Táncfényképezés és születésnapi köszöntés a SideLight Photo Studióban – Budapest, 2015. május 8.

Olasz Ági, Laki Zoltán, Kőműves Kata és Eifert János felvételei

Laki Zoltán, Rostás János, Eifert János, Tóth Brigitta, Csörögi Dóra, Papp László, Kézdi Márk, Bakcsáné Olasz Ágnes , Orbán Andrea, Csörögi Márk és mások (Kőműves Kata felvétele)

Hódmezővásárhelyen, 1943 május nyolcadikán születtem, és „munkával” ünnepeltem saját születésnapomat. Éppen a táncfényképezésről tartottam elméleti előadást és gyakorlati bemutatót, amelynek befejeztével tanítványaim egy Canon EOS fényképezőgépről mintázott tortával és pezsgővel köszöntöttek.

Nem mondom, özönlöttek a köszöntők személyesen, postán, e-mailen és a Facebook idővonalán is, de ez a nem várt ünneplés a SideLight Fotóstúdióban különösen meghatott. Mindenki tudja: életemet – legalább is szakmai-művészi szempontból – a tánc- és a fotóművészet összeforrottsága jellemzi.

A táncfényképezésről szóló előadásaimon szinte minden alkalommal elmondom: „A jó táncfotó nemcsak esztétikai és technikai szempontból tökéletes, kell, hogy gondolatokat és érzelmeket – a tánc lényegét – közvetítse, méghozzá lehengerlő erővel, élményszerűen. Hogy ez sikerüljön, belülről kell ismerni a táncot, benne vagy vele élni, együtt lélegezni. Hiszen a tánc nemcsak egy művészeti ág, amely a test – jellemzően ritmikus, zenére történő – mozgásával fejez ki érzelmeket, épít társadalmi kapcsolatokat, de spirituális tartalommal is bírhat. A tánc persze lehet ünnepélyes, versenyszerű vagy akár erotikus, tehát sokféle. A táncmozdulatok lehetnek közvetlen tartalom nélküliek (mint a balettben vagy az európai néptáncokban), de bírhatnak jelnyelvi vagy szimbolikus jelentéssel, mint számos ázsiai táncban. A tánc kifejezhet gondolatokat, érzelmeket, vagy elmondhat egy történetet is. Ezek között eligazodni, a legfontosabbakat észrevenni kell bizonyos műveltség, vagy inkább szakmai jártasság. Tudnunk kell, hogy mit, miért fényképezünk? A fotóművészet nemcsak a pillanat művészete, hanem a gondolkodásé is. Az ösztönösség és a tudatosság, az intuíció és a kreativitás együtt kell, hogy megjelenjen munka közben.

Lukianos írta: „… a világmindenség keletkezésekor született meg a tánc is, mint az ősi SZERELEM kísérő tüneménye.” Ha a kozmikus ritmusra, a Nap, a Föld és a többi bolygó összehangolt ritmikus „körtáncára”, a légzés és a szívverés 1:4 arányszámára gondolunk, amely a legegyszerűbb táncgyakorlattól a legösszetettebb színpadi bravúrig meghatározóan jelen van a táncban, akkor ez pontos megállapítás. De a lényeg ennél jóval több, hiszen a tánc nemcsak utánozza a valóságot, hanem maga is eleven valóság, ahogy Noverre mondta a XVIII. században: TERMÉSZET. Titkait csak az élő ember természetéhez igazodva lehet kifürkészni. Az elvont fogalmakat, szimbólumokat is az élő emberi test hordozza, élő időbeli ritmusban, élő háromdimenziós anyagszerűségben. Ezért nevezi Lukács György szellemesen önmagát hordozó visszatükröződés komplexumnak a táncot.

Most éppen a születésnapomra szervezett workshopon nagyszerű táncosok – Csörögi Márk és partnere, Orbán Andrea – közreműködésével készítettük a lendületes tánc-fotókat, az u.n. Street Dance – utcai tánc – stílusában. Szokták még említeni a hip-hop és a funk dance stílusokat is, amelyeknél szintén jellemző a sport és a ritmikus mozgás, a tánc improvizatív összekapcsolódása, valamint a járókelők, illetve a többi táncosok bátorítása, interaktív részvétele is.