Táltos Együttest fényképezem a Ménesi úti műtermemben, majd hangfelvétel közben a stúdióban. A múltkor hallgattam egy hanglemezt – VII. Magyarországi Táncháztalálkozó, Hungaroton 1988 (Szerkesztő: Rossa László) – amelyen zenéjük is hallható.

  Eifert János felvételei

AKozák József, az együttes alapító tagja mondja: „Zenekarunk 1984 óta működik, az újjászületett népzenei mozgalom aktív részeseként. A magyar nyelvterület, a Kárpát-medence hagyományos népzenéjét mutatjuk be, törekedve értékei megőrzésére, az érdekes, régi hangzások eredeti bemutatására.
Előadásainkon számos népi hangszert használunk, megszólaltatva jellegzetes hangjukat, a kialakult hangszeregyüttesek hangzását. Zeneszámainkban, feldolgozásainkban törekszünk az érdekes, ránk jellemző hangzásra, kiemelve egy-egy hangszer különlegességeit. Zenekarunk alapját a jól ismert vonós felállás adja, a hegedű, brácsa, bőgő. Ezt egészítik ki a ritkábban használt népi hangszerek, mint a tekerőlant, a koboz, a citera és még számos fúvós, pengetős hangszer. Műsorainkon gyakran tartunk ismertetőt ezekről a hangszerekről, használatukról a népzenei gyakorlatban. Fellépünk koncerteken, táncházakban itthon és külföldön egyaránt.

Kevesen tudják, hogy a moldvai csángó folklór bevonása a hazai táncházi gyakorlatba a korábban működő Táltos együttes nevéhez fűződik. A zenekar, amelynek alapító tagja voltam, a nyolcvanas évek második felében a Kertészeti Egyetem tánccsoportjának kísérőzenekara volt és táncházat is indított ugyanott, az egyetemi klubban, újdonságként beiktatva a moldvai táncokat is. A vezérszólamot itt a furulya biztosította (Kozák József) koboz kísérettel (Nagy Balázs), s mindehhez dob társult (Tisza Sándor), így alakult ki a háromtagú moldvai banda. Készültek közben feldolgozások is a moldvai anyagokból, amelyekben a zenekar
hegedűse is részt vett (Mező Győző), így jött létre azután az a máig működő “budapesti csángó” zenekari felállás, ahol a furulya, a hegedű, a koboz és a dob együtt játszik.”

A zenekar tagjai: Kozák József – furulya, tilinkó; Nagy Balázs – koboz, doromb; Tisza Sándor – dob, Mező Győző – hegedű (Megjegyezném, hogy nem pontos felsorolás, még az énekes nevére sem emlékszem, ez a bejegyzés pedig több évtized után csupán rekonstrukció)