Aktfotózás – 2011.07.24 vasárnap – 10:00 – 17:00    http://fotosworkshop.hu
Két téma: Anya és gyermeke – A nő szépsége (Kísérletezések, újszerű megoldások, egyedi technikák)

A meztelenség és az akt (angolul: naked és nude) látszólag ugyanazt a látványt jelenti, mégis lényeges a különbség. Meztelenül lenni azt jelenti, hogy meg vagyunk fosztva ruházatunktól, és a szó valamelyest magába foglalja azt a zavart, amelyet többnyire ilyenkor érezni szoktunk. Az akt szónak ellenben a művelt nyelvhasználatban nincs kényelmetlen mel­lékzöngéje. A meztelenség lereagálása kor, felfogás, társadalmi szokások függvénye, az akt pedig művészettörténeti kategória. Kenneth Clark arra a kérdésre, hogy mi az akt, tanulmányában a következő választ adja: „Mű­vészi forma, amelyet a görögök hoztak létre az 5. században, akárcsak az opera, amely a 17. századi Itáliában alakult ki.”

Létezik-e tökéletes forma?  Ahogyan a meztelen emberi test jelentése változott a különböző törté­nelmi korszakokban, úgy a test arányainak megjelenése is különböző volt. Ahogyan Arisztotelész fogalmazta, „a művészet befejezi, amit a természet nem tudott végrehajtani.” Az ideális forma, a tökéletes szép­ségnek az ábrándja kétezer éven át kísérte a művészeteket. Szabályokat, kánonokat fogalmaztak meg e törvényszerűség meghatározására. Valójában eszményi szépségen annak a testalkatnak a széles körben elterjedt emlékét értették, amely Görögországban fejlődött ki Krisztus előtt 480 és 440 között, és amely változó erővel és tudatossággal ugyan, de a rene­szánsztól a 20. századig az európai ember számára a tökéletesség min­tájául szolgált. Vitruvius harmadik könyvében utal a helyes emberi ará­nyokra: az arányosságban – amely az építészetben is meghatározó – az ember teste a modell, mert kinyújtott karral és lábbal beleilleszkedik a „tökéletes” geometriai formákba, a négyzetbe és a körbe. Sokan azonban erőltetettnek érezték az emberi test geometriai formákba kényszerítését. 1507 után Dürer az emberi arányokat a természetből próbálta levezetni.„Nem él olyan ember a földön – mondja –, aki végsőleg ítélhetne felőle, hogy milyen is lehetne a legszebb emberi forma; csak Isten tudja azt.”

Láthatjuk tehát, a szépség, az ideális arányok meghatározása, egyáltalán, a meztelenség és az akt társadalmi megítélése koronként változott. A megítélés visszafelé is változhat, ahogyan mindig is változott a szer­zett tapasztalat, tudás, az adott kultúrkör ízlése, az egyéni ráirányult­ság függvényében. A görögök testkultuszát például csak filozófiájuk­kal összefüggésben lehet megérteni, ugyanúgy azt a középkori prüdériát is, amely a kivillanó boka látványát is illetlenségnek tartotta, miközben Ádám és Éva ruhátlan ábrázolása az oltárképeken teljesen megengedett volt. Az akt a reneszánsz első száz évében virágzott legbujábban, amikor az an­tik ábrázolások iránti friss étvágy összefonódott a szimbolizmus és megszemélyesítés középkori szokásaival, voltak azonban korszakok, amikor csak a szenvedés, a halál megjelenítésére volt megengedett. A kép- és szoborrombolások– a mez­telenség megjelenítésének, mint bűnnek az elítélése­ként – szintén hozzátartoz­nak az akt történetéhez.

Rudolf Koppitz (1927)         Edward Weston (1937)               Shinoyama (1968)

Török László: A család (1972)  –  World Press Photo, 1973 – Általános kategória 1. díj