Kedves Közönség! Hölgyeim és Uraim!

Megtisztelő és ugyanakkor zavarba ejtő a feladat, amire felkértek. Eifert János helye a magyar kortárs művészetben és az elmúlt ötven esztendő kiemelkedő munkáit bemutató retrospektív kiállítása talán műértőbb megnyitó személyt kívánt volna. Én ugyanis nem tanultam művészetet sem esztétikát, így nem ismerem a titkokat, amellyel a művész világokat varázsol elénk. Ezért nem vállalkozhatok elemzésre, még kevésbé értékelésre. Ehelyett szavaimat próbálom tisztelgő rendbe állítani, hogy méltóak legyenek ahhoz az emberi és művészi úthoz, amely ebből a városból indult, és amelynek kimagasló értékeit láthatjuk ezekben a termekben.

Elolvastam ugyanakkor eddigi életem során sok-sok szót és mondatot, amelyek valahol mind ugyanarra keresték a választ; mik is vagyunk, és miért vagyunk mi emberek, és miért van az emberi életnek az a sok, haszonra nem váltható fényűzése, mint a filozófia, a vers vagy a képzőművészet. Azaz miért vannak az emberiség ősi korától fogva még a mai napig is olyanok, mint Eifert János, akik – Nagy László gyönyörű szavait idézve –: művelik a csodát és nem magyarázzák, akik lángot lehelnek deres ágra, és felfeszülnek a szivárványra…

   

   

 

 Dömötör Mihály, Délmagyar.hu  és Eifert János felvételei

    

 

    

   

 

Ha van hitünk, hogy értelmezzük zsidó-keresztény mitológiánk jelképeit, elfogadhatóvá válik az a magyarázat, amely szerint az eredendő bűnnel megfosztattunk ugyan a halhatatlanságtól, de megkaptuk cserébe a teremtő értelmet és annak felelősségét. Így maradhattunk, Vörösmartyval szólva – ha csak röpke néhány évtizedre is – a föld és az ég fia.

 Talán itt kereshető a válasz az imént fölvetett miértre. Az ember teremtő hajlama ölt formát rajzban, képben, elrendezett szóban vagy éppen a tudomány titokfejtésében. Minden lelkünket megragadó képben, szóban, mozdulatban annak a bizonyos tiltott gyümölcsnek a keserédes ízét érezzük újra, és ez boldoggá tesz, mert eggyé tudunk válni a teremtett világ minden szépségével, és elborzaszt egyben, mert eszünkbe juttatja, hogy ennek ára az elmúlás.

„Az ember feljő, lelke fényfolyam,

A nagy mindenség benne tükrözik.

Megmondhatatlan kéjjel föltekint,

Merőn megbámul földet és eget;” – írja Vörösmarty létértelmező filozófiai drámájában.

A művészet a teremtés csodájának az analizátora és – részletekben ugyan – a teremtés csodájának reprodukciója. Nézzék meg Eifert János egyik korai fotóját; A kertész kezét! „Sártól, naptól, nehéz munkától kérges tenyerek, óvó sátorként fogják körül az elültetett életet.” – írja róla mély líraisággal Szenti Tibor, aki maga is sok-sok ilyen kezet szorított meg életében. Majd idézzék maguk elé Rodin plasztikáját, az Isten kezét, és a teremtés titkai feltárulnak a szemlélő előtt.

Még talán ebben a mai prózai korban sincs embertársunk, aki ne keresné a válaszokat ezekre a kérdésekre, vagy akit ne nyugtalanítanák létezésünk titkai. És vannak a művészek, akik – Platón gondolatmenetére utalva – kisebbet kortyoltak a felejtés folyójának vizéből, mielőtt lelkük a testükbe költözött, és ezért sok mindent megőriztek onnan túlról az ideák világából.

Eifert János egészen bizonyos, hogy éppen csak megízlelte ennek a folyónak a vizét. Ezért létezésének esszenciája a művészet. Pályáját táncművészként kezdte. A tánc a legősibb művészetek egyike, és egészen bizonyos, hogy átjárót jelent föld és ég között. Eszköze Isten teremtésének legnemesebbike, az emberi test, hiszen tudjuk, hogy az embert az Úr saját hasonlatosságára teremtette. A tánc ugyanakkor az idő és a tér művészete is. Innen vezetett azután útja a fotóművészethez, amely a tánccal szemben egy pillanatban rögzít teret, időt és mozdulatot. Művészi tehetségének és kreativitásának szolgálatába állította az új művészeti ág minden technikai lehetőségét. Mindig hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a művészi kép készítése nem technikai, hanem szellemi, gondolati, érzelmi folyamat, az jóval az exponálás pillanata előtt kezdődik, és utána ér véget.

Kivételes technikai tudását kezdettől fogva szívesen osztja meg másokkal. Munkásságának meghatározó része a tanítás. Képírás című kötete alapmunka minden a fotózás és a fotóművészet iránt érdeklődő fiatal számára. A szó valódi értelmében vett művésztanár. 2008-ban a vásárhelyi fotószimpóziumon iskolám diákjai számára is emlékezetes foglalkozást vezetett.

Ám tanít művészként is. Látni tanít. Nem nézni, illetve nemcsak nézni, hanem látni. Ahogyan írja egy helyen: „ A szemünkkel nézünk, az agyunkkal látunk”. A látás képessége az értelmes, álságoktól mentes emberi élet feltétele. A látás segít abban, hogy képesek legyünk újra arra, amire a gyermekkorukban képesek voltunk, éljük és érezzük a minket körülölelő világ szépségeit, hogy észrevegyük a rohanás közben ránk pillantó kutya tekintetében a szépséget és az értelmet. Vagy, ahogyan Nagy László írja Szent Ferenc-i tisztasággal:

„csodában élünk: az édes nyálat

fűszálak ablakká húzzák körénk

s ne félj a sorstól, ne félj a rongytól

gúnyánkat megtermi ránk a fény”

Akik látni tanítanak, élni tanítanak.

Ezzel a kiállítással köszöntjük Eifert Jánost, a vásárhelyről induló művészt. Bizonyára véletlen, hogy három kiemelkedő fotóművész (Plohn József, Elkán László és Eifert János) biográfiájának is vannak vásárhelyi kötődései. Jó lenne hinni, hogy ebben szerepe van az itteni ember sajátos világlátásának is. Kiss Lajos a vásárhelyi vásároknak a városba utazó falusi, tanyai emberek életében betöltött szerepéről írja: „a világpanorámákban, sztereoszkópban külországok tájait, őserdeit, nagyvárosainak díszes épületeit, különféle nevezetességeit, csaták, messinai földrengés okozta romokat nézegetve, a nép más világot látott, más életformát. Komolyan nézte azt, mást és többet jelentett neki, mint az olvasott embernek. Odahaza is el tudta mondani, milyen különös, furcsa dolgokat látott a komédiában. Tanulni mögy az embör a vásárba – mondogatták.”

A szülőváros indíttatásáról Eifert János így vall:

„Szülővárosomnak óriási szerepe volt eszmélésemben, kibontakozásomban, hogy nemzetközi elismertségű táncművészként, majd fotóművészként emlegessenek, hiszen a jó művek létrehozásához nemcsak fotográfiai ismeretek, fotó-esztétikai és -technikai tudás szükséges, hanem a más művészetekhez és leginkább az élethez való közelség, legfőképpen az emberség szükséges. A szüleim, a barátaim, az iskoláim, a tanáraim, a munkahelyeim – köztük a Bethlen Gábor gimnázium, Grezsa tanár úrral az élen, a Zeneiskola Steiner Béla irányításával, a Vásárhelyi Népi Együttes Lutor Gyula koreográfus vezetésével, a Németh László Városi Könyvtár olvasóterme, könyvtárosai, a Tornyai János Múzeum – az Őszi tárlatok színhelye – Dömötör János igazgató úrral, és a legfontosabbat utolsóként említve – Szenti Tibor író, néprajzkutató barátom mind ott vannak bennem, mögöttem, szellemi értelemben a műveimben, a könyveimben és az előadásaimban.”

Hódmezővásárhely városa büszke arra, hogy művészetének egyik alkotóelemét, az emberséget adhatta útravalóul.

Eifert János, ahogyan a valódi művészek, szabad ember. Ezt jelzi, hogy pályája során 44 országban járt. E szabadság művészi lenyomatait ezen a kiállításon is láthatják. Útjainak azonban van egy állandó vonzáspontja, a szülőhaza. Ennek a hűségnek gyönyörű kifejezője a felhőkarcolók közé elhelyezett nagyiváni parasztház képe, amelynek pislákoló fényei minden magasból és minden távolból látszanak, akkor is (vagy éppen akkor igazán), ha az ember lehunyja a szemét.

Alkotó, teremtő és tanító munkájához az elkövetkező évtizedekre is kívánok sok erőt, örömet és sikert. És zárszóként megköszönöm neki, hogy munkásságával, személyiségével hitet ad nekünk ahhoz, amit John Lukács, az egyik legnagyobb élő magyar történész így fogalmazott meg: „Az emberi szabadság nem körülmény, hanem feladat”.   Árva László

(Elhangzott Eifert János ARS POETICA – Ötven év fotográfiái című kiállításának megnyitóján, az Alföldi Galériában, Hódmezővásárhelyen, 2013. június 16-án, délben.)

 Sajtó:

http://www.delmagyar.hu/hodmezovasarhely_hirek/tancra_perdult_a_fotomuvesz/2337802/ 
http://www.vasarhelyihirek.hu/tancra_perdult_a_sajat_kiallitasanak_a_megnyitojan
http://www.vjm.hu/kultura/vagtato-kuvaszok/9507/
http://nol.hu/lap/tv/20130614-ahol_a_tanc_terem

http://www.delmagyar.hu/hodmezovasarhely_hirek/eifert-kiallitas_az_alfoldi_galeriaban/2337280/

http://promenad.hu/cikk/tanc-test-es-termeszet-otven-ev-fotografiai-eifert-janostol-129610
http://promenad.hu/cikk/tanc-test-es-termeszet-otven-ev-fotografiai-eifert-janostol-129637
http://kulturhod.info/tanc-test-es-termeszet-otven-ev-fotografiai-eifert-janostol/
http://www.szuperinfo.hu/hodmezovasarhely/szulovarosaban-nyilik-eletmutarlata-a-vasarhelyi-szuletesu-fotomuvesznek/2289353
http://szegedma.hu/hir/szeged/2013/06/otven-ev-fotografiai-eifert-janostol.html
http://promenad.hu/cikk/50-ev-jelenik-meg-elottunk-129712
http://www.vasarhelyihirek.hu/eszkoz_a_fenykep_- otven_ev_fotografiai_eifert_janostol
http://radio88.hu/fotokiallitas_nyilik_vasarhelyen
http://www.hodmezovasarhely.hu/cikkek/eifert-janos-alkotasaibol-nyilik-kiallitas-hodmezovasarhelyen-8770
http://www.hirado.hu/Hirek/2013/06/12/16/Eifert_kiallitas_Hodmez_vasarhelyen_.aspx
http://szeged.hir24.hu/programok/2013/06/12/eifert-janos-munkai-hodmezovasarhelyen