Archive for May, 2017
М.Стајић: Отворена изложба Позориште у фотографској уметности (Фото) – DNEVNIK.RS, Novi Sad, Serbia, 2017. május 26.
https://www.dnevnik.rs/kultura/te-tar-u-fo-graf-skoj-umet-no-sti-26-05-2017
Отворена изложба Позориште у фотографској уметности (Фото)
НОВИ САД: Изложба изабраних радова с 15. Међународног тријенала “Позориште у фотографској уметности” отворена је вечерас непосредно пред званични почетак 62. Стеријиног позорја у фоајеу сцене „Пера Добриновић” СНП-а.
“Постоје традиције које треба неговати без обзира на изазове. Тријенална изложба позоришне фотографије спада у такве традиције”, изјавио је вечерас уметнички директор Битефа Иван Меденица, отварајући поставку.
Према његовим речима позоришна фотографија није само историјски документ, сведочанство о актуелној продукцији или маркетиншко средство, она је уметност по себи и за себе.
Поставком је обухваћено 97 фотографија, а жири је прегледао укупно 393 фотографије 98 уметника из 34 земље и међу њима одлучио о наградама.
Златну медаљу ФИАП у конкуренцији за појединачну фотографију освојио је Јанош Ејферт из Мађарске, друга награда је припала Хулиу Апелу из Бразила, а трећа Владимиру Постнову из Русије, који је освојио и прву награду за колекцију фотографија.
Лауреат сребрне медаље Фото савеза Србије за појединачну фотографију освојио је Чаба Месарош из Мађарске, а док је бронзану добио Ника Ерјавец из Словеније, а за колекцију фотографија златном медаљом награђен је Иштван Хуис из Мађарске.
М.Стајић
Фото: Јелена Ивановић
Od plesa do fotografskih visina – Eifert János előadása a Vojvodina Fotóklubban. Novi Sad, Szerbia, 2017. május 26. 20:00
Od plesa do fotografskih visina
Sinoć je u Fotografskom klubu Vojvodina bio mali praznik kreativne fotografije koji ćemo još dugo pominjati i koji će nam biti novi marker koji smo dostigli u organizaciji, i reper za nivo predavanja ka kojem treba težiti. Kada vam u goste dođe veliki fotograf, i još tako dobar predavač kao što je Janoš Ejfert, onda vam srce još jače lupa za fotografiju. U dva sata neizmerno zanimljivog predavanja, Ejfert je demonstrirao svoju svestranost, višestruka fotografska interesovanju, inovatorstvo i istraživački duh u fotografiji, izuzetne edukatorske sposobnosti, tehničku perfekciju.
On je višestruko nagrađivan autor na svim meridijanima, koji oduševljva svojim fotografijama plesa, triptisima kolorne foto-montaže, aktovima, a ponajviše multimedijalnim slajd projekcijama (diaporama i digiramama), gde dostigao sam vrh u svetu fotografije. Mogu samo reći da je neizmerno zadovoljstvo biti od onih koji su imali prilike da čuju Ejfertovu živu reč, i da dožive da im se bez zadrške otkrivaju malo poznate fotografske tajne i iskustvene cake, koje, kao i svaki veliki fotograf, Janoš Ejfert želi da prenese na druge, i u to ulaže puno svoje energije.
Uživali smo i u arhivi fotografija sa njegovih izložbi po svetu, od Kine i Indije preko Evrope do Amerike, gde smo mogli da vidimo kako se na fantastičan način osvaja izložbeni prostor i gradi originalna postavka foto-izložbe. Moram reći da je na ovim sprskim prostorima malo takvih izložbi, i da u tome zaostajemo. A postavka izložbe je važan činilac koji utiče kako će se fotografija doživeti od strane posmatrača.
Ne mogu da ne pomenem i izuzetan simultani prevod Samuela Almašija fotografa iz Novog Sada, koji je tako neupadljivo i stručno prevodio da smo na momente imali utisak da nam je u goste došao predavač na maternjem jeziku.
Svi oni koji su se prijavili za predavanje, uživali su u fotografijama. Ovakvi fotografski događaji, koji vam se dešavaju pred vratima, sigurno nisu, i ne mogu biti svakodnevnica, a kada im ne prisustvujete stvaraju rupe u vašem fotografskom znanju i iskustvu.
Hvala svima koji su bili na predavanju i koji su mnogo puta aplauzima ispraćali projekcije i fotografije našeg gosta. Hvala i našem gostu Janošu Ejfertu što je došao u Fotografski klub Vojvodina, posle prijema nagrade na Trijenalu pozorišne fotografije, i što je imao volje i želje da i posle predavanja ostanemo zajedno do dugo u noć i razgovaramo o fotografiji.
Tekst: Milovan Ulićević
Fotografije: Đorđe Banjanin
Eifert János rangos nemzetközi fotóművészeti díjat nyert – Librarius, 2017. május 24.
LIBRARIUS kortárs kult magazin
https://librarius.hu/2017/05/24/eifert-janos-rangos-nemzetkozi-fotomuveszeti-dijat-nyert/
Eifert János rangos nemzetközi fotóművészeti díjat nyert
on 2017-05-24 at 14:00
A FIAP – Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség (Fédération Internationale de l’Art Photographique) szervezetét 1950-ben Svájcban alapították 15 ország, köztük Magyarország autonóm fotográfusai. 2006-ban a szövetségnek már 86 ország a tagja. Minden országot csak egy országos szakmai szövetség képviselhet szavazati joggal a FIAP-ban. Ezt a képviseletet kezdetben a Magyar Fotóművészek Szövetsége, 1997-től pedig a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége (MAFOSZ) látja el.
A FIAP legfőbb célkitűzése a fotográfia népszerűsítése, szakmai továbbképzések szervezése, nemzetközi fotókiállítások rendezése, a nemzeti szakmai kiadványok közös gyűjteményben való megőrzése (Párizs) és közhasznúvá tétele, az aktuális közgyűlést rendező országok fotókultúrájának intenzív népszerűsítése.
A világ különböző helyein – Buenos Aires (Argentina), Montevarchi (Olaszország), Konya (Törökország), Muscat (Oman), Jinan (Kína) és Grad Negova (Szlovénia) – létrejöttek u.n. FIAP kiállítási központok (FIAP Exhibitions Center). Most – 2017. május 13-án – éppen Szlovéniában, Grad Negova-ban nyílnak kiállítások (Janos Eifert: Ars Poetica; Vladimir Arsovski: Trenutki; Matej Peljhan: Postoj trenutek; Janez Kramar: Darilo ledene dobe), amelyek 2017. szeptemberéig láthatók majd.
A kiállításokat Ivo Borko, a Szlovén Fotóművészek Szövetsége elnöke nyitotta meg, Grad Negova polgármestere és a PRO KULTURA intézmény igazgatónője köszöntőjükben üdvözölték a megjelent fotóművészeket – Eifert János (Magyarország), Vladimir Arsovski (Macedónia), Janez Kramar (Szlovénia) – és megköszönték részvételüket.
„Hogyan került a kiállításom a Grad Negova ( FIAP Exhibitions Center) kiállítótermeibe? Személy szerint értékelve az eseményt, mondhatom, megtisztelő volt már maga a meghívás is – a fogadtatásról nem is beszélve – hiszen Ivo Borko alapos munkát végzett: nemcsak a nemzetközi sikeres szerepléseim alapján választotta és hívta meg az Ars Poetica c. kiállításomat, hanem meg is nézte azt Nagykanizsán, a Thury György Múzeum Magyar Plakát Házában.
A megnyitó beszédében és a plakáton olyan vastagon fogott a ceruzája az elismerések megfogalmazásában, hogy szinte magam is elpirultam.”
Mario Blanco Magyarországon – Promenad.hu, 2017. május 24. 06:14
http://promenad.hu/cikk/mario-blanco-magyarorszagon-177961#_=_
Belföldi Hírek
Kovács Péter | 2017-05-24 06:14:35
Mario Blanco Magyarországon
Hogy ki is az a Mario Blanco, akit Bali Dalínak is neveznek a Távol-Keleten, és akinek a fotókiállítása nemrég nyílt meg Esztergomban, a Rondella Galériában?
A választ tőle kaptuk, hiszen május 18-án a Berekai Art stúdióban (Budapest, Andrássy út 17.), a tiszteletére szervezett estélyen mesélt életéről, Baliról és a művészetéről. Az estnek volt még egy emlékezetes mozzanata is, amikor Mario Blanco átvette Eifert János fotóművész mestertől a magyar fotósok tiszteletbeli nagydíját a Magyar művészetért végzett tevékenységéért.
Tehát Mario Blanco egy balinéz festő és fotós. Ubudban született Balin, 1962. július 4-én. A híres spanyol művész, Antonio Blanco második gyermeke. Kora gyermekkorától kezdve művészet vette körül. Kétségkívül édesapját, Antonio Blanco-t tartották a leghíresebb művésznek Bali szigetén, aki a “Blanco Reneszánsz Múzeum” alapítója volt. Mario Blanco ötévesen festette első olajképét, majd Denpasarban tanult tovább az Udayana Egyetem művészeti karán, ahol sikeresen diplomát szerzett. Jelenleg ő a hivatalos fáklyavivője Antonio Blanco örökségének. tehetsége kifinomult tájképeken keresztül fejeződik ki, ahol saját látomásain keresztül a balinéz kultúra fokozatosan jelenik meg. A fotózásban az emberek és a kultúra felé specializálódott. Halhatatlanná szeretné tenni Indonézia és elsősorban Bali egyedülálló kultúráját, valamint az ott élő csodálatos embereket. Balin a kultúra egy történelmi örökség, amely generációról generációra öröklődik, és amelyet ők nem fognak elhagyni. Mario Blanco Hisz abban, hogy a jelenlegi kultúra fotókon való rögzítése képes az idő pillanatait és a történelmet bemutatni a következő generációk számára. 2014-től Mario Blanco a házigazdája a nemzeti “ANTV” televízió fotográfiával foglalkozó műsorának, a “Mata Lensa”-nak, ahol lehetőséget kapott arra, hogy a különböző részekben Indonézia különleges helyeit mutassa be, mint például Mentawai, Wamena, Sumatra, Benjarmasin, Yogyakarta. Mario Blanco esetében a fotográfia tudománya a festészet tudományából ered, ezért kombinálja a fotózást és a festészetet, így fotóművészete éppen olyan erteljes és élményszer, mint festészete. Mint már korábban említettük, Mario Blanco-t Bali Dalínak is nevezik a Távol-Keleten, mert szürreális birodalmat és múzeumot hozott létre Ubudban, a Balin található művészvárosban. Múzeumát Blanco Renaissance Museum-nak hívják (honlapja: www.blancomuseum.com). Édesapja Antonio Blanco spanyol származású festőművész, Salvador Dalí művésztársa volt, aki Balin telepedett le és alkotta meg stúdióját, melyet a fiú, Mario Blanco fejlesztett varázslatos birodalommá. Édesapját is Bali Dalínak hívták, de mára fia Mario Blanco örökölte ezt a művésznevet.
Tehetsége kifinomult tájképeken keresztül fejeződik ki, ahol saját látomásain keresztül a balinéz kultúra fokozatosan jelenik meg. A fotózásban az emberek és a kultúra felé specializálódott. Halhatatlanná szeretné tenni Indonézia és elsősorban Bali egyedülálló kultúráját, valamint az ott élő csodálatos embereket. Balin a kultúra egy történelmi örökség, amely generációról generációra öröklődik, és amelyet ők nem fognak elhagyni. Mario Blanco hisz abban, hogy a jelenlegi kultúra fotókon való rögzítése képes az idő pillanatait és a történelmet bemutatni a következő generációk számára.
Mario Blanco feleségével és lányával először járt Magyarországon és Európában. Nagyon megszerette Magyarországot az itt eltöltött napjai alatt. Utazásának elsődleges célja kiállításának megrendezése, amely 2017. május 13-án nyílt meg a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeumának Rondella Galériájában, az Eurohíd Alapítvány és a DonorArt szervezésében. A kiállítás május 28-ig látogatható (hétfő kivételével), 11:00-16:00 óra között. A kiállítás létrejöttét az Budapesti Indonéz Nagykövetség is támogatta, így a kiállítás megnyitóján gamelán zene, indonéz táncosok, ételbemutató és dekoráció fogadta a vendégeket. Mario Blanco 100 fotót hagy itt Magyarországon, hogy a DoNor Art több helyen kiállíthassa művészetét barátaik segítségével.
Mario Blanco és a DoNor Art (Szük Norbert festőművész és Dezséry Dorottya fotóművész házaspár) szervezései és testvéri barátsága meseszerű. Együtt szerveznek lélegzetelállító művésztáborokat és túrákat fotósoknak, festőművészeknek és kalandvágyó turistáknak Balin, Indonéziában és Magyarországon. Fontosnak tartják a két ország közötti kulturális- és művészeti kapcsolatokat, és szeretnék megismertetni a magyar emberekkel Indonéziát/Balit a DoNor Art és Mario Blanco, valamint Eifert János fotóművész szervezésében és vezetésével.
Forrás: Szük Norbert
Fotók: Mario Blanco, Hadaghian István, Erhardt László, Mécses Éva Hilda, Szük Norbert és Eifert János
Janoš Eifert, jedan od najznačajnijih i najpoznatijih u svetu mađarskih fotografa, će gostovati u Fotografskom klubu Vojvodina 26. maja 2017. godine u 20 časova.
http://fkv.rs/umetnost-projektovane-slike/
Umetnost projektovane slike
Autor PhotoBoss – 21. маја 2017
Janoš Eifert, jedan od najznačajnijih i najpoznatijih u svetu mađarskih fotografa, će gostovati u Fotografskom klubu Vojvodina 26. maja 2017. godine u 20 časova. On je jedan od nagrađenih autora na 15. trijenalu pozorišne fotografije u Novom Sadu koje se otvara tog istog dana. Tada počinje i najznačajnija pozorišna manifestacija Sterijino pozorje, a ovo fotografsko trijenale je svakako u slavu pozorišta i svih onih koji su mu posvećeni i duhom i poslom.
Eifert kreira multivizuelne slajd projekcije od 1985. godine. Ugledao se na majstore, ili bolje reći njegove uzore – Dozvald Janoš, dr Srđan Plavša, Žak Miler, dok je umetnost dr. Lajoša Vegvarija – u velikoj meri su uticala na njegov stil, koji odlikuje odsustvo teksta, seksualnost, vizuelna mašta, specifičan sistem simbola i slika, a zvuk na osnovu unutrašnjeg kretanja i virtuozne dikcije.
Bio je na čelu liste autora Međunarodne federacije fotografske umetnosti (FIAP) u 1993. sa multivizuelnim slajd projekcijama pod nazivom „Ples“ i „Ples vatre“ koje su izabrane od strane FIAP-a za njihovu istorijsku zbirku. Potom je usledio poziv na prezentaciju u Fotgrafskom kino klubu u Parizu (studio Raspail).
U 1994. godini predstavlja radove i drži predavanja na turneji u Velikoj Britaniji na poziv Kraljevskog fotografskog društva, a nakon toga ide na turneji po Nemačkoj, Austriji, Italiji, Slovačkoj i Rumuniji.
Multivizuelna slajd projekcija (diaporama fr.)nastaje kada se udruže projektovana slajd fotografija i dramaturgija zvuka u specifičnoj tehnici projekcije. Ona je srodna fotografiji i filmu. Fotografije se zajedno projektuju, mogu preklopljeno u nizu ili jedna pored druge sukcesivno, a sve uz pomoć višestrukih slajd projektora.U projekciju se pažljivo ugrađuje zvuk (muzika, ljudski govor, buka, montirani zvuk) kao pratnja vremenskoj promeni fotografija koja ide u jednom vremenskom toku, ali često u oba smera vremenskog toka. U multivizuelnoj projekciji u osnovi dva faktora igraju ključnu ulogu: vrijeme i način promene slajdova. Projektovanje fotografije na drugu, i prikazivanje kretanja u montaži, se razlikuje od kretanja na filmu, i može da podstakne niz asocijacija. Posebno je slajd projekciji, u zavisnosti od broja slajdova, potrebna kontrolna sinhronizacija jedinica. Danas je sve kontrolisano računarom.
Digirama – se zove multivizuelna slajd projekcija, digitalnih fotografija koja promovišu nove forme, koje nastaju softverski i ona je nastala na početku trećeg milenijuma. Odgovora nekadašnjoj multivizuelnoj slajd projekciji dodajući joj nove oblike
Janoš Eifert je član žirija mnogih međunarodnih festivala, a često je pozivan da bude predavač u raznim državama. Kao nastavnik, unapređuje nastavu prikazujući svoje složene multivizuelne slajd projekcije – a kao sredstvo za rad – koristi ih u obrazovanju.
On je učestvovao u organizovanju nekoliko domaćih i međunarodnih diaporama festivala kao što je MEDIAVAVE Međunarodni diaporama i CD-ROM festival, u Djeru Mađarska. Njegovi radovi, ili njihovi delovi su prikazivani na mađarskoj televiziji.
U poslednjih nekoliko godina, koristi digitalnu tehnologiju, a 2005. godine, i je sa Radisić Milanom ko-autor, kada prave drugačiju diaporame na zahtev Mađarskog udruženja psihijatara Ona je koncipirana u tom duhu. Sastavlja nove alate, a napredni oblik digirama (digitalne multivizuelne slajd prezentacije) su predstavljene u Austriji, Kini, Indiji, Kanadi, Švajcarskoj, Makedoniji, Slovačkoj i Mađarskoj.
Predavanje je otvoreno za sve zainteresovane. OBEZBEĐENO JE SIMULTANO PREVOĐENJE SA MAĐARSKOG NA SRPSKI JEZIK. Zbog ograniočenog broja mesta molimo Vas da se prijavite putem emaila. Svi koji se prijave isključivo putem emaila office@fkv.rs i dobiju potvrdan odgovor moći će da prisustvuju predavanju besplatno. Prijava je do četvrtka 25. maja u 22h. Predavanje se održava 26.05.2017. od 20h u Bulevaru oslobođenja 22, Novi Sad (sedište Mense gde klub sprovodi aktivnosti i predavanja-VIDI MAPU u kontaktima na sajtu)
BIOGRAFIJA:
Janoš Eifert je rođen 8.maja 1943. godine u mestu Hodmezuvašarhej, Mađarska
Od 1960. godine do 1977. godine je profesionalni plesač. Počeo je da se zanima za fotografiju 1968. godine tokom gostovanja njegove plesne trupe u inostranstvu.
1977: Fotograf je u časopisu „Lobogó“, 1978-88 u časopisu „Búvár“, 1991-92 u „Képes Extra“, 1991-93. časopis „BOOM“, zatim „Új Tükör“, „Népmüvelés“, „Muzsika“, „Világ Ifjúsága“ i drugim časopisima.
1984: Umetnički direktor u „Sebesvíz International Workshop“; drži kurseve fotografije na „Erste Werkschule für Fotografie“ u Soltau, „Höhere Graphische Bundes- Lehr- und Versuchstanstalt“ u Beču, and „BodyArt“ in Bajrotu. Vodeći je predavač na master-kursu pri Mađarskom fotografskom savezu.
1985: Osvaja više glavnih nagrada na prestižnim međunarodim festivalima sa multivizuelnim slajd prezentacijama: „Hard Rocks“ (1985), „Vraćeno vreme“ (1987), „Bilo jednom jedno selo“ 1988: „Situation Report“ (1989), „Karneval u Veneciji“ (1989), „Predstavljam svoju ženu“ 1990: „Ples vatre“ (1991), „Maske“ (1992), „Uvod“ (1995), „Inače“(2005), „Pogled“, „Lavirint“ (2006).
1993: Njegove multivizuelne slajd prezentacije „Ples” i „Ples Vatre” su selektovane u istorijsku muzejsku kolekciju FIAP-a.
1994: Obišao je sa dioporamom Veliku Britaniju, na poziv Kraljevskog fotografskog društva,
a takođe je bio u Nemačkoj, Austriji i Italiji
1998: umetnički je direktor I. Nationalne fotonedelje,
1999: predsednik savetodavnog odbora II. Nationalne fotonedelje, i direktor festivala „Mesec fotografije“ 2000, 2002.
2000: koosnivač i prvi umetnički direktor je Savremene dokumentarne zbirke fotografija osnovane od Nationalne Széchenyi biblioteke i Mađarske fotografske asocijacije, zamenik predsednika HUNGART-a, ekspert, član njenog umetničkog saveta.
2001: radio je kao fotoereporter u FotoVideo i Foto Mozaik-u; umetnički je direktor Galerije nacionalnog plesnog teatra
2001-2006: živi i radi u gradu Đeru /Mađarska/.
2002-: nastavnik Mađarske plesne akademije, Škole plesa i likovne umetnosti u Đeru, i Sokratove tehničke škole; predaje fotografiju, novinsku fotografiju i novinsko izdavaštvo.
2002-2004: Umetnički je direktor MEDIAWAVE-festivala (Györ / H)
2004-: Umetnički direktor je Zoom Magazine
2005-: Glavni je fotograf naslovnih strana „Györi Hét“.
2006: Na poziv Kineske foto-asocijacije je boravio u Kini
Tekst pripremili:
Edita Sabo i Milovan Ulićević
Ilku János: Enuma elis – Nem beszéd tárta fel. Rákoskert Művelődési Ház, Budapest, 2017. május 21 – június 6.
„A sumer teremtésmítosznak hét tábláját találták meg a régészek Ninivében, és az I. tábla kezdőszavai az Enuma elis.
Az Isten saját képmására teremtett minden embert – köztük engem is – és ruházta fel teremtő képességgel. Ennek a képességnek birtokában tárom Önök elé teremtményeimet – képeimet” (Ilku János)
A Rákoskerti Polgári Kör meghívására, 2017. május 21-én nyílt meg ILKU JÁNOS fotóművész „ENUMA ELIS – NEM BESZÉD TÁRTA FEL” című kiállítása a Rákoskerti Művelődési Házban. (Budapest XVII., Rákoskert sugárút 66.)
A tárlatvezetéssel gazdagított megnyitót EIFERT JÁNOS fotóművész tartotta.
Köszöntőt mondott Szelepcsényi Sándor, a Rákoskerti Polgári Kör elnöke és Hatvani Zoltán rákoskerti önkormányzati képviselő.
A nagy számú közönséget zenével szórakoztatta Szijártó József – tárogató, Pék-Dudás Zsuzsi – duda, Bolgár Pál – ének
A kiállítás június 6-ig tekinthető meg nyitvatartási időben.
A kiállítás katalógusában Kunkovács László Kossuth-díjas fotóművész, néprajzkutató a következőket írja: „Ilku mostani kiállításán kizárólag montázs-technikával készült alkotások sorakoznak fel. kellő művészi kvalitás híján ebbe a technikába könnyű belebukni – sokaknál afféle erőlködés. vagy azt állapítjuk meg, hogy a képeket külön-külön kellett volna hagyni, vagy, hogy azok egymagukban nem lennének kiállíthatók. Ilku János munkáit látva megnyugszunk. Montázsai annyira érettek, hogy immár szétdarabolhatatlan egységgé válnak. Egyik képe, a tanyaudvarban található, a hagyományos gazdálkodás eszközeiről meg az ott folyó munkákról olyan összképet ad, hogy szinte erről a képről lehetne tanítani, milyen is volt az a világ. Mégsem földszintesen didaktikus. A művész megfogalmazásában emelkedett összegzéssé nemesedik.”
Eifert János: „A montázs eredetileg a képzőművészetben a XX. század elejétől alkalmazott technika, amelynek során már meglévő képeket és rajzokat illesztenek, szerkesztenek össze valamilyen új kompozícióba. Később a filmművészetnek vált elengedhetetlen elemévé a vágástechnika (montázs), amellyel korábban készített felvételekből lehet új filmrészleteket előállítani. A fotómontázs két, vagy több elem összemásolása fotótechnikai eszközökkel.
1851. február 23-án, a La Lumière című párizsi fényképészeti szaklap beszámolt arról, hogy Hippolyte Bayard évek óta eredménnyel alkalmazza táj- és felhőfelvétel-negatívok összemásolását. Egy hónappal később a tudósító már az eljárást ismerteti, „amellyel lehetővé válik külön-külön felvett személyek képét egyazon portréfotóban egyesíteni.” Egy új műfaj, az összemásolt fénykép vagy – ahogyan később elkeresztelték – a fotómontázs tehát megszületett.
Az új módszer fontos bizonyító szerepet kapott annak igazolására, hogy a fényképezőgép nemcsak leképezi a látványt, de képzelet szülte világokat elevenít meg. Neves és névtelen fényképészek százai használták fel az összemásolás eljárását. Az első fotomontázsok vicces, vagy képtelen helyzeteket ábrázoltak.
Az 1910-es évtized vége felé a berlini dadaisták – Raoul Hausmann (1886-1971), Hannach Höch (1889-1978), John Heartfield (1891-1968), Georg Grosz (1893-1959) – a kiváltságos eljárás rangjára emelték, mert művészi célkitűzéseik megvalósítására különösen alkalmas eszközét fedezték fel benne. A dadaizmus hozzásegítette a képző- és fotóművészetet a szemléletbéli megújításhoz, ezt folytatták más művészi felfogású képviselői, mint Alexandr Rodcsenko, Otto Umbehr, Herbert Bayer, Max Ernst. A felsoroltak – korántsem teljes – névsorából a magyarok, köztük Moholy-Nagy László, Angelo Funk Pál, Bálint Endre, Lengyel Lajos, Török László, Fejér Ernő, Vencsellei István, Apáti-Tóth Sándor, Ágg Károly és természetesen Ilku János sem hagyható ki.
A „Veres Péter emlékház”, „Isten áld meg a magyart – Kölcsey Ferenc emlékház”, „Találkozás egy tanyával”, „Rilai triptichon”, „Szentendre”, „Quedlinburg” és „Lanslebourgi impresszió” 1979-1994 között készült montázsképei, illetve sorozatai fekete-fehérben jelennek meg. Ezek eredeti képek és un. olló-montázs technikával készültek, mely elnevezés a képelemek kivágásához használt eszközre, az ollóra utalnak. Ilku János azonban olló helyett sebész-szikét használt, a pontosabb kontúr kivágása miatt. Ezt a technikát Vencsellei István debreceni fotóművésztől tanulta, még 1975-ben a Balmazújvárosi fotó amatőr telepen. Az egyes képelemek megfelelő méretre való nagyítása után kerül sor ezek kivágására, majd összeragasztásra. Ezután következnek az utómunkák, majd rendszerint a kész kép reprodukciójának elkészítése.
A „Requiem egy erdőért – Offertórium 1-6.” színes sorozata 1984-ből való. Az eredeti montázselemek 6 x 6 cm-es diapozitívra készültek, majd az un. szendvicsdia összeillesztése és rögzítése után készült el a kiállított nagyítás. Az 1992-ben készült „Zsófi szomorú 1-5.” eredeti színes polaroid képek sorozata. Ezeknél a montázskép többszörös expozícióval készült, ami azt jelenti, hogy a felvétel pillanataiban ugyanaz a felületet többször lett megvilágítva.
Ilku János montázsainak értékét azonban nem az alkalmazott technika és a gazdag eszköztár adja, hanem műveinek szellemisége, melynek során a gondolat és a mondanivaló érzékletesen, élményszerűen jelenik. Ilku János nem csupán egy ügyes kezű fotográfus, hanem gondolkodó ember, vizuális filozófus.”
Gyukics Péter, Olasz Ági és Eifert János felvételei
Művészet határok nélkül. Dialógus címmel nyílt kiállítás Eifert János fotóművész és Csató Tamás festőművész képeiből a budapesti Átrium Galériában. A tárlatot dr. Feledy Balázs művészeti író nyitotta meg Lőrinc Katalin táncművész és Lőrinszky Attila zeneművész közreműködésével. PROMENAD.HU, 2017. május 18.
Soós Kata | 2017-05-18 06:30:12
Művészet határok nélkül
Dialógus címmel nyílt kiállítás Eifert János fotóművész és Csató Tamás festőművész képeiből a budapesti Átrium Galériában. A tárlatot dr. Feledy Balázs művészeti író nyitotta meg Lőrinc Katalin táncművész és Lőrinszky Attila zeneművész közreműködésével.
„A NŐ: minden élő test közt a legmeztelenebb és a legédesebb fénnyel világító. Fűt, mint a nap, gyöngéd, lüktető, mint egy élő szív, s a gyönyör pillanataiban, mint egy tébolyult madár: szárnyát verdesi és meghal. Letépve róla a férfivágy palástja, koronája, átkelve a vágyon, a szerelem gyöngédségén, a vad küzdelem tűzfolyamán, lebegve a csillagok közt, kilépve az időből álomba zuhanni, s reggel új napra ébredni, együtt indulni avval, akit éjjel bikatestünkkel fölé feszülve legyőztünk.” (Antoine de Saint-Exupéry)
Eifert János fotóművész és Csató Tamás festőművész közös kiállításának középpontjában a nő áll. A nő és mindaz a varázslat, amelyet Antoine de Saint-Exupéry néhány sorban papírra vetett.
Első ránézésre azt gondolnánk, hogy a művészek a testábrázolásra fektették a legnagyobb hangsúlyt, az érzéki vonalak azonban kirajzolják a titokzatos női lélek rejtelmeit is, és az erős impulzusoktól szinte bőrünkön érezzük a modellek kisugárzását.
Feledy Balázs művészeti író, kiállítás-megnyitójában a tárlatról így fogalmazott: „Ritkán állít ki festő és fotográfus együtt, pedig a fotográfia és a festészet a 20. században végig inspirálták egymást. Van azonban egy technikai elem, amely összekapcsolja őket: csak állóképekben tudnak gondolkodni, de az állóképeken mégis tudnak mozgást ábrázolni”
Csató Tamás A balerina álma című festményén például szinte látjuk, ahogy a táncos megfeszíti az izmait, fellendíti a lábát, a galambok szétrebbennek a hirtelen lendülettől, miközben a lány könnyű, finom ruhája pillangószárnyakként pörög körülötte. A mozdulat alatt már-már a fülünkbe cseng az ódon templom harangjának búgása.
Eifert János fotói erős erotikus energiákat közvetítenek. A művész bár sokszor sokat mutat, mégis a képek rendkívül sejtelmes benyomást keltenek. A testet vagy beborítja egy olyan homogén közeg, mint a víz, vagy körülöleli egy élénkpiros drapéria, amely eltereli a figyelmet a meztelenségről, úgyszólván „kiegyenlíti” a képen látható erős ingereket.
„Azért jelenik meg egymás mellett harmonikusan ez a két képi világ, mert úgy érzem, hogy át és átnyúlnak egymás eszköztárába. Nagyon jó, amikor két képet látunk egymás mellett, egyik a fotósé, másik a festőé. Csató Tamás tulajdonképpen él a fotórealizmus eszköztárával, de a női testnek ez a pontossága kiemelkedik egy varázslatban, és ugyanakkor Eifert János, mint említettem, mindenféle bravúrt bevetve egy újfajta női megjelenítést állít elénk. Csató Tamás igazi festőhöz méltóan álmodozik, ez rendkívül fontos az Ő festői látásmódjában az én értelmezésem szerint. Ugyanakkor az ő női, akiket ábrázol, azok szinte – de a szintének is fontossága van – naturálisak. A női test ábrázolásában nagyon egzakt pontosságra törekszik, a beállításoknak a különlegessége az, ami feldobja a képeket. Ugyanakkor a nőket körbeveszi egy már-már szürreális közeggel, mindig van valami tárgyi vagy környezetbeli megjelenítés a képeiben, ami azonnal kiemeli a női testet a maga naturális hétköznapiságából. Egy-egy festmény és fénykép mintegy képpárokként találták meg egymást: Eifert Jánostól a Tűztánc, amelynek izzó szenvedélye Csató Tamás Festékmadár c. festményében folytatódik, az Időutazás pedig A balerina álma mellett bontja ki igazán jelképi világát. Eiferttől a világot bejárt Akt tanulmány több mint egyfajta kísérletezés, a mozdulat artisztikumából kibontott érzékiség Csató Tamás Az idő című képének óramutató nélküli időtlenségével erősödik fel az érzelmi és gondolati síkok terében. A festészet tehát mintha fotó, a fotó pedig mintha festészet volna. Más és más irányból indul el a két művész, mégis közel kerülnek egymáshoz. Vannak nagyon erős találkozási pontok, közös minőségek születnek, és ez az összekötő kapocs, amely ennek a közös kiállításnak az igazi értékét hangsúlyozzák. Nyilvánvaló a nő, de nem csak a nő teste, hanem a nő szelleme, aurája, kisugárzása. Ez az, ami nagyon fontos mindkét művész képi világában.”
Jámbor-Miniska Zsejke, a kiállításról szóló beszámolójában így foglalja össze benyomásait: „Minden kép egy felfedezőút, amelynek segítségével folyamatosan újraértelmezhetjük a nőiességet. A szépség, a finomság, az érzékiség sugárzik a vonalakból. Arra inspirálják a közönséget, hogy tisztelegjenek a világ legnagyszerűbb művésze: a természet előtt.”
A kiállítás az Aranytíz Kultúrház Átrium Galériájában tekinthető meg (Budapest, V. kerület, Arany János utca 10.) 2017. május 24-ig, hétköznap 9 és 19 óra között.
Forrás: Aranytíz Kultúrház
Fotók: Csörögi Dóra, Palotás Misi, Ritter Antal, Zih Kata, Olasz Ági és Eifert János
FOTOGRAFSKIH RAZSTAV: JANOS EIFERT – ARS POETICA; VLADIMIR ARSOVSKI – TRENUTKI; MATEJ PELJHAN – POSTOJ TRENUTEK; JANEZ KRAMAR – DARILO LEDENE DOBE OTVORITEV BO NA GRADU NEGOVA V SOBOTO 13. MAJ 2017 OB 17.00.
Vljudno vabljeni na odprtje razstav Fotograd Negova 2017, ki bo v soboto, 13. maja 2017, ob 17. uri na gradu Negova.
Tokrat v petem fotografskem razstavišču zveze FIAP gostimo naslednje razstave: Janos Eifert: Ars Poetica – Vladimir Arsovski: Trenutki – Matej Peljhan: Postoj trenutek – Janez Kramar: Darilo ledene dobe
A FIAP – Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség (Fédération Internationale de l’Art Photographique) szervezetét 1950-ben Svájcban alapították 15 ország, köztük Magyarország autonóm fotográfusai. 2006-ban a szövetségnek már 86 ország a tagja. Minden országot csak egy országos szakmai szövetség képviselhet szavazati joggal a FIAP-ban. Ezt a képviseletet kezdetben a Magyar Fotóművészek Szövetsége, 1997-től pedig a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége (MAFOSZ) látja el.
A FIAP legfőbb célkitűzése a fotográfia népszerűsítése, szakmai továbbképzések szervezése, nemzetközi fotókiállítások rendezése, a nemzeti szakmai kiadványok közös gyűjteményben való megőrzése (Párizs) és közhasznúvá tétele, az aktuális közgyűlést rendező országok fotókultúrájának intenzív népszerűsítése.
A világ különböző helyein – Buenos Aires (Argentina), Montevarchi (Olaszország), Konya (Törökország), Muscat (Oman), Jinan (Kína) és Grad Negova (Szlovénia) – létrejöttek u.n. FIAP kiállítási központok (FIAP Exhibitions Center). Most – 2017. május 13-án – éppen Szlovéniában, Grad Negova-ban nyílnak kiállítások (Janos Eifert: Ars Poetica; Vladimir Arsovski: Trenutki; Matej Peljhan: Postoj trenutek; Janez Kramar: Darilo ledene dobe), amelyek 2017. szeptemberéig láthatók majd.
A kiállításokat Ivo Borko, a Szlovén Fotóművészek Szövetsége elnöke nyitotta meg, Grad Negova polgármestere és a PRO KULTURA intézmény igazgatónője köszöntőjükben üdvözölték a megjelent fotóművészeket – Eifert János (Magyarország), Vladimir Arsovski (Macedónia), Janez Kramar (Szlovénia) – és megköszönték részvételüket.
Hogyan került a kiállításom a Grad Negova ( FIAP Exhibitions Center) kiállítótermeibe? Személy szerint értékelve az eseményt, mondhatom, megtisztelő volt már maga a meghívás is – a fogadtatásról nem is beszélve – hiszen Ivo Borko alapos munkát végzett: nemcsak a nemzetközi sikeres szerepléseim alapján választotta és hívta meg az Ars Poetica c. kiállításomat, hanem meg is nézte azt Nagykanizsán, a Thury György Múzeum Magyar Plakát Házában.
A megnyitó beszédében és a plakáton olyan vastagon fogott a ceruzája az elismerések megfogalmazásában, hogy szinte magam is elpirultam. Részben idézek csak: “János Eifert, profesionalni plesalec, fotograf, fotoreporter, komentator, urednik, predavatelj, mentor, kritik, žirant, pisatelj in nosilec številnih funkcij, med drugim tudi predsednik Združenja madžarskih fotografov, se je rodil leta 1943 v Hódmezővásárhelyju na Madžarskem. Z razstavno fotografija se ukvarja že od leta1968. Do zdaj je imel že več kot 210 samostojnih razstav, sodeloval pa je že na več kot 900 skupinskih razstavah doma in po svetu ter za svoja dela prejel več kot 200 nagrad in priznanj. Njegove fotografije, fotoreportaže in prispevki so bili objavljeni v številnih strokovnih revijah, knjigah in v elektronskih medijih na Madžarskem pa tudi v tujini, njegove fotografije pa uporabljene v gledaliških scenah, filmih in v televizijskih oddajah ter kot ilustracije knjig. Je nosilec nazivov AFIAP in ESFIAP Svetovne zveze za fotografsko umetnost FIAP. Čeprav sam pravi, da je fotogragafija zanj le igra, priznava, da je to zelo resna igra, saj mu daje možnost pridobivanja širšega vedenja o svetu, kar mu pomeni izziv čustvenega in svobodnega izražanja sebe v njegovem lastnem vizualnem jeziku.
ARS POETICA
János Eifert je eden najbolj poznanih in reprezentativnih predstavnikov svoje stroke in umetnosti doma in v svetu. Njegova dela imajo posebno sporočilnost in jih ni mogoče preprosto kategorizirati ter uvrstiti med neke običajne načine umetniškega izražanja, saj je zelo prilagodljiv in se v svoji izraznosti neprestano spreminja. Njegov sloves sloni na delih iz različnih tem, kot so: ples, akt, narava pa tudi uporabna fotografija. Njegove fotografije, čeprav so plod nenehnega raziskovanja in eksperimentiranja na različne načine, se preprosto »zgodijo«. So ideje, podprte s kreativnimi možnostmi, ki jih omogoča digitalna fotografija in iz katerih potegne največ kar se da.”
“Eifert János– professional dancer, photographer, photo reporter, commentator, editor, lecturer, mentor, critic, juror, writer, and holder of many other functions, among them the president of the Association of Hungarian Photographers – was born in 1943 in Hódmezővásárhely, Hungary. He has been active in photography exhibits since 1968. So far, he has had over 210 solo exhibitions, and has participated in over 900 group exhibitions in Hungary and across the world, receiving over 200 awards and recognitions for his work. His photographs, photo reports, and contributions were published in numerous professional journals, books, and electronic media in Hungary and abroad, and his photographs are used in theatre scenes, movies, and in television shows, as well as book illustrations. He is the recipient of AFIAP and ESFIAP distinctions awarded by Fédération Internationale de l’ArtPhotographique (The International Federation of Photographic Act- FIAP). Even though he claims that photography is only a game to him, he admits that it is a very serious game, as it gives him a chance to acquire a wider knowledge about the world, which to him represents a challenge of emotional and free expression of himself in his own visual language.
ARS POETICA
Eifert János is one of the best-known and characteristic representatives of his profession and art, at home and throughout the worldwide. His works have a special meaning and cannot be simply categorised and classied under some general method of artistic expression, as he is very adaptable and constantly changing in his expressiveness. His reputation is based on his work on various themes, such as dance, nudes, nature, as well as useful photography. His photographs – despite being the result of constant exploration and experimentation in various ways – simply “happen”. They are ideas supported by creative possibilities provided by digital photography and allowed to thrive to their fullest.”
Olasz Ági és Eifert János felvételei
Vabljeni!
SPOŠTOVANI,
VLJUDNO VAS VABIMO NA OTVORITEV IN OGLED FOTOGRAFSKIH RAZSTAV:
JANOS EIFERT – ARS POETICA
VLADIMIR ARSOVSKI – TRENUTKI
MATEJ PELJHAN – POSTOJ TRENUTEK
JANEZ KRAMAR – DARILO LEDENE DOBE
OTVORITEV BO NA GRADU NEGOVA V SOBOTO 13. MAJ 2017 OB 17.00.
ZAVOD ZA KULTURO, TURIZEM IN PROMOCIJO GORNJA RADGONA, FOTOGRAFSKA ZVEZA SLOVENIJE in FOTO KLUB PROPORTIO DIVINA GORNJA RADGONA
Múzsájuk: A NŐ – Jámbor-Miniska Zsejke írása a KULTÚRA.HU-ban és PROMENAD.HU-ban. 2017. május 8. és május 17.
NAGYLÁTÓSZÖG.HU
https://nagylatoszog.hu/2017/05/17/muzsajuk-a-no/
KULTÚRA.HU, 2017.05.08.
Pont a kultúráról
http://www.kultura.hu/muzsajuk-no
Meztelenül úszó, origami madarak között táncoló, vörösposztót lebegtető, Botticelli Vénusza mellett megszülető nők. Dialógus címmel nyílt kiállítás Eifert János fotóművész és Csató Tamás festőművész képeiből az Átrium Galériában. A tárlatot Feledy Balázs művészeti író nyitotta meg Lőrinc Katalin táncművész és Lőrinszky Attila zeneművész közreműködésével.
„A NŐ: minden élő test közt a legmeztelenebb és a legédesebb fénnyel világító. Fűt, mint a nap, gyöngéd, lüktető, mint egy élő szív, s a gyönyör pillanataiban, mint egy tébolyult madár: szárnyát verdesi és meghal. Letépve róla a férfivágy palástja, koronája, átkelve a vágyon, a szerelem gyöngédségén, a vad küzdelem tűzfolyamán, lebegve a csillagok közt, kilépve az időből álomba zuhanni, s reggel új napra ébredni, együtt indulni avval, akit éjjel bikatestünkkel fölé feszülve legyőztünk.”
(Antoine de Saint-Exupéry)
Eifert János fotográfus és Csató Tamás festőművész közös kiállításának középpontjában a nő áll. A nő és mindaz a varázslat, amelyet Exupéry ebben a néhány sorban papírra vetett.
Első ránézésre azt gondolnánk, hogy a művészek a testábrázolásra fektették a legnagyobb hangsúlyt, az érzéki vonalak azonban kirajzolják a titokzatos női lélek rejtelmeit is, és az erős impulzusoktól szinte bőrünkön érezzük a modellek kisugárzását.
Az Átrium Galéria legújabb kiállítását május 5-én nyitotta meg Feledy Balázs Lőrinc Katalin táncművész és Lőrinszky Attila zeneművész közreműködésével. A művészeti író a tárlatról így fogalmazott: „Ritkán állít ki festő és fotográfus együtt, pedig a fotográfia és a festészet a 20. században végig inspirálták egymást. Van azonban egy technikai elem, amely összekapcsolja őket: csak állóképekben tudnak gondolkodni, de az állóképeken mégis tudnak mozgást ábrázolni” – mondta a művészeti író.
A balerina álma című festményen például szinte látjuk, ahogy a táncos megfeszíti az izmait, fellendíti a lábát, a galambok szétrebbennek a hirtelen lendülettől, miközben a lány könnyű, finom ruhája pillangószárnyakként pörög körülötte. A mozdulat alatt már-már a fülünkbe cseng az ódon templom harangjának búgása.
Eifert János fotói számomra mindig erősen erotikus energiákat közvetítenek. A művész bár sokszor sokat mutat, mégis a képek rendkívül sejtelmes benyomást keltenek. A testet vagy beborítja egy olyan homogén közeg, mint a víz, vagy körülöleli egy élénkpiros lepel, amely eltereli a figyelmet a meztelenségről, úgyszólván „kiegyenlíti” a képen látható erős ingereket.
„Azért jelennek meg egymás mellett Tamás és János képei harmonikusan, mert míg Tamás él a fotorealisztikus eszköztárral és egy szépségeszmény mentén alkot, János kísérletező alkat, aki bravúrosan hozza a nő megjelenítésének újításait. A festmény mintha fotó volna, a fotó mintha festmény volna” – fűzte hozzá Feledy Balázs.
Minden kép egy felfedezőút, amelynek segítségével folyamatosan újraértelmezhetjük a nőiességet. A szépség, a finomság, az érzékiség sugárzik a vonalakból. Arra inspirálják a közönséget, hogy tisztelegjenek a világ legnagyszerűbb művésze: a természet előtt.
A kiállítás az Aranytíz Kultúrház Átrium Galériájában tekinthető meg (Budapest, V. kerület, Arany János utca 10.) 2017. május 5. és 24. hétköznap 9 és 19 óra között. Hétvégén programfüggő.
Jámbor- Miniska Zsejke
DIALÓGUS – Eifert János fotóművész és Csató Tamás festőművész kiállítása az Aranytíz Kulturház Átrium Galériájában. Budapest, 2017. május 5 – 24.
DIALÓGUS – Eifert János fotóművész és Csató Tamás festőművész kiállítása az Aranytíz Kulturház Átrium Galériájában (Budapest V. ker. Arany János u. 10.)
A kiállítást 2017. május 5-én 17:30 órakor Dr. Feledy Balázs művészeti író nyitja meg, közreműködik: Lőrinc Katalin táncművész és Lőrinszky Attila zeneművész
A kiállítás megtekinthető: Aranytíz Kulturház Átrium Galéria (Budapest V. ker. Arany János u. 10.) 2017. május 5-től május 24-ig, hétköznap 9-19 óra között, hétvégén programfüggő.
Palotai Misi, Csörögi Dóra, Gyöngyösi János, Ritter Antal, Futó Ernő, Zih Kata, Olasz Ágnes és Eifert János felvételei
Eifert János: A Nő – Antoine de Saint-Exupéry költői szövegével (2008)
“A NŐ: minden élő test közt a legmeztelenebb és a legédesebb fénnyel világító. Fűt, mint a nap, gyöngéd, lüktető, mint egy élő szív, s a gyönyör pillanataiban, mint egy tébolyult madár: szárnyát verdesi és meghal. Letépve róla a férfivágy palástja, koronája, átkelve a vágyon, a szerelem gyöngédségén, a vad küzdelem tűzfolyamán, lebegve a csillagok közt, kilépve az időből álomba zuhanni, s reggel új napra ébredni, együtt indulni avval, akit éjjel bikatestünkkel fölé feszülve legyőztünk.” (Antoine de Saint-Exupéry)
3rd “Digitalna Foto Arhiva Circuit 2017” – Report card, 2017. május 4.
3rd “Digitalna Foto Arhiva Circuit 2017” PSA 2017-109 – Report Card, 2017. május 4.
Eifert János: Kórházban / In Hospital (1992)
Larion Zoé (Budapest, 2011)
Ujgur férfi Kashgárból / Uygur man, Kashgar (China, 2006) Uygur girl, Urumqi (China, 2006)
Csacsifogat / Donkey Driving (Kairo, 1968) Salon Bronz Medal
Lovak / Horses (Bocska, 2016) Bongo, a kis gorilla / Bongo, the little Gorilla (Budapest ZOO, 2015)
Nyárfaerdő / Huyang forest (China , 2006) Hajnal / Dawn (Szentliszló, 2016)
Geometria / Geometry (2013) Magdi a tóban / Magdi in the See (1991)
Szőke lány / Blonde girl (2006)
Öncenzúra / Self-censorship (2017) Időutazás / Disambugation (2012)
.
3rd “Digitalna Foto Arhiva Circuit 2017” PSA 2017-109 – Report Card, 2017. május 4.
Croatia
PORTRAIT (color/monochrome digital)
In hospital Accepted
OPEN COLOR (color digital)
Horses Accepted
Self-censorship Accepted
OPEN MONOCHROME (monochrome digital)
Bongo, the little gorilla Accepted
PHOTO TRAVEL (color/monochrome digital)
Donkey Driving Accepted
Uygur man, Kashgar Accepted
OPEN MONOCHROME (monochrome digital)
Bongo, the little gorilla
Geometry
Magdi in the See
NATURE (color/monochrome digital)
Huyang forest
Balearica regulorum
Dawn
PHOTO TRAVEL (color/monochrome digital)
Donkey Driving Accepted – SALON Bronze medal
Uygur man, Kashgar
CHILD (color/monochrome digital)
Uyghur girl, Urumqi
Ireland
PORTRAIT (color/monochrome digital)
In hospital
Larion Zoé
OPEN MONOCHROME (monochrome digital)
Geometry
NATURE (color/monochrome digital)
Balearica regulorum
PHOTO TRAVEL (color/monochrome digital)
Donkey Driving
Serbia
PORTRAIT (color/monochrome digital)
In hospital
OPEN COLOR (color digital)
Horses
Self-censorship
OPEN MONOCHROME (monochrome digital)
Blonde girl
Magdi in the See
CHILD (color/monochrome digital)
Uyghur girl, Urumqi
Fedél Nélkül ÉV ALKOTÁSA DÍJÁTADÓ 2016. az Eötvös10-ben, Budapest, 2017. május 2. 18:00
Fedél Nélkül Művészeti Pályázat
Év Alkotása 2016-díj – Megvannak a nyertesek!
Idén tizedik alkalommal került megrendezésre az Év Alkotása Díjátadó Ünnepség, melynek keretében átadásra került az Év Alkotása-díj vers, próza és kép kategóriákban. A 2017. május 2-án, az Eötvös10-ben tartott rendezvényen az otthontalan emberek által 2016-ban beadott pályamunkák legjobbjait kortárs művészek alkotta szakmai zsűri adta át. A három órás rendezvényen a díjak átadásán túl beszédet mondott és a pályamunkákat személyesen méltatta Tóth Krisztina, Szász Lilla, Cserna-Szabó András, Eifert János, Fekete András és Nyáry Krisztián zsűritagok. Bővebb válogatást hallhattunk a Fedél Nélkül verseiből és prózáiból Bíró Kriszta, Libor Laura, Csuja Imre színművészek és Dvorcsák Gábor szerző előadásában. Az est folyamán átadhattuk Weiler Péter képzőművész által felajánlott saját alkotását a szerencsés licitálónak, melynek bevételét a hART projekt keretében teljes egészében a Fedél Nélkül képzőművészei számára ajánlotta fel az alkotó. Élőzenei fellépőink szórakoztatták a közönséget, zenélt nekünk Jakab Anikó, Baranyecz János „Branyó”, Horváth Attila valamint az est végén jazz koncertet adott Szántó Marcell, Kosztolánszki Dominik és Csikós Áron alkotta trió.
Csanádi Gábor és Eifert János felvételei
Év Alkotása 2016-díjazottak:
vers kategóriában: Deli Bálint: A halott dala
próza kategóriában: Akó Tícián: Pénzes
kép kategóriában: Dvorcsák Gábor: Zöld bánat, elveszett tövisű sóhajok
Különdíj:
próza kategóriában: Pollák László
A zsűri tagjai: Fekete András a zsűri elnöke, Szász Lilla fotóművész, Tóth Krisztina író, költő; Cserna-Szabó András író, Eifert János fotóművész, Nyáry Krisztián író
A nyertes alkotások megtekinthetők weboldalunkon: www.fedelnelkul.hu/viewpage.php?page_id=4659
3rd Circular Exhibition of Photography “TOWER CIRCUIT 2017” – Report card, 2017. május 1.
3rd Circular Exhibition of Photography “TOWER CIRCUIT 2017” – Report card, 2017. május 1.
Black Dance (2009) Salon Honorable Mention
.
Öncenzúra / Self-censorship (2017) Rómeó és Júlia (2015)
.
Drying forest (China, 2006) Salon Honorable Mention
.
Deer in the fields (Szentliszló, 2016) Tavasz / Spring (Bocska, 2016)
.
Salon Kula
FIAP 2017/154, PSA 2017-102
OPEN COLOR (color digital)
Black Dance Accepted
OPEN MONOCHROME
Romeo and Julia Accepted
Salon Novi Sad
FIAP 2017/155, PSA 2017-102
OPEN COLOR (color digital)
Black Dance Accepted – Salon HM
Salon Aleksinac
FIAP 2017/156, PSA 2017-102
NATURE (color/monochrome digital)
Deer in the fields Accepted
Drying forest Accepted – Salon HM
OPEN COLOR (color digital)
Self-censorship Accepted
OPEN MONOCHROME (monochrome digital)
Romeo and Julia Accepted
Spring Accepted