Katonaművészeink Franciaországban

A Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének tánckara és népi zenekara nemrég tart haza kéthónapos franciaországi turnéjáról. Fényképek, újságkivágások, műsorfüzetek, mind az előadások kirobbanó sikerének örömét, városok, tájak, emberek sok színes emlékét idézik. Az együttes tagjaként, nekem is részem volt az élményekben, melyre szívesen emlékezem vissza, de természetesen a kemény tempójú turné fáradságaira is.

Az együttes először szerepelt nyugati országban, így érthető, hogy fokozott feszültséggel vártuk a francia közönség fogadtatását. Már az első előadás megnyugtatott bennünket: a felzúgó vastaps, mely a számok ismétlését követelte, a sikert jelentette és ezt végig éreztük a hatvan előadáson keresztül. A színházak, sportcsarnokok nézőterei zsúfolásig megteltek. Volt olyan város, ahol már nyolc nappal az előadás előtt elkelt minden jegy. Sok előadásra különösen szívesen emlékezünk vissza, mert mindegyikhez nagy élmény kötődik. Az első előadást az együttes vezetőivel készített TV-interjú előzte meg, majd a színes és a fekete-fehér tv-állomás riportot készített a műsorról. A harmadik napon megismerkedtünk a párizsi rádió és televízió székházának csodálatosan kiképzett üvegpalotájával. A Teledimanche című, igen népszerű nyilvános műsorban negyven percet szerepeltünk. Francia kísérőink szerint a művészileg és technikailag igen jól sikerült adást mint-egy húsz millióan tekintették meg. A következő napokban örömteli meglepetéssel tapasztaltuk a hatást. Egyenruhánkról felismerve, a párizsi utcákon autogramkérők fogtak bennünket gyűrűbe, ismeretlen barátok gratuláltak. De szívesen emlékszünk a lyoni diákelőadásra is, ahol az egyetem aulájában, hevenyészett színpadon adtunk műsort. Műsor közben lelkes önkéntesek a vállukkal szorították össze a dobogókat, hogy szét ne csússzanak. Néhány nap múlva Lyontól nyolcvan kilométerre szerepeltünk, s meglepetve láttuk, hogy az egyetemi városból kisebb autókaraván kerekedett fel, hogy találkozhassanak velünk.

Legérdekesebb találkozásaink közé tartoztak az úgynevezett „vörös kerületek” kommunista vezetőivel való találkozások. Az idegennek kijáró szívélyesség, meleg hangú fogadtatásba csapott át, s éreztük, hogy barátok között vagyunk. Meglepő, hogy mint a beszélgetések során kiderült, elég sokat tudnak Magyarországról. Ezt már tapasztalhattuk Poitiers-ben is, ahol az ifjúsági házban most nyílik meg Drégely László festőművész kiállítása. Két diák autótúrát tett hazánkban, s a látottakból élménybeszámolók és fotókiállítás született.

Számunkra nemcsak a közönség tapsa jelentette a produkció sikerét, hanem turnénk során a helyi lapokban megjelenő elismerő kritikák is. Mint a fordításokból kitűnik, legtöbbször nem csak az elragadtatás hangján írtak, hanem szakértő, elemző kritikák foglalkoztak az együttes műsorával. A legnagyobb sikert a Liszt Rapszódia aratta, de a Csárdás-variációkat vagy Dinicu Pacsirtáját is estéről estére ismételni kellett. A zenekar vezetőjének, Kovács Árpádnak a neve sokat szerepelt az újságokban, de a kuriózumnak számító cimbalmon és klarinéton játszó szólistákkal is külön foglalkoztak.

A tánckar műsora nemcsak a magyar folklórt reprezentálta, több katona témájú tánc is szerepelt. A „Reggel a táborban” rendetlen kiskatonáján sokat derült a közönség, de a Péli – Vásárhelyi Katonavetélkedőjének virtuóz szólóit is végig vastaps kísérte. Legtöbbször ismételtük azonban Kocsár – Novák Esthajnal című táncát, melyben a kemény verbunk és líraian könnyed gyertyás tánc a magyar néptáncok gazdag anyagából adott ízelítőt.

Természetesen nemcsak a siker jelenti az élmények forrását. Maga az utazás is ezer emléket hagyott bennünk. Megismerhettük Párizst, a fény városát, ahol tizennyolc napot tartózkodunk. Az úgyszólván kötelezőként elfogadott látnivalók, mint például az Eiffel-torony, a Louvre, a Chams Elysées, a Notre Dame kőcsipkéi, a Montmartre domb a festők terével a nagy várakozás ellenre sem okoztak csalódást, de ezeken kívül sok szépségét fedeztük fel a városnak. A vidéki utak is sok látnivalót kínáltak. Jártunk a híres Cognacban, ahol a világhírű Martell konyakgyár pincéit és raktárait néztük meg. Reimsben a Pomery pezsgőgyár legfinomabb italából kínáltak bennünket. Boulogne nyüzsgő halászkikötője és modern épületei, Strassbourg régi faházai és könnyed gótikus katedrálisa, Le Havre, Cherbourg, Rouen és még sok szép város emléke maradt meg bennünk. De a műemlékek és modern épületek mellett az emberekkel való találkozás volt a legizgalmasabb. Mindenütt éreztük a felénk áradó szeretetet és barátságot.

Franciaországi tartózkodásunk egybe esett a Fock Jenő miniszterelnök elvtárs vezette magyar delegáció látogatásával. Úgy érezzük, együttesünk sikere is — bár szerény keretek között — hozzájárult a két nép közötti barátság elmélyítéséhez, a magyar kulturális kapcsolatok kiszélesítéséhez. S ha ezeket az eredményeket nézzük, sok fáradságos munkánkért kárpótolva érezzük magunkat. (Írta és fényképezte: Eifert János)

A képeken: Polgármesteri fogadás Cognacban; Látogatásunkkor a KLouvre-ban, a híres Milói Vénusz előtt; Jelenet Péli-Vásárhelyi: Katonavetélkedőjéből; A párizsi Operaházban tett látogatás után; Kovács Árpád és népi zenekara

(Megjelent:  A Hazáért, XXIII. évfolyam 18. szám, 1968. május 1.)