Az ember életéhez nemcsak a születés, az élet, hanem az elmúlás is hozzátartozik. Az utolsó szívdobbanás – a halál – a legemberibb pillanat, amelyet a gyász, a temetés, a kegyelet követ. Fiumei úti Sírkert (Kerepesi temető), Budapest, 2013. október 19.
A Fiumei úti Sírkert (Kerepesi temető) Magyarország egyik legrégibb összefüggően megmaradt sírkertje. Egész Európában az egyik legteljesebb „Nemzeti Pantheon”, ahol történelmünk és kultúránk nagy alakjai: politikusok, művészek, tudósok nyugszanak.
A Nemzeti Sírkertben találjuk – többek között – Vörösmarty Mihály, Kisfaludy Károly, Jókai Mór, Erkel Ferenc, Ady Endre, József Attila, Barabás Miklós, Lotz Károly, Lechner Ödön, Clark Ádám, Blaha Lujza és Jászai Mari sírját; itt nyugszik Batthyány Lajos, Kossuth Lajos, Károlyi Mihály, Deák Ferenc, Antall József, és itt pihennek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc legnagyobb hősei is.
Az ember életéhez nemcsak a születés, az élet, hanem az elmúlás is hozzátartozik. Az utolsó szívdobbanás – a halál – a legemberibb pillanat, amelyet a gyász, a temetés, a kegyelet követ. A temetés, a temetkezés legősibb eleme, egy-egy nemzet kultúrájának fontos jellemzője. A kegyelet nagy összetartó erő az élőkben és ez által a jövő építkezésének záloga is. Ahol egyformán tisztelik az eleveneket és a holtakat, az egészséges társadalmat teremt.
A halál elviselhetetlen titok, megdermeszti az emberi szívet. Gyökeres és végleges változás. Mozdulatlansággá változik a mozgás, csenddé az élet lüktetése. A halál az egész élet végét jelenti abban a formában, ahogyan ismertük.
A temető az emberi érzelmek, gyász és könnyek helye, a végső megpihenés, a feloldozás helye. Itt kellene kifejeződnie legjobban az elmúlás kiegyenlítő igazságtételének. Ugyanakkor a temető nyitott történelemkönyv mindenki számára, hiszen az érzelmi emóción túl, társadalmi és kulturális motivációk is tükröződnek benne. (Eifert János)
Eifert János felvételei