Hortobágy naptárlapokon, Eifert János felvételeivel, Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 1991. január

Hortobágy 1991. Falinaptár, 31×46 cm, 13 lapos. Felelős kiadó: Látki Péter, a Képzőművészeti Kiadó igazgatója, Felelős szerkesztő: Fejér Zoltán, Műszaki vezető: Asbóthné Alvinczy Katalin, Műszaki szerkesztő: Marosvári Imre, Grafika: Simon Károly, Fotó: Eifert János, Szöveg: Gerencsér Miklós, 90-2948 Révai Nyomda, Felelős vezető: Horváth Józsefné dr.

A naptár képei: Búboskemencénél (Nagyiván), Csikós lámpát gyújt a mátai pusztán, Rackajuhok. Legelésző nyáj (Hortobágy), Lányok, fiúk a gémeskútnál, Lány a pipacsosban, Randevú a mezőn, Pásztorbotoló, Virtus, Gémeskút madarakkal, Gulyás, Tanya lemenő napfényben (Fotók: Eifert János)

A Hortobágy olyan táj, amelyet sajátos története, értékes élővilága, egyedülálló néphagyománya jellegzetesen magyar vonásokkal ruház fel. Az egykori ligetes sztyepp néhány száz évvel ezelőtt még az Alföldön kalandozó Tisza hatása alatt állt. A táj kialakulásában az embernek meghatározó szerepe volt. Mai képét a 19. század vízrendezéseivel (folyók szabályozása, mocsarak lecsapolása), a legeltető állattartással, az erdők kivágásával, felégetésével alakították ki, melyek hatása a keleti sztyeppék hangulatát idézi. A valaha virágzó – a török hódoltság korában elpusztult – települések emlékét pusztarészek nevei őrzik.

A Hortobágy felszínét a Tisza és mellékfolyóinak áradásai formálták szinte tökéletes síksággá. Magasról szemlélve a táj mint óriási szőnyeg terül el, közepén ezüstös szalagként kanyarog a Hortobágy folyó. A nemzeti park területe sík, csak néhol emelkednek ki alacsony halmok. Ezeket az úgynevezett kunhalmokat (tudományos néven kurgánokat) emberi kéz alkotta, amelyeket a keleti sztyeppékről a középső rézkorban beözönlő nomádok építették őrdomboknak vagy temetkezési helyeknek (halomsírok).

A Hortobágy mocsarai nem a Tisza, hanem a Sajó vagy a Hernád meder. Az üledék túlnyomó része a Bükkből és északabbról származik, nem a Tisza hozta. A területen a Tisza megjelenése nem okozott érdemi változást, a Hortobágy tehát szorosan rokonítható a Tisza megjelenésével nem érintett borsodi Mezőséggel. A Tisza korábban hitt laterális eróziója nem játszódott le, a mederváltás gyors folyamat volt, a folyó a tájon nem oldalazott végig, nem töltötte fel érdemben azt, és nem a holocén elején, hanem kb. 20 ezer éve, vagy régebben foglalta el mai lefutását. A mérések szerint Polgárnál legalább 16 ezer éve a jelenlegi medre környékén tartózkodik.