János Eifert - Photographer

Riportfényképezés. Sajtófotó. Eifert János előadása a Tripont Fotóakadémia programjában, Budapest. 2013. december 20. 18:00 – 22:00

RIPORTFÉNYKÉPEZÉS - Eifert mesterkurzusának mai témája

A külső eseményfelvételt riportnak nevezzük

Már korábban említettük, hogy felvételtechnikai szempontból minden műtermen kívül készült eseményfelvételt riportnak nevezünk. Eszközeit illetően a gyorsan kezelhető, cserélhető objektívekkel rendelkező kisfilmes, vagy digitális, leginkább pentaprizmás, tükörreflexes fényképezőgépek használatosak, világító eszközként mozgatható fejes, irányított fényű örökvakut használva. A felvételkészítés technikai és esztétikai szabályainak ismerete mellett a pszichológia, a viselkedéstan is nagy segítségünkre lehet.

1980-4-Fotóművészet

Ha elkészült képeinket publikálni akarjuk, vegyük figyelembe a személyiségi jogokat. A képmás nyilvánosságra hozatalához, kiállításra küldéséhez, a médiában való megjelentetéséhez az ábrázolt személy/ek hozzájárulása szükséges. Tömegfelvétel esetén nem szükséges a képen szereplők hozzájárulása, csak akkor, ha a kiemelt személy nem nyilvános szereplő.

Eifert előadása a riportfényképezésről, 2013.12.20. (Peti Péter felvétele)

A riport a „legfotószerűbb” műfaja a fényképezésnek

Nézzük például a riport- és dokumentarista fényképezést, a fotóművészetnek éppen a legfotószerűbb, megjelenési lehetőségeit tekintve leginkább a sajtóhoz kapcsolódó műfaját. Vannak elméleti szakemberek, akik a riportot nem tekintik önálló műfajnak, hanem az alkalmazott fotográfiához sorolják. A zavart fokozhatja az is, hogy a fotóriporterek között is vannak meghatározó személyiségek, akik maguk sem gondolják fotóművészetnek műfajukat, sőt a „művészkedés” bármiféle megjelenését is testidegennek érzik. Maga a szó angol eredetű (report = jelentés), és jellegzetesen újságírói műfajt jelöl. Az írott riport (amely semmiféleképpen nem tudósítás, interjú, portré, publicisztika vagy útleírás) Faragó Vilmos meghatározása szerint „érdekes esemény vagy állapot felfedező bemutatása az eleven leírás és a társadalmi oknyomozás módszereivel”.  Ha a riport fajtáit nézzük, akkor láthatjuk, hogy az újságíró szakma számon tart például bűnügyi-, mezőgazdasági-, színházi-, úti- és sportriportot, sőt, akár a helyszínek alapján, vagy az élet valamelyik területéről elnevezve, még jó néhányat. Miért ne lehetne párhuzamot vonni az írott és a fényképezett riport között?

1994-05-06-Horizon 1980.02.24-Új-tükör-Kezek

Abban általában mindenki megegyezik, hogy az a riport, amely valamely formában – akár áttételesen is – nem eseményről, eseményből születik, nem is igazán riport. Az angolszász nyelvterületen csak a nálunk tényfeltáró riportnak nevezett műfaj mutat hasonlóságot a mi riportunkkal. Az interjú, a tudósítás, a kommentár értelmezésében nincs, vagy alig van különbség, a riport azonban fejlődésében, változatainak létrejöttében sokkal inkább magán viseli azokat a társadalmi-politikai körülményeket, amelyek közt megjelent, azokat a szükségleteket, amelyek kielégítésének szándéka világra hozta és formálta. Megjegyezendő, hogy Magyarországon a riport az írók által is szívesen művelt műfaj volt, s ez a tény, illetve gyakorlat nemcsak a sajtóra, hanem az irodalomra is hatott. Nyilván hatott a fotográfiára is. Mégsem vehetjük át kész sablonokkal az írott sajtó műfaji meghatározásait, hiszen a „képnyelv” lényegesen különbözik a beszélt nyelvtől, ez is, az is más eszközöket, és leírásokat tartalmaz. Nekem legjobban egy harmadik megközelítés tetszik, mi szerint a riport dinamikus emberábrázolás.

Peti Péter tájékoztat a további programokról (Eifert János felvétele) Riportfotó, sajtófotó előadás (Peti Péter felvétele)

A riportfotó hitelét éppen a fénykép igazmondása adja

Elméleti síkon bárhogy is fogalmazunk, bármelyik magasságra, polcra helyezzük a fotóriport műfaját, tényként állapíthatjuk meg, hogy művelői közül a fotóművészet legmeghatározóbb, legnagyszerűbb és legismertebb alakjait tartjuk számon világszerte.

Munkájuk – a fotóriporter munkája – állandó szellemi és technikai készenlétet igényel. Ott kell lenni időben, ahol valami történik. Az események megörökítésénél nem lehet hazudni. Montázsnak, utólagos manipulálásnak helye nincs. Bármiféle utólagos beavatkozás, technikai trükk hiteltelenséget jelent. A riportfotó hitelét éppen a fénykép igazmondása adja.

1980.03-Natural-History

A riport egy jelenség vizuális értelmezése, és értelmezni csak azt tudjuk, amit valamilyen szinten magunk is értünk. Ezért kell a riportra tudatosan felkészülni. Tájékozódni, hozzáolvasni, rákérdezni és szervezni a megvalósítás érdekében. Kit hol találunk meg, ki milyen helyszínek érhető el? Van, amikor engedélyek beszerzése szükséges, hogy egy területre beléphessünk, hogy embereket fényképezhessünk. Munkánk során számos akadály adódhat, azonban a felkészült fotográfus a váratlan eseményeket, a különleges világítást, a nem várt meteorológiai viszonyokat is kezelni tudja. A következetességre, állhatatosságra, koncepciózus gondolkodásmódra a riportkészítés közben is szükség van, még akkor is, ha az előre ki nem számítható körülmények, pillanatok lehetnek a leghitelesebbek.

A lefényképezett emberektől minden esetben szerezzük meg a megjelenéshez való hozzájárulásukat, és ezt legjobb, ha írásban tesszük.