János Eifert - Photographer

Tóth István: EGY TEMETŐ HALÁLA – Kerengő Galéria, Budapest, 2010. december 10 – 31.

Tóth-István-meghivo-01-A

Tóth-István-meghivo-01-B

A Nemzeti Táncszínház tisztelettel meghívja Önt Tóth István (Nagyvárad): EGY TEMETŐ HALÁLA c. kiállítására

 A kiállítást 2010. december 10-án, 17:30 órakor Keleti Éva Prima Primissima-díjas fotóművész nyitja meg, a képeket bemutatja Eifert János fotóművész, a Kerengő Galéria művészeti vezetője.

 A kiállítás megtekinthető december 31-ig, naponta 13 -18 óráig, előadásnapokon 21 óráig (Nemzeti Táncszinház, 1014 Budapest,  I., Színház u. 1-3.)

“Huszonöt éven át volt tanúja Tóth István fotóművész – sokunkkal együtt – egy örök nyugalomra szolgáló hely lassú elmúlásának. Ám következetes állhatossága folytán nem elégedett meg az egyszerű tanú szerepével, hanem fotográfiáiban megörökítette e művészi szempontból látványos folyamatnak a szakaszait. Ennek a hosszú fényképezési folyamatnak a válogatásából született meg ez a kiállítás. A tárlat egy olyan helynek a szentségéről szól, amely már nem tudott megbirkózni a jelenkori urbanisztikus létforma ostromával. A nagyváradi Olaszi temető egyike volt azoknak a helyeknek, ahol magányban elgondolkodhattunk az emberi lét átmenetiségéről és törékenységéről. Olyan hely volt, ahol a természet hangja hagyta meghallani ezeknek a meditációknak a belső hangját is.
Ez a temető már nem létezik. A megszentségtelenítők és a buldózerek bevégezték a küldetésüket. Ma már csak az egekben, egyre rövidülő emlékezetünkben, a könyvekben és Tóth István művészetében létezik
elevenen.  A fekete-fehér felvételek érzékeny kifejezőereje finoman színjátszó félárnyékok és komor feketék nyomasztó grafikuma között ingadozik. A sírhantok hallgatása még mélyebb most, hogy eltemették azokat a város zajának és nyüzsgésének közepette, de Tóth István képeinek hangja zengő és tiszta. A metafora varázsa által ezek a fotográfiák visszaadják egy szent helynek az értelmét, amivel a kezdettől felruházták, azt, amivel emlékeztet bennünket a lét alapvető hármasára: élet – halál – feltámadás.” (
Ramona Novicov)