Becze Szilvia mikrofonja előtt: Watzatka Ágnes, a Liszt Ferenc Emlékmúzeum tudományos munkatársa, Kieselbach Tamás művészettörténész, Eifert János fotóművész. Liszt rapszódia – sorozat 1. MR1-Kossuth Rádió, 2011. április 13.   17:35

Liszt Ferenc hangszeres tudása, előadásai és zeneszerzői eredményei messze túlszárnyalták a XIX. század korlátait. Új fogalom született vele – a mai értelemben megközelíthetetlen, meg nem alkuvó előadó személye. A Liszt-rapszódia című 15 részes sorozat a zeneszerző, előadóművész, dirigens művészetekre gyakorolt és ma is érvényes hatását mutatja be. Az első rész azt tekinti át, hogyan látták Lisztet a művésztársak, a fotográfusok és a festőművészek.

Liszt különleges egyéniség, magabiztos, határozott ember és híresen vonzó férfi volt. Egyik kortársa a koncertjein hisztériával határos fogadtatást egyenesen lisztomániának nevezte, mesélte Watzatka Ágnes, a Liszt Ferenc Emlékmúzeum tudományos munkatársa. Amikor felment a színpadra, nem nézett a közönségre, nem hajolt meg, leült a zongorához, és néhány másodperc múlva már teljes átéléssel játszott, ami szokatlan, addig nem tapasztalt erővel hatott a publikumra.

Liszt személyiségét fotókon és festményeken is megörökítették. A mai néző az ifjúkori portrékból egy távolba révedő, álmodozó fiatalembert ismerhet meg. Kieselbach Tamás művészettörténészt, galériatulajdonost az érdekli leginkább, mi ment végbe abban az emberben, aki fiatalkorában hódított, idős korában pedig reverendát hordott és drámai műveket komponált. Henri Lehmann 1839-ben készült portréjáról egy energiával teli, de lágy vonású fiatalember tekint ránk. A nyolc évvel később készült Barabás Miklós festmény azon ritka képek közé tartozik, amelyen Liszt Ferenc arcán halvány mosoly bujkál.

Az idealizálás még a XIX. századi portréfestészetre is jellemző volt, de ekkor már a fotózás is megjelent, mely sok esetben kiváltotta a festészetet, átvette a szerepét, s konkurense lett. A fotó karaktereket, életérzéseket, energiákat hozott ki a portrékból, s Liszt idejében pedig még segítségül is szolgált a festményhez.

Liszt jól fényképezhető karakter volt, mondta Eifert János fotóművész. Sok névtelen mester készített róla felvételt, néhány esetben azonban a szerző nevét is lehet azonosítani. Többek között Koller Károly és Kozmata Ferenc fényképezte Lisztet. Utóbbi 1873 novemberében, a zongoraművész első pesti fellépésének ötvenedik évfordulóján rangos társaságban, tisztelői körében készített róla képet. Ez a fotó már azt a mesterségbeli tudást is tükrözi, hogy hogyan kell a szereplőket egy csoportképen elrendezni. A francia Gaspard-Félix Tournachon, művésznevén Nadar – aki jellemábrázolásban is tehetséges volt – az időskori Liszt portrén nem retusálta ki az arc bőrkinövéseit és ráncait, a fotóról egy magányos ember tekint ránk.