János Eifert - Photographer

Lucien Hervé: L’HOMME CONSTRUIT

lucien-herve-konyv-bejegyz-200-pixel_0278  lucien-herve-konyv-200-pixel_6856  lucien-herve-konyv-200-pixel_6859 

Lucien Hervé: L’HOMME CONSTRUIT

Gyönyörű fotóalbumot kapok, Gáti Gyuri barátom hozza Párizsból…

“Eifert Jánosnak köszönettel és barátsággal. L.H. – Paris, 2002.05.24.” A köszönet a szülővárosában, Hódmezővásárhelyen, a Tornyai János Múzeumban megrendezett életműkiállításáért szól.

Lucien Hervé – Le Corbusier fotográfusa

Lucien Hervé, eredeti nevén Elkán László, 1910-ben született Hódmezővásárhelyen. 1928-ban Budapesten érettségizett, majd Bécsben, a Technische Hochschulé-n tanult rajzolni. 1929-ben Párizsba emigrált, ahol azóta is él. Mozgalmas élete – kész regény – a XX. század egy emberre vetülő lenyomata. Álmai, boldog pillanatai közben volt része menekülésben, emigrációban, háborúban, hadifogságban, várfogságban és kalandos szökésben is. Volt banktisztviselő, alkalmi munkás, szabadúszó, szakszervezeti munkás, párttag, katona, hadifogoly, ellenálló. Mielőtt a fényképezést választotta volna hivatásul, festett, jelmezeket és díszleteket tervezett. Fotográfusi pályáját 1938-ban fotóriporterként kezdte, a Marianne Magazine-nál. 1959-ben megismerkedik Le Corbusier-vel, akinek barátja és fényképésze lesz. Alvar Aaltotól kezdve Kenzo Tangeig szinte minden jelentős modernista építésztől kapott megbízásokat és fényképezte munkáikat. Negyven építészeti folyóirat közölte munkáit, számtalan publikációja, kiállítása járta be a világot New Yorktól Tokióig, Baseltől Firenzéig. Nevét a világhírre szert tett magyar származású Brassaï, Capa, Kertész, Moholy-Nagy, Kepes között említik. Bár kétségtelen, hogy sokan úgy ismerik, mint aki az architektúra fényképezését művészi rangra emelte, mégsem lenne helyes őt ebbe a skatulyába elhelyezni. Fotóművészeti tevékenységének műfaji skálája rendkívül széles, portréi, zsánerképei, csendéletei valamint a természetről és a véletlen jelenségekről készült képei ugyanúgy magukon viselik látásmódjának karakterét, mint építészeti tárgyú alkotásai.
Noha pályáját fotóriporterként kezdte, kezdettől fogva elvetette az „anektodizmust”, kerülte a történetek elbeszélését. Témáit időtlenné és általános érvényűvé alakítja képein, gondolatsort indít el bennünk. A fekete-fehér fényképezés mestere, a képszerkesztésben sajátos dramaturgiája jellemzi képeit. A geometriai formák, a minimalizmus, az absztrakció érzelgősség nélkül erősítik az érzelmi tartalom intenzitását. A dolgok alakváltozása, metamorfózisa kamerája nyomán nemcsak az épületekre vonatkozik. Batár Attila, munkásságának elmélyült tanulmányozója így jellemzi a fotóművész munkamódszerét: „Hervé átalakítja a látható világot, legyen szó akár épületről, akár emberi arcról, alakról, tájról vagy eleven jelenségről, bármiről, ami a lencséje elé kerül. Módszere sohasem leíró, szigorúan csak az általa lényegesnek tartott elemekre koncentrál. Kitartóan keresi a tárgy uralkodó, beszédes jegyeit, a látvány egészéből éles szemmel és kétely nélkül választja ki a számára legmegfelelőbb részleteket. Rendkívül tömören, határozottan és keményen fogalmaz, a kontraszt az, ami alkotásaiban elsődleges és meghatározó.”
Eifert János

Életrajz, adattár
1910. augusztus 7-én született Hódmezővásárhelyen.
1918-ban szüleivel együtt Budapestre költözik.
1928-ben érettségi után Bécsbe megy, a Technische Hochschulé-n rajzolni tanul.
1929-ben Párizsba emigrál, ahol azóta is megszakítás nélkül él.
1933-tól divattervezőként dolgozik, eleinte szabadúszóként, majd a Patou-nak tervez.
1939-ben riporterként dolgozik, a Marianne Magazine-nak fényképez.
1939-ben behívják katonának, 1940-ben Dunkerque-nél német fogságba esik, 1941-ben hadbíróság elé állítják, s börtönre ítélik, de a várfogságból bravúros módon megszökik.
1942-től részt vesz a fegyveres ellenállásban, az illegalitásban felveszi a Lucien Hervé nevet, amelyet művésznévként napjainkig megtartott.
1946-tól díszleteket, színpadi kosztümöket tervez, plakátot készít, fest és újra fényképez.
Képeit a legkülönbözőbb folyóiratok közlik, képeiből levelezőlapok készülnek.
1949-ben az Art Sacré nevű egyházművészeti folyóirat megbízásából portrékat készít neves művészekről. Le Corbusier-nek, és  más jelentős modernista építésznek fényképezi munkáikat, számos építészeti lap közli a fotóit.
1951-ben a Domus megrendezi első önálló fotókiállítását.
1953-ban megjelenik Le Corbusier Oeuvres Completes-je Hervé fotóival.
1955-ben megbízást kap az UNESCO építkezésének folyamatos fényképezésére.
1956-ban a Kodak Image de l’Architecture, Architecture de l’Image címmel kiállítást rendez munkáiból Párizsban. Kiadják a thoronet-i cisztercita kolostorról készült könyvét, La Plus Grande Aventure du Monde címen (angolul Architecture of Truth címen jelent meg).
1961-ben körülutazza a világot. Le Corbusier, Gropius, Neutra, valamint a Gallimard könyvkiadó és a Brazil állam megbízásából végigfotózza a Közel-Keletet, Pakisztánt, Indiát, Srí Lankát, Kambodzsát, Japánt, Észak- és Dél-Amerikát, Mexikót.
1962-ben a Francia Archeologiai Intézet megbízásából a Közel-Keleten fényképez.
1963-ban fotóiból kiállítást állít össze Fotó és építészet címen, Paul Valéry Eupalinos vagy az építész című szövegét követve, amely Budapesten is bemutatásra került a Magyar Építőművész Szövetség székházában.
1964-ben Architecture paysanne, antique et modern c. kiállítása Párizsban, a Bibliotheque Nationale-ban.
1965-től Hervé gyógyíthatatlan beteg, az orvosok sclerosis multiplexet állapítottak meg.
Hervé egészségi állapota folyamatosan romlik, ennek ellenére még egy ideig fotózik.
1967-ben Párizsban Le Beau Court la Rue című kiállítását mutatják be.
1968-ban Budapesten kiadják Az építészet és fénykép című könyvét.
Betegsége, bénulása egy ponton megáll, s nagy nehézségek árán, de mégis újra fényképez.
1978-ban kiállítják a budapesti Kulturális Kapcsolatok Intézetében Fatehpur Sikri-ről készült fotóit. A kiállítás végigjárja az Egyesült Államok számos egyetemét is.
1983-ban Budapesten kiadásra került az általa írt és fotózott könyv, Az Építészet nyelve.
1985-ben La Perception de l’Architecture címen kiállításra kerülnek művei, a “Rencontres Internationales de la Photographie” keretében Arles-ban.
1987, a Le Corbusier centenárium éve, amelyen hat önálló kiállítással szerepelt. Számozott példányban jelenik meg a Portfolio Le Corbusier.
1988-ban Hervé teljes életművét bemutató kiállítás készül a La Grande Halle de la Villette-ben (Párizs) a “Mois de la Photo” keretében, Image de l’Architecture, l’Architecture de l’Image; Retrospective Lucien Hervé címmel.
1988-ban a Tavaszi Fesztivál keretében, a Budapest Galériában mutatják be önálló kiállítását.
1989-ben az Eiffel-centenárium alkalmából fiával együtt állítja ki Lausanne-ban, az Eiffel toronyról készített képeit. A kiállítás anyagából készült a Portfolio Tour Eiffel.
1991-ben a Magyar Fotóművészek Szövetsége tiszteletbeli tagjává választják. Paris des Années Cinquante című kiállítását a párizsi FNAC kiállítótermeiben láthatják.
1993-ban kiállításra kerülnek Hervé Le Corbusier fotói a tokiói Galerie Taisei-ben.
1994-ben megjelenik Bernard Noëllel készített közös könyve, az Intimité et Immensité.
1998-ban önálló kiállítása a Michael Hoppen Photography londoni galériájában, valamint New Yorkban, a Gallery 292-ben és Sidney-ben az Artspace kiállító helyiségeiben és Milánóban. Kiállít a New-York-i Hilton-ban, az Annual International Photoexhibition keretében. Vándorkiállítása bejárja Spanyolország különböző városait.
1999-ben “Le beau court la rue” című kiállítása az arles-i Rencontres Internationales de la Photographie-n. Rendszeresen részt vesz a Mois de la Photo kiállításain, 1990-től kezdve napjainkig (Párizsi Magyar Intézet, Galerie du jour Agnes B, Galerie Camera Obscura).
Kitüntetik a Grand Prix de la Photographie de la Ville de Paris nagy díjával.
2001-ben újból megjelenik könyve az Architecture de Vérité angol, francia és német kiadásban.
Batár Attila összeállítása alapján