János Eifert - Photographer

Egy bizonyos Robert Doisneau. A francia fotóművész kiállítása az Iparművészeti Múzeumban, Budapest, 2003. március 4 – 30.

2003.03.03-Doisneau-kiállít 2003.03.03-Doisneau-megnyit 2003.03.03-Doisneau-kiáll. Eifert János felvételei

Egy bizonyos Robert Doisneau.  A francia fotóművész kiállítása az Iparművészeti Múzeumban, Budapest, 2003. március 4 – 30.

Gyöngédség, emberszeretet, humor lengi át a francia Robert Doisneau fotográfiáit, költészetté változtatva a leghétköznapibb pillanatokat is. A világ fotóművészetének legnagyobbjait felsorakoztató budapesti tárlatok sorában: Brassaï, Henri Cartier-Bresson, Robert Capa után most az ő életművéről kapunk áttekintést a hónap végéig látogatható kiállításon, a magyarországi FranciArt keretében.

Robert Doisneau: Csók (Párizs) Robert Doisneau: Kávéházban / At the Café Robert Doisneau, Paris, 1952 Photo: Robert Doisneau

 Robert Doisneau: Savignac aux échecs (1950) Robert Doineau: Ferde pillantás Robert Doisneau: Foxterrier a Művészetek Hídjánál / Foxterrier sur le pont des arts avec le peintre Daniel Pipart (Paris,1953) Doisneau-Tati's-Bike

„Robert Doisneau-t ismerni nem olyan nagy kunszt. Nem a nevet, a képeit: ő az, aki Picassóról a kiflis portrét készítette, s ő az a fotós, aki elkapta a csókolózó párt a párizsi Városháza előtt.

Képein egyszerű emberek egyszerű, tipikus történetei mesélődnek el. A fotókon sosem az előtérben látható alakok a fontosak: a csókolózó pár mögött jól látható a szürke öltönyös, tipikus kockaagyú ember, akinek arcán mélységes irigység látszik. A Testvérek című kép látszólag nem mesél másról, mint két, fekete micisapkás fiúról, aki hajszálpontosan egyformán baktatnak kéz a kézben az utcán.

Nem kell azonban nagy zsenialitás ahhoz, hogy észrevegyük azt a két nyiszledt fiút, akik a magamutogatók mögött, sóvárogva figyelik a mutatványt.

Doisneau 17 évesen készítette az első fotót, s ez az első kép meghatározta egész további életét. A műalkotásnak nem igazán nevezhető papírdarab a művész testvérét ábrázolja. Innentől kezdve a fotós a nagy történésekben is az egyszerű embereket keresi: alkotásai a párizsi külterületek július 14-ei ünnepeit, a mosatlan, rongyos ruhákba burkolt gyerekeket, a kopaszra nyírt tarkójú hivatalnokokat és házmester feleségeiket mutatják.

 Itt már vannak hírességekről készült képek is: a bálokon, partikon elkapott, hízott asszonyságokról készült pillanatképek mögött elhanyagolható tehetséget mutatnak a “festő az ecsettel” és az “író könyvvel” típusú alkotások. Hál’ Istennek, ezek vannak kisebb hányadban. Még a művész lányairól készült tréfás újévi lapok is többet árulnak el a személyiségről, mint ezek. A képeslapok közül a legbájosabb a testvérekről készült vásári portré: a kicsi komoly lexikonokon és kézikönyveken állva éri csak fel a vászonba kanyarított, rögtönzött képkeretet.

Doisneau mindenesetre az elkapott pillanatok mestere: a Foxterrier a Művészetek Hídjánál valójában nem az ebről szól, hanem arról az abszurd helyzetről, amelyet az a tény teremt, hogy az általában tájképek festésére szakosodott helyszínen egy festő női aktot fest modell nélkül.

A ferde pillantás című alkotás mindannyiunkról, nemcsak a francia férfiak közismert ingatagságáról szól: a hízott, ronda feleség mellől nézve még egy rubensi formákat mutató kirakati mázolmány is csábító lehet.

Vagyis teljesen mindegy, hogy a képek nagyrészt 1950 környékén készültek.

2003-ban is mindannyiunk emberségéről, gyarlóságainkról és nagyságunkról mesélnek. Mindegy, hogy nagyhercegnőről vagy egy szakadt kis szénhordóról van szó. Doisneau objektívjének mindkettő egyformán fontos. Ezt kéne megtanulnunk tőle.” (Kónya Orsolya)

Képek: Robert Doisneau: Savignac aux échecs, 1950 – Robert Doisneau: Foxterrier sur le pont des arts avec le peintre Daniel Pipart, Paris1953 – Robert Doisneau: Coco, Rue Xavier Privas, 1952 – Robert Doisneau: At the Café – Robert Doisneau: A ferde pillantás