A fotogramról: „Fotogramnak a fényképezőgép és negatív közbeiktatása nélkül, pusztán a fény, a fényérzékeny anyagok és a bennük végbemenő változásokat előhívó vegyszerek működésével létrehozott – többnyire tárgyak árnyékát rögzítő – képet nevezzük. A fotogram mintegy nyolcvan évvel ezelőtt, az 1920-as évek avantgárd művészetében jelent meg nyitott műfajként, amely összeköti a festészetet és a fényképezést, de az avantgárd filmben is megjelenik.” (Maurer Dóra)

Eifert János: Kezem képe 1-3. (fotogram, 2010. július 1.)

Otthonról hozok FORTE gyártmányú fotópapírt, vegyszereket a Reflex Fotóklub laborjában találunk. Hallgatóimmal bátran kísérletezünk, most éppen fekete-fehér, brómezüst-zselatinos papírra fotogramot készítünk. Érzékeny és figyelmes munkánkkal képalkotó eszköz (fényképezőgép, objektív) nélkül, csupán a fényérzékeny anyaggal rögzíthető árnyképeket – fotogramokat – varázsolunk elő.  A térben élő forma a fotográfia fekete, fehér tónusrendszerében gazdagon jelenik meg a síkban, egy olyan nézetből láttatva a fényérzékeny anyagra ráhelyezett apró tárgyak, kezeket, növényi elemek képét, ahonnan amúgy nem is láthatnánk, hiszen maga a tárgy takarja el saját vetített képét. A zsebünkből előkotort kulcs-csomó, aprópénz, a parkban összegyűjtött levelek, növényi elemek árny-rajzolata elbűvöl bennünket.

Egy szellemes elrendezésű fotogram, ami Harmati Dóra, Monostory Ágota, Németh Klára Anna, Szabó Eszter, Simon Mihály, Bódizs Szabolcs – a nyári fotóistábor délutános csoportja – közreműködésével készült. (BMK, 2010. július 1.)