Hont kis település Nógrád-megyében, és a 2-es főút mentén található, Parassapuszta határátkelőhely közelében, az Ipoly folyónál. Korábban Honton, az Ipoly utca 15. számú ház volt a miénk, most új tulajdonosa van, aki átépítette a régi parasztházat. Szerettünk itt nyaralni, és most gyerekeimmel – Katával, Andrissal, Lilivel – „nosztalgia-kirándulást” szerveztünk, hogy a régi emlékeinket felevenítsük.

A középkorban Hont vármegye székhelye volt. A település az egyik legelső magyar vármegye, (Nagy-)Hont központja volt, a földvár a 10–11. század fordulóján épülhetett. Feltehetően az egykori megye és a település névadója a Géza fejedelem idején Gizella királyné kíséretében Magyarországra érkező Hont lovag volt, aki a Szent István uralkodása alatt kiépülő vármegyerendszerben eredetileg egy nagyobb, északi terület ura lehetett. E területbe tartozhatott Gömör és Nógrád vármegye területe is, melyek azután az új megyék megszervezésével önállósultak, kettészelve (Nagy-)Hont vármegyét Hontra és Kis-Hontra. 

A 13. században többször említik hadnagyát, udvarbíráját, de a tatárjáráskor sikeresen ellenálló várak között nem szerepel. A régészeti ásatások tanúsága szerint a várat tűz pusztította el, és a legkésőbbi előkerült leletek 13. századiak. Tehát lehet, hogy a földvár a tatárok támadásakor pusztult el, lehet hogy néhány évtizeddel később, de többé nem épült fel. Területét azonban a falu elfoglalta, és napjainkban is sűrűn be van építve lakóházakkal.

A községet 1483-ban Albert király az esztergomi érseknek ajándékozta. A török uralom idején a lakossága nagyon sokat szenvedett, mert a korábban gazdag falut a nógrádi bég állandóan sanyargatta, adóztatta. Állítólag adómegtagadás miatt a falu összes családfőjét (mintegy 60 férfit) lemészároltatta. Nem tudtak egyszerre a töröknek adózni, a korponai várkapitánynak és a Balassáknak is fizetni. A falu megmaradt lakossága a Sárkánytörés nevű sziklába vájt üregben vészelte át a viharos időket. A török idők után újból az esztergomi érsekség lett a község ura, egészen 1945-ig.

A barokk stílusú római katolikus templom 1776-ban épült. Az első világháború előtt a településen haladt keresztül a Párkány-Ipolyság-Balassagyarmat-Losonc vasútvonal, de a trianoni szerződés ezt kettészelte, és az 1960-as években a Drégelypalánk-Hont-Ipolyság szakaszon a síneket is felszedték. 1945-ig az esztergomi érsekség volt a legnagyobb birtokos a településen.

A Duna–Ipoly Nemzeti Park (rövidítése: DINP) Magyarország leggazdagabb élővilágú nemzeti parkjainak egyike. 1997-ben alakították a korábbi pilisi és börzsönyi tájvédelmi körzetekhez kapcsolva az Ipoly érintett szakaszát és ártereit. Működési területe kiterjed Budapestre, Pest, Komárom-Esztergom és Fejér megyére. Számos állat- és növényfaj csak itt él Magyarországon. A ritka, kipusztulófélben lévő fajok mentésére több programot kezdtek el. (Eifert János felvételei)

Andris és Papa (Eifert Kata Nóra felvétele)