Archive for June, 2016
XII. LOUIS ARMSTRONG JAZZFESZTIVÁL – Bánk, 2016. június 24-26.
XII. LOUIS ARMSTRONG JAZZFESZTIVÁL, Bánk, 2016. június 24-26. Június végén újra a jazzé a főszerep a Bánki-tó víziszínpadán!
IN MEMORIAM OSCAR PETERSON
Dezron Dauglas (USA)
Dan Nimmer Triójában a zenekarvezetőként saját együttesével több lemezt jegyző Dezron Douglas bőgőzik, aki tizenkét évesen kezdett érdeklődni a zene iránt, kezdetben Stevie Wonder, George Benson, Diana Ross, Mahalia Jackson voltak a kedvencei. “Jazz was always around but not at my house”- mondta tréfásan, azóta nyilván az ő házába is beköltözött a jazz, ezt igazolja, hogy azóta neve ott szerepel többek között Pharoah Sanders, Cyrus Chestnut, Louis Hayes, Mulgrew Miller, Kevin Mahogany, Kenny Garrett, Duane Eubanks, Tomasz Stańko, Vincent Herring, és természetesen a Marsalis család lemezein. Szeptemberben Ravi Coltrane zenekarának tagjaként Chicago-ban lép majd fel. (Eifert János felvétele)
XII. LOUIS ARMSTRONG JAZZFESZTIVÁL, 2016. JÚNIUS 24-26. BÁNK
IN MEMORIAM OSCAR PETERSON
Program:
Június 24. péntek
Programok a víziszínpadon:
19:00 – Csík Gusztáv Trio (Csík Gusztáv, Reggie Johnson, Alvin Queen) & Joan Faulkner, Peggi Blu & Scott Hamilton (H/USA)
20:30 – Dan Nimmer Trio (Dan Nimmer, Dezron Douglas, Pete Van Nostrand) (USA) & Paul Nedzela (bariton szaxofonos) (USA) & Scott Hamilton (USA)
22:00 – Joey DeFrancesco Trio (USA) (Joey DeFrancesco, Nichola Angelucci, Fabio Zeppatella)
23:30 – Jam Session a Tó Hotel éttermében
Június 25. szombat
Programok a Tó Wellness Hotel kertjében:
15:00 – Ingyenes koncert a Louis Armstrong szobornál: Farkas Gábriel & His Band (H)
Programok a víziszínpadon:
18:00 – Táncoktatás
19:00 – Marian Petrescu Trio (Marian Petrescu, Mihai Petrescu, Alexander Mashin) (SE/FIN/RU)
20:30 – Bratislava Hot Serenaders (SK)
22:00 – Budapest Jazz Orchestra & Mark Nightingale & Joan Faulkner (H/GB/USA)
23:30 – Jam Session a Tó Hotel éttermében
Június 26. vasárnap
15:00 INGYENES GOSPEL KONCERT a Váci Székesegyházban (2600 Vác, Konstantin tér 11.)
/Joan Faulkner, Joanne Bell, Peggi Blu, Harriet Lewis, Csík Gusztáv, Reggie Johnson/
Házigazda: Rókusfalvy Pál
Eifert János Geometria című kiállításával nyílt meg a 12. Magyar Táncfesztivál. Győr+TV, 2016. június 21.
Eifert János Geometria című kiállításával nyílt meg a 12. Magyar Táncfesztivál. Ezután a Nagyszínpadon folytatódott a program, ahol a szervező és egyben házigazda intézmény nevében Kiss János köszöntötte a közönséget. A Győri Balett igazgatója emlékezve nemrég elhunyt kollégájára, az idei táncfesztivált Gombár Judit emlékének ajánlotta. A megnyitón Borkai Zsolt és Mihályi Gábor is szólt a megjelentekhez, hangsúlyozva, milyen fontos szerepet tölt be a fesztivál a magyar táncéletben.
Győr+ TV – Szerkesztő: Csapucha Adrienn, Operatőr: Révi Dániel Máté
Geometria – Eifert János kiállítása – fotókkal. Győr+ Online, 2016. június 21. 09:25
Győr+ Online, 2016. június 21. 09:25
Geometria – Eifert János kiállítása – fotókkal
A hagyományos megnyitóbeszéd helyett Lőrincz Katalin táncművész és Lörinszky Attila bőgőművész előadása ajánlotta a látogatók figyelmébe a fotókat a Győri Nemzeti Színház csillárszintjén.
A geometria keretjáték: szó szerint, és átvitt értelemben. Háromszögek és körök találkozása, négyzetek masírozása hármasával: paszpartuk és keretek fenséges, fegyelmezett, ugyanakkor változatos sora. Ami azonban belül található: az idomok, az emberi, – túlnyomórészt női – testek, néhány lágyabb kelme, finom mozdulatok, az épphogy inkább ellenpontozza a szabályozottságot. Él, lélegez, lebeg, lendül, érez, és még nyugvó helyzetben is nyugtalan. A keret higgadtságát belakja a szenvedély. Ahogyan Eifert János alkotói fantáziáját a játékszenvedély.
Fotó: O. Jakócs Péter
Csatolt galéria: Eifert János kiállítás
A végtelen jele egy négyzet fogságában – Eifert János GEOMETRIA című kiállításának megnyitója a Győri Nemzeti Színházban, 2016. június 20.
Ahogy a zene rezgése bejárta a teret, úgy táncolta be Lőrinc Katalin a kiállítás helyszínéül szolgáló Csillárterem pontjait. Talán így nézhet ki napjainkban egy modern rituális szertartás, hiszen mintegy felszentelte a helyet, mégis könnyed játékossággal táncolta körbe a kiállított fotókat, állványokat, tárgyakat és embereket, néha még a növényeket is.
A végtelen jele egy négyzet fogságában
Eifert János Geometria című kiállítása
2016. június 20-án este Eifert János, fotóművész Geometria című kiállításával a Győri Nemzeti Színház Csillártermében kezdetét vette a XII. Magyar Táncfesztivál. A kiállítást Lőrinc Katalin, táncművész mozdulataival, valamint Lörinszky Attila, a bőgő mestere játékával nyitotta meg.
Ahogy a zene rezgése bejárta a teret, úgy táncolta be Lőrinc Katalin a kiállítás helyszínéül szolgáló Csillárterem pontjait. Talán így nézhet ki napjainkban egy modern rituális szertartás, hiszen mintegy felszentelte a helyet, mégis könnyed játékossággal táncolta körbe a kiállított fotókat, állványokat, tárgyakat és embereket, néha még a növényeket is.
„Kép a képben” érzetem támadt, amikor mozdulatai az állvány mellé, mögé, a képek alá, fölé vezették (mert minden csak nézőpont kérdése, és valljuk be, ez sehogy sem lenne méltó megfogalmazás a címadó geometriához), szinte eggyé olvadt a képekkel, táncolt velük, bennük, értük. Az összhang megélését csak erősítette, hogy az egyik fotó őt magát, a táncosnőt ábrázolja. Lörinszky Attila keze alatt a méltóságteljesen szóló hangszer ünnepélyes keretet teremtett, ám a hangzás cseppet sem vált súlyossá. Tartalom és forma közt összhangot teremtett, akárcsak Lőrinc Katalin a „Vigyázz, lépcső” feliratú táblával, amikor mozdulatai annak geometrikus formájával találkoztak.
Eifert János képein a színek és a fények játéka lendületes mozdulatokon, csodálatos – túlnyomórészt – női testeken elevenedik meg. A képek messziről kiabálnak, mert itt még a fekete-fehérek is színesek; sodró lendület, maga az élet színezi őket. Ha azt mondjuk, hogy a fotó befagyasztja a pillanatot, akkor azt is el kell mondanunk, hogy Eifert János képei a néző szemében egy pillanat alatt olvadnak. Tűz, víz, levegő elementáris ereje járja át az ívbe csavarodó testek látványát.
A geometria fogalma úgy helyezi keretbe az erőt, mintha a végtelen jelét helyeznénk egy négyzet fogságába. Földi keretek közé szorul ugyan, de benne a mélyen szunnyadó, végtelen erő messzire szárnyal és magasra tör. Az Ars poetica nevű képen a kézzel írott betűkből spirálba rendezett, rendhagyó formában jelenik meg a szöveg. Mi csak állunk előtte, és forgatjuk a fejünket; a kimért, szokványos tekintgetéssel itt mit sem érünk, a befogadáshoz is játék kell.
Hagyjuk, hogy magukkal ragadjanak ezek a rendezetten rendhagyó alkotások (ahogyan a spirálisan kanyargó szöveg olvasása magába szippant), és egy perc alatt világossá válik: Úgy kerülhet a végtelen jele egy négyzet fogságába, ahogyan Eifert János a képen lévő felirattal fogalmaz: „Számomra játék a fotográfia. (…) képzelet és valóság peremén.”
Kunstár Mónika
Olasz Ági, Szabó Béla, Eifert Kata Nóra és Eifert János felvételei
Patakfalvi Dóra: Egy cuki punk – Walters Lili ELLE Magazin, 2016. június
ELLE, 2016. június
Egy cuki punk
Csibe még, de dolgozik azon, hogy erős nő legyen – mondja
a Senki szigete című film félszegen szexi diáklánya, és a Dorothy’s Legs énekese, akivel elborult művészfilmekről és passzív lázadókról beszélgettünk.
Walters Li l i
Az életet sem lehet másképpen szemlélni, mint egy Lynch-filmet: érzésekre és érzetekre kell hagyatkoznunk, hiszen az értelmét eddig nem nagyon sikerült megtalálnunk
Ruha, Retrock; gyűrű, Giles & Brothers – Cadenzza
ELLE: Feltűnően gyakran szerepelsz a magyar cool-listákon. Ez mit jelent, miben áll a coolságod?
Jézus ereje! Fogalmam sincs. Lehet, hogy ez amiatt van, mert még annyira nem vagyok ismert, és az mindig izgalmas. Meg talán a zenénk furcsa jellege miatt.
ELLE: Én a Lamb-klipre tippelnék még. Abba hogyan kerültél?
Nyáron még a második sorban ugráltam a Szigeten a koncertejükön, majd két hónap múlva felhívott egy angolul beszélő pasi, hogy főszereplőt keres az új Lamb-videójához és szívesen megnéznének engem is. Később kiderült, hogy ő Vandad Kashefi Magyarországon alkotó kliprendező, akinek azt hiszem, egy magyar gyártásvezető ajánlott be. A forgatás csodálatos élmény volt, de embert próbáló is: öt fokos vízben
úszkáltam meg jéghideg homokban fetrengtem az Ankertben.
ELLE: És még ott a neved is, azért az is elég cool.
Mert apukám ír-walesi származású keramikusművész volt. Anyukámmal (Lőrinc Katalin táncművész – a szerk.) Bécsben ismerkedtek meg a Tanztheater Wienben, ahol egyébként apa első felesége szintén a társulatnál dolgozott díszlet- és jelmeztervezőként. Én már Budapesten születtem, utána éltünk Győrben, majd újra Pesten, és néha egy Cadillac-kel átruccantunk Angliába. Hároméves voltam, amikor apukám meghalt, utána egy nevelőapával nőttem fel, aki mellesleg fotóművész.
ELLE: Talán erre mondják, hogy klasszikus művészcsalád.
Művészcsalád alatt azt értjük, hogy úszik a konyha a borsófőzelékben, a szülők céklalével dekorálják a falat, a gyerekek meg rohangálnak a zongora körül? Nem, anyukám kifejezetten kemény és fegyelmezett ember, aki nagyon összetartotta a családot, miközben nagyon szabadon nevelt. Persze mindig volt bennem egy űr apa halála miatt. Dacos gyerek voltam, sokszor játszottam a kishercegnőt, és valószínűleg ma is érződik rajtam, hogy nem volt felettem igazi atyai szigor. Az egyik mesekönyvemben volt is egy kedvenc képem: Pán Péter egyedül állt egy sziklán, és büszkén nézett a távolba. Valahogy mindig így gondoltam magamra én is, hogy nem baj, ettől a hiánytól csak erősebb leszek.
ELLE: Anyai presszió nem volt, hogy belőled is táncos legyen?
Éppen hogy korán figyelmeztetett rá, hogy nem lehet belőlem táncos, mert X lábam van és az ízületeim sem megfelelőek. Kiskoromban a táncelőadásokat is untam, mert nem értettem belőlük semmit, ahogy évekig anyukámat sem tudtam a színpadon értelmezni. Ma már persze teljesen elfogulatlanul mondom, hogy csodálatos táncos. És amilyen finomnak tűnik, annyira kemény nő, aki hegyeket képes megmozgatni.
ELLE: Tánc helyett akkor maradt a színészet?
Színészet? Ilyen bátran azért nem fogalmaznék. Általános iskolában drámatagozatos voltam, később sokat jártam a Színművészetire vizsgákat nézni, de lehetetlennek tűnt, hogy oda bejussak. Aztán a Lamb-klip forgatásán adódott egy pillanat, amikor arra gondoltam, hogy minden nehézség ellenére nagyon is megéri ez a dolog, mert végre magamból építkezhettem. Nem sokkal ezután bekerültem egy Budapestről szóló
imázsfilmbe, majd behívtak Török Feri Senki szigete című filmjének castingjára, amelyben végül rám írtak egy kisebb jelenetet – így lettem én a kis szerencsétlenkedő angol diáklány.
ELLE: Szembetűnő trend, hogy a filmesek, hozzád hasonlóan, egyre inkább amatőr színészeket foglalkoztatnak. Nemes Jeles László például Sztarenki Dórát és Jakab Julit választotta az új filmje főszerepeire, akik szintén nem diplomás színészek. Mi a titkotok?
Szerintem az elmúlt évtizedben nagyon sok olyan magyar film készült, ahol színházi módszerekkel játszottak a színészek, és emiatt szinte „leestek” a vászonról. Nálunk a filmszínész-képzésnek nincs hagyománya, nem úgy, mint például Angliában, ahol kiskoruktól foglalkoznak a gyerekekkel. Ma a rendezők inkább letisztultabb, kifejezéstelenebb arcokat keresnek. Nézd meg Sztarenki Dórát, mennyire természetes és ösztönös, és közben mély is.
ELLE: Nálad is ez működik?
Én ezt nem tudom megítélni. A Senki szigete premierjén is hályog ereszkedett a szememre a saját jelenetem közben és képtelen voltam kívülállóként nézni. Most még mindent, amivel foglalkozom, tanulópénznek veszek, és minél többet csinálom, annál inkább érzem, hogy semmit nem tudok. Éppen most kezdtem el forgatni az Egynyári kaland című tévésorozat második évadában, ami vérfrissítésen esett át,
én pedig megkaptam benne egy magának való, különc lány szerepét.
ELLE: Tehát alakul a filmes pályád, de Budapest belső kerületeiben még mindig inkább énekesnőként ismernek. Ez hogy kezdődött?
Gyerekkoromban rendszeresen jártam énekelni, és állítólag elég jó hangom is volt, de aztán ez abbamaradt. Majd az egyetemen megismerkedtem a jelenlegi barátommal, aki rábeszélt, hogy alapítsunk kettesben zenekart és próbáljam meg újra az éneklést. Így született meg a Dorothy’s Legs.
ELLE: Ami, ha jól tudom, a Kék bársony című Lynch-film főhősnőjének lábára utal.
Igen, éppen akkoriban néztem újra a filmet, és úgy éreztem, elég izgalmas és gondolatébresztő kép egy névhez. Néhány számunkban vissza is köszön ez a lynchi világ, és más filmek is többször lettek ihletői a dalszövegeknek.
Az ember akkor erős, ha aktív. És ha minden ember megerősítené kicsit magát, akkor a világ is stabilabb lenne
ELLE: Egy esztétika-filmelmélet szakos egyetemistától ez nem is meglepő. Mi vonzott ezekben a területekben?
Érettségi után fogalmam sem volt, mit akarok csinálni, végül az egyik tanárom javaslatára adtam be a jelentkezésemet két szakra, és annak már előre örültem, hogy olyasmit fogok tanulni, amit a gimiben nem, mert ott nem sok hasznos időt töltöttem. Az egyetemi oktatással kapcsolatban is akadtak problémáim, de a szemléletemre biztosan nagy hatással volt. Például mindig érdekelt a dolgok fonák oldala, és ezt nagyon sok filmben meg lehet találni. A szakdolgozatomat is a jó ízlésből írtam, abból a szemszögből, hogy amit rossz ízlésnek titulálnak, hogyan lehet mégis valid művészet. Erre pedig olyan példákat hoztam, mint a camp-filmek, és leginkább John Waters Rózsaszín flamingókja, amiben nagyjából az a leglightosabb jelenet, amikor a transzvesztita művészek azon versengenek, hogy ki a leggusztustalanabb ember a földön. Engem ez a fonákság mindig nagyon izgatott. A humor nekem eleve iszonyúan fontos, ne vegyünk már mindent olyan komolyan!
ELLE: Azért van egy masszív ellentábor, amelyik erősen kétségbe vonja az eféle művészfilmek értelmét. Te hogy látod, az alkotás befogadásának feltétele a megértése?
Én azt gondolom, hogy határozottan értem Lynchet is – persze nem úgy, mint egy matekpéldát, de a világa teljesen összeáll bennem egy komplex masszává. Szerintem, ha egy műalkotás képes hatni, akkor már meg van értve. Az életet sem lehet másképpen szemlélni, mint egy Lynch-filmet: érzésekre és érzetekre kell hagyatkoznunk, hiszen az értelmét eddig nem nagyon sikerült megtalálnunk. Nagyon frusztráló lehet, ha valaki mindig csak az értelmet keresi a dolgokban.
ELLE: A filmművészeti jártassághoz gyakran kapcsolódik csipetnyi sznobizmus is. Te is csak befogott orral lépsz be egy multiplexbe?
No way, nálunk hagyomány a plázamozizás! Nagy popcorn, böfögés, szomorú részeknél hangosan röhögés. És persze iszonyúan gagyi filmek. Mondjuk, amikor az Eddie, a sasra rábeszélt a barátom, az már a várthoz képest is annyira rossz volt, hogy 20 perc után odasúgtam neki, hogy „na jó, utána kifizeted a jegyemet!”
ELLE: És mi a komfortos közeged? Például van olyan szubkultúra, amiben szívesen elhelyezed magad?
Ha muszáj egyet választanom, akkor a punkot mondanám. De nem a tarajos, biztosítótűs értelemében. Mert egy könyvelő is lehet punk, ugyanis ez egy életszemlélet, amivel mindent megkérdőjelezel, beleértve magadat is. A punk egy kicsit mindig kívülálló, nyughatatlan és elégedetlen, a legfontosabb érteke pedig a szabadság.
ELLE: Ez már a sokadik olyan válaszod, ami némileg ellentmond annak a cuki-imidzsnek, ami eddig kialakult rólad.
Nem baj, legalább cukinak tűnök! Van persze bennem egy nagy adag naivitás, és amiatt, hogy sokszor azonnal kimondom, amit gondolok, tűnhetek olyan helyesen közvetlen kislánynak – pedig iszonyúan bántó is tudok lenni. És nagyon sok energiám van, ettől is látszom olyan zizinek.
ELLE: Sok energia, kevés aktivitás. Legalábbis ezt mondják a generációdról, pontosabban passzív, kiábrándult és bizonytalan. Magatokra ismersz ebben?
Persze. Apokalipszis szélén álló generáció vagyunk, és ha bekövetkezik, nem fogjuk tudni elvinni a hátunkon. Egyfajta társadalomból való kivonulás zajlik. Láttuk, hogyan lehet valami ellen szenvedélyesen protestálni, mondjuk, ahogy a ’60-as évek végén tették, de ma már nagyon kevesen lázadnak, ők vagy hülyék, vagy hamar elfáradnak. Pedig ha az ember csak egy helyben ül, és nem mozog, akkor meghal.
ELLE: A kutatók azt is állítják, hogy a mai ifjúság garantáltan összerezzen egy szó hallatán: ez pedig a jövőkép.
Igen, ez a másik probléma. Én is szenvedtem emiatt, de nem nyugodtam bele, és mint egy hagymaprésen átnyomtam magam rajta. Rájöttem ugyanis, hogy a túlzott agyalás legyengít, elszívja az energiát. Az ember akkor erős, ha aktív. És ha minden ember megerősítené kicsit magát, akkor a világ is stabilabb lenne. Ezt pedig ott lehetne elkezdeni, hogy a fiatalokat már az iskolában megismertetik saját magukkal, hogy ne húsz év múlva kelljen szembesülniük bizonyos dolgokkal. Mert sokszor túl nagy célokat tűznek ki maguknak, pedig nem kell mindenkinek superheronak és wonderwomannek lenni – mindamellett, hogy mindenki az.
ELLE: A menjek-maradjak dilemma mennyire érintett meg?
A „félvérségem” miatt nálam ez állandó téma. Valahogy úgy vagyok ezzel, hogy nekem Magyarország a víz, Anglia az oxigén – ott kicsit levegőhöz jutok, hogy utána sokáig bírjam itt az úszást. De egyszer biztosan kiköltözöm hosszabb távra is, csak most még van dolgom itthon.
ELLE: Édesanyádról mint kemény és öntudatos nőről beszéltél az előbb. Hogy érzed, a nyomába érsz majd?
Nemcsak anyukámról van szó, engem nagyon erős nők vesznek körbe. Az anyám anyja is az volt, a
fogadott nagymamám fél kézzel vágta a fát az erdőben, a barátom nagymamája mosogatólányból lett étteremvezető. Több gyereket neveltek, sokszor férfi nélkül, munka mellett. Ezek a nők cipelték végig a
20. századot a vállukon. Én ehhez képest még kis csibe vagyok, és egyelőre azzal küzdök, hogyan legyek nő. Azt már legalább megtanultam, hogyan kell egyedül lenni. Hogy nem szabad függeni senkitől és semmitől, mert ha a boldogságod mindig máshoz kötöd, az nagyon törékeny tud lenni. Muszáj, hogy legyen egy stabil központ magadban.
Patakfalvi Dóra
Eifert János „GEOMETRIA” című kiállítása a Győri Nemzeti Színházban, 2016. június 20. 18:30
GYŐRI NEMZETI SZÍNHÁZ – CSILLÁRTEREM |
„GEOMETRIA” CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁNAK MEGNYITÓJA
Lőrinc Katalin táncművész, közreműködik Lörinszky Attila, a bőgő mestere
A geometria keretjáték: szó szerint, és átvitt értelemben. Háromszögek és körök találkozása, négyzetek masírozása hármasával: paszpartuk és keretek fenséges, fegyelmezett, ugyanakkor változatos sora. Ami azonban belül található: az idomok, az emberi, – túlnyomórészt női – testek, néhány lágyabb kelme, finom mozdulatok, az épphogy inkább ellenpontozza a szabályozottságot. Él, lélegez, lebeg, lendül, érez, és még nyugvó helyzetben is nyugtalan. A keret higgadtságát belakja a szenvedély. Ahogyan Eifert János alkotói fantáziáját a játék szenvedélye.
Ötven produkciót és számos kísérőprogramot láthat a közönség a XII. Magyar Táncfesztivál hét napja alatt, június 20. és 26. között Győrben.
Kiss János fesztiváligazgató, a házigazda Győri Balett igazgatója a rendezvényt beharangozó sajtótájékoztatón elmondta, hogy a hagyományoknak megfelelően a XII. Magyar Táncfesztivál az elmúlt év legizgalmasabb és legértékesebb táncelőadásait vonultatja fel. Emellett újdonságokat is kínálnak a látogatóknak: lesz például filmvetítés, megjelennek a társművészetek, színpadra kerülnek klasszikus produkciók és két szakmai fórum is bekerült a programba.
Kiss János elmondta, hogy színház előtti nagyszínpad mellett a II. János Pál tér szabadtéri színpada, a Győri Nemzeti Színház Kisfaludy-terme, a Győri Balett próbatermei lesznek a főbb helyszínek.
A megnyitó gálaműsor részeként, június 20-án este egy különleges darabot mutat be a Győri Balett.Velekei László Harangozó-díjas koreográfus, a társulat művészeti vezetője alkotott egy etűdökből álló mozaikot a minimalizmus meghatározó képviselőjének, Max Richternek egy művére. Ez a társulat számára is nagy kihívás lesz – tette hozzá az igazgató. Egyúttal az est vendége lesz az Izrael Balett, amelynek művészeti vezetője, Mórai Máté a győri társulat táncosa volt korábban. Az izraeli együttes aHamupipőke című balettből ad elő részletet.
A Magyar Nemzeti Balett fellépése a gálán már hagyomány, ők idén a svéd Johan Inger Bolero-verzióját, a Walking Madet hozzák el a fesztiválra. Koncertet ad a Győri Filharmonikus Zenekar Klasszikus tánczenék címmel, a napot Grecsó Zoltán kamaraműve, az Egy faun alkonya zárja – sorolta Kiss János.
A nagyszínpadi produkciók között szerepelnek tradicionális klasszikus művek is, mint például a Kassai Állami Színház balett- társulatának Csipkerózsika előadása, a Magyar Állami Népi Együttes és a Duna Művészegyüttes egy külön tematikus napon, június 22-én lép színpadra.
Június 23-án a Bozsik Yvette Társulat az Oidipusz királyt adja elő, a címszerepben a társulatvezetővel. “Oidipusz király több arcát fogom bemutatni, archaikus elemekkel, ugyanakkor a mű mai prezentációját láthatja majd a közönség” – fogalmazott Bozsik Yvett. Június 24-én a határon túli magyar néptáncegyüttesek foglalhatják el a nagyszínpadot, fellép majd a Maros Művészegyüttes és az Ifjú Szívek Táncház.
A Győri Balett negyedik emeleti próbaterméből fesztiválmozit alakítanak ki. Itt kap majd helyet Lakatos János koreográfus, táncművész előadássorozata is.
A XII. Magyar Táncfesztivál műsorkínálatának része még Eifert János fotóművész Geometria című kiállítása. A június 20-i megnyitón Lőrinc Katalin sajátos performanszot ad elő egy nagybőgős kíséretében.
Június 19-én Többlettél címmel interaktív művészeti napot tartanak, június 23-án pedig bemutatkozik a fesztiválon a Nemzeti Kulturális Alap Tánckollégiuma, illetve másnap egy fórumon lehet megvitatni a táncművészet helyzetét és kitörési pontjait.
Kiss János arról is beszélt, hogy idén sem marad el a Gyermek Táncfesztivál, amelynek keretében második alakalommal szavazhatnak majd a nézők aranybabokkal a tetszésüket leginkább elnyerő előadásokra a Vaskakas Művészeti Központban. A nyitó program itt a Győri Balett Szegény Dzsoni és Árnika című táncműve lesz, amelynek koreográfusa Lakatos János. A gyerekelőadások között szerepel még többek között a Maros Művészegyüttes János vitéze vagy A kis herceg a Pécsi Balettelőadásában.
A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a fesztivált az interneten is lehet követni, a II. János Pál téri programokat például élőben közvetítik.
Bövebb információk és aktualitások megtalálhatók a fesztivál weboldalán és facebook eseményoldalán.
forrás: MTI
Cseresznyéskert / Вишнёвый сад – Budapest, 2016. június 3.
Cseresznyéskert – no nem a csehovi, hanem a zuglói – ahol az utolsó szemig lekerült a cseresznye a fáról Kati, Kata és Ati segítségével. A nagy esemény közös ebéddel zárult. Mint a Cseresznyéskertben, csak egy kicsit másképpen…
Eszembe villant, hogy valamikor fényképeztem egy Csehov darabot (Három nővér) a Katona József Színházban, Zsámbéki Gábor rendezésében, de a Cseresznyéskert valahogy kimaradt. Ha most film készülne belőle, lehetne helyszín a mi kertünk is, képileg jól felépíthető lenne a párhuzamokra és ellentétekre építkező vizuális atmoszféra. És az egész történetet, cseresznyéstől-meggyestől át lehetne tenni egy más korba, más környezetbe, még akár a magyar narancs is szerepelhetne a címben. Érdemes megjegyezni, hogy az orosz eredetiben meggyre utalnak (ezt pl. a lekvárfőzésre való hivatkozásból lehet tudni), de az első magyar fordítás a német változat alapján készült (akkoriban kevesen tudtak oroszul), ahol a kettő egybeesik, és a jó hangzás miatt is maradtak a cseresznyénél (Kosztolányi javaslatára). Egyes színházak, társulatok (pl. MU Színház, Kecskeméti Katona József Színház) már Meggyeskert néven játsszák ezt a darabot, vagy más módon kerülik az eredeti címet (pl. Orosz lekvár, ill. a cirill betűs cím használata). No jó, ne mélyedjünk már el ilyen részletekben a mi cseresznyeszedésünk kapcsán, nagyon erőltetettnek tűnhet az egész, de ha már belekaptam a témába, akkor még a színpadi komédia keletkezése és bemutatója is megérdemel egy keveset:
Az 1880-as – 1890-es évek orosz újságai gyakran adtak hírt nemesi birtokok árveréséről, Csehov ismeretségi körében is voltak ilyen esetek. A Cseresznyéskert alapszituációjához hasonló helyzetet gyerekkorában ő maga is átélte: amikor kereskedő-apja eladósodott, a család barátja megígérte, hogy nem engedi a házukat elárverezni és kifizeti az adósságot. Később olcsón mégis ő vette meg a házat, és a fiatal Anton Pavlovics Csehov továbbra is nála lakott.
A mű alapötlete valószínűleg 1901 tavaszán, a Három nővér színpadi sikerei idején született, legalábbis Csehov ekkor közölte először egy levélben, hogy a moszkvai Művész Színház számára komédiát készül írni, de azt 1903 előtt nem várják tőle. A Cseresznyéskert címről először 1902-ben tett említést.
A komédiát a Művész Színház mutatta be először 1904. január 17-én Moszkvában, majd április 1-jén a fővárosban, Szentpéterváron. Ugyanabban az évben jelent meg a darab nyomtatásban. Magyarországi ősbemutatóját húsz évvel később, 1924. szeptember 13-án tartották a Vígszínházban, szövegét Tóth Árpád fordította magyarra.
Milyen jó lehetőség adódna itt az Öv utcai ház kertjében bemutatni a darabot, a mai korba és a magyar környezetbe áthangolva az egészet. Szereplőket akár a ház lakóiból, albérlőiből toborozhatnának. Egy jó casting csodát tenne… No jó, ezt a kertet még nem árverezik, nem is árverezhetik, hiszen osztatlan közös tulajdon, a társasház részeként, de azért a Vízművek a díj-tartozások miatt zároltatta a Társasház számláját. No de nem folytatom, maradjunk a valóságos és nem a színpadi cseresznyénél: amit szedtünk, nagyon finom, a seregélyek már letesztelték…
К. С. Станиславский в своих воспоминаниях об А. П. Чехове писал:
«Послушайте, я же нашел чудесное название для пьесы. Чудесное!» — объявил он, смотря на меня в упор. «Какое?» — заволновался я. «Ви́шневый сад», — и он закатился радостным смехом. Я не понял причины его радости и не нашел ничего особенного в названии. Однако, чтоб не огорчить Антона Павловича, пришлось сделать вид, что его открытие произвело на меня впечатление… Вместо объяснения Антон Павлович начал повторять на разные лады, со всевозможными интонациями и звуковой окраской: «Ви́шневый сад. Послушайте, это чудесное название! Ви́шневый сад. Ви́шневый!»… После этого свидания прошло несколько дней или неделя… Как-то во время спектакля он зашел ко мне в уборную и с торжественной улыбкой присел к моему столу. Чехов любил смотреть, как мы готовимся к спектаклю. Он так внимательно следил за нашим гримом, что по его лицу можно было угадывать, удачно или неудачно кладёшь на лицо краску. «Послушайте, не Ви́шневый, а Вишнёвый сад», — объявил он и закатился смехом. В первую минуту я даже не понял, о чем идет речь, но Антон Павлович продолжал смаковать название пьесы, напирая на нежный звук ё в слове «Вишнёвый», точно стараясь с его помощью обласкать прежнюю красивую, но теперь ненужную жизнь, которую он со слезами разрушал в своей пьесе. На этот раз я понял тонкость: «Ви́шневый сад» — это деловой, коммерческий сад, приносящий доход. Такой сад нужен и теперь. Но «Вишнёвый сад» дохода не приносит, он хранит в себе и в своей цветущей белизне поэзию былой барской жизни. Такой сад растет и цветет для прихоти, для глаз избалованных эстетов. Жаль уничтожать его, а надо, так как процесс экономического развития страны требует этого…”
TérTáncKoncert a toleranciáért Fischer Ivánnal és a Budapesti Fesztiválzenekarral, 250 táncoló gyerek részvételével a Hősök terén, Budapest, 2016. június 3.
TérTáncKoncert a toleranciáért Fischer Ivánnal és a Budapesti Fesztiválzenekarral, 250 táncoló gyerek részvételével
Tavaly kétszáz hátrányos helyzetű gyerek táncolt együtt a zenekar élő játékára, idén ötszáz – 9 megye 17 településéről, 22 különböző iskolából érkező – gyerkőcöt mozgatott meg a Budapesti Fesztiválzenekar a Hősök terén. „Ez a kezdeményezés a toleranciáról szól, arról, hogy együtt táncolnak hátrányos és szerencsésebb környezetből érkező gyerekek a Fesztiválzenekar zenéjére. Nagy toleranciaünnep lesz ez” – mondta el Fischer Iván a koncert előtt.
A fiatalok Stravinsky Kártyajáték című darabjára táncoltak, vagyis nemcsak az előadás, a választott zenemű is különleges. Vezető koreográfus: Vári Bertalan.
Közreműködött: Pro Musica Leánykar (művészeti vezető: Szabó Dénes); Földesi Ildikó – szoprán; Szabó Barbara – mezzoszoprán
A projektben résztvevő iskolák:
II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskola, Szécsény
Bessenyei György Gimnázium és Kollégium, Kisvárda
Bogádi dr. Berze Nagy János Általános Iskola, Bogád
Borsodi Általános Iskola, Edelény
Deák Diák Általános Iskola, Budapest
Dózsa György Általános Iskola, Apátfalva
Gandhi Gimnázium és Kollégium, Pécs
Gárdonyi Géza Általános Iskola, Karád
Klauzál Gábor Általános Iskola, Hódmezővásárhely
Szent György Görögkatolikus Óvoda és Általános Iskola, Kisvárda
Szent János Görögkatolikus Gimnázium és Szakképző Iskola, Edelény
Zsámbéki Premontrei Napköziotthon, Zsámbék
Betanító tanárok:
Csenteri Andrea (Apátfalva), Dénes Zsolt (Budapest), Guttman Levente (Karád), Körmöndi Tamás (Edelény), Lossonczi Benjámin (Kisvárda), Mangi Kornélia (Zsámbék), Nagy Gábor (Szécsény), Szabó Márton (Pécs, Bogád), Varga József (Hódmezővásárhely)