Eifert diaporámái és fotográfiái

Dura.hu, 2007-09-16   http://www.dura.hu/system/printer.php?id=2604

A bibliai Bábel-tornyát idézi a Nemzeti Színház Zikkurat Galériája: kívül és belül csigalépcsőn lehet a tetejére feljutni. A csúcsról a főváros kitárulkozó panorámájában gyönyörködhetünk, a második esetben viszont elvarázsolódhatunk. A sejtelmes félhomályban ugyanis esőcseppek hullanak alá a csillagos mennyezetről, amelyek nagyot koppannak a pince medencéjének víztükrén. Ehhez a különleges környezethez válogatta össze Eifert János fotoművész non-stop vetítésű diaporámáit és falra függesztett óriásfotóit Képnovellák című kamaratárlatára, amelyet szeptember 30-áig láthat itt a közönség.

A bibliai Bábel-tornyát idézi a Nemzeti Színház Zikkurat Galériája: kívül és belül csigalépcsőn lehet a tetejére feljutni. A csúcsról a főváros kitárulkozó panorámájában gyönyörködhetünk, a második esetben viszont elvarázsolódhatunk. A sejtelmes félhomályban ugyanis esőcseppek hullanak alá a csillagos mennyezetről, amelyek nagyot koppannak a pince medencéjének víztükrén. Ehhez a különleges környezethez válogatta össze Eifert János fotóművész non-stop vetítésű diaporámáit és falra függesztett óriásfotóit Képnovellák című kamaratárlatára, amelyet szeptember 30-áig láthat itt a közönség.

A hatvanas éveiben járó fotográfus eredetileg hivatásos néptáncos volt és a Honvéd együttes külföldi turnéin kezdett el fényképezni, majd véglegesen pályát módosított. Azóta másfélszáznál több egyéni kiállítása volt itthon és külföldön valamint legalább ugyanennyi díjat, diplomát kapott művészi teljesítményeiért. A nyolcvanas évek derekától készít rendszeresen diaporámákat (vagyis tematikusan összefüggő diapozitívok kisebb-nagyobb sorozatát), fotóiból pedig „képnovelláknak” nevezett fotográfiai történeteket szerkeszt. Ezeket rendszeresen bemutatja az általa vezetett nemzetközi fotóművészeti alkotótáborokban is, itthon és a határokon túl egyaránt. Az atmoszférához remekül illik itt és most az 1991-es sebesvízi nyár fotográfiai terméséből például a Magdi a tóban című sorozat, a modell önfeledt lubickolásával, avagy a Tűztánc női kettőse, lobogó lángnyelvek között a szélben lebbenő hajkoronával. A következő évben a Furcsa pár férfi-női duója volt a főszereplő, olykor ruhátlanul a víz felszínén duplázódva, máskor titokzatosan közös lepelbe burkolózva. Fél évtizeddel később a miskolctapolcai barlangfürdő lett a helyszíne a férfi-hátaktokról készült ciklusának, a természet fantasztikus produkcióját jelentő mészkőképződmények mesebeli keretében. Az ezredfordulón a németországi Wagner-operakultusz legendás zarándokhelyén – Bayreuthban – szerveztek Body Art elnevezéssel nemzetközi workshopot, amelyre előadóként hívták meg Eifert Jánost. Az elméleti munka gyakorlati „mellékterméke” a Titkok barlangjának régi germán mondáktól ihletett, borzongatóan romantikus fotósorozata lett, mint valamiféle variációk női akt-trióra és égő gyertyákra, a sziklafal tátongó üregének hermetikusan zárt kőkapuja előtt. Az egymást folyamatosan követő és szervesen egymásba fonódó jelenetsorok végül úgy állnak össze vizuális „képnovellákká”, mint a korai francia tapiszériák figurális mustrasorai, egy-egy jelentős történelmi esemény megörökítésével a kései utódok számára. Úgy tűnik, Eifert János fotográfiai képzelőereje nem ismer korlátokat.

Forrás: Wagner István