Magyar Nemzet, 2002. szeptember 24., kedd

http://archivum.magyarhirlap.hu/kultura/fotoarveres_talanyos_arakkal.html#sthash.osuEGiL3.dpuf

Fotóárverés talányos árakkal

Néhány ismerős arc a Marriott báltermében, a közönség soraiban: Straub Elek, a Matáv vezérigazgatója, Demszky Gábor úgy is mint fényképező főpolgármester vagy Presser Gábor zenész. A főszerep ezúttal a fényképeké volt. Korniss Péter fotójáért 360 ezer forintot is megadtak, sok kép viszont a valós ár alatt vagy éppenséggel irreálisan drágán talált gazdára. A szakma kicsit értetlenül, de bizakodóan távozott az aukcióról.

Korniss Péter 1974-ben készült Szénaforgatás című alkotása kelt el a legmagasabb áron, 360 ezer forintértIgazi, bár sok kérdőjelet hagyó siker volt a Mai Manó Ház első fotóárverése. Több száz érdeklődő gyűlt össze a Marriott elegáns báltermében, elkelt mind a kilencvenhat felajánlott műalkotás. Kellemes légkör, profi szervezés, vérbeli aukcióvezető. A megmérettetést vállaló művészek többsége, a szervezők és a fényképművészet önzetlen barátai bizakodó hangulatban távoztak. Talán, ha, mégis, esetleg minden jól megy, sóhajtották a legtöbben, előbb-utóbb divattá válik nálunk is a művészi fotó gyűjtése. A feltételes mód főleg amiatt indokolt, mert ez az árverés csak szimulálta az igazi piaci viszonyokat. A képek ára nem a művészeket vagy örököseiket illette, hanem – nagyon helyesen – a Magyar Fotográfusok Házát, lévén jótékonysági eseményről szó. A hazai fényképészet üzleti részét reprezentáló VIP-vendégek kötelességüknek érezték, hogy komoly összegeket költsenek el. Ráadásul a szakma tehetősebb művelői maguk is vásárlóként jelentkeztek, és “megmentettek” nem egy kikiáltási áron vagy ahhoz közeli összegen megrekedt művet a bántó alulértékeléstől. A legtöbb diskurzus azóta is a vételárakról folyik. Az egyik legkevésbé érthető csúcsot Mai Manó udvari fényképész képei produkálták, ezek minden jobb régiségkereskedésben pár száz forintért kaphatók (a mester műterméből tízezrével kerültek ki a fotók, nagyon sok a mai napig jó állapotban megmaradt), az árverésen volt olyan, amelyik 180 ezer forintért talált gazdára. Némelyek vészes tájékozatlanságra, mások karitatív szándékra gyanakodtak. Hasonló kételyek gyötörték a hozzáértőket a digitális nyomatok felszökő árait látva, sokan azt is furcsállták, hogyan fogadhattak el a szervezők műanyag papírra nagyított alkotást, ami a nemzetközi gyakorlatban nehezen elképzelhető. Saját áraikhoz képest nagyon gyengén szerepeltek azok a kevesek, akik külföldön is adnak el fotókat. Úgy látszott, hogy a VIP-közönséget nem befolyásolta pozitívan a kis szériaszám vagy az egyedi technika sem. Annál inkább a név: a szakma nagy öregjei, tekintélyei szinte kivétel nélkül jól szerepeltek. Az egyetlen fotós Kossuth-díjas, Korniss Péter állította be a csúcsot, Szénaforgatás című képe 360 ezer forintért kelt el. Baricz Katalin izgalmas portréja 220 ezret ért, de ezen nem sokan csodálkoztak: Baricz mindig jól szerepel. Magas áron, 180 ezer forinton ütötték le többek között Eifert János egyik New York-i képét, Horváth Péter digitális montázsát (180 ezer), Inkey Tibor szép zsánerfelvételét is (160 ezer) vagy Keleti Éva Extázisát (110 ezer). A középnemzedékhez tartozó Szabóky Zsolt 100 ezret, Szamódy Zsolt és Walter Péter 90–90 ezret ért meg most a licitálóknak. Legközelebb, talán, esetleg, remélhetőleg még többen még többért vásárolnak majd. Jó szerzők és szép képek bőven vannak még.