ROCK FOREVER! Dr. Nagy Attila fotóművész kiállítása a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeumának Rondella Galériájában, 2014. június 20 – július 16.
A Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeumának Rondella Galériája bemutatja Dr. Nagy Attila fotóművész ”Rock Forever” című kiállítását.
Megnyitó: 2014 Június 20. Péntek 19.00 – Megnyitja: Eifert János fotóművész – Gitáron közreműködik: az egykori zenésztárs Madarász Gábor
Megtekinthető: 2014 Június 20 és Július 16 között. A Galéria nyitva tartása: K-V / 11.00-16.00 ( 2500 Esztergom, Szent István Tér 1.)
„Azt mondhatjuk, hogy a jazz a szabadság mércéje… És e zene annyira szabad, hogy sokak szerint ez az egyetlen tökéletes módja a szabadság kifejezésének.” – Duke Ellington
„A jazz az élet, az emberi élet dicsőítése. Az élet teljességét ünnepeli. Annak képtelenségét, esetlegességét, nagyszerűségét. Az értelmét. A benne rejlő szexualitást. A mélységet. És azzal foglalkozik, ami a lényege… a leglényege.” – Wynton Marsalis
„A jazz egy zenei stílus, amelyre jellemző a blue note-ok, szinkópák, szvingelés és párhuzamos ritmusok alkalmazása. A stílus legfontosabb jellegzetessége az improvizáció, az előadók sokszor rögtönzött szólót játszanak vagy válaszolgatnak egymás játékára.
Gyökerei a nyugat-afrikaiak kifejezésmódjában, az afro-amerikai zenei hagyományokban (például blues, ragtime) valamint az európai katonai zenekarok zenéjében találhatóak meg.” – Wikipedia
“Szóval, mi a jazz? A válasz Nagy Attila fényképeiben is megtalálható. Érzékenységgel, ráérzéssel, szenvedéllyel készült fotói technikai és esztétikai tökéletességgel jelennek meg előttünk. Szemmel látható, hogy nemcsak fotográfusként, hanem előadóművészként is közel került témájához. Hitelességét és őszinteségét éppen ezek garantálják. A tehetségét természetesen nem kezelhetjük mintegy mellékes körülményként, istenadta ajándékként: megdolgozott érte, tanulással és önképzéssel fejlesztve az adottságait. De nézzük képeit, és ne csak beszéljünk róla. Egy rögtönzött tárlatvezetésre invitálom Önöket, kérem tartsanak velem…” (Eifert János)