Előadásom a táncfényképezésről a “Haladó kortárs művészfotó” tanfolyam hallgatóinak, Budapest, 2014. február 19.  18:00-21:30

A tánc egy művészeti ág, amely a test – jellemzően ritmikus, zenére történő – mozgásával fejez ki érzelmeket, épít társadalmi kapcsolatokat, de spirituális tartalommal is bírhat.

A tánc az emberek közötti nonverbális kommunikáció eszközének is tekinthető, de a szót állatok vonatkozásában is használják (pl. méhtánc és remegőtánc a méheknél, vagy párzási tánc más állatoknál). A sportok közül a torna, műkorcsolya és jégtánc, illetve a szinkronúszás tartalmaz táncelemeket, míg a harcművészetek formagyakorlatait gyakran hasonlítják táncokhoz. A nyelv gyakran élettelen tárgyak mozgását is táncként írja le.

Annak meghatározása, hogy mi minősül táncnak, nagyban függ társadalmi, kulturális, esztétikai, művészi és erkölcsi szempontoktól; a funkcionális mozgásoktól (pl. néptánc) a baletthez hasonló virtuóz technikákig. A tánc célja lehet minél több ember részvétele, de vannak társasági táncok és közönség számára előadott táncok is. A tánc lehet ünnepélyes, versenyszerű vagy akár erotikus. A táncmozdulatok lehetnek közvetlen tartalom nélküliek (mint a balettben vagy az európai néptáncokban), de bírhatnak jelnyelvi vagy szimbolikus jelentéssel, mint számos ázsiai táncban. A tánc kifejezhet gondolatokat, érzelmeket, vagy elmondhat egy történetet is.

A táncnak számos stílusa alakult ki. A break tánc és a krumping a hiphop-kultúrához kötődik. Az afrikai táncok értelmező jellegűek. A balett, a keringő vagy a tangó klasszikus stílusoknak számítanak, míg más táncok a sztepptánc körébe tartoznak.

A táncok létrehozásának művészete a koreográfia.

Eifert János felvételei