A Magyar Fotóművészek Szövetsége tisztújító közgyűlése az Országos Szécsényi Könyvtár dísztermében, Budapest, 2014. január 24.
Az estig tartó, vitákkal és indulatos felszólalásokkal “színezett” közgyűlésen a tagság szavazatai alapján az MFSZ új elnöke Mucsy Szilvia. Az Elnökség tagjai: Baki Péter, Bánkuti András, Féner Tamás, Kiss-Kuntler Árpád, Uhl Gabriella, Urbán Ádám.
A tízórás, vitákkal és indulatos felszólalásokkal “színezett” tisztújító közgyűlés – a leadott szavazatok alapján – Mucsy Szilviát választotta meg az MFSZ új elnökévé. Az Elnökség tagjai: Baki Péter, Bánkuti András, Féner Tamás, Kiss-Kuntler Árpád, Uhl Gabriella, Urbán Ádám.
Az elhúzódó procedúra során – ízlésem és erkölcsi megítélésem szerint – szégyellnivaló megnyilatkozásokkal, megszólalásokkal és reagálásokkal találkoztam. Zavart például az, hogy a leköszönő elnök, Szamódy Zsolt újra jelöltette magát. 12 év után, szerintem minden jóérzésű embernek át kellene adni a hatalmat. Obama elnök (más minőség! összehasonlíthahatlan persze) sem jelölteti magát a következő választásokon. Nem is jelöltethetné, hiszen ezt a törvény sem engedi meg. A Magyar Fotóművészek Szövetsége alapszabályában korábban és a most újonnan elfogadottban szerepelt/szerepel, hogy az elnök személyét harmadszor már nem lehet megválasztani. Nem is értem, hogy jutott eszébe újra indulni az elnöki posztért? A hazai fotóművészet, és az azt képviselő Magyar Fotóművészek Szövetsége erősen megroppant tekintéllyel került szinte az utolsó helyre, a többi művészeti ág viszonylatában. Annyi buta döntéssel, ízléstelen és erkölcstelen hozzáállással, tehetetlenséggel és korrupt elfogultsággal – vélhetően – egyik más szövetségnél sem találkozni. Természetesen lehetnek sokan, akik véleményemmel nem értenek egyet. Ők is értsék meg, ezeket nem elfogultságból, hanem tapasztalatból és egy kicsit nagyobb rálátásból ítélem meg: soha a magyar fotóművészet ennyire rossz helyzetben nem volt. A fotóművészek, fotóriporterek, fényképészek – bárhogy nevezzük is magukat – ilyen kilátástalan helyzetben, mint most még a legnehezebb történelmi helyzetekben sem voltak Vannak persze kivételek, gondolom, az a sok tehetségtelen, vagy nem igazán kvalitásos figura, akik élvezik a mai politikai helyzetből “kiszedhető” előnyöket, bizonyára nem értenek egyet velem. De kérdem én? Az elnöki beszámolóban, vagy a felszólalásokban hallottunk valamit a minket érintő leglényegesebb problémákról? A Fotográfiai Múzeumon helyzetén kívül (Baki Péter okosan és elegánsan válaszolt a felolvasott Szebeni-levélre) kaptunk őszinte helyzetértékelést más fontos területekről? Vélte valaki hallani, hogy kollégáink közül – ráadásul a legtehetségesebbek közé tartozók – a létminimum alatt élnek? Napi gondjaik vannak, és nemhogy az alkotói munkához szükséges eszközöket és anyagokat nem képesek megvásárolniuk, hanem a napi élet, pl. a csekkek befizetése, a kenyérre való is gondot jelent nekik? Az MMA tagjai tisztességes apanázst kapnak havonta, és más támogatási lehetőség is nyitott számukra. Hallott valaki a beszámolókban akár egy félmondatot is arról, hogy a Magyar Művészeti Akadémia tagjai, a fotóművészek hogyan kerülnek oda, hogyan választódnak ki? Egyébként is: akik elismerést, kitüntetést, támogatást kaptak ettől a politikai rendszertől, vajon minden esetben megérdemelten kapták? Ez nem csak a mi területünkről szól, hanem más művészeti ágakról is: látjuk, egy részük máris felejthető, szinte műveiket sem tudjuk felidézni, nemhogy a hazai és nemzetközi művészeti közegben a műveik, munkásságuk alapján szerezett rangjukat, elismerésüket. Életmű-díjat adni olyan kollégáknak, akiknek sem számításba jöhető életművük, sem elismerésre méltó munkásságuk nincs? Nem restellték átvenni a díjakat? Kiállításokat szervezni zárt körben, komoly támogatással segítve, a részvételre való jelentkezés, a megmérettetés lehetősége nélkül? Embereket lejáratni, mert éppen nem szeretjük őket? Úgy ítélni, dönteni, javasolni anélkül, hogy elfogadható ismeretekkel, tudással, tapasztalattal és tisztességgel rendelkeznének? Jelentkezzen az, akinek a tevékenységére, munkásságára és emberségére bárki a hatalomban levők közül odafigyelt. Hogy megismerje, összehasonlítsa és elismerje értékeit? Ha már egy tisztújító közgyűlés zajlik, hogyan fordulhat elő, hogy egyes művészek a politikai gyakorlatból átvett, tisztességtelen lejárató eszközöket (pl. karaktergyilkosság) megengedjenek maguknak? Hogy merészelt Katkó Tamás egy olyan levelet közreadni, ami abban a pillanatba nem megvitatásra, hanem lejáratásra volt alkalmas? Hiszen tudjuk – személy szerint ismereteim alapján én is tudnék – ilyen levelet, vagy információt bevetni. Hogyan lehet egy felvetéssel – Szebeni András levelének a felolvasásával – lefárasztani és tönkre vágni a közgyűlést, hiszen mire a napirend elfogadására sor került, több mint három óra telt el. Nem beszélve a választásról! Mire sor került a tisztújító közgyűlés ezen legfontosabb feladatára, a tagság meghatározó része – főleg a vidékiek és az idősebbek – már elment? De ha már a szavazás, és a szavazatszámlálás felelősen megtörtént, és a levezető elnök hivatalosan kihirdette azt, hogyan lehet újabb trükköket bevetni, hogy annak eredménye kétségbevonható legyen? Még egyszer kérdezem: miért kell a hatalomhoz ennyire ragaszkodni? A körülöttem ülők dörmögték a fülembe, hogy “Miből gondoljátok Ti, a hatalom korábbi birtoklói, hogy ha újraválasztás történne, maradnátok? Nem érezitek, hogy a levegőben lóg a kimondatlan ítélet: Takarodjatok! A szemetet majd eltakarítjuk utánatok…” Vitatkozhatunk ezen, hogy túlzás talán, de tény, hogy izzott a hangulat.
A tagság egy része újraválasztást követel. Azt mondom én is: legyen! Egy tisztázott helyzet segíthetné az új elnök és elnökség munkáját, és nagyobb támogatással bírna.
Akik abban reménykednek, hogy egy újraválasztás a régiek hatalmát erősítené, azok tévednek. Ha megtörténik, meglátják majd, hogy nem egy szavazaton múlik a végeredmény.
Ennyi elpazarolt év után, megérdemelnénk egy szebb jövőt. Lózungnak tűnik talán, de higgyétek el, tényleg jobbat érdemlünk. (Eifert János)
Herbst Rudolf és Eifert János felvételei
Az elnökválasztás eredményének kihirdetésekor (Herbst Rudolf felvétele)