János Eifert - Photographer

Eifert János: Kína, Selyemút / China, Silk Road, Budapest, Magyar Természettudományi Múzeum, 2008. március 14 – június 25.

kina-megnyito_1609 Eifert: Kína, Selyemút / China, Silkroad, Természettudományi Múzeum

Eifert János: Kína, Selyemút / China, Silk Road, Budapest, Magyar Természettudományi Múzeum, 2008. március 14 – június 25.

 

Eifert János – 埃菲尔特 亚诺什 摄影家、专业作家、教师

 

他是美术行业国内外著名的代表性人物。其艺术创造不能够列入某一种具体的艺术风格,他向多种风格开放。他是一位多才多艺的,不断的更新自己的,具有实验精神的艺术家。他以舞蹈、裸体、风景题材的照片以及应用照片而出名。他从事教师、表演者、专业作者和专家工作。

 

至今共举办过150次独立的展览、650次与其他艺术家联合举办展览会、获得168奖项、大奖、特种奖和奖状。他曾在世界33个国家摄影,根据不同题材出版了无可匹敌的档案。国内外专业刊物、书籍、印刷品、电子刊物,因特网等经常发表其照片、新闻摄影和文章。电影、电视节目、剧场的布景等等常常采纳他的照片,连他本人也经常在各种电影、电视节目和系列片出现。他给许多相片簿和目录编写序言或前言,主持图片展开幕式,经常演讲并将其内容发表等等。

 

eifertchinasilkroad-760-pixel Eifert: Kína, Selyemút, Természettudományi Múzeum, Radisics Milán tárlatvezetése

Meghívó:

请柬

 

 

Meghívjuk Önt és kedves partnerét Eifert János Kína selyemút című kiállításának megnyitójára.

敬请您和您的同伴参加埃菲尔特·亚诺什名《中国丝绸之路》的展览开幕式

 

Időpont: 2008. március 14. péntek 17 óra

开幕式时间:2008年三月14日星期五17

 

 

Helyszín: Természettudományi Múzeum.

地址:自然科学博物馆

 

1083 Budapest, Ludovika tér 2-6

布达佩斯Ludovika广场2-6, 邮编:1083

 

 

A kiállítást megnyitja: Turczi István költő

展览开幕者:途棋·依世特万诗人

 

A képeket bemutatja: Radisics Milán a ZOOM magazin főszerkesztője

摄影将由ZOOM杂志的主编拉迪世茨·米兰介绍

 

A kiállítást támogatja

展览赞助商: 

 

 

Kína, Selyemút - Tárlatvezetés

Eifert János Baricz Katival táncol

Kína, Selyemút, Természettudományi Múzeum Kína, Selyemút, Természettudományi Múzeum, Turcz István, Radisics Milán 

 

Kína, Selyemút, Természettudományi Múzeum Kína, Selyemút, Természettudományi Múzeum, Vásárhelyi Tamás és Radisics Milán 

 Kína, Selyemút, Természettudományi MúzeumEifert: Kína, Selyemút, Természettudományi Múzeum 

Eifert János: Kína, Selyemút

Magyar Természettudományi Múzeum, 2008. március 14. – május 28.

Sokan azt gondolhatják, hogy a Természettudományi Múzeumban megrendezésre kerülő kiállításom képei egy hajdan a Természetbúvár fotoriportereként, az ember és természet viszonyát kutató, faggató fotográfus „tudós” képeinek kiállítási rendben történő fűzését jelenti. Egyáltalán nem, ezek egy nagy szerelem képei, melynek középpontjában ugyan a hegyek, a folyók, a sivatagok, a falvak és városok, az itt élő emberek arcai állnak, de mind-mind egy csodálatosan szépujgur lány arcát idézik (aki persze meg sem jelenik a képeken) akinek vonzása, szerelme, szenvedélye fejeződik ki a táj- és zsáner-képekben. Hogyan kezdődött ez a szenvedély, ami újból és újból visszavonz, visszahív,  találkozásra késztet Kínával?

2006. júliusában mobiltelefonon kerestek a Chinese Photographers Association-tól, hogy augusztusban mennék-e fényképezni Xinjiangba. 2002-ben, Henan tartományban már részt vettem egy hasonlón a szervezésükben, így rögtön igent mondtam. 2006. szeptemberében-októberében hívtak újra. Szintén kedvvel mentem. Egy nemzetközi csapat résztvevőjeként – amelybe a világ legjobb fotográfusait igyekeztek összeválogatni, természetesen a kínaiakat is –  Marco Polo nyomdokain haladva, Xinjiang tartományban az északi és déli Selyemutat jártuk végig. Mintegy 10.000 kilométert gépkocsin, 12.000-et repülőn, s gyalogosan számolatlan utat megtéve egy csodálatos utazás részese lehettem.

A Selyemút, mint ismert, az ősrégi kínai civilizáció Nyugat felé terjesztésének fontos csatornája volt, híd szerepet játszott a kínai-nyugati gazdasági és kulturális cserekapcsolatokban. Selyemút néven leggyakrabban azt az utat emlegetjük, amelyet a Nyugati Han-dinasztia által kiküldött Zhang Qian császári megbizott az akkori fővárostól Changantól nyugatra haladva megtett, és amely Rómáig terjedő szárazföldi út volt, két, északi és déli ággal. A déli út Dunhuangtól indult, a Yangguan bástyán, a Kunlun hegylánc mellett a Congling hegygerincen keresztül nyugatra a Dayuezhi-ig (a mai Afganisztán északkeleti részéig), Anxi-ig (a mai Iránig) és Tiaozhi-ig (a mai Arab-félszigetig) terjedt. Az északi út pedig egykor Dunhuangtól indulva a Yumen bástyán, a Tianshan hegylánc mellett a Congling hegygerincen, a Dawan-on, a Kangju-on (ma mindkét helység közép-ázsiai országban található) keresztül délnyugat felé haladt egészen addig, amíg találkozott a déli úttal. Mind a két szomszédos utat “Szárazföldi Selyemút”-nak hívják. Az én utam – ahogy már korábban jeleztem – Kína legnagyobb tartományában, Xinjiangban vezetett, ahol Marco Polo nyomdokain haladva fényképeztem a Tienshan hegység, Taklamakan sivatag, és a Tarim-medence által határolt területet. Az ujgúr főváros, Ürümqi volt a kiindulási pont, ahonnan – nem haladási sorrendben – Kasgár (Kashi, Kashgar, Qäshqär), Atush, Tumshuk, Xianglonghu, Kucsa (Ku Che, Kuqa), Baluntai, Bayanbulak füvespuszta, Korla (Kuerle), Gongnaisi,  Turpan, Changji , Miquan, Sanshiutan,  Heizvilig érintésével. Ujgúr, tadzsik, mongol, azerbajzsán, han kínai népekkel talákozva egy teljesen más Kína-kép kerekedett ki előttem. Leginkább az ejtett ámulatba, hogy az itt élő népek – földrajzi és éghajlati szempontból – nehéz viszonyok között virágzó városokat, gazdag mezőgazdasági kultúrát teremtettek. A földalatti csatornarendszer, amelynek segítségével a Tienshan olvadó hósipkáiból vízzel látják el a hatalmas területeket, az egyedülálló a világon. No meg a zene és a tánc! Én magam kicsit megtanultam az ujgur, mongol táncokat.