eddiginél teljesebb keresztmetszetet nyújtó, több mint másfélszáz kiemelkedő kvalitású festményt, rajzot és számos dokumentumot felsorakoztató tárlatunkra úgy válogattunk a köz- és magángyűjteményekben őrzött munkákból, hogy a fő műveken kívül Koszta festészetének kevésbé ismert, korszerű vonulata is nyilvánvalóvá váljék.
A kiállítás főkurátora, dr. Szinyei Merse Anna tollából megjelenő gazdagon illusztrált, átfogó kutatásokon alapuló új Koszta monográfia (Koszta József élete és művészete a dokumentumok tükrében) nemzetközi kontextusba állítva tárgyalja a mester életművét. Ezen kívül soha nem publikált dokumentumok – önéletrajzok, levelezés, életrajzi adatok, emlékezések, fotók – sorával pontosítja a művészről eddig kialakult töredékes képet.
Az, hogy egyetemessé váljon az, ami a miénk, a magyar kultúrpolitika, kultúrdiplomácia feladata – mondta Balog Zoltán az ünnepélyes megnyitón, amelyen mások mellett részt vett Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter, Lázár János Miniszterelnökséget vezető államtitkár, Naszvadi György államháztartásért felelős államtitkár, Lengyel Gyöngyi, az Emberi Erőforrások Minisztériuma közigazgatási államtitkára, valamint Kovács Gábor, a KOGART alapítója. „Van Csontvárynk, Kosztánk, Tornyaink, Muzsikásunk, csak föl kell ismerni, meg kell mutatni, és akkor, ha akarjuk, a magyar Alföld a világ közepévé is válhat” – fogalmazott a miniszter, hozzátéve: „nekünk már most is az”.
Lázár János Miniszterelnökséget vezető államtitkár köszöntőjében kifejtette, a csángó-székely szülők gyermekeként született Koszta József egy kis tanyán Szentes mellett telepedett le. 1917 és 1948 között a korszak ízlésének formálójává, befolyásolójává, és mindannak a megfogalmazójává vált, amit Alföldnek nevezünk, amit alföldi érzésként ma is érezhetünk. A festőművész európai, sőt világszínvonalon mutatta be e tájegység, emberi közösség értékeit. Koszta József volt egyedüliként képes a táj lényegét úgy megragadni, hogy az a világ bármely táján érthető és érezhető azok számára, aki festményeit megcsodálják.
A Hódmezővásárhelyen június végéig látható tárlaton másfél száz festményt, grafikát, emellett eredeti dokumentumokat, fotókat, személyes tárgyakat mutatnak be. A Tornyai-múzeum két szintjén berendezett, a festőművész munkásságáról minden eddiginél teljesebb képet adó kiállítás gerincét a szentesi Koszta József Múzeumból, a Magyar Nemzeti Galériából és a KOGART-gyűjteményből érkezett művek adják, de kölcsönzött a tárlatra alkotásokat számos más magán- és közgyűjtemény is. A látogatók megcsodálhatnak több, korábban lappangónak gondolt képet, és olyan külföldön született, korábban még a nagyközönségnek be nem mutatott alkotásokat, amelyek stílusukban elütnek az életmű gerincétől. (MTI)
HÚSVÉT – a GödART Művészeti Műhely kiállítása az Aphrodite Hotel Galériájában, Göd, 2014. március 28 – április 30.
Eifert János és Borbély F. Gusztáv felvételei
Kiállító művészek: BAKOS MIKLÓS fotóművész, BORBÉLY F. GUSZTÁV festő – grafikusművész, EIFERT JÁNOS fotóművész, FARKAS CSABA festő – grafikusművész, GÁL LEHEL festő művész, HEGEDŰS ERZSÉBET üvegtervező iparművész, SZALMA EDIT festő – grafikusművész, VÁGÓ ZSÓFI nemezkészítő iparművész, TÖRÖK LÁSZLÓ fotóművész. A kiállítást megnyitotta: MACZKAY ZSAKLIN művészeti író
Húsvét – a GödART Művészeti Műhely kiállítása az Aphrodite Hotel Galériájában, Göd, 2014. március 28 – április 30.
Tisztelettel meghívjuk a GödART Művészeti Műhely Húsvét című kiállításának megnyitójára 2014. március 28-án (pénteken) 18 órakor az Aphrodite Hotel Galériájába.
Köszöntőt mond: MARKÓ JÓZSEF Göd város polgármestere – A kiállítást megnyitja: MACZKAY ZSAKLIN művészeti író
A kiállítás április végéig látható.
Hotel Aphrodite 2131 Göd, Nemeskéri K. M. u. 33. Tel.:+36 06 27 337-667 www.aphroditehotel.hu
Kerekes Zsuzsa: Apró örömök – Terasz.hu Online Kulturális Magazin, Budapest, 2014. március 25. 10:00
Terasz.hu Online Kulturális Magazin, Budapest, 2014. március 25. 10:00
http://www.terasz.hu/terasz.php?id=kepzomuveszet&page=cikk&cikk_id=16452&rovat_id=116
Kerekes Zsuzsa – Apró örömök a Kerengő Galéria 135. kiállítása, amelyet Chochol Károly fotóművész, a MAOE alelnöke és Biczó Zsolt fotográfus nyitottak meg. A kiállítás megtekinthető 2014. április 6-ig, hétköznap 11-18 óráig, hétvégén 13-18 óra között, előadás napokon 21 óráig. (Nemzeti Táncszínház, 1014 Budapest, Színház u. 1-3.)
Kerekes Zsuzsa: „2004 óta foglalkozom fotográfiával, harmadik önálló kiállításomon a szívemhez legközelebb álló témákból – zsánerképeimből – válogattam tárlatom anyagát. Az egyszerű, szemvillanás alatt elmúló, törékeny pillanatokat örökítem meg a nagyváros utcáin, annak olykor nagy ívű vonalai, néha romlásnak indult díszleteiben az apró, hétköznapi eseményeket, véletlenül ellesett momentumokat mutatom meg. Szinte észrevétlen helyzetből fényképezve a város nyüzsgését, fényjátékait és vidám pillanatait, fesztelenül viselkedő, tipikus alakok jelennek meg a keresőben. Pillanatnyi jellemrajzok ezek, melyek az élet humorát, mozgalmas, élettel és szeretettel teli vonásait hangsúlyozzák.
Képeimen – az észrevétlen nézőpontnak köszönhetően – őszinte kitárulkozással jelennek meg a fesztelenül viselkedő, karakteres alakok. Portrék? Zsánerképek? Pillanatnyi jellemrajzok ezek, melyek az élet humorát, mozgalmas, élettel és szeretettel teli vonásait mutatják be.”
Chochol Károly: ”Örülök, hogy Kerekes Zsuzsa Apró örömök című kiállításán néhány gondolatomat megoszthatom Önökkel. Talán sorolnám, örülünk annak, hogy láthatjuk ezeket a képeket. Én kiemelten annak, hogy itt a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériájában. Itt kiállítani rangot jelent, hisz a hasonló intézmények közül talán ez a legszínvonalasabb kiállítások helyszíne. Magán viseli a méltán világhírű Eifert János fotóművész szemléletét, ízlésvilágát, kultúráját. Tegyük még hozzá, a munkatársak ügyszeretetét is. Ez a kiállítás ide illik, hiszen a képek egyik másik szereplője szinte táncot jár örömében, vagyis nem nehéz ezt asszociálnunk. Ha létezik és van örömzene, akkor itt és most csodálhatjuk Kerekes Zsuzsa fotóművésznő örömfotográfiáit.”
Biczó József: „Manapság a fotográfia egyszerre csendes, de ugyanakkor zajos forradalma zajlik. Szemben a digitális korszakot megelőző időkkel, manapság mindenkinek van fényképezőgépe, és mindenki használja is. Míg a filmes korszakban az ember kétszer is meggondolta, mikor is nyomja meg az exponáló gombot, manapság mindenki, ahogy gyakran halljuk, „kattogtat”. Több fotográfia készül, mint előtte bármikor. Hallottam már olyan hangokat, amelyek kárhoztatták ezt, de én a magam részéről örülök neki. Többek között azért, mert ennek is köszönhetően bukkanhatnak elő és mutathatják meg magukat olyan tehetséges fotográfusok, mint amilyen Zsuzsi is.
Az általa képviselt zsáner vagy manapság divatos szóval élve a „street” fotográfia látszólag könnyű műfaj. Nincs más dolog – gondolhatják sokan –, mint sétálni és időnként kattintani. De többek között éppen mi fotográfusok tudjuk, micsoda különbség van kattintás és fotografálás, fotó és kép között. A kiállításon szereplő képek választ adnak arra, hogyan kell ehhez a műfajhoz közelíteni, és milyen fotográfusi hozzáállásra van szükség ahhoz, hogy emlékezetes képet készítsünk. Én első helyen az alázatot és tiszteletet említeném. Alázat a fotográfia és tisztelet a fotóm tárgya iránt, kiváltképp, ha embert fotografálunk. A fotózást egy közös munkának, feladatnak, alkotási folyamatnak tekintsük még akkor is, ha a képem alanya nincs feltétlen tudatában a kép elkészültének. Kíváncsiság és nyitottság, érzékenység. A fotográfusnak a megértés iránti igénnyel kell közelíteni a témájához.”
(-ej-)
Durby az Év Fotográfusa, a díjat kiállításának megnyitóján vehette át az Aranytízben, Budapest, 2014. március 22.
Durbák Zsolt (Durby) a lovak fotózásának mestere. Képei a szilvásváradi Ménesgazdaságban készültek. Az Aranytízben látható kiállítását a barátai szervezték, titokban.
A kiállítást Lajkó Félix hegedűművész nyitotta meg zenével, köszöntőt mondott Eifert János fotóművész. A megnyitó alkalmat adott arra, hogy Durbák Zsolt átvehesse az Év Fotográfusa díjat, amelyet a szilvásváradiak alapítottak a lovak legjobb fényképezőjének elismerésére.
„Durbák Zsolt 1970-ben született Miskolcon és a közeli Sajóládon nevelkedett. A középiskolát a borsodi megyeszékhelyen végezte, majd Budapesten, a katonai műszaki főiskolán szerzett diplomát híradástechnikai üzemmérnökként. Magától értetődően vezetett ezután útja a Magyar Honvédséghez, ahol közel tíz éven át teljesített szolgálatot.
2001. óta dolgozik főállásban, a versenyszférában, az elektronikai gyártás területén mérnökként. Otthona immár több mint húsz éve Balatonföldvár. Két gyermek, Márton és Eszter büszke édesapja.
Első meghatározó hobbija a vitorlázás, a fotózással a főiskolai évek alatt került közelebbi kapcsolatba, a honvédség fotóklubjában. A magával ragadó képi világban első hűséges társa egy Praktica Mat volt. A honvédségnél már úgy kezdte a munkát, hogy magától értetődően bízták rá a fotólabort. Egyre magszállottabban fotózott szabadidejében is, a kedvtelésből elkészült munkákból lakóhelyén, Balatonföldváron nyílt kiállítás 1999-ben.
– Ahogy kezembe veszem a kamerát, egy másik világba csöppenek – fogalmazza meg roppant egyszerűen, hiszen alapvetően nem a szavak között érzi jól magát, s úgy gondolja, addig jó, amíg nem tud szépen hangzó választ a „Miért fotózol?” kérdésre.
Könnyen lehet, ebben a néhány sorban rejlik a válasz arra is, hogy honnan a gyermekkora óta meglévő vonzódása a lovakhoz. A természet tökéletes összhangját, szépségét látja bennük. Ennek ellenére életében egyetlen egyszer ült lóháton, nagyapja Szellőjén.
Érdekes a párhuzam, melyet állít, amikor azt mondja: a ló és lovas közti kapcsolat számára olyan, mint a zenész és hangszere összhangja. S ahogy a zenét inkább hallgatni szereti lovakat, a lovaglás művészetét is nézőként tiszteli, csodálja.
Nem hiába, az ő hangszere a kamera.” (Füleki Tímea)
Durbák Zsolt, Eifert János és Gergely Beatrix felvételei
Csoportkép a tetőről: Gergely János, Mányok Dorina, Lajkó Félix és lánya, Papp Zoltán, Szala Péter, Durbák Zsolt (Durby), Gergely Beatrix, Zsilinszky László, Rózsa Zoltánné Tót, Pataki Gergely, Füleki Tímea, Mányok Rita és mások az Aranytízben (Eifert János felvétele)
Walters Lili az áprilisi InStyle-ban… No comment
Máté Dávid: “Ma jelent meg az áprilisi InStyle, íme a kedvenc oldalpárom. Abban a Frissek és ígéretesek című anyagunkban szerepel, ahol olyan 12 fiatalt örökítettünk meg, akik majd’ kicsattannak a tehetségtől. A szöveget én jegyzem. Köszönöm a profi munkát mindenkinek, aki részt vett benne. “
Szenográdi Rékával a Fedél Nélkül pályázatáról beszélgetünk. Civil Rádió FM98, Budapest, 2014. március 19.
Szenográdi Rékával a Fedél Nélkül pályázatáról beszélgetünk, Civil Rádió FM98, Budapest, 2014. március 19. 17:05
Frank Iván felkérésére érkezünk a Civil rádióba, ahol az élő adás 17:05 órakor kezdődik. Kövesdi Péter a műsorvezető, témánk a Fedél Nélkül művészeti pályázat.
Szenográdi Réka elmondja: „A Művészeti Pályázat pénzdíjas, melyre otthontalan alkotók munkáit várják (míg a lapban “civil” szerzők munkái is megjelennek). Minden hónapban nyertest hirdetünk vers, próza és kép kategóriában, kategóriánként 3 alkotást díjazunk 2-3, illetve 5ezer Ft-tal, melyet az utcalap Olvasói adományaiból próbálunk finanszírozni (minden lapszámunkban felhívjuk a művészeti pályázat támogatására a figyelmet). A havi díjazottakat a DocuArt kávézóba hívjuk minden hónapban, ahol kávé, süti mellett oklevéllel jutalmazzuk azokat is, akik helyezést nem értek el. A zsűri tagjai: Fekete András, a Barrus kiadó volt vezetője, Tar Ágnes szociális munkás és képzőművészeti kört is vezetett, illetve jómagam a Fedél Nélkül szerkesztősége részéről.
Az Év Alkotása Díjról: Az előző évben havonta elbírált és díjazott alkotásokat szakmai zsűri (író, költő, fotós, képző- vagy médiaművész stb – eddig Kukorelly Endre, Háy János, Ágens, Horváth Tibor, Kerekes Gábor, Szász Lilla és Eifert János) értékelésére bízzuk, és március-április környékén minden évben átadjuk kategóriánként az Év Alkotása-díjat. Ehhez egy nagyobb rendezvény kapcsolódik, az Év Alkotása Díjátadó Ünnepség, ami most is lesz, idén 7. alkalommal.
A Civil Rádió műsorát a legszélesebb hallgatói közönségnek szánja, de a civil szféra híreire, információira, értékeire, eseményeire fogékony társadalmi csoportok a legfőbb célpontjai. A Civil Rádió javarészt élő műsorokat közvetít a stúdióból, a beszélgetéseket megszakító zenével, alkalmankénti bejátszásokkal, telefoninterjúkkal, játékokkal. Fontos része ezeknek a programoknak az önkéntes szervezetek jogszolgálata (a bejegyzéstől a gazdálkodási-könyvelési kérdésekig), a tömegsport események népszerűsítése, a civil szervezetek – helyi önkormányzatok együttműködésének és konfliktusainak bemutatása, feldolgozása, a fogyasztói érdekvédelem stb. A zenei részben friss amatőr produkciók kerülnek rendszeresen adásba, koncert és klubhírekkel, házimuzsika élő közvetítésétől (pl. egy lakótelepi lakásból) a táncházak programjáig sok minden belefér ebbe a műfajba, ami a Civil Rádió sajátos karakterét adhatja. Ez a közösségi rádió nem pusztán az ilyen szervezetekhez (és remélhetőleg más érdeklődőkhöz) szól, hanem javarészt a körükből toborzott önkéntesek működtetik (természetesen némi felkészítés után, technikusok és a rádiózáshoz, továbbá a közösségfejlesztéshez értő szakemberek segítségével).
A Magyar Mozdulatművészeti Társulat performanszával egybekötött „Camera obscura” bemutató és kiállítás – a Szellemkép Szabadiskola 20 éves jubileumi rendezvénysorozatának 2. eseménye a Kerengő Galériában, Budapest, 2014. március 26.
A Magyar Mozdulatművészeti Társulat performanszával egybekötött „Camera obscura” bemutató és kiállítás – a Szellemkép Szabadiskola 20 éves jubileumi rendezvénysorozatának 2. eseménye.
A színház Kerengő Galériájában, áprilisban az iskola hallgatóinak az elmúlt 20 év alatt, különböző archaikus technikákkal készített fotográfiái tekinthetők meg.
A megnyitó időpontja: hamarosan
A performansz időpontja: 2014. ápr. 26. és 27. 12:00-15:00
Izgalmas kísérletnek lehetnek szemtanúi a Nemzeti Táncszínházba látogatók. Laczkó Péter vándorfényképész, a Szellemkép Szabadiskola tanárának vezetésével a nézők megtekinthetik a színház elegáns környezetében elhelyezett lyukkamerát. Az ember-léptékű fényképezőgépbe lépve megfigyelhető, hogyan válik a szerkezet előterében zajló, dinamikus mozdulatsorozat képpé.
Hódmezővásárhelyről elszármazottak találkozója, Mártély, 1994. augusztus 29.
Hódmezővásárhelyről elszármazottak találkozója, Mártély, 1994. augusztus 29.
Az adást készítették: Csorba Mária, Miháczi János, Kovács László – Vásárhelyi Televízió, 1994. augusztus 29.
Osváth László újságíró; Szabó Éva Magyar Rádió szerkesztő-riportere, dramaturgja; Eifert János fotóművész; Bródi Ferenc nyugalmazott tengerészkapitány; Szabó Iván szobrászművész; Kovalik Károly Újságíró, a Magyar Televízió szerkesztője; Dr. Rapcsák András Polgármester Országgyűlési képviselő.
http://youtu.be/DdDr8we784U
Vancsó Zoltán Világa – ars poetica sok-sok képpel. Tripont Fotóakadémia, Budapest, 2014. március 14. 18:00
Vancsó Zoltán: “Azon fotográfusok közé tartozom, akik legtöbbször előre kitalált koncepció nélkül, spontán és váratlan, különálló történéseket, rezdüléseket fürkészve járják a világot fényképezőgéppel a nyakukban. Ez az alkotói attitűd végtelen szabadságot biztosít a fotós számára, és lehetővé teszi, hogy csak azokban a pillanatokban nyomja le az exponálógombot, amikor valóban egy izgalmas, meghökkentő vagy épp egy harmonikus jelenet szemtanúja. Ha nincs előzetes téma, szerkesztői vagy egyéb felkérés, akkor nem kell mindenáron megszületnie egy képsorozatnak. Az egyetlen fontos dolog, hogy mindig olyan fotó szülessen, amely függetlenül a legtöbbször nem is létező koncepciótól, önálló világot teremt. Azok a fotográfusok, akik ezt az alkotói szemléletet részesítik előnyben, nehezen törnek utat maguknak a mai, kurátorok által uralt, erősen trend- és koncepcióalapú művészeti szcénában, ahol gyakran fontosabb a kontextus, mint maga a kép.”
Photo: Vancsó Zoltán
Shakespeare: Hamlet – Bagossy László rendezésében. Bemutató az Örkény Színházban: 2014. március 21.
Shakespeare: Hamlet – Bagossy László rendezésében. Bemutató az Örkény Színházban: 2014. március 21.
Shakespeare: Hamlet – Fordította: Nádasdy Ádám; Díszlet: Bagossy Levente; Jelmez: Ignjatovic Kristina; Dramaturg: Gáspár Ildikó; Zenei vezető: Kákonyi Árpád; Nyelvi szakértő: Domsa Zsófia; Ügyelő: Berta Tamás Gergely; Súgó: Kanizsay Zita; Asszisztens: Érdi Ariadne; Rendező: Bagossy László
Bemutató: 2014. március 21. – A Budapesti Tavaszi Fesztivál bemutatója
Kicsoda Hamlet? Ami biztos, dán herceg, a nemrég elhunyt király fia. Minden más talány.
Ha igazságtalanság történik velünk, jogosnak érezzük, hogy megtoroljuk – természetesen a törvény adta keretek között. De mit tegyünk, ha nincs a kezünkben törvényes eszköz, mert a bűnös kiléte bizonyíthatatlan, hiszen egyetlen tanúnk egy szellem?
Kicsoda Hamlet? Elmebeteg? Vagy ügyes tettető? Cselekvésképtelen depressziós? Vagy csak gyáva?
Ami biztos, dán herceg, a nemrég elhunyt király fia. Minden más talány.
Történik Helsingőrben, a dán királyi udvarban és környékén.
Szereplők: Claudius – Znamenák István; Gertrud királyné – Für Anikó; Hamlet, Dánia hercege – Polgár Csaba; Hamlet apjának szelleme – Gálffi László; Polonius, állami főtanácsos- Csuja Imre; Laertes, fia – Patkós Márton eh.; Ophelia, a lánya – Kókai Tünde eh.; Horatio, Hamlet barátja – Novkov Máté eh.; Rosencrantz, udvari ember, Hamlet régi iskolatársa – Vajda Milán; Guildenstern, udvari ember, Hamlet régi iskolatársa – Ficza István; Sírásó – Gálffi László; A Sírásó Cimborája – Pogány Judit; Fortinbras, Norvégia hercege, az előző norvég király fia – Dóra Béla eh.; Első Színész, a betétdarabban Király – Gálffi László; Második Színész, a betétdarabban Királyné – Pogány Judit; Urak, hölgyek, katonák, hajósok, hírnökök, küldöncök, kíséret: Böröndi Bence eh., Dékány Barnabás eh., Feczesin Kristóf eh., Szabó Sebestyén eh., Varga Lili eh., Neudold Júlia
“Már a színpadkép is igen meglepő, hiszen Helsingør derék népe egy stadionban, dán nemzeti színekben szotyolázza, sípolja, dobolja át a világirodalom egyik legköltőibb, legszaftosabb királygyilkosságokkal megtűzdelt rémdrámáját.
Hét órakor úgy tűnhet, mintha ennek erős aktuálpolitikai felhangja lenne, de aztán megnyugodva hátradőlhetünk, bátran elengedhetjük a székünk karfáját, mert ha nem is a véletlen műve Helsingør vára, mint stadion, és a derék várnép, mint a vérbő drukkerek serege, itt most távolról sem aktuálpolitizáló mondanivalója van a színhelynek.
Sokkal inkább szociálpszichológiai: zárt csordaszellem, ami úgy általában a (középkori) nacionalizmust is, és a dán királyi udvar kavargatásait is mozgatta a rendező elképzelésben, és sajátos módon ezt emelte az egyik fő szálává az előadásnak. (Shakespeare-nél nem érdemes ezt a szálat keresni, “hozzáadott érték”, csak ebben a Hamlet-értelmezésben kap szerepel.)
Így hát az rögtön a függöny felgördülésekor is látszik, itt most nem egy sötét tónusú királydrámát fogunk kapni.
Na, de akkor mégis mit?
Műfajilag nehéz besorolni, mert ez a Hamlet-előadás meglepő módon közelebb áll az abszurd vígjátékhoz, már-már a paródiához, mint a drámához. A közönség önfeledten kacagja át az előadást és időnkét még olyan részeknél is, ahol amúgy megrendülni és zsebkendőért szokás kotorászni a Hamlet-előadáskon.” (Pajer Hajnalka, Színházi látcső)
Eifert Kata Nóra díjat kapott Önarckép c. képéért. Középiskolások Képző- és Iparművészeti Pályázatára beérkezett alkotások kiállításának megnyitó és díjkiosztó ünnepsége a Kondor Béla Közösségi Házban, Budapest, 2014. március 11.
Eifert Kata Nóra: Önarckép (díjazott)
Középiskolások Képző- és Iparművészeti Pályázatára beérkezett alkotások kiállításának megnyitó és díjkiosztó ünnepsége a Kondor Béla Közösségi Házban, Budapest, 2014. március 11.
Köszöntőt mondott KUCSÁK LÁSZLÓ országgyűlési képviselő, alpolgármester. Az alkotásokat értékelte, a kiállítást megnyitotta VARGA FERENC médiaművész, a Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai Intézet pedagógiai szakértője. A díjakat átadta VÖRÖS ÁRPÁD Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzata Közművelődési és Sport Közalapítványának elnöke. Közreműködtek a TÉBLÁB MŰVÉSZETI ISKOLA növendékei. (1181 Budapest, Kondor Béla sétány 8.)
KOZMA CECÍLIA, dr. MANN JUDIT és SZALAI MIHÁLY, a Budapesti Művelődési Központ 2013. évi XXIX. VIZUÁLIS MŰVÉSZETI HÓNAP FOTÓPÁLYÁZAT díjazottjainak kiállítása a BMK Galériában, Budapest, 2014. március 10 – 29.
KOZMA CECÍLIA, dr. MANN JUDIT és SZALAI MIHÁLY, a BMK XXIX. VIZUÁLIS MŰVÉSZETI HÓNAP FOTÓPÁLYÁZATA díjazottjainak kiállítása a BMK Galériában, Budapest, 2014. március 10 – 29.
A Budapesti Művelődési Központ tisztelettel meghívja Önt és barátait 2014. március 10-én (hétfő) 18.30 órakor a BMK Galériába (1119n Budapest, Etele út 55.)
KOZMA CECÍLIA, dr. MANN JUDIT és SZALAI MIHÁLY, a BMK XXIX. VIZUÁLIS MŰVÉSZETI HÓNAP FOTÓPÁLYÁZATA díjazottjai kiállításának megnyitójára.
A kiállítást megnyitja: EIFERT JÁNOS fotóművész
A kiállítás március 29-ig tekinthető meg az intézmény nyitvatartási idejében.
A meghívó (balról jobbra) dr. Mann Judit, Kozma Cecília és Szalai Mihály fotóinak felhasználásával készült.
Fedél Nélkül Művészeti Pályázat, az ÉV ALKOTÁSA 2013. Díjátadó ünnepség, Budapest, 2014. március 28. 16:00 – 19:00
Fedél Nélkül Művészeti Pályázat, az ÉV ALKOTÁSA 2013. Díjátadó ünnepség, Budapest, 2014. március 28. 16:00 – 19:00
ÉV ALKOTÁSA 2013. Díjátadó ünnepség
Fedél Nélkül Művészeti Pályázat
Neves zsűrivel, színpadi és zenei előadásokkal, és a 2013 legjobb alkotásaival várunk benneteket!
2013 legjobb versét, prózáját és képét szakmai zsűri díjazta. Kíváncsi vagy, a legjobbakra? Akkor gyere, és vegyél részt az Év Alkotása 2013 Díjátadó Ünnepségen!
Az est házigazdája: Huzella Péter
A zsűri tagjai:
Fekete András – Barrus Kiadó
Eifert János – fotóművész
Kukorelly Endre – író
Szász Lilla – fotóművész
Szélyes Imre – színművész
A belépés ingyenes!
Időpont: 2014. március 28. péntek, 16-19h
Helyszín: Bálint Ház (1065 Budapest, Révay u. 16.)
Szász Lillával a Fedél Nélkül Művészeti Pályázatra érkezett képzőművészeti alkotásokat értékeljük, Budapest, 2014. március 6.
Szász Lillával a Fedél Nélkül Művészeti Pályázatra érkezett képzőművészeti alkotásokat értékeljük, Budapest, 2014. március 6.
Szenográdi Réka felkérésére, Szász Lillával zsűrizzük a képzőművészeti alkotásokat, amelyek a Fedél Nélkül Művészeti Pályázatra érkeztek. Feladatunk, hogy kiválasszuk a 2013-as Év Alkotását, és a különdíjas műveket. A helyszín a Fedél Nélkül szerkesztősége (Budatest VII. Kürt u. 4.), ahol az alagsori étterem asztalaira fektetjük a képeket és úgy válogatunk. Hamar eredményre jutunk, de ez egyenlőre még nem publikus. A március 28-ai Díjátadón néhány mondatban értékeljük majd a díjazott munkákat, a vers-próza zsűriből Kukorelly Endre fogja a területét képviselni.
Szász Lilla írja: “Idén is elismerő szavakat tudok csak írni, valóban évről évre jobb, erősebb képeket küldenek be a pályázók. Többen közülük a profikat is megszégyenítő tehetséggel és felkészültséggel festenek, rajzolnak. Gratulálok! A Fedél Nélkül csapatának is szeretnék gratulálni, hogy ilyen következetesen támogatja a művészet iránti szeretetet és értékeli a pályázók tehetségét.
Idén is, mint tavaly, egy fődíjat és két különdíjat osztottunk ki. A szempontok, amik szerint a javaslataimat megtettem: képi megoldások; technika és kompozíció, a téma fontossága; a kiemelések tudatos használata (fény-árnyék hatás, mélységélesség, kontrasztok…); pontosság; újszerűség; mennyire volt „meglepő” számomra a kép…”
Egyetértettünk…
Az alagsori helységekben, a napi 350 hajléktalan ember étkeztetéséről gondoskodó étterem asztalaira pakoljuk szét a képeket. A zsűrizéssel hamar végzünk, hiszen viszonylag kevés kép érkezett a pályázatra, no meg a képek megítélésében “egy húron pendülünk”. Közben egy kis kávé, aprósütemény, beszélgetés. Szenográdi Réka az alkotókról beszél, pontosabban emberi sorsokról, drámai küzdelmekről. Közben az emberek be-benéznek, az asztalokra szétterített képeket nézve rögtön reagálnak, véleményüket el is mondják: ez tetszik, azok az arcok túl szomorúak, emez milyen derűs, tavaszias hangulatú tájkép, hogy ott milyen jó az a rajz… Már kezdődik az étkeztetés, amikor kilépek a hajléktalan szálló kapuján, odakint az Erzsébetváros utcáin rögtön másféle kép fogad. Másféle kép? A szép tavaszias napsütésben, a Kürt utca, Wesselényi utca, Erzsébet körút vonalán sétálva az Oktogon felé a mocsokkal, elhanyagoltsággal, az ízléstelenséggel találkozom. Elszomorító kép. Az üzletek kínálatára, a portálokra és a reklámfeliratokra a “gagyi” szó a legkifejezőbb, no meg a drága olcsóság… Szerencse, hogy feltűnik egy-egy szín (szellemi értelemben persze), mint például a Budapest Táncfesztivál, vagy a MÜPA koncertjeinek a plakátja.
Apró örömök / Simple Pleasures – Kerekes Zsuzsa fotókiállítása a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériájában, Budapest, 2014. március 4 – 31.
Kerekes Zsuzsa: Apró örömök c. fotókiállítása a Kerengő Galériájában, Budapest, 2014. március 4 – 31.
A kiállítást megnyitja Chochol Károly fotóművész, a MAOE alelnöke és Biczó Zsolt fotográfus. (Kapusy György, Barna Ilona és Eifert János felvételei a megnyitóról)
Kerekes Zsuzsa: Apró örömök / Simple Pleasures
„2004 óta foglalkozom fotográfiával, harmadik önálló kiállításomon a szívemhez legközelebb álló témákból – zsánerképeimből – válogattam kiállításom anyagát. Az egyszerű, szemvillanás alatt elmúló, törékeny pillanatokat örökítem meg a nagyváros utcáin, annak olykor nagy ívű vonalai, néha romlásnak indult díszleteiben apró, hétköznapi eseményeket, véletlenül ellesett momentumokat mutat meg.
Szinte észrevétlen helyzetből fényképezve a város nyüzsgését, fényjátékait és vidám pillanatait, fesztelenül viselkedő, tipikus alakok jelennek meg a keresőben. Pillanatnyi jellemrajzok ezek, melyek az élet humorát, mozgalmas, élettel és szeretettel teli vonásait hangsúlyozzák.
Képeimen – az észrevétlen nézőpontnak köszönhetően – őszinte kitárulkozással jelennek meg a fesztelenül viselkedő, karakteres alakok. Portrék? Zsánerképek? Pillanatnyi jellemrajzok ezek, melyek az élet humorát, mozgalmas, élettel és szeretettel teli vonásait mutatják be.” (Kerekes Zsuzsa)
Kerekes Zsuzsa felvételei