Prága. Ma rendkívül szép napom volt. Reggel elkísértem Ildikót az Új Színházba (Nová Scéna), ahol az EDGE próbái folynak, majd nyakamba vettem a várost. Irány a Vencel tér, majd az Óvárosi főtér, ahol Salvador Dali és Alfons Maria Mucha kiállítását néztem meg. A közelben bejött egy harmadik is, fotókiállítás – Pavel Brunclík: Diverse.

 

Salvador Domingo Felipe Jacinto Dalí i Domènech (Figueres, 1904. május 11 – Figueres, 1989. január 23.), vagy katalán nevén Salvador Dalí i Domènech katalán-spanyol festőművész. A modern művészet sajátos személyisége volt. A szürrealista alkotásmód magas esztétikai szintre emelésével egyszerre nyitott és tetőzött be egy korszakot.

Salvador  Dalí Szülővárosában, Figuerasban rajzot tanult, majd 1921-ben Madridba költözött, ahol barátságot kötött García Lorcával, Barradasszal, Bunuellel és más alkotókkal. Ebben az első alkotói korszakában kubista, metafizikus és realista felfogásban festett, amiről különféle családi portréi és a híres Kenyereskosár tanúskodik.

1929-ben Párizsban telepedett le, ahol kapcsolatba került a szürrealisták csoportjával, majd csatlakozott is hozzájuk. Ebből a korból való vásznaival (A nagy önfertőző, Az emlékezet állandósága) néhány kritikusa szerint legjobb műveit alkotta meg. Ekkor dolgozta ki a maga paranoiás kritikus módszerét, amikor irracionális kényszerképzeteit hagyja érvényesülni, de éber logikával választ közülük. 1940 és 1955 között az Egyesült Államokban élt, ahol megalapozta művészi tekintélyét. Spanyolországba visszatérvén elvonult a nyilvánosság elől.

Egyetlen társa Elena Diakonova (Gala) maradt, aki egykori barátjának, Paul Éluardnak volt a felesége. Ő lett a múzsája, és őt örökítette meg számtalan portrén.

  

Alfons Maria Mucha (Ivančice, 1860. július 24. – 1939. július 14.) cseh plakátművész, grafikus, illusztrátor, festő és nagy sorozatú nyomtatott grafikai művek alkotója, aki a szecesszió egyik kiemelkedő képviselőjének számít.

Pályáját autodidaktaként kezdte. Mivel a Prágai Akadémia elutasította, 1879-től 1881-ig egy színpadképek tervezését tanító iskolát látogatott Bécsben és esténként emellett még egy rajzstúdiót. Néhány kisebb megbízást kapott a dekoratív festészet területén és Karl Khuen-Belasi gróf támogatását nyerte el. Mucha 1882-ben megbízást kapott az Eduard Khuen-Belasi számára épített Emin zámek neobarokk kis kastély (Hrušovany nad Jevišovkouban Morvaországban) belsejének kialakítására. Továbbá festői megbízást végzett a Khuen-Belasi család Gandegg kastélyában, Eppan mellett Dél-Tirolban. A család támogatásával festői stúdiumokat végzett a Müncheni Képzőművészeti Akadémián 1885-től 1887-ig.

A Világkiállítás alkalmával Párizsba költözött, ami ekkor a művészetek Mekkája volt. Itt szerény körülmények között élt és különböző festő-tanároknál tanult tovább. 1888-tól a párizsi Julian Akadémián, majd a Colarossi Akadémián tanult. Ebben az időben gyakran kellett nélkülöznie. Könyvillusztrációs feladatokkal kereste meg a megélhetését. Rövid ideig Paul Gauguinnel volt közös műterme. 1894-ben díjat nyert a párizsi Salon kiállításán.

Az áttörő sikert Sarah Bernhardtnak köszönhette. A századforduló legismertebb színésznője 1894 karácsonyán egy festőművészt keresett, hogy megfesse neki a „Gismonda“ színdarab plakátját, mivel nem tudta elérni azt a festőt, akivel dolgoztatni szokott. A megbízást Mucha kapta, és egy reggel Párizsban mindenütt feltűntek azok a plakátok, amelyek meghozták neki a világhírt. A plakátok iránt olyan népszerűek voltak, hogy a művészetkedvelők csaknem mindet leszedték. Egy csapásra Mucha lett a Belle Époque legkeresettebb plakátfestője.

1896-ben festette meg Mucha Sarah Bernhardt egy plakátját A kaméliás hölgy szerepében. Ekkoriban részvények grafikai munkáin dolgozott, így például a „Paris-France“ áruház számára, melyet 1898-bam Párizsban alapítottak és már 1914-ben több mint 70 fiókkal rendelkezett Franciaországban. 1898 és 1946 között ez a részvénytársaság 13 különböző részvényt és 16 különböző váltót adott ki Mucha tervezésében. A „Société des Immeubles de France“ két kötvényt adott ki 1891-ben és 1896-ban, van még egy dokumentum a „Société Anonyme de l’Exposition Réligieuse Internationale de 1900“ társaságtól (mely vallásos világkiállítás pénzellátását célozta). A „Slavia“ (Prágai Kölcsönös Biztosítási Bank) biztosítási kötvényei is Mucha összetéveszthetetlen stílusával készültek el. Ezeknek a társaságoknak a történelmi értékű értékpapírjai a gyűjtők körében a legdekoratívabb és legkeresettebb darabok ma is.

1901-ben Muchát a Francia Becsületrend lovagjává ütötték. Egy évvel később Auguste Rodin francia szobrásszal Morvaországban utazott. 1904-ben két évre az USA-ba ment, ahol a New York Times üdvözölte őt és egy többoldalas külön betét-nyomattal ünnepelte. A Képzőművészeti Akadémia docenseként tanított New York, Philadelphia és Chicago városokban. 1906-ban visszatért Prágába és feleségül vette Prágában Marie Chytilovát, akit Párizsban ismert meg. Az 1906-os prágai Pánszláv kongresszus szervezésében tevékenyen részt vett több installációt készített a Vltava folyón a különböző szláv népeket jelképező hajók felvonulásához.

Charles Crane amerikai milliomos megbízásából 18 év alatt 20 monumentális festményből álló ciklust alkotott: A Szláv eposzt. A sorozat első 11 darabját 1919-ben hatalmas érdeklődés mellett állították ki a prágai Klementiumban. A sorozat a pánszláv eszme szellemében a szláv népek legjelentősebb eseményeit ábrázolja monumentális 6×20 méteres vásznakon.[1] A képeket 1928-ban Prága városának ajándékozta.

Az első világháború után Mucha visszatért Csehszlovákiába, és ott folytatta művészi pályáját. Tervei közt voltak például bélyegek, bankjegyek és a fiatal csehszlovák állam kitüntetései.

 

Retrospektivní výstava tvorby Pavla Brunclíka (*1950) je první souhrnnou výstavou děl fotografického solitéra, který se na umělecké scéně pohybuje už třicet let. Je strukturována podle jednotlivých etap fotografova uměleckého vývoje a v rámci čtyř tématických okruhů, tj. Cizí ženy, Krajiny, Geometrie nahoty a Portréty, jsou vystaveny nejlepší fotografie jednotlivých cyklů. Kurátorem výstavy je Jiří Machalický, který s fotografem spolupracoval již na výstavě Portréty. Pavel Brunclík je autor, který pečlivě, přímočaře a bez ohledu na vládnoucí trendy zpracovává témata, která jsou mu blízká. Charakteristickými rysy jeho snímků jsou čistota, cit pro kompozici a barvu. Výstava jeho rozmanité a přitom charakterem sourodé dílo představí v celku a v rovnováze, která je pro autora zásadním tvůrčím východiskem. Kurátor: Jiří Machalický

Pavel Brunclík (1950, Znojmo) je jedním ze současně žijících českých fotografů, známý jak v Čechách, tak i v cizině. V jeho širokém repertoáru se prolíná komerční reklamní fotografie s fotografií architektury, aktu a krajiny. Je to jeden z těch, kteří fotografují to, co vidí, tak, jak to vidí. Přirozenost je podstatou jeho práce. Používá rád běžnou fotografickou techniku, přirozené světlo nezkreslené pomocnými filtry a výsledné fotografie nikterak neupravuje – a to ani ořezem. Je to silný smysl pro detail, kontrast barev a dramatickou kompozici, které dodávají jeho snímkům silnou vnitřní tenzi a vtahují tak diváka do záběru.

 

Pavel Brunclík born on 27 October 1950 in Znojmo. Brunclík graduated from the Faculty of Mathematics and Physics of Charles University in 1974. From 1974 to 1980 he studied film direction and screenwriting at the Department of Documentary Film at the Film and TV School of the Academy of Performing Arts in Prague (FAMU), and undertook a year of postgraduate study at the Faculty of Photography. After graduating he worked as a contractor for Czechoslovak TV. Since 1981 he has been working as a freelance photographer. From 1985 to 1992 he worked mainly abroad (in Austria and Italy) and focused on advertising. During this period he created the visuals for a number of audiovisual programmes: Palace in Kielce, Poland, 1985; Machines for the 20th Century, Austria, Czechoslovakia 1985; Museum of Henryk Sinkiewicz, Poland 1988; Warsaw Castle, Poland 1988; and others. Recently he has been focusing on his own projects.