János Eifert - Photographer

Archive for április, 2016

Negyed7Negyed8 Fesztivál: Dorothy’s Legs és Jenny Elisabeth and The Gunned Down Horses – Budapest, 2016. április 30.

2016.04.30.-Sofie Ivars-és-a-közönség (Photo: Eifert János)

A N7N8 Fesztivál záróakkordjait egy finn-izraeli indie-pop zenekar – Jenny Elisabeth and The Gunned Down Horses – játszotta western stílusban, műfaji és fizikai határokat átlépve Dániából. Tagjai: Sofie Ivars – ének, Yuval Tamir – dob, Or Rozenfeld – bőgő, Davidavi Dolev – ének. A nehezen besorolható zenekart a Dorothy’s Legs (Lili Walters – ének, Szilágyi Máté – gitár, szintetizátor) követte.

2016.04.30.-Sofie Ivars-búcsúdal (Photo: Eifert János)

2016.04.30.-Sofie Ivars (Photo: Eifert János) 2016.04.30.-Or Rozenfeld-és-a-közönség (Photo: Eifert János) 2016.04.30.-Olasz-Ági-fotózik (Photo: Eifert János) 2016.04.30.-N7N8-Festival-Táncolók (Photo: Eifert János)

2016.04.30.-N7N8-Festival-Dorothy's-Legs-Walters-Lili-és-Szilágyi-Máté (Photo: Eifert János)

2016.04.30.-N7N8-Festival-Dorothy's-Legs-Walters-Lili (Photo: Eifert János) 2016.04.30.-N7N8-Festival-Dorothy's-Legs-Walters-Lili-és-Szilágyi-Máté (Photo: Eifert János) 2016.04.30.-N7N8-Festival-Dorothy's-Legs-Walters-Lili-és-Szilágyi-Máté (Photo: Eifert János) Eifert János felvételei

2016.04.30.-Auróra11-Táncoló-közönség (Photo: Eifert János)

A Negyed7Negyed8 Fesztivál zárókoncertje az Auróra 11-ben: Dorothy’s Legs és Jenny Elisabeth and The Gunned Down Horses

„Mind jöttmentek vagyunk. Töröknél állunk sorban görögért, romarappet osztunk meg, a nyelvünket általában nem érti senki. Az idei Negyed7Negyed8 Fesztiválon a VII. és VIII. kerület helyeivel pészah, a szabadulás ünnepén a határok, földrészek és országok közötti mozgás kérdéseit és hatásait követjük. Mi történt anno, hogyan alakul ma Európa és mi a határvonalak jövője?

Mit gondolnak az évekkel, évtizedekkel ezelőtt hozzánk költözők? Vagy azok az egykori betelepülők, akik ma magyarok? Hogyan változik a különböző kultúrák miatt egy város? Van-e szükség a határokra? És mi közük ehhez – is – a zsidóknak?”

Kérdés kérdés hátán, amelyekre a válaszokat az április 22-30. között megrendezett Negyed7Negyed8 Fesztivál programjai kísérelték meg: koncertek (balkán, gipsy, fúziós jazz), filmvetítések, Népszínház Karnevál testvérprogram, gasztro workshopok, városi séták, sétaszínház, dokumentumfilmek és beszélgetések, vallási programok, Time Traveler konferencia.

A jereváni David Yengibarian szólókoncertjén improvizatív műsorában a balkáni zenei világból, a tango, a jazz, és az örmény hagyományokból építkezett.

A Butterfly Effect zenekar, amely a pillangóhatás káoszelméleti fogalmáról nevezte el magát, és egy igazán különleges kamaraformáció. 2010-es megalakulása óta fejleszti unikális – a jazz, a népzene, a hiphop és a klasszikus zene elemeit magába foglaló – témáit.

A Trió Squelini nevű együttes etnojazzt és kortárs kamarazenét játszott. Az Ektar kompozícióit balkáni, távol-keleti és afrikai zenei kultúrák inspirálták, de a szigorúbban szerkesztett darabokban a középkori zene, az európai népzenék és a kortárs zene hatásai mind fellelhetőek.

A playback színház pszichodramatikus eszközökön alapuló, interaktív színpadi műfaj, ahol a nézők hangulatok és történetek megosztása mentén, aktívan alakíthatják az előadás folyamatát. Az elmesélt történetek a színpadon szimbolikus formában elevenednek meg.

Inarritu Biutiful című filmje egyszerre szól egy emberről, akinek meg vannak számlálva a napjai, és Barcelona sötét és ismeretlen oldaláról, ami rejtve marad a turisták szeme elől. Elgondolkoztató, felkavaró alkotás, amelyet az Auróban vetítettek.

Charlotte Gainsbourg egyik legmegkapóbb alakítását láthattuk a Mikában. A Samba azt dolgozza fel, hogyan tud asszimilálódni egy bevándorló egy nyugat-európai nagyvárosban.

„Magyarországra tavaly nyáron korábban nem tapasztalt számban érkeztek menedékkérők. Az európai országok felé tartó hullámot félelemkeltő propaganda előzte meg, az érkezőket állami elutasítás, de önkéntes segítség várta. A fesztivált szervező Marom Klub Egyesület (Auróra, Bánkitó Fesztivál) kiáll a szabad mozgáshoz való jog mellett és hisz abban, hogy a különböző kultúrákból érkező emberek találkozása színesebbé és gazdagabbá teszi a társadalmakat.

Pészah idején a zsidóság az egyiptomi fogságukból való szabadulását ünnepli, a negyven évig tartó vándorlásra és az otthontalálásra emlékszik.”

A N7N8 Fesztivál záróakkordjait egy finn-izraeli indie-pop zenekar – Jenny Elisabeth and The Gunned Down Horses – játszotta western stílusban, műfaji és fizikai határokat átlépve Dániából. Tagjai: Sofie Ivars – ének, Yuval Tamir – dob, Or Rozenfeld – bőgő, Davidavi Dolev – ének.

A nehezen besorolható zenekart a Dorothy’s Legs (Lili Walters – ének, Szilágyi Máté – gitár, szintetizátor) követte.

Eifert János fotói a fesztivál záró koncertjén, a Dorothy’s Legs és a Jenny Elisabeth and The Gunned Down Horses fellépéséről készültek.

“BALIDALI TÚRA” SZÜRREÁLIS FOTÓWORKSHOPOKKAL, KIÁLLÍTÁSI LEHETŐSÉGGEL, KALANDTÚRÁVAL – EIFERT JÁNOS FOTÓMŰVÉSZ KÍSÉRETÉBEN ÉS FOGLALKOZÁSAI KERETÉBEN – 2016. JÚLIUSÁBAN

Bali-01

BALIDALI TÚRA”
SZÜRREÁLIS FOTÓWORKSHOPOKKAL, KIÁLLÍTÁSI LEHETŐSÉGGEL, KALANDTÚRÁVAL 2016. JÚLIUSÁBAN

- EIFERT JÁNOS FOTÓMŰVÉSZ KÍSÉRETÉBEN ÉS FOGLALKOZÁSAI KERETÉBEN: WWW.EIFERT.HU
- MARIO BLANCO (BALIDALI), INDONÉZIA LEGHÍRESEBB FOTÓMŰVÉSZÉNEK ÉS FESTŐMŰVÉSZÉNEK MEGHÍVÁSÁRA:WWW.BLANCOMUSEUM.COM


Bali-05 Bali-07 Dezséry-Szük Dorottya fotóművész és Szük Norbert festőművész házaspár kéz a kézben szerveznek álomszerű utazásokat Balira. Mindkét fiatal külön-külön ment új életet kezdeni Indonéziába. Balin ismerkedtek meg, és kint házasodtak össze. A találkozásból egy babájuk is született.

Bali-08_Photo-Amyn_Akbarinzy Bali-10

Szük Norbert festőművésznek könyve jelent meg 2014-ben „Aki mer, az szerelem!” címmel: „Ízek, imák, szerelmek férfiverzióban”. Limitált példányban dedikálva megrendelhető.

Az utat azoknak ajánljuk, akik minél részletesebben szeretnék megismerni Balit, a házaspár által ajánlott legromantikusabb helyszíneket, kulturális nevezetességeket, galériákat; a balinéz spiritualitást, tradicionális szokásokat, sportlehetőségeket, kalandlehetőségeket, legszebb tengerpartokat; főként pedig személyes kapcsolatba szeretnének kerülni a sziget tanítóival, művészeivel, hírességeivel. Ez a legszínesebb és a legaktívabb programlehetőségünk mindenki számára.

Bali-04

UTUNK ALATT SZÁMOS SPIRITUÁLIS ÜNNEPET ÉS SZERTARTÁST FOGUNK LÁTNI, LÁTVÁNYOS MŰVÉSZETI MEGMOZDULÁSOKAT. FOTÓSOKNAK TÉMALEHETŐSÉGET, HELYSZÍNEKET BIZTOSÍTUNK.

SZERVEZETT, NEMZETKÖZI FOTÓWORKSHOPOK PROMÓCIÓVAL, MELYEKET A TÚRA TARTALMAZ:
I. BLANCO MÚZEUM KERTJE: MODELLFOTÓZÁS BALINÉZ KÖRNYEZETBEN, BALINÉZ TRADICIONÁLIS SZERTARTÁS, TERMÉSZET- ÉS MADÁRFOTÓZÁS. EGY NEMZETKÖZI FOTÓWORKSHOP TÖBB SZÁZ FOTÓS RÉSZVÉTELÉVEL; EGÉSZ NAPOS PROGRAM.
II. BEDUGULI TAVITEMPLOM: TRADICIONÁLIS MODELL- ÉS SZERTARTÁSFOTÓZÁS. NEMZETKÖZI FOTÓWORKSHOP TÖBB SZÁZ FOTÓS RÉSZVÉTELÉVEL; NAPFELKELTÉTŐL DÉLUTÁN 2-IG.
III. KINTAMANI VULKÁNNÁL, TAVAKNÁL TAVITEMPLOMNÁL: TRADICIONÁLIS MODELL- ÉS SZERTARTÁSFOTÓZÁS. NEMZETKÖZI FOTÓWORKSHOP TÖBB SZÁZ FOTÓS RÉSZVÉTELÉVEL; NAPFELKELTÉTŐL-DÉLUTÁN 2-IG.

Bali-03 Bali-06

Utunk során további fotózási helyszínek/események, lehetőségek:
* Bali Kite Festival (Papírsárkány fesztivál), júl. 4, Sanur
* Tumpek Landep (az ünnep, amikor a balinézek minden járművüket, motorkerékpárt, autót feldíszítenek Bali egész területén), júl. 9
* Makepung Buffalo Races (Bivalyfuttató verseny és fesztivál), júl. 12, Nyugat-Bali, Medewi

A legnagyobb lehetőség alkotók részére:
Indonézia, Bali leghíresebb művészének a balinéz-spanyol származású festőművész, Mario Blanco (BaliDali) felajánlásával fotóworkshopot és festménykiállítást szervezünk a Blanco Múzeumban nagy promócióval megnyitóval ahol Indonézia és a világ fotósai és festőművészei jönnek és az indonéz médiák. Ezáltal, a kiállítás ideje alatt lehetőség lesz helyi művészekkel és a médiával való találkozásra, tapasztalatcserére. Indonézia legnagyobb médiái és fotósai készítenek rólunk videókat és fotókat. Minden fontosabb médiai csatornában szerepelni fogunk. A kiállítási napra lesz madárröptetés, balinéz tradíciók (balinéz szertartások és balinéz ruhába felöltöztetett modellek) fotózása. Emellett még 2 nagy nemzetközi fotó workshopon szereplünk (Beduguli tavitemplom, Kintamani vulkán). Utóbbi az egyik legnagyobb lehetőség az európai alkotók számára, hogy megismerjék nevüket Indonéziában és a Távol-Keleten. Természetesen nem csak profi fotósokat és festőművészeket várunk, hanem aki szeret alkotni és szeretne bemutatkozni.

Bali-09

Időpont: 2016. július 1 – július 17.
(14 nap/éjszaka, 12 egész napos autós kirándulással)

Program:
1. Indulás Balira.
2. Esti órákban érkezünk meg Balira; a szállásunkon Ubudban, a Kori Ubudban, ahol welcome drink-kel fogadnak, majd szállásunkat elfoglaljuk. Lazításképp a hotel kivilágított medencéiben fürdőzünk.
3. Ubudi városnézésre megyünk. Megnézzük az Ubudi Királyi Palotát, a király otthonát kívülről és belülről, azokat a részeit is, ahová turisták általában nem mehetnek be. Ezután az ubudi szent fa (banyan tree) és a sziget legnevezetesebb Majomerdejének megtekintése, majd Bali legősibb Tegallalang rizsteraszán sétálunk, kókusztejet kóstolunk. Ezután egy tradicionális balinéz kerthelyiségbe, egy mesés étterembe megyünk, ahol a helyi specialitásokat próbálhatunk ki. Ellátogatunk Ubud leghíresebb jógamesteréhez, Ketut Arsanához, ahol speciális balinéz masszázsban lesz részünk; este balinéz táncelőadást nézünk meg a varázslatos Lotus étteremben (legong, barong tánc).
4. Elmegyünk egy kőfaragó-fafaragó műhelybe, utána a Goa Gajah meditációs elefánttemplomban pihenünk, sétálunk. délután Sanurban strandolunk és fotózzuk a világhírű Bali Kite Festival (Papírsárkány fesztivál), ahol a tengerparton és egy hotelben is nyílik fürdési lehetőség. Este Denpasarban megnézzük a Bali Művészeti fesztivált.
5. Ellátogatunk Indonézia leghíresebb festőművészeinek otthonaiba: Mario Blanco-hoz, Bali leghíresebb festő és fotóművészéhez a Blanco Renaissance Museumba; Ketut Karta, és Ketut Soki balinéz festőművészek stúdiójába, illetve festőiskolájába. A látogatások után elmegyünk egy tradicionális batikfestészeti stúdióba, délután Mengwi templom együttest nézzük meg, mely a világörökség része; a nap zárásaként a Tanah-Lot tengeri templomhoz látogatunk el.
6. Balangan Beach-en, Bali legszebb déli tengerpartján fürdőzünk, szörfözünk, ebédelünk. Itt a legálomszerűbb La Joya villakomplexben is fürödhetünk két mesés panorámás medencében. Dél-Balin, az Uluwatu templom megtekintése után ugyanitt megnézzük Bali legspirituálisabb táncelőadását, a Kecak táncot egy szabadtéri amfiteátrumban a sziklaszirtek szélén, ahol előadás közben a naplementézhetünk is. Este romantikus körülmények közt a tengerparton halvacsorázunk Jimbaranban, a parti vendéglősoron ahol barong és legong táncelőadásban lesz részünk.
7. Gunung Kawi-hoz, a sziget legősibb, több ezer éves sziklatemplomához és temetőjéhez látogatunk el, majd kalandos rizsterasz-sétát teszünk egy őserdei, elhagyatott vízeséshez, ahol csak mi fürdünk. Utána Tirta Empul hindu szentfürdőben rituális fürdőzési lehetőségünk lesz a helyiekkel; majd egy gyümölcs-fűszer parkba megyünk, ahol végigkóstoljuk az indonéz egzotikus gyümölcsöket, kávékat, teákat. Kora délután kétezer méter felett egy panorámás étteremben ebédelünk Kintamanin, ahonnan láthatjuk a Batur vulkánt és a Batur-tavat. Késő délután megnézzük a Besakih anyatemplomot, Bali legnagyobb, és egyben főtemplomát, mely az Agung vulkán lábánál terül el.
8. Reggel elindulunk a Beduguli tavitemplomhoz, ahol motorcsónakozunk a Beratan-tavon; ezután a beduguli gyümölcs- és fűszerpiacon vásárolgatunk; később a Buyan és Tamblingan tavakat tekintjük meg, ugyanitt panorámás ebédet fogyasztunk el (ilyen módon Bali három legfőbb tavát van alkalmunk megcsodálni). Délután Bali legimpozánsabb és legnagyobb vízeséséhez, a Munduk-hoz kalandozunk el, kevéssé ismert őserdei gyalogutakon.
9. Ellátogatunk Dél-Bali legszebb legfestőibb strandjaira, Padang Padang-ra („Ízek, imák, szerelmek” strandja), és a Blue Point-hoz, Dél-Bali sziklás tengerpartjára. Este Kuta partyvárosát (Kudeta, Potato Head Beach Club, Bounty) fedezzük fel.
10. Bali déli üdülőközpontjába, Nusa Duá-ra megyünk, ahol egy bevásárlóutcában balinéz szuveníreket nézegetünk; majd az egyik félszigetre látogatunk, ahol hatalmas hullámokat csodálhatunk egy meseszerű sziklaszirtnél és egy bambuszból készített lombkunyhó-étteremben kávézhatunk. Nusa Dua mellett Geger Beach-re megyünk fürdeni és kajakozni, ahol ebédelünk. Visszafelé, Ubud felé, szintén megállunk vásárolni egy reprezentatív plázában, a Bali Galleriá-ban.
11. Goa Lawah denevértemplomot, és egy tradicionális balinéz falvat, szabadtéri múzeumot nézünk meg, ahol bepillantást nyerhetünk a helyiek vallási életébe; ezután Bali legvarázslatosabb, legrejtettebb tengerpartján, a White Sand Beach-en fürdőzünk, ahonnan halászhajós túrára indulunk (felszíni búvárkodási lehetőség van).
12. Reggel 5-kor indulunk Jembranába, Nyugat-Balira, ahol a „Makepung Buffalo Races”-t, Bali bivalyfuttató versenyt és fesztivált nézzük meg, mely Bali egyik legnagyobb látványossága. Utána ellátogatunk a csodás, helyi Pillangóparkba, majd pihenés.
13. Beduguli tavitemplomnál tradicionális modell- és szertartásfotózás. Nemzetközi fotós workshop, több száz fotós részvételével napfelkeltétől 14 óráig. A program után fafaragó műhelyeket tekintünk meg Masban; majd Celukban az ezüstművesek stúdióit.
14. Kintamani vulkánnál és a tavaknál, tavitemplomnál tradicionális modell- és szertartásfotózás. Nemzetközi fotóworkshop több száz fotós részvételével napfelkeltétől 14 óráig.
15. Alkotóknak kiállítás a Blanco Múzeumban, nagy bemutatkozási lehetőséggel/Szabadprogram.
16. Szabadprogram; hazaindulás esti órákban.
17. Hazaérkezés.

További információ:
(+36 30) 998 1855
baliartcamp@gmail.com
Honlap: http://donorart.blogspot.hu/
Facebook: www.facebook.com/donorart

Kipakoltak a győri képzőművészeti iskolások – Promenad.hu, 2016. április 25.

Promenad.hu, 2016. április 25.

http://promenad.hu/cikk/kipakoltak-a-kepzomuveszeti-iskolasok-165686

2016.04.25.-Promenad.hu_Kipakoltak-a-képzőművészeti-iskolások

Kipakoltak a győri képzőművészeti iskolások

Tagozati kipakolás. A Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakközépiskola festő, szobrász, grafika tagozat kiállítása a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumban (Győr, Király utca 4.) A kiállítás május 8-ig látogatható.

A győri képzőművészeti iskolában évek óta hagyomány, hogy a tagozat (9.-13. évfolyam) egy éves munkáiból válogatott kiállításának a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum ad otthont. Három éve ez a kapcsolat még szorosabb lett, ugyanis a Grafikai műhely, amit az iskola tanulói is használnak, a Napóleon Házba költözött a kiállítótér hátsó traktusába. Így ez a miliő nagyon ismerős a diákoknak, hiszen ezen járnak át nap, mint nap tervezni és alkotni „A Műhelybe”.

A kiállítás gerincanyaga az akadémista művészeti vonalból vonultat fel aktokat, csendéleteket, kiégetett büsztöt, mintázott koponyát. A festő és stílustan órai kreatív feladatok, tervezőgrafikai projektek pedig már a kísérletező kedvet, a művészeti területek határait, azok átjárhatóságát feszegetik. A grafika szakos 11. évfolyam hallgatói az idei évtől kiváló tervező grafikai munkákkal is remekeltek.

Erős a mezőny az idei Cziráki Lajos megyei komplex tanulmányi versenyre készült rajzok, festmények, fantázia szobrok tekintetében, amelyek a versenyen elért első- második helyezésekkel dicsekedhetnek.

A megnyitón került sor az ARANY-KÉZ vándordíj átadására, amelyre az a hallgató pályázhat, akit a tagozat tanárai szavaznak meg eddigi szakmai munkája elismeréseképpen, hogy egy évig ennek a díjnak a birtokosa legyen. A Bombicz Barbara intézményvezető által alapított díjnak eddig öt tulajdonosa volt. Az idei díjazottat Milanovich Ildikó, a tagozat művészeti vezetője méltatta, majd szólította a 13. évfolyamos Kniezl Rebekát, aki a művészeti szakközépiskolák között meghirdetett I. Országos Festő verseny idei győztese lett.

A megnyitón Graszli Bernadett múzeumigazgató elismerően szólt az iskola képzőművész tanárairól, magas színvonalú szakmai munkájukról.(Balogh István, Gollowitzer Szabina, Milanovich Ildikó, dr. Nagy Csilla, Nagy Rita, Pápai Emese, dr. Radosza Attila, Selényi Károly István, Szabó Márton, Szalkai Károly és dr. habil Tolnay Imre.)

Az estét hangulatos koncertélmény zárta, az iskola tanáraiból és a fiatal konzis énekesnőből álló KÉK TRIÓ zenélt. (Radosza Attila, Selényi Károly, Pápai Bori)

Forrás: Milanovich Ildikó

Eifert János felvételei

Mysterium Carnale / TESTI – LELKI HITTITOK – William Shakespeare születése és halála napján Németh Zoltán Pál analóg fotográfiai kiállítása – Sigil Galéria és Kávézó, Nagymaros, 2016. április 23 –

2016.04.23.-Nagymaros-Eifert-kiállításmegnyitója (Németh András felvétele)

2016.04.23.-Murányi-Zoltán-SIGILgaléria-tulajdonosa (Photo: Eifert János) 2016.04.23.-Lazarus-Stanislaw-dorombon-játszik (Photo: Eifert János) 2016.04.23.-Teljes-átéléssel (Photo: Eifert János) 2016.04.23.-Németh-Péter-Mikola-és-a-Mykolárium-Trió (Photo: Eifert János)

Murányi Zoltán, a SIGIL Galéria és Kávézó tulajdonosa így köszöntötte a megjelenteket:

“Szeretettel üdvözlök mindenkit a Sigil Galériában Németh Zoltán Pál kiállításának megnyitóján.

Mai naptól Németh Zoltán Pál fotográfiái tekinthetők meg a megnyitót követően. Zoltán nem született, de évtizedek óta itt élő nagymarosi lakos. Nagymaros egy zárt közösség volt, az ide beköltözők mindig úgy érezték, hogy a település nem, vagy csak részben fogadta be őket. Ezt a tévhitet mindenképp szeretném cáfolni, egy zárt közösségben is szükség van tehetséges, másképp gondolkodó emberekre. Nagymarosnak fontos, hogy az értékes alkotóknak teret adjon, így ez esetben is örömmel adunk helyet a kiállításnak.

A mai világban a digitális technológia a fotográfia szerepét és mondanivalóját átírta, ma már a technológia eredményeképpen mindenki alkotásra képesnek gondolja magát. Ebben a zűrzavarban nagyon fontos, hogy legyenek igazi alkotók, akik utat mutatnak és irányt szabnak.

Ezt képviseli a kiállító művészen kívül  a kiállítást megnyitó Eifert János fotóművész, aki fotográfiái elkészítéséhez bejárta a világot, öröm, hogy ebbe a világba, ilyen formán Nagymaros is bekerül.  Munkái mellett rengeteg energiát áldoz tudása továbbadására, az oktatásra is. Kívánom, hogy ehhez a „nagyon komoly játék”-hoz energiái sokáig megmaradjanak.

A méltató szavak mellett verseivel közreműködik Németh Péter Mykola és az Aznap Kollégium is muzsikál Németh Zsófia, Lazarus Stanislaw és Németh Balázs Kristóf közreműködésével.

A megnyitóhoz és a műélvezethez jó szórakozást kívánok mindenkinek.”  (Murányi Zoltán)

2016.04.23.-Németh-Balázs-Kristóf-és-Németh-Zsófia-Nóra (Photo: Eifert János) 2016.04.23.-Laci-bácsi-a-Táltos (Photo: Eifert János) 2016.04.23.-Németh-Péter-Mikola-előad (Photo: Eifert János) 2016.04.23.-Németh-Balázs-Kristóf-dorombon-játszik (Photo: Eifert János)

2016.04.23.-Bálint-Zsombor-képzőművész (Eifert János felvétele) 2016.04.23.-Nagymaros, Eifert figyel másokra is (Németh Zoltán Pál felvétele) 2016.04.23.-Murányi-Zoltán-a-SIGILgaléria-tulajdonosa-köszönt (Photo: Eifert János)

2016.04.23.-Nagymaros-Németh-Péter-Mikola-verset-olvas-fel 2016.04.23.-Murányi-Zoltán-köszönt (Photo: Eifert János)

Mysterium Carnale / TESTI – LELKI HITTITOK
William Shakespeare születése és halála napján Németh Zoltán Pál analóg fotográfiai kiállítása, Németh Péter Mykola verseivel
Megnyitja: EIFERT JÁNOS fotóművész és a Mykolárium Trió – Németh Zsófia Nóra – Lazarus Stanislaw – Németh Balázs Kristóf közreműködésével.
2016. április 23. 18 óra. Sigil Galéria és Kávézó, Nagymaros, Váci út 21. (bejárat a magyar utca felől)

2016.04.23.-Murányi-Zoltán-köszönt (Photo: Eifert János)

Németh Zoltán Pál MYSTERIUM CARNALE / TESTTÉ VÁLT HITTITOK című kiállításának megnyitója “felütéssel”, vagyis zenével kezdődött, majd Shakespeare: A vihar c. színművéből a hárpia Ariel monológja hangzott el, Németh Zsófia Nóra előadásában. Ezután Eifert János kiállítás-megnyitója következett, amelyet a fotóművész képelemzéssel, a tárlat képeinek bemutatásával fűszerezett. Záróakkordként egy fél órás verskoncert következett, Németh Péter Mikola VISSZASEJTESÍT irodalmi szövegére építkezve, a Mykolárium Trió – Németh Zsófia Nóra, Lazarus Stanislaw és Németh Balázs Kristóf – közreműködésével.

2016.04.23.-Németh-Zsófia-Nóra-fuvolázik (Photo: Eifert János) 2016.04.23.-Németh-Zsófia-Nóra-felolvas (Photo: Eifert János) 2016.04.23.-Németh-Zoltán-egyik-művével-01 (Photo: Eifert János) 2016.04.23.-Nagymaros-Németh-Zoltán-Pál-kiállításmegnyitó-02 (Photo: Eifert János)

2016.04.23.-Nagymaros-Németh-Zoltán-Pál-kiállításmegnyitó-01 (Photo: Eifert János) 2016.04.23.-Nagymaros-Németh-Zoltán-egyik-műve-előtt (Photo: Eifert János) Németh Zoltán Pál, Németh András és Eifert János felvételei

2016.04.23.-Nagymaros_Németh-Zoltán-Pál-felvétele 2016.04.23.-Dr.-Németh-Lászlóné (Photo: Eifert János) 2016.04.23.-Bészabó-András-festőművész (Photo: Eifert János) 2016.04.23.-Nagymaros-Eifert-kiállításmegnyitója-01 (Németh Zoltán Pál felvétele)

“A tegnapi nagymarosi Sigil Galéria béli ünnepi kiállítás megnyitón, egy született érzékenyen szomorú művészlélek újjászületését ünnepelhettük: Németh Zoltán Pál fotográfusét. Az ott elhangzottak, de legfőképp EIFERT János fotóművész érző és értő, testvérségünkben is a lényegi összefüggéseket, a teremtő akaratot fényre hozó és elemző gondolatait az alábbi, harminc évvel ezelőtti írásommal kívánom most fel- és megerősíteni. Aminek az is az érdekessége , hogy Zoltán: 1986-ban, a Gödi Városház Galériában “REQUIEM AETERNAM” címmel rendezett kiállítására született az utolsó pillanatok szorításában, mikor is János valamilyen oknál fogva nem tudott jelen lenni a kiállításon. Csak most tudhattuk meg, hogy egy égből pottyant amerikai meghívást kapott éppen akkor, annak kellett tehát eleget tennie. Ám a legfontosabb talán mégis csak az, hogy azóta se tévesztettük szem elől egymást, s hogy az alapok tekintetében azóta is megmaradtak a közös nevezőink. Tegnap nem hogy csak szót értünk, de lélekben is egyek maradtunk bizonyos értelemben.

Köszönjük neked, János!

Az alábbi írásom is erről beszél.

Németh Péter Mikola: A DIÓFA HAJLÉKÁBAN
Testvéröcsémnek: Zoltán Pálnak

Emlékeim egyike ez a számtalanszor megismétlődő, gyermekkori. A belső szem fotográfiája, úgy lehet. Negatívján, több mint ötven esztendő távolából egy idillikus kert kora délutáni csendjének hangulata körvonalazódik, s abban, a Diófa árnyékában, mint szobor szeletei tájban, a fehérre festett ágy rácsokkal; benne egy újszülött karjait az égre tárva mozdulatlanul és hangtalan. A szeme nyitva már…
A most előhívott pozitívon látszólag semmi sem történik. De csak látszólag! Sorsunkból olvasva is, így látni. Mert ott és akkor valami olyasmi mehetett végbe: „ami egyedül a világ születéséhez fogható”. Egy néma csecsemő tekintete erejével, egész létezésével a külvilágra figyel, egy néma fa beszédére. „Olyan ez a fa, mint egy óriás dajka, első tanító. Csecsemő korunkban Ő oktat minket a világra, a létezés beszédére. És csak egy csecsemő figyelme lehet olyan erős, hogy ezt a beszédet meg is értse.”
Az első találkozások, rácsodálkozások, az első felismerések soha vissza nem térő pillanatai ezek. Születésnapok – a legbensőségesebbek. Azé a belső világé, amely életre tévedt egyszeriségünk gyönyörű bizonyossága, s ami nem más, mint a természet, a külvilág, a puszta tények szintézise a valóság szintjén; a megismételhetetlen az elmúlás szorításában. S ebben az átváltozásban finomodhat mibennünk a természeti, a Diófa is szellemivé, s múlhatja fölül önmagát az alkotásban: a zenében, a lírában, a fotográfiában és mindmegannyi más kifejezési formában. De ennek az átváltozásnak ára van. Fájdalma és minden terhe az alkotó elméé. „Mert mit is mond egy fa a csecsemőnek? Pontosan azt, ami kimondhatatlan. És ez a néma nyelv mégis létezik, sőt minden lehetséges beszéd közül a legerősebb. Arról szól, hogy a világ van. Ez az egyetlen hatalmas szó alkotja szótárát. Később a világ arról beszél majd, hogy ami van, miként és milyen formában létezik. Ez a beszéd már kimondható, tengernyi szóból és végtelen mondatból áll.
Ez a világ második nyelve, a felnőttkor beszéde.”
Ám a fák beszédét idővel elfeledjük. De nem egészen. „A felnőttkor gyakorlati nyelve olykor el-elnémul bennünk, – ha csak pillanatokra is – hogy visszatérjünk az első paradicsomi eszmélésünk” némaságához, hogy úgy láthassuk a világot, ahogy a Teremtő tenyerén fekszik, vállalva az: „ÉN VAGYOK, AKI VAGYOK” keresztjét.
De miért is hívtam segítségül az itt idézetteket? Úgy érzékelem azért, mert ami megmagyarázhatatlanul egy, mélyen közös és testvéri ezekben az egymástól karnyújtásnyira lüktető kép- és verstestekben: az óriás dajkánkkal való végtelen párbeszédünk gyümölcse. Ő tanított mindkettőnket ott lent a kertben, a délutáni csendben: a világra, arra a beszédre, belső monológra: „ami a világ szüntelen keletkezésével érintkezik”.
Azóta azonban történt valami. Valami, ami csodát-tevőn hátborzongató ebben az egészben. A hajlék reménye szertefoszlott. Diófánkat kivágták. Talán azért – egy belső hang azt súgja: – legyen kihez méltón élnünk, szeretnünk és meghalni is – azt hiszem.” (Németh Péter Mykola)


(Az idézetek Pilinszky János Szög és olaj c. Könyvéből valók.)

2016.04.23.-Testi-lelki-Hittitok_Németh-Zoltán-Pál-fotókiállítása-N.P

Eifert János

„Ezek a lélek tárgyai költői megjelenítéssel, a csend fény-képei”

Németh Zoltán Pál XX. századi analóg fotógráfiáinak kiállításán

Csak a csendnek van mélysége,

mint a szeretetnek…”(Shakespeare)

Ahogy valaki Prospero hangján megszólalt a mai napon, 2016. április 23-án, szombaton William Shakespeare születése 400. évfordulóján, máris lélek közelben, emberközelben érezhetjük magunkat, kedves jelenlévők. Hiszen egy kiállítást meg kell nyitni, felütéssel, ha lehetséges. Ez a hagyomány, azóta létezik, mikor is a francia Tudományos és Művészeti Akadémia ülésén: 1839. augusztus 10-én, egy neves csillagász bejelentette: Louis-Jacques Mandé Daguerre találmányát, a dagerrotípiát. Akkor még csak sejtetni lehetett, hogy ez a tény a 19. század egyik legnagyobb felfedezése és találmánya. Nem sokkal később az első embert ábrázoló fotógráfia is elkészült az un. Bolevard du Temple.  A találmány bejelentését követően 3 – 4 hónapra rá nemcsak Párizsban, de Londonban, Budapesten és Nagyváradon, meg New Yorkban, és a világ más nagyvárosaiban is megjelentek a vándorfényképészek. És a korabeli emlékképekről jól felismerhető favázas szerkezetű kamerákkal készítették el az első felvételeket. Akkor még: 30–35 perc expozíciós időre kellett számítani. Annak, akit portrékészítés miatt lefényképeztek abban az időben, az minden bizonnyal látott már olyan kelléket, mint a csavarozható és állítható nyaktámasz, kartámasz. Ezek az elemek az portréalany kényelmét szolgálták, hogy viszonylag nyugalomban, mozdulatlanul kibírja a portré készítése alatt a hosszú expozíciós időt. A mai digitális kamerával egy pillanat műve egy portréfelvételnek az elkészítése. Igen, ez valamikor jóval időigényesebb volt, ráadásul, hogy peckesen beállíthassák a modellt, az illető ezért kapott egy kecses nyaktámaszt, és ráadásul még egy kartámaszt is, mert hiszen legalább 35 percet kellett állnia lehetőleg összeszedetten, harmonikusan a fényképész kamerája előtt.  Természetesen, étlen-szomjan, amit ma nem biztos, hogy kibírna mindenki csak azért, hogy életkép készüljön róla.

A fotográfia akkor még valóban egy forradalmi találmánynak számított. Érdekességképp említem, hogy az első felvételeket, a legelsőket inkább, úgy 1824–1826-ban készítette J. N. Niépce vidéki házának erkélyéről. A falu felé a kertet fotózta le, a templommal a háttérben. Csodálatos felvétel ez. És az az érdekessége, hogy a mai valóságában, ahogy patinásodott, oxidálódott a fény-kép, s ahogy a vegyi folyamatok azon tovább épültek, így ma már absztrakt képet láthatunk azon a felvételen. Érdemes rákeresni és megnézni, akár az interneten is. A fényképeknek, a fotográfiáknak számtalan elnevezése létezik a magyar nyelvben, szinte végtelen gazdagsággal tudjuk jellemezni ezt a művészi műveletet. Megérzésem szerint, egy mindennél fontosabb folyamatot indított el a fotográfia a 19. században, mégpedig azt, hogy az embert és a világot, az embert és a környezetét közelebb hozta egymáshoz. Itt arra is gondolhatunk, hogy szerintem az ember elidegeníthetetlenül a természet része. Vagyis, ha le kívánunk fényképezni valakit, vagy valamit, akkor előtte, ahogy ismerkedünk az alannyal, a tárggyal, ahogy tanulmányozzuk a lencsevégre érdemesnek tartott a környezetünket, a pillanat töredék része alatt először is a megfigyelés, a szellemi feldolgozás előzi meg az expozíciós gomb lenyomását. Ebben az értelemben a fotózás művelete valójában az emberi gondolkodásra, mindig és mindenkor, igen bölcsen hathatott, úgy gondolom. Ha az itt látható fotókkal, vizuális költeményekkel, Németh Zoltán Pál és Németh Péter Mykola műveivel, amit a testvérek TESTTÉ VÁLT HITTITOK címmel tárnak most elénk, szóval, ha ezekkel a kiállított opusokkal elkezdünk mélyebben foglalkozni, el kezdünk azokról elmélkedni, akkor bizony a fotóművészet besorolásai szerint, zavarba jövünk. Mert, hová is sorolhatnánk be ezeket a falon függő fekete-fehér és színes képeket?

A fotóművészet műfajai szempontjából elemezve, van közöttük álomkép, álarc- és maszkszerű portré is. S ha most elmélyülten elgondolkozunk a nagymarosi Sigil Galériaban kiállított műveken, akkor feltűnik az is, hogy természetesen az ember is megjelenik valamilyen formában ezeken a fényképeken. Ám, ezek a műremekek nem a hagyományosnak mondható ábrázolások. Ezek un. „léleklepedők”. Az egyik például a Torinói krisztusi lepel misztériumához köthető.  Ezek a képek itt, a transzcendenst értelmező ábrázolások. A barokk váci kálvária dombon készített, múlt századvégi hagyományos színes fotókról beszélek most. Ahogy az udvarról belépünk a galériába a fogadó térben fekete-fehérben máris láthatóak az olyan fotók, amelyek a „Koponyák helye” címmel egy elvonatkoztatott világba emelnek át bennünket.  Ugyanakkor, láthatunk itt hagyományos értelemben a tájkép kategóriájába sorolandó fotókat is. Mégis, egy nagy nemet írtam a jegyzetfüzetembe, mert ezek nem hagyományos tájképek, ezek a lélek tájai. A Németh Testvérek lelki tájainak felvételei, amelyek a fizikai valóságukban modern vizuális élményeket, témákat, mai gondolatokat közvetítenek a fotográfiák és vizuális költemények formavilágával. De még ha hagyományos értelemben vett csendéleteknek fogjuk is fel az itt látható fotókat, mert hogyha egy építészeti, vagy néprajzi szempontból fontos elemet, tárgyat lefényképezünk, akkor azt általában a csendélet kategóriájába szoktuk sorolni. Ezek a fotók ellenben egyáltalán nem hasonlíthatók a hagyományos csendéletekhez. Ezek a képek a lélek szubjektív tárgyai költői megjelenítéssel. Ezek a csend képei. Ezek a beszédes fotógráfiák, nem költői képzavar, amiről most beszélek: az élet képei is egyben. Hiszen ha a világ megismeréséhez, ahogy tudós emberek mondják, valójában három eszköz áll a világban rendelkezésünkre: a tudomány, a művészet és a hit, akkor egyértelműen állíthatjuk, hogy Németh Zoltán Pál képein, mindhárom állítás mintegy 1400 C fokon „rotyog”, lüktet, létezik. S ennek a hőfoknak fortyogó zuhatagában, ezek a művek a lélek szálain ötvöződnek. De ezeknek a műveknek fontos üzenetei nem a hétköznapi képolvasási módszerekkel értékelhetőek, érthetőek meg.  Azért nem, mert Zoltán kitalált valami olyat a fotóművészetben, ahogy már említettem is, a lélekképeket, amelyeket mind ezek után akár szabadalmaztatni is lehetne, mert ezek az ő találmányai. Ezen az úton-módon akkor a tájkép, a portré, a riportfotó mellé besoroljuk Németh Zoltán Pál lélekképeit is. És akkor, az ő munkáit máris művészettörténeti, fotótörténeti, vagy épp tudományos szempontból elemezni kívánnánk, s akkor rögtön közelebb hoznánk az ő szemléletének kulcsát is.  Mert, kezdjük a kiállítás főképével. Nézzük meg jól, ez az ember léptékű, fekete-fehér, grafikus megoldású fotó egy corpust ábrázol, címe egy két soros vers: „Tánc a valóság élén. / Megfeszített karok ölelése.” Ha hagyományos értelemben meg kellene fogalmazni: mitől is jó ez a fénykép, s elővenném a már említett fotólexikont, amit az 50-es években jelentettek meg, amiben a jó kép, a kiegyensúlyozott kompozíció fogalmát úgy jellemzik, hogy az éles, színhelyes, tónushelyes, stb.  Nos, ha erre a gyönyörű képre nézünk, akkor igencsak zavarban vagyunk, mert a lexikon szerinti elvárások egyetlenegy  pontjának sem felel  meg. De ugyanakkor, a mentségünkre szolgál az a felismerés, hogy a kortárs művészetekre nagyon is jellemző a műfaji határtalanság, az eszközök végtelen és egymásba fonódó használata, így Németh Zoltán Pál elfogadhatóan egy újfajta műformát tár elénk. És, ha az átellenben lévő képet is elemezzük, akkor képzeljük el magunkat úgy, mintha egy templom hajójában állnánk, és a másik oldali főfalon egy olyan képet látnánk, amiről rögtön az első ránézésre azonosíthatóan felismerhetjük a hitünk, a vallásunk, az emberségünk örökkévaló jeleit . „A templom függönye” című kép tárgya, témája egyértelműen erről beszél. Technikai kivitelezésében, eszközeiben viszont a lexikonban megállapítottakkal úgyszintén ellentétes, mert ugye ez se nem éles, se nem színhelyes, ráadásul nem is kiegyensúlyozott, hanem mindezzel ellentétben egy felzaklató, izgalmas és izgató kék tónusú nagyméretű fotót látunk magunk előtt. Térelhelyezéssel, fotográfiai szempontból zoom objektívvel, expozíció közben meghúzott módon készült a felvétel. Egyszerűen az agyunkban, lelkünkben olyan élesen jeleníti meg az evangéliumi mondanivalót, aminek közlésére csak ritka tehetséggel megáldott művész képes. A jelképek, a metaforák, a szimbólumok, a költői képek tág asszociációs rendszere jellemzi a látottakat:

itt szintén új fogalmakat kell bevezetnünk, hiszen hagyományos módon nem igazán férünk hozzá Németh Zoltán Pál „testi-lelki hittitkaihoz”.  A titkot megfejteni inkább a benyomásaink, az érzéseink, az intuícióink alapján, a költői képek kibontásával, megfejtésével lehetünk képesek. A költői megjelenítés valószínű, hogy itt nem ugyanaz, mint általában a lírai műfajokban, hiszen a családi hagyományok által, a génekben, a testvériségben a művészetek különféle kifejezési formái itt összeölelkeznek, egymásból eredeztethetőek, hiszen a költészet és a fotográfia, a versek és a versképek, a vizuális költészet és a lírai fotógráfiák ez esetben egy közös kozmikus világképben, közös szellemi naparendszerben, időnként közös síkokon együtt mozognak. Nem illusztrációi tehát egymásnak, hanem sokkal inkább egylényegűek, s ezáltal nagyon jól asszociálhatóak, értelmezhetőek. Továbbá nem véletlen az sem, épp az imént lehettünk tanúi annak, hogy milyen üde és szép előzménye van ennek a kiállításnak. A bevezető, a felvezető, vagy minek is nevezzük? Ez drámaian gyönyörű performansz sem véletlenül mára időzített, hiszen ma William Shakespeare születése és halála 400. évfordulóját ünnepeljük, így aktuálisan, A vihar című színművének egy rövid részletét  hallhattuk az imént apa és lánya előadásában. Ariel szerepében Németh Zsófia Nóra, Prospero szerepében Németh Péter Mykola párbeszédét, amit hatásosan, nagy lelki gazdagsággal adtak elő a szereplők. Ez az évforduló, ez az ünnep átlényegíti a kiállítást is. És mindez, ebben az estben, még véletlenül se ügyes és divatos PR fogás, hiszen érezhetően fontos, hogy szerzők már jóval korábban bevonták életükbe, együtt gondolkodásunkba William Shakespeare klasszikus szellemiségét. Így talán érthetőbben, tisztábban magyarázhatóak a kiállított művek is. Ezeket a képeket persze hagyományos módon nem szükséges magyarázni, még akkor sem, hogyha pausz-papírra nyomtatott képekkel szembesülve itt az ablakok előtt például, nem ismerünk fel azonnal, minden absztrakt, a valósággal nem törődő alakzatot. De ez rendjén is van így, hiszen a képi világ morzsái, a valóság didaktikus képei ezek elvonatkoztatva a képzőművészetre jellemző eszközhasználattal, és ami a legfontosabb, a szellemi magaslatok síkjára emelve. De miért is merem ezt állítani? Azért, mert Németh Zoltán Pál a fotográfus érzi és érti is a fototechnikai eszközök használatának módját, azt, amit nem föltétlenül Budapesten, a Práter utcai szakmunkásképző intézetben fotós szakmunkásként lehet megtanulni. És ez az ő szabadsága, ez Németh Zoltán Pál művészi kvalitása. A testi-lelki ok és okozati összefüggések keretet adnak az ő munkásságának, főképpen a leglényegesebb gondolatainak. Hiszen miként az emberi test keretet ad a léleknek, templom a test, test-templom, ugyanúgy a forró és ihletett mondanivalónak is meg kell találnia a saját, csak rá jellemző formáját. A művészi gondolat mindig és mindenkor formát keres, és talál is, ha lehetséges, ha valaki nagyon akarja. Ez a megállapítás művészetek minden területén, így természetesen a fotográfiára, és a költészetre és is érvényes. Kérdezhetnénk, hogy, ezek a fototechnikák, amik csodákat tesznek lehetővé, a képformálásnak nagyon is elegáns és különleges eszközhasználatával, miért csak kevesek számára adatik meg alkalmazásuk? A válasz nagyon egyszerű, azért mert a technika csak a formát, a keretet adja, a lényeg a tartalom, a lélek a kompozícióban rejtezkedik.  Valójában teljesen mindegy, hogy Kodak, Ilford, Orwo, vagy épp más filmes anyaggal dolgozunk-e. És hogy a színkivonatok készítésével, össze-applikálásával készültek-e ezek a fotók. Ha elmondanám, hogy miért mindegy, akkor bizonyára most elrohannánk haza, a fürdőszobát elsötétítenék, s vegyszeres tálakat a kád síkjába elhelyezett asztallapon, hozzá látnának a nagyításhoz és a híváshoz. Persze nem egészen, mert ahogy már mondtam is, a fotózáshoz kell az az érzékenység, ami iskolai szinten nem sajátítható el. Erre születni kell. És tehetség az Isten ajándéka.  Magyarázhatnám én itt továbbra is a képeket, és használhatnék bűvszavakat is akár, hogy a jelenlévő sokaságot elkápráztassam, de nincsen szükségünk erre. Az itt kiállított művek a puszta létükkel, a lelkületükkel már elve elkápráztatják Önöket. Ezennel közölném hivatalosan, hogy a kiállítás meg van nyitva. És ezt a nagyszerű tehetséges embert, Németh Zoltán Pál fotóművészt pedig ünnepeljük, mert ez a kiállítás a világban való súlyos jelenlétre vall, s egy örömünnep kezdetét jelzi.

Ahogy most az arcokat nézem, a tekinteteket végig kutattam, ösztönös, fotográfus reflex-szel fényképeztem is, nem hiszem, hogy sokan lennénk azok, akik ne éreznék meg a képeid szépségét, kedves Zoltán. Hiszen a varázsuk éppen abban van, hogy általuk, bennük, nem a megfogható valóságot látjuk, nem az Erzsébet hidat, nem a Visegrádi fellegvárat mondjuk, s nem is egy gyönyörű építészeti csodát, vagy ehhez hasonló szokványos témákat, amiket persze meg kell örökíteni, hanem igen is a te műveid a lélek magasába emelnek, oda, abba a régióba, ahol már lényegesebb gondolatok olvashatók ki a fényképeidből. Tanuljuk meg hát a képekben olvasni, ezt persze könyvekből megtanulni nem lehet, hanem csakis éber figyelemmel, az legbelülről, a lelkünkből fog menni. Irodalommal, Shakespeare A vihar című színművének egy részletével indítottunk. Ez a varázs most folytatódik  Németh Péter Mykola: Mysterium carnale című vers-koncertjével, közreműködik a Mykolárium Trió: Németh Zsófia Nóra fuvolán fuvolán (vers mondás) – Lazarus  Stanislaw dorombon – Németh Balázs Kristóf ütőhangszereken és a Szerző. Nyitott füleket és nyitott szemeket, és még inkább megnyíló lelket kívánok minden kedves jelenlévőnek.

Eifert János

(Elhangzott: Nagymaroson, a Sigil Galérában 2016. április 23-án, szombaton 18 órakor rendezett – Németh Zoltán Pál XX. századi analóg fotógráfiáinak kiállításán, annak megnyitóján.)

„Ezek a lélek tárgyai költői megjelenítéssel, a csend fény-képei”
Németh Zoltán Pál XX. századi analóg fotógráfiáinak kiállításán
„Csak a csendnek van mélysége,
mint a szeretetnek…”(Shakespeare)
“Ahogy valaki Prospero hangján megszólalt a mai napon, 2016. április 23-án, szombaton William Shakespeare születése 400. évfordulóján, máris lélek közelben, emberközelben érezhetjük magunkat, kedves jelenlévők. Hiszen egy kiállítást meg kell nyitni, felütéssel, ha lehetséges. Ez a hagyomány, azóta létezik, mikor is a francia Tudományos és Művészeti Akadémia ülésén: 1839. augusztus 10-én, egy neves csillagász bejelentette: Louis-Jacques Mandé Daguerre találmányát, a dagerrotípiát. Akkor még csak sejtetni lehetett, hogy ez a tény a 19. század egyik legnagyobb felfedezése és találmánya. Nem sokkal később az első embert ábrázoló fotógráfia is elkészült az un. Bolevard du Temple.  A találmány bejelentését követően 3 – 4 hónapra rá nemcsak Párizsban, de Londonban, Budapesten és Nagyváradon, meg New Yorkban, és a világ más nagyvárosaiban is megjelentek a vándorfényképészek. És a korabeli emlékképekről jól felismerhető favázas szerkezetű kamerákkal készítették el az első felvételeket. Akkor még: 30–35 perc expozíciós időre kellett számítani. Annak, akit portrékészítés miatt lefényképeztek abban az időben, az minden bizonnyal látott már olyan kelléket, mint a csavarozható és állítható nyaktámasz, kartámasz. Ezek az elemek az portréalany kényelmét szolgálták, hogy viszonylag nyugalomban, mozdulatlanul kibírja a portré készítése alatt az expozíciós időt. A mai digitális kamerával egy pillanat műve egy portréfelvételnek az elkészítése. Igen, ez valamikor jóval időigényesebb volt, ráadásul, hogy peckesen beállíthassák a modellt, az illető ezért kapott egy kecses nyaktámaszt, és ráadásul még egy kartámaszt is, mert hiszen legalább 35 percet kellett állnia lehetőleg összeszedetten, harmonikusan a fényképész kamerája előtt.  Természetesen, étlen-szomjan, amit ma nem biztos, hogy kibírna mindenki csak azért, hogy életkép készüljön róla.
A fotográfia akkor még valóban egy forradalmi találmánynak számított. Érdekességképp említem, hogy az első felvételeket, a legelsőket inkább, úgy 1824–1826-ban készítette Niépce vidéki házának erkélyéről. A falu felé a kertet fotózta le, a templommal a háttérben. Csodálatos felvétel ez. És az az érdekessége, hogy a mai valóságában, ahogy patinásodott, oxidálódott a fény-kép, s ahogy a vegyi folyamatok azon tovább épültek, így ma már absztrakt képet láthatunk azon a felvételen. Érdemes rákeresni és megnézni, akár az interneten is. A fényképeknek, a fotográfiáknak számtalan elnevezése létezik a magyar nyelvben, szinte végtelen gazdagsággal tudjuk jellemezni ezt a művészi műveletet. Megérzésem szerint, egy mindennél fontosabb folyamatot indított el a fotográfia a 19. században, mégpedig azt, hogy az embert és a világot, az embert és a környezetét közelebb hozta egymáshoz. Itt arra is gondolhatunk, hogy szerintem az ember elidegeníthetetlenül a természet része. Vagyis, ha le kívánunk fényképezni valakit, vagy valamit, akkor előtte, ahogy ismerkedünk az alannyal, a tárggyal, ahogy tanulmányozzuk a lencsevégre érdemesnek tartott a környezetünket, a pillanat töredék része alatt először is a megfigyelés, a szellemi feldolgozás előzi meg az expozíciós gomb lenyomását. Ebben az értelemben a fotózás művelete valójában az emberi gondolkodásra, mindig és mindenkor, igen bölcsen hathatott, úgy gondolom. Ha az itt látható fotókkal, vizuális költeményekkel, Németh Zoltán Pál és Németh Péter Mykola műveivel, amit a testvérek TESTTÉ VÁLT HITTITOK címmel tárnak most elénk, szóval, ha ezekkel a kiállított opusokkal elkezdünk mélyebben foglalkozni, el kezdünk azokról elmélkedni, akkor bizony a fotóművészet besorolásai szerint, zavarba jövünk. Mert, hová is sorolhatnánk be ezeket a falon függő fekete-fehér és színes képeket?
A fotóművészet műfajai szempontjából elemezve, van közöttük álomkép, álarc- és maszkszerű portré is. S ha most elmélyülten elgondolkozunk a nagymarosi Sigil Galériaban kiállított műveken, akkor feltűnik az is, hogy természetesen az ember is megjelenik valamilyen formában ezeken a fényképeken. Ám, ezek a műremekek nem a hagyományosnak mondható ábrázolások. Ezek un. „léleklepedők”. Az egyik például a Torinói krisztusi lepel misztériumához köthető.  Ezek a képek itt, a transzcendenst értelmező ábrázolások. A barokk váci kálvária dombon készített, múlt századvégi hagyományos színes fotókról beszélek most. Ahogy az udvarról belépünk a galériába a fogadó térben fekete-fehérben máris láthatóak az olyan fotók, amelyek a „Koponyák helye” címmel egy elvonatkoztatott világba emelnek át bennünket.  Ugyanakkor, láthatunk itt hagyományos értelemben a tájkép kategóriájába sorolandó fotókat is. Mégis, egy nagy nemet írtam a jegyzetfüzetembe, mert ezek nem hagyományos tájképek, ezek a lélek tájai. A Németh Testvérek lelki tájainak felvételei, amelyek a fizikai valóságukban modern vizuális élményeket, témákat, mai gondolatokat közvetítenek a fotográfiák és vizuális költemények formavilágával. De még ha hagyományos értelemben vett csendéleteknek fogjuk is fel az itt látható fotókat, mert hogyha egy építészeti, vagy néprajzi szempontból fontos elemet, tárgyat lefényképezünk, akkor azt általában a csendélet kategóriájába szoktuk sorolni. Ezek a fotók ellenben egyáltalán nem hasonlíthatók a hagyományos csendéletekhez. Ezek a képek a lélek szubjektív tárgyai költői megjelenítéssel. Ezek a csend képei. Ezek a beszédes fotógráfiák, nem költői képzavar, amiről most beszélek: az élet képei is egyben. Hiszen ha a világ megismeréséhez, ahogy tudós emberek mondják, valójában három eszköz áll a világban rendelkezésünkre: a tudomány, a művészet és a hit, akkor egyértelműen állíthatjuk, hogy Németh Zoltán Pál képein, mindhárom állítás mintegy 1400 C fokon „rotyog”, lüktet, létezik. S ennek a hőfoknak fortyogó zuhatagában, ezek a művek a lélek szálain ötvöződnek. De ezeknek a műveknek fontos üzenetei nem a hétköznapi képolvasási módszerekkel értékelhetőek, érthetőek meg.  Azért nem, mert Zoltán kitalált valami olyat a fotóművészetben, ahogy már említettem is, a lélekképeket, amelyeket mind ezek után akár szabadalmaztatni is lehetne, mert ezek az ő találmányai. Ezen az úton-módon akkor a tájkép, a portré, a riportfotó mellé besoroljuk Németh Zoltán Pál lélekképeit is. És akkor, az ő munkáit máris művészettörténeti, fotótörténeti, vagy épp tudományos szempontból elemezni kívánnánk, s akkor rögtön közelebb hoznánk az ő szemléletének kulcsát is.  Mert, kezdjük a kiállítás főképével. Nézzük meg jól, ez az ember léptékű, fekete-fehér, grafikus megoldású fotó egy corpust ábrázol, címe egy két soros vers: „Tánc a valóság élén. / Megfeszített karok ölelése.” Ha hagyományos értelemben meg kellene fogalmazni: mitől is jó ez a fénykép, s elővenném a már említett fotólexikont, amit az 50-es években jelentettek meg, amiben a jó kép, a kiegyensúlyozott kompozíció fogalmát úgy jellemzik, hogy az éles, színhelyes, tónushelyes, stb.  Nos, ha erre a gyönyörű képre nézünk, akkor igencsak zavarban vagyunk, mert a lexikon szerinti elvárások egyetlenegy  pontjának sem felel  meg. De ugyanakkor, a mentségünkre szolgál az a felismerés, hogy a kortárs művészetekre nagyon is jellemző a műfaji határtalanság, az eszközök végtelen és egymásba fonódó használata, így Németh Zoltán Pál elfogadhatóan egy újfajta műformát tár elénk. És, ha az átellenben lévő képet is elemezzük, akkor képzeljük el magunkat úgy, mintha egy templom hajójában állnánk, és a másik oldali főfalon egy olyan képet látnánk, amiről rögtön az első ránézésre azonosíthatóan felismerhetjük a hitünk, a vallásunk, az emberségünk örökkévaló jeleit . „A templom függönye” című kép tárgya, témája egyértelműen erről beszél. Technikai kivitelezésében, eszközeiben viszont a lexikonban megállapítottakkal úgyszintén ellentétes, mert ugye ez se nem éles, se nem színhelyes, ráadásul nem is kiegyensúlyozott, hanem mindezzel ellentétben egy felzaklató, izgalmas és izgató kék tónusú nagyméretű fotót látunk magunk előtt. Térelhelyezéssel, fotográfiai szempontból zoom objektívvel, expozíció közben meghúzott módon készült a felvétel. Egyszerűen az agyunkban, lelkünkben olyan élesen jeleníti meg az evangéliumi mondanivalót, aminek közlésére csak ritka tehetséggel megáldott művész képes. A jelképek, a metaforák, a szimbólumok, a költői képek tág asszociációs rendszere jellemzi a látottakat:
itt szintén új fogalmakat kell bevezetnünk, hiszen hagyományos módon nem igazán férünk hozzá Németh Zoltán Pál „testi-lelki hittitkaihoz”.  A titkot megfejteni inkább a benyomásaink, az érzéseink, az intuícióink alapján, a költői képek kibontásával, megfejtésével lehetünk képesek. A költői megjelenítés valószínű, hogy itt nem ugyanaz, mint általában a lírai műfajokban, hiszen a családi hagyományok által, a génekben, a testvériségben a művészetek különféle kifejezési formái itt összeölelkeznek, egymásból eredeztethetőek, hiszen a költészet és a fotográfia, a versek és a versképek, a vizuális költészet és a lírai fotógráfiák ez esetben egy közös kozmikus világképben, közös szellemi naparendszerben, időnként közös síkokon együtt mozognak. Nem illusztrációi tehát egymásnak, hanem sokkal inkább egylényegűek, s ezáltal nagyon jól asszociálhatóak, értelmezhetőek. Továbbá nem véletlen az sem, épp az imént lehettünk tanúi annak, hogy milyen üde és szép előzménye van ennek a kiállításnak. A bevezető, a felvezető, vagy minek is nevezzük? Ez drámaian gyönyörű performansz sem véletlenül mára időzített, hiszen ma William Shakespeare születése és halála 400. évfordulóját ünnepeljük, így aktuálisan,  A vihar című színművének egy rövid részletét  hallhattuk az imént apa és lánya előadásában. Ariel szerepében Németh Zsófia Nóra, Prospero szerepében Németh Péter Mykola párbeszédét, amit hatásosan, nagy lelki gazdagsággal adtak elő a szereplők. Ez az évforduló, ez az ünnep átlényegíti a kiállítást is. És mindez, ebben az estben, még véletlenül se ügyes és divatos PR fogás, hiszen érezhetően fontos, hogy szerzők már jóval korábban bevonták életükbe, együtt gondolkodásunkba William Shakespeare klasszikus szellemiségét. Így talán érthetőbben, tisztábban magyarázhatóak a kiállított művek is. Ezeket a képeket persze hagyományos módon nem szükséges magyarázni, még akkor sem, hogyha pausz-papírra nyomtatott képekkel szembesülve itt az ablakok előtt például, nem ismerünk fel azonnal, minden absztrakt, a valósággal nem törődő alakzatot. De ez rendjén is van így, hiszen a képi világ morzsái, a valóság didaktikus képei ezek elvonatkoztatva a képzőművészetre jellemző eszközhasználattal, és ami a legfontosabb, a szellemi magaslatok síkjára emelve. De miért is merem ezt állítani? Azért, mert Németh Zoltán Pál a fotográfus érzi és érti is a fototechnikai eszközök használatának módját, azt, amit nem föltétlenül Budapesten, a Práter utcai szakmunkásképző intézetben fotós szakmunkásként lehet megtanulni. És ez az ő szabadsága, ez Németh Zoltán Pál művészi kvalitása. A testi-lelki ok és okozati összefüggések keretet adnak az ő munkásságának, főképpen a leglényegesebb gondolatainak. Hiszen miként az emberi test keretet ad a léleknek, templom a test, test-templom, ugyanúgy a forró és ihletett mondanivalónak is meg kell találnia a saját, csak rá jellemző formáját. A művészi gondolat mindig és mindenkor formát keres, és talál is, ha lehetséges, ha valaki nagyon akarja. Ez a megállapítás művészetek minden területén, így természetesen a fotográfiára, és a költészetre és is érvényes. Kérdezhetnénk, hogy, ezek a fototechnikák, amik csodákat tesznek lehetővé, a képformálásnak nagyon is elegáns és különleges eszközhasználatával, miért csak kevesek számára adatik meg alkalmazásuk? A válasz nagyon egyszerű, azért mert a technika csak a formát, a keretet adja, a lényeg a tartalom, a lélek a kompozícióban rejtezkedik.  Valójában teljesen mindegy, hogy Kodak, Ilford, Orwo, vagy épp más filmes anyaggal dolgozunk-e. És hogy a színkivonatok készítésével, össze-applikálásával készültek-e ezek a fotók. Ha elmondanám, hogy miért mindegy, akkor bizonyára most elrohannánk haza, a fürdőszobát elsötétítenék, s vegyszeres tálakat a kád síkjába elhelyezett asztallapon, hozzá látnának a nagyításhoz és a híváshoz. Persze nem egészen, mert ahogy már mondtam is, a fotózáshoz kell az az érzékenység, ami iskolai szinten nem sajátítható el. Erre születni kell. És tehetség az Isten ajándéka.  Magyarázhatnám én itt továbbra is a képeket, és használhatnék bűvszavakat is akár, hogy a jelenlévő sokaságot elkápráztassam, de nincsen szükségünk erre. Az itt kiállított művek a puszta létükkel, a lelkületükkel már elve elkápráztatják Önöket. Ezennel közölném hivatalosan, hogy a kiállítás meg van nyitva. És ezt a nagyszerű tehetséges embert, Németh Zoltán Pál fotóművészt pedig ünnepeljük, mert ez a kiállítás a világban való súlyos jelenlétre vall, s egy örömünnep kezdetét jelzi.
Ahogy most az arcokat nézem, a tekinteteket végig kutattam, ösztönös, fotográfus reflex-szel fényképeztem is, nem hiszem, hogy sokan lennénk azok, akik ne éreznék meg a képeid szépségét, kedves Zoltán. Hiszen a varázsuk éppen abban van, hogy általuk, bennük, nem a megfogható valóságot látjuk, nem az Erzsébet hidat, nem a Visegrádi fellegvárat mondjuk, s nem is egy gyönyörű építészeti csodát, vagy ehhez hasonló szokványos témákat, amiket persze meg kell örökíteni, hanem igen is a te műveid a lélek magasába emelnek, oda, abba a régióba, ahol már lényegesebb gondolatok olvashatók ki a fényképeidből. Tanuljuk meg hát a képekben olvasni, ezt persze könyvekből megtanulni nem lehet, hanem csakis éber figyelemmel, az legbelülről, a lelkünkből fog menni. Irodalommal, Shakespeare A vihar című színművének egy részletével indítottunk. Ez a varázs most folytatódik  Németh Péter Mykola: Mysterium carnale című vers-koncertjével, közreműködik a Mykolárium Trió: Németh Zsófia Nóra fuvolán fuvolán (vers mondás) – Lazarus  Stanislaw dorombon – Németh Balázs Kristóf ütőhangszereken és a Szerző. Nyitott füleket és nyitott szemeket, és még inkább megnyíló lelket kívánok minden kedves jelenlévőnek.” (Eifert János)
(Elhangzott: Nagymaroson, a Sigil Galérában 2016. április 23-án, szombaton 18 órakor rendezett – Németh Zoltán Pál XX. századi analóg fotográfiáinak kiállításán, annak megnyitóján

Tagozati kipakolás. A Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakközépiskola festő, szobrász, grafika tagozat kiállítása a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumban. Győr, 2016. április 22 – május 8.

Kipakolás a Győri Napóleon-házban meghívó

2016.04.22. Tagozat Kipakolás plakát Tagozati kipakolás. A Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakközépiskola festő, szobrász, grafika tagozat kiállítása a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumban (Győr, Király utca 4.) A kiállítás május 8-ig látogatható.

2016.04.22.-Győr-Napóleon-Ház-KIPAKOLÁS-kiállítók-nevei (Eifert János felvétele)

Kocsispéter Kata: The-Princess-Bridge Kocsispéter Kata grafikája-01 Károlyfi Dávid: Face in Face

2016.04.22.-Győr-Napóleon-Ház-KIPAKOLÁS-Eifert-András-műveit-mutatja (Eifert János felvétele)

Kipakoltak a képzőművészeti iskolások

A győri képzőművészeti iskolában évek óta hagyomány, hogy a tagozat (9.-13. évfolyam) egy éves munkáiból válogatott kiállításának a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum ad otthont. Három éve ez a kapcsolat még szorosabb lett, ugyanis a Grafikai műhely, amit az iskola tanulói is használnak, a Napóleon Házba költözött a kiállítótér hátsó traktusába. Így ez a miliő nagyon ismerős a diákoknak, hiszen ezen járnak át nap, mint nap tervezni és alkotni „A Műhelybe”.

A kiállítás gerincanyaga az akadémista művészeti vonalból vonultat fel aktokat, csendéleteket, kiégetett büsztöt, mintázott koponyát. A festő és stílustan órai kreatív feladatok, tervezőgrafikai projektek pedig már a kísérletező kedvet, a művészeti területek határait, azok átjárhatóságát feszegetik. A grafika szakos 11. évfolyam hallgatói az idei évtől kiváló tervező grafikai munkákkal is remekeltek.

Erős a mezőny az idei Cziráki Lajos megyei komplex tanulmányi versenyre készült rajzok, festmények, fantázia szobrok tekintetében, amelyek a versenyen elért első- második helyezésekkel dicsekedhetnek.

A megnyitón került sor az ARANY-KÉZ vándordíj átadására, amelyre az a hallgató pályázhat, akit a tagozat tanárai szavaznak meg eddigi szakmai munkája elismeréseképpen, hogy egy évig ennek a díjnak a birtokosa legyen. A Bombicz Barbara intézményvezető által alapított díjnak eddig öt tulajdonosa volt. Az idei díjazottat Milanovich Ildikó, a tagozat művészeti vezetője méltatta, majd szólította a 13. évfolyamos Kniezl Rebekát, aki a művészeti szakközépiskolák között meghirdetett I. Országos Festő verseny idei győztese lett.

A megnyitón Graszli Bernadett múzeumigazgató elismerően szólt az iskola képzőművész tanárairól, magas színvonalú szakmai munkájukról.(Balogh István, Gollowitzer Szabina, Milanovich Ildikó, dr. Nagy Csilla, Nagy Rita, Pápai Emese, dr. Radosza Attila, Selényi Károly István, Szabó Márton, Szalkai Károly és dr. habil Tolnay Imre.)

Az estét hangulatos koncertélmény zárta, az iskola tanáraiból és a fiatal konzis énekesnőből álló – Radosza Attila, Selényi Károly, Pápai Bori – KÉK TRIÓ zenélt. ( Milanovich Ildikó)

2016.04.22.-Győr-Kipakolás-kiállítás-A-tanári-kar-a-díjazottal (Eifert János felvétele)

2016.04.22.-Győr-Napóleon-Ház-KIPAKOLÁS-megnyitó-közönsége (Eifert János felvétele) 2016.04.22.-Győr-Napóleon-Ház-KIPAKOLÁS-megnyitó-közönsége (Eifert János felvétele) 2016.04.22.-Győr-napóleon-Ház-KIPAKOLÁS-megnyitó-közönsége (Eifert János felvétele) Kniezl Rebeka az ARANY-KÉZ vándordíjjal (Tolnay Imre felvétele)

2016.04.22.-Győr-Napóleon-Ház-Tagozat-KIPAKOLÁS-kiállítás-részlet (Eifert János felvétele) 2016.04.22.-Győr-Napóleon-Ház-KIPAKOLÁS (Eifert János felvétele) 2016.04.22.-Győr-Napóleon-Ház-Tagozat-KIPAKOLÁS-kiállítás (Eifert János felvétele) 2016.04.22.-Kipakolás-Grászli-Bernadett-múzeumigazgató (Eifert János felvétele)

2016.04.22.-Győr-Napóleon-Ház-KIPAKOLÁS-Andris (Eifert János felvétele) 2016.04.22.-Győr-Napóleon-Ház-KIPAKOLÁS (Tolnay Imre felvétele) 2016.04.22.-Győr-Napóleon-Ház-KIPAKOLÁS-kiállításmegnyitó (Eifert János felvétele) Tolnay Imre és Eifert János felvételei

2016.04.22.-Kipakolás-Győr-Napóleon-ház-Kiállításmegnyitó-közönsége (Eifert János fevétele)

2016.04.22.-Győr-Napóleon-Ház-KIPAKOLÁS-Andris-barátjával (Eifert János felvétele) 2016.04.22.-Győr-Milu-Kniezl-Rebeka-díjazottal (Tolnay Imre felvétele) 2016.04.22.-Győr-KIPAKOLÁS-Szabó-Márton-és-Gollowitzer-Szabina (Eifert János felvétele) 2016.04.22.-Győr-Napóleon-Ház-KIPAKOLÁS-kiállításmegnyitó (Eifert János felvétele)

2016.04.22.-Győr-Kipakolás-kiállításon-Serényi-Károly-Radosza-Attila-kíséri-az-énekest (Eifert János felvétele) 2016.04.22.-Győr-Kipakolás-kiállítás-Milu (Eifert János felvétele) 2016.04.22.-Győr-Kipakolás-kiállítás-Andris-barátnőjével (Eifert János felvétele) 2016.04.22.-Győr-Kipakolás (Tolnay Imre felvétele)

2016.04.22.-Bombicz-Barbara-Milu-Graszli-Bernadett-azARANY-KÉZ-vándordíj-átadásán_Tolnay-Imre-felvétele 2016.04.22.-Gollowitzer-Szabina_PhotoEifert 2016.04.22.-Győri-udvar-Gollowitzer-Szabinával_PhotoEifert

Fénylő bolygók fekete lyukakkal – Promenad.hu, 2016. április 20.

Promenad.hu

2016. április 20.

http://promenad.hu/cikk/fenylo-bolygok-fekete-lyukakkal-165499

2016.04.20.-Promenad.hu_Fénylő-bolygók-fekete-lyukakkal

Fénylő bolygók fekete lyukakkal

Kotnyek István festőművész 2 ÉS HÁROMDÉS KÉPEK című kiállítása nyílt meg Nagykanizsán, a Hevesi Sándor Művelődési Központ Ősze András galériájában. A május 5-ig látogatható tárlatot dr. Kostyál László művészettörténész nyitotta meg. Felidézte az alkotóhoz fűződő több évtizedes barátságát, s mint mondta, Kotnyek István az utolsó polihisztorok egyike. A képzőművészet több műfajában ért el sikereket, neve ismert a fotográfiában és a rövidfilm készítés területén. „Három olyan fogalom van, ami számomra fontos és meghatározó ezeknek az objekteknek a kapcsán. Az egyik a humor és az irónia, a másik a kreativitás, és a harmadik pedig a valóban mély és magvas mondanivaló” – fogalmazott Kostyál László.

Kotnyek István festőművész, grafikus, szobrász, a képzőművészet mellett fotózással és rövidfilm készítéssel is foglalkozik. Mostani tárlatán grafikákat és újrahasznosított tárgyakból művészeti alkotásokat, úgynevezett objekteket láthat a közönség.

Több évtizedes pályáján mindig tiszteletben tartotta a különböző műfajok szabályrendszerét. „Nagyon nehezen tudnám keverni, ami filmre jó, az éppen állóképen legyen, és ami meg térben izgalmas azt megfessem. Én szétválasztom ezeket, és mivelhogy nagyon ráérek, mindig is ráértem, így mindig éppen azt csinálom, amihez éppen akkor kedvem van” – mondta el Kotnyek István

Egy korábbi kiállításán hangzott el, de érvényes mostani kiállítására is: “Kotnyek István igazi reneszánsz ember. Kíváncsi és polihisztor mester: áthozat nem is a múlt századból, hanem a hagyomány szerint élésből. (Ennek jellegzetes szimptómája – mint tudjuk – az, hogy nincs mobiltelefonja…) Festő, filmes és fotós: alkotó, aki az időt képes megállítani – emelte ki egy korábbi megnyitójában Balogh László, majd így folytatta: Kotnyek Istvánnak talált tájai vannak itt Zalában. Országosan ismert független filmkészítő, festő-fényképész: istenadta tehetség. Magányos, néha fanyar, gondolati, szerető nézésű és komponáló. Szakmája saját bevallása szerint: ismeretlen magyar festő. De mi tudjuk, hogy bár a vidéken kiteljesedő művészpályák kevésbé kapják meg a figyelmet, de távol Budapesttől is születhetnek jelentős életművek (s nem csak hatvan évesen…). „Nem rögzültem egy stílushoz sem, mégis reménykedem, hogy képeimnek van egy jellegzetes karaktere, amiről felismerhető, hogy én csináltam.” – idézte Kotnyek István szavait. „Legszívesebben a barátaimnak és harcostársaimnak és a független gondolkodóknak, a nyitott lelkületűeknek mutatom meg munkáimat. A nagyközönséghez nem nagyon tudok szólni, bár jó lenne.”

Beszédes művek, szellemes vagy érdekes címek: Téridő, Szegkovács emléktábla, Átjátszó állomás, Kis piramistartó, Fénylő bolygók fekete lyukakkal, Perzsa táj olajvezetékkel, Megáradt patak, Fél lépés, Tájkép szivárvánnyal, Vágásérett fenyves, Négysávos nyomógombos, Kétfejű gém, Átjátszó állomás, Piercing… Kotnyek István festészete képi vezérmotívumai között kisebb szerepet játszik az ember. Helyettük gyakran a környezetükből kiemelt tárgyak vagy egyes részletük hordozzák a mondandót. Sokszor fontosabb számára a színvilág, mely gazdag, izgalmas felületet adó, elsősorban árnyalatokra építő. Képi világa csak ritkán őrzi a látványhoz rögzült valóság elemeit, inkább sejtelmes fények vibrálnak képein.

Péntek Imre kritikus, a Pannon Tükör főszerkesztője mondta róla: „Minden képe dermesztően jelenidejű, a múlandóságból előpárálló metafizikus időntúliság aurája lengi be.” Játékosság és humor is van benne: ezek nélkül nem érthetjük meg Kotnyek konok elszántságát, hogy ő bizony értelmezi az átmentett világot. Játékos hozzáállása mögött persze ott van az univerzális szemlélet: az, hogy minden mindennel összefügg. Így kötődnek össze és vezethetők vissza egymásra a tárgyak lelke és az emberek emóciói. A „talált tájak” fotográfusából így válhatott a „szerkesztett és hordozható tájak” figyelőjévé és alkotójává átírásokkal, átalakításokkal, érzéki határhelyzetekkel. Nála hiszek abban, hogy a művészetnek az a dolga, hogy valamiféle pozitív élményt adjon az embereknek: az igazi művészet egyensúlyt alkot a realitással és a belső világgal. Van benne költészet, de ugyanakkor a látható világ is nyomot hagy benne.”

Forrás: www.eifert.hu

Eifert János, Olasz Ági, és Horváth Valéria felvételei a kiállítás-megnyitón készültek

HOGYAN SZÜLETIK A KÉP? Eifert workshop a Studio99-ben, Nagymegyer, Szlovákia, 2016. május 14.

2016.05.14. Eifert workshop a Studio99-ben, Nagymegyeren

HOGYAN SZÜLETIK A KÉP?
Hogyan készítsünk sikeres felvételeket? Nézzünk példákat az ötlettől a megvalósításig. Mondhatjuk nyugodtan, a fotográfia nemcsak a pillanat művészete, hanem a gondolkodásé is. Az exponáló-gomb lenyomását napok, hetek, évtizedek tapasztalata, élményei, valamint felkészültségünk, tudásunk és gondolkodásunk előzi meg. Érzéseink, mondanivalónk megfogalmazása, “képbeöntése” nemcsak a pillanat műve. Mitől lesz jó egy kép? A témaválasztás, a felvételkészítés technikája, a képszerkesztés és kompozíció kimunkálása, beavatkozások a digitális labormunka során, és végül a kép megjelenítése (vetítése, nagyítása, nyomtatása, stb.) lényegesen befolyásolja a kép hatását. Ennek persze nemcsak technikai,hanem művészi, esztétikai elemei is meghatározók.
Hogy bebizonyítsam elméletemet, a résztvevők bevonásával portré, illetve zsáner-fényképezést rögtönzök, majd az elkészült felvételek feldolgozását mutatom be.
Szeretettel meghívunk minden kedves fényképész kollégát egy ingyenes fotós workshopra, amely Nagymegyeren a Studio99 fotóműtermében kerül megrendezésre.
Férőhelyek száma korlátozott így kérlek benneteket, részvételi szándékotokat előre jelezzétek!


info@studio99.sk
0950 451 723

Dr. Vizúr János: Kép és Lélek – egy pszichiáter fotós vallomásai az Életről. Fotókiállítás az Újpesti Károlyi István Általános Iskola és Gimnázium Károlyi Galériájában, Budapest, 2016. április 22 – május 20.

2016.04.22.-Vizúr-János_Kép-és-Lélek-fotokiall_meghivo-01

Az Újpesti Károlyi István Általános Iskola és Gimnázium Károlyi Galériája tisztelettel meghívja Önt és kedves családját

Dr. Vizúr János kiállításának megnyitására, a Föld Napja tiszteletére

Kép és Lélek – egy pszichiáter fotós vallomásai az Életről

Köszöntőt mond: Hirmann László igazgató, a kiállítást megnyitja: Orgoványi Anikó képzőművész, zongorán közreműködik: Engel Olivér 7. évfolyamos tanuló

Időpont: 2016. április 22. 17 óra, Helyszín: Újpesti Károlyi István Általános Iskola és Gimnázium (Budapest, Erzsébet utca 69. – bejárat a Király utcából)

A kiállítás megtekinthető: 2016. április 22–május 20.

2016.04.22.-Vizúr-János_Kép-és-Lélek-fotokiall_meghivo-02

“Pszichiáterként és fotóművészként, kettős identitásban élek Szentendrén. Körülbelül azonos ideje, azaz közel 40 éve űzöm mindkét hivatást. Fotóim legnagyobb része a Természetben, Természetről készül, de sosem a

dokumentációs hűségre törekszem, hanem a képekkel az Emberről, Istenről, az Életről szeretnék valamit elmondani.” (Dr. Vizúr János)

Dr. Vizúr János
Pszichiáterként és fotóművészként, kettős identitásban élek Szentendrén.
Körülbelül azonos ideje, azaz közel 40 éve űzöm mindkét hivatást. Fotóim
legnagyobb része a Természetben, Természetről készül, de sosem a
dokumentációs hűségre törekszem, hanem a képekkel az Emberről, Istenről,
az Életről szeretnék valamit elmondani.
Az Újpesti Károlyi István Általános Iskola és Gimnázium Károlyi Galériája tisztelettel meghívja Önt és kedves családját
Dr. Vizúr János kiállításának megnyitására, a Föld Napja tiszteletére
Kép és Lélek címmel
– egy pszichiáter fotós vallomásai az Életről
Köszöntőt mond: Hirmann László igazgató
A kiállítást megnyitja: Orgoványi Anikó képzőművész
Zongorán közreműködik: Engel Olivér 7. évfolyamos tanuló
Időpont: 2016. április 22. 17 óra
Helyszín: Újpesti Károlyi István Általános Iskola és Gimnázium
Budapest, Erzsébet utca 69. (bejárat a Király utcából)
A rendezvényt az iskola alapítványa támogatta
A kiállítás megtekinthető: 2016. április 22–május 20.

A Középiskolások Fotóművészeti Pályázatára beérkezett alkotások kiállításának megnyitó- és díjkiosztó ünnepsége – Kondor Béla Közösségi Ház, Budapest, 2016. április 12.

2016.04.12.-GYIMT-Fotókiállítás-megnyitó--és-díjkiosztó

Budapest Főváros XVIII. ker. Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzata, és a Kondor Béla Közösségi Ház szeretettel meghívja Önt, családját és barátait
a Középiskolások Fotóművészeti Pályázatára beérkezett alkotások kiállításának megnyitó- és díjkiosztó ünnepségére
2016. április 12-én, kedden 17 órára.
Köszöntőt mond: Kucsák László országgyűlési képviselő
Az alkotásokat értékeli, a kiállítást megnyitja: Eifert János fotóművész
A díjakat átadja: Galgóczy Zoltán alpolgármester
Közreműködnek: a Tébláb Művészeti Iskola növendékei
A kiállítás megtekinthető: 2016. április 12 – 30-ig.

Budapest Főváros XVIII. ker. Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzata, és a Kondor Béla Közösségi Ház szeretettel meghívja Önt, családját és barátait 2016. április 12-én, kedden 17 órára.

Köszöntőt mond: Kucsák László országgyűlési képviselő

Az alkotásokat értékeli, a kiállítást megnyitja: Eifert János fotóművész

A díjakat átadja: Galgóczy Zoltán alpolgármester

Közreműködnek: a Tébláb Művészeti Iskola növendékei

A kiállítás megtekinthető: 2016. április 12 – 30-ig.