A horvát fővárosban, Zagreb, 2010. szeptember 5.
Eifert János felvételei
A Hotel Ilicában szálltam meg, a vendégváróban különböző prospektusok, városismertetők találhatók. Működik az Intenet is. Beírom a Google keresőjébe a város nevét, egy klikk és nagyjából 114 000 találat 0,19 másodperc alatt: Zágráb (horvátul Zagreb, németül Agram, latinul Zagrabia, olaszul Zagabria) Horvátország fővárosa az ország északnyugati részén, a Száva partján.
Zágrábnak kb. 800 ezer lakosa van. Alapítása egy magyar király, Szent László nevéhez kötődik, aki 1093-ban alapította meg a zágrábi püspökséget. A számos magyar vonatkozás közül még egy: 1300-ban itt koronázták meg Károly Róbertet. Zágráb 1918-ban lett a Szerb-Horvát-Szlovén királyság része, majd Horvátország 1991-es megalakulása óta az ország fővárosa. Annak ellenére, ha a magyar nyaralók, ha Horvátországba mennek, általában a tengerpartot választják, a kedves, mediterrán főváros, Zágráb is számos nevezetességet kínál. A horvát főváros gyakorlatilag két város egyben: az alsóvárosban széles sugárutakat, hatalmas tereket, és szecessziós épületeket találunk. A felsővárosnak pedig meghitt, középkori hangulata van. Zágráb, kedvező fekvésének köszönhetően (Közép-Európát az Adriával összekötő útvonalak csomópontjában található) kereskedelmi, és ipari központnak számít. Kevés főváros van a világon, amely ilyen barátságosnak, lakhatónak, és emberi léptékűnek számít. Skenderovic Marin, a Horvát Idegenforgalmi Közösség magyarországi képviseletének vezetője szerint Zágráb különböző részei Budára, Szegedre, és Prágára emlékeztetnek, így a magyar turisták számára is igen ismerős, és szerethető város, mediterrán hatással fűszerezve. A magyar történelem számos emléke is felfedezhető itt, ez pedig még ismertebbé, otthonosabbá teszi a magyarok számára. Zágrábtól mindössze fél órás úttal síparadicsomot (Mount Sljeme) lehet találni, ez pedig kevés európai fővárosról mondható el. (http://utazas-nyaralas.info/horvatorszag/zagrab.html)
A zsűrizés befejeztével van időm hosszabb sétára. Most végigsétálok az Ilicán, egészen a Jelasics-térig, majd átvágok észak felé, a Székesegyház irányába. A Tkalciceva utcán haladok tovább, majd egy kis utcán visszakanyarodok az Ilicára. Embereket, épületeket, kirakatokat fényképezek és élvezem a város lüktetését, a szép napsütést…