Photo: Lucien Hervé

Lucien Hervé életmű- és Rodolf Hervé (1957-2000) emlékkiállításának megnyitója a Tornyai János Múzeumban, Hódmezővásárhelyen, 2002. április 28-án.

Két csillag – Gyenge és erős fényben

„A fotográfus felfedezte, hogyan érhet el gyenge és erős megvilágítás erejével nagyobb hatásokat, mint azok a csillagképek, melyek a szemünket gyönyörködtetik.”

(Tristan Tzara: Fényképezés a visszájáról, 1992)

Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!

Nagy tisztelettel köszöntöm Önöket, akik Lucien és Rodolf Hervé kiállításának megnyitóján, itt a Tornyai János Múzeumban megjelentek.

A „gyenge és erős fényben”, amelyet a Fotóhónap 2002 szlogenjéül választottunk Tristan Tzara: Fényképezés a visszájáról, 1992-ben leírt soraiból való. A Magyar Fotóművészek Szövetsége idén negyedik alkalommal rendezi meg országos fotófesztiválját, amely 2002. április 26-ától május 31-éig tart, és amely a hazai fotográfia legnagyobb szabású eseménysorozatának számít.

A fotófesztivál kilencven kiállítást és rendezvényt jelent országszerte. Fotókiállítások láthatók a Magyar Nemzeti Galéria, Ludwig Múzeum, Vigadó Galéria, Magyar Fotográfusok Háza, Magyar Természettudományi Múzeum, Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Goethe Intézet, Francia Intézet, Trafó Kortárs Művészetek Háza és számos egyéb hazai kiállítóhely falain. A Fotóhónap 2002  fesztivál programjában a fotográfia szinte minden stílusa és minden korosztálya helyet kért és kapott. A történeti és életmű-kiállítások, szakmai műhelyek, alkotócsoportok elkötelezett „szándéknyilatkozatai”, a kurátorok által összeállított válogatások mellett látható építészeti fotókiállítás, természetfotós bemutatkozás, riport- és dokumentumfotográfiai tárlat, divatfotó és több táncfotó kiállítás. A Vigadó ad helyszínt a világ nagy képügynökségei vezetői budapesti találkozójának, a Trafó a képaukciónak, a Szombathelyi Képtár a kortárs litván fotográfiának. A Fotográfusok Házában pedig május 15-én izgalmas programokat felsorakoztató szakmai napon várják a hivatásos és amatőrfotósokat egyaránt. A sokszínűség nem a tarka összevisszaságot, hanem a szakma gazdagságát, a műfajok közötti átjárhatóság szellemi tapasztalatait bizonyítja. A kiállítások, konferenciák, szimpóziumok mellett idén két könyvet is megjelentetett a Fotóhónap 2002 kuratóriuma. Tíz magyar fotográfusnővel készült interjúkat tartalmaz Szarka Klára: Fotográfia nőnemben című kötete. A Profi vagy amatőr? tanulmánykötet a hazai fotográfiai életet élénken foglalkoztató kérdéskört vizsgálja.

Lucien és Rodolf Hervé, apa és fia életművének bemutatása a Fotóhónap legfontosabb kiállításai közé tartozik.

Le Corbusier fotográfusa

Lucien Hervé, eredeti nevén Elkán László, 1910-ben született Hódmezővásárhelyen. 1928-ban Budapesten érettségizett, majd Bécsben, a Technische Hochschulé-n tanult rajzolni. 1929-ben Párizsba emigrált, ahol azóta is él. Mozgalmas élete – kész regény – a XX. század egy emberre vetülő lenyomata. Álmai, boldog pillanatai közben volt része menekülésben, emigrációban, háborúban, hadifogságban, várfogságban és kalandos szökésben is. Volt banktisztviselő, alkalmi munkás, szabadúszó, szakszervezeti munkás, párttag, katona, hadifogoly, ellenálló. Mielőtt a fényképezést választotta volna hivatásul, festett, jelmezeket és díszleteket tervezett. Fotográfusi pályáját 1938-ban fotóriporterként kezdte, a Marianne Magazine-nál. 1959-ben megismerkedik Le Corbusier-vel, akinek barátja és fényképésze lesz. Alvar Aaltotól kezdve Kenzo Tangeig szinte minden jelentős modernista építésztől kapott megbízásokat és fényképezte munkáikat. Negyven építészeti folyóirat közölte munkáit, számtalan publikációja, kiállítása járta be a világot New Yorktól Tokióig, Baseltől Firenzéig. Nevét a világhírre szert tett magyar származású Brassaï, Capa, Kertész, Moholy-Nagy, Kepes között említik. Bár kétségtelen, hogy sokan úgy ismerik, mint aki az architektúra fényképezését művészi rangra emelte, mégsem lenne helyes őt ebbe a skatulyába elhelyezni. Fotóművészeti tevékenységének műfaji skálája rendkívül széles, portréi, zsánerképei, csendéletei valamint a természetről és a véletlen jelenségekről készült képei ugyanúgy magukon viselik látásmódjának karakterét, mint építészeti tárgyú alkotásai.

Photos: Lucien Hervé

Noha pályáját fotóriporterként kezdte, kezdettől fogva elvetette az „anektodizmust”, kerülte a történetek elbeszélését. Témáit időtlenné és általános érvényűvé alakítja képein, gondolatsort indít el bennünk. A fekete-fehér fényképezés mestere, a képszerkesztésben sajátos dramaturgiája jellemzi képeit. A geometriai formák, a minimalizmus, az absztrakció érzelgősség nélkül erősítik az érzelmi tartalom intenzitását. A dolgok alakváltozása, metamorfózisa kamerája nyomán nemcsak az épületekre vonatkozik. Batár Attila, munkásságának elmélyült tanulmányozója így jellemzi a fotóművész munkamódszerét: „Hervé átalakítja a látható világot, legyen szó akár épületről, akár emberi arcról, alakról, tájról vagy eleven jelenségről, bármiről, ami a lencséje elé kerül. Módszere sohasem leíró, szigorúan csak az általa lényegesnek tartott elemekre koncentrál. Kitartóan keresi a tárgy uralkodó, beszédes jegyeit, a látvány egészéből éles szemmel és kétely nélkül választja ki a számára legmegfelelőbb részleteket. Rendkívül tömören, határozottan és keményen fogalmaz, a kontraszt az, ami alkotásaiban elsődleges és meghatározó.”

Egy ember, aki míg élt festett, írt, zenélt és fényképezett

Rodolf Hervé magyar származású képzőművész és fotográfus 1957. május 2-án született Párizsban. Egészen fiatalon kezdett fotózni, és még csak tizenkilenc éves volt, amikor első jelentős kiállítására sor került: 1976-ban a párizsi Olympic-Entrepôt-ban Frédéric Mitterand rendezett tárlatot absztrakt fotóiból. Tanulmányai befejezése után egy nyomdába került, 1975-től pedig a Le Carré Bleu című nemzetközi építészeti folyóiratnál, majd azt követően több más lapnál is dolgozott képszerkesztőként. 1989-ben, az Eiffel-torony megépítésének századik évfordulóján, portfoliót jelentettek meg az építményről készült fotósorozatából. 1990-ben Budapesten telepedett le, ahol még ugyanabban az évben sikeres egyéni kiállításon mutatkozott be a budapesti Vasarely Muzeumban. Tehetsége, a szürrealistákhoz közelálló gondolkodás -és látásmódja, gazdag képzelőereje és lázadó természete rövid idő alatt a magyar underground egyik meghatározó alakjává tette. Emlékezetes esemény volt az 1990-ben a “Tilos az Á”-ban a francia Résonances-csoporttal előadott performansza, az 1993-ban ugyanott rendezett “Virágvasárnap” című zene-performansz és a “Dobszerda”. 1991-ben részt vett a későbbi “Trafóház” elfoglalásában. Alapító tagja volt a “Nulladik kilométer” akció csoportnak. Sokoldalú művész volt, aki a vizuális művészetek szinte valamennyi ágában (foto, videófilm, kollázs, festészet, elektrografika ) figyelemre méltó alkotásokat hozott létre. Dokumentum értékű videófilmjei, mint a 6-os villamos éjjel (csoport-munka), a budapesti Fő téri Agóra Fesztivál ’92 vagy a “Zanzibár”-ban tartott Király Tamás Birthday Party, mindenek előtt egyéni látásmóddal létrehozott, saját korát nyers őszinteséggel, egyúttal megindító emberi érzékenységgel tükröző művek. Már a kilencvenes évek legelején foglalkoztatta a számítógép és a videó együttes felhasználhatóságának problémája. Az e téren folytatott kísérletei ugyancsak figyelemre méltó alkotásokat eredményeztek. Grafikai munkássága is jelentős, számos plakát (Burle Marx párizsi kiállítása, Nemzetközi Mail Art budapesti kiállítása a Kassák Múzeumban, Tilos Rádió) és kazetta borító tervezése fűződik nevéhez. 1993-ban dr. Beke László előszavával, elektrografikáival illusztrált naptár készült. Számos folyóiratban (Árnyékkötők, Laza lapok, Magyar Műhely, Fotó, Fotóművészet, Nagyvilág) jelentek meg fotói, írásai. Művészi tevékenysége a zenére is kiterjedt, alkalmanként etno-, rock-, jazz-együttesekkel  játszott együtt. Alkotói pályáját – hosszantartó betegsége után – 2000. október 13-án Párizsban bekövetkezett halála derékba törte.

Photos: Rodolf Hervé

Összegzés

Amint említettem bevezetőm elején, Lucien és Rodolf Hervé, apa és fia életművének bemutatása a Fotóhónap legfontosabb kiállításai közé tartozik. Miért? Más-más értékkel ugyan, de munkásságuk meghatározó nemcsak a hazai fotográfia történetében, hanem nemzetközi viszonylatban is. Mérték, mérce lehet a kortárs fotográfusok számára, megismerésre érdemes – rossz hasonlattal: „kötelező olvasmány” – a laikus közönség számára. A két fotográfus művei két különböző világot idéznek: Lucien-nél a lezárt múltat, a befejezett életművet, Rodolfnál a nyitvahagyott jövőt, a folytatásra ösztönző előretekintést. Mégis a két világ összetartozik, egymást teszik teljessé, noha a kort idéző formajegyeket, alkotói szándékokat tekintve eltérnek egymástól.

Ismerjük meg műveiket, és ha már ismerjük, találkozzunk velük újra, meg újra.

Ezt a találkozást segítette Lucien Hervé és felesége, akik a műveket rendelkezésre bocsájtották, a Párizsi Magyar Intézet, amely a szállításról gondoskodott, és a Tornyai János Múzeum, amely ismét rangos kiállítással vett részt a Fotóhónap programjában. Köszönet érte.

A kiállítást megnyitom.

Eifert János

Elhangzott a kiállítás megnyitóján, Hódmezővásárhelyen, a Tornyai János Múzeumban, 2002. április 28-án.