Pannonhalmi Zsuzsa Ferenczy Noémi díjas keramikus HORIZONT című kiállítása a Gorka Házban, 2014. április 12 – május 4.

Helyszín: Ferenczy Múzeum – Gorka Kerámia Kiállítása
Szabadiskola és Kutatási Központ (2621 Verőce, Szamos u. 22.)
A kiállítást megnyitotta: Dr. Kálnoki-Gyöngyössy Márton, egyetemi docens, múzeumigazgató
Fuvolán közreműködött: Bahil Dóra és Marschall Gréta, a verőcei általános iskola növendékei
A kiállítás megtekinthető: 2014. május 4-ig, hétfő kivételével naponta 9-17 óráig.

Eifert János felvételei

Angyalok a Duna felett…

Még mielőtt felnéznénk az égre, hogy a Duna horizontja felett repülő angyalokat keressük tekintetünkkel, javaslom, hogy inkább Pannonhalmi Zsuzsa keramikus angyalkáira pillantsunk, akik Verőcén, a Gorka Ház harmadik emeleti kiállítótermében egy posztamensen, samott-felhőcskén üldögélnek. Az ablakból gyönyörű kilátás nyílik a Duna-kanyar legszebb szakaszára, alattunk tekereg a folyó, titokzatos párába burkolózva. Itt belül kerámia-szobrok, tálak és faliképek, amelyek titokzatos szépségét olyan kézzelfogható anyagok, mint a porcelán, sziliciumkarbid, üveg, fém, kőzet és samott formázzák. Az anyag részecskéit a szellem kelti életre, a művész kezei között lélekkel és gondolattal töltődnek fel az elemek.

Honnét ez az anyagismeret? A holt anyag miként válik a gondolat hordozójává? Pannonhalmi Zsuzsa így válaszol: „Annak idején a szakgyakorlatot Vásárhelyen a Porcelángyárban töltöttem, ahol megtanulhattam a különböző anyagokat és technikákat kezelni. Egy keramikusnak jól kell ismernie és alkalmaznia ezeket, hiszen – mondok egy példát – a gyerekeknek tervezett csúszda, vagy a szökőkút bizonyos részei csak olasz technikával, terrazzóból készülhetnek. A kiállításomon látható „Fénytestek”, és a “Mindent átsző a természet” sorozatom éppen az átvilágíthatóság miatt csakis kísérleti transzparens porcelánból készülhettek, amiket 1400 º C-on égettem ki. A “Kell még egy angyal” I-II. anyaga porcelán, sziliciumkarbid, üveg, a „Gesztusok” sorozatom darabjaié pedig mintázott, festett samott. A „Kristály” porcelán kő, fém, kőzet, a „Falikép” és „Virág tál” darabjai 1300 º C-on kiégetett porcelán. A kívülálló számára a felsoroltak teljesen érdektelenek lehetnek, hiszen a művészetben nem az anyagok és technikák adják a lényeget. Tervezőként készítettem persze hétköznapi tárgyakat is, de általában a kerámia számomra a gondolatközlés eszköze. Nem véletlen, hogy példaképeim – többek között – az etruszkok, akik kerámia-szobraikban nemcsak a funkcionalitást, hanem a lelket, a transzcendenciát is megjelenítették.” (Eifert János)

Hogy megértsük művészetének lényegét, pillantsunk vissza pályája korábbi szakaszaira a Wikipédia segítségével:

Szakmai tanulmányait Mattioni Eszter, Kiss Roóz Ilona és Laborcz Ferenc irányítása alatt kezdte meg. A Magyar Iparművészeti Főiskolát végezte el 1974-ben, kerámia szakon, mestere Csekovszky Árpád volt.

A diploma után az Iparművészeti Vállalat Kerámiaüzemének tervezője lett. Kis szériás prototípusokat tervezett. Alkalma volt porcelán, félporcelán alapanyagra különböző agyagmázakat, új máz és alapanyag kísérleteket végezni és azt gyakorlatban alkalmazni. Tervei között készletek, tárgy-együttesek, növénytartók, építészeti burkolattervek szerepeltek. A feladatai közé tartozott a Török Pál utcai Művészeti Szakközépiskola esti tagozatán a kerámia szakos diákok tanítása.

1979-től péceli műtermében önállóan dolgozik. Két terület fontos számára: az építészethez kapcsolódó plasztikai munkák, önálló teret meghatározó szobrok, építmények, és a finom, nagyon könnyed porcelánok, használati tárgyak stb. A kerámiaművészeti alkotótelepek munkájában rendszeresen részt vesz, így Siklóson a Kerámia a kertben című programban vett részt, Kecskeméten a Nemzetközi Kerámia Stúdióban legalább 10 alkalommal dolgozott ösztöndíjasként. 1996-ban Hódmezővásárhelyen neki jutott az a feladat, hogy a Vásárhelyi Kerámia Szimpóziumot létrehozza. Hódmezővásárhelyen – ahol Közép-Európa legnagyobb kerámiaközpontja van – kiváló technológiai háttérrel 10 éve működik a szimpózium (200 művész, 17 országból). A vásárhelyi tapasztalat számára, mint művész számára nagyon jelentős, hiszen a programokban az aktív részvétel sok új információt, tudást jelent. Ez a technikai, régészeti, néprajzi, restaurátori, történelmi, művészettörténeti tudás beépül a művészeti munkájába, jelentősen gazdagítja azt. A 2005-ben a szimpózium megtartása mellett a 12 hónapon keresztül működő Hódmezővásárhelyi Kerámia Művésztelep, és a Művészeti és Oktatási Központ indult el.

A Ferenczy Noémi és Gádor-díjas keramikusművész, Magyarország Érdemes Művésze mostani kiállításával egy szeletet ad művészetéből, amelynek gazdagságát már korábbról ismerjük. Életművét azonban nemcsak a kiállított alkotásai, köztéri szobrai, megbízásai, hanem köztestületi tagságai, és az általa szervezett kiállítások – vagyis a közösségért történő önzetlen munkálkodása – teszik teljessé.

Az angyalok most a Duna felett repülnek…