Archive for November, 2015
Haris László: Nézz körül! – Artphoto Galéria, Budapest, 2015. november 30 – 2016. január 16.
Nézz körül! Haris László fotókiállítása az Artphoto Galériában
Haris László a fotó- és fényművészet határterületein dolgozik évtizedek óta. Számos emblematikus fotográfiát és plakátot készített kulturális és politikai területen egyaránt. Balogh Rudolf- és Demeter-díjas fotóművész, a Magyar Művészeti Akadémia Film és Fotóművészeti tagozatának tagja. Kiállítását Budapesten, az Artphoto Galéria mutatja be, amelyet Kincses Károly fotómuzeológus nyitott meg, és 2016. január 9-ig tekinthető meg.
Borbély László, az Artphoto Galéria kurátora elmondja: „Haris László most bemutatásra kerülő kiállítása alkotói korszakának 2008-tól induló szakaszában született képeit mutatja be. Ebben az időszakban a digitális fotográfia sajátos lehetőségeivel kezdett el foglalkozni, kutatva az új technikák felhasználási módozatait a művészi fotográfiában. Az alkotói folyamatban az új technika helyét és technológiai jelentőségét különleges panoráma képek létrehozásában találta meg. A különböző helyszíneket és történéseket megörökítő képek a digitális megoldásoknak köszönhetően „ragadnak össze” egyetlen, az időben és térben vándorló panoráma képpé, mely a rögzítés módjának köszönhetően több idősíkot is feldolgoz. A képek létrehozása közben a fényképezőgép egy állványfejen forog és általában 24 felvételből áll össze a végleges panoráma kép. Az expozíciók idő- és térbeli „elmozdulásai” egy képbe sűrítve jelennek meg számunkra egy egészen különleges, független valóságot létrehozva.”
Haris László: Budapest, Teleki tér 3.
Haris László fotográfus “Nézz körül!” című kiállítását 2015. november 30- án KINCSES KÁROLY fotómuzeológus nyitotta meg. Helyszín: Artphoto Galéria – Bp. XI. ker. Bartók Béla út 30. – A kiállítás megtekinthető: 2016. január 9-ig. H–Sz–P: 14–19, Szo: 11–14 óra között, valamint előzetes egyeztetés alapján.
Haris László: Kovácsmod
Haris László: Mátyás téri önarckép
Haris László pályáját évtizedek óta kísérem figyelemmel, és látom a folytonosságot és az egymásra építkezést a különböző alkotói korszakai között. 2003-ban a Magyar Fotográfiai Múzeumban kiállítótermében annak a képző-, fotó-, és filmművészet határán álló, ezeket nem ritkán átlépő művésznek a retrospektív kiállításával találkozhattam, akinek pályája már a kezdetektől nem a hagyományos fotóművészeti utat követi. A jórészt nagyméretű, fekete-fehér fotográfiák, brómezüst vintage kópiák, RC és Cibachrome nagyítások, tintasugaras nyomatok, mellettük könyvek, katalógus és folyóirat címlapok, -illusztrációk, valamint videóról filmes és televíziós munkái arról győztek meg, hogy Haris László alkotói tevékenysége, művei fontos részévé váltak a magyar fotográfia történetének. Miért is? „Csendes” képein – amelyeken nem látványos és harsány események, blikkfangos mutatványok jelennek meg harsogó rikácsolással, ordítozó és sulykoló erővel – a gondolat erejével szólít meg bennünket. Bár az érzelmek egyáltalán nem hiányoznak képeiből, szellemiségében egyáltalán nem áll távol a hit és művészet határmezsgyéjén egyensúlyozó, a Bauhauson és az orosz avantgárdon nevelkedett, racionális, materialista világpolgár Kepes György felfogásától. Ez magyarázza, hogy bekapcsolódva a magyar avantgárd művészeti életbe, a „szubjektív fotográfia” útján eljut a konceptuális fotómunkák létrehozásáig, akciók, performanszok szervezéséig. A hetvenes évek elején ott volt a Szürenonon és a művészetpolitikai viharokat is elindított Balatonboglári Kápolnatárlatok kiállítói között. „Haris ahhoz a generációhoz tartozik – írta róla Szemadám György még az aczéli időkben – akik gyermekként érezték az ötvenes évek atmoszféráját, végigélték 1956-ot, tanúi lehettek a hatvanas években megjelenő beat-nemzedék békés forradalmának, a hatvannyolcas párizsi diákfelkelésnek, a fiatalság születő ellenkultúrájának, majd felnőttként a hetvenes évek felé a társadalmi, gazdasági és kulturális megtorpanásnak, a korábbi illúziók és perspektívák szétfoszlásának.”
Nem kétséges, hogy munkáiban mindig is „leképeződik” a kor. Visszapillantva: 1973-as kiállításai – Lépcsőház, Szembesítés, Tér és lehetőség – bizonyára viták tárgyát képezik, az 1989-es Mégis mozog a nép… a társadalmi változások érzékeltetésére koncentrál. 1996-ban a JEL és ÁRNYÉK új hangot üt meg, amelyet 1997-ben az Új kaland, 2002-ben a Kepes György emlékére követ.
2008-tól munkái jelentős része a digitális fényképezés speciális lehetőségeivel foglalkozik, több idősíkot rögzítő panoráma képeket készít. Ahogyan Haris László fogalmaz: „Az új képek egy része Erdélyben készült, ezek összetartozásunk, sorsunk azonosságának jelképei.” Ezekből láthatunk egy erős válogatást az Artphoto Galériában.
Eifert János
Haris László: Kovácsmod
72 év fontosabb állomásai Haris Lászlótól:
„1943 február 9-én születtem Budapesten. Apám műszaki vállalkozó, autóalkatrészeket gyárt, a háború jó konjunktúrát teremtett. Édesanyám a három gyerekkel otthon van, munkáját egy Mari nevű tófalui cselédlány segíti. Apámat néhány hónapos koromban tartalékos tisztként behívják katonának. Vele tulajdonképpen négy és fél éves koromban ismerkedek meg, mikor hazajön az orosz fogságból. Bármily furcsa, ma is pontosan
emlékszem a jelenetre, mikor haza érkezett; soványan, betegen, boldogan végre itthon volt. Hat évvel idősebb bátyám az utánozni való példakép, talán valamiféle apa-pótlék számomra. Tőle tanulok meg fényképezni.
Hat éves koromban már van fényképező gépem, tudok filmet hívni, kontaktolni. Írni, olvasni csak egy évvel később, a Dugonics utcai iskolában tanulok meg.
1956 november 2-án szüleim végre elengednek fényképezni. Nyolcadik kerületi lakásunk közel volt a forradalom legfontosabb eseményeihez, de a jól hallható lövöldözések miatt nem mehettem ki az utcára.
November másodika azonban más volt, mint a korábbi napok. Reggel szép napsütésre és csendre ébredtünk.
Úgy tudtuk, győzött a forradalom, a városban rend van, mindenki bizakodik, hogy el lehet kezdeni végre a normális életet. Délutánig végigjárom és fényképezem a forradalom helyszíneit. Nem sejtem, hogy ötven év múlva ezekből a képekből kiállítás lesz a Műcsarnokban, Washingtonban, Bécsben és még sok helyen. A jövő megismerhetetlenségének jótékony homálya takarja el a lovasrohamot és a könnygázt is.
1957-ben már Vörösmarty-s diákként belépek egy illegális cserkész csapatba. Együtt járjuk a természetet, nyaranként táborozunk azóta is. Az ötvennyolc éves barátság rengeteg közös élménye ma is a legfontosabb számomra.
1968 nyarán diploma a Budapesti Műszaki Egyetemen. Ha valaki utána számol az éveknek, hamar rájön, hogy valami hiányzik. Hát igen, másodéves egyetemistaként rájöttem, hogy a fényképezés, a film és általában a művészetek jobban érdekelnek, mint a műszaki tudományok. Ekkor érnek Magyarországra a francia és a lengyel új hullám filmjei. Harmincszor nézem meg Wajda Hamu és gyémántját, minden időmet kitöltik Truffaut, Godard, Kawalerowicz, Munk, Wajda és Polanski filmjei, jönnek a japánok, a Homok asszonya, a Vihar kapujában s mindenek fölött Fellini. Az Egyetemi Színpadon Perneczky tart hihetetlenül izgalmas előadásokat a modern képzőművészetről, nem csoda, hogy háttérbe szorul a perdület vektor nyomatéka és abba hagyom az egyetemet. Két év múlva szüleim és nálam okosabb barátaim tanácsára (lásd: cserkész csapat) mégis folytatom és be is fejezem az egyetemet; gépészmérnök vagyok.
1968 szeptember. Házasság Ildikóval. Nagy örömünkre öt gyermekünk születik, akiktől – egyelőre – kilenc
unokánk van.
1969 Szürenon kiállítás Budapesten. Művészi pályám igazi kezdete. Az akkor szerveződő Új MagyarAvantgarde művészeiben találom meg a leginkább inspiráló, ihlető legfontosabb társakat. Néhány név ateljesség lehetetlen igénye nélkül: Csáji Attila, Csutoros Sándor, Molnár V. József, Haraszty István, Pauer Gyula,
Hencze Tamás, Lantos Ferenc, Karátson Gábor, Papp Oszkár, Türk Péter, Prutkay Péter. A Szürenon után több, mint 10 évig csak képzőművészeti kiállításokon szerepelek fotóimmal.
1970-73 Balatonboglári Kápolna Tárlatok. A Galántai György által bérelt kápolnában szabad kezdeményezésként megvalósuló tárlatok, rendezvények, koncertek, színi előadások hamar kivívták a Központ rosszallását. A ránk küldött rengeteg manipuláló, fenyegető, aggódó és ígérgető, közben folyamatosan jelentő ügynökök hálózata még ma is felderítetlen. Személyük nem is lényeges, mert a lényeg az, hogy a Pártközpont négy évi manipulációja sem tudta a boglári Kápolna Tárlatokat olyan irányba terelni, ami a hivatalos kultúrpolitika számára elfogadható lett volna. Ekkor jött az Übü királyi fordulat: egy osztag állig
felfegyverkezett katona megtámadta a Kápolnát, ahol épp színi előadás folyt. Mindenkit kizavartak, majd befalazták (!) a kulccsal egyébként biztonságosan zárható kápolnát.
1973-1980 A szűkülő kiállítási lehetőségek miatt konceptuális művek, performanszok korszaka egyedül és közösen Csutoros Sándorral, Molnár V. Józseffel, Szemadám Györggyel.
1980-1990 Boldog, nyugalmas tíz év a Pannónia Filmstúdióban. Már kizárólag a fotográfiával foglalkozom, megismerkedek az animációs filmkészítés technikájával, sok kitűnő művész baráttal, Orosz Istvánnal, Reisenbüchler Sándorral, Horváth Máriával, Jankovics Marcellal, Dargay Attilával, Szoboszlay Péterrel, Vajda
Bélával, másokkal. Orosz Istvánnal közösen rendezett animációs rövidfilmünk az Apokrif.
1990-ben rendszerváltás a Pannoniában is: egyszerre kapom meg tíz éves munkahelyi hűség jutalmamat és felmondásomat. Azóta vagyok „szabadúszó” művész és kényszervállalkozó.
1989-ben alapító tagként bekapcsolódok a Nemzetközi Kepes Társaság munkájába. Ez a magyar Kepes György nevét viselő nemzetközi társaság művészekből és tudósokból áll. Célja a Kepes-i gondolat korszerű tovább éltetése, a művészet és tudomány határterületeinek művelése, az új tudományos eredmények hasznosítása a művészetekben.
1996 óta napjainkig újra fényképezek absztrakt fotókat festmények apró részleteiről. Az 1973 előtti munkák folytatása ez. A világ fölfelé és lefelé tartó végtelenségének megnyilvánulásai ezek a szokatlanul nagy méretű – több méteres – fotográfiák.
2007-ben meghívnak rendes tagnak a Magyar Művészeti Akadémiára. A Makovecz Imre által alapított Akadémia meghívása nagy megtiszteltetés, a Kecske utcai megbeszélések, rendezvények, előadások pedig meghatározó, fontos kulturális események számomra.
2008-tól munkáim jelentős része a digitális fényképezés speciális lehetőségeivel foglalkozik, több idősíkot rögzítő panoráma képeket készítek. Az új képek egy része Erdélyben készült, ezek összetartozásunk, sorsunk azonosságának jelképei.
2011 november 5-én a Művészeti Akadémia köztestület lett. Választott tisztségviselőként energiáim nagy részét leköti a munka és az aggodalommal terhes remény, hogy az Akadémia méltóvá tud-e válni megfogalmazott céljaihoz. Az eredményről majd utódainkat kell megkérdezni 50-60 év múlva.”
Az Artphoto Galéria 2000 óta működik, elsősorban internetes fotóművészeti galériaként, de 2013 ősze óta a budapesti kiállítótermek sorában is jelen van. Alapvető célkitűzése, hogy minél szélesebb körben népszerűsítse és fogadtassa el a művészi fotográfiát, mint műtárgyat és rangos képzőművészeti alkotást,
ezért a kortárs magyar fotográfia jelentős alkotóinak műveit mutatja be kiállításain. Az itt bemutatott képek aláírt példányai egyúttal meg is vásárolhatók. 2013 őszén az Artphoto Galéria internetes portálja is megújult a www.artphoto.hu címen. A honlapon számos kiállítást tekinthetnek meg a látogatók, különböző szempontok alapján válogathatnak a kiállított művek között, illetve lehetőségük van arra is, hogy a kiválasztott képeket megrendeljék és megvásárolják.
A kiállítás a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.
PHOTOEXPO 2015 – Portfólió értékelés Eifert Jánossal, Budapest, 2015. november 29. 10:45 – 17:00
http://photoexpo.hu/portfolio-ertekeles-eifert-janossal/
Portfólió értékelés Eifert Jánossal
Idén először lehetőséged nyílik egy olyan fotós véleményét kikérned munkáiddal kapcsolatban, aki nem csak fotósként de már fotós tanárként is bizonyított. Igen, ő Eifert János, akivel idén leülhetsz 15 percet beszélgetni az eddigi munkáidról, portfóliódról. Nincs más, aki zavarja a konzultációt, ez az idő csak a Tied. Hozd el a legjobban sikerült, vagy a legmegosztóbb fotóidat, és hallgasd meg, hogy mit javasol konkrétan számodra továbblépési lehetőségként az egyik legnagyobb hazai szaktekintély.
A képeidet portfólió albumban, legalább A4-es méretben kinyomtatva vagy számítógépen hozd magaddal. A személyes konzultációk megadott időpontokban kezdődnek, az időpontot a jelentkezésed után külön egyeztetjük.
Vontatóhajóval a Dunán – Budapest-Szentendre, 2015. november 24.
A MAOE “Harmónia” c. kiállítására adjuk be a munkáinkat. A gyűjtés Szentendrén, a Művészetmalomban zajlik. Dömötör László barátom ötletéből az ő vontatóhajóján tesszük meg az utat Budapest – Szentendre viszonylatában. Lili is velem tart, visszafelé Siklós Pétert is felvesszük. Közben fényképezek, élvezem és csodálom a késő őszi hangulatot, a víz játékát, a napsütést. Közben ránézek az androidos telefonomra, jönnek a hírek: Az Iszlám Állam lopott útleveleit használhatták a párizsi terroristák; Lelőtt orosz gép: a navigátor szerint nem sértették meg a török légteret; Kettős gyilkosság Érden – Egymilliót fizetne a rendőrség; Világháború után érdeklődő felvidéki magyarokat fogott a TEK; Mészáros Lőrinc mindössze fél perc alatt jutott földhöz; Mészáros Lőrinc, Orbán Viktor jó barátja, Felcsút első számú gázszerelője és egyben polihisztora megint nagyot ment egy közbeszerzésen. Ezúttal a Mészáros és Mészáros Kft. Szilvásváradon építhet lovardát – írta a napi.hu. Elteszem a telefonomat, nézem inkább a víz játékát…
Eifert János mesterkurzusa – Táncfotó Workshop a Sidelight Photo Studio-ban. Budapest, 2015. november 21.
Táncfotó Workshop a Sidelight Photo Studioban, Csendes Krisztina szervezésében, Barna Júlia, Petróczi Réka, Horváthné Lovas Ildikó, Németh Melinda, Gregorits Dániel, Kovács Krisztina, Jakovicsné Gadányi Andrea, Józsa Károly, Tóth Brigitta és Olasz Ágnes részvételével.
Akiket fényképeztünk: Szél Dalma, Mészáros Attila – a Magyar Táncművészeti Főiskola végzett növendékei, Téglás Krisztina “Haalima” és Márton Jeddi, az Anima Prizma Műhely művészei.
Eifert János, Csendes Krisztina, Olasz Ágnes, Józsa Károly, Kovács Kriszta és Jakovicsné-Gadányi-Andi felvételei
Csoportkép a résztvevőkkel (nem sorrendben): Csendes Krisztina, Barna Júlia, Petróczi Réka, Horváthné Lovas Ildikó, Németh Melinda, Gregorits Dániel, Eifert János, Kovács Krisztina, Jakovicsné Gadányi Andrea, Józsa Károly, Tóth Brigitta és Olasz Ágnes (Józsa Károly felvétele)
Orosz István könyvei a Pesti Vigadóban. Budapest, 2015. november 4.
Orosz István – az í ró
Orosz István versei és regényei születéséről beszélgetett Ács Margit íróval. A követ és a fáraó című esszéregényét Illyés Mária művészettörténész, a Sakkparti a szigeten című, legújabb könyvét Babus Antal, az MTA Kézirattár osztályvezetője ismertette. Az esten Orosz István felolvasott műveiből.
A Kossuth-díjas grafikusművész írói munkássága az évek során fölé nőtt annak, hogy alkotói kitérőnek tekinthessük: egy jelentős írói mű formálódott ki a verseskötetekből, a regényes művészeti esszékből (A követ és a fáraó, 2011) és legutóbbi, fikciót és dokumentumot vegyítő, a Gorkij villájában, Lenin és Brodszkij között lezajlott nevezetes sakkparti titkos hátterét feltáró történelmi regényében (Sakkparti a szigeten, 2015).
Szervező: Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozata
Időpont: 2015. november 4., szerda, 17 óra, Helyszín: Pesti Vigadó, Makovecz terem (1051 Budapest, Vigadó tér 2., IV. emelet)
Tímár Péter filmrendező előadása az Erzsébetligeti Színházban, Budapest, 2015. november 18.
Tímár Péter filmrendező előadása – Kelko Niki szervezésében – világításról, kompozícióról, vágásról elsősorban fotósoknak! A filmművészet alapja a fotózás, a mozgóképek megalkotásához elengedhetetlen az állóképek iránti érzékenység. Tímár Péter egészen egyedi látványvilága ezt a kapcsolatot hozta felszínre.
Mit kell tudnunk “alapban” a nagyszerű előadóról?
Tímár Péter filmrendező, vágó, forgatókönyv író. Balázs Béla díjas művész. Tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. 1968-tól amatőr filmesként dolgozott, 1974-től filmgyári grafikus, majd trükk-készítő volt. 1984-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskola kameraman szakát. 1976-1985 között a Balázs Béla Stúdió tagja volt, ahol első experimentális filmjeit készítette el. 1985-ben rendezte első játékfilmjét Egészséges erotika címmel. Ismertebb filmjei: Egészséges erotika (1985) rendező, forgatókönyvíró, vágó, Moziklip (1987) rendező, forgatókönyvíró, operatőr, vágó, A legényanya (1989) vágó, Csapd le csacsi! (1990) rendező, forgatókönyvíró, vágó, Csinibaba (1997) rendező, forgatókönyvíró, vágó, 6:3 avagy, játszd újra Tutti (1998) rendező, forgatókönyvíró, vágó, Zimmer Feri (1998) rendező, író, forgatókönyvíró, vágó, Vakvagányok (2001) rendező, forgatókönyvíró
A MAOE Fotóművészeti Tagozatának tisztújító közgyűlése – Budapest, 2015. november 5.
Amikor Herbst Rudolf, Agócs József, Senior Juhos Nándor és saját képeim segítségével beszámolok a MAOE Fotóművészeti Tagozata tisztújító közgyűléséről, sokan kérdezhetik, hogy egyáltalán, mi is az a MAOE? Válaszom a Wikipedia segítségével:
A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE) 1992-ben alakult Budapesten a megszűnt Művészeti Alap jogutódjaként. A Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány mellett működő országos egyesület, amely a képzőművészek, iparművészek mellett a fotóművészeket, az írókat és a zeneművészeket is egyesíti. Tehát Fotóművészeti-, Iparművészeti-, Irodalmi-, Képzőművészeti és Zenei tagozatai vannak.
A MAOE Magyarország legnagyobb taglétszámú, a hivatásos alkotó művészeket tömörítő szervezete. Az egyesület célja a tagok szociális támogatása, szakmai érdekképviselete, jogsegélyszolgálat, kiállítások szervezése.
Most a közel 330 tagot számláló Fotóművészeti Tagozat tisztújító közgyűlésén a leköszönő vezetőség nevében S. Faragó Gyöngyi beszámolt az elmúlt öt év tevékenységéről. A hozzászólók megköszönték áldozatos és sikeres, öt évi munkájukat. Ezt követően került sor a jelöltállításra, majd a titkos szavazásra. Végül megszületett az eredmény, és Markovics Ferenc ismertette a leadott szavazatok alapján a Fotóművészeti Tagozat új vezetőségét, amely 2016. januárjában kezdi meg munkáját: Hupján Attila – elnök; Fekete István; Vajda János; Zsila Sándor
Herbst Rudolf, Agócs József , Juhos Nándor és Eifert János felvételei
Az elmúlt öt év munkájáról elhangzottak mellett beszédes összegzéseként olvashatjátok a MAOE Fotóművészeti Tagozata csoportos kiállításainak 2010 – 2015 közötti időszak teljes listáját:
DEBRECEN MA
2010. január 21 – január 30. FÓRUM Bevásárlóközpont, Debrecen
VÁLTOZATOK MONA LISA-ra
2010. február 9 – február 26-ig, Civil Közösségek Háza, Pécs
MÚLT IDŐK MASINÁI
2010. május 29 – június 27. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest
VÁLTOZATOK MONA LISA-ra
2010. május 28 – június 12. Kálmán Imre Művelődési Központ, Siófok
ÓBUDA NAPJA
2010. augusztus 24 – szeptember 14. Platán Könyvtár, Óbuda
DEBRECEN MA ( Debrecen új arca )
2010. szeptember 8 – szeptember 21. MÉLIUSZ KÖZPONT, Debrecen
A DUNA AZNAP
2010. szeptember 21 – október 12. Klebelsberg Kultúrkúria, Pesthidegkút
65 FOTÓ / Válogatás az elmúlt öt év munkáiból
2010. november 17 – december 1. Duna Galéria
2011
A DUNA, mely múlt, jelen, s jövendő
2011. január 17 – január 30. Újpesti Gyermek Galéria
Hommage’á Németh József
2011. február 2 –február 20. Duna Galéria
BARTÓK HÁZA
2011.február 23 – március 20. Klebelsberg Kultúrkúria, Pesthidegkút
PREMIER
2011. április 6 – április 24. Duna Galéria
A TÉGLA DÍCSÉRETE
2011.április 17 – május 1. Hódmezővásárhely, Emlékpont
2011. június 25 – Múzeumok Éjszakája Veszprém, Dubniczay – palota, Magtár
„Miénk itt a tér…”
2011. augusztus 26 – szeptember 18. Újpesti Gyermek Galéria
LISZT 200 _ Variációk egy fekete zongorára
2011. november 9 – 2012. január 15. Gál Imre Galéria, Pesterzsébeti Múzeum
Édeskettes
2011. december 2- december 15. Magyar Alkotók Háza
LISZT 200 – Variációk egy fekete zongorára
2012. február 24 – március 24. Dunakeszi Farkas Ferenc Művészeti Iskola
DUNA – Nyitott Könyv / Mai Manó Ház
A DUNA kiállítási anyag vetítése a kiállítás keretei közt
Hódmezővásárhely szakrális élete
2012. szeptember 18. Olof Palme Ház
LISZT 200 – Variációk egy fekete zongorára
2012. november 5 – 2012. november 25. Klebelsberg Kultúrkúria
VALÓSÁG ÉS ILLÚZIÓ
2012. december 11 – február 3.
LISZT 200 – Variációk egy fekete zongorára
2013. január 8 – 31. Kondor Béla Közösségi Ház
2013. április 29 – május 19. Újpesti Kultúrális Központ-Ifjúsági Ház
SZÁRNYALÓ SZEMEK
2013. május 16 –július 21. Közlekedési Múzeum, Erzsébet terem
VÁSÁRHELYI PILLANATOK – Tíz év fotószimpóziumainak összegző kiállítása
2013. június 22 – Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum
ÖNARCKÉP VAL-VEL
2013.november 7 – december 1. Nemzeti Táncszínház, Kerengő Galéria
ANALÓG 2013
2014. február 7 – február 28. Klebelsberg Kultúrkúria
Volt egyszer egy Vidámpark
2014. március 6 – április 6. Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum
Magyar történelmi boroshordók
2014. március 6 – április 7. Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum
Elmém lencsémen keresztül , Tisztelgés Lucien Hervé emléke előtt
2014. március 28 – május 6. Alföldi Galéria, Hódmezővásárhely
Volt egyszer egy Vidámpark
2014.május 15 – június 1. Klebelsberg Kultúrkúria
Elmém lencsémen keresztül , Tisztelgés Lucien Hervé emléke előtt
2014. július 12 – július 24. Bácskai Kultúrpalota, Baja
Kortárs Digitális Fotográfia 2014
2014. október 3 – október 31. MANK Galéria, Szentendre
A TÉGLA DÍCSÉRETE
2014. szeptember 14. ZENTA
Elmém lencsémen keresztül
2014. november 5 –november 12. ART IX – XI Galéria
KORTÁRS DIGITÁLIS FOTOGRÁFIA
2015. március 4 – március 30. Klebelsberg Kultúrkúria
Elmém lencsémen keresztül 2.0
2015. június 5 – július 1. Bessenyei Ferenc Művelődésközpont, Hódmezővásárhely
KORTÁRS DIGITÁLIS FOTOGRÁFIA ( Bővített anyag )
2015. június 5 – július 3. Vermes Villa, Dunaszerdahely
Elmém lencsémen keresztül 2.0
2015. július 16 – augusztus 3. ART IX – XI Galéria
FÉNY – ÉV
2015. augusztus 27 – szeptember 27. Klebelsberg Kultúrkúria
FÉNY – ÉV
2015. november 4 – november 27. MANK Galéria, Szentendre
UNDERGROUND
2015. december 14 – január 31. MÚOSZ Székház, Budapest
Eifert János fotóművész a Magyar Fotóművészek Világszövetsége tiszteletbeli tagságáról, a 34. Életünk és a Pesti mesék c. kiállításról. Magyar Katolikus Rádió, 2015. november 13. 16:04
Magyar Katolikus Rádió
http://katolikusradio.hu/archivum.php?mev=2015&mho=11&mnap=13&mora=16&mperc=04
Adásban: 2015. november 13. 16:04, 2015. november 16. 04:30
Látványos
Blende
Szerkesztő: Zanati Zsófia, zenei szerkesztő: Keceli Zsuzsa
-178 milliárd pixel a falakon- megnyílt az év természetfotóinak kiállítása
-Eifert János fotóművész a Magyar Fotóművészek Világszövetsége tiszteletbeli tagságáról, a 34. Életünk és a Pesti mesék c. kiállításról.
“Az idén nem csak az derült ki a természetfotósokról, ami máskor is: mármint hogy képesek napokra-hetekre bevenni magukat egy erdőbe, gubbasztani a lesen , zsibbadásig várni egy mozdulatra, egy rezzenésre. Kiderült, hogy milyen különleges képet –képletet rejt a Cassiopeia: ( a Szív-ködöt) és volt, aki megörökítse, mint ahogy elképesztő fotográfia született egy pöffeteg-gombáról, egy kockába sűrítve látható, hogyan használják ki a hangyák a levéltetveket, vagy hogy hogyan vadássza le a kedves gyurgyalag a szépséges szitakötőt. Utóbbihoz persze kellett egy jó kis les is, s kellett néhol 47 nap Máté Bence utánozhatatlan, többszörösen díjnyertes képeihez is, amelyek közül az idén a Lépéselőny győzött. A Blendében végigpergetjük a hazai természetfotográfia friss termését, amelyekről a támogató képviselője azt is kiszámolta: 178 millió pixel van a falakon…”
B.A.: Életünk Országos Fotópályázat kiállítása. Promenad.hu, 2015. november 11.
A 34. Életünk Országos Fotópályázat kiállítása
Idén 34. alkalommal hirdette meg a Kanizsai Kulturális Központ és a Kanizsa Fotóklub az Életünk Országos Fotópályázatot. A felhívásra 46 alkotó 270 fotót küldött, melyekből az Eifert János, Markovics Ferenc és Módos Gábor fotóművészek által alkotott zsűri 32 fotós 67 képét választotta ki. A HSMK Ősze András galériájában megrendezett kiállítást Dénes Sándor polgármester nyitotta meg.
Beszédében a fotópályázat egyik altémája, a jazz zene és a művészeti ágak együvé tartozását emelte ki. – Már szerteágazó hagyományt mutat fel az – folytatta, hogy a kanizsai jazzfesztivál nem zenével, hanem rangos képzőművészeti látványossággal nyílik, hiszen a fotópályázatra beérkezett legjobb alkotásokat hosszú évek óta ilyenkor mutatják be a nagyközönségnek.
Mindennek az állításnak az a tény teremtheti meg az alapját, hogy – egyik oldalról – a Kanizsai Fotóklub már az 1960-as évek elején, vagyis több mint 50 éve hirdette meg első alkalommal az Életünk Országos Fotópályázatot. Ami önmagában is jelzi, hogy a fotóművészet Nagykanizsán mélyen gyökerezik és valóban komoly múltra tekinthet vissza az 1956 óta működő klub tevékenysége.
A másik ágát e szerteágazó hagyománynak a jazz jelenti, hiszen az elmúlt több mint 40 évben Nagykanizsa neve összeforrt a jazzfesztivállal, és Zala megye egyik legjelentősebb nemzetközi kulturális rendezvényévé vált. Így azzal, hogy néhány esztendeje ez a két közösség és két művészeti-kulturális esemény egymásra talált, és összefonódott, valóban egy szerteágazó hagyomány bontakozott ki, ami jelképezi azt, hogy az életünk milyen gazdag és milyen összetett – zárta gondolatait a városvezető.
A megnyitó beszédet követően a díjakat Eifert János fotóművész és Dénes Sándor polgármester adta át. Főtémában az I. díjat Varga Szilárdnak a Kanizsa Fotóklub tagjának ítélte oda a zsűri Bábmester című képéért. II. díjat Molnár Ferenc budapesti fotós Bari Janó című fotósorozata kapta. Nagykanizsa Megyei Jogú Város díját Mikó István budapesti fotós Pircsi című képe érdemelte ki. Különdíjban részesült: Dominko Miran – Lendva. Oklevelet kapott Ligeti László – Baja és Kiss Imre – Pécs.
Jazz altémában: oklevélben részesült Kis-Bankné Kondákor Marianna – Kaposvár, Albert Béla – Kiskunfélegyháza, és Koncz Dezső – Budapest. A Göbölös Fotó díját szintén a budapesti Molnár Ferenc kapta.
Az ünnepségen közreműködő Gayer Mátyás, Grazban élő kanizsai jazz zongorista és Kristina Trezune előadása már a jazzfesztivál hangulatát idézte meg.
Forrás: B.E. (kanizsaujsag.hu)
Képek: A díjazottak fotói, valamint Újhelyi Zsolt, Török Tibor, Olasz Ágnes és Eifert János felvételei a kiállítás-megnyitóról
B.A.: 34. Életünk Országos Fotópályázat kiállítása – Nagylátószög, 2015. november 11.
34. Életünk Országos Fotópályázat kiállítása
Idén 34. alkalommal hirdette meg a Kanizsai Kulturális Központ és a Kanizsa Fotóklub az Életünk Országos Fotópályázatot. A felhívásra 46 alkotó 270 fotót küldött, melyekből az Eifert János, Markovics Ferenc és Módos Gábor fotóművészek által alkotott zsűri 32 fotós 67 képét választotta ki. A HSMK Ősze András galériájában megrendezett kiállítást Dénes Sándor polgármester nyitotta meg.
Beszédében a fotópályázat egyik altémája, a jazz zene és a művészeti ágak együvé tartozását emelte ki. – Már szerteágazó hagyományt mutat fel az – folytatta, hogy a kanizsai jazzfesztivál nem zenével, hanem rangos képzőművészeti látványossággal nyílik, hiszen a fotópályázatra beérkezett legjobb alkotásokat hosszú évek óta ilyenkor mutatják be a nagyközönségnek.
Mindennek az állításnak az a tény teremtheti meg az alapját, hogy – egyik oldalról – a Kanizsai Fotóklub már az 1960-as évek elején, vagyis több mint 50 éve hirdette meg első alkalommal az Életünk Országos Fotópályázatot. Ami önmagában is jelzi, hogy a fotóművészet Nagykanizsán mélyen gyökerezik és valóban komoly múltra tekinthet vissza az 1956 óta működő klub tevékenysége.
A másik ágát e szerteágazó hagyománynak a jazz jelenti, hiszen az elmúlt több mint 40 évben Nagykanizsa neve összeforrt a jazzfesztivállal, és Zala megye egyik legjelentősebb nemzetközi kulturális rendezvényévé vált. Így azzal, hogy néhány esztendeje ez a két közösség és két művészeti-kulturális esemény egymásra talált, és összefonódott, valóban egy szerteágazó hagyomány bontakozott ki, ami jelképezi azt, hogy az életünk milyen gazdag és milyen összetett – zárta gondolatait a városvezető.
A megnyitó beszédet követően a díjakat Eifert János fotóművész és Dénes Sándor polgármester adta át. Főtémában az I. díjat Varga Szilárdnak a Kanizsa Fotóklub tagjának ítélte oda a zsűri Bábmester című képéért. II. díjat Molnár Ferenc budapesti fotós Bari Janó című fotósorozata kapta. Nagykanizsa Megyei Jogú Város díját Mikó István budapesti fotós Pircsi című képe érdemelte ki. Különdíjban részesült: Dominko Miran – Lendva. Oklevelet kapott Ligeti László – Baja és Kiss Imre – Pécs.
Jazz altémában: oklevélben részesült Kis-Bankné Kondákor Marianna – Kaposvár, Albert Béla – Kiskunfélegyháza, és Koncz Dezső – Budapest. A Göbölös Fotó díját szintén a budapesti Molnár Ferenc kapta.
Az ünnepségen közreműködő Gayer Mátyás, Grazban élő kanizsai jazz zongorista és Kristina Trezune előadása már a jazzfesztivál hangulatát idézte meg.
Forrás: B.E. (kanizsaujsag.hu)
Képek: A díjazottak fotói, valamint Újhelyi Zsolt, Török Tibor, Olasz Ágnes és Eifert János felvételei a kiállítás-megnyitóról
A túlélő árnyéka – Az El Kazovszkij élet/mű Terasz.hu, 2015. november 8. 07:37
A túlélő árnyéka – Az El Kazovszkij élet/mű
El Kazovszkij (1948-2008) a késő XX. század és az ezredforduló egyik legeredetibb és legszuggesztívebb magyar képzőművésze volt. Festőként, performerként, díszlettervezőként és – ma már tudjuk – költőként is hatalmas életművet hagyott hátra, amelynek roppant elevenségét és mélységeit a kortársak is azonnal fölismerték. A Magyar Nemzeti Galéria mintegy 400 művet bemutató kiállítása arra vállalkozik, hogy művészettörténetileg pontosabb képet rajzoljon mindarról, amit El Kazovszkij fájdalmasan korai halálával örökül hagyott.
A kiállítás egymástól markánsan elkülönülő szekciói egy-egy karakteres metszetben villantják fel El Kazovszkijt és művészetét.
A rendezés nem állít fel közöttük fontossági sorrendet, illetve nem határoz meg a nézőknek egyértelmű bejárási útvonalat, inkább arra ösztönöz, hogy a labirintusszerű térben járkálva szokatlan összefüggésekre figyeljünk fel vagy ismerjünk rá.
A művésznek erős hajlama volt bizonyos tárgyak, emberek, műalkotások fetisizálására. A fétistárgyak állítása, kultusza és ledöntése a művész festményeinek, installációinak és híres performanszainak központi témája volt: csillapíthatatlan, szerelmes sóvárgása az elérhetetlen Szépség után a Másik eleven testének roppant sokféle, gazdag érzékiségű művészi pótlékait hívta életre. A fikcióval, a keretekkel, a síkvetületekkel, a képregény formával és az irodalmi szerepekkel való játék tartja életben művészetének mélyről fakadó teatralitását. A színek, terek, méretek, formák intenzív és szenvedélyes ellenpontozása révén művei roppant erős, szinte mágneses vonzerővel hatnak a nézőre. Ehhez kapcsolódik a kiállítás egyik szenzációja is: a több mint húsz éven át folytatott ünnepi játékai, a Dzsan-panoptikumok monumentális színpadának és jelmezegyüttesének bemutatása.
Anemi identitás problémája, amelynek önálló – tapintatos, de karakteres – tárgyalása nélkül El Kazovszkij minden bemutatása képmutatás lenne. A művész mindig bátran fordult szembe a nemi sztereotípiák zsarnokságával: de mivel saját önértékelése szerint “19. századi stilizált férfitudattal” nőtt fel, saját köztes pozícióját is a markáns férfi és női szerep-előírásokkal konfrontálódva formálta meg. Mélyre ható családi és kulturális gyökereit, a nyelvhez, a klasszikus orosz irodalomhoz és kultúrához való kötődését szintén külön szekcióban dolgozzuk fel. Noha lényegében független az eddigiektől, nem kerülhető meg El Kazovszkij indulásának egykori avantgárd gyökere, az 1970-1980-as évek hazai underground ellenkultúrája sem. Végezetül egy provokatívan “white cube”-nak elkeresztelt önálló szekcióban irányítjuk a figyelmet El Kazovszkij festészetére. A kifejezés a kortárs művészeti szakirodalomban azt a látszólag semleges galériateret jelöli, amely kizárólag a művek “tisztán” esztétikai, “abszolút festői” minőségeit állítja fókuszba, vagyis kizár a műértésből minden, úgymond, külső, alkalmi és helyi vonatkozást, társadalmi, nemzeti, kulturális, vallási vagy szexuális kisebbségi kontextust, hogy semmi se zavarja az abszolút festői értékek érvényesülését.
(A kiállítás kurátorai: Jerger Krisztina, Rényi András, Százados László
A kiállítás az El Kazovszkij Alapítvány együttműködésével jött létre.)
(Forrás: MNG)
Eifert János felvételei
A túlélő árnyéka – Az El Kazovszkij élet/mű. Nagylátószög, 2015. november 8.
A túlélő árnyéka – Az El Kazovszkij-élet/mű
El Kazovszkij (1948-2008) a késő XX. század és az ezredforduló egyik legeredetibb és legszuggesztívebb magyar képzőművésze volt. Festőként, performerként, díszlettervezőként és – ma már tudjuk – költőként is hatalmas életművet hagyott hátra, amelynek roppant elevenségét és mélységeit a kortársak is azonnal fölismerték. A Magyar Nemzeti Galéria mintegy 400 művet bemutató kiállítása arra vállalkozik, hogy művészettörténetileg pontosabb képet rajzoljon mindarról, amit El Kazovszkij fájdalmasan korai halálával örökül hagyott.
A kiállítás egymástól markánsan elkülönülő szekciói egy-egy karakteres metszetben villantják fel El Kazovszkijt és művészetét.
A rendezés nem állít fel közöttük fontossági sorrendet, illetve nem határoz meg a nézőknek egyértelmű bejárási útvonalat, inkább arra ösztönöz, hogy a labirintusszerű térben járkálva szokatlan összefüggésekre figyeljünk fel vagy ismerjünk rá.
A művésznek erős hajlama volt bizonyos tárgyak, emberek, műalkotások fetisizálására. A fétistárgyak állítása, kultusza és ledöntése a művész festményeinek, installációinak és híres performanszainak központi témája volt: csillapíthatatlan, szerelmes sóvárgása az elérhetetlen Szépség után a Másik eleven testének roppant sokféle, gazdag érzékiségű művészi pótlékait hívta életre. A fikcióval, a keretekkel, a síkvetületekkel, a képregény formával és az irodalmi szerepekkel való játék tartja életben művészetének mélyről fakadó teatralitását. A színek, terek, méretek, formák intenzív és szenvedélyes ellenpontozása révén művei roppant erős, szinte mágneses vonzerővel hatnak a nézőre. Ehhez kapcsolódik a kiállítás egyik szenzációja is: a több mint húsz éven át folytatott ünnepi játékai, a Dzsan-panoptikumok monumentális színpadának és jelmezegyüttesének bemutatása.
Anemi identitás problémája, amelynek önálló – tapintatos, de karakteres – tárgyalása nélkül El Kazovszkij minden bemutatása képmutatás lenne. A művész mindig bátran fordult szembe a nemi sztereotípiák zsarnokságával: de mivel saját önértékelése szerint “19. századi stilizált férfitudattal” nőtt fel, saját köztes pozícióját is a markáns férfi és női szerep-előírásokkal konfrontálódva formálta meg. Mélyre ható családi és kulturális gyökereit, a nyelvhez, a klasszikus orosz irodalomhoz és kultúrához való kötődését szintén külön szekcióban dolgozzuk fel. Noha lényegében független az eddigiektől, nem kerülhető meg El Kazovszkij indulásának egykori avantgárd gyökere, az 1970-1980-as évek hazai underground ellenkultúrája sem. Végezetül egy provokatívan “white cube”-nak elkeresztelt önálló szekcióban irányítjuk a figyelmet El Kazovszkij festészetére. A kifejezés a kortárs művészeti szakirodalomban azt a látszólag semleges galériateret jelöli, amely kizárólag a művek “tisztán” esztétikai, “abszolút festői” minőségeit állítja fókuszba, vagyis kizár a műértésből minden, úgymond, külső, alkalmi és helyi vonatkozást, társadalmi, nemzeti, kulturális, vallási vagy szexuális kisebbségi kontextust, hogy semmi se zavarja az abszolút festői értékek érvényesülését.
(A kiállítás kurátorai: Jerger Krisztina, Rényi András, Százados László
A kiállítás az El Kazovszkij Alapítvány együttműködésével jött létre.)
(Forrás: MNG)
Eifert János felvételei
A 34. Életünk Országos Fotópályázat kiállítása, Kanizsai Kulturális Központ, 2015. november 6 – december 5.
Újhelyi Zsolt, Török Tibor, Olasz Ágnes és Eifert János felvételei
Főtémában az I. díjat Varga Szilárdnak a Kanizsa Fotóklub tagjának ítélte oda a zsűri Bábmester című képéért. II. díjat Molnár Ferenc budapesti fotós Bari Janó című fotósorozata kapta. Nagykanizsa Megyei Jogú Város díját Mikó István budapesti fotós Pircsi című képe érdemelte ki. Különdíjban részesült: Dominko Miran – Lendva. Oklevelet kapott Ligeti László – Baja és Kiss Imre – Pécs. Jazz altémában: oklevélben részesült Kis-Bankné Kondákor Marianna – Kaposvár, Albert Béla – Kiskunfélegyháza, és Koncz Dezső – Budapest. A Göbölös Fotó díját szintén a budapesti Molnár Ferenc kapta.
Idén 34. alkalommal hirdette meg a Kanizsai Kulturális Központ és a Kanizsa Fotóklub az Életünk Országos Fotópályázatot. A felhívásra 46 alkotó 270 fotót küldött, melyekből az Eifert János, Markovics Ferenc és Módos Gábor fotóművészek által alkotott zsűri 32 fotós 67 képét választotta ki. A HSMK Ősze András galériájában megrendezett kiállítást Dénes Sándor polgármester nyitotta meg.
Beszédében a fotópályázat egyik altémája, a jazz zene és a művészeti ágak együvé tartozását emelte ki. – Már szerteágazó hagyományt mutat fel az – folytatta, hogy a kanizsai jazzfesztivál nem zenével, hanem rangos képzőművészeti látványossággal nyílik, hiszen a fotópályázatra beérkezett legjobb alkotásokat hosszú évek óta ilyenkor mutatják be a nagyközönségnek.
Mindennek az állításnak az a tény teremtheti meg az alapját, hogy – egyik oldalról – a Kanizsai Fotóklub már az 1960-as évek elején, vagyis több mint 50 éve hirdette meg első alkalommal az Életünk Országos Fotópályázatot. Ami önmagában is jelzi, hogy a fotóművészet Nagykanizsán mélyen gyökerezik és valóban komoly múltra tekinthet vissza az 1956 óta működő klub tevékenysége.
A másik ágát e szerteágazó hagyománynak a jazz jelenti, hiszen az elmúlt több mint 40 évben Nagykanizsa neve összeforrt a jazzfesztivállal, és Zala megye egyik legjelentősebb nemzetközi kulturális rendezvényévé vált. Így azzal, hogy néhány esztendeje ez a két közösség és két művészeti-kulturális esemény egymásra talált, és összefonódott, valóban egy szerteágazó hagyomány bontakozott ki, ami jelképezi azt, hogy az életünk milyen gazdag és milyen összetett – zárta gondolatait a városvezető.
A megnyitó beszédet követően a díjakat Eifert János fotóművész és Dénes Sándor polgármester adta át. Főtémában az I. díjat Varga Szilárdnak a Kanizsa Fotóklub tagjának ítélte oda a zsűri Bábmester című képéért. II. díjat Molnár Ferenc budapesti fotós Bari Janó című fotósorozata kapta. Nagykanizsa Megyei Jogú Város díját Mikó István budapesti fotós Pircsi című képe érdemelte ki. Különdíjban részesült: Dominko Miran – Lendva. Oklevelet kapott Ligeti László – Baja és Kiss Imre – Pécs.
Jazz altémában: oklevélben részesült Kis-Bankné Kondákor Marianna – Kaposvár, Albert Béla – Kiskunfélegyháza, és Koncz Dezső – Budapest. A Göbölös Fotó díját szintén a budapesti Molnár Ferenc kapta.
Az ünnepségen közreműködő Gayer Mátyás, Grazban élő kanizsai jazz zongorista és Kristina Trezune előadása már a jazzfesztivál hangulatát idézte meg.
Forrás: B.E. (kanizsaujsag.hu)
Képek: A díjazottak fotói, valamint Újhelyi Zsolt, Török Tibor, Olasz Ágnes és Eifert János felvételei a kiállítás-megnyitóról
A Magyar Fotóművészek Világszövetsége felkérése tiszteletbeli tagságra. Budapest, 2015. november 4.
A Magyar Fotóművészek Világszövetsége azon neves fotóművészeket szeretnék tiszteletbeli tagjaik között tudni, akik életpályájuk során a fotóművészet szakmai, közéleti és társadalmi területén kiemelkedő munkát végeznek, hosszú időn keresztül elismerésre méltó tevékenységet folytattak, példamutató magatartást tanúsítanak és ezzel az MFVSZ jó hírnevét tovább növelik.
Örömmel tájékoztatom, hogy a Világszövetség az elnökség javaslata és a közgyűlés megerősítése okán Önt jelentős eredményt hozó munkája és egész életműve alapján tiszteletbeli taggá választotta.
A tiszteletbeli tagság felkérésen alapul, mindazokkal a jogokkal (kivéve szavazati jog és tisztségviselési jog) és kedvezményekkel, amik a teljes jogú tagságot megilletik, tagdíjfizetési kötelezettség nélkül.
Várom válaszát, hogy elfogadja-e felkérésünket és megtiszteli
Szövetségünket azzal, hogy tiszteletbeli tagként csatlakozik hozzánk.
Budapest, 2015. november 4.
Üdvözlettel:
dr. Patrus Sándor
elnök
Magyar Fotóművészek Világszövetsége
1011 Budapest, Corvin tér 8.
e-mail: mfvszfoto@gmail.com
web: www.mfvsz.com
Rendezés alatt: A túlélő árnyéka – Az El Kazovszkij-élet/mű a Magyar Nemzeti Galériában, Budapest, 2015. november 6. – 2016. február 14.
Ezt a fotót, amelyet 2003-ban készítettem El Kazovszkijról, a bejáratnál és a belső térben a fogadófalra három méteres nagyításban használják. Mondhatom, ez a legnagyobb méret eddig, ami valamelyik munkámról készült. Rekord? Nem! Megtiszteltetés…
Eifert János felvételei a megnyitó előtti napon a befejezés előtti pillanatokban készültek
Hó képe pályázat a Kanizsa Fotóklubban, Nagykanizsa, 2015. november 2.
Eifert János és Olasz Ági felvételei
Talán nem véletlen, hogy ma este ellátogattam a Kanizsa Fotóklubba. Régi barátaim vannak köztük, például Peterman Károly klubtitkár, Kotnyek István fotóművész, Ujhelyi Zsolt és mások.
Ma este éppen a fotóklub tagjai részére havonta megtartott hó képe házi pályázat képeinek értékelése folyik. A fotókat a klub tagjai titkos szavazással minősítik, és alakítják ki a sorrendet. Én is szavazok, meg Olasz Ági is. Jó anyag érkezett, szinte nehéz a döntés, olykor egy-két szavazatnyi különbség dönti el a sorrendet.
Molnár Tibor klubvezető segítséget kér a 34. Életünk Országos Fotópályázat kiállításának megrendezéséhez. A képek már kinyomtatva, keretezésre várnak. Aztán jön a rendezés, amit szintén közös munkával végeznek el a klubtagok.
Megbeszélik a legközelebbi fotótúra időpontját is.
Születésnapi köszöntés is tartozik a ma est programhoz, az egyik klubtagot ünnepeljük.
Varga Szilárd, Gyertyánági István, Tollár Eszter, dr. Simán László és Molnár Tibor felvételei
Néhány mondat a klubról: A Nagykanizsai Fotóklub 1956 szeptemberében alakult.Amennyire egyes visszaemlékezésekből tudhatjuk, a klub alakuló tagsága elsősorban az akkori városi értelmiség köréből tevődött össze. Orvosok, ügyvédek és pedagógusok hívták életre a klubot. Az első évek a szervező munkával, a fotós szakmai ismeretek minél szélesebb körű elsajátításával teltek el. A klub működési körülményiről nincsenek dokumentumok. (Mint ahogyan a későbbi időszakokból is több dokumentum eltűnt, illetve elveszett.) Az biztos, hogy több helyszínen működött a klub. Valószínű, hogy az első összejövetelek helyszínei az akkori iparosköri klubban voltak. Az első fotókiállításokat a Városi Múzeum kiállítótermeiben rendezték meg. Végleges megoldást az új Városi Művelődési Ház (HSMK) elkészülte hozta meg. Az épület átadásával a klub is meglelte végleges működtetőjét. Azóta a Hevesi Sándor Művelődési Központ biztosítja a Kanizsa Fotóklub működési feltételeit. Már a megalakulást követő évben elkezdődtek a kiállítások rendezései. A klub aktívan részt vett a Magyar Amatőr Fotóművészeti életben. Folyamatosan felvette a kapcsolatot az akkoriban gombamódra szaporodó fotóklubbokkal. Ez a folyamat folytatódik mind a mai napig kisebb-nagyobb sikerrel.
Tagok: Molnár Tibor klubvezető, Peterman Károly (klubtitkár), Balogh Krisztián, Balogh Zsófia, Belső Péter, Czári Zoltán, Devecseri Lajos, Dolmányosné Balogh Éva, Dr. Simán László, Födő Szilárd, Goór Gábor, Hegedűs Ottó, Horváth Zoltán, Kiss Nándor, Kóréné Horváth Anita, Kotnyek István, Kovács Kristóf, Kovács Krisztián, Lipódi László, Makrai Márton, Melega István, Miklós Kristóf, Noll Ákos, Peterman Máté, Simon Bernadett, Szakony Attila, Tollár Eszter, Török Tibor, Ujhelyi Zsolt, Zágon László.