Magyarországi Baptista Egyház “Filadelfia Otthona” (6200 Kiskőrös, Szűcs J.u. 14.)
Meglátogatom édesanyámat, 86 éves, súlyos beteg. A rák utolsó fázisában már remény sincs a gyógyulására. Mégsem panaszkodik, pedig sejtem, milyen iszonyatos fájdalmai lehetnek. Bal karja iszonyatosan dagadt, fáj – mondja, – és csak az ima teszi elviselhetővé. Amikor meglátogatom, mint most is, csak mosolyog. “Jól vagyok, itt mindenem megvan, jók az orvosok, és az ápolónők gondoskodnak rólam”. Beállítom elnémult telefonját – “távirányítással” Béla öcsém segít. A gyerekekről kérdez. Bekapcsolom a notebook-ot, képeket mutatok, ő kommentálja: Sára milyen gyönyörű, feltétlen kérek egy képet ebből… Milyen rokonszenves Anna barátja… Andris mekkorát nőtt, komoly fiatalember, de jó, hogy sokat olvas, és hogy a dobolás is jól megy neki… Kata milyen ügyesen gördeszkázik, hogy sikerült a felvételije? Itt milyen szép az arca, és milyen jól öltözködik! … .A képes naplóimmal is sikert aratok, hiszen elétárulnak az utazásaim, és mindennapok is. Minden érdekli: a munkám, a barátaim (barátnőim), a kapcsolataim, eszem-e rendesen, pihenek-e eleget… Esküvői képek, Bódi-vonal… Jé, ez itt Bódy Magdi, hát még mindig úgy néz ki, mint egy sztár!…  És Ő a kanadai barátnőd? Szép és okos asszony… Sarolta és Emil, rokonszenves emberek… Tanítványaid? Szimpatikus csapat… Ildikó, paralimpia… Az első szerelem? És ő nem is tudta?… Nem elég a sok kép, mindenről és mindenkiről be kell számolnom szavakkal is, teljes részletességgel. Megnyugtatom, hogy minden rendben van, jól mennek a dolgaim…  Amikor megsimogatom még mindig szép arcát, fáradt kezét, majd elsírom magam… Mit is tehetnék? Mosolyt erőltetek magamra… Kikísér a bejáratig, hosszasan öleljük egymást… Autóba szállok, a visszapillantó tükörből látom, hogy még sokáig integet…