Ismeretlen lelet – Kokas Ignác grafikái a CULTiRiS Galériában, Budapest, 2011. február 3 – március 5. (CULTiRiS Galéria / Örkény István Könyvesbolt, 1137 Budapest, Szent István körút 26.) A kiállítást Bereczky Lóránd művészettörténész nyitja meg.

A XX. század egyik legjelentősebb magyar képzőművészének kikezdhetetlen tekintélye volt a művésztársai és a műértők körében, akik mind úgy gondolhatták, ismerik a teljes életművét. Joggal hihették, hiszen csak a közelmúltban, egy véletlen rendrakásnak köszönhető, hogy özvegye, Kokasné Kósa Judit a műterem galériáján rátalált arra a hatalmas, érintetlen papírhalomra, amelyből sok száz rajz, vázlat, dokumentum került elő. A leletek döntő többsége kézi rajz: tussal, diófapáccal, ceruzával készült.

A tárlaton bemutatott 27 mű azért igazán különleges, mert Kokas rajzot eddig sem a szakma, sem a közönség nem látott. Kokas Ignác annyira, mint festő égett bele a köztudatba, hogy a rajzairól soha nem esett szó és nem is kérdezett rá senki. Az érett Kokas ugyanis nem rajzolt, rögtön az ecsethez nyúlt, és sokszor kint a természetben.

Akad közöttük gouache, váli tájkép, de a rajzok többsége láthatóan a főiskolai (1947-1952), és a pályakezdő időszakában készültek. Beszédes dokumentumai annak a korszaknak, de többek is annál: erős, jó művek és számos meglepetést tartogatnak.

A Kokas-képek ismerőinek pedig azért is különlegesség, mert néhány rajz előtanulmánya lehetett a később híressé vált festményeinek, például az igazán ismertté vált Asztalos című képének.

Külön pikantériája a műveknek, hogy többségük másodlagosan felhasznált papírra – például gyerekrajz pályázat lapjaira, a belvárosi szabó kisiparosok már idejétmúlt okmányaira, a főiskola nyilvántartásának dokumentumaira – készültek. (www.cultiris.com)

    Eifert János felvételei