Isten éltessen Árpi bácsi!

 Régi fotókat találtam, amelyek jelenléteddel készültek a Magyar Fotográfusok Házában, 1999. október 20-án. Az esemény, amelyen megjelentél, Ata Kandó Édes hazám, Isten veled! című könyvének bemutatója volt. Ez alkalom volt arra is, hogy a Magyar Fotóművészek Szövetsége Életmű-díját átadjam az Angliában élő, magyar származású fotóművésznek, akit most unokája képviselt. Emlékszem, hogy izgultam jelenlétedben, amit Te egy kedves mondattal oldottál fel: “itt most elnökök találkoznak… tegeződjünk… örülök neked, már sokat hallottam rólad.” Kicsit beszélgettünk fotográfiáról, művészeti közéletről, és személyes dolgokról. Jót nevettél, amikor elmeséltem, hogy édesanyám férje, Imre bácsi pont úgy néz ki, mint Te. Hódmezővásárhelyen volt aki azt hitte, a köztársasági elnök jár a városban, amolyan Mátyás király-módon, inkognitóban, hogy megismerje a nép életét… Aztán bemutattam neked Hefelle Józsefet, aki nagy tisztelőd volt, és egy közös kép is készült rólunk. Ezeket a képeket őrzöm a mai napig is…  Később nyitottunk meg közösen egy kiállítást a Természettudományi Múzeumban (National Geographic legjobb fotósainak munkáiból), és a lépcsőn állva még viccelődtél is, hogy mögötted és fölötted állok a lépcsősoron, pedig fordítva kellene, mert én vagyok a magasabb… nekem akkor is elszorult a torkom, alig tudtam kinyögni a megnyitó-mondatokat, merthogy a köztársasági elnök jelenlétében kell megszólalnom… megszorítottad a kezemet utána, pont ezeket akartam én is mondani… és emlékszem, megkérdezted, hogy van az édesanyám, és a férje, akivel mindig összetévesztenek…

A régi képeken: Göncz Árpád köztársasági elnök, Ata Kando unokája, Gera Mihály, Eifert János, a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnöke, dr. Hefelle József,   Szalay Zoltán (Magyar Fotográfusok Háza, 1999. október 20.)

 Göncz Árpád (Budapest, 1922. február 10. – ) József Attila-díjas magyar író, műfordító, politikus. Irodalmi munkássága elsősorban műfordításairól ismert, Göncz fordította a Gyűrűk Ura című regény jelentős részét magyarra.

Az 1956-os forradalom után életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték, 1963-ban szabadult. A második világháborút követően kisgazda, majd a rendszerváltás idején a Szabad Demokraták Szövetsége politikusa volt. 1990-ben tagja lett a rendszerváltás utáni első szabadon választott országgyűlésnek, amelynek első elnökévé is választották. Tisztsége okán betöltötte az ideiglenes köztársasági elnöki tisztséget, majd augusztusban a harmadik Magyar Köztársaság első elnökévé választották. Tisztségét 2000-ig viselte.

1990. augusztus 3. – A Magyar Köztársaság Országgyűlése ünnepi ülésén Göncz Árpádot választotta meg Magyarország köztársasági elnökévé. (Szigeti Tamás felvétele)