János Eifert - Photographer

Volt egyszer egy gyár… Váci FORTE, 2006. február 18.

Váci-Forte-2006-02-18_018 Váci-Forte-2006-02-18_013

Volt egyszer egy gyár…

  

Évtizedeken át nagyítottam FORTE papírra. Szerencsémnek és adottságaimnak köszönhetően, jól tudtam bánni az ezüstalapú anyaggal, ki tudtam belőle hozni a kifejező tónusokat, az erőteljes feketéket, a finom árnyalatokat, vagyis mindazt, ami egy fotográfusnak igénye lehet képei nagyításakor. Békéscsabától Zalaegerszegig, Párizstól New Yorkig rengeteg kiállításra, pályázatra küldtem képeimből, még a sajtónak is ezeket a FORTE papírra készült kópiákat adtam. Jó néhány került közgyűjteménybe – pl. Magyar Fotográfiai Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára, Jelenkori Fotóművészeti Gyűjtemény, Magyar Színháztörténeti Intézet és Múzeum, Collection Historique FIAP, Brüsszel, Belgium (A Nemzetközi Fotóművészek Szövetsége történeti gyűjteménye), Schlossmuseum, Quedlinburg (Németország), Fundus des 1. Össterr. Willy Hengl Foto-Kabinettes, Traun ( Ausztria), Gernsheim gyűjtemény (Austin, Texas, USA), Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely – de számos példány akadt vevőre, magánkézbe, gyűjtőkhöz. Ezek főleg az u.n. Múzeum-kartonra készített, fekete-fehér nagyítások voltak, előszeretettel használva a Bromofort BN5-ös típust. A kartonvastagságú, félmatt felülete előnyt jelentett az installált, keretbe kerülő képeknél is. Rossz teremvilágításnál sem csillogott, ugyanakkor jól adta vissza a fénykép feketéit és finom árnyalatait is. Az előhívásnál jól bírta a “gyötrést”, volt úgy, hogy a nehezen előjövő kép hívása közben még vacsorázni is elmehettem, és szürkült be, nem színeződött el a kópia. A különböző vegyszeroldatokat – gyengítésnél vörösvérlúgsós oldatot, barnításnál a forró kénnátronos fürdőt –  jól bírta, nem kellett halálpontos hívási időket betartani. A matt, félmatt, félfényes, selyemfényű, raszteres vagy szemcsés felületű papírokat lepedőre kifektetve, szárítógép nélkül is “finiselhettük”. Könnyű volt retusálni, a nagyításkor a negatívra kerülő porszemek lenyomatait könnyű volt eltávolítani. Mappába, paszpartuba helyezve kevésbé vetemedtek, de a kasírozást is jól viselték.

Annak idején – amikor még gyakran vettem részt különböző fotópályázatokon, kiállításokon és szerepeltem a díjazottak között – sikereimet szinte kivétel nélkül FORTE papírra készült nagyításokkal értem el. Sikereim kapcsán a gyár is megkeresett: felület-albumaihoz, plakátjaira, prospektusaiba, szórólapjaira, naptáraihoz – amelyek aztán szerte a világban megjelentek – vásároltak tőlem képeket. 1994-ben a Kölni Fotokinán standjukat felvételeimről készült, négy-öt méteres nagyítások díszítették. Mint említettem, jól ismertem a FORTE papírokat, különösen a fekete-fehér Bromofort és Forte Speed típusokat, annak különböző vastagságú, papírfelületű és tónusú fajtáit. Aztán, hogy munkakapcsolat alakult ki, a gyárral, jól ismertem a FORTE szakembereit, igazgatóstul, gyártósorostól, propagandistástól. Érdekes módon a váci gyártelepen eddig még soha nem jártam. Gondolatban egy gyönyörű erdőbe telepített, patikatisztaságú, hiper-szuper technológiára telepített csodagyárat képzeltem el, a modern technika és szépség fellegváraként. Életemben először – 2006. február 18-án, a ZOOM Magazin megbízásából – beléptem a gyár kapuján. Más kép fogadott. Tudom, persze, hogy a digitális technika pillanatnyilag legyűrhetetlen konkurenciát jelent az „ezüstalapú” világgal szemben, és azt is tudom, hogy lesz még jövője a gyárnak, hiszen bizonyos divat lefutásával újra az egyediség, a szinte már „hand made” technológiák fognak újra felértékelődni. De akkor is. Összeszorul a szívem. És most nem tudtam mást – másképp – fényképezni csak egy requiem-et a Gyárért. Hiszen együtt voltunk fiatalok… Közösek voltak sikereink… Volt egyszer egy gyár…

 

Eifert János

  

(A felvételek a Váci FORTE INVEST Kft. területén készültek, 2006. február 18-án)