János Eifert - Photographer

51. Képíró-képolvasó hétvége – Eifert Jánossal. Terasz.hu és Promenad.hu, 2015. március 10-11.

2015.03.09.-Promenád.hu_51.-Képíró-képolvasó-hétvége 2015.03.11.-Terasz.hu-51.-Képíró-képolvasó-hétvége

PROMENAD.HU | 2015.03.09. | http://promenad.hu/cikk/51-kepiro-kepolvaso-hetvege-eifert-janossal-151935

51. Képíró-képolvasó hétvége – Eifert Jánossal

Tízenöt évvel ezelőtt, 2005-ben a budapesti Mai Manó Házban is elindult az a múzeumkommunikációs program, amelyen a résztvevők nemcsak a történeti és kortárs fotóművészettel találkozhatnak, ismerkedhetnek meg elmélyültebben, hanem az így megszerzett tudás ismeretében saját alkotásokat is létrehozhatnak. A beszélgetés mellett különféle vizuális technikákat, módszereket sajátíthatnak el, így közelebb kerülhetnek a kiállított művekhez, a művészek elképzeléséhez, gondolatmenetéhez. Nyitottabbá, fogékonyabbá válnak a képzőművészetekre, ez azért is igen lényeges, mert iskolai keretek között – elsősorban időhiány miatt – nem sok hangsúlyt fektetnek a jelenkor vizuális művészetére. Magyarországon ma a legtöbb család használ fényképezőgépet, viszont a képkészítéshez szükséges technikai és elméleti ismeretekkel nem rendelkezik. A fotográfiával való foglalkozásokat azért tartjuk fontosnak, mert az iskolákban a szavakat megtanuljuk olvasni, de a képeket nem. Programjainkkal magabiztossá szeretnénk tenni a képek komponálását és egyúttal biztosítani a tudatos viszonyulást a fotográfiakészítéshez.

2015. március 7-8-án, a Magyar Fotográfusok Háza 51. Képíró-képolvasó hétvégéjén a workshop résztvevőit Eifert János kalauzolta el a tánc- és mozgásfényképezés valamint az aktfotózás világába. A Képíró-képolvasó hétvége programjában, Eifert János workshopján az emberi test került a figyelem fénykörébe. Az akt-, a tánc-, és mozgás-ábrázolás, mint fényképezési témáink szinte összeölelkezve, szétválaszthatatlan egységben jelentek meg a résztvevők számára, sok-sok lehetőséget adva a kedvenc fotóművészeti műfajok elméleti és gyakorlati megközelítésére. Ez azt jelentette, hogy a gazdagon illusztrált fotótörténeti-, esztétikai- és technikai előadás csupán kedvcsináló indítást adott a közreműködő táncos, tornász és aktmodell fényképezéséhez. Befejezésképpen a közös munka során készített felvételek kiértékelésére került sor.

A workshop során nemcsak a Napfényműterem adta természetes fényt, hanem – a TRIPONT Foto és Video Kft. támogató közreműködésével – a legkorszerűbb világítástechnikát is használtuk, valamint belekóstoltunk a PhaseOne digitális hátfal működésébe is.

2015. március 7. szombat, 11:00-17:00

A mozgás-, mozdulat és táncfényképezés

Eifert János bevezető előadása – gazdag képanyaggal, fotótörténeti példákkal illusztrálva – a mozgás-, mozdulat és táncfényképezésről szólt, és annak gyakorlatát készítette elő: „Ha van illanó anyaga a művészeteknek, akkor a tánc valóban az. A táncelőadás varázsa, amelyben a koreográfia szépsége, a táncos szuggesztív egyénisége, a mozgás virtuozitása a zenével, díszlettel és jelmezzel együtt jelenik meg, a függöny legördülése után már csak elhalványuló emlékeinkben él tovább, majd kifakulva kihullik onnan is. A jó fényképpel azonban megőrizhető az élményt. Táncot fényképezhetünk próbateremben, színpadon, szabadtéri előadás közben, mulatságok, esküvők, folklórbemutatók helyszínein, műteremben, szabadban, sorolhatnám még a legkülönbözőbb helyszíneket, amelyeknek fényviszonyai egymástól homlok egyenesen különbözhetnek. Most a Mai Manó Ház Napfényműtermében tanulmányozzuk lehetőségeinket, Stupek Míra és Farkas Gergő Dávid táncművészek, valamint Brutóczki Csilla sportoló közreműködésével. És közben rájövünk, hogy a tánc, a mozgás fényképezése nemcsak a technikai és esztétikai eszközök „ügyes” használatát, hanem a lélek megközelítését, az ember fizikai-pszichikai állapotának ábrázolását is jelenti.”

2015. március 8. vasárnap, 11:00-17:00

Aktfényképezés

Eifert János bevezető előadása számos fotótörténeti példát idéz, ám témáját nemcsak esztétikai és technikai, hanem elméleti és filozófiai megközelítésből bontja ki:

„Az aktfotográfia nemcsak “megfogható” testábrázolás, hanem költészet és álom: az ösztönök, a vágyak, a látomások világa. A fényképezésnek ez a területe, amelyben a művészet, az erotika és a pornográfia szálai finoman egybefonódnak, tág lehetőséget ad tehetségünk, ízlésünk, mesterségbeli tudásunk bizonyítására. Gyakorlása során olyan készségek, képességek fejleszthetők, amelyek a fotóművészet más műfajaiban is kamatoztathatók.

Az emberi test művészi ábrázolása, az aktfotográfia – megszületése óta – kedvelt és népszerű műfaj. Egy 1859-ben rendezett párizsi tárlaton – ahol a fotográfia történetében először a fényképezők önálló szekciókban mutatták be alkotásaikat – 148 kiállító fotói között 1295 akt szerepelt. Amatőr kiállítások is tele vannak pakolva mezítelen lányok képeivel, de úgy tűnik sok esetben, hogy a közkedveltség nem állt egyenes arányban a minőséggel. Miért is? Technikai szempontból – egy-két esettől eltekintve – nem lehetett kifogásunk, viszont számos kép esetében felmerült a kérdés: vajon a csinos lányok ruhátlan fényképezése maga az aktfotográfia? A meztelenség és az akt (angolul: naked és a nude) látszólag ugyanazt a látványt jelenti, mégis lényeges a különbség. Meztelenül lenni azt jelenti, hogy meg vagyunk fosztva ruházatunktól, és a szó valamelyest magába foglalja azt a zavart, amelyet többnyire ilyenkor szoktunk érezni. Az akt szónak ellenben nincs kényelmetlen mellékzöngéje. A meztelenségre való reagálás kor, felfogás, társadalmi szokások függvénye (korunkra éppen a nagyobb szabadság, olykor szabadosság jellemző), az akt pedig művészettörténeti kategória. Akkor hát miért nem élünk avval a lehetőséggel, amelyet a művészi szabadság megenged? Miért ábrázoljuk még mindig úgy az emberi testet, mint évtizedekkel, évszázadokkal korábban? Miért keressük még mindig az emberi test szépségét hamis esztétizáló, idealizált formákban? Miért ne fejezhetné ki az általunk készített akt azt a kort, amelyben készült?”

A kérdésre, hogy megtanulható-e az aktfényképezés, akár egy ilyen workshop keretén belül is, Eifert János így válaszolt: „Bár évtizedek óta tanulom és tanítom, olykor kézzel fogható eredménnyel, mégsem vágom rá könnyedén az igent. A tapasztalat mondatja velem: a mesterség-művészet eszközeinek birtoklása mellett – hogy minőséget hozzunk létre – még az isteni szikra is szükséges. De a szabályokat, – amelyek persze felrúghatók – meg kell ismerni. Müller Fanny aktmodell közreműködésével most éppen a legfontosabbakat fogjuk gyakorolni: a modell mozgatása és beállítása; a test világítása természetes vagy mesterséges fény segítségével; hátterek és kellékek; a mozgás, a tér és idő szerepe; jel, jelkép, szimbólum; technika és esztétika; forma és kompozíció, stb.”

Baki László,

a Magyar Fotográfusok Háza

Pécsi József Fotográfiai Szakkönyvtárának vezetője

Fotók: Cseres-Gergely Zsombor, Füle Tamás, Peti Péter, Markó Richárd és Eifert János felvételei