Sport-, mozgás-, játék-fényképezés

Sport. Az első sportfotó-kiállítást, mint mindent a fotográfiában, először a franciák rendezték, még a múlt évszázad elején. Nagyszámú részvételt, óriási érdeklődést említ a krónika. A fotográfia egyik műfajában (még a természetfotót és az aktot is beleértve) sincs olyan tömeges érdeklődés és igény a fényképezésre, mint a sportban. A stadionokban, sportpályákon, csarnokokban ezrek és ezrek lesik a pillanatokat, hogy megörökítsék a küzdelem izgalmát, a vetélkedés kivételes pillanatait, és magát az eredményt. Atlétika, úszás, súlyemelés, maratoni futás, fallabda, kick-box, küzdősportok, teremfoci, extrém sportok… A sport, ha csak az utolsó másfél évszázadot nézzük, nagyot változott, de még nagyobbat a sportfényképezés technikája. Ne gondoljuk azonban, hogy az egyre jobb felszerelés, korszerű eszközök önmagukban elegendők a jó kép készítéséhez. Sportot fényképezni, nemcsak fotótechnika kérdése csupán.

Eakins kettősugrása (1885), Eadweard Muybridge lovainak vágtatása (1879), Holmbor fejest ugró lovasa (1905), Jacques-Henri Lartigue duplafedelű repülőgépének repülési kísérlete (1910), Munkácsi Márton kapusának vetődése (1926), Alexander Rodcsenko Toronyugrója (1936), – hogy csak néhányat említsek hirtelenjében az emlékezetes sportfotókból – a történelem pillanatait is őrzik. Említhetném a híres angol fotográfusoknak a „gentleman-sportok”, azaz a lovas-derbyk, evezős párviadalok, kupadöntők versenypályáin készült riportázsait, amelyek már nemcsak a sport, hanem a társadalmi események színhelyének is számítottak. Szinte minden riport azzal kezdődött, hogy ezen és ezen a sporteseményen megjelent a király, kíséretében a hercegekkel, itt van a miniszterelnök is… nagy ujjongás, néha fujolás, a tribünök igazi hangulata, az emberek azonban többet beszéltek a manchesteri középcsatár hátraollójáról, vagy Suzanne Lenglen kisasszony fonákjáról Wimbledonban, mint a felsorolt személyiségekről, vagy akár a font vagy gyapot világkereskedelmi pozíciójáról, amely éppen vészesen zuhan, a lappangó kormányválságról, a százezer bányász sztrájkjáról, a háború közeledtéről. De hát a sport már csak ilyen (illetve ilyen is volt, anno)…  (Részletek Eifert János KÉPÍRÁS – FOTÓAKADÉMIA c. könyvéből)

Az elméleti előadás oldásaként, mintegy reflex-vizsgálatként labdát dobunk fel a levegőbe, amit a rúd metszésében kell “lekapni”. Legtökéletesebben ez Briginek sikerült, de voltak akik csak centiméterekkel vétették el.

Eifert János felvételei