Demjén Gábor felvételei

Látogatás Kepes Györgynél. Cape Cod, Massachusetts, USA, 1985. július 20.

Jung Zsenivel Bostonból érkezünk Kepes Györgyhöz, látogatóba. Demjén Gábor és Hidvégi Éva barátaim szervezték meg a találkozót, ami rendkívüli élmény volt.

Az elviselhetetlen nyári hőségben hűsítő teával fogadott bennünket, a fodormentalevélre, amelyen áttűzött a nap, élénken emlékszem ma is. A kis tóban, háza mellett, megmártózhattunk, meztelenül. Különös, hogy a látogatás pillanatai, mint képek, képsorok egy filmben a mai napig élénken megmaradtak bennem: rokonszenves arc, fáradt és mégis élénk tekintet… a hideg tea, fodormenta levéllel… a tóban fodrozódnak a hullámok… beszélgetés a teraszon… a látás nyelve, a világ új képe jut eszembe… figyelmesen nézi képeinket, megbecsülő véleményét megfontoltan, komolyan mondja el… keze finom ívet rajzol a térbe, képpé változik, fényképezőgép nélküli képpé, mint egy fotogram… a New York-i kiállításunk meghívóját tiszteletből átadom neki… búcsúzunk… utolsó mondata:  „Ha hazamentek, csókoljátok meg Magyarországot!” Képsor elhalványul…

De hát ki is ez a Kepes, aki 1906-ban született a magyarországi Selypen?

A Képzőművészeti Főiskolán 1924 – 1929 Csók István tanítványa volt. 1930-ban Moholy-Nagy László hívására Berlinbe ment, ahol megismerkedett a Moholy-Nagy környezetében megforduló Bauhaus eszméket hirdető művészekkel.

Egy ideig felhagyott a festészettel és új média felé fordult. Filmterveket, forgatókönyveket készített és a fotóhasználat újfajta lehetőségeit kutatta. Akikkel együtt dolgozott Walter Gropius, Luigi Nervi, Pietro Belluschi és Carl Koch. Üvegablakokat, mozaikokat, tűzzománc faliképeket festett, fém szobrokat, fényfalakat, programozott kinetikus műveket készített szerte a világban.

1935-től 1937-ig a fény és árnyék hatásaival ismerkedett, fotogramokat készített. 1937-ben Chicago-ba költözött, ahol Moholy Nagy Tervező Intézetének, Fény-Szín részlegét vezette. A Chicagoi éveket 1944-ben foglalta össze a Language of Vision (A látás nyelve) című munkájában. 1946-ban a vizuális tervezés professzora lett az amerikai Cambridge-i MIT(Massachusetts Institute of Technology) Építőművészeti és Tervezői karán. A MIT–es évek alatt tudományos és művészeti kapcsolatait a következő nevekkel lehet illusztrálni: Norbert Weiner, Buckminster Fuller, Rudolf Arheim, Marcel Breuer, Charles Eames, Erik Erikson, Walter Gropius és Jerome Wiesner.

1965-66 között kiadta a Vision and Value c. művet, ami egy hatkötetes gyűjteménye a szociális és természeti tanulmányoknak, építőművészetnek, valamint kritikákat tartalmaz a látás nyelvéről. Mai szemmel közelít a művészet és technológia kapcsolatához. 1966-ban indítványozta a szoros együttműködést a művészek és tervezők között, akik együtt dolgoznának az építőművészetben, városrendezésben, instrumentális alkotások létrehozásában. 1967 őszén Cambridge-ben megnyílt a Center For Advanced Visual Studies (a Haladó Vizuális Tudományok Központja), ahol 1974-ig, nyugdíjba vonulásáig Kepes volt az igazgató.

1978-ban és 1979-ben jelentek meg magyarul A látás nyelve és A világ új képe a művészetben és a tudományban című munkái. Az 1980 utáni években kezdődnek meg hazai kiállításai.

1991-ben adományozta Eger városának több, mint 200 alkotását. Hagyatékának ez a jelentős része Egerben, a Vitkovics Házban állandó kiállításon látogatható, s ehhez is kötődnek a városban immár hagyományosan megszervezett nemzetközi fényszimpóziumok.

  Kepes György: A bostoni kikötő komplex ökológiai fénykörnyezetének terve, 1964 – 1965 / György Kepes: Plan of the complex ecological ligth environment for the Boston Harbor, 1964-1965.