Magyar Örökség Díj ötvenkilencedik díjátadó ünnepsége, Magyar Tudományos Akadémia díszterme, Budapest, 2010. június 19.
Magyar Örökség Díj ötvenkilencedik díjátadó ünnepsége, Magyar Tudományos Akadémia díszterme, Budapest, 2010. június 19. Erkel Ferenc életműve és az általa alapított Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, Burg Kastl Magyar Gimnázium félévszázados nevelő tevékenysége, a Kárpát-medencei magyar középiskolák nemzetmegtartó szellemisége, Kligl Sándor szobrászművész plasztikai világa, a Hangya Szövetkezeteknek a vidék magyarsága gazdasági gyarapodását szolgáló tevékenysége , Hegyi-Füstös István hitben megélt közírói munkássága mellett Hódmezővásárhely kultúraörző- és teremtő tevékenysége kapott elismerést, és került be a “Magyarság Láthatatlan Szellemi Múzeumába”. Mindnyájuk nevét az Aranykönyv őrzi majd…
Rengeteg híresség, ismert művészek és tudósok, közéleti személyiségek felvonulása… Mintegy “celeb party”… Csupa protokoll, látszólag tartalmatlan formaság egy díjátadó ceremónia, de szellemi tartalmában, céljában és minőségében százszorosan túlnő akár egy hollywood-i díjátadáson is. Juhász Judit köszönti a megjelenteket, elsősorban Dalma asszonyt, Dr. Mádl Ferenc köztársasági elnök urat, majd a Bírálóbizottság jelenlévő tagjait, a díjazottakat, laudátorokat, hozzátartozókat, a korábbi Magyar örökség-díjazottakat, valamint a kedves vendégeket. Hámori József professzor úr, a Magyar Örökség-díj bírálóbizottsága elnöke nyitja meg a díjátadási ünnepséget. Dr. Fekete György, a bírálóbizottság alelnöke néhány mondatban ismerteti a zsűrizés és laudálás gyakorlatát, és bemutatja a Bírálóbizottság tagjait. A díjátadás elkezdődik. Közben a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara Vonósnégyesének előadásában – melynek tagjai Éder Pál és Lendvai György (hegedű), Sörös Jenő (brácsa), Pólus László (cselló) – Erkel Ferenc, Weiner Leó, Bartók Béla műveiből szólaltatnak meg részleteket. Jókai Anna: “A beérkezett állampolgári javaslatok közül a ma harmadikként átadásra kerülő díjat Hódmezővásárhelynek ajánlotta a Bírálóbizottság. Felkérem Dr. Szenti Tibor író, néprajzkutatót, a “legvásárhelyibb vásárhelyit”, a rövidített méltatás ismertetésére.” “A bírálóbizottság a Magyar Örökség kitüntető címre tett javaslatot azért, hogy az arra méltó Hódmezővásárhely kultúraőrző- és teremtő tevékenysége bekerüljön a “Magyarság Láthatalan Szellemi Múzeumába”.
Dr. Lázár János polgármester, országgyűlési képviselő és Dr. Kószó Péter alpolgármester az oklevél és aranyjelvény átvételekor, amelyeket Jókai Anna Kossuth-díjas írónő adott át.
A Hódmezővásárhelyről érkezett több, mint 100 vendéget köszöntik a magyar Tudományos Akadémia dísztermében, a Magyar Örökség díjátadó ünnepségén. (Eifert János felvételei)
Szenti Tibor laudációja
HÓDMEZŐVÁSÁRHELY LAUDÁCIÓJA A MAGYAR ÖRÖKSÉG-DÍJ 2010. JÚNIUS 19-I ÁTADÓ ÜNNEPSÉGÉRE
Tisztelt Magyar Örökség-díj elnöksége, kedveseim, Hódmezővásárhelyiek, hölgyeim és uraim!
„Tisza Maros Körös közt van egy nagy sziget.
Melyben van sok tér föld, sok berek, sok liget.
Nyargal itt a’ jó ló untig, nem tsak iget.
Itt sok jámbor magyar szántogat, veteget.
Mint osztán a’ Maros bé foly a’ Tiszában
Két mélyfölddel fellyebb a’ két víz torkában.
Mező Vásárhelynek akadhatsz nyomában.”
Így jellemezte városunkat Szőnyi Benjámin, a kiváló tudós költő és református prédikátor a 18. században. Mi itt a Tisza, a Maros és a Körös által határolt tájon csodálattal szemléljük a régész ásójával föltárt isten-szobrokat, a szakrális világ előtt áldozattal tisztelgő közösségek idoljait. A közel hétezer éves világhírű Gorzsai és Kökénydombi Vénuszok, oltárok és gabonatároló hombáredények alapozták meg a napjainkig jelentős vásárhelyi kerámiakultúrát.
Hód és Vásárhely nevét az oklevelek a 13. században említik először. Mezővárosi rangot Hunyadi Jánostól kaptunk, aki 1456-ban jobbágy őseinket a haza megmentésére a nándorfehérvári csatába hívta. 1753-ban a Bujdosó-Pető-Törő féle utókuruc mozgalomban való részvételünk miatt Mária Terézia a vérbefojtott zendülés után városunkat el akarta törölni a föld színéről, de Szőnyi Benjámin könyörgő versével megmentett bennünket.
1848-ban Kossuth toborzó beszédére az elvártnál is többen jelentkeztek. A két világégésben a legnagyobb véráldozatot – arányaiban – városunk szenvedte el. 1919-ben, példátlan módon, a román megszállók 56 ártatlan polgártársunkat gyilkolták le. Az 1989-ben erdélyi testvéreink megsegítésére vitt szállítmányunk gépkocsivezetője volt a romániai „különös” forradalom egyetlen magyarországi áldozata. A kettős állampolgárságról rendezett 2004. december 5-i szégyenteljes népszavazás után önkormányzatunk meghirdette a „Hódmezővásárhely Tiszteletbeli Polgára” címet. Jelenleg húszezernél tartunk, és amíg a világban magyarellenesség folyik, ezt a programunkat nem fejezzük be!
A történelmileg kialakult vásárhelyi tanyavilág 1950-ig közel 7000 tanyaszámmal rendelkezett, 1910-ben itt élt a lakosság közel negyven százaléka. Nem véletlen, hogy a szocializmus nálunk végezte a legnagyobb tanyarombolást, hiszen ez a gazdatársadalom őrizte legmélyebben a magyarságtudatot, és hazánkért mindig a legnagyobb áldozatot hozta.
Kulturális életünket több mint száz éve alapvetően meghatározza a tág értelemben vett képzőművészet, amelynek íve a népi fazekasságtól, a vásárhelyi hímzéstől a művészi majolikán át a szobrászatig, a fotóművészetig, továbbá a legkiemelkedőbb helyi jellegzetességig, a művészteleppel támogatott „vásárhelyi iskola” ötven évet átölelő festészetéig, és az Őszi Tárlatok hagyományőrző megrendezéséig terjed.
Vásárhely jelesei: Szeremlei Sámuel történész, Badalik Bertalan mártír katolikus püspök, Tornyai János, Kohán György, Kurucz D. István, Németh József, Fejér Csaba, Fodor József festőművészek; Kajári Gyula, Csohány Kálmán grafikusok, Pásztor János, Szabó Iván szobrászok, Plohn József, Lucien Hervé, Nagygyörgy Sándor fotóművészek, Németh László, Bibó Lajos, Kárász József írók, Grezsa Ferenc irodalomtörténész, Vekerdi László tudománytörténész, Galyasi Miklós, Pákozdy Ferenc költők, Harmatta János nyelvész, Banner János, Párducz Mihály régészek, Bessenyei Ferenc, Lontai Margit színművészek, Kiss Lajos, Tálasi István, Tárkány Szücs Ernő, Péczely Attila néprajztudósok, dr. Imre József, dr. Bakay Lajos, dr. Genersich Antal kórházigazgatók.
Nincs olyan történelmi egyház, amelynek ne lenne temploma Vásárhelyen. Ha valaki megáll a Völgy utca végén, akkor mögötte az unitárius templom, előtte a zsinagóga, balra a Szent István római katolikus, jobbra a református Újtemplom hatalmas épülete tornyosul; de távolabb van még evangélikus és görögkeleti is.
Az elmúlt évtizedben, az országban elsőnek létesítettünk vidéken Holokauszt Múzeumot, továbbá a szovjet megszállástól a rendszerváltásig terjedő időszakot bemutató Emlékpont Múzeumban interaktív kiállítást. 2010-ben, az országban elsőnek tettük közzé a kommunista diktatúrában ellenünk irányuló besúgórendszer ügynöklistáját.
A város az elmúlt években iskolarendszerét alkalmassá tette arra, hogy biztosítsa a leszakadó rétegek gyermekei számára a felzárkózás lehetőségét. Ebben a törekvésében is méltó elődökre támaszkodhatott, hiszen a népi írók – elsősorban Németh László és Móricz Zsigmond – iránymutatását követve, 1938-ban Szathmáry Lajos, a Bethlen Gábor Református Gimnázium tanára itt szervezte meg a Tanyai Tanulók Otthonát.
Az elhibázott egészségügyi reform által megcsonkított Erzsébet kórházat a polgárok támogatásával sikerült megmenteni, ma bővítése és fejlesztése következik. Az Egészséges Vásárhelyért Program az egészségtudatos életmódot terjeszti. 1997-ben elsők között kaptuk meg az „Európa-díj” Becsületzászló fokozatát, 2009-ben az „Év városa” majd az „Év Honlapja”-díjakat.
A jövő: a mezőgazdaság fejlesztése a ráépülő földolgozó iparral, a családi gazdaságok támogatásával, továbbá az oktatás és művelődés kiteljesítésével. De műszaki múltunk is kötelez: Kalmár Zsigmond rostagyára egykor Európába is exportált. Kokron József kötszövő üzeméből nőtt ki a Hódiköt. Volt jó nevű Mérleggyárunk és Hódgépünk. Itt épült föl az Alföldi Porcelángyár. Ma fejlődő Ipari Parkunk van, valamint két, messze földön híres orvosi műszer- és protézisgyártó üzemünk. Városunk belépett a hazánk különleges természeti adottságát, a termálvizet hasznosító települések sorába.
Olyan terv megvalósításába kezdtünk, amely az elért eredmények folyamatosságát biztosítja. Élhető várost, benne európai és magyar kultúrát, egy kis „Hódmező-Magyarországot” teremthetünk. Küzdelmes, ám értékekben gazdag múltunk szilárd alapot jelent ehhez. Erre a nemes tartalomra a mai hódmezővásárhelyiek polgármesterünkkel hagyományőrzően modern várost építhetnek, amely gazdagságával méltó örökséget jelent az értékközpontú jövő számára.
*
(Összeállította: Szenti Tibor, az egyes szakterületeket fogalmazta, az anyagot lektorálta: Simon Ferenc,
a Hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium irodalom szakos tanára és Árva László,
a Hódmezővásárhelyi Németh László Gimnázium és Általános Iskola irodalom szakos igazgatója.)
A Magyar Örökség díjat Farkas Balázs, Fekete György és Makovecz Imre javaslatára a Magyarországért Alapítvány kuratóriuma hozta létre 1995-ben. A bizottság elnöke 2000-ig Mádl Ferenc, 2000-től pedig Hámori József lett. A Magyar Örökség díj gondozását 2003-tól a Magyar Örökség és Európa Egyesület vette át. A díj azon magyar intézményeknek, csoportoknak adható, akik tevékenységükkel hozzájárultak a magyar kultúra, gazdaság, sport, tudomány, azaz a magyar társadalom erkölcsi, szellemi felemeléséhez. Ezek együttesen alkotják a Magyarság Szellemi Múzeumát.
A Magyar Örökség Díj kitüntetettjeinek kiválasztása az alulról építkező demokrácia elvén és gyakorlatán alapszik: állampolgári jogon mindenkinek módjában áll díjra javasolni az általa érdemesnek tartott személyt, együttest, intézményt, teljesítményt. A Magyar Örökség Díj Bírálóbizottsága kizárólag az így beérkezett javaslatokból választja ki a díjazandókat.
A díj megalapítói 1995-ben rögzítették: az elmúlt negyven-ötven esztendőben a magyar történelemnek olyan alkotó személyiségei merültek feledésbe, és kerületek ki ezáltal a nemzeti emlékezetből, akik alapvetően meghatározták a XIX. és XX. századi Magyarország fejlődési irányát. Ezeket a személyiségeket, életműveket elő kell bányászni a feledés mélységeiből, hogy példaként lehessen őket a mai nemzedék elé állítani: íme, ők voltak azok, akik a magyar XX. századot alkották.
A Magyar Örökség Díj feladata, hogy felmutassa azokat az értékeket, amelyek a múltban és a jelenben is hozzájárultak, hozzájárulnak a nemzeti önbecsülés erősítéséhez, gazdagításához, hiszen a valódi szellemi, kulturális, tudományos, gazdasági értékek felismerése és felismertetése alapozza meg a jövőt. A díj azért vált valódi értékké, mert független a mindenkori kormányzattól, a pártoktól, csak és kizárólag valódi értéket ismer el.
A Magyar Örökség Díj történetében eddig szinte példa nélküli, hogy egy város érdemelje ki a magas rangú elismerést és váljon a Magyar Örökség részévé. Magyar települések közül elsőként Hódmezővásárhely nyerte el el a díjat.
Néhány kiragadott példa a kitüntetettek köréből: Antall József, Teleki Pál, Hamvas Béla és Kemény Katalin, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Illyés Gyula, Keresztury Dezső, Nagy László, Márai Sándor, József Attila, Radnóti Miklós, Szentgyörgyi Albert, Neumann János, Teller Ede, Kandó Kálmán, Balczó András, Egerszegi Krisztina, a labdarúgó Aranycsapat, Hajós Alfréd, Böjte Csaba, Berszán Lajos, Haáz Sándor és a Szentegyházi Gyermekfilharmónia, Olofsson Placid atya, Simándy József, Lauer Edith, Szabó Dénes és az általa vezetett kórusok, a Száztagú Cigányzenekar, Szőnyi Erzsébet, Zielinski Szilárd, a Herendi Porcelán Manufaktúra, a pécsi Zsolnay Gyár, a gróf Széchényi Ferenc alapította Országos Széchenyi Könyvtár és Magyar Nemzeti Múzeum, az 1956-os Vízilabda Bajnokcsapat, a Wekerle-telep, a Magyar Rádió, a Pannonhalmi Főapátság, a Tihanyi Főapátság, az Evangélium Színház és Udvaros Béla, a Füvészkert és dolgozói, Molnár Ferenc, az Amerikai Magyar Alapítvány és Molnár Ágoston, a Sárospataki Református Kollégium, Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola és ifj. Sapszon Ferenc, az 1956-os forradalom és szabadságharc, továbbá Melocco Miklós, Sinkovits Imre, Zsivótzky Gyula, Földi Imre, Magyar Zoltán, Nagy Gáspár, Domokos Mátyás, Bay Zoltán.
A Magyar Örökség Díj erkölcsi elismerés. A kitüntetettek egy oklevelet kapnak és egy – a magyar Szent Koronát ábrázoló – jelvényt.
A Magyar Örökség Díj Bírálóbizottságának összetétele: Elnök Hámori József neurobiológus, agykutató; Alelnök Dr. Fekete György belsőépítész; Tagok: Bakos István művelődéskutató, Dr. Benkő Samu művélődés- és irodalomtörténész, esszéista (Kolozsvár), Dr. Dávid Katalin művészettörténész, művészeti író, Dr. Gazda István tudomány- és művelődéstörténész, Dr. Hegedűs Miklós matematikus, Jókai Anna író, Juhász Judit újságíró, Dr. Kelemenné Farkas Márta tanár, egyetemi oktató, Németh Magda tanár, Dr. Ódor László művelődéstörténész, tanár, Dr. Pázmándi Gyula vegyészmérnök, közgazdász, Poprády Géza könyvtáros, a Magyar Örökség és Európa Egyesület alelnöke, Dr. Rókusfalvy Pál pszichológus, Dr. Roska Tamás villamosmérnök, infobionikus, Dr. Schulek Ágoston testnevelő tanár, egyetemi oktató, a Magyar Örökség és Európa Egyesület elnöke, Sipka László villamosmérnök, mérnök-közgazdász, technikatörténész, Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, Sunyovszky Sylvia színművész, Dr. Szakály Sándor történész, egyetemi oktató, Dr. Takács József neurobiológus, agykutató, Dr. Tóthpál József kultúrakutató, Dr. Varga Csaba jogász, egyetemi oktató, Veres-Kovács Attila, református lelkész (Nagyvárad), Zelényiné dr. Kováts Annamária nyelvész, egyetemi oktató, a Magyar Örökség és Európa Egyesület alelnöke, Dr. Zelnik József etnográfus, író.