A Hot Jazz Band ünnepi koncertje a zenekar fennállásának 30. évfordulója alkalmából, 2015. 16-án (pénteken) az Erkel Színházban.

Vendég: Szekeres Adrien, Bényei Tamás és a Gramaphonia Hot Jazz Orchestra, Hungarian Banjo Kings, Csíki Kamarazenekar

“A 2015-ben Kossuth-díjjal kitüntetett Hot Jazz Band immáron 30 éve gazdagítja a hazai könnyűzenei élet palettáját. A nemzetközileg is elismert zenekar a háború előtti magyar filmek slágereinek és a jazzkorszak népszerűamerikai szórakoztató-zenéjének eredethű megszólaltatója. Az együttes munkásságával életre keltette és ápolja az 1920-as,’30-as,’40-es évek Magyarországának elfeledett, pótolhatatlan kulturális értékeket hordozó zenei világát. Számos itthoni és határon túli koncertjének köszönhetően a formáció aktív részese a kulturális életnek, megőrzi a magyar zenész, zeneszerző elődök hagyományait s nem utolsósorban felüdülést hoz hallgatóságának.”

Hot Jazz Band biográfia

“hot jazz – a kifejezést a jazz leírására használják, különösképp a korai jazz-re (1917-1932) és a swingre (1932-1947) vonatkozóan, utalva izgalmas és energikus természetére.” (“term used to describe jazz, particulary early jazz and swing, of an exciting and energetic nature.”)

(Barry Kernfeld, Jazz – 1984)

Az 1985-ben alakult Hot Jazz Band az 1920-as, ’30-as, ’40-es évek melódiáinak hiteles tolmácsa, a háború előtti magyar filmek slágereinek és a jazzkorszak népszerű amerikai szórakoztató-zenéjének eredethű megszólaltatója. Zenéjük olyan nagy előadókat idéz, mint Karády Katalin, Kalmár Pál, Latabár Kálmán, Kabos Gyula, Louis Armstrong, Benny Goodman, Bing Crosby, és oly szerzőket, mint Eisemann Mihály, Fényes Szabolcs, Márkus Alfréd, George Gershwin, Duke Ellington.

Magyarország legsikeresebb jazz-zenekara fennállása óta négy nemzetközi és két hazai verseny győztese, melyek között legkiemelkedőbb Európa legnagyobb versenye, az 1995-ös franciaországi New Orleans Jazz Verseny, melyen 54 zenekarból végzett az élen, továbbá hatszor szerepelt nagy sikerrel az Amerikai Egyesült Államokban a világ legnagyobb szabású jazz-fesztiválján Sacramentoban, ebből két alkalommal választották a fesztivál legnépszerűbb zenekarának. A Hot Jazz Band kétszeres eMeRTon-díjas együttes, a Líra-díj és Louis Armstrong Emlékdíj tulajdonosa. Az együttes fennállása óta 13 CD-t jelentetett meg.

Mindenképp szórakoztató, dallamos zene jellemzi ezt az időszakot s egyben a Hot Jazz Band játékát. A virtuozitást kedvelő együttes nagyfokú stílushűségre törekszik, mely a sármos énekmodorban is érzékelhető. Banjozenekar (Hungarian Banjo Kings) és mosódeszka-show színesíti műsoraikat. A zenekar állandó vendége Bolba Éva énekesnő.

Számos hazai televíziós fellépéseik közt található a Lottóshow, Esti Showder Fábry Sándorral, Slágertévé Kovács Katival és Haumann Péterrel, Koóstoló, Péntek esti vigadó Zámbó Jimmy-vel, Gálvölgyi-show, Hovatovább Rókusfalvy Pállal, Újévi gálakoncert Kovács Józseffel, Névshowr – a tiszteletbeli dobos – Csollány Szilveszter olimpiabajnokkal.

Külföldi fesztiválokon a következő helyeken szerepeltek: Lyon, Ried, Regensburg, Pozsony, Marciac, Montlouis, Bussum, Kolozsvár, Drezda, Varazze, Policka, Osterode, Gronau, Helsinki, Straden, Varasdin, Tallin, Zürich, Szczavnicza, Nagykároly, Bécs, Anif, Samois, Castellsarrasan, Nimes, Ghisoni (Korzika), Hareng, Silkeborg. 2006-ban hatodízben kaptak meghívást az USA-ba, Sacramento-ba a világ legnagyobb tradicionális jazz-fesztiváljára.

Olyan nagyszerű zenészekkel játszhattak együtt mint Cynthia Sayer, Mike Vax, Tom Kirkpatrick, Peter Ecklund, Joe Muranyi (Louis Armstrong’s All Stars), Leroy Jones, Wynton Marsalis, George Probert, Bill Allred, Tom Saunders, Allan Vaché, Johnny Varro, Howard Alden, Jake Hanna, Randy Reinhardt, John Sharidan(USA), Acker Bilk, Kenny Ball (UK), Marcel Zanini, Irakli, Alain Bouchet, Daniel Huck, Marc Laferriére, Marc Fosset (Stéphane Grappelli Trio) Daniel Barda (F), Tom Stuip (NL), Theis Jensen (DK), Oscar Klein (CH), Stjepko Gut (YU), Antti Sarpila (SF).

Az együttes sajátja a két háború közti magyar könnyűzenei termés jazz-es hangzású dalainak repertoárra tűzése. Az eredeti, korhű megszólalás a legfontosabb eleme zenénknek, hisz minden változtatás csak torzít a dal eredeti üzenetén. E témában már négy Hot Jazz Band CD jelent meg: “A szívemben titokban” (1998), a “Hot Jazz Band Plays Hungarian”(1999), “Itt a luxusvonat” (2006), és a “Halló! Halló!” (2011).

A Hot Jazz Band műsorán tűnt föl először Magyarországon a mosódeszka (washboard, lásd:”Hot Jazz Band CD 1995″), melyet az 1920-as években ritmushangszerként használtak egyes zenekarok. A fakeretbe foglalt bordázott alumínium lemezen gyűszűkkel végeznek sikáló mozdulatokat, mellyel sajátságos hangot ad a furcsa “hangszer”. Egyes washboard játékosok kis cintányérokat, kolompot, dudát, biciklicsengőt erősítenek az eszközre, mellyel színesítik a hangzást.

A zenekar másik különegessége a bendzsózenekar, mely néha háromtagúra bővül (lásd: “Fekete Péter”). Az itthon ritkának számító hangszer az USA-ban nagy hagyományoknak örvend, nem ritka a negyven tagú bendzsóbanda sem (lásd: fényképek, Sacramento).

Szintén az elsők voltunk a tradicionális zenekarok sorában, akik táncosokat vontak be műsorukba. Már 1993-ban Bóbis László (lásd “kapcsolatok”) és csapata a Happy Hoppers fellépett a zenekarral Siófokon. Nem kis szerencsénkre ismerhettük meg ezt a nagyszerű táncművészt, aki kétszeres sztepptánc-világbajnok. Így műsorainkban fantasztikus élményben lehet része mindenkinek, mivel Magyarországon nagyon ritkán látható a sztepptánc, főként autentikus zenére. Mivel ez a tánc hallható is, mi több ritmushanszerként működik, Laci négy lemezünkön is szerepel (lásd: Hot Jazz Band, Szívemben titokban, Plays Hungarian, Itt a luxusvonat) Egy másik táncos, Janicsek Gábor swingtánc világbajnok is fellépője műsorainknak, és az ő tanítványaikból lett művészek, tanárok is bemutatkoztak már a Hot Jazz Band-del (lásd: kapcsolatok).

Egy budapesti tánckurzus kapcsán a zenekarnak alkalma volt találkozni a 30-as évek nagy szving tánc csillagaival, Chazz Young-gal és Frankie Manning-gel (USA), akik még táncra is perdültek a zene hallatán (fényképek 6. old.).

Az első és egyetlen magyar tradicionális zenekarként több ízben adhattunk koncertet szimfonikus zenekarral és kamarazenekarral. 2006-ban kaptunk először meghívást ilyen jellegű koncertre. Kovács László karnagy úr hívott meg bennünket akkor Miskolcra. Kovács László többek közt Ferencsik-, Liszt-, eMeRTon-díjas művész, a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze kitüntetés tulajtonosa, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Akadémia tanára és a Miskolci Szimfonikusok mellet a Magyar Rádió Zenekarának karnagya. Ugyanebben az évben hívott meg bennünket a Budapesti Vonósok is közös műsorra. Az első kategóriás, Bartók-Pásztori díjas és Artisjus díjas kamarazenekarral alakítottuk ki első egészestés műsorunkat, mely az 1930-as, ’40-es évek eredeti hangszereléssel bemutatott hazai filmzenéi mellett Gershwin szerzeményeket is felsorakoztatott. Összesen öt koncertet adtunk ezzel a kitűnő zenekarral. 2011-ben a Győri Filharmonikusok, a Tatabányai Kamara Filharmonikusok és a Miskolci Szimfonikusok vendégei voltunk, 2012-ben a Gödöllői Szimfonikusokkal lépünk színpadra.

A HOT JAZZ BAND TAGJAI:

Bényei Tamás – trombita, bendzsó, ének

Bera Zsolt – harsona, (ének)

Fodor László – klarinét, altszaxofon, (ének)

Szabó Lóránt – gitár, (bendzsó)

Juhász Zoltán – bőgő

Galbács István – dob, (mosódeszka)

A Hot Jazz Band korábbi tagjai:

Gazdag András (1985-86) trombita

Tóth Péter (1987) tenorkürt

Turjányi Miklós (1988), Kelemen István (1988), Balla János (1989), Szalóky Béla (1990-94) harsona

Szőke Péter (1985-86,1989-96), Szécsényi László (1989), Finok Zoltán (1996-98), Marsall László (1998-2000) klarinét, szaxofon

Kukta Béla (1985,1987-1996) bendzsó

Marek Tamás (1985), Németh Zoltán (1986,1989) bőgő

Bényei Tibor (1987-88,1990-91), Tóth Péter (1987) tuba

Német Zsolt (1985) zongora

Bíró Attila (1985), Csécs Tamás (1985,1988) dob

Állandó vendég:

Szekeres Adrien (1993-2004) ének

Bolba Éva (2004-2014) ének

Bera Zsolt – harsona, (ének)

1969-ben születtem Hódmezővásárhelyen. Amikor az óvoda középső csoportjába jártam, a futballozni imádó bátyám, aki mellesleg hegedülni is tanult, beíratott a helyi zeneiskola zeneóvodai foglalkozására. Talán arra számított, hogy a későbbiekben az én hangszertokom lesz a másik kapufa az akkori Lenin tér füvén. Mindenestre 6 évesen furulyázni kezdtem, majd egy év elteltével trombitára váltottam. Ezen a hangszeren 5 évig tanultam. Ebben az időszakban ismerkedtem meg néhány “dixieland-es” dallammal az iskola fúvószenekarában, amiket társaimhoz hasonlóan én is nagy kedvvel játszottam.

Úgy 11-12 éves lehettem, amikor először felmerült a zenei továbbtanulás lehetősége. Tanárom, Ivanics Bertalan tanácsára a hetedik osztály második félévében elkezdtem harsonázni. A váltás olyan eredményes volt, hogy egy év múlva felvettek a szegedi Konzervatóriumba. 15 évesen szintén vásárhelyi konzistársaimmal és Vásárhelyen tanuló barátokkal dixieland zenekart alakítottunk. Első fellépésünk 1985 őszén volt Hódmezővásárhelyen, ahol az “Etióp éhezőkért” elnevezésű segélykoncert egyik műsorszámaként teljes repertoárunkat eljátszhattuk. Ez összesen 5(!) szám volt. A zenekart kottákkal és tanácsokkal Almási István látta el, aki később a csapat klarinétosa majd vezetője lett.

Időközben leérettségiztem, majd felvételiztem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Szegedi Tanárképző Intézetébe, ahol további 4 évet tanulhattam a kiváló Simon Istvántól. A diploma megszerzése után Budapestre kerültem, ahol az Oldsmobile Dixieland Band tagja lehettem a zenekar megszűnéséig. A rengeteg fellépés, koncert, valamint “Papa Fleigh” stílusos trombitajátéka nagy hatással volt rám. 1994 nyara óta vagyok tagja a Hot Jazz Band-nek.

Kedvenc időtöltésem a foci volt, amit az Operaház csapatában több éven keresztül műveltem. Sajnos a 2001 őszén bekövetkezett keresztszalag-szakadást műtét követte, azóta csak futok és biciklizek. Amennyire időm engedi szívesen hódolok a konyhaművészetnek és a jó boroknak!

Fodor László – klarinét. alt szaxafon

1969. november 22-én születtem Sárváron. 10 évesen kezdtem klarinétozni a helyi Koncz János Zeneiskolában. A Zeneművészeti Szakközépiskolát és Főiskolát Győrben végeztem, majd 2 évet jártam a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, ahol 1993-ban szereztem művésztanári diplomát.

Már a középiskolás éveim alatt volt saját dixieland zenekarom, a főiskolai tanulmányaim mellett pedig egy bebop zenekarban játszottam.

Ezekben az években fordultam igazán a tradicionális jazz felé, melynek kiemelkedő pontja volt számomra a Molnár Dixieland Band “Meets John Mortimer” című lemeze. Otthon a szobában “együtt klarinétoztam” Molnár Gyulával, és évekkel később, amikor egy salgótarjáni dixieland fesztiválon találkoztam vele és meghívott a zenekarába játszani, úgy éreztem, régi álmaim válnak valóra.

1991-ben kerültem be a kecskeméti Bohém Ragtime Jazz Band-be, ahol 10 évet töltöttem el. Ekkor ismertem meg Edmond Hall és Benny Goodman játékát, akik természetesen a mai napig példaképeim. Mint minden kezdő jazz klarinétos, úgy én is őket utánoztam és csak hosszú évek alatt alakult ki az a játékstílus, amit képviselek. Nagy segítségemre volt ebben még egy híres klarinétos, akit személyesen is megismerhettem, sőt, játszottam is vele. Ő pedig Louis Armstronggal játszott 1966 és 1971 között. Joe Murányi sok apró ötletet adott az improvizáció és hangképzés területén, melyeket abban a pillanatban nem igazán értettem, de később nagy segítségül szolgáltak saját játékmódom kialakításához.

2001 szeptemberében Bényei Tamás meghívására a Hot Jazz Band-be kerültem. Ez nagy megtiszteltetés volt számomra, hiszen az ország egyik legismertebb jazz zenekara hívott játszani. Az elmúlt évek alatt különböző magyar és nemzetközi fesztiválokon léptünk fel, és régi álmom vált valóra, amikor a Hot Jazz Band-del eljutottam Sacramento-ba (USA), a világ legnagyobb tradicionális jazz fesztiváljára.

Az aktív zenélés mellett tanítással is foglalkozom. 1993 óta a gödöllői Frédéric Chopin Zeneiskolában tanítok, mint klarinét- és szolfézstanár.

Galbács István – dob

Születtem Budapesten, az időm kezdetén, szemüvegesen – ha emlékeim nem csalnak -, bár ez elég rég történt, mikor is a frissen újjáépített Erzsébet hídon még a 44-es villamos vitt át Budára.

Középosztálybéli szüleim már korán nagy hangsúlyt fektettek zenei ízlésem formálására, ezért néha egy-egy a rádióban elhangzó Poór Péter és Aradszky László szám között kikapcsolták a készüléket. Persze még sokáig ez maradt számomra az egyetlen zenei forrás, ami miatt mostanában is ér meglepetés, ha régi, “elfeledettnek” hitt felvételeket hallok, és rájövök, hogy emlékszem a szövegükre.

Tízéves koromban egy “toborzó” keretében lettem a kerületi zeneiskola tanulója, és első tanáromnak (Siklósi Gábor – ma Szegeden tanít) köszönhetően rövid időn belül különbséget tudtam tenni az LGT és az Illés együttes között (minden értelemben). Ezt követően több éven keresztül hosszú, fáradságos utat jártam be, mialatt diáktársaim a szolfézstermek padjait koptatták. Ez az idő azonban nem múlt el nyomtalanul, ekkor szerzett tapasztalataimnak köszönhetően ma jobban ismerem Budapest utcáit, mint a zeneelmélet rögös útját. Sajnos. így nem is csoda, ha első sikeremet nem zenei téren, hanem egy építőtábori (fiúknak rendezett) lábszépségversenyen arattam. Az ifjabbak kedvéért: az építőtábor egy koedukált szórakozási lehetőség volt középiskolás diákok részére, azzal a céllal, hogy minél kisebb kárt okozzanak a mezőgazdaságnak.

A jazz-t az életembe Billy Cobhamnek, (mint a Frankfurti Rádió Big Band vendégszólistájának) az első magyarországi fellépése hozta el, s tett a műfaj mindenevő rajongójává. Ez az évek során sokat csiszolódott – köszönhető ez annak a véletlennek is, minek segítségével megismertem Bényei Tamást, s 1988-ban a Hot Jazz Band tagja lettem.

Még a kedvenceimről egy pár szó:

No1 zenekar: Benny Goodman & His Orchestra 1935 – 38

No1 felvétel: Gene Krupa & His Orchestra – Ball of Fire 1942

S miért ezt a fajta zenét kedvelem?

Mert benne van az a ki nem alvó tűz, amitől mozdul a láb, lüktet a szív. Ez az az utánozhatatlan izgalom, melyet úgy hívnak: SWING.

Juhász Zoltán – bőgő

1962. január 30-án születtem Győrött. Gyermekéveimet is ebben a szép dunántúli városban töltöttem.

Sokat sportoltam: tíz évig úsztam és két évig kenuztam. Az általános iskola befejezése után szakmát tanultam. Zenei pályafutásom viszonylag későn kezdődött tizenhat éves koromban. Hartyándi Jenő barátom segítségével jutottam jazz-felvételekhez. Ebben az időben ez nem is volt egyszerű feladat. Jenő révén ismertem meg Tiborc Dénest, akitől egy évig szaxofonozni és basszusgitározni tanultam. Dénes testvére Tiborc András ekkor a Lakatos Tóni Quartett nagybőgőse volt. Egy győri koncertjük meghallgatása után úgy éreztem a nagybőgő az én hangszerem. Akkori munkahelyemen felmondtam, majd újságkihordóként kezdtem dolgozni. Emellett a munka mellett elegendő időm maradt a jazz-konzervatóriumi felvételire való felkészülésre. Ebben Tiborc András volt a segítségemre. Sokat köszönhetek neki.

Győri barátaim segítségével jutottam el addig, hogy 1981-ben sikeres felvételi vizsgát tettem a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola Jazz-bőgő szakára. Ezután három évig Berkes Balázs növendéke ként gyarapítottam tudásomat. Rengeteg kiváló muzsikussal ismerkedtem meg és zenéltem együtt. Párhuzamosan több zenekarban is játszottam. Elsőként a Regős Qiuntettet említeném. Ezzel a zenekarral évekig megtalálhatóak voltunk a Medicor Jazz Klubban heti rendszerességgel. Nagyszerű zenészek alkották a zenekart: Regős István – zongora, szaxofon, Borbély Mihály – szaxofon, Gyárfás István – gitár, Baló István – dob. Másodikként Süle László zongorista trióját említem, ahol Sramkó János volt a dobos. Süle László mint zeneszerző is kiváló volt. Ezzel a zenekarral jazz-klubokban és jazz-fesztiválokon léptünk fel. Egy alkalommal egy hétig Finnországban szerepeltünk nagy sikerrel. A harmadik zenekar Gadó Gábor triója volt, amiben rövid ideig (egy évig) működtem közre: Gadó Gábor – gitár, a dobos poszton felváltva Nagy Károly és Szende Gábor. Itt életem egy korszaka lezárult, mivel 1984-86 között sorkatonai szolgálatot teljesítettem a Veszprémi Katona Zenekarban.

Ezután tagja lettem az Oldsmobile Dixieland Band-nek. Itt nyolc évig zenéltem. Ez a zenekar rengeteg hazai és külföldi fellépéssel büszkélkedhetett. Mindenképp megemlíteném az együttes trombitás-énekesét Forgács Lászlót (Papa Fleigh), akitől sokunk megtanulta a tradicionális jazz játékstílusát. 1994-ben lettem a Hot Jazz Band tagja, ahol a mai napig zenélek. Külföldi turnéink során sok kiváló zenésszel játszottam együtt például: Acker Bilk, Marcel Zanini, Bill Allred, Leroy Jones, Peter Ecklund. Egy alkalommal Franciaországban abban a szerencsében volt részünk, hogy együtt játszhattunk Wynton Marsalis-szal egy fesztivál záró rendezvényén.

Remélem továbbra is zenészként dolgozhatok, minél több derűs percet nyújtva hallgatóságomnak. Szabadidőmben mindig a családommal vagyok, ugyanis három gyermekem van: Orsi, Dóri és Viktor, akik nagyon sok örömet szereznek.