János Eifert - Photographer

Archive for január, 2015

A kertész keze. A magyar kultúra napjára – Hét Nap, Szabadka, Szerbia, 2015. január 28.

HÉT NAP | SZABADKA | SZERBIA | 2015. január 28.      http://hetnap.rs/cikk/A-kertesz-keze-18385.html

A kertész keze

2015.01.28.-Hét-Nap-Szabadka-A-kertész-keze

Gyurkovics Virág | 2015.1.28 | LXX. évfolyam 4. szám Múzsaidéző

A kertész keze

Bölcs, öreg kéz. Rajta a repedések hosszú évekről mesélnek, ahogyan tudásról, tiszteletről, alázatról is. Az önzetlen, feltétel nélküli odaadás — mellyel a kéz életet ad egy teremtménynek, gondozza, neveli, amíg az meg nem erősödik — benne van minden mozdulatában, a föld minden érintésében. És a föld meghálálja a gondoskodást.

Eifert János A kertész keze című fotója egy remekmű. Órákig tudnám nézni, miközben a kép inspirálta kérdésekre felelgetek magamnak. Vajon hány év munkája szárította ki ezt a kezet? Mi lehet a kertész első gondolata reggel, amikor felébred? És ha megkérdezném, mit felelne, mire tanította őt a föld szeretete?

Egy szöveg jutott eszembe, mely egy másik témakörben, másik kontextusban hangzott el ugyan, mégis úgy érzem, magában foglalja mindazt, amit akár A kertész keze, akár a magyar kultúra napja alkalmából hozzátehetünk.

Dobszay László (1935—2011) Széchenyi-díjas zenetörténész, népzenekutató, karnagy, egyetemi tanár a Magyar Tudományos Akadémia tagjaként 2007-ben tartotta meg székfoglalóját Kultusz és kultúra címmel. Ahogyan Dobszay az előadásában fogalmaz, a kultúra az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége. A szó jelentése korábban kiterjedtebb volt, mint manapság. A kultúra szó a latin colere igéből ered, melynek egy XVII. századi református lelkész, Pápai-Páriz Ferenc szótára szerinti jelentése: tisztelem, lakom, megmívelem, bírom. Ugyanannak az igének a konkrét jelentését a szövegkörnyezet határozza meg: „valakit nagy becsülettel tisztelni, a szántóföldet művelni, a városban lakni, barátságot tartani, az igazat szeretni, maga tisztiben eljárni.” E szóval azt jelezték tehát, ha az ember serény odaadással fordult valaki vagy valami felé, illetve buzgólkodott, hogy azt a dolgot szolgálja, művelje, tisztelje. A szántóföldet művelni azt jelenti, tudni, hogy a földből csak gondos műveléssel nyerhetőek ki annak értékei. A föld azzal „bünteti” a mímelőket, hogy termése hitvány lesz. Az ékesen mívelt, ékesített dolog a cultus, aki pedig egyvalamiben tanúsítja ezt a figyelmes, tiszteletteljes serénységet, az a cultor — legyen az földműves vagy tanító. A cultura (művelés) jelenti magát a serény, gondos tevékenykedést is, de még inkább annak eredményét, a míves produktumokat, sőt azok összességét, rendszerét, úgyszólván világát is. Dobszay szerint ma a kultúra szó tartalma valahol azagricultura (földművelés) és a cultura Dei (Isten veteménye) jelentése között van, hiszen az ember természeti valójához tartozik, egyszersmind a szellemi javakra vonatkozik. A kultúra az ember belső világát szólaltatja meg és alakítja.

A kertész keze címmel rendezte meg magyar kultúra napi ünnepségét az Életjel — Csáth Géza Művészetbaráti Kör. A Városi Könyvtár olvasótermében megtartott rendezvényen ki-ki a hozzá legközelebb álló módon tett (ön)vallomást, és verssel, a gondolatok sajátos összefűzésével vagy zenével igyekezett megválaszolni azt a látszólag egyszerű, mélyebben belegondolva azonban mégiscsak összetett kérdést: mi a magyar kultúra. Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én tisztázta le a Hymnust. A magyar nép zivataros századaiból fennmaradt költemény befejezésének napját 1989 óta ünnepeljük a magyar kultúra napjaként. Az Életjel egyesület a század-/ezredfordulót megelőző években emlékezett meg először — és egyúttal elsőként Vajdaságban — erről a jeles napról.

Az est házigazdája, Bencsik István bevezetője után Rizsányi Attila szavalta el a magyar himnuszt. Majd következtek az úgynevezett (ön)vallomások, amolyan életjelesen, mindenekelőtt őszintén és megindítóan: dr. Dévavári Zoltán történész, Jónás Gabriella színművész és Palatinus István főtisztelendő tolmácsolásában.

Dévavári Zoltán Tudatom része címmel a történészszemmel helyezte új kontextusba a temetőt, melyben — szakrális helyről lévén szó — kapcsolatba léphetünk azokkal a géniuszokkal, akik a kultúránk, tudatunk alakítói voltak. Hasonló találkozóhelye a múlt nagyjainak és a jelenkorban élő kutatónak a levéltár, ahol a korabeli sajtó és a magánlevelezések böngészésével hosszú-hosszú időt töltve tér- és időbeli zuhanást élhetünk át: Dettre János és Milkó Izidor írásait olvasva az ember egyszer csak ott találja magát 1922-23-ban, e két zseniális ember mellett, akik szinte a barátaivá válnak. Ők is az egyetemes magyar kultúra részei, hiszen olyan időtálló gondolatokat fogalmaztak meg, amelyek méltánytalanul merültek feledésbe a mindenkori politikai megfontolások miatt. A kultúrát nem lehet meghazudtolni, bizonyos szereplőit kitörölni, eltüntetni a tudatból, a történelemből. Akárcsak a hazát, a kultúrát is vállalni kell, még akkor is, ha ezt a XXI. században néha furcsán kommunikálják azok, akik úgy vélik, náluk van a bölcsek köve.

Jónás Gabriella A múltam kötelez (eleink méltó utódjává válni) című előadásában azokat a gondolatokat osztotta meg a közönséggel, amelyek közrejátszottak benne, hogy miként alakult ki benne a magyarkultúra-tudata. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy egy embernek nagyjából tízéves koráig tart az az időszaka, amikor környezete megalapozza az érdeklődési körét, a kultúráját. Az már leginkább tőle függ, hogy a továbbiakban hogyan él ezzel a tudással, hogyan fejleszti, később hogyan adja át. Hogy mit jelent magyarnak lenni, arra Szabadkán tanította meg őt az élet. Miután elsajátította egy másik nép nyelvét, irodalmát, szokásait, hagyományait, hitét, kultúráját, a magyarsága is a helyére került és megerősödött. Erősödött benne a tudat, hogy anyaként fiának, színészként a közönségnek, tanárként a hallgatóknak kell átadnia azt a tudást, amelyet eleitől örökölt, és időközben megtapasztalt, megtanult. Ez óriási felelősség, egyszersmind része az örök körfogásnak is. Számára ez a magyar kultúra, és még sokkal több is.

Ft. Palatinus István Magyar szívvel című előadásában hangsúlyozta, hogy beleszületünk egy kultúrába, mely velünk él, gyarapszik. Amikor felidézi, hogy kik ébresztették fel benne ezt a tudatot, akkor olyan arcok jelennek meg előtte, akik gyerekként meghatározóak voltak az életében, akiktől az anyanyelvet, a gyermekjátékokat, a táncokat, az énekeket tanulta. Ők azok az emberek, akik a kibontakozó értelem útján megmutatták a magyarság szépségeit. Lassan megismerte a magyar nemzet nagyjait, költőket, írókat, művészeket, tudósokat, nem megfeledkezve a legegyszerűbb lelkekről sem, akik nem szerepelnek a lexikonokban. Azok a névtelen, egyszerű, magyar szívű édesapák és édesanyák, akik a magyarságtudatot az újabb nemzedékek szívébe plántálták. Nem dicsőségért, elismerésért küzdöttek, hanem küldetésüket teljesítették, melyet ők is örökségbe kaptak, és úgy éltek meg, hogy számukra is feladat továbbadni, ezáltal másokat is gazdagabbá tenni.

Érdekes, hogy három ember, aki ennyire különböző pályát jár be, amikor azt akarja megfogalmazni, hogy mi a magyar kultúra, mégis ugyanoda lyukad ki. Mindenki számára ugyanazt jelenti ez a fogalom: az anyanyelvet, a gyermekkort és mindazt, ami emberré formálta. Az estre végül felkerült a korona is. Tanúságtételként hangzott el, és szinte a műsorban hallott összes gondolatot egyetlen lélegzetvételben foglalta össze. Zárszóként Liszt Ferenc XII. Magyar rapszódiáját Görög Noémi előadásában élvezhette a közönség.

Az est rendezője Horváth Emma volt. A virágkompozíciót Basity Erika készítette.

A Magyar Fotóművészek Szövetsége tisztújító közgyűlése az Országos Szécsényi Könyvtár dísztermében, Budapest, 2014. január 24.

Az estig tartó, vitákkal és indulatos felszólalásokkal “színezett” közgyűlésen a tagság szavazatai alapján az MFSZ új elnöke Mucsy Szilvia. Az Elnökség tagjai: Baki Péter, Bánkuti András, Féner Tamás, Kiss-Kuntler Árpád, Uhl Gabriella, Urbán Ádám.

Mucsy Szilvia, a Magyar Fotóművészek Szövetsége új elnöke (Eifert János felvétele) 2015.01.24.-MFSZ-tisztújító-közgyűlése (Eifert János felvétele)

A tízórás, vitákkal és indulatos felszólalásokkal “színezett” tisztújító közgyűlés – a leadott szavazatok alapján – Mucsy Szilviát választotta meg az MFSZ új elnökévé. Az Elnökség tagjai: Baki Péter, Bánkuti András, Féner Tamás, Kiss-Kuntler Árpád, Uhl Gabriella, Urbán Ádám.
Az elhúzódó procedúra során – ízlésem és erkölcsi megítélésem szerint – szégyellnivaló megnyilatkozásokkal, megszólalásokkal és reagálásokkal találkoztam. Zavart például az, hogy a leköszönő elnök, Szamódy Zsolt újra jelöltette magát. 12 év után, szerintem minden jóérzésű embernek át kellene adni a hatalmat. Obama elnök (más minőség! összehasonlíthahatlan persze) sem jelölteti magát a következő választásokon. Nem is jelöltethetné, hiszen ezt a törvény sem engedi meg. A Magyar Fotóművészek Szövetsége alapszabályában korábban és a most újonnan elfogadottban szerepelt/szerepel, hogy az elnök személyét harmadszor már nem lehet megválasztani. Nem is értem, hogy jutott eszébe újra indulni az elnöki posztért? A hazai fotóművészet, és az azt képviselő Magyar Fotóművészek Szövetsége erősen megroppant tekintéllyel került szinte az utolsó helyre, a többi művészeti ág viszonylatában. Annyi buta döntéssel, ízléstelen és erkölcstelen hozzáállással, tehetetlenséggel és korrupt elfogultsággal – vélhetően – egyik más szövetségnél sem találkozni. Természetesen lehetnek sokan, akik véleményemmel nem értenek egyet. Ők is értsék meg, ezeket nem elfogultságból, hanem tapasztalatból és egy kicsit nagyobb rálátásból ítélem meg: soha a magyar fotóművészet ennyire rossz helyzetben nem volt. A fotóművészek, fotóriporterek, fényképészek – bárhogy nevezzük is magukat – ilyen kilátástalan helyzetben, mint most még a legnehezebb történelmi helyzetekben sem voltak Vannak persze kivételek, gondolom, az a sok tehetségtelen, vagy nem igazán kvalitásos figura, akik élvezik a mai politikai helyzetből “kiszedhető” előnyöket, bizonyára nem értenek egyet velem. De kérdem én? Az elnöki beszámolóban, vagy a felszólalásokban hallottunk valamit a minket érintő leglényegesebb problémákról? A Fotográfiai Múzeumon helyzetén kívül (Baki Péter okosan és elegánsan válaszolt a felolvasott Szebeni-levélre) kaptunk őszinte helyzetértékelést más fontos területekről? Vélte valaki hallani, hogy kollégáink közül – ráadásul a legtehetségesebbek közé tartozók – a létminimum alatt élnek? Napi gondjaik vannak, és nemhogy az alkotói munkához szükséges eszközöket és anyagokat nem képesek megvásárolniuk, hanem a napi élet, pl. a csekkek befizetése, a kenyérre való is gondot jelent nekik? Az MMA tagjai tisztességes apanázst kapnak havonta, és más támogatási lehetőség is nyitott számukra. Hallott valaki a beszámolókban akár egy félmondatot is arról, hogy a Magyar Művészeti Akadémia tagjai, a fotóművészek hogyan kerülnek oda, hogyan választódnak ki? Egyébként is: akik elismerést, kitüntetést, támogatást kaptak ettől a politikai rendszertől, vajon minden esetben megérdemelten kapták? Ez nem csak a mi területünkről szól, hanem más művészeti ágakról is: látjuk, egy részük máris felejthető, szinte műveiket sem tudjuk felidézni, nemhogy a hazai és nemzetközi művészeti közegben a műveik, munkásságuk alapján szerezett rangjukat, elismerésüket. Életmű-díjat adni olyan kollégáknak, akiknek sem számításba jöhető életművük, sem elismerésre méltó munkásságuk nincs? Nem restellték átvenni a díjakat? Kiállításokat szervezni zárt körben, komoly támogatással segítve, a részvételre való jelentkezés, a megmérettetés lehetősége nélkül? Embereket lejáratni, mert éppen nem szeretjük őket? Úgy ítélni, dönteni, javasolni anélkül, hogy elfogadható ismeretekkel, tudással, tapasztalattal és tisztességgel rendelkeznének? Jelentkezzen az, akinek a tevékenységére, munkásságára és emberségére bárki a hatalomban levők közül odafigyelt. Hogy megismerje, összehasonlítsa és elismerje értékeit? Ha már egy tisztújító közgyűlés zajlik, hogyan fordulhat elő, hogy egyes művészek a politikai gyakorlatból átvett, tisztességtelen lejárató eszközöket (pl. karaktergyilkosság) megengedjenek maguknak? Hogy merészelt Katkó Tamás egy olyan levelet közreadni, ami abban a pillanatba nem megvitatásra, hanem lejáratásra volt alkalmas? Hiszen tudjuk – személy szerint ismereteim alapján én is tudnék – ilyen levelet, vagy információt bevetni. Hogyan lehet egy felvetéssel – Szebeni András levelének a felolvasásával – lefárasztani és tönkre vágni a közgyűlést, hiszen mire a napirend elfogadására sor került, több mint három óra telt el. Nem beszélve a választásról! Mire sor került a tisztújító közgyűlés ezen legfontosabb feladatára, a tagság meghatározó része – főleg a vidékiek és az idősebbek – már elment? De ha már a szavazás, és a szavazatszámlálás felelősen megtörtént, és a levezető elnök hivatalosan kihirdette azt, hogyan lehet újabb trükköket bevetni, hogy annak eredménye kétségbevonható legyen? Még egyszer kérdezem: miért kell a hatalomhoz ennyire ragaszkodni? A körülöttem ülők dörmögték a fülembe, hogy “Miből gondoljátok Ti, a hatalom korábbi birtoklói, hogy ha újraválasztás történne, maradnátok? Nem érezitek, hogy a levegőben lóg a kimondatlan ítélet: Takarodjatok! A szemetet majd eltakarítjuk utánatok…” Vitatkozhatunk ezen, hogy túlzás talán, de tény, hogy izzott a hangulat.

A tagság egy része újraválasztást követel. Azt mondom én is: legyen! Egy tisztázott helyzet segíthetné az új elnök és elnökség munkáját, és nagyobb támogatással bírna.

Akik abban reménykednek, hogy egy újraválasztás a régiek hatalmát erősítené, azok tévednek. Ha megtörténik, meglátják majd, hogy nem egy szavazaton múlik a végeredmény.

Ennyi elpazarolt év után, megérdemelnénk egy szebb jövőt. Lózungnak tűnik talán, de higgyétek el, tényleg jobbat érdemlünk. (Eifert János)

2015.01.24.-Szamódy-Zsolt,-az-MFSZ-volt-elnöke 2015.01.24.-Tímár-Péter-Mucsy-Szilvia (Eifert János felvétele) 2015.01.24.-Szami-Art felszólalása (Herbst Rudolf felvétele) 2015.01.24.-Tarjáni-Antal-PhotoHerbst

2015.01.24.-Zsila-Sándor 2015.01.24.-Urbán-Tamás fiával-PhotoHerbst 2015.01.24.-Szamódy-Zsolt,-Apáti-Tóth-Sándor (Eifert János felvétele) 2015.01.24.-Pettendi-Szabó (Eifert János felvétele)

2015.01.24.-Pető-Zsuzsa-Eifert-János-PhotoHerbst

2015.01.24.-MFSZ-tisztújító-közgyűlése-02 (Eifert János felvétele) 2015.01.24.-MFSZ-tísztújító-közgyűlésén-PhotoHerbst 2015.01.24.-Albertini-Béla-PhotoHerbst 2015.01.24.-MFSZ-közgyűlés-Herbst-Rudi-felv

2015.01.24.-MFSZ-tisztújító-közgyűlésén-02-PhotoHerbst 2015.01.24.-MFSZ-tisztújító-közgyűlésén-04-PhotoHerbst 2015.01.24.-Szamódy-Zsolt-távozó-elnök-PhotoHerbst 2015.01.24.-MFSZ-tisztújító-közgyűlésén-03-PhotoHerbst

Herbst Rudolf és Eifert János felvételei

2015.01.24.-Mandur-László-Féner-Tamás-PhotoHerbst 2015.01.24.-Korniss-Péter-Pettendi-Szabó-PhotoHerbst 2015.01.24.-MFSZ-tísztújító-közgyűlésén-01-PhotoHerbst 2015.01.24.-Kiss-Kuntler-Árpád-PhotoHerbst

2015.01.24.-Fáth-Péter-PhotoHerbst 2015.01.24.-Féner-Tamás és Mandur László (Eifert János felvétele) 2015.01.24.-Markovics-Ferenc-PhotoHerbst 2015.01.24.-Benkő-Imre-PhotoHerbst

2015.01.24.-MFSZ-tisztújító-közgyűlésén-07-PhotoHerbst 2015.01.24.-Gáti-Gyuri-PhotoHerbst 2015.01.24.-Bánkuti-András-PhotoHerbst 2015.01.24.-MFSZ-tisztújító-közgyűlésén-05-PhotoHerbst

2015.01.24.-MFSZ-tisztújító-közgyűlésén-06-PhotoHerbst


Az elnökválasztás eredményének kihirdetésekor (Herbst Rudolf felvétele)

Horváth M. Judit „Néma párbeszéd” című kiállítása az Artphoto Galériában, 2015. január 16 – február 15.

Horváth M. Judit: Más Világ - Hajdúhadház 1995

Horváth M. Judit „Néma párbeszéd” című kiállítása az Artphoto Galériában (Budapest, XI. ker. Bartók Béla út 30.), 2015. január 16 – február 15. A kiállítást Féner Tamás fotóművész nyitotta meg. (www.Artphoto.hu)

Horváth M. Judit: Más Világ - Nyírmada 1994 Horváth M. Judit: Más Világ - Nagyfüged 1994

Horváth M. Judit egy nyugat dunántúli kisvárosban, egy asszimilálódott cigány családba született, majd férje után annak munkájába is beleszeretett. Sokáig nem tudta/vállalta származását, hogy aztán mégis egy roma lap főszerkesztője legyen évekig. Ketten gyakorlatilag végigfotózták Magyarország cigánytelepeit, és a pesti gettósodó kerületeket.

Horváth M. Judit: Más Világ - Ózd 1993 Horváth M. Judit: Más Világ - Csenyéte 1994 Horváth M. Judit képei

Csalóka látszat című munkájáról – ami közel tíz év eredménye, bár nagyon különbözik korábbi dokumentarista fotóitól, mégis rengeteg azonosság található bennük – így vall:

„Származásomból, lelki alkatomból, nem utolsó sorban női mivoltomból adódik, hogy számomra a Valóság és a Mese szorosan összefonódik, a köztük levő szűk mezsgye átjárható. Könnyedén lépek át egyikből a másikba, és e kettős létállapotból fakadó bizonytalanságomból születnek képeim.

A Mágia, a valóság megváltozatásának képessége a gyűjtögetéssel kezdődik, tárgyaim körülvesznek, együtt élek velük akár hosszú évekig, személyes, furcsa kapcsolat alakul ki közöttünk, és egy napon a fotográfia eszközeit használva váratlanul és irányíthatatlanul megszületik a bennem élő kép.

Képeimen alakjaim fiktív életének egy reprezentációja köré saját, valós életem vágyait, elemeit szövöm.

A valóság kirekesztésével, egy alternatív világ megjelenítésével megteremtem a kilépés illetve a belépés, a mással való azonosulás lehetőségét. Lehetőséget teremtek az idegenség megismerésére, betekintést az általam kreált, rám jellemző világba, azt remélve, hogy érzelmi asszociációkat, meglepetést és felismerést váltok ki azokból, akik kapcsolatba kerülnek a képeimmel.

Két különböző világ létezik, a befogadó és a mű világa. Ez a kettős világ egymással szoros kapcsolatban áll. A befogadónak magával hozott ismeretei, érzetei, előítéletei vannak az adott művel kapcsolatban, amelyeket akaratlanul is beépít az éppen látott kép értelmezésébe. Dialógus jön létre a befogadó és a mű világa között.

Ha nem lennének Mesék, fantáziánk, képzelőerőnk nem tudna kibontakozni. Mese nélkül saját világunkba lennénk bezárva, a Mese tulajdonképpen kulcs egy mélyebb megértéshez.“

Horváth M. Judit: Legényke Horváth M. Judit: Szárnyas kutya

Horváth M. Judit: Bújócska Horváth M. Judit: Mi

Horváth M. Judit: Örök tavasz

Horváth M. Judit

1952        Sárváron született

1969-81  Gyermekápolónőként dolgozott

1985       Hivatásszerűen kezdett fényképezni, kezdetben szabadúszóként, különböző lapoknál

1990-95  az Amaro Drom romalap képszerkesztő-fotóriportere,  majd 3 évig a lap főszerkesztője

1994       Sajtófotó – Esszédíj

1998       Más Világ címmel férjével, Stalter Györggyel közösen fotóalbumot jelentetnek meg a hazai cigányság életéről

2002     létrehozzák a Kópia Fotógalériát, ahol csoportos és egyéni kiállításokat rendeznek

2010      magánkiadásban megjelenik Csalóka látszat című könyve az NKA támogatásával

Egyéni kiállításai:

1998      Más Világ Mediawave  Győr

1999      Más Világ Vígadó Galéria Budapest

2000      Más Világ  Kaunas, Litvánia, Bécs, Helsinki,

2007      Más Világ – Bielsko Biala, Lengyelország

2009      Csalóka látszat – Mai Manó Budapest

Csoportos kiállításai:

1993      „A világ létra…” Néprajzi Múzeum

1994      Sajtófotó Néprajzi Múzeum Budapest

1999      Sarah Mortland Galéria és a   magyar konzulátus  New York, USA

2001      Regards Hongrois  Párizs, Franciaország

2006      Válogatott Képek Budapest Galéria

2006      Kutyavilág  Mai Manó Galéria Budapest

2007      Más Világ  San Sperate Szardínia

2008      Most megmutatjuk! Bécs  Collegium Hungaricum

2008      Die vergessenen Europaer   Köln Városi Múzeum

Tagja a Magyar Újságírók Szövetségének és a Magyar Fotóművészek Szövetségének, szabadfoglalkozású fotográfus.

Horváth M. Judit elérhetőségei:

Lakcím: 1135 Budapest Szent László u.33/B.

e-mail cím: hmjblende@fremail.hu

Telefon: +3630 22 18 352

A SzólóDuo fesztivál gálájáról – Terasz.hu, 2015. január 21.

2015.01.21.-Terasz.hu-SzolóDuó-fesztivál-gála

Újlaki Dénes 70 éves. Színésztársai, barátai és tisztelői köszöntötték születésnapján a Kamrában. Budapest, 2015. január 20.

2015.01.20.-Újlaki-Dénes-születésnapi-tortával (Eifert János felvétele)

Sándor Erzsi Újlaki Dénest 70. születésnapján köszönti. Kamra, 2015.01.20. (Eifert János felvétele) Újlaki Dénest 70. születésnapján színésztársai, barátai köszöntik. Kamra, 2015.01.20. (Eifert János felvétele) Újlaki Dénest 70. születésnapján színésztársai, barátai köszöntik. Kamra, 2015.01.20. (Eifert János felvétele) Újlaki Dénes felesége és Haumann Péter színész. (Eifert János felvétele)

Máté Gábor színész, rendező, igazgató (Eifert János felvétele) Újlaki Dénes egyik szerepét idézi. (Eifert János felvétele) Újlaki Dénest 70. születésnapján. Kamra, 2015.01.20. (Eifert János felvétele) Eifert János felvételei

Újlaki Dénest 70. születésnapján színésztársai, barátai köszöntik. Kamra, 2015.01.20. (Eifert János felvétele)

Szacsvay László és Újlaki Dini (Eifert János felvétele) Haumann Péter (Eifert János felvétele) Újlaki Dénest 70. születésnapján színésztársai, barátai köszöntik. Kamra, 2015.01.20. (Eifert János felvétele) Kis-Kovács Sári, Újlaki Dénes és Móger Ildikó (Eifert János felvétele)

L. Horváth Katalin Újlaki Dinivel beszélget (Eifert János felvétele) Móger Ildikó táncol (Eifert János felvétele) Máté Gábor Újlaki Dinit köszönti (Eifert János felvétele)

Újlaki Dénes fiával, mögöttük Haumann Péter. Kamra, 2015.01.20. (Eifert János felvétele) Dini elfújja a gyertyát (Eifert János felvétele) Móger Ildikó és egy régi ismerős Újlaki Dénes születésnapi köszöntésén. Kamra, 2015.01.20. (Eifert János felvétele) Dini ajándékai, köztük a "Geometrikus" akt (Eifert János felvétele)

Újlaki Dénest 70. születésnapján színésztársai, barátai köszöntik. Kamra, 2015.01.20. (Eifert János felvétele)

Újlaki Dénest 70. születésnapján köszöntik színésztársai. Kamra, 2015.01.20. (Eifert János felvétele) Zsámbéki Gábor és Ónodi Eszter, Kamra, 2015.01.20. (Eifert János felvétele) Újlaki Dénest 70. születésnapján színésztársai, barátai köszöntik. Kamra, 2015.01.20. (Eifert János felvétele) Újlaki Dénest 70. születésnapján színésztársai, barátai köszöntik. Kamra, 2015.01.20. (Eifert János felvétele)

Ujlaki Dénes (Budapest, 1945. január 20. –) Jászai Mari-díjas magyar színész.

Édesapja dr. Újlaki Andor újságíró, édesanyja Farkas Irma, Farkas Dénes politikus lánya volt. A budapesti Nemzeti Színház stúdióját 1969-ben végezte el, majd a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött. Játszott a Veszprémi Petőfi Színházban, a győri Kisfaludy Színházban (jelenlegi nevén Győri Nemzeti Színház), a Bartók Gyermekszínházban, a Miskolci Nemzeti Színházban, a szolnoki Szigligeti Színházban, 1981-től a budapesti Nemzeti Színház tagja lett. 1982-ben alapító tagként csatlakozott a Katona József Színházhoz.

Édesapja dr. Újlaki Andor újságíró, édesanyja Farkas Irma, Farkas Dénes politikus lánya volt.[2] A budapesti Nemzeti Színház stúdióját 1969-ben végezte el, majd a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött. Játszott a Veszprémi Petőfi Színházban, a győri Kisfaludy Színházban (jelenlegi nevén Győri Nemzeti Színház), a Bartók Gyermekszínházban, a Miskolci Nemzeti Színházban, a szolnoki Szigligeti Színházban, 1981-től a budapesti Nemzeti Színház tagja lett. 1982-ben alapító tagként csatlakozott a Katona József Színházhoz.

Újlaki Dénes és Eifert János (Móger Ildikó felvétele)

Újlaki Dénes és Eifert János (Móger Ildikó felvétele)

A SzólóDuó 2015 versenyprogram legjobb darabjainak bemutatója a MU Színházban, Budapest, 2015. január 17.

Heritage Koreográfus: Anna PIOTROWSKA (PL), előadó: Anna PIOTROWSKA (PL), Małgorzata PIOTROWSKA (PL) - Photo: Eifert János

A SzólóDuó 2015 versenyprogram legjobb darabjainak bemutatója a MU Színházban, Budapest, 2015. január 17.

A magyar mozdulatművészet több mint százéves hagyományának megőrzésével és megújításával, értékeinek közvetítésével foglalkozó Orkesztika Alapítvány 2015 januárjában, tizenhatodik alkalommal rendezte meg a SzólóDuó Nemzetközi Tánc Fesztivált. A SzólóDuó Fesztivál célja, hogy a szárnyaikat bontogató és tapasztalt alkotókat, táncosokat egyaránt bátorítsa, hogy legújabb alkotásaikat megismertesse a nagyközönséggel. Az idei fesztivált négy jelölőkör előzte meg Németországban, Lengyelországban és Magyarországon, a további pályázók pedig videón keresztül adhatták be jelentkezésüket. Idén ünnepeljük a Lengyel Társfesztivállal való kapcsolatunk 10. évfordulóját, amely a budapesti Lengyel Intézet támogatásával valósulhatott meg.

A Gálaesten a vendégek, valamint a szakmai zsűri döntése alapján a legjobb szóló és a legjobb duó előadások voltak láthatók, továbbá a közönség által kiválasztott legjobb produkciók mindkét kategóriában.

Mandatum Koreográfus: Aleksandra Bożek-Muszyńska (PL), előadó: Aleksandra Bożek-Muszyńska, TULIPÁN Máté (H) - Photo: Eifert János Ira (7 fő bűn részlet) Koreográfus: LŐRINC Katalin, FENYVES Márk, PÁLOSI István, előadó: LŐRINC Katalin - Photo: Eifert János Elhallgatott hétköznapok | Untold weekdays Koreográfus, előadó: SZOMBATI Anett (H), TÓTH Laura (H) - Photo: Eifert János Duett két nyelvre | Duet for two tongues Koreográfus: Anna ARISTARKHOVA (RUS), előadó: Karina SUAREZ BOSCHE (MEX), Anton SOLOVEYCHIK (RUS) - Photo: Eifert János

Ölelés | Embrace Koreográfus: Anonymus (Juhász Kata) (H), előadó: EYASSU - VINCZE Barbara (H), GLÁSER Márton (H) - Photo: Eifert János Arany hal | Gold Fish  Koreográfus, előadó: Dominik WIĘCEK (PL) - Photo: Eifert János SIDE Koreográfus: Shumpei NEMOTO (JP), előadó: Shumpei NEMOTO (JP), VÁRNAGY Kristóf (H) - Photo: Eifert János Performance-a-lépcsőn-01 - Photo: Eifert János

Invidia (7 fő bűn részlet) Koreográfus: MÁNDY Ildikó, FENYVES Márk, PÁLOSI István, előadó: MÁNDY Ildikó - Photo: Eifert János Performance-a-lépcsőn Eifert János felvételei

Ölelés | Embrace Koreográfus: Anonymus (Juhász Kata) (H), előadó: EYASSU - VINCZE Barbara (H), GLÁSER Márton (H) - Photo: Eifert János

Műsor:

Mandatum
Koreográfus: Aleksandra Bożek-Muszyńska (PL), előadó: Aleksandra Bożek-Muszyńska, TULIPÁN Máté (H)

Heritage
Koreográfus: Anna PIOTROWSKA (PL), előadó: Anna PIOTROWSKA (PL), Małgorzata PIOTROWSKA (PL)

Invidia (7 fő bűn részlet)
Koreográfus: MÁNDY Ildikó, FENYVES Márk, PÁLOSI István, előadó: MÁNDY Ildikó

Ira (7 fő bűn részlet)
Koreográfus: LŐRINC Katalin, FENYVES Márk, PÁLOSI István, előadó: LŐRINC Katalin

A ZSŰRI DÖNTÉSE:

LEGJOBB SZÓLÓ TÁNC PRODUKCIÓ 2015
Arany hal | Gold Fish
Koreográfus, előadó: Dominik WIĘCEK (PL)

A ZSŰRI ÁLTAL DÍJAZOTT DUÓK 2015
Ölelés | Embrace
Koreográfus: Anonymus (Juhász Kata) (H), előadó: EYASSU – VINCZE Barbara (H), GLÁSER Márton (H)

Duett két nyelvre | Duet for two tongues
Koreográfus: Anna ARISTARKHOVA (RUS), előadó: Karina SUAREZ BOSCHE (MEX), Anton SOLOVEYCHIK (RUS)

SIDE
Koreográfus: Shumpei NEMOTO (JP), előadó: Shumpei NEMOTO (JP), VÁRNAGY Kristóf (H)

KÖZÖNSÉG DÍJ

Elhallgatott hétköznapok | Untold weekdays
Koreográfus, előadó: SZOMBATI Anett (H), TÓTH Laura (H)

Arany hal | Gold Fish
Koreográfus, előadó: Dominik WIĘCEK (PL)

Eifert mesterkurzus, aktworkshop a TRIPONT-ban, Budapest, 2015. január 16-17.

2015.01.17-Eifert-Fekete-fehér-sorozat

Papp Károly és Németh István – a XXX. Vizuális Művészeti Hónap Fotópályázat II. és III. helyezettjének – közös kiállítása a Budapesti Művelődési Központban, 2015. január 12 – 30.

2015.01.12.-BMK-kiállítás-01

Papp Károly és Németh István - a XXX. Vizuális Művészeti Hónap Fotópályázat II. és III. helyezettjének – közös kiállítása a Budapesti Művelődési Központban, 2015. január 12 – 30. Megnyitó 2015. január 12-én (hétfő) 18:30 órakor. A kiállítást megnyitja: Eifert János fotóművész. (BMK Galéria, 1119 Budapest, Etele út 55.)

2015.01.12.-BMK-kiállítás-02

Papp Károly és Németh István kiállítása, BMK, 2015.01.12. (Vadócz Zsuzsa felvétele)

Kiállításmegnyitó, BMK, 2015.01.12. (Vadócz Zsuzsa felvétele) Eifert János és Papp Károly. BMK, 2015.01.12. (Vadócz Zsuzsa felvétele) Papp Károly képeiről beszél. BMK, 2015.01.12. (Vadócz Zsuzsa felvétele) Kiállításmegnyitó, BMK, 2015.01.12. (Vadócz Zsuzsa felvétele)

Eifert János Papp Károly képeit elemzi. BMK, 2015.01.12. (Vadócz Zsuzsa felvétele)

Kiállításmegnyitó, BMK, 2015.01.12. (Vadócz Zsuzsa felvétele) Németh István. BMK, 2015.01.12. (Vadócz Zsuzsa felvétele) Kiállításmegnyitó, BMK, 2015.01.12. (Vadócz Zsuzsa felvétele)  Vadócz Zsuzsa felvételei

Senior Juhos Nándor, BMK, 2015.01.12. (Vadócz Zsuzsa felvétele) Kiállításmegnyitó,BMK, 2015.01.12. (Vadócz Zsuzsa felvétele) Eifert János, Velicia-Patrus Dorka, Patrus Sándor, BMK, 2015.01.12. (Vadócz Zsuzsa felvétele) BMK, 2015.01.12. (Vadócz Zsuzsa felvétele)

Kiállításmegnyitó. BMK, 2015.01.12. (Vadócz Zsuzsa felvétele)

Фотографска изложба на Янош Ейферт в Сливен – KULTURNI NOVINKI, Bulgaria, Sliven, 11.01.2015 – 23:59

2015.01.11.-Kulturni-Novinki

KULTURNI NOVINKI – 11.01.2015 – 23:59 http://kulturni-novini.info/news.php?page=news_show&nid=20630&sid=2

Фотографска изложба на Янош Ейферт в Сливен

 Началото на творческия сезон през 2015 година за Художествена галерия „Димитър Добрович” в Сливен бе поставено с респектиращ акт: изложба на световноизвестния фотограф Янош Ейферт.

Инициативата в града под Сините скали е организирана съвместно с Унгарския културен институт и е втора след общото начинание: гостуването на творби от Виктор Вазарели тук, на които се насладиха тогава ценителите. Творческото сътрудничество между художествените центрове започна още през 2010 година – с представяне на видния автор в сливенската зала „Сирак Скитник”, като в 2011 година гостува и изложбата „Народно изкуство на област Зала” (Унгария); в следващата година, в къща „Миркович” сливенци видяха творби (емайл) в сбирката под наслов “Огнена магия”. Запомнящи се за почитателите останаха и произведенията в техника „куилт” в изложбата „Метаморфози” (2013 г.), като в отминалата година те се запознаха и с изкуството на творците „народни приложници” от гр. Кечкемет, в  организираната етнографска експозиция.

Настоящата фотоизложба бе открита от директора на ХГ „Димитър Добрович” Даниела Ненчева, изразила удовлетворението си от обещаващо силните начални стъпки за сезона на културния институт. Присъстващите оцениха кредото на артиста Ейферт, осмислящ фотографията „като много сериозна игра и възможност за опознаване на света; за срещи, нови задачи, както и със свободата да изразява мислите си на свой собствен образен език.” Творецът счита, че докато балансира на границата между въображение и действителност, образопишешият (фотографът) осъществява задачата си: „да гледа, да вижда и да прави видимото”.

Изявен творец и представител на жанра в своята страна и в чужбина, Ейферт извървява сложен път от първите си фотографски опити (в 1968 година) със снимките на танцовия състав „Хонвед”. Той продължава през диапорамите (1985 г.), в създаването и редактирането на първото в Унгария онлайн фотографско списание, през организацията на Първата национална унгарска фотоседмица (като неин художествен ръководител) и др. Участието в над 650 общи изложби и експонирането на 150 самостоятелни обуславя признанието за приносите на утвърдения фотограф, получил за работата си близо 170 отличия.

Неговият перфекционизъм се изразява в многобройни опити, търсейки най-въздействащия художествен ракурс и образност (още от времето преди употребата и помощта на фотошоп), използвайки триптиха като основно средство за представяне движението и развитието на обектите. Многообразието, разножанровото себеизразяване (с търсения в сферата на различните видове фотография: актова, с интерес към танцови, природни и приложни обекти), разкриват неспокойния и експериментаторски дух на твореца Ейферт. Посетителите на изложбата се съпричастяват със заключенията на организаторите, анонсиращи я: „Поетични, концептуални и метафорични, фотографиите на Ейферт провокират и ни подканват да разсъждаваме върху общочовешки проблеми. Използвайки възможностите на фотографското изкуство, унгарецът облича в образи философски концепти: динамиката на тялото, изначалната ни връзка с природата и др.”

В негово лице творците от Балканския регион имат свой изявен представител и своеобразен културен посланик, който осъществява и успешна преподавателска,  експертна и лекторска дейност.

Настоящата изложба, след представянето й в Скопие и Прищина, е показана и в редица български селища (в Плевен, в столицата, Велико Търново и др.

Автор: Иванка Денева

Fénytvirágzó fa a címlapon. Barátság, 2014. december 15.

2014.12.15.-Barátság-belső-borító

2014.12.15.-Barátság-címlap

Következő oldal »