Édesanyám családi albumában találtam egy iskolai csoportképet, amelyet az ismeretlen fényképész (talán Lustig?)  Hódmezővásárhelyen, az Általános Iskola udvarán, az akkori VIII. oszályosokról (rólunk) készített, talán 1957 júniusában.  Az iskolánk mai neve Szent István Általános Iskola, és természetesen a mai Szent István téren áll, amit egykoron Tanácsköztársaság terének neveztek. A képen Belényi Gyula igazgató és Széll Balázs osztályfőnök köré csoportosulva 

Korom Dezső (3), Tóth Sándor József (11), Eifert János (8), Kőrösi …(23), Tóth Sándor (10), Károlyi Zoltán (4), Hajnal Imre (7), Rácz István (18),  Albert Imre (2), Hegedűs Tibor (19), Baricsa István (21), Rostás Sándor (1),  Bőr Ferenc (9), Dékány József (22), G…, Rózsa János (14), Szokolai Károly (15), Széll Balázs osztályfőnök (12), Belényi Gyula igazgató (13), Lukács József  (16), Nagy Rébék Ferenc (6), Bánfi ….(17), Balatoni József (5), aztán még  Vincze Sándor, Takaró …., Dékány Imre,  Tartsay Gábor   …a neveket már Dékán Pista és Albert Imre azonosította, akiknek a beszkennelt képet e-mailen eljuttattam… ők sem emlékeztek pontosan mindenkire…

Nézem az osztálytársaimat, magunkat, milyen csinos fiúk voltunk, szépen felöltözve, megfésülködve, és komolyan-vidáman-bizakodóan tekintünk a fényképezőgép felé. Nem emlékszem, hogy a fényképészmester szájából elhangzott-e a “repül a kis madár”? Tünődök azon is, szüleink a fényképezkedésre hogy tudták összeszedni az öltönyt, fehér inget, mellényt, nyakkendőt. Nekem még télen sem volt hosszú nadrágom, igaz, téli cipőm sem. Hányszor fagytak kékre a lábujjaim a nagy hidegben, ilyenkor Anyám dörzsölte életre az elhalni készülő részeket…

Ma – Gyuláról Szegedre tartván – Hódmezővásárhelyen átutazva, megálltam egykori iskolámnál. Körbejártam az emeletes épületet, a főbejárat előtt gyönyörű rózsalugas, a kerítés mellett és az udvaron az egykori facsemeték terebélyes fakoronával bólogatnak, az emeletes épület vakolata több helyen hullik… Az udvarra bepillantva, úgy tűnt, mintha az összezsugorodott volna. Egykor itt rohangáltunk a szünetekben, kergetőzve, egymást lökdösve, játékosan, pajosan, itt sorakoztunk rajokban az iskolai ünnepségeken (évnyitók, évzárók, március 15-i, április 4-i, május 1-i megemlékezések, igaz november 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfodulóján már a teremben “emlékeztünk”), mindenesetre akkor minden sokkal tágasabbnak tűnt. Az egyik ilyen ünnepségen táncoltam el azt az emlékezetes kanásztáncot, két bottal, népviseletben…  ekkor dőlt el talán, hogy később, 17 éven át hivatásos táncművészként “dolgozzak” a Honvéd Együttesben….