János Eifert - Photographer

Archive for május, 2014

Tripont Fotóakadémia, Eifert János Meterkurzusának portfolió-kiállítása, Budapest, 2014. május 30. 18:00

 Tripont Fotóakadémia, Eifert János Mesterkurzusának portfólió-kiállítása, 2014.05.30.

2014.05.30.-Peti-Péter Tripont Fotóakadémia, Eifert János Mesterkurzusának portfólió-kiállítása, 2014.05.30. (Photo: Cseh Péter) Tripont Fotóakadémia, Eifert János Mesterkurzusának portfólió-kiállítása, 2014.05.30. (Photo: Cseh Péter) Tripont Fotóakadémia, Eifert János Mesterkurzusának portfólió-kiállítása, 2014.05.30. (Photo: Cseh Péter)

Tripont Fotóakadémia, Eifert János Mesterkurzusának portfólió-kiállítása, 2014.05.30. (Photo: Cseh Péter) Tripont Fotóakadémia, Eifert János Mesterkurzusának portfólió-kiállítása, 2014.05.30. (Photo: Cseh Péter) Hartmann Edit, Tripont Fotóakadémia, Eifert János Mesterkurzusának portfólió-kiállítása, 2014.05.30. (Photo: Cseh Péter)  Tripont Fotóakadémia, Eifert János Mesterkurzusának portfólió-kiállítása, 2014.05.30. (Photo: Cseh Péter)

Tripont Fotóakadémia, Eifert János Mesterkurzusának portfólió-kiállítása, 2014.05.30. (Photo: Cseh Péter)  Tripont Fotóakadémia, Eifert János Mesterkurzusának portfólió-kiállítása, 2014.05.30. (Photo: Cseh Péter) Cseh Péter felvételei

 Tripont Fotóakadémia, Eifert János Mesterkurzusának portfólió-kiállítása, 2014.05.30.

Dömötör Mihály: A romlás virágai – Kerengő Galéria, Budapest, 2014. május 30 – június 30.

Dömötör Mihály: A romlás virágai - kiállításmegnyitó a Kerengő Galériában, 2014.05.30. (Eifert János felvétele)

Dömötör Mihály: A romlás virágai Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériája (1047 Budapest, Színház utca 1-3.), 2014. május 30 – június 30.

A kiállítást megnyitotta dr. Feledy Balázs művészettörténész, különleges hangszerén közreműködött Szokolay Dongó Balázs.

2014.05.30.-Dömötör-Mihály-Photo-Eifert-János

Dömötör-Mihály-felvétele_4612 Dömötör-Mihály-felvétele_3

Dömötör-Mihály-felvétele_2 Dömötör Mihály: A romlás virágai

2014.05.30.-Dömötör-Mihály-kiáll.2 Dömötör Mihály: A romlás virágai - Feledy Balázs kiállításmegnyitója a Kerengő Galériában, 2014.05.30. (Eifert János felvétele) dr. Feledy Balázs: „A romlás virágai” – Dömötör Mihály kiállításának megnyitója

Ismét csak bebizonyosodik, hogy nagy ország ez a Magyarország! Míg Dél-Magyarországon, Hódmezővásárhely-Szeged körzetében kiállító művészünk neve és teljesítménye abszolút közismert, megtetézve még a Makótól Csongrádig is terjedő régióval, addig szép fővárosunkban ez nem biztos, hogy igaz. Fotós körökben persze tudnak róla, de szélesebb művész berkekben legfeljebb műtárgyfotográfusként ismert a teljesítménye. Mindez egyenes arányban van azzal, hogy Dömötör Mihálynak, a pályán eltöltött több mint negyven év után ez a mai alkalom jelenti az első önálló fővárosi kiállítását. Mindezt lehet nem művészeti körülménynek minősíteni, de mindez mégis azért is érdekes, mert aki netán e kiállítás képei kapcsán kap egy Dömötör-képet, szerez egy Dömötör-élményt (mert, hogy szerez: az biztos!), az lehet, hogy picit félre is van vezetve a kiállító művész személyiségét illetően.

Mert az a Dömötör Mihály, akiről még nemrég egy megnyitóban az hangozhatott el, hogy: „A megörökített tárgyakban, látványban soha nem az esztétikumot keresi…” (s bizonyára akkor és ott a megnyitó személynek igaza volt!), nos ez a Dömötör Mihály most és itt, mintha épp az esztétikumot helyezné képei centrumába! Mintha épp a valósághoz és – a szó legszorosabb értelmében – a tárgyszerűséghez való oly makacs  és következetes, évtizedeken keresztüli ragaszkodást követően most eljutna a valóságon túli területekre is, igaz, most is nem virtuális és nem látszat látvánnyal, hanem a maga által előállított, a maga által teremtett látvánnyal, illetve annak okán. S itt minden szó fontos! Dömötör nem az elé kerülő látványt exponálja, hanem a lefotografálandó látványt maga állítja elő, sőt – komolyabb kifejezéssel – maga teremti. Hogyan? Miképpen? Úgy, hogy vár, kivár. Megvárja, hogy a még épp tomboló szépségű virág, növény túljusson delelőjén, a hervadás, pusztulás, erősebb szóval: a megsemmisülés felé induljon és ekkor, ekkor állítja be fókuszába, lencséje elé a látványt.

Kiállításának remek címet adott, illetve választott, „A  romlás virágai”, amely Charles Baudelaire halhatatlan verses-írásos kötete címe. E kötet írásai szó szerint nem szólnak virágokról, viszont szólnak lázadásról, rothadásról, erotikáról, nem kevés dekadenciával. S tehát szólnak nőkről, emberi viszonylatokról. Így a kötet címe is allegórikus, s a kiállításnak is A romlás virágai helyett lehet, hogy az volna a találóbb cím, hogy A virág romlásai… De! Tudjuk, mégis tudjuk, miről van szó.

Dömötör a pusztulás szépsége kapcsán teremtett kapcsolatot Baudelaire-rel, s végső soron igaza van, igaza lett. A romlás különös konnotációjú szó, bár jegyezzük meg, hogy Tornai József 1992-ben megjelent, akkor vadonatúj  Baudelaire fordításainak A rossz virágai címet adta. De ma itt és most a romlás pontosabb, egzaktabb, ugyanakkor messze ívelőbb, noha – újra mondom – Baudelaire írásaiban nem a virágok vannak központban. Ír viszont – az említetteken túl – a művészetről, művészekről (legendás Albatrosz című versére hadd hivatkozzam), s van egy gyönyörű négysorosa, melyet most citálni szeretnék.

„Élek, s műalkotás”

„Élek, s műalkotás bukétád: semmi kétség,

- mert a természet én vagyok – hogy az a szépség,

ha természet tehet  szépet széppé csupán,

tőlem csokrod becse… s ez jó fényt vet reám.”

Kiemelem: az a szépség, ha természet tehet szépet széppé csupán” (Kálnoky László fordítása). S ha a természet a költő maga, akkor itt kitapinthatjuk az alkotás lélektanát…

S midez itt és most Dömötör témáira igaz! Virágai szépek, mert a természet tehet szépet széppé. A természet egy folyamat, amely átesett a csúcsponton, már a romlás fázisába jutott. És ekkor jön a fotográfus, aki először felfedezi (!) az e beállításokban (?) rejlő művészi lehetőségeket , majd mindezt képpé alakítja. Nem akárhogyan.

Képei költőiséggel, poézissel teliek, s a Baudelaire utaláson túl is rengeteg művészi asszociációt keltenek („elhull a virág, eliramlik az élet”, „hervad már ligetünk”). A művek egy része valamiféle orientális, keleties hatást  is kelt, lebegő metafizikus tartalmak manifesztálására. A kiállítás meghívójában ezt is olvashatjuk: „virágköltészeti kiállítás”. Ez is igaz, de egy másik megközelítésben azt állítanám, hogy ez egy fotóköltészeti kiállítás!

Feltűnő, hogy nem a színesség, a kolorit gazdagság vezérli a fotográfust, s nála ez nem új eszme. Egy másik megnyitó személy korábban így írt, s még természetesen nem ezekről a képekről: „ A Művész képeinek megformálásakor kerüli a színeket.” S pár esztendeje megjelent portrékötetének is ezt a címet adta: „Szórtfényben”. Vagyis, ha nem is kerüli a színeket, de visszafogott, s témájához illő például a szürkék gazdagsága.

Kompozícióiban nem a naturális látvány puszta visszaadása a cél. A gondolat érdekében szinte absztrahál, melyet elősegít sokszor különleges megvilágítása. Sejtelmesség érzékelődik, a transzparencia légiessége kerül előtérbe, néha élfényekkel, néha mintha szaturációval.

Bevezetőm elején azt állítottam, hogy lehetséges, hogy aki e kiállítás kapcsán ismerkedik meg Dömötör Mihály fotográfiai világával, az egy kicsit félre van vezetve az ő személyiségét illetően, de rájöttem, hogy: nem. Dömötör Mihály ezzel a mai kiállítási anyaggal azt bizonyítja, hogy sok ezer képzőművészeti, iparművészeti, néprajzi, népművészeti műről készített jobbnál-jobb műtárgyfotója, igen igényes portréi, melyek az 56-os, valamikori forradalmároktól kezdve, a magyar irodalom nagyjain át Hódmezővásárhely jeles művészeiig vezetnek, s a tanyavilág és vidéki életforma életképein át a legendás cigányképekig ívelnek (s persze még nem is villantottam fel minden témát), nos ezek után e most látott kollekcióval folyamatos nemcsak technikai, de szellemi előrelépését  is argumentálva látjuk. Így – útban 65. életéve felé – képes olyanról fotográfiákat elénk tárni, melyek végső soron ontológiai magasságokba íveltetnek.

Mihály maga is emelkedetten tud írni is e képek filozófiájáról, amikor „artisztikus szomorúságukról”, „az elenyészés tudatának felidézéséről” beszél. S a napokban egy emelkedett költői-filozofikus fogalommal ajándékozott meg internetes levelében, mikor azt írta, hogy a hervadó virágokat a művek az enyészetből képmásként a létezés tisztására hozzák vissza. Igen. Ezen a nagy tisztáson van élet és van pusztulás, s ezzel együtt esztétikum. Nem véletlenül talált szuggesztív és találó mottót is kiállításához, Osvát Ernőt idézve: „A hervadás szépsége, a virulás véglobogása.”

Mindez pedig oda vezet, hogy végül érdemes idéznünk Roland Barthes-t, a jeles francia filozófust, esszéistát is, aki közismert írásában így ír és e mondata is ma fontossá válik: „A Fotográfia alapjában véve nem akkor fölforgató, ha megrémít, feldúl vagy megbélyegez, hanem akkor, ha elgondolkoztat”.  Nos, a képek esztétikai élményén túl, ennek a kiállítási anyagnak ez is egy fontos rétege és tartománya: elgondolkodtat.

Dömötör Mihály művész pályáján – mint minden fotográfusén – fontosak a mesterek, a példaképek. Mihály ezt különösen fontosnak tartja, mindig jelzi, hogy milyen alapvető volt, még mint múzeumi műtárgyfotósnak Andreas Feininger, később Karl Blossfeldt munkássága (utóbbira e kiállításán egy konkrét hommage-t is látunk), hogy milyen sokat segített neki a fényképezés elméletének elsajátításában Pelbárt János, aki itt van körünkben és nagy szeretettel köszöntjük.

S továbbá, hogy a gyakorlati ismeretek megszerzésében, az igényességben milyen meghatározó volt Nagygyörgy Sándor személye, aki sajnos már több mint húsz éve nincs közöttünk, s akit ugyan a szakma elsősorban, mint a legkitűnőbb természetfotósok egyikét ismer, de művészi útjában lényeges, hogy eredetileg Képzőművészeti Főiskolát végzett, mint festő, ráadásul, mint Bernáth Aurél növendéke. Képzőművész végzettsége bizonnyal befolyásolta fotóművészi látásmódját, mint ahogy ez áttételesen beépült egyik jeles tanítványa: Dömötör Mihály szemléletébe is. S ha már képzőművészet, s ha már személyesség, akkor nem állom meg, hogy ne említsem meg Mihály Édesapját, dr. Dömötör Jánost, Hódmezővásárhely legendás múzeum igazgatóját, művészetének kutatóját, aki nélkül nem lehet megírni Vásárhely XX. század második felének művészettörténetét.  Barátomnak, atyai barátomnak mondhattam, miként tán fiát is, aki számára bizonnyal szintén példa volt Édesapja.

Ez a kiállítás tehát együttes és egyidejű, szimultán, gondolati és vizuális ereje miatt jelentős, amely dicséri az alkotó érzékenységét, intuícióját, ráérzését, együtt felkészültségének magas fokával. Itt állunk tehát egy olyan jelenségsor megörökítése előtt, ahol a „természet tehetett szépet széppé”, ahol a létezés tisztása terül ki előttünk (nem véletlenül alföldi művészt köszöntünk), s hogy Baudelaire-rel zárjam, s végső soron profánul: „Sárban vájkáltam és arannyá tettem azt.”

Nos, ez a baudelaire-i gondolat minden művészi alkotómunka alfája és ómegája. S ez végképp igaz Dömötör Mihály mai kiállítására, mely első budapesti önálló kiállítása, s amely poétikus fotográfiákon mutatja be nekünk a pusztulás apoteózisát, s amelyet szeretettel nyitok meg.

Nemzeti Táncszínház

Budapest, 2014. május 30.                               Feledy Balázs

Gyász… Béres Sándorné búcsúztatása a rákoskeresztúri Új Köztemetőben, 2014. május 27-én

János és Eszter (Photo: Eifert János)

Béres Sándorné búcsúztatása a rákoskeresztúri Újköztemetőben, 2014-05.27. (Photo: Eifert János)

Szentiváni János és Tajti Eszter Eszter. Béres Sándorné búcsúztatásán a rákoskeresztúri Új Köztemetőben (Eifert János felvétele) Béres Sándorné búcsúztatása a rákoskeresztúri Új Köztemetőben (Eifert János felvétele) Béres Sándorné búcsúztatása a rákoskeresztúri Új Köztemetőben (Eifert János felvétele) Eifert János felvételei

Tajti Eszter és Szentiváni János, Béres Sándorné búcsúztatásán a rákoskeresztúri Új Köztemetőben (Eifert János felvétele) Béres Sándorné búcsúztatása a rákoskeresztúri Új Köztemetőben (Eifert János felvétele) Béres Sándorné búcsúztatása a rákoskeresztúri Új Köztemetőben (Eifert János felvétele) Szentiváni János, édesanyja Béres Sándorné búcsúztatásán a rákoskeresztúri Új Köztemetőben (Eifert János felvétele)

Béres Sándorné búcsúztatása a rákoskeresztúri Új Köztemetőben (Eifert János felvétele) Béres Sándorné búcsúztatása a rákoskeresztúri Új Köztemetőben (Eifert János felvétele) Béres Sándorné búcsúztatása a rákoskeresztúri Új Köztemetőben (Eifert János felvétele) Béres Sándorné búcsúztatása a rákoskeresztúri Újköztemetőben, 2014-05.27. (Photo: Eifert János)

2014.05.27.-Gyászjelentés Szeretett Édesanyám, BÉRES SÁNDORNÉ született JENEI RÓZA 93 éves korában, életének 94. évében, 2014. május 1-én eltávozott a földi világból. Búcsúztatása 2014. május 27-én 11 óra 15 perckor kezdődik a rákoskeresztúri Új Köztemetőben. Búcsúbeszédet mond Kovács Dávid Emil református lelkész.

Szentiváni János

Szeretett Édesanyám, BÉRES SÁNDORNÉ született JENEI RÓZA 93 éves korában, életének 94. évében, 2014. május 1-én eltávozott a földi világból.
Búcsúztatása 2014. május 27-én 11 óra 15 perckor kezdődik a rákoskeresztúri Új Köztemetőben.
Búcsúbeszédet mond Kovács Dávid Emikl református lelkész.
Szentiváni János

A FOTÓRIPORTER Balla Demeter képei című kiállítás megnyitója, Cultiris Galéria Örkény István Könyvesbolt, Budapest, 2014. május 21., szerda 17.30 óra

Kincses Károly és Balla Demeter (Photo: Eifert János)

A FOTÓRIPORTER Balla Demeter képei című kiállítás megnyitója 2014. május 21., szerda 17.30 óra Cultiris Galéria Örkény István Könyvesbolt (1137 Bp. Szent István krt. 26.)

A kiállítást KINCSES KÁROLY fotómuzeológus, a kiállítás kurátora nyitotta meg. A tárlat 2014. június 28-ig tekinthető meg.

“Balla Demeternek az utóbbi néhány évtizedben elsősorban aktjait, portréit, csendéleteit állítottuk ki. De a magyar fotográfia nagy öregje, mégis csak klasszikus fotóriporterként kezdte pályáját, ebből is felépített egy érvényes életművet. Mások ilyenkor abba is hagyják. Nem így Balla Demeter, akinél az idő előrehaladtával a mindennapi eseményeket fontosabb dolgok váltották fel: időskori, érzelmekkel telített, ember nélküli, szimbolikus csendéletei az örökérvényű igazságok nyomába erednek.”  (Kincses Károly)

Haris László és Tímár Péter fotóművészek  Balla Demeter kiállításának megnyitóján, Cultiris Galéria (Photo: Eifert János) Kincses Károly múzeológus és Lőrinc Katalin táncművész Balla Demeter kiállításának megnyitóján, Cultiris Galéria (Photo: Eifert János) Kincses Gyula fotográfus, Fehér László festőművész feleségével és Eifert János  Balla Demeter kiállításának megnyitóján, Cultiris Galéria (Palotai Misi felvétele) Arató András, a Klubrádió elnök-vezérigazgatója és Eifert János  Balla Demeter kiállításának megnyitóján, Cultiris Galéria (Kincses Gyula felvétele)

 Balla Demeter kiállításának megnyitóján, Cultiris Galéria (Photo: Eifert János) Gergely Beatrix és mások Balla Demeter kiállításának megnyitóján, Cultiris Galéria (Photo: Eifert János) Kincses Gyula, Palotai Misi és Eifert János felvételei

Balla Demeter meghivo

Balla Demeter 1931-ben született a Szentes környéki tanyavilágban. Tanulmányait Szentesen kezdte, Kunszentmártonban folytatta, és Budapesten fejezte be. 1951-től készít fényképeket, tudását öntevékenyen fejlesztette. Fotó- és képzőművészeti kiállításokra járt, szaktanfolyamra iratkozott be, előadásokat hallgatott. 1954-ben határozta el, hogy a fényképezést választja hivatásául. 1957-ben megszerezte a fényképész szakmunkás bizonyítványt, s még abban az évben a Fővárosi Fotó Vállalatnál helyezkedett el szakfényképész munkája mellett. Felvételeire hamar felfigyeltek, díjakat nyert, és ettől kezdve rendszeresen dolgozott képeslapoknak, könyvkiadóknak. 1969-től a Lapkiadó Vállalat különböző szerkesztőségeiben dolgozott, az Ádám magazintól ment nyugdíjba 1988-ban. Azóta kizárólag alkotó munkájának él.

Fotográfiai tevékenysége széleskörű műfaji sokféleséget mutat: arcképek, riportfotók, tájképek, csendéletek, aktok. Egyéni és csoportos kiállításainak felsorolása több oldalt tenne ki. Írásai, versei az Új Tükörben, Élet és Irodalomban, Népszabadságban és a Kurírban jelentek és jelennek meg. Munkásságáról szinte a világ minden táján találhatók írások, interjúk. Legfontosabb könyvei: Fiatal Magyarország. 1970, Schaár Erzsébet – Pilinszky János: Tér és kapcsolat. 1975, Sík Csaba: Vilt Tibor. 1979, Gorka Lívia. 1979, Legyen meg a Te akaratod. 1994, A Titanic képei. 2004.

A Magyar Fotóművészek Szövetségéből – melynek 1957-től volt tagja – méltatlan szakmai támadások miatt 1998 márciusában kilépett. 2004-ben a fotóművészek közül másodikként kapott Kossuth-díjat. Művei magyarországi közgyűjteményekben (Magyar Fotográfiai Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár, Országos Széchényi Könyvtár, Petőfi Irodalmi Múzeum, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye) és magángyűjteményekben; valamint külföldi galériákban és archívumokban is megtalálhatóak. 1999. március 18-án Demeter-díjat alapított azok számára, akik önzetlenül tesznek a hazai fotóművészetért. A díjat első alkalommal 70. születésnapján 2001. május 4-én adták át Kincses Károly fotómuzeológusnak. További díjazottak: Zaránd Gyula (2002), Haris László (2003). Amatőr fotográfusok önfejlesztő közösségének támogatására, szakmai mentorálására 2012-ben létrehozta a Látszótér Alapítványt.

Magyar Mozdulatművészeti Társulat: 7 fő bűn – premier a Nemzeti Táncszínházban, Budapest, 2014. május 20.

Magyar Mozdulatművészeti Társulat: 7 fő bűn – premier a Nemzeti Táncszínházban, Budapest, 2014. május 20.

 A 7 Főbűn, 2014.05.19. (Eifert János felvétele)

Az emberi életet – a „valóság misztériumát” – ősi törvényekben írt szabályok, a 7 fő bűn és a 7 mennyei erény kormányozza. Ezt a „belső harcot” – az ösztönök és a szellem küzdelmét a lélekért, – szeretnénk előadásunk tematikai centrumává tenni, pontosabban szembesíteni igyekszünk korunkat, magunkat embereket, életünk valóságával. Kultúránk legősibb, évezredes törvénye a Tízparancsolat, amelyből fakadó bűnök és erények dualizmusának – egymás mellé rendelt viszonyának, ha úgy tetszik háborújának minden ember részese a mindennapokban is. Félelmetes és titokzatos erők ősi harca mindez a láthatatlanban. Nélküle semmit se tudnánk a bátorságról, a szenvedélyről, a biztonságról, a félelemről, a békéről, a harmóniáról.

Az alkotók a nézőket egy közös utazásra invitálják, a társulattól megszokott, emelkedett esztétika, harmónia és szépségkeresés, a klasszikus zene világába, a százéves hagyományokon alapuló mozdulatművészet, az emberi mozdulat egy újabb ünnepére.

Bűnök és erények: kevélység (superbia) – alázat (humilitas), fösvénység (avaritia) – adakozás (karitas), bujaság (luxuria) – tisztaság (castitas), irigység (invidia) – jóakaró szeretet (humanitas), torkosság (gula) – mértékletesség, józanság, harag (ira) – szelídség (patientia), jóra való restség (acedia) – jóban való buzgóság (industria).

A 7 Főbűn, 2014.05.19. (Eifert János felvétele) Bodor Johanna (Eifert János felvétele) Fenyves Márk és Pálosi István a 7 Főbűnben, 2014.05.19. (Eifert János felvétele) Mándy Ildikó (Eifert János felvétele)

Mándy Ildikó (Eifert János felvétele) Lőrinc Kati a 7 Főbűnben (Eifert János felvétele) Fenyves Márk a 7 Főbűnben, 2014.05.19. (Eifert János felvétele) Eifert János felvételei

Bodor Johanna és Fenyves Márk kettőse a 7 Főbűnben, 2014.05.19. (Eifert János felvétele) Lőrinc Kati a 7 Főbűnben, 2014.05.19. (Eifert János felvétele)

Táncolják: Balázs Mari, Bodor Johanna, Fenyves Márk, Horváth Zsófia, Kopeczny Katalin, Lőrinc Katalin, Mándy Ildikó, Pálosi István

Rendezés-koreográfia: Fenyves Márk, Pálosi István

Színpadi látvány- jelmez- világítás: FOM, Jelmez: Matisz Gábor

Zene: klasszikus zenei montázs

Megnyílt MA®KOVI©S FE®EN©: AKASZTÁSRA ÍTÉLVE! című kiállítása az Artphoto Galériában, Budapest, 2014. május 19. 18:00

MA®KOVI©S FE®EN©: AKASZTÁSRA ÍTÉLVE! c. kiállítása az Artphoto Galériában, Budapest, 2014. május 19. (Eifert János felvétele)

Sándor György Kossuth-díjas humoralista megnyitja MA®KOVI©S FE®EN©: AKASZTÁSRA ÍTÉLVE! c. kiállítását az Artphoto Galériában, Budapest, 2014. május 19. (Eifert János felvétele) Sándor György Kossuth-díjas humoralista megnyitja Markovics Ferenc kiállítását (Eifert János felvétele) Sándor György (Eifert János felvétele) Sándor György (Eifert János felvétele)

Markovics Ferenc (Eifert János felvétele) Markovics kiáll.megnyitó (Eifert János felvétele) Sehr Miklós, Papp Elek és mások MA®KOVI©S FE®EN©: AKASZTÁSRA ÍTÉLVE! c. kiállításának a megnyitóján, az Artphoto Galériában, Budapest, 2014. május 19. (Eifert János felvétele) Sehr Miklós, Tímár Péter és mások MA®KOVI©S FE®EN©: AKASZTÁSRA ÍTÉLVE! c. kiállításának a megnyitóján, az Artphoto Galériában, Budapest, 2014. május 19. (Eifert János felvétele)

Markovics Ferenc (Eifert János felvétele) Markovics kiáll.megnyitó (Eifert János felvétele) Szeklencei Tamás feleségével egy ismert szakmabélivel beszélget (Eifert János felvétele) Markovics Ferenc és Papp Elek (Eifert János felvétele)

MA®KOVI©S FE®EN©: AKASZTÁSRA ÍTÉLVE! című kiállításának megnyitóján az Artphoto Galériában, Budapest, 2014. május 19. (Eifert János felvétele)

Sándor György humoralista, Csányi Vilmos etológus és Markovics Ferenc fotóművész (Eifert János felvétele) Csányi Vilmos, Markovics Ferenc és Borbély László (Eifert János felvétele) Sándor György, Borbély László, Markovics Ferenc (Eifert János felvétele) Gadányi György gratulál Markovics Ferencnek, miközben Sehr Miklós fotózza a megnyitón megjelenteket (Eifert János felvétele)

Dolgozik a D1 TV. Kottász Adél szerkesztő-riporter és Zagyva Zoltán operatőr (Eifert János felvétele) Gergely Beatrix, Papp Elek és Bárdi Zsuzsanna (Eifert János felvétele) Eifert János felvételei

MA®KOVI©S FE®EN©: AKASZTÁSRA ÍTÉLVE! című kiállításának megnyitóján az Artphoto Galériában, Budapest, 2014. május 19. (Eifert János felvétele)

Megnyílt MA®KOVI©S FE®EN©: AKASZTÁSRA ÍTÉLVE! című kiállítása az Artphoto Galériában, Budapest, 2014. május 19.  18:00

A kiállítást Sándor György Kossuth-díjas humoralista nyitotta meg.

Markovics Ferenc Balázs Béla-díjas fotográfus, Érdemes és Kiváló Művész nagyon fiatalon kezdte pályafutását a ceglédi kultúrház fotószakkörében, s 1955-ben itthon, 1956-ban már külföldön vett részt kiállításon. 1968-tól a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja, 1969–1986-ig a MAFILM állófotósa. Több folyóiratnak volt képszerkesztője, és számos fényképészeti témájú szakcikket írt különböző lapokba.

Jelentős életművének nagyon sok tematikai elágazása látszik, a művészportréktól kezdve a jazz-fotókon át a tájképekig, sőt bizonyos kísérleti fotókig is. Életművének fontos szelete a Baba utcai intézet több évtizedes fényképezése, sorozata. Itt kezelték azokat a felnőtteket, akik soha nem tudtak felépülni az 1950-es években szerzett gyermekbénulásukból.

Fényképeit nagyon humánus gondolkodásmód, az emberi sorsok iránti részvét jellemzi egyrészről, másrészről pedig az irónia (sokszor önirónia), amellyel a körülöttünk nyüzsgő világ furcsaságait, visszásságait ábrázolja. Sajátos és kifinomult nyelvi humorának párhuzamaként képei is árnyalt, sokrétű jelentéseket hordoznak.

„Valamikori, gimnazista, zsendülő éveim a régi, klasszikus, „magyaros iskola” révült tiszteletében teltek. De már ez idő tájt is átkandikáltam néha más területekre, rokonszenvvel figyeltem a kísérletező kedvűek munkásságát, s megpróbálkoztam hasonló törekvésekkel. A filmgyári évtizedek kötelező gyakorlatain túl rendre bemutattam a szabadon választott produktumokat: jelenetfotókat, színészportrékat stb. Ezeket szívesen használták a forgalmazók a filmek propagandájához. Újságcsináló tevékenységemben szintén alkalmaztam friss, új elemeket.

Az analóg–digitális korszakváltás semmilyen megrázkódtatást nem okozott, az új technika előnyeit folyamatosan igyekszem kipuhatolni és felhasználni. Mindkettő sikerültebb darabjaiból közszemlére bocsátok néhányat. A Pánsípos önarckép abból az időből származik, amikor válogatott, csiszolt elmék tűnődtek-vitáztak arról, hogy árucikk-e a kultúra?” írta magáról legutóbb a művész.

A most megnyíló kiállítása egyrészt retrospektív jellegű, a legendássá, emblematikussá vált régi nagy képeket is tartalmazza, de megtekinthetők a legújabb munka (sorozat) magyar művészeket bemutató darabjai is, amelyekben a művész a hagyományos technikák mellett a legújabb eljárásokat is felhasználta.

A kiállítás május 19-től, hétfőn, szerdán és pénteken 15-19 óra, valamint szombaton 11-14 óra között tekinthető meg.

Eifertek találkozója a Dunapark cukrászdában, Budapest, 2014. május 15.

Eifert János (Janó) és Eifert Agnes Sztaniusz (Eifert Kata felvétele) Eifert Kata, Eifert Agnes Sztaniusz, dr. Eifert Gabi, Leonidas Haralambos (Eifert János felvétele) Eifert Kata Nóra, Eifert Agnes Sztaniusz, Eifert Gabi (Eifert János felvétele) Eifert János, Eifert Agnes Staniusz, Eifert Kata Nóra, dr. Eifert Gabriella és fia, Leonidas Haralambos a Dunapark cukrászdában, Budapest, 2014. május 15.

Unokatestvérek: Leonidas Haralambos és Eifert Kata Nóra (Eifert János felvétele)

Varga István: Gyöngyszemek – Kerengő Galéria, Budapest, 2014. május 13 – 29.

Varga István képeivel a Kerengő Galériában (Eifert János felvétele)

Varga István_Gyöngyszemek a Kerengő Galériában meghívó 2014.05.-Varga-istván-kiáll

Varga István_IMG_0752Mweb2 Varga István_wbIMG_8637web

Varga István_IMG_2131webm Varga István_IMG_0878MM

Varga István_wb_MG_3335-02WEB Varga István felvételei

2014.05.13.-Eifert-megnyit-

Eifert János tárlatvezetése (Szőcs Tamás felvétele) Varga István kiállításának megnyitóján (Szőcs Tamás felvétele) Varga István kiállításának megnyitóján (Szőcs Tamás felvétele) Varga István kiállításának megnyitóján (Eifert János felvétele)

Szőcs Tamás felvételei a megnyitóról

Eifert János tárlatvezetése (Szőcs Tamás felvétele)

Gyöngyszemek / Gems – Varga István természetfotó kiállítása

Eifert János megnyitja Varga István kiállítását (Szőcs Tamás felvétele) Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim!

Sok szeretettel köszöntöm Önöket a Kerengő Galéria 138. kiállításán, ahol éppen Varga István természetfotós GYÖNGYSZEMEK c. kiállítását láthatjuk. Nem túlzott udvariaskodás, ha azt mondom, a képek maguk is gyöngyszemek, a természetfényképezés remekei. Miért is? Esztétikai és technikai tökéletességükön felül, a gondolatisága miatt is. Hiszen Varga István elkötelezett fotográfus, aki képeivel nemcsak gyönyörködtetni akar, hanem… De erről majd később! Előbb néhány mondatot pályafutásáról:

Varga István szülővárosában, Miskolcon él, ott, ahol a megyeszékhelyet körülölelő Bükk-hegység szinte tálcán kínálja a termé­szetfotós történeteit. A fényképezéssel még a főiskolai fotóklubban ismerkedett meg, amely hosszú évek elteltével komoly hobbivá, már-már hivatásává vált. Így ma már fényképe­zőgéppel a kezében járja az erődöket, mezőket, barlangokat, megörökíti az esküvőket, embe­reket, épületeket és rendezvényeket.

A Miskolci Fotóklub tagja (jó ideig elnöke), valamint a naturArt Magyar Természetfotósok Szö­vetségének tagja. Természetfotóival gyakran szerepel különböző kiállításokon, pályázato­kon, többször a díjazottak sorában. Többek kö­zött Az Év Természetfotósa pályázat kiállításain és a Varázslatos Magyarország fotópályázat kiállításán a Természettudományi Múzeumban, a National Geographic nemzetközi pályáza­tain, valamint számtalan hazai és nemzetközi pályázaton sikerrel szerepelt képeivel, és ezt a Nemzetközi Fotóművész szövetség Artist FIAP fotóművész diplomával ismerte el.

Varga István – mint már korábban említettem – elkötelezett fotográfus, és ebben a minőségében nem csupán az öncélúan szép képek – gyönyörű tájképek, vonzó állat- és növényfotók – készítését vállalta, hanem az ember és környezete viszonyában megmutatni azt, amit már szavakkal képtelenség elmondani. Képeivel – mint művészek, tudósok, gondolkodók, természet- és környezetvédők – nemcsak gyönyörködtet, hanem figyel és figyelmeztet. Mint ahogy ezt a magatartáskutató és természettudós Konrad Lorenz Der Abbau des Menschlichen (Az emberi leépülése) című, 1983-ban megjelent könyvében is teszi: többek között azt írja, hogy „…az emberiség jövőbeli kilátásai – az ember és a természet, illetve a környezet vonatkozásában – rendkívül homályosak. Vagy az atomfegyverrel történő gyors, fájdalommentes öngyilkosság, vagy a környezetpusztítással járó lassú halál, mérgezés, emberi tulajdonságainak, teljesítménye leépülése következik be vak és hihetetlenül ostoba tevékenységeinek következményeként.” Más gondolkodók szerint az annihilizációval együtt jár a kultúra dekadenciája. Akad persze más tapasztalat, és más vélemény is.

Ennek a kiállításnak a képei – hiszen az elkötelezett Varga István ehhez ért – a természetet hozzák emberi közelségbe, és az esztétikai értelemben gondolt szépség felmutatásával, a tágabb összefüggések értelmezésével hitet adnak ahhoz, hogy az emberiség jövőbéli kilátásait ne kelljen ennyire reménytelenül, pesszimista módon megítélnünk. A képek azt mutatják, hogy van remény az ember és a természet megbomlott harmóniájának visszaállítására.

Nézzünk körül a kiállításon, és a fontosabbnak vélt képeit elemezve, bemutatnám azokat. Egy rögtönzött tárlatvezetésre hívom Önöket.

A kiállítást – természetesen – megnyitottnak tekintem…

Eifert János

Szülinapi “pótbuli” gyerekeimmel, Budapest, 2014. május 11.

Csendélet (Walters Lili felvétele)

Szülinapi “pótbuli” gyerekeimmel, a Pannónia utcában (Walters Lili és Eifert János felvételei)

Papa, 2014.05.11. (Photo: Walters Lili) Walters Lili a filmmel matat, Pannónia utca, 2014.05.11. (Eifert János felvétele) Síra (Walters Lili felvétele) Csendélet (Walters Lili felvétele)

Kata és Papa, Pannónia utca, 2014.05.11. (Eifert János felvétele) Szülinapi asztal, Pannónia utca, 2014.05.11. (Eifert János felvétele) Eifert András Szilveszter és Walters Lili, Pannónia utca, 2014.05.11. (Eifert János felvétele)

Eifert Kata Nóra, Pannónia utca, 2014.05.11. (Eifert János felvétele)

Születésnapi levél – Eifert Jánosnak TERASZ.HU, 2014. május 9.

Születésnapi levél - Eifert Jánosnak (Terasz.hu, 2014.05.09.)

http://www.terasz.hu/terasz.php?id=egyeb&page=cikk&cikk_id=16482

Kedves János!

Rendhagyó születésnapi levelet olvasol.

Bár egyidősek vagyunk, életünk is a színpad körül forog, mégis – noha számtalanszor voltunk egy időben egy helyen – személyesen nem találkoztunk. Közös barátunk PP hozott össze minket – városaink közti távolság miatt – telefonon, s ma már az internet és kultúra szeretete köt össze minket.

Annyira sok szál „köt össze” Veled. Mindjárt a szülővárosod híressége Bessenyei Ferenc, akiről elnevezett Művelődési Központban vagy jelenleg is. A szintén „földid” Gombos Katalin – Sinkovits Imre élete párja -, Osváth Béla a fiatalon elhunyt vásárhelyi színház alapító, a Nemzeti Színház későbbi fődramaturgja.

A fővárosban pedig a Váci utcai „tisztiház”. Ott most egy bank működik(?!), „Mi egy bankrablás, egy bankalapításhoz képest?” (Brecht: Koldusopera). Az ötvenes-hatvanas években a szomszéd házban laktam a Váci és Irányi utca sarkán, a negyedik emeleten. A saroklakás tisztiház felőli oldaláról kitűnő rálátás nyílt a színházterem öltözőire. Akkor nem gondoltam, hogy később mennyi barátom lesz az ott látottak közül, Gregor Jóska avatott be később a főzés tudományába, Novák Tata barátsága megtisztelő, Seregi Laci megtisztelt azzal, hogy a Rómeó és Julia rendezésekor kikérte – a Nemzeti színházi előadásban szerzett tapasztalatok kapcsán – a véleményemet. Ahogy a fotókon látom, Te is előszeretettel viselsz piros-sálat, amely seregi „védjegye” volt.

Hát, hogy is mondjam – csak súgva, hogy más ne hallja -, onnan szereztem első szexuális élményeimet, hiszen a „rálátás” az öltözőre adott volt.

Még egy személyes „kötődés”: honlapodon látom, hogy Eifert Kata Nóra textilszakra jelentkezik – Kadelka Zsófia Dóra művészeti gimnázium textilszakára jár.

Nagy megtiszteltetés és megköszönöm, hogy a terasz.hu képzőművészeti rovatának önkéntes főszerkesztőjévé váltál. Élményszámba menő tudósításaid és fantasztikus fotóid nagyban emelik az oldal presztízsét.

„Arról, hogy mennyi, talán igen, de arról, hogy van nem illik megfeledkezni!”

Boldog Születésnapot Kívánok!

Kadelka László

Kép: Eifert János – Rapcsák Katalin – Szenti Tibor (Köszöntés Hódmezővásárhelyen)

Módos Gábor felvétele

Következő oldal »