Az Ohridi tó a Balkán félsziget déli részén, északon Szerbiával, délen Görögországgal, keleten Bulgáriával, és nyugaton Albániával határos Macedónia délnyugati sarkában, Albániához és Görögországhoz közel helyezkedik el. A közelmúlt polgárháborús eseményei ellenére mindenütt jó a közbiztonság. Skopje felől érkezve, Strugánál érjük el a tavat. Struga a második legnagyobb tóparti város, itt indul útjára a Fekete-Drin, s itt ágazik el az Albánia felé vezető út is. Nem véletlen, hogy a város már régóta fontos kereskedelmi csomópont. Ma elsősorban a nyárvégi költőtalálkozóiról híres, valamint a városközeli, 15. századi Szent Bogorodica barlangtemplomról. Az Ohridi-tó feleakkora, mint a Balaton, de legnagyobb mélysége megközelíti a 300 métert, s ezzel Európa legmélyebb tava. A tó 700 méteres magasságban, hegyektől körbevett tektonikus medencében fekszik, s a világ legöregebb tavai között tartják számon. Mindezeknek köszönhetően különleges ökoszisztémával rendelkezik, nem véletlen, hogy az Unesco is felvette a világörökségek közé. Az itt élő állatfajok négyötöde csak itt él, számos endemikus faja közül a leghíresebb az ohridi lazac, de több tucat alacsonyabb rendű endemikus állatforma is él a vízben.
A mai nap fénypontja Radozda, a Szent Mihály arkangyal sziklatemplom volt, amelynek néhány freskója a XIII. századból való. A kulcsot a faluszéli Dvá Biseri (Két Gyöngy) fogadóból kértük el, ahol a végén pompás vacsora várt bennünket, és a híres ohridi lazacot tálalták fel. Hozzá egy tikvesi száraz, fehér bor, a Belan passzolt…