Lóvásár Turán. Eifert János képriportja – Lobogó, 1977. június 9.
Lóvásár Turán. Eifert János képriportja – Lobogó, 1977. június 9.
A legöregebb turai sem tudná megmondani, mióta van a faluban hónap hónap után lóvásár. Vak, kehes, repedt patájú, ínpókos, igától rokkant lovak ropogtatják a jó szagú szekereken a kivételesen kiadós szénafejadagot gyönyörű kiállású, fiatal társaik szomszédságában. A főkupec Gazsi bácsi, afféle tókirály, nem ismer lehetetlent. Azt tartja, türelem, kitartás kell a vevőhöz, csak így tudhatja meg, hogy szüksége van a szóban forgó jószágra. „Hazaviszi az magát, bátyám, a világ végirül is.” S ahogy kapaszkodik a kastély tornya felé a nap, egyre kevesebb ló használja több-kevesebb fogát Gazsi bátyánk vásárhelyén. Előkerül a farzsebből vagy a zsebkendőből, még az is megesik, hogy az asszony szoknyája korcából az előlegre való, s nem kell messzire menni az egyezséget szentesítő pálinka után sem: kéznél van az, ha ideje az áldomásnak.
Eifert János képriportja