Archive for April, 2015
A tánc világnapján – Promenad.hu, 2015. április 30.
A tánc világnapján
A Nemzetközi táncnapot vagy A Tánc Világnapját 1983 óta a klasszikus balett óriásának tartott Jean-Georges Noverre (1727-1810) születésnapján, április 29-én tartják. Ezen a napon az UNESCO egyik tagszervezetének, a Nemzetközi Táncbizottságnak a felügyelete alatt minden évben a világ mindenféle táncát megünneplik.
A Nemzetközi táncnap céljai közé tartozik a tánc népszerűsítése az általános felfogásban, és hogy arra ösztönözzék a kormányokat, hogy minél nagyobb teret szenteljenek a táncnak az oktatási rendszerben az alapfokú oktatástól egészen az egyetemig.
Az idei világnap nemzetközi üzenetét Alkis Raftis, a Nemzetközi Tánc Tanács (CID) elnöke fogalmazta meg, aki szerint a jelen koreográfusainak a más területeken velük egyenrangú művészek közreműködésével kellene bemutatniuk alkotásaikat.
A világnap magyarországi üzenetében Lovas Pál Liszt-díjas, érdemes és kiváló művész, táncművész, balettmester úgy fogalmazott: “értékválságos világban élünk, de nekünk, táncművészeknek és a többi művészeti ág képviselőinek, együtt ebben a világban is értékes gondolatokat, eszméket kell közvetíteni, szórakoztatni és tükröt tartani a közönség elé.”
A táncművészet ünnepén Lőrinc Kati vezetésével a Táncművészeti Főiskola balettnövendékei flashmobbal lepték meg a járókelőket Budapesten, a Vörösmarty téren és a Deák téren.
A Góbi Rita Társulat, a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskola, valamint a Dózsa György Gimnázium és Táncművészeti Szakközépiskola délután 4 órakor tízperces táncakciót mutatott be a Margit híd déli járdáján. A Pas-De-Bridge! Táncolj hídon! elnevezésű kezdeményezéshez bárki csatlakozhatott nemtől, kortól és táncos képzettségtől függetlenül.
A Frenák Pál Társulat a tánc világnapjához időzítve tér vissza másfél év után az InTimE című előadásával az Átrium-Film Színházba. A darabot 2008 decemberében láthatta először a közönség, a bemutató óta eltelt hét évben a produkció a hazai és a nemzetközi táncszcénát is meghódította.
A táncművészet legnagyobb ünnepén a Nemzeti Táncszínház és a Magyar Táncművészek Szövetsége idén is gálaestet rendezett, amely a már javában tartó Budapest Táncfesztivál programját színesítette.
A gála rendezője Vincze Balázs, a Pécsi Balett igazgatója. A Magyar Táncművészek Szövetségének díjait a hazai táncélet prominens személyiségeinek adták át, az est házigazdája Rátóti Zoltán színművész volt. Az estén az előző évi díjazottak léptek színpadra.
Forrás: Magyar Táncművészek Szövetsége
Eifert János felvételei
Fedél Nélkül Művészeti Pályázat, az Év Alkotása 2014-díj átadóünnepsége a Bálint Házban, Budapest, 2015. április 24.
“Az alkotás értéket teremt.” Idén nyolcadik alkalommal került megrendezésre a Menhely Alapítvány Fedél Nélkül című utcalap Év Alkotása Díjátadó Ünnepsége, melynek keretében átadásra kerültek az Év Alkotása-díjak vers, próza és grafika kategóriákban. A 2015. április 24-én, a Bálint Zsidó Közösségi Házban tartott rendezvényen az otthontalan emberek által 2014-ban beadott pályamunkák legjobbjaiért a díjakat kortárs művészek alkotta szakmai zsűri adta át.
Év Alkotása 2014 díjazottjai: Vers kategóriában – Pethő N. Gábor: Májusi fagy, Próza kategóriában – Leontin Med: Anyám, Éva, Grafika kategóriában – Val Morg: Die Brücke – Különdíj: Grafika kategóriában – Haziel: Megsárgult emlékek
Leontin Med: Anyám, Éva |
A belvárosi sétáló utca üzleteinél, karácsony lévén – mondhatni már szabadon – Szent este napjának késő délutánján, színes, égő fények világolnak a kirakatok üvegfalain. Az utcai lámpák is felgyúlnak, így Éva, a fiatalos és csinosnak mondott asszonyka akaratlanul az órájára néz. Egyetlen fuvarja sem volt délután, roppant bosszantó. A téli hidegben néha villanón széttárja prémkabátját, lássák rövid szoknyája alatt formás, kívánatos lábait, hogy egy-egy férfi kuncsaft leszólítsa őt. Gyermekkori karácsonyt idéz fel néki, amint szállingózni kezd a hó, azt a kis szabolcsi falut, hol gyermekként tölthette éveit. A nagyanyja nevelte, kedves jó szülei mondhatni elszegődtek életükkel, az ország ki tudja melyik vidékére. Háromévesként hagyta magára az anyja, apjáról pedig annyit tud, hogy kiment Németországba munkát vállalni. A nagymama szépen nevelte, az iskolában a négyes osztályzatú átlaga mindig megvolt. Nem tudott tovább tanulni, dolgoznia volt szükséges, kellett az a kis pénz. A nagymama súlyos cukorbetegként már alig látott valamit, így ő gondozta. A helyi vegyesboltban helyezkedett el. Nagyon csinos bakfisnak számított a faluban. Egyszerre hárman is udvaroltak néki, az egyikük, Teleki Laci egy jómódú gazda fia, őt is kikosarazta. A helyi futballedző érdeklődésére igent mondott, és így lett a csapat egyik oszlopos tagja, pom-pomlánya. Igaz, a helyi focisták a bajnoki idényben nyeretlenek maradtak, de Évának tetszett a csinos kis fellépő ruhácska, a tánclépéseket hamar megtanulta. Végül Pali bácsival, az edzővel, jó negyvenes férfi, igencsak összejöttek. Éppen tizenöt éves múlt, amikor nagyleány lett. Már pocakosodott, pakolta cókmókját, nem búcsúzott senkitől, felszállt a vonatra, és feljött a fővárosba. Mindennapjai kéregetéssel teltek, néha jól lakott. A hajléktalanszállón intézték a sorsát, és amikor eljött az ideje, 3,60 kg-os fiúgyermeket szült. Egy anyaotthonba fogadták be. Két évet követően egy nyomdában vállalt munkát. A keresetéből egy kis albérletet vett ki a külvárosban. Mondhatni szépen, szerényen éltek kisfiával, Ákossal. A főbérlője Marika, egy idős néni vigyázott a kisfiára. Éva a jóval több pénzért állandó éjszakai műszakot vállalt. Jó pár év elteltével otthagyta a nyomdát, hol megbecsülték a munkáját, és utcanőnek állt. Világ életében csinosnak mondták, és így harmincas éveiben kapkodtak utána a férfiak. Az élet sötétebb oldalát választotta, a megtévesztő csillogást: szép ruhák, drága parfümök és a legdrágább italok azontúl semmi. Igaz, erre csak később jött rá. Igen megszédítette, hogy naponta annyi pénz futott át a kezén, amennyit a nyomdában egy havi bérét jelentette. Beni, a jó ötvenes férfi lett a stricije, mikor először összeverte őt, kiszaladt volna a világból. De hova is mehetett volna. Végül is kijött a férfivel, ki biztosította neki a szabadpiacot azon az utcarészen, ahol árulta magát. Fázósan összehúzza magán a prémkabátot. Mindenképpen szüksége lenne legalább egy légyottból bejövő összegre, két üveg drágább italt venne. Beni azt mondta, mulatnak az este. Újra és újra felteszi magának a kérdést: Mi lesz?!! Állapotos lett valamelyik férfi vendégétől, az apa így ismeretlen. Hiszen a gyereket már nem lehet elvetetnie…, ha Beni megtudja, hogy felcsinálták, és kiesik a robotból pár hónapra… Kispestre jár másnaponként, ahol egy öregasszony valami dohány ízű főzetet itat véle. Éva döntött: nem szül, nem lehet két gyereke ebben az életben. Az utcán turisták számtalan csoportja sodródik a nagykörút irányába. Jó öt centis hó hullott, így fehér karácsonyunk lesz, állapítja meg a nő, amint egy idősebb férfi lép hozzá. A szokásos kérdés-válasz után pedig eltűnnek a közeli utcákban. Ákos tizenhetedik életévében jár, s jókedvűen kortyolgatja Burgundi vörös borát. A kocsma hangulata determinálja, vagy az ő jókedve az oka csapongó gondolatainak, azt maga sem tudja. Mindenesetre alkoholos jókedvében elégtételt érez élete minden napjáért. Ott van neki mindennapi szégyene, melyet nem képes feldolgoznia. Az anyja egy nagy K… Tizenéves lehetett már, az albérleti lakásban napról-napra idegen férfiak jöttek. Csokoládét, és drága bonbonokat hoztak néki. Anyja, Éva ilyenkor mindig leküldte őt a térre egy ezrest a zsebébe téve, hogy vegyen fagylaltot magának, vagy amit szeretne. Nem képes túllépni az egészen, szinte napi jelleggel szembesül a ténnyel, melyet nincs hova rejtenie. Igencsak fáradtnak érzi magát. A pályaudvaron a szokásos külső vágányokon álló, nem éppen Pullman típusú kocsiban húzta meg magát. Hajnalban a rendőrök jöttek, és megfuttatták. Hál’ Istennek van munkája, egy albérletet is kinézett. Egy srác, Alonzo beajánlotta az apjához, ki régiségekkel foglalkozik. Egy hónapja csinálja a munka-bulit. Térített pénzen járja az országot: kisvárosokat, falvakat. Státusza elővásárló. Kis összegben a rokkától, a cserépedényen át a festményekig és bútorokig mindent lefoglal, majd a nagyfőnök emberei kocsival elhozzák a portékát. Igen, felvitte az Isten a dolgát, húszezres bankóval fizet, majd kilép a kocsmából. Nagy hó esett, sietősre fogja a lépteit, most anyjával, Évával találkoznak. A kis cukrászda egy ablak melletti asztalkájánál, Éva több mint kapatos, a sokadik pohárka Unicum likőrt kortyolgatja. – Egyél Ákoska, lakjál jól, ez igazi franciakrémes! – Ez már az ötödik anyám. – Hagyd a gyereket, Éva! Tudja ő, mennyi az annyi a krémesből! Beni szavaira, ki tudja miért, Ákos hálát érez. Anyja dudorászik egy operett slágert. Ákosnak elege van az egész világból. Beni abbahagyja a telefonálást. – Évikém egy vendég, ne igyál többet. Idő van! Éva a fiához fordul miközben táskájából elővett kis tükörben nézi magát. – Ákoska, a vőlegényem volt, ne haragudj, mennem kell, majd keressél. A fiú ott marad egyedül az asztalkánál. Itókás jókedvében megállapítja, még két krémes van előtte a tányéron. …hisz ez a világ rendje. |
Pethő N. Gábor: Májusi fagy |
Még ha te úgy is érzed,
teljesen betölt a szerelem: Fagy van. A piciny madarak holtan zuhannak le a fák ágairól, az állatok beássák magukat a hó alá, a többinek eledelt raknak ki a vadőrök. Szemükig rongyokba bugyolált hajléktalanok melegítik magukat reszkető kutyáikkal. Elképesztő helyeken lelik meg őket a szociális munkások. Az utcákon didergőknek, és a határokon várakozóknak, köddel vegyülő kipufogógázban forró teát osztogatnak. Fagy van. Minden vakít. Vakít. Csúszkál a nép, dülöngél, és érdekes: ma senkire nem mondják, hogy részeg disznó, aki hanyatt esik. Egy idős párt elgázolt a villamos. Fogták egymás kezét. A tűzoltók kétségbeesetten próbálják megemelni a szerelvényt. „ Aki teheti, maradjon otthon, vagy használja a tömegközlekedést!”- Elhangzik napjában ezerszer. Tudom, te most Cupido nyilával szívedben boldogan vérzel, akár bele is halnál a feltámadás reményében…. Irtózatos. A temetőben kettérepesztett jó pár ódon sírkövet. Nem nyugodhatnak a holtak sem. „Combnyaktörés, megint combnyaktörés…”- nyögi az orvos a traumán. Tizenkét órája hajt. Eszeveszett hidegek tombolnak szerte a világon, Még ha te úgy is érzed: teljesen betölt a szerelem: Fagy van. |
A három órás rendezvényen a díjak átadásán túl beszédet mondott Fekete András, Tóth Krisztina és Eifert János zsűritagok, zenélt nekünk „Branyó”, s az AHA-színpad társulata szórakoztatta a megjelenteket.
A zsűri tagjai: Fekete András zsűri elnök, a Barrus Kiadó volt igazgatója – Tóth Krisztina író, költő – Szász Lilla fotóművész – Kukorelly Endre író – Eifert János fotóművész
A nyertes alkotások megtekinthetők facebook oldalunkon: http://www.facebook.com/FedelNelkul (Szenográdi Réka és Kepe Róbert, az FN koordinátorai)
Fotók: Román Péter, Horváth Kriszta, Takács József, Csécsei Ilona, Olasz Ágnes és Eifert János
Középiskolások Képző-, Ipar- és Fotóművészeti kiállítása – 2015. PROMENAD.HU, 2015. április 22. 09:07:34
PROMENAD.HU | 2015-04-22 | 09:07:34
http://promenad.hu/cikk/kozepiskolasok-kepzo-ipar-es-fotomuveszeti-kiallitasa-2015-153260
Középiskolások Képző-, Ipar- és Fotóművészeti kiállítása – 2015
Elsőként a Gyermek és Ifjúsági Művészeti Találkozó keretében megrendezett Fotóművészeti Pályázat kiállítása látható, amelyet Eifert János fotóművész nyitott meg a Kondor Béla Közösségi Házban, Budapesten
„A Kondor Béla Közösségi Ház kiemelt feladatának tekinti a művészeti nevelést, hagyományok ápolását, igyekszünk nagy hangsúlyt fektetni a művészi értékek közvetítésére, a tehetséggondozásra, a művészetet értő és befogadó közönség nevelésére is. 1992 óta viseli intézményünk a Pestszentlőrincen született Kondor Béla, posztumusz Kossuth-díjas képzőművész nevét, így a kondori szellemiség értékeinek közvetítésével bővült a vállalt feladataink sora.
Szívből örülünk annak, hogy immár tizenötödik éve rendezhetjük a középiskolások Képző-, Ipar- és Fotóművészeti kiállítását a kerületi Gyermek és Ifjúsági Művészeti Találkozók programsorozat keretében.
A kiállítás megszervezése már hagyománnyá vált Intézményünkben. Az elmúlt évek során pályázatunk olyannyira népszerűvé vált, hogy az éves rendezvénytervünk kiemelt programja lett, egyre keresettebb a fővároson túl az ország különböző pontjaiban is.
A pályázat és a program fenntartása több okból is indokolttá vált az évek alatt. Folyamatos az érdeklődés a középiskolák részéről. A beadott versenyművek minősége évről évre látványosan emelkedik. Minden évben a művész szakma kiválóságai foglalnak helyet a zsűriben. A rendezvény anyagi, szakmai és erkölcsi támogatottsága folyamatosan emelkedik. Mindezeket az érdemeket látva a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete és a HUNGART Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesülete is a rendezvény mellé állt, 2013-ban itt oszthattuk ki a MAOE elismerő oklevelek első példányait, amelyet azóta is felajánl az egyesület.
A verseny meghirdetésében, a tájékoztatásban, a versenyfelhívás megfogalmazásában, a zsűrizésben, értékelésben minden évben a Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai Intézet nyújt szakmai segítséget. 2011 óta az Intézet is önálló díjat alapított, melyet az a diák nyerhet el, aki a legigényesebb művészi értékű alkotással pályázott.
A beérkezett alkotások közül ebben az évben is a szakmai zsűri választotta ki a díjazottakat és a kiállításra érdemes alkotásokat: a Pro Urbe díjas, idén 80. születésnapját ünneplő Chochol Károly fotóművész átadta a stafétát. 2015-ben a fotókategória zsűrijének elnöki szerepét Eifert János fotóművész vállalta. A képző- és iparművészeti kategória zsűrijének elnöke Varga Ferenc, a Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai Intézet pedagógiai szakértője, médiaművész. Tagok: Bakos Tamás képzőművész, az ELTE Tanító-, és Óvóképző Főiskolai Kar Vizuális Tanszékének vezetője, főiskolai docens, Török Ibolya, szobrászművész, Ravasz Balázs fotográfus.
És most jöjjenek az idei számok. Összesen 36 iskolából (20 fővárosi, 16 vidéki) 396 alkotó 839 munkája érkezett be. Ezen belül a Képzőművészeti pályázatra, 26 iskolából (17 fővárosi, 9 vidéki) 199 alkotó 355 munkája, Iparművészeti pályázatra 15 iskolából (9 budapesti, 6 vidéki) 103 alkotó 156 pályamunkája, Fotóművészeti pályázatra 14 iskolából (10 fővárosi, 4 vidéki) 94 alkotó 328 munkája érkezett be.
A versenyművek között ebben az évben 59 díjat osztott ki a zsűri, melyből MAOE-díjas 5 fő, kerületi különdíjas 3 fő, a Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai Intézet különdíjában 1 fő, a Kondor Béla Közösségi Ház különdíjában 3 fő részesült, valamint 1-1 iskola és felkészítő tanár munkáját találtuk kimagaslónak.
Reméljük, hogy a kezdeményezésünkre a jövőben is nyitottak lesznek, felkelti az új diákok figyelmét, a felkészítő tanárok pedig továbbra is örömmel biztatják tehetséges tanulóikat a részvételre. Köszönjük szépen a munkájukat!”
Császár Bíró Lilla igazgató
A Gyermek és Ifjúsági Művészeti Találkozó keretében megrendezett Fotóművészeti Pályázat díjazottjai:
MAOE díjasok:
Kis-Kéry Anna (Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola és Kollégium, Budapest)
Szabó Zsófia (Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola és Kollégium, Budapest)
Szabadkai Vanda (Egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium és Kollégium)
Fődíjas:
Laukó András (Balassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimnázium, Budapest)
Kerületi díjas:
Csasznek R. Zója (Vörösmarty Mihály Gimnázium, Budapest)
Kondor Béla Közösségi Ház díjazottja:
Maller Emese (II. Rákóczi Ferenc Gimnázium, Budapest)
Díjazottak:
Eördögh Lola (Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola és Kollégium, Budapest)
Miskolczi Réka (Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola és Kollégium, Budapest)
Doktor Melinda (Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola és Kollégium, Budapest)
Varga Zsófia (Arany János Református Gimnázium, Nagykörös)
Bauer Emese (Egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium és Kollégium)
Zsirai Laura Borbála (Kispesti Waldorf Iskola)
Neszt Levente (Balassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimnázium, Budapest)
Díjazott tanár:
Makáryné Fodor Éva (Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola és Kollégium, Budapest)
Forrás: Kondor Béla Közösségi Ház
Fotók: Ravasz Balázs, valamint a fotóművészeti pályázat díjazottjainak felvételei
Csernai Mariann: Egy tökéletes pillanat – BP18, Budapest, 2015. április 20.
BP18, 2015.04.20.
http://www.bp18.hu/cikk.3704.egy_tokeletes_pillanat.html
Egy tökéletes pillanat
Általános és középiskolások fotóiból rendezett kiállítást a Kondor Béla Közösségi Ház. A pályázatra beérkezett több mint 400 alkotást szakértő zsűri értékelte.
A Kondor Béla Közösségi Ház a kerületi önkormányzat és a Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet támogatásával idén 15. alkalommal rendezi meg a Gyermek és ifjúsági művészeti találkozók elnevezésű programsorozatát, melynek keretében április 14-én a középiskolások fotóművészeti pályázatára beérkezett alkotások kiállítás megnyitó és díjkiosztó ünnepsége zajlott. A rendezvényen vendégeket Kucsák László országgyűlési képviselő köszöntötte, a műsorban az Etüd Fúvószenekar működött közre.
A pályázatra 10 fővárosi és 4 vidéki iskola 94 diákja összesen 328 alkotást küldött be. A zsűri tagjaiként olyan neves szakemberek is értélkelték a beérkezett pályaműveket, mint Chochol Károly fotóművész, Varga Ferenc, a Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet pedagógiai szakértője, valamint a zsűri elnökeként Eifert János fotóművész, aki elismeréssel beszélt a fiatal alkotókról.
– Ma a fotóművészet nem csak a pillanat művészete, hanem a gondolkodásé is. Számomra meglepő, ugyanakkor kellemes csalódás volt látni, hogy a fiatalok milyen érett világlátással szemlélik környezetüket. A képek értékelésénél fontos szerepet játszott a mondanivaló, a kompozíció és a technika kivitelezés. Az alkotások között különösen sok természet és tájkép volt, melyek a gyönyörködtetés mellett arra hívták fel a figyelmet, hogy az ember és a természet harmóniája erősen megbomlott. Volt olyan kézzel színezett kép, ami már-már a képzőművészet határán mozgott, míg számos olyan is, ami egy-egy hétköznapi jelent jól elkapott pillanatát ábrázolta. – mondta Eifert János.
A kiállítás nyitvatartási időben április 30-ig tekinthető meg a Kondor Béla Közösségi Házban.
Csernai Mariann
Egy nap Valkonyán, 2015. április 18.
Zalai utazásom során meglátogattam barátaimat – Pápai Saroltát és Magyar Emilt – akik Valkonyán laknak. Valkonya egy kis zsáktelepülés Nagykanizsától légvonalban 14 km-re nyugat-északnyugat irányban. Lankás domboldalakkal körülvett völgyben fekszik festői környezetben. Sok időm nem volt a falubejárásra, de Emil segítségével végigsétáltam a faluban.
Története: Valkonya neve a szláv Volkona személynévből alakult, amely a régebbi Vlkonja – vlk szóból ered, jelentése farkas. Első említése 1019-ből száramzik, amikor egy okirat a zalavári apátság dézsmafizetési helyeként említi. Falunévként először Wolkuna néven szerepel egy 1288-as adásvételi okmányban. A néphagyomány szerint a város közelében Fehérkulcsosvár néven egy erődítmény is állt, amelyet vizesárokkal vettek körül. A török elleni háborúban azonban a település elpusztult, és csak 1694-ben kezdett el újra benépesülni. Majd lassú fejlődés következett be a falu életébe, 1970-ig fokozatosan nőtt a lakosok száma. 1770-ben 159 fő, 1786-ban 225 fő lakott a faluban. 1927-ben új iskolát is építettek. 1970-től aszfaltúton is megközelíthető a település, rá egy évre már autóbusszal is elérhető vált. A község fejlődését a munkanélküliség, az elszigeteltség erősen korlátozza.
Az utóbbi időben a falusi turizmus virágzik. Az érintetlen környezet, a gyönyörű táj, és az igazi falusi nyugalom egyre több turistát vonz. A települést érinti a Dél-Dunántúli Kéktúra.
Eifert János felvételei
BicikliArt országos képzőművészeti kiállítás a Kortárs Galériában, a Vértes Agorájában (Tatabánya, Szent Borbála tér 1.) 2015. április 17 – június 12.
BicikliArt országos képzőművészeti kiállítás a Kortárs Galériában, a Vértes Agorájában (Tatabánya, Szent Borbála tér 1.) 2015. április 17 – június 12.
A kiállítást Menyhárt Jenő, zenész nyitott meg, közreműködött a Bélaműhely zenekar. A megnyitón Menyhárt Jenő, zenész beszélt a bicikliről, életünk egyik legmeghatározóbb eszközéről és a Föld egyik legfontosabb közlekedési eszközéről. A kiállítást is méltatta, hiszen minden ilyen esemény segítséget nyújt ahhoz, hogy a kerékpár közelebb kerüljön az emberhez – fogalmazott Menyhárt Jenő.
Az országos tárlat meghívásos rendszerben, neves művészek közreműködésével jött létre. Témája a kerékpár. A kiállítás a legkülönbözőbb módon szolgálja a közönség és a művészet találkozásait, ismereteket, élményeket nyújtva minden korosztály számára. A kiállítás fő támogatója egy kerékpárral díjazza a közönség által legtöbb szavazatot kapott művészt.
Bodroki Csaba és Tatabánya Point felvételei
A kiállítók: Bács Emese, Bajkó Attila, Barabás Márton, Bojtor Verabella, Bunda Róbert, Eifert János, Fodor Ákos, Germán Fatime, Gulyás Ferenc-Gulyi, Győrfi András, Halász Jácint, Haszon Ákos, Holló Anna, Holló István, Horváth András, Horváth Mónika, Huszti János, Kadosa Kiss József, Kammerlohr Kováts László, Kaposi Endre, Kara György, Koltay Dorottya Szonja, Lévai Ádám, Luzsicza Árpád, Makhult Gabriella, Mátrai István, Matyus Dóra, Miknyik Mihály, Mórocz István, Nagy Gábor, Neuberger István, Nosek László, Oláh György, Orr Máté, Papp Norbert, Párkányi Raab Péter, Révész Napsugár, Roskó Gábor, Szabó Gusztáv, Szabó Sznono Naomi, Szajkó István, Szamódy Zsolt Olaf, Szarka Fedor Guido, Szegedi Katalin, Szigeti Márta, Szpaszov István Zsolt, Tarjáni Antal, Tettamanti Ádám, Tettamanti Béla, Tóth Alíz, Tóth Ernő, Tóth Kristóf, Tóth Pitya István, Untune, Urbán Ádám, Vancsó Zoltán, Verebélyi Diána
Eifert János: BicikliArt – szekvencia (Hódmezővásárhely, 2007)
Középiskolások fotóművészeti kiállítása a Kondor Béla Közösségi Házban, Budapest, 2015. április 14 – 30.
Középiskolások Képző-, Ipar- és Fotóművészeti kiállítása – 2015
Elsőként a Gyermek és Ifjúsági Művészeti Találkozó keretében megrendezett Fotóművészeti Pályázat kiállítása látható, amelyet Eifert János fotóművész nyitott meg a Kondor Béla Közösségi Házban, Budapesten
„A Kondor Béla Közösségi Ház kiemelt feladatának tekinti a művészeti nevelést, hagyományok ápolását, igyekszünk nagy hangsúlyt fektetni a művészi értékek közvetítésére, a tehetséggondozásra, a művészetet értő és befogadó közönség nevelésére is. 1992 óta viseli intézményünk a Pestszentlőrincen született Kondor Béla, posztumusz Kossuth-díjas képzőművész nevét, így a kondori szellemiség értékeinek közvetítésével bővült a vállalt feladataink sora.
Szívből örülünk annak, hogy immár tizenötödik éve rendezhetjük a középiskolások Képző-, Ipar- és Fotóművészeti kiállítását a kerületi Gyermek és Ifjúsági Művészeti Találkozók programsorozat keretében.
A kiállítás megszervezése már hagyománnyá vált Intézményünkben. Az elmúlt évek során pályázatunk olyannyira népszerűvé vált, hogy az éves rendezvénytervünk kiemelt programja lett, egyre keresettebb a fővároson túl az ország különböző pontjaiban is.
A pályázat és a program fenntartása több okból is indokolttá vált az évek alatt. Folyamatos az érdeklődés a középiskolák részéről. A beadott versenyművek minősége évről évre látványosan emelkedik. Minden évben a művész szakma kiválóságai foglalnak helyet a zsűriben. A rendezvény anyagi, szakmai és erkölcsi támogatottsága folyamatosan emelkedik. Mindezeket az érdemeket látva a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete és a HUNGART Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesülete is a rendezvény mellé állt, 2013-ban itt oszthattuk ki a MAOE elismerő oklevelek első példányait, amelyet azóta is felajánl az egyesület.
A verseny meghirdetésében, a tájékoztatásban, a versenyfelhívás megfogalmazásában, a zsűrizésben, értékelésben minden évben a Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai Intézet nyújt szakmai segítséget. 2011 óta az Intézet is önálló díjat alapított, melyet az a diák nyerhet el, aki a legigényesebb művészi értékű alkotással pályázott.
A beérkezett alkotások közül ebben az évben is a szakmai zsűri választotta ki a díjazottakat és a kiállításra érdemes alkotásokat: a Pro Urbe díjas, idén 80. születésnapját ünneplő Chochol Károly fotóművész átadta a stafétát. 2015-ben a fotókategória zsűrijének elnöki szerepét Eifert János fotóművész vállalta. A képző- és iparművészeti kategória zsűrijének elnöke Varga Ferenc, a Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai Intézet pedagógiai szakértője, médiaművész. Tagok: Bakos Tamás képzőművész, az ELTE Tanító-, és Óvóképző Főiskolai Kar Vizuális Tanszékének vezetője, főiskolai docens, Török Ibolya, szobrászművész, Ravasz Balázs fotográfus.
És most jöjjenek az idei számok. Összesen 36 iskolából (20 fővárosi, 16 vidéki) 396 alkotó 839 munkája érkezett be. Ezen belül a Képzőművészeti pályázatra, 26 iskolából (17 fővárosi, 9 vidéki) 199 alkotó 355 munkája, Iparművészeti pályázatra 15 iskolából (9 budapesti, 6 vidéki) 103 alkotó 156 pályamunkája, Fotóművészeti pályázatra 14 iskolából (10 fővárosi, 4 vidéki) 94 alkotó 328 munkája érkezett be.
A versenyművek között ebben az évben 59 díjat osztott ki a zsűri, melyből MAOE-díjas 5 fő, kerületi különdíjas 3 fő, a Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai Intézet különdíjában 1 fő, a Kondor Béla Közösségi Ház különdíjában 3 fő részesült, valamint 1-1 iskola és felkészítő tanár munkáját találtuk kimagaslónak.
Reméljük, hogy a kezdeményezésünkre a jövőben is nyitottak lesznek, felkelti az új diákok figyelmét, a felkészítő tanárok pedig továbbra is örömmel biztatják tehetséges tanulóikat a részvételre. Köszönjük szépen a munkájukat!”
Császár Bíró Lilla
igazgató
A Gyermek és Ifjúsági Művészeti Találkozó keretében megrendezett Fotóművészeti Pályázat díjazottjai:
MAOE díjasok:
Kis-Kéry Anna (Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola és Kollégium, Budapest)
Szabó Zsófia (Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola és Kollégium, Budapest)
Szabadkai Vanda (Egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium és Kollégium)
Fődíjas:
Laukó András (Balassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimnázium, Budapest)
Kerületi díjas:
Csasznek R. Zója (Vörösmarty Mihály Gimnázium, Budapest)
Kondor Béla Közösségi Ház díjazottja:
Maller Emese (II. Rákóczi Ferenc Gimnázium, Budapest)
Díjazottak:
Eördögh Lola (Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola és Kollégium, Budapest)
Miskolczi Réka (Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola és Kollégium, Budapest)
Doktor Melinda (Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola és Kollégium, Budapest)
Varga Zsófia (Arany János Református Gimnázium, Nagykörös)
Bauer Emese (Egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium és Kollégium)
Zsirai Laura Borbála (Kispesti Waldorf Iskola)
Neszt Levente (Balassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimnázium, Budapest)
Díjazott tanár:
Makáryné Fodor Éva (Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola és Kollégium, Budapest)
Forrás: Kondor Béla Közösségi Ház
Fotók: Ravasz Balázs, valamint a fotóművészeti pályázat díjazottjainak felvételei
Műhelymunka Eifert Jánossal. Ma este Kőműves Kata képeit elemezzük – Budapest, 2015. április 8.
Képelemzés, most éppen Kőműves Kata munkáinak bemutatásával
Kőműves Kata kivételes tehetségű és érzékenységű fotográfus, aki megtalálta saját útját és kialakította jellegzetes stílusát, ezért képei összetéveszthetetlenek másokéval. Ma este a legutóbbi önálló kiállításról visszaérkezett képeit elemezzük.
Horváth Árpád a Nemzeti Táncszínház programfüzetébe, Kata önálló kiállításához (Kerengő Galéria, 2011. május) ezt írta róla: „Érzékenység, harmónia, kíváncsiság és vibráló szenvedély.
Talán e négy tulajdonság az, ami Kőműves Katában egyesül az ötödik „őselemmel”: a tökéletességre való elszánt törekvéssel. Ez az az elegy, ami teljessé teszi a munkája gyümölcsét, bármibe fogjon is. És ezek azok a tulajdonságok, amelyek egy nőben felnyitják azt a szemet, amelyen keresztül nemcsak látni, de láttatni is tudják a világot. Észrevetetni velünk, hétköznapi emberekkel a természet, az ember, a mesterséges világ apróbb vagy épp egészen hatalmas szépségeit.
A digitális fotósgeneráció szülötte ő: akkor kezdett komolyan foglalkozni a fényképezéssel, amikor már nem kellett filmekkel, előhívó tankokkal, nagyítókkal és papírokkal bíbelődni. Rengeteg dolgot kell még megmutatnia. S mivel – túl azon, hogy végtelenül szorgalmas – szerencsére széles e Kozmoszban minden érdekli, amiben benne rejlik a szépség, a harmónia, az érzéki szenvedély egy szikrája, az ő szemén, lelkén és optikáján keresztül mi is láthatjuk, milyen gyönyörű is a világ, amiben élünk.”