János Eifert - Photographer

Archive for July, 2014

Találtunk egy kertre néző, önálló kis épületet Zuglóban, az Alsórákosban. Lefoglalóztuk! Budapest, 2014. július 29.

2014.07.27.-Bp.-XIV.-Öv-u.-152

Találtunk egy kertre néző, önálló kis épületet Zuglóban, az Alsórákosban. Lefoglalóztuk! Budapest, 2014. július 29.

Miután eladtam a Dózsa Gy. úti lakásomat, lehetőségem adódott egy kisebb, ám kertre néző lakást lefoglalózni. Vételi ajánlatomat a Mozaik Ingatlan Kft. irodájában tettem, és az eladó azt jóváhagyólag elfogadta. Az adásvételi-szerződést a jövő héten, ügyvédi közreműködéssel kötjük meg.

2014.07.27.-Bp.-XIV.-Öv-u.-152-bejárat-felől 2014.07.25.-Bp.-XIV.-Öv-u.-152-konyha-előszoba 2014.07.25.-Bp.-XIV.-Öv-u.-152-előszoba-nagyszoba-felé 2014.07.27.-Bp.-XIV.-Öv-u.-152-nagyszoba-konyha-felé

2014.07.25.-Bp.-XIV.-Öv-u.-152-fürdőszoba 2014.07.27.-Bp.-XIV.-Öv-u.-152-konyha-kert-felé 2014.07.27.-Bp.-XIV.-Öv-u.-152.-fsz.8 2014.07.27.-Bp.-XIV.-Öv-u.-152-hátsó-kert-felől

2014.07.27.-Bp.-XIV.-Öv-u.152.-elhanyagolt-kert (Eifert János felvétele)

Ajánlateladásra kínált ingatlan: Budapest, 14. kerület, (Alsórákos), Öv utca

Típus: tégla építésű lakás (önálló kis épület)

Alapterület: 54 m²

Ingatlan állapota: felújított

Szobák száma: 1 + 2 fél

Fűtés: gáz (cirko)

Komfortfokozat: összkomfortos

Parkolás: utcán, közterületen

Kilátás: kertre

A hirdető megjegyzése:

XIV. kerületben, Alsórákoson az Öv utcában, társasház belső udvarán/kertjében található, 54nm-es, 1+2 félszobás, felújított, cirkófűtéses, önálló kis épület eladó.

Az ingatlan nappaliból, étkezőkonyhából, két hálószobából, fürdőszobából és előszobából áll.

A lakást teljes körűen felújították, 8cm-es dryvit hőszigetelés, új víz, villany, fűtésrendszer, ajtók, ablakok, burkolatok, szaniterek. Az épület fölött padlástér, mellette pedig tároló tartozik hozzá.

Az épület körül nagy zöldterület található, ami egy kis gondozást igényel.

Üres, tehermentes, azonnal költözhető.

Irányár: 13.900.000 Ft

Szabó Tünde: Átvehették tanúsítványaikat az Országos Felnőttképzési Szakmai Központ első csoportjának végzettjei. Promenad.hu, 2014. július 28. 08:25:24

2014.07.28.-Promenad.hu_Jó-játék-a-művészet

http://promenad.hu/cikk/jo-jatek-a-muveszet-145338

Jó játék a művészet

Átvehették tanúsítványaikat az Országos Felnőttképzési Szakmai Központ első csoportjának végzettjei.

Sikeresen lezárult az Országos Felnőttképzési Szakmai Központ szervezésében elsőként indított „Jó játék a művészet!”- kreatív játszóházvezető képzés. „Jó játék a művészet!”, reményeink szerint a képzés mottójául szolgáló gondolattal távozhatnak azok a résztvevők, akik 2014. július 16-án ünnepélyes keretek között Polyák Albert szakmai igazgatótól vették át a Kreatív játszóház vezetői tanfolyam sikeres elvégzését igazoló tanúsítványukat.

Az újonnan szervezett Országos Szakmai Központ által elsőként indított képzésének célja olyan közművelődésben dolgozó, illetve a különböző generációk, társadalmi csoportok szabadidős programjainak szervezésében részt vállalók továbbképzése azzal a szándékkal, hogy későbbi tevékenységük során a különböző korosztályok kreatív művészeti foglalkoztatását tudják támogatni. Az elsajátított ismeretek birtokában játszóházat vezethetnek, gyermek-foglalkozások, tábori szabadidős programok, nyugdíjas napközik programkínálatát bővíthetik.

A kilenc héten át tartó 120 órás közművelődési szakmai képzés keretében különböző kreatív képző- és fotóművészeti technikákkal, bábos ismeretekkel, valamint dráma és önismereti játékokkal ismerkedhettek a résztvevők. Emellett nagy hangsúlyt fektettek a személyközi és szociális kompetenciák fejlődése, anyanyelvi kommunikáció, valamint a kulturális kifejezőkészség, mint kulcskompetencia területére is. A csoportvezetési ismeretek órák során pedig olyan tudásra tettek szert, amelyek elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy a különböző egyénekből álló csoportok hatékony működtetésében is sikeresek legyenek későbbi tevékenységük során.

A képzés eredményességét olyan kiváló szakemberekből álló oktatói gárda is elősegítette, mint Eifert János fotóművész, Dóri Éva vizuális nevelőtanár, valamint Gudricza Csilla drámapedagógus és  Szluka Judit bábművész.

A gyakorlatközpontú képzés résztvevői saját maguk által készített kiváló munkáikon keresztül is megcsillogtathatták képességeiket, amelyeket a záró alkalommal bemutattak a résztvevőknek. Az elégedettségi kérdőívek alapján szerzett visszajelzésekből kitűnik, hogy pozitív élményekkel, hasznos ismeretekkel fölvértezve kerültek ki a tanfolyamon végzettek és a továbbiakban is igény van az ilyen és hasonló jellegű területek képzési kínálatára.

Forrás: Szabó Tünde, felnőttképzési referens, Nemzeti Művelődési Intézet

Fotóművészeti Alkotótábor Egerben – Promenad.hu, 2014. július 24. 08:17

2014.07.24.-Promenad.hu-Egri-Fotóművészeti-Alkotótelep

PROMENAD.HU/2014. július 24.                http://promenad.hu/cikk/fotomuveszeti-alkototabor-egerben-145234

Fotóművészeti Alkotótábor Egerben

Feltöltő: Megyeri József / 2014-07-24 08:17:30

Szakmai előadásokkal és képelemző foglalkozásokkal várták a fotósokat a XXI. Egri Fotóművészeti Alkotótáborban, 2014. július 17 – 23. között. A rendezvényen fotókiállításokkal is bemutatkozhattak a művészek, a kiemelt vendég Eifert János fotóművész volt.

Az egri Bartakovics Béla Közösségi Ház és a Heves Megyei Fotóklub 21. alkalommal hirdette meg a fotóművészeti alkotótábort kreatív, szabad alkotói témában. A résztvevők nem szigorúan kötött tematika szerint dolgoztak, a fő hangsúly az egyéni elgondolásokon, kísérletek megvalósításán volt.

Demeter Pál fotóművész, az alkotótábor egyik szervezője a „tábornyitón” hangsúlyozta: rendezvényüknek évről-évre egyre több résztvevője van. Kiemelte: minden fotós számára lehetőséget biztosítanak kreativitásuk kibontakoztatására, legyen az amatőr műkedvelő, vagy fotóművész.

A megnyitón Mátyus Károly, a MAFOSZ alelnöke átadta Szerencsi Gábornak, a Heves Megyei Fotóklub egyik tagjának a Nemzetközi Fotóművész Szövetség díját, az AFIAP elismerést.

A 21. Egri Fotóművészeti Alkotótábor színvonalas szakmai előadásokkal és képelemző foglalkozásokkal várta a fotósokat:

Magyarósi Péter: A sarkkörön túl, Lappföld; Zakkar Sándor: Vidróczki Fotókör;  Benedek László (Gömöri Fotóklub) Rimaszombat / Ember és természet / A Felvidék természeti kincseinek kutatása és a fotózása (barlangok); Rózsa Zsuzsa: Szíria; Magyarósi Péter: Modellfotózás 2013-2014; Homonnai Fotóklub bemutatója; Teleki Klári: A digitális grafika rejtelmei, alkalmazása; Sony termékbemutató; Kertész Attila fotóművész: 3D képek készítése, tárgyfotózás; Gál Cecília: Gyermekek a világból; Házi „tábori” (dia) vetett képes pályázat; A 43. észak Magyarországi Fotóművészeti Szemle képei, díjazott felvételei; Molnár István Géza: “Eger Anno”.

A kiemelt vendég Eifert János fotóművész volt, aki több előadást is tartott a kortárs fotóművészetről, és saját alkotói módszereiről. A művésznek több éves kapcsolata van az alkotótáborral, így az évről-évre visszatérő résztvevőkkel mély szakmai-művészi barátság alakult ki. Előadásainak tematikája már címeiben is nagy figyelmet keltett: Fotóakadémia / KÉPNOVELLÁK / fényKÉP, másKÉPP / digiRama vetítés. Jó tempójú, könnyed, folyamatosan szemléltetett előadása valódi, alkalmazható tudást nyújtott hallgatóinak. Nemcsak a világot bejárt, sikeres fotóit és digirámáit mutatta be, hanem szakmai-művészi tévedéseit is, amelyekből azonban tanulni is lehet. Szemléltető eszközként a vetített kép, és olykor nagyméretű – volt köztük tíz méteres fotóvászon is – kiállítási képeinek bemutatásával, fotográfiai korszakait végigpásztázva láthattuk, Eifert könnyen újít: formai és technikai eszközeit játékosan váltogatja, próbálgatja (még a technikai malőrből is értéket kovácsolva, lásd: „roncsolt” aktjainak sorozata, mely egy beázás drámai kémhatását viseli magán büszkén); – ám szemlélete végig ugyanaz marad. Aki ismeri, – stabil, nyugodt és szemlélődő -, azt nem lepi meg a tény, hogy bármerre is kalandoz kísérletei során, finom érzékkel visszafordul, ha azt látja: az adott út éppen nem neki való. Mégsem tagadja meg azokat a képeit sem, amelyekben hibát talál: egyrészt ezek is részei az egésznek, másrészt gyakran addig nem nyugszik, ameddig egy letisztultabb, csiszoltabb formát nem talál, olyat, amely már megfelel eredendő szemléletmódjának. Ezért tehát találkozhatunk életművében akár mesterkéltebb, modorosabb manipulációkkal (ahol vagy a digitális lehetőségek végtelensége ragadtatja túlzásokra, vagy saját ötletei nőnek fejére), de aztán mindig ráismerünk egy-egy képben a továbbgondolt, letisztult változatra.

A szakmai előadások, kötetlen programok és fényképezési lehetőségek mellett kiállításokkal is bemutatkozhattak a fotóklubok tagjai, művészei.

Szendi Lajos: Képességeim; A 21. Egri Fotóművészeti Alkotótábor képei; Ferenczi János: Himalája életképei több mint fél évszázaddal ezelőtt; Gál Cecília: Burma csodálatos világa; – ezek a kiállítások a Bartakovics Béla Közösségi Házban (Knézich Károly u. 8.) és a Minorita Rendház Galériájában (Dobó tér) augusztus közepéig láthatók.

Volt egész napos kirándulás, változatos fényképezési és kikapcsolódási lehetőségekkel, úgymond „csapatépítés”: Régiségvásár Egerben; Bogács /sörfesztivál/ Hór völgye; Bükkzsérc: Pelyhe látványpince, életnagyságú faragott reliefek; Borászati kegyhely, látogatóközpont; Cserépfalu: vacsora, látvány pince, borkóstolás; Cserépváralja, Noszvaj, De la Motte kastély „ledes” megvilágításban; Parádsasvár, üvegfúvás fotózása; Utolsó este: Szépasszonyvölgy, Tábortűz – közös vacsora – a vacsorát Kállay László készítette.

A szellemi hátteret adó Molnár István Géza fotóművész (a Heves Megyei Fotóklub alapítója, most a Horváth Lajos Fotókört vezeti) és Demeter Pál fotóművész (a Heves Megyei Fotóklub elnöke), valamint Bimbó Zoltán a művelődési intézmény előadója, szervező sikeresnek ítélte az idei fotóművészeti alkotótábort. A nagy érdeklődés, a nemzetközi részvétel is mutatja, hogy érdemes volt színvonalas és színes programot összeállítani, „sztár” előadókat meghívni, akik nemcsak a „csapatépítést”, hanem a résztvevők szakmai-művészi fejlődését, kreativitásuk kibontakoztatását is segítették. Ahogyan az utolsó este, a Szépasszonyvölgyben a tábortűznél elhangzott: „Jövőre veletek ugyanitt!”

(Víg Lajos felvételei)

Szabó Tünde: Valóban jó játék a művészet – Nemzeti Népművelődési Intézet, 2014. július 22. 08:45

2014.07.22.-Nemzeti-Népművelődési-Intézet-Jó-játék-a-művészet

Nemzeti Népművelődési Intézet, 2014. július 22. 08:45

http://www.nmi.hu/hu/Hirek/Valoban-jo-jatek-a-muveszet

Valóban jó játék a művészet

Átvehették tanúsítványaikat az Országos Felnőttképzési Szakmai Központ első csoportjának végzettjei.

Sikeresen lezárult az Országos Felnőttképzési Szakmai Központ szervezésében elsőként indított „Jó játék a művészet!”- kreatív játszóházvezető képzés. „Jó játék a művészet!”, reményeink szerint a képzés mottójául szolgáló gondolattal távozhatnak azok a résztvevők, akik 2014. július 16-án ünnepélyes keretek között Polyák Albert szakmai igazgatótól vették át a Kreatív játszóház vezetői tanfolyam sikeres elvégzését igazoló tanúsítványukat.

Az újonnan szervezett Országos Szakmai Központ által elsőként indított képzésének célja olyan közművelődésben dolgozó, illetve a különböző generációk, társadalmi csoportok szabadidős programjainak szervezésében részt vállalók továbbképzése azzal a szándékkal, hogy későbbi tevékenységük során a különböző korosztályok kreatív művészeti foglalkoztatását tudják támogatni. Az elsajátított ismeretek birtokában játszóházat vezethetnek, gyermek-foglalkozások, tábori szabadidős programok, nyugdíjas napközik programkínálatát bővíthetik.

A kilenc héten át tartó 120 órás közművelődési szakmai képzés keretében különböző kreatív képző- és fotóművészeti technikákkal, bábos ismeretekkel, valamint dráma és önismereti játékokkal ismerkedhettek a résztvevők. Emellett nagy hangsúlyt fektettek a személyközi és szociális kompetenciák fejlődése, anyanyelvi kommunikáció, valamint a kulturális kifejezőkészség, mint kulcskompetencia területére is. A csoportvezetési ismeretek órák során pedig olyan tudásra tettek szert, amelyek elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy a különböző egyénekből álló csoportok hatékony működtetésében is sikeresek legyenek későbbi tevékenységük során.

A képzés eredményességét olyan kiváló szakemberekből álló oktatói gárda is elősegítette, mint Eifert János fotóművész, Dóri Éva vizuális nevelőtanár, valamint Gudricza Csilla drámapedagógus és  Szluka Judit bábművész.

A gyakorlatközpontú képzés résztvevői saját maguk által készített kiváló munkáikon keresztül is megcsillogtathatták képességeiket, amelyeket a záró alkalommal bemutattak a résztvevőknek. Az elégedettségi kérdőívek alapján szerzett visszajelzésekből kitűnik, hogy pozitív élményekkel, hasznos ismeretekkel fölvértezve kerültek ki a tanfolyamon végzettek és a továbbiakban is igény van az ilyen és hasonló jellegű területek képzési kínálatára.

Szerző: Szabó Tünde

Keller Richárd: Szakmai előadásokkal és képelemző foglalkozásokkal várták a fotósokat a XXI. Egri Fotóművészeti Alkotótáborban. A rendezvényen fotókiállításokkal is bemutatkozhattak a művészek, a kiemelt vendég Eifert János fotóművész volt. TV Eger/Hírek/014-07-18 12:12

2014.07.18

TV EGER/HÍREK/2014-07-18  12:12     http://tveger.hu/hirekreszlet.php?hir=9440

Szakmai előadásokkal és képelemző foglalkozásokkal várták a fotósokat a XXI. Egri Fotóművészeti Alkotótáborban. A rendezvényen fotókiállításokkal is bemutatkozhattak a művészek, a kiemelt vendég Eifert János fotóművész volt.

Az alkotótábort XXI. alkalommal hirdették meg kreatív, szabad alkotói témában. A résztvevők nem szigorúan kötött tematika szerint dolgoztak, a fő hangsúly az egyéni elgondolásokon, kísérletek megvalósításán volt.

Demeter Pál fotóművész, az alkotótábor szervezője megnyitójában hangsúlyozta: rendezvényüknek évről-évre egyre több résztvevője van. Kiemelte: minden fotós számára lehetőséget biztosítanak kreativitásuk kibontakoztatására, legyen az amatőr műkedvelő, vagy fotóművész.

A megnyitón átadták Szerencsi Gábornak, a Heves Megyei Fotóklub egyik tagjának a Nemzetközi Fotóművész Szövetség díját.

Szakmai előadásokkal és képelemző foglalkozásokkal várták a fotósokat, de kiállításokkal is bemutatkozhattak a fotóklubok tagjai, művészei.

A kiemelt vendég Eifert János fotóművész volt, aki több előadást is tartott a kortárs fotóművészetről. A művésznek több éves kapcsolata van az alkotótáborral.

A táborban kötetlen programok is voltak, a vendégek gyárat látogattak és a Bükkben túráztak.

Keller Richárd

2014. július 18. 12:12

Majd hanyatt estem a meglepetéstől… 2014. július 18.

2014.07.18.-Blaskovics-Ferenc-e-mailje

2014.07.17.-RTL Klub, Éjjel-nappal Budapest: Eifert mint ékszerész

Csicsák Ferenc, az ékszerész feleségével Csicsák Ferenc, a  valódi ékszerész és Eifert János, aki csak eljátssza azt (A rendező felvétele) Az Éjjel-nappal Budapest rendezője és operatőre (Eifert János felvétele) Csicsákné, az ékszerész felesége (Eifert János felvétele)

Kedves János!

Csütörtök este nézem a hozzám nem közel álló tv-játékot és abban egy ékszerbolti jelenetet és majd hanyatt estem a meglepetéstől, mert Téged véltelek a képernyőn megjelenni. Aztán a szimpatikus eladó meg is szólalt és tovább már nem volt kétségem. Az egyetlen normális szereplő a sorozatban. Gratulálok! Vagy mégsem Te voltál? Ekkorát azért még ebben a korban sem tévedhetek.

Szeretettel üdvözöl Szegedről   Blaskovics Ferenc

Az Éjjel-nappal Budapest egyik jelenének a forgatása (A rendező felvétele)

2014.07.17.-Bernáth-Bizsu-Facebook

XXI. EGRI FOTÓMŰVÉSZETI ALKOTÓTÁBOR, 2014. július 17–23.

Eger, Bartalovics Béla Közösségi Ház (Eifert János felvétele) 21_fototabor_2014-01_szorolap

2014.07.17.-Szendi-Lajos-Bimbó-Zoltán (Eifert János felvétele) 2014.07.17.-AFIAP-kitünt-átadás (Eifert János felvétele) Bimbó Zoltán, Demeter Pál és a MAFOSZ alelnöke (Eifert János felvétele)

18:00 Tábornyitás. Köszöntőt mond: Demeter Pál Heves Megyei Fotóklub

Kiállítás megnyitó: 21. Egri Fotóművészeti Alkotótábor, Képességeim – Szendi Lajos fotókiállítása

2014.07.17.-Kiállításmegnyitón (Eifert János felvétele) 2014.07.18.-Képnézegetők (Eifert János felvétele) Demeter Pál (Eifert János felvétele) 2014.07.18.-Demeter-Pál-gyűjtése (Eifert János felvétele)

2014.07.18.-Gál-Cecília-kiáll.megnyitó-1

2014.07.18.-Gál-Cecília-kiáll.megnyitó  (Eifert János) 2014.07.18.-Gál-Cecília-kiáll.megnyitó  (Eifert János) 2014.07.18.-Gál-Cecília-kiáll.megnyitó  (Eifert János) 2014.07.18.-Gál-Cecília-kiáll.megnyitó (Eifert János felvétele)

Gál Cecília: Burma csodálatos világa – kiállítás megnyitó. Helyszín: Minorita Rendház Galériája (Dobó tér)

2014.07.18.-Eifert-előadás-01_Víg-lajos-felvétele Víg Lajos és Eifert János felvételei

2014.07.17.-Cirkusz-rekonstrukció_Víg-Lajos-felvétele 2014.07.18.-Eifert-előadásán-07_Víg-Lajos-felvétele

2014.07.18.-Eifert-előadás-03_Víg-lajos-felvétele

2014.07.18.-Eifert-előadás-04_Víg-Lajos-felvétele 2014.07.18.-Eifert-előadásáb-06_Víg-Lajos-felvétele 2014.07.17.-Cirkusz-rekonstrukció_Víg-Lajos-felvétele 2014.07.17.-Cirkusz-rekonstrukció-2_Víg-Lajos-felvétele

Eifert János fotóművész: / Fotóakadémia /KÉPNOVELLÁK / fényKÉP, másKÉPP / digiRama vetítés

2014.07.18.-Eifert-előadás-csoportképe_Víg-Lajos-felvétele

21_fototabor_2014_eger_programok-121_fototabor_2014_eger_programok-2

XXI. EGRI FOTÓMŰVÉSZETI ALKOTÓTÁBOR, 2014. július 17–23.

Helye: Eger Bartakovics Béla Közösségi Ház (3300 Eger, Knézich Károly u. 8.)    INFO: bimbo.zoltan@gmail.com

JÚLIUS 17. CSÜTÖRTÖK

14:00 – 16.00 érkezés, szálláshelyek elfoglalása

(Minorita Rendház – Dobó tér)

17:00 – Vacsora

18:00 Tábornyitás

Köszöntőt mond:

Demeter Pál Heves Megyei Fotóklub

Kiállítás megnyitó:

21. Egri Fotóművészeti Alkotótábor

Képességeim – Szendi Lajos Fotókiállítása

18:30 BEMUTATKOZUNK

· Heves Megyei Fotóklub

· Horváth Zsigmond Lajos Fotókör

19:00 Eifert János fotóművész: / Fotóakadémia /KÉPNOVELLÁK,

fényKÉP, másKÉPP, digiRama vetítés

JÚLIUS 18. PÉNTEK

9:00

Eifert János fotóművész:

/Fotóakadémia /KÉPNOVELLÁK,

fényKÉP, másKÉPP,

digiRama vetítés

15.00 / Magyarósi Péter: A sarkkörön túl, Lappföld

16:00 Vacsora

17:00 / Gál Cecília: Burma csodálatos világa kiállítás megnyitó

Helyszín: Minorita Rendház Galériája (Dobó tér)

19:00 / Zakkar Sándor: Vidróczki Fotókör

20:00 / Benedek László

(Gömöri Fotóklub) Rimaszombat

Ember és természet /

A Felvidék természeti kincseinek kutatása és a fotózása. (barlangok)

JÚLIUS 19. SZOMBAT

délelőtt szabad program, Eger és környéke

16:00 Vacsora

17:00 / Gál Cecília Pillanatok fekete-fehérben

18:00 / Rózsa Zsuzsa Szíria

19:00 / Magyarósi Péter

Modellfotózás 2013-2014

20:00 / Homonnai Fotóklub bemutatója

JÚLIUS 20. VASÁRNAP

Régiségvásár Egerben

10:00 egész napos kirándulás

Cserépfalu – Cserépváralja, Noszvaj, Szomolya, Hór-völgye, Kaptárkövek, De la Motte kastély „ledes” megvilágításban

JÚLIUS 21. HÉTFŐ

9:00 / Teleki Klári: A digitális grafika rejtelmei, alkalmazása

10:00 / Sony termékbemutató

15:00 / Kertész Attila fotóművész 3D képek készítése, tárgyfotózás

17:00 / Ferenczi János Fotókiállításának megnyitása FERENCI JÁNOS

Köszöntőt mond: Molnár István Géza

A megnyitót követően Ferenczi János:

Himalája életképei ötven évvel ezelőtt film megtekintése

19.00 Gál Cecília / Gyermekek a világból

20:00 Házi „tábori” (dia) vetett képes pályázat

JÚLIUS 22. KEDD

Fotókirándulás: Parádsasvár, üvegfúvás fotózása

17:00 Tábortűz – Szépasszonyvölgy

közös vacsora – a vacsorát Kállay László készíti

JÚLIUS 23. SZERDA

43. észak Magyarországi Fotóművészeti Szemle

Molnár István Géza: “Eger Anno”

Bővebb információ, jelentkezés: bimbo.zoltan@ekmk.eu

Kiállítások:

Szendi Lajos: Képességeim

Helyszín: Bartakovics Béla Közösségi Ház

Megtekinthető: 2014. július 20-ig.

21. Egri Fotóművészeti Alkotótábor képei

Helyszín: Bartakovics Béla Közösségi Ház

Megtekinthető: 2014. augusztus 20-ig.

Ferenczi János: Himalája életképei több mint fél évszázaddal ezelőtt

Kiállítás megnyitó: 201. július 21-én, hétfőn 17 órakor

Köszöntőt mond: Molnár István Géza fotóművész

Helyszín: Bartakovics Béla Közösségi Ház

Megtekinthető: 2014. augusztus 15-ig.

45. Észak-magyarországi Fotóművészeti Szemle

Helyszín: Bartakovics Béla Közösségi Ház

Megtekinthető: a fotóművészeti alkotótábor ideje alatt.

Gál Cecília: Burma csodálatos világa

Kiállítás megnyitó: 2014. július 18-án, pénteken 17 órakor

Helyszín: Minorita Rendház Galériája (Dobó tér)

Jelentkezési lap: (e-mailen kérem az adatokat visszaküldeni – cím: bimbo.zoltan@gmail.com)

Alulírott:………………Név, lakcím, telefonszám, email cím:

jelentkezem a 21. Egri Fotóművészeti Alkotótáborba

Elfogadom a 3 – ágyas kollégiumi elhelyezést, (Ha panziót vagy külön szobát szeretne kérem e-mailen jelezze)

Vállalom, hogy a részvételi díjat 35.000 Ft – Ez tartalmazza a szakmai programok részvételi költségét a szállást valamint a 6 reggeli és 6 vacsora költségét – 2014. július 7-ig.

Egri Kulturális és Művészeti Központ

Raiffeisen Bank 12033007 – 00102638 – 00100007

Hervé fotók Hódmezővásárhelyről, Promenad.hu, 2014. július 17. 13:46:09

2014.07.17.-Promenad.hu, Hervé fotók Hódmezővásárhelyről

Hervé fotók Hódmezővásárhelyről

Feltöltő: Megyeri József / 2014-07-17 13:46:09

http://promenad.hu/cikk/herve-fotok-hodmezovasarhelyrol-145014

Harminc különleges fotográfiát adományozott Judith Hervé asszony, a világhírű, hódmezővásárhelyi születésű fotóművész, Lucien Hervé özvegye szülővárosának. A 20. századi építészeti fotográfia megújítójának és legnagyobb alakjának, valamint fiának, Rodolfnak 15-15 művét a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériájában mutatták be.

Almási István, Hódmezővásárhely polgármestere köszöntőjében hangsúlyozta, hogy „a mai kiállítás nem jöhetett volna létre Madame Lucien Hervé nagylelkű felajánlása nélkül, ugyanis a kiállított képeket a városnak adományozta, így nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Hervé emléke előtt méltóképp tiszteleghessen szülővárosa.”

Baki Péter, a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója megnyitóbeszédében megerősítette, hogy mintegy kőbe vésett kánonként szerepel a 20. század legnagyobb kortárs művészei között Lucien Hervé (1910-2007), Hódmezővásárhely leghíresebb szülöttjének a neve, akit a 20. századi építészeti fotográfia megújítójaként és egyik legjelentősebb alakjaként tisztelnek. Hervé Elkán László néven látta meg a napvilágot a dél-alföldi városban. A Franciaországban letelepedett ifjú a második világháború idején az ellenállásban vette fel az Hervé álnevet, melyet később művésznévként használt. Legjelentősebb alkotásai az építészeti fotográfiához kapcsolódnak: különleges aspektusból, a fény és az árnyék ellentétével mutatja be a modern és régebbi korok épületeit, de portréi, zsánerképei, csendéletei valamint a természetről s a véletlen jelenségekről készült képei ugyanúgy magukon viselik egyedi látásmódjának karakterét. Hódmezővásárhely városa 2012-ben adományozott posztumusz díszpolgári címet Lucien Hervének. Rodolf Hervé (1957-2000), a világhírű fotográfus fia Párizsban született. A fiatal művész 1989 utolsó napjaiban érkezett Magyarországra, kifejezetten azzal a szándékkal, hogy dokumentálja a rendszerváltás utáni éveket. Magyar kultúrájú külföldiként sajátos szemszögből követte nyomon és rögzítette a változás éveit, miközben maga is intenzíven részt vett az időszak szubkulturális életében. Mintegy a “tűzvonalból” örökítette meg az átmenet korát, a kulturális underground felszínre törésének idejét a tömegkultúra térhódításának előestéjén.

Eifert János – a Kerengő Galéria művészeti vezetője – elmondta, hogy Lucien és Rodolf Hervé kiállításával a Nemzeti Táncszínház utolsó, pontosan száznegyvenedik fotókiállítása nyílt meg. Remélhető azonban, hogy a népszerű és látogatott művészeti program új helyen él tovább. Majd így folytatta: „A Táncszínház születése percétől, mintegy a vizuális művészetek „szövetségeseként” száznegyven egyéni és csoportos fotókiállítás bemutatására adott szellemi és fizikai teret. E térben, válogatásom alapján – határok és korlátok nélkül – a fotóművészet szinte minden műfaja, alkotói törekvése és gazdag témaválasztéka megmutatkozhatott. A hazai és nemzetközi élvonal képviseletében Baricz Katalintól Tóth Istvánig, Branislav Brkić-től Walter Kühneltig és Echer Károlytól Lucien Hervéig több mint háromszázötven kiállító nevét kellene felsorolnom. Néhányat közülük mégiscsak említenem kell – türelmüket kérve Önöktől – hiszen nélkülük a képek élettelen és jellegtelen, számozott tárgyak lennének. Érdekesek és izgalmasak voltak a tematikus kiállítások. A Tánc a fotóművészetben igazi minőséget mutatott be (Korniss Péter, Keleti Éva, Szalay Zoltán, Bánkuti András, Varga Gábor György, Andrea Paolini Merlo), a Seniorok az ezredfordulón pedig a klasszikus fotográfia legnagyobb hazai képviselőit (Ács Irén, Gink Károly, B. Müller Magda, Nádor Ilona, Németh József, Tabák Lajos, Tillai Ernő, Tóth István) vonultatta fel. A fotóriporterek, a nagy öregek és a fiatalok (Escher Károly, Bánhalmi János, Horváth Dávid, Farkas Tamás, Mátrai Miklós) szintén „szakosodtak”, és remek sportfotókkal, portrékkal, esemény- és színházi felvételekkel örvendeztették meg a galéria látogatóit. A zene, különösen a jazz kedvelt téma (Siklós Péter, Vass Dániel), ábrázolásuk műfajt teremtett. A természetfotó népszerűsége (Kalotás Zsolt, Vajda János, Dombovári Tibor, Rakó Alex, Zsila Sándor) a Táncszínházban is töretlen. Még a városképek, épületfényképezés terén is specialisták (Szentiváni János, Vasja Doberlet, Vladimir Jirnov, Marius Jovaisa, Erhardt László) hozták a minőséget. Az utazás sem a társasutazások knipszelői által ismert formában, hanem a földrajzi-, néprajzi-, társadalmi keresztmetszetet megjelenítő szerzők (Lóránt Attila, Erik Skjøldt, Kocsis András, Robert Jankuloski, Becker Irén) ábrázolásában jelent meg. Az akt műfaját különlegesen érzékeny fotográfusok (Szergej Buszlenko, Jung Zseni, Wágner Ferenc) képviselték. A kísérletező fotográfiát, a különleges technikákat nemcsak a fiatalok „hozzák”, hanem a korosztálytól függetlenül a sajátos gondolkodású és filozófiájú alkotók (Kovács Melinda, Ilku János, Lehotka László, Boldvai Balázs, Fejér Zoltán, Juhász László, Nagy Zopán). A határon túlról, más „kultúrkörből” nem kirándulni, hanem tapasztalatot cserélni és megmérettetni jöttek a nemzetközi ismertségű fotográfusok (Branislav Brkić, Nagyezsda Pavlova, Rudi Haidenthaler, Lennert Géza, Tóth Stefan, Stanislovas Žvirgždas, Nagy Tivadar, Vinko Šebrek). Így teljes az a világ – a fotográfia világa -, amelyet a Kerengő Galéria befogadott és közvetített a táncszerető közönség számára.“

(Eifert Kata Nóra felvételei a kiállítás-megnyitón készültek)

Forrás: Nemzeti Táncszínház, Tornyai János Múzeum

Eladó a lakásom!

Budapest XIV. ker. Dózsa-Gy. út 62.

Dózsa-Gy.-út-62.-Műterem-nappali

2014.07.03.-Dózsa-62.-Nappali-részlet Dózsa-Gy.-út-62.-Nappali-részlet Kiszoba-ággyal

2014.07.02.-Rálátás-a-Városligetre-ablakomból

Budapest, Dózsa Gy. úti lakásunk, 1996. május 4. Budapest, Dózsa Gy. úti lakásunk, 1996. május 4.

Eladó a 7. ker. Dózsa György úton (Külső-Erzsébetváros), jól karban tartott ház 3. emeletén, egy 3 külön nyíló szobás, nagy konyhás, cirkófűtéses lakás. A lakásból gyönyörű a kilátás a Városligetre.
A fényviszonyok nagyon jók, köszönhetően az észak-keleti tájolásnak, és a tulaj ötleteinek. A 2 szélső szoba galériázva van.
Típustégla építésű lakás, alapterület 90 m²
Ingatlan állapota közepes
Fűtés: gáz (cirko), összkomfortos, Lift nincs
Irányár: 18 M Ft

Ha érdekli, hívjon, hogy megmutathassam.
Mobil: +36 20 9342 451

2014.07.02.-Dózsa-Gy-út-62-01 2014.07.10.-Dózsa-Gy.-út-62 lépcsőház (Eifert János felvétele) Dózsa Gy. út 62. Udvarra nézve (Eifert János felvétele) 2014.07.02.-Dózsa-Gy.-út-62. III. emelet (Eifert János felvétele)

1071-Bp-Dózsa-Gy.-út-62.-alaprajz 2014.07.10.-Dózsa-Gy.-út-62. III. 12. sz. lakás konyhája  (Eifert János felvétele) Dózsa-gy.-út-62.-Kopnyha-felől Eifert János felvételei

Offerreal estate for sale l Type apartment in brick building l Price18 Mn HUF l Area size 90 sqm l Condition of propertyin medium condition l No. of rooms 3 l Floor3 l Floors of the building 3 l Atticno l Heatinggas (circulating) l Comfortfull comfort l Elevatornot available l Parkingopen air parking included l Viewstreet view l

Angebot Zum Verkauf l angebotene Immobilie l Typ Wohnung aus Backstein l Kaufpreis 18 Mio Ft l Grundfläche 90 m² l Zustand der ImmobilieIn durchschnittlichem Zustand l Anzahl der Zimmer 3 l Etage 3 l Stockwerke des Gebäudes 3 l Dachgeschossnein l Heizung Gasetagenheizung l Komfort Mit gehobener Ausstattung l Liftes gibt kein l Parken Zur Wohnung gehört ein Außenparkplatz Aussicht Straßen l

X. LOUIS ARMSTRONG JAZZFESZTIVÁL, Terasz.hu, 2014. július 11.

2014.07.11.-Terasz.hu_X.-Louis-Armstrong-Jazzfesztivál

Bánk, 2014. június 27 – 29.

Az idén 10. alkalommal megrendezett Louis Armstrong Jazzfesztivál különleges zenei programja miatt volt érdemes felkeresni a festői völgyben megbújó Nógrád megyei települést. A Bánki-tó víziszínpadán és Louis Armstrong szobránál, a Tó Wellnes Hotel kertjében és más „játszóhelyeken” – Karacs Ferencnek és a Swing Jazz Kultúráért Alapítványnak köszönhetően – a hazai és nemzetközi jazzvilág krémjével találkozhattunk. A gondosan megtervezett előadásokat meglepetéskoncertek „színezték”, és a hétvége minden napját késő éjszakába nyúló örömzene – jam session – zárta.

Scott Robinson és Rókusfaly Pál, mint a fesztivál házigazdái, valamint Kukucska Csilla igencsak változatos műsort konferálhatott: Joe Murányi (1928-2012) szobrának avatása a Bánki-tó víziszínpadánál; Bényei Tamás és a Gramophonia Hot Jazz Orchestra (big band zenekar); Antti Sarpilla Swing Band – Marian Petrescu (SWE), Mihai Petrescu (FI), Keith Hall (GB), Antti Sarpila (FI); A 70 éves Gustav Brom Czech Radio Big Band (CZ); Jam Session és meglepetéskoncertek a Louis Armstrong szobornál a Tó Wellness Hotel kertjében; Pátkai Rozina Quintet; Vince Bartels’ American All-Stars – Alan Vaché (USA), Dan Barrett (USA), Russ Phillips (USA), Jennifer Leitham (USA), Jason Wanner (USA), Vince Bartels (USA); Csík Gusztáv Trió – Csík Gusztáv (H), Alvin Queen (USA), Reggie Johnson (USA), vendégművészek: Joan Faulkner (USA), Scott Robinson (USA); Gospel koncert a balassagyarmati Szentháromság Plébánia Templomban: Sing’n Swing’n Sista’s – Joan Faulkner (USA), Harriet Lewis (USA), Joanne Bell (USA), valamint Reggie Johnson (USA) és Csík Gusztáv (H).

A fesztivált kiötlő néhai Joe Murányi (1928-2012) emlékére szobrot avattak, Győrfi Lajos szobrászművész alkotását. Bizonyára sokan tudják, hogy „Joe bácsi” magyar származású amerikai jazz-klarinétos, zeneszerző és kritikus, Louis Armstrong utolsó, s egyetlen fehér klarinétosa volt. Kortársa volt a jazztörténet nagy klasszikusainak és nemcsak hallgatta őket, hanem személyesen is ismerte a legtöbbjüket és játszott is szinte mindenkivel, aki a műfaj klasszikusai közül számított. Tizenhét évet játszott Roy Eldridge bandájában. “Eldridge és big bandje hosszú időn át, stabilan tartotta a második helyet Armstrong mögött. Rengeteget tanultam mellette, kitűnő iskola volt ez az Armstronggal töltött évekhez.” Aztán 1967-ben az akkor már világhírű Louis Armstrong – akit Joe bácsi egyszerűen csak „Lajosként” emlegetett – klarinétost keresett zenekarába, és választása Joe-ra, a magyar származású, harmincas évei végén járó zenészre esett: ő lett Armstrong bandájának egyetlen és utolsó fehér klarinétosa, egészen Armstrong 1971-es haláláig.

A kilencvenes évektől gyakran járt Magyarországon, játszott szinte az összes magyar tradicionális dzsessz-zenekarral. A többi között televíziós szereplések, CD-k és a bánki Louis Armstrong Jazzfesztivál őrzi magyarországi tevékenységének nyomait. Utóbbi rendezvénynek házigazdája is volt, s ő avatta fel a Tó Hotel kertjében felállított Louis Armstrong-szobrot, amely az egyetlen Armstrong-emlék hazánkban.

[Eifert János]

Rodolf + Lucien Hervé fotókiállítás a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériájában, Budapest, 2014. július 16 – augusztus 15.

2014.07.16.-Lucien-és-Rodolf-Hervé-fotók

A Nemzeti Táncszínház és a Tornyai János Múzeum tisztelettel meghívja Önt és kísérőjét 2014. július 16-án, szerdán 18 órára a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériájába Rodolf + Lucien Hervé fotókiállítás megnyitójára. Köszöntő: ALMÁSI ISTVÁN Hódmezővásárhely polgármestere – A tárlatot megnyitja:BAKI PÉTER a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója – Közreműködik: ORBIS ZENEMŰHELY

Nemzeti Táncszínház (1014 Budapest, Színház u. 1-3.) www.nemzetitancszinhaz.hu

Bódy Magdi & ROCK – szülinapi-koncert az OldBudában, Budapest, 2014. július 10.

2014.07.10.-Bódy-Magdi&-ROCK-szülinapi-koncert 2014.07.10.-Bódy-Magdi-énekel

2014.07.10.-Zenekar-az-OldBudában 2014.07.10.-Bódy-Magdi-énekel-1

2014.07.10.-Bódy-Magdi-énekel-2

2014.07.10.-Bódy-Magdit-köszöntik (Eifert János felvétele) 2014.07.10.-Bódy-Magdi-énekel-4 2014.07.10.-Bódy-Magdi-énekel-3 Eifert János felvételei

2014.07.10.-OldBuda

Kata lányom portfóliója, amelyet a MOME-ra beadott. Budapest, 2014. július 4.

Kata Nóra önéletrajzát olvassa fel, amelyet a MOME-ra beadott (Eifert János felvétele)

Eifert Kata Nóra a MOME-ra beadott portfolójából  (Eifert János reprodukciója) Eifert Kata Nóra a MOME-ra beadott portfolójából  (Eifert János reprodukciója) Eifert Kata Nóra a MOME-ra beadott portfolójából  (Eifert János reprodukciója) Eifert Kata Nóra a MOME-ra beadott portfolójából  (Eifert János reprodukciója)

Eifert Kata Nóra a MOME-ra beadott portfolójából  (Eifert János reprodukciója)

ARATÓ ANDRÁS: KETTES LÁTÁS (Budapest, 2007 – 2014) című fotókiállításának megnyitója, 2014. július 3., csütörtök 17:30

2014.07.03.-Arató András: Kettes látás-kiállításmegnyitó (Eifert János felvétele)

2014.07.03. Radnóti Sándor (Eifert János felvétele) 2014.07.03. László Ágnes (Eifert János felvétele) 2014.07.03. Szalay Zoltán gratulál Arató Andrásnak (Eifert János felvétele) 2014.07.03.-Arató András (Eifert János felvétele)

2014.07.03. Herényi Károly (Eifert János felvétele) 2014.07.03. Csáki-Erika-Gergely-Bea-Móger-Ildikó (Eifert János felvétele) 2014.07.03. Boda Éva Bródy János (Eifert János felvétele) 2014.07.03.-Arató-András-Kettes-látás-Cultiris-04  (Eifert János felvétele)

2014.07.03.-Arató-András-Kettes-látás-Cultiris-03  (Eifert János felvétele) Eifert János felvételei

2014.07.03.-Arató-András-Kettes-látás-Cultiris-08  (Eifert János felvétele)

2014.07.03.-Arató-András-Kettes-látás-Cultiris-05  (Eifert János felvétele) 2014.07.03. Szalay Zoltán, Mandur László, László Ágnes (Eifert János felvétele) 2014.07.03.-Arató-András-Kettes-látás-Cultiris-07  (Eifert János felvétele) 2014.07.03.-Balázsovits-Bródi-Arató-Kocsis (Eifert János felvétele)

ARATÓ ANDRÁS: KETTES LÁTÁS (Budapest, 2007 – 2014) című fotókiállításának megnyitója, 2014. július 3., csütörtök 17:30

Cultiris Galéria, Örkény István Könyvesbolt (1137 Bp. Szent István krt. 26.)

A tárlatot Radnóti Sándor ajánlja a vendégeknek.

2014.07.03.-Arató-András-Kettes-látás-Cultiris-06  (Eifert János felvétele)

„Szeretem Budapestet. Születésem óta itt lakom. Egy közhellyel élve, szinte minden ide köt. Innen mindig elutazom, ide mindig hazajövök. Itt él a rokonaim, a barátaim, a közeli és távoli ismerőseim döntő többsége. Az itt beszélt nyelvet többé-kevésbé értem. Ha nem is ismerem elég jól Budapestet, de minden más várost még kevésbé ismerek. Tudom, hol voltak a legjobb mozik, nagyjából a maiakon is eligazodom… Szeretem Budapestet, például a világ egyik legszebb villamos vonala miatt. Különleges város a miénk, itt például a kettes egészen páratlan. Megjegyzem, a négyes meg a hatos is az…” (Arató András)

2014.07.03.-Arató-András-Kettes-látás-Cultiris-02  (Eifert János felvétele)

Román Péter: Halálosan komoly játék! Eifert János fotográfussal beszélgettünk… Fedél Nélkül – hajléktalanok lapja 2014. július 03. – XXI. évf. 521. szám

2014.07.-FedélNélkül-címlap

2014.07.03.-Fedél-Nélkül-4-o 2014.07.03.-Fedél-Nélkül-5-o

Fedél Nélkül – hajléktalanok lapja 2014. július 03. – XXI. évf. 521. szám

HALÁLOSAN KOMOLY JÁTÉK

Eifert Jánossal beszélgettünk

Román Péter

Mondják, aki kíváncsi, hamar megöregszik, de erre most rácáfolunk. Eifert János nemzetközi szinten elismert művész, tapasztalt alkalmazott fotográfus. Egy baráti örömfotózás után indíttatásról, tehetségről és a társadalmi helyzetről beszélgettünk.

Fotós, fotóművész, fényképész, fotográfus – melyik megszólítást preferálod, és miért?

Egyszerűen Eifert János fotográfusként szoktam bemutatkozni. A rendszerváltás után bekerült az alkotmányba, hogy minden magyar állampolgárnak joga van műalkotást létrehozni, így a címek értelmetlenné váltak, de ez így helyes: a művészetben bármiféle korlátozás rossz. A tehetséget nem lehet papírhoz kötni, hiszen Munkácsy nem attól vált halhatatlanná, hogy a Müncheni Képzőművészeti Akadémiát látogatta, hanem tehetsége, kitartó szívós munkája, de mindenekelőtt a képei tették azzá.

Korábban táncoltál, most fotózol és tanítasz…

Izgő-mozgó srác voltam, kanásztáncot jártam egy iskolaünnepségen. Anyám szerint ügyesen forgattam a botot, meg roptam a táncot, de közben a hétköznapokban fölbuktam a saját lábamban. Hivatásosként aztán a Honvéd együttesben tizenhét éven át táncoltam, bejártuk az országot, a világot, ami óriási ajándék! Közben öcsémtől kaptam egy fényképezőgépet, aki a Szovjetunióban, Odesszában szerzett diplomát. Akkoriban egy női cipőért, vagy orkánkabátért lehetett fényképezőgépet csereberélni. Autodidakta tanultam, mert középiskolai szinten sem volt fotóoktatás, és a szakmában jártasságot szerezve főiskolákon, egyetemeken tanítottam meghívott előadóként külföldön, és itthon is. A hallgatók időről időre jelezték, hogy sokat tanultak tőlem…

Van valamilyen tetten érhető belső indíttatásod, ami alkotásra késztet?

Még nem is gondolkodtam erről. Egy fajta kreativitás munkálkodott bennem mindig is. Bár gyerekkoromban gépészmérnöknek készültem, és mindent igyekeztem hozzá tanulni, még műszaki rajzot is, faltam a könyveket… Büszke voltam a magyar találmányokra, mint pl. a Csonka féle porlasztó, a Kandó féle villanymozdony, vagy a Puskás féle telefonközpont, de ott van még a transzformátor, szódavíz, golyóstoll… Most is hallani, hogy a NASA-nál számtalan olyan részfeleladatot bíznak magyar mérnökökre és tudósokra, amiknek akár a Mars-kutatásban is szerepe lehet!

Hogy jutottál a műszaki érdeklődéstől a tánchoz?

A tudomány, meg a művészet nem áll távol egymástól, mindkettő a világ megismerésének eszköze. Michelangelo, vagy Leonardo nem csak kitűnő festő, szobrász, és költő volt, hanem pl. Leonardo a helikopter és a repülő ősét is megtervezte, várakat, épületeket, fegyvereket tervezett és kivitelezett. Gyermekkoromban gyakran kölcsönöztem művészeti folyóiratokat a könyvtárból. Van Gogh, Munkácsy, Cézanne, és sorolhatnám azokat a művészeket, akiknek a munkája érdekelt. A vizualitás bennem volt, ami a film iránti érdeklődésben is kifejeződött. Hát ezek mind hatnak! A színházi gyakorlat a legjobb óraadóm volt, a világításpróbákon a fényről mindent meg lehetett tanulni. És hát maga a tánc, a koordináció, a térformák, a testrajz: a legjobb kompozíciós gyakorlatok. A táncban az hatott leginkább, hogy ha gondolatban, érzelmileg azonosulva, átéléssel tudtunk valamit előadni, az a közönségnek nagy élményt jelentett. Táncosként tanultam meg, hogy nincs fontos, vagy kevésbé fontos színpad. A nyíregyházi laktanya étkezdéjében, káposztaszagban ülő katonák ugyanolyan jó előadást érdemeltek, mint a nagy külföldi színházak közönségei!

Mi volt a különbség számodra tánc és fotóművészet között?

Valójában a lényegnél tartunk, táncosként előadóművész voltam. Én a rám osztott szerepen keresztül azt formáltam meg a közönségnek, amit a koreográfus elgondolt. Ez természetesen nagyon nagyszerű volt! De a váltás oka mégis az lehetett, hogy fotográfusként alkotó művész vagyok. A fotós a kíváncsiságától vezérelve térül-fordul a világban, emberekkel, tárgyakkal, helyekkel és eseményekkel találkozik, majd ezek leképezésén keresztül mondja el gondolatait és érzéseit. Ma nagyon sokan fényképeznek, bátran mondhatjuk, hogy ez már szinte népművészet, hiszen keresni kell azt,aki nem fényképez, ha mással nem, legalább a telefonjával – bár ezt sem szabad lebecsülni! Ebben a túlkínálatban a minőség átértékelődik, hiszen a facebook-on is csak azokat a képeket jelöljük be, ahol a kép készítője hozzánk közel áll, vagy nekünk fontos a vele kapcsolatos esemény: gyerek, család, iskola… A kép készítésénél a technikai, esztétikai tökéletesség nem annyira fontos, mint az élményszerűség. A jól komponált kép is lehet unalmas, a lényeg, hogy a képen ne fusson át a tekintet, ragadja meg a kép nézőjét, ettől jön létre a kapcsolat.

71 éves vagy, és még mindig dolgozol. Miért nem mentél nyugdíjba? Futja még a hajtóerőből?

Sőt… Néha a régi jegyzeteimet és naplóimat visszaolvasva úgy látom, többet dolgozom, mint fiatal koromban. Egyrészt még mindig hajt a kíváncsiság, másrészt igyekszem a munkám az emberekkel és az emberekért végezni, általánosítok: a művészet képes értéket, tartalmat adni. A fotóművészet, a zene, az irodalom… ha művészet nem lenne, akkor borzasztó rossz lenne az emberiségnek.

A Városligetben voltunk címlapot fotózni, mire belejöttünk, már szinte játék volt. Eifert János ezek szerint tud játszani?

Igen, szeretek is. Elnagyoltan ars poeticámat is úgy fogalmazom meg, hogy számomra játék a fotográfia, – persze halálosan komoly játék: egyszerre jelenti a világ megismerésének lehetőségét, találkozásokat, feladatokat, és azt a szabadságot, hogy gondolataimat saját képi nyelvemet közölhetem. Nézni, látni, láttatni – ez a fotográfus feladata, miközben egyensúlyozik a valóság és a képzelet peremén. Ezt azért fontos hangsúlyoznom, mert bár fotóriporterként is eredményesen dolgoztam, az alkotó fotográfia áll hozzám közelebb, mert ott elsősorban a képzeletből merítek. Becsülve természetesen a dokumentarista fotográfiát, én úgy gondolom, hogy tudok valami többet adni a saját képzeletem által. Mondják is, hogy egyik-másik képem első pillanatban megragadja a szemet.

Említetted a dokumentarista fotográfiát. Egyetértesz-e azzal, hogy erőszak-centrikus, a társadalom valódi ábrázolása szempontjából egyoldalú?

Sokat foglalkoztat ez a kérdés. Ha valaki valamit nagyon jól csinál, azt önmagában is el kell ismerni, szeretni és bíztatni kell. Maradjunk a sajtóban megjelenő képeknél (kivétel a World Press vagy a Magyar Sajtófotó kiállításai), ahol már belépett az üzlet. Tudomásul kell venni, hogy a sajtófotó alkalmazott fotó, és ugyanúgy, mint a reklám, megbízásra készül, és nem saját elhatározásból, vagy erkölcsi elkötelezettségből. A fotográfia bármely területét műveljük, akár tájképeket készítünk, ahol ember nem is látszik, a kép akkor is az emberről és környezetéről szól. Az eleve rokonszenves, becsületes, szorgalmas, jólelkű emberek nem érdekesek, aki sikkaszt, öl, rabol, becstelen, szörnyűséget csinál, rögtön a figyelem középpontjába kerül. Ha a postás harapja meg a kutyát, az kelthet figyelmet…

Elesett, elbukott, vagy beteg emberekkel, akik mindegy, hogy a világgazdasági válság begyűrűzése, vagy az egészségük megroppanása, egy válás, vagy adósságcsapda miatt kerülnek utcára, – ha van megrendelés, ha nincs – foglalkozni kell. Sok kollégámat ismerem, rengeteg fotóriporter van, aki nem megrendelésre, hanem saját lelkiismerete alapján foglalkozik a szegénység témájával. Nem törekszik szenzációra éhes lapját kiszolgálni, hanem kíváncsi, hogyan lehetne segíteni a másikon.

Részt vettél a FN művészeti pályázatának zsűrizésében. Mik a meglátásaid?

Azok helyzete, akik pillanatnyilag rendezetten élnek, dolgoznak, sajnos manapság nem biztos. Életem során én is voltam már nagyon gazdag, pl. a ’80-as években, amikor sorra kaptam a jól fizető reklámfotó megbízásokat, a kiadók és szerkesztőségek is sokat foglalkoztattak. Ám megéltem azt is, hogy sikeres külföldi útról (ahol, mint művészt a „legfelsőbb körökben” is a legnagyobb tisztelettel és elismeréssel fogadtak, és olyan helyekre juthattam el, ahova turistaként nem is tudnám magam befizetni), interjúkkal, tévéspottal a hátam mögött hazaértem, szinte a számláimat sem tudtam rendezni. Ez nemcsak velem fordul elő, beszélhetnék barátaimról: íróról, költőről, zenészről, néprajzkutatóról, munkásról, parasztról… miután sokat utazom, vidékre is gyakran járok, látom, hogy az ország egyre lejjebb és lejjebb csúszik. A leggazdagabbak és a szegények helyzete között óriási különbségek vannak, és ez elszomorító.

De hogy neveket is mondjak: Dvorcsák Gábor, aki a Fedél Nélkül Művészeti Pályázaton vers és grafika kategóriában az Év Alkotása 2013 díjazottja. Nem most ismertem meg a munkáit, hanem egy-két évvel ezelőtt, egy kiállításon. Akár a képeit nézem, akár a verseit olvasom, felmerül a kérdés, hogy más kortársakhoz képest ugyan mi a különbség? Persze az ember tudja a választ, de a tehetség nem pozíció vagy vagyon kérdése. Születik az emberrel, és kemény munkával ki lehet dolgozni, hogy kiemelkedő alkotások születhessenek.

Van szerencsém kortárs költőkkel, festőkkel, szobrászokkal, táncművészekkel és filmesekkel rendszeresen találkozni, tehetséges emberek, akik több figyelmet és elismerést érdemelnének. Az éves díjátadón láthattuk, hogy a FN alkotóinak munkáit fiatal írók és előadóművészek nagy lelkesedéssel olvasták, ezeket jó érzéssel hallgattam. Szinte elégtétellel, hogy na ugye!

Akinek nincs lehetősége talán még mosdani sem úgy, ahogy másoknak, és mégis van kitartása, elkötelezettsége dolgozni, nagy áldozatot vállal. Ha gazdag ember lennék, akkor nem érném be azzal, hogy érméket dobok a koldusoknak, hanem a fedél nélküli alkotóktól is vennék műveket, és méltó helyen kitenném őket a lakásom falára.

Köszönöm az interjút!

Fedél Nélkül – hajléktalanok lapja 2014. július 03. – XXI. évf. 521. szám
HALÁLOSAN KOMOLY JÁTÉK
Eifert Jánossal beszélgettünk
Román Péter
Mondják, aki kíváncsi, hamar megöregszik, de erre most rácáfolunk. Eifert János nemzetközi szinten elismert művész, tapasztalt alkalmazott fotográfus. Egy baráti örömfotózás után indíttatásról, tehetségről és a társadalmi helyzetről beszélgettünk.
Fotós, fotóművész, fényképész, fotográfus – melyik megszólítást preferálod, és miért?
Egyszerűen Eifert János fotográfusként szoktam bemutatkozni. A rendszerváltás után bekerült az alkotmányba, hogy minden magyar állampolgárnak joga van műalkotást létrehozni, így a címek értelmetlenné váltak, de ez így helyes: a művészetben bármiféle korlátozás rossz. A tehetséget nem lehet papírhoz kötni, hiszen Munkácsy nem attól vált halhatatlanná, hogy a Müncheni Képzőművészeti Akadémiát látogatta, hanem tehetsége, kitartó szívós munkája, de mindenekelőtt a képei tették azzá.
Korábban táncoltál, most fotózol és tanítasz…
Izgő-mozgó srác voltam, kanásztáncot jártam egy iskolaünnepségen. Anyám szerint ügyesen forgattam a botot, meg roptam a táncot, de közben a hétköznapokban fölbuktam a saját lábamban. Hivatásosként aztán a Honvéd együttesben tizenhét éven át táncoltam, bejártuk az országot, a világot, ami óriási ajándék!
Közben öcsémtől kaptam egy fényképezőgépet, aki a Szovjetunióban, Odesszában szerzett diplomát. Akkoriban egy női cipőért, vagy orkánkabátért lehetett fényképezőgépet csereberélni. Autodidakta tanultam, mert középiskolai szinten sem volt fotóoktatás, és a szakmában jártasságot szerezve főiskolákon, egyetemeken tanítottam meghívott előadóként külföldön, és itthon is. A hallgatók időről időre jelezték, hogy sokat tanultak tőlem…
Van valamilyen tetten érhető belső indíttatásod, ami alkotásra késztet?
Még nem is gondolkodtam erről. Egy fajta kreativitás munkálkodott bennem mindig is. Bár gyerekkoromban gépészmérnöknek készültem, és mindent igyekeztem hozzá tanulni, még műszaki rajzot is, faltam a könyveket…
Büszke voltam a magyar találmányokra, mint pl. a Csonka féle porlasztó, a Kandó féle villanymozdony, vagy a Puskás féle telefonközpont, de ott van még a transzformátor, szódavíz, golyóstoll…
Most is hallani, hogy a NASA-nál számtalan olyan részfeleladatot bíznak magyar mérnökökre és tudósokra, amiknek akár a Mars-kutatásban is szerepe lehet!
Hogy jutottál a műszaki érdeklődéstől a tánchoz?
A tudomány, meg a művészet nem áll távol egymástól, mindkettő a világ megismerésének eszköze. Michelangelo, vagy Leonardo nem csak kitűnő festő, szobrász, és költő volt, hanem pl. Leonardo a helikopter és a repülő ősét is megtervezte, várakat, épületeket, fegyvereket tervezett és kivitelezett.
Gyermekkoromban gyakran kölcsönöztem művészeti folyóiratokat a könyvtárból. Van Gogh, Munkácsy, Cézanne, és sorolhatnám azokat a művészeket, akiknek a munkája érdekelt. A vizualitás bennem volt, ami a film iránti érdeklődésben is kifejeződött. Hát ezek mind hatnak!
A színházi gyakorlat a legjobb óraadóm volt, a világításpróbákon a fényről mindent meg lehetett tanulni. És hát maga a tánc, a koordináció, a térformák, a testrajz: a legjobb kompozíciós gyakorlatok.
A táncban az hatott leginkább, hogy ha gondolatban, érzelmileg azonosulva, átéléssel tudtunk valamit előadni, az a közönségnek nagy élményt jelentett. Táncosként tanultam meg, hogy nincs fontos, vagy kevésbé fontos színpad. A nyíregyházi laktanya étkezdéjében, káposztaszagban ülő katonák ugyanolyan jó előadást érdemeltek, mint a nagy külföldi színházak közönségei!
Mi volt a különbség számodra tánc és fotóművészet között?
Valójában a lényegnél tartunk, táncosként előadóművész voltam. Én a rám osztott szerepen keresztül azt formáltam meg a közönségnek, amit a koreográfus elgondolt. Ez természetesen nagyon nagyszerű volt! De a váltás oka mégis az lehetett, hogy fotográfusként alkotó művész vagyok. A fotós a kíváncsiságától vezérelve térül-fordul a világban, emberekkel, tárgyakkal, helyekkel és eseményekkel találkozik, majd ezek leképezésén keresztül mondja el gondolatait és érzéseit. Ma nagyon sokan fényképeznek, bátran mondhatjuk, hogy ez már szinte népművészet, hiszen keresni kell azt,
aki nem fényképez, ha mással nem, legalább a telefonjával – bár ezt sem szabad lebecsülni! Ebben a túlkínálatban a minőség átértékelődik, hiszen a facebook-on is csak azokat a képeket jelöljük be, ahol a kép készítője hozzánk közel áll, vagy nekünk fontos a vele kapcsolatos esemény: gyerek, család, iskola…
A kép készítésénél a technikai, esztétikai tökéletesség nem annyira fontos, mint az élményszerűség. A jól komponált kép is lehet unalmas, a lényeg, hogy a képen ne fusson át a tekintet, ragadja meg a kép nézőjét, ettől jön létre a kapcsolat
71 éves vagy, és még mindig dolgozol. Miért nem mentél nyugdíjba? Futja még a hajtóerőből?
Sőt… Néha a régi jegyzeteimet és naplóimat visszaolvasva úgy látom, többet dolgozom, mint fiatal koromban.
Egyrészt még mindig hajt a kíváncsiság, másrészt igyekszem a munkám az emberekkel és az emberekért végezni, általánosítok: a művészet képes értéket, tartalmat adni. A fotóművészet, a zene, az irodalom… ha művészet nem lenne, akkor borzasztó rossz lenne az emberiségnek.
A Városligetben voltunk címlapot fotózni, mire belejöttünk, már szinte játék volt. Eifert János ezek szerint tud játszani?
Igen, szeretek is. Elnagyoltan ars poeticámat is úgy fogalmazom meg, hogy számomra játék a fotográfia, –
persze halálosan komoly játék: egyszerre jelenti a világ megismerésének lehetőségét, találkozásokat, feladatokat, és azt a szabadságot, hogy gondolataimat saját képi nyelvemet közölhetem. Nézni, látni, láttatni – ez a fotográfus feladata, miközben egyensúlyozik a valóság és a képzelet peremén. Ezt azért fontos hangsúlyoznom, mert bár fotóriporterként is eredményesen dolgoztam, az alkotó fotográfia áll hozzám közelebb, mert ott elsősorban a képzeletből merítek. Becsülve természetesen a dokumentarista fotográfiát, én úgy gondolom, hogy tudok valami többet adni a saját képzeletem által. Mondják is, hogy egyik-másik képem első pillanatban megragadja a szemet.
Említetted a dokumentarista fotográfiát. Egyetértesz-e azzal, hogy erőszak-centrikus, a társadalom valódi ábrázolása szempontjából egyoldalú?
Sokat foglalkoztat ez a kérdés. Ha valaki valamit nagyon jól csinál, azt önmagában is el kell ismerni, szeretni és bíztatni kell. Maradjunk a sajtóban megjelenő képeknél (kivétel a World Press vagy a Magyar Sajtófotó kiállításai), ahol már belépett az üzlet. Tudomásul kell venni, hogy a sajtófotó alkalmazott fotó, és ugyanúgy, mint a reklám, megbízásra készül, és nem saját elhatározásból, vagy erkölcsi elkötelezettségből. A fotográfia bármely területét műveljük, akár tájképeket készítünk, ahol ember nem is látszik, a kép akkor is az emberről és környezetéről szól. Az eleve rokonszenves, becsületes, szorgalmas, jólelkű emberek nem érdekesek, aki sikkaszt, öl, rabol, becstelen, szörnyűséget csinál, rögtön a figyelem középpontjába kerül. Ha a postás harapja meg a kutyát, az kelthet figyelmet…
Elesett, elbukott, vagy beteg emberekkel, akik mindegy, hogy a világgazdasági válság begyűrűzése, vagy az egészségük megroppanása, egy válás, vagy adósságcsapda miatt kerülnek utcára, – ha van megrendelés, ha nincs – foglalkozni kell. Sok kollégámat ismerem, rengeteg fotóriporter van, aki nem megrendelésre, hanem saját lelkiismerete alapján foglalkozik a szegénység témájával. Nem törekszenek szenzációra éhes lapjukat kiszolgálni, hanem kíváncsiak, hogyan lehetne segíteni a másikon.
Részt vettél a FN művészeti pályázatának zsűrizésében. Mik a meglátásaid?
Azok helyzete, akik pillanatnyilag rendezetten élnek, dolgoznak, sajnos manapság nem biztos. Életem során én is voltam már nagyon gazdag, pl. a ’80-as években, amikor sorra kaptam a jól fizető reklámfotó megbízásokat, a kiadók és szerkesztőségek is sokat foglalkoztattak. Ám megéltem azt is, hogy sikeres külföldi útról (ahol, mint művészt a „legfelsőbb körökben” is a legnagyobb tisztelettel és elismeréssel fogadtak, és olyan helyekre juthattam el, ahova turistaként nem is tudnám magam befizetni), interjúkkal, tévéspottal a hátam mögött hazaértem, szinte a számláimat sem tudtam rendezni. Ez nemcsak velem fordul elő, beszélhetnék barátaimról: íróról, költőről, zenészről, néprajzkutatóról, munkásról, parasztról… miután sokat utazom, vidékre is gyakran járok, látom, hogy az ország egyre lejjebb és lejjebb csúszik. A leggazdagabbak és a szegények helyzete között óriási különbségek vannak, és ez elszomorító.
De hogy neveket is mondjak: Dvorcsák Gábor, aki a Fedél Nélkül Művészeti Pályázaton vers és grafika kategóriában az Év Alkotása 2013 díjazottja. Nem most ismertem meg a munkáit, hanem egy-két évvel ezelőtt, egy kiállításon. Akár a képeit nézem, akár a verseit olvasom, felmerül a kérdés, hogy más kortársakhoz képest ugyan mi a különbség? Persze az ember tudja a választ, de a tehetség nem pozíció vagy vagyon kérdése. Születik az emberrel, és kemény munkával ki lehet dolgozni, hogy kiemelkedő alkotások születhessenek.
Van szerencsém kortárs költőkkel, festőkkel, szobrászokkal, táncművészekkel és filmesekkel rendszeresen találkozni, tehetséges emberek, akik több figyelmet és elismerést érdemelnének. Az éves díjátadón láthattuk, hogy a FN alkotóinak munkáit fiatal írók és előadóművészek nagy lelkesedéssel olvasták, ezeket jó érzéssel hallgattam. Szinte elégtétellel, hogy na ugye!
Akinek nincs lehetősége talán még mosdani sem úgy, ahogy másoknak, és mégis van kitartása, elkötelezettsége dolgozni, nagy áldozatot vállal. Ha gazdag ember lennék, akkor nem érném be azzal, hogy érméket dobok a koldusoknak, hanem a fedél nélküli alkotóktól is vennék műveket, és méltó helyen kitenném őket a lakásom falára.
Köszönöm az interjút!