Varga Anna: Eifert „három T”-je

Egy jó aktfotó nem pusztán egy tökéletes test lefényképezve, lényege, hogy a lélek tükröződik rajta – vallja Eifert János hódmezővásárhelyi származású fotóművész, aki szülővárosában tett látogatást, hogy táncképeivel és diaporámáival különleges világába engedjen bepillantást.

 „A fotográfus szeretne tisztábban megszólalni, pontosabban fogalmazni, többet megmutatni a lényegből. Ehhez állandóan új és új eszközökre van szüksége, ezért állandóan kísérletezik, kifejezési eszközeit, nyelvezetét csiszolgatja” – fogalmazott barátjáról a Németh László Városi Könyvtárban tartott esten Fenyvesi Félix Lajos író, költő.

Eifertnek itthon és külföldön mintegy száznyolcvan önálló tárlata volt, alkotásaival 168 díjat érdemelt ki, ezzel a fotóművészetnek egyik legismertebb hazai képviselője. Egész életét a 3 T határozza meg: a tánc, a test és a természet, ez a három témakör olvad egységgé munkásságában. A Honvéd Táncegyüttes táncosaként külföldi turnékon kezdett fotografálni, és immár több mint négy évtizede kiemelkedő alkotóként tartják számon.

„Eifert János a dolgoknak és az életnek a tünékeny metamorfózisát csípi legtöbbször fülön, azt a pillanatot, amikor a munka több a munkánál, egyetlen fáradt arc az emberarcnál, amikor a vízre hajló fűzfa több a világ minden megtört derekú fájánál” – jellemezte művészetét Fenyvesi Félix Lajos.

A könyvtárban egy különleges kiadványt is bemutattak az érdeklődőknek, mely bár nem fotóalbum, mégis köthető Eiferthez. Szenti Tibor író, néprajzkutató ajánlotta a megjelentek figyelmébe Desmond Morris: A csupasz nő – Tanulmány a női testről című könyvét, melynek fotóillusztrációit Eifert János készítette. „Minden nő teste gyönyörű. Évmilliók evolúciójának remekbeszabott ékpontjaként bámulatos alkalmazkodásával és kifinomultságával a nő bolygónk legkülönlegesebb lénye” – idézte a fotóművész a világhírű etológus neki írt levelét. A fotózás több nehézséget gördített Eifert elé, hiszen számára egy aktban a lélek megjelenítése a legfontosabb, vagyis jóval több, mint egy test lefényképezése. Lapunk kérdésére elmondta, hogy amikor először összeállította a könyv illusztrációit, rájött, hogy azok túl szépek, és túlnőttek a szövegen. A kiadvány egyik különlegessége, hogy minden országban más fotókkal jelent meg, hiszen a magyarok számára nem feltétlen érdekesek például az angol királyi család tagjairól készült riport-jellegű fotók, részben a kulturális különbségek miatt.

Az esten a fotóművész több diaporámáját – vagyis ahogy ő nevezi digirámáját – is levetítette, köztük a talán legismertebb Tűztáncot is, valamint azt is, melyet közelmúltbeli kínai útja ihletett.

Eifert János szereti az intim kis kiállítóhelyeket, így a könyvtár előcsarnokát is ideális helyszínnek tartja, ahol most táncfotói láthatóak. „Akik idelátogatnak, azok úgy gondolom a legfogékonyabban a fotóművészet iránt, így itt jó közönségem van” – fogalmazott.

Saját könyve Aktfotográfia címmel jövő januárban fog megjelenni, amit természetesen szintén bemutat majd szülővárosa fotóművészet iránt érdeklődő közönségének.

Fotó: Szilágyi Gergely

(Csongrád Megyei Hírlap, 2007. november 27.)